Többemberes babák

Többemberes baba – már maga a kifejezés is ijesztő. Miért lehet, hogy egy ilyen pici csöppség sakkban tudja tartani az egész családot? Miért kell mindig valakinek foglalkoznia vele? Mit lehet tenni? Ezekre a kérdésekre szeretnék most választ adni.

Miért lesz többemberes a baba?

többemberes baba, többemberes babákTöbbemberesnek akkor nevezünk egy babát, ha a kicsi állandóan sír, nyugtalan, csak kézben tud megnyugodni, ezért állandóan foglalkoznia kell vele valakinek ahhoz, hogy elégedett legyen és csendben maradjon. A többemberesség abban jelentkezhet, hogy
– a baba állandóan testközelben szeretne lenni,
– csak a szülei mellett (vagy csak rajtuk) tud aludni,
– folyton szórakoztatni kell, vele kell lenni, különben nyugtalan lesz.

Több ok lehet, amiért ő ilyen (vagy ilyenné válik):

1. Hiperérzékeny: ezt a fogalmat dr. Elaine Aron vezette be, kutatásai szerint az emberek körülbelül 20%-a veleszületetten hiperérzékeny, azaz érzékenyebben reagál a zajokra, fényekre, a saját belső történéseire (emésztés pl.), és mások lelkiállapotára, hangulatára is. A hiperérzékeny babát zavarhatja az is, ha a bodyjában a címke súrolja a hátát, vagy ha kicsit nedvesebb a pelusa. Ez veleszületett és öröklődő tulajdonság, tehát ha a szülők valamelyiket hiperérzékeny, akkor a babánál is lehet rá számítani.

2. Biztonságérzet hiánya: az újszülött számára az első időszakban nagy igény mutatkozhat a testközelségre, egész egyszerűen nem érzi magát biztonságban a baba “idekint” és ezért sírhat sokat.

3. Félreértések: ha az anya időre szeretne etetni, altatni, túl korán próbál napirendet bevezetni, a baba érzékenyen reagálhat, pl. azért, mert éhes marad, nem elégíti ki a komfortszopási igényét, nem érti mit szeretnének tőle, ezért sírósabb, nyűgösebb lehet. Gyakran ilyenkor egy játszma alakul ki: az anya úgy gondolja, biztosan hasfájós (vagy éhes, álmos stb.) a baba, ezért megpróbálja a hasfájást kezelni (vagy elaltatni, megetetni), azonban mivel a babának nem az a baja, amire megoldást szeretnének nyújtani, tovább sír, nyűgös lesz és ha ez minden egyes nap így folytatódik, akkor az állandó nyűgösködés szokássá válik.

Gyakori az is, hogy újszülött-korban értik félre a babát: nem tud a maga tempójában alkalmazkodni a világhoz, nem etetik és altatják igény szerint, ezért ő nyűgösebb, nehezebben alkalmazkodik, a szülőben pedig kialakul “az én gyermekem problémás”-képe és ezt követően eszerint foglalkozik a babával.

4. Idegrendszeri éretlenség: nem csak a koraszülött babák, hanem a 40. hét előtt született babák is lehetnek “éretlenebbek”, nehezebben alkalmazkodóak bizonyos tekintetben, számukra is gondot okozhat az alkalmazkodás, amin számukra az anyaméhez hasonló állapot megteremtése segít: testközelség, “anya legyen velem” mindig állapot.

5. Nehéz temperamentum: vannak eleve hangosabban, követelőzőbben síró babák, akiktől születésüktől fogva “zeng a ház”.

6. Rossz szokás: sok anyuka mindent elkövet, hogy a kicsi ne sírjon, ezért aztán olyan rossz szokások alakulhatnak ki, amiktől utána nagyon nehéz megszabadulni: babakocsiban, sétálgatva elalvás, állandóan ölben levés stb.

Kinövi?

Jó hír, hogy a többemberes babákból is önálló kisgyerekek lesznek 🙂 Persze nem mindegy, hogyan vészeli át a család a nehéz időszakot. Sok baba már 3 hónapos korára nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint a születés utáni hetekben, mások 1 éves korig “növik ki” az állandó testközelség és szórakoztatás iránti vágyukat. Fontos, hogy hagyjuk őket fokozatosan, a maguk tempójában elszakadni, önállóbbá válni, semmit se siettessünk vagy erőltessünk, ugyanakkor tanítgassuk őket mindarra, ami önállóbbá teszi őket: a játék, a felfedezés öröme, az önálló evés és ivás stb. Vannak olyan gyerekek is, akik még később is bújósabbak, anyásabbak lehetnek, és még a dackorszakban is igényelhetik anya jelenlétét, és alvásnál az összebújást, azonban idővel ők is kinövik a “többemberességet”, különösen, ha nem kezdjük el “problémás” gyerekként kezelni őket és megtanuljuk felismerni, mikor miért sír a kicsi, mikor mi a valós igénye, hogyan tudunk neki abban segíteni és fokozatosan kialakítjuk a szokásokat és a határokat az életében, mert fokozatosan meg kell tanulnia, nem kell engedékenyebbnek lenni az élet minden területén csak azért, mert ő “nehéz eset” (pl. az asztal körül kergetni, hogy egyen, vagy folyton körbeugrálni, amikor járni tanul, nehogy baja essen)

Túlélési praktikák

1. Szoptatás: a többemberes babák általában megnyugszanak, ha szophatnak és ez segít nekik pihenni, aludni is. Hagyni kell őket igény szerint és olyan hosszan szopizni, ameddig csak szeretnék, ez nem csak azért jó, mert addig is pihentek, hanem azért is, mert addig is csend van.

2. Szűk helyek: a többemberes babák többnyire megnyugszanak olyan helyeken, amik az anyaméhre emlékeztetik őket: bölcső, mózeskosár, pólya, ahol szűk a hely.

3. Zavaró ingerek kiiktatása: ne legyenek erős fények, háttérzajok (tévé, rádió stb.) körülötte, mert ezek csak fárasztják az idegrendszerét. Megnyugtathatják őket az ütemes hangok (dúdolás, susogás, tengerzaj, fehér zajok pl. ventillátor hangja) Különösen fontos számukra a rendszeres napirend, mert ez segít az egyes helyzetekhez (pl. lefektetés) kötni a szokásokat (“most aludni kell”).

4. Hordozás: sokat segíthet egy hordozókendő, amiben mindig testközelben lehet a baba, te szabadon mozoghatsz és még akár szopizni is tud benne.

5. Ételek: egyáltalán nem mindegy, te mit eszel, amikor szoptatsz, hiszen ezek is hasfájást vagy érzékenységet okozhatnak: a puffasztó ételek, a tej, a tejtermékekek, a koffein, de még pl. a paradicsom is okozhat kellemetlenségeket, ezeket érdemes egyenként kipróbálva elhagyni az étrendedből.

6. Segítség: ha van rá mód, hívj néha segítséget, rokonokat, nagymamákat, apukát, akik foglalkoznak a kicsivel, amíg te egy kicsit kifújod magad. Sokat segíthet az is, ha gyakran és sokat sétáltok, mentek a természetbe, mert ez neked is segít felfrissülni és őt is megnyugtatják a természetes hangok, elaltatja a friss levegő.

Miért sír a baba? Megtanulhatsz-e az ő “nyelvén” beszélni, vagy várnod kell egymás teljes megértésére addig, amíg meg nem tanul beszélni? Katt ide a válaszért! >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

66 Comments

  • Orsi

    2012. január 24. kedd

    Kedves Ági!
    A 4,5 hónapos fiam (második) egyre többet van ébren, de eléggé leköt. Amikor felébred, kb. fél órát elvan, majd enni kér (szoptatom). Utána pedig még ébren van mondjuk 2 órát, míg elalszik. A hosszú idő alatt csak rövid időkre, pl. 5-5 percekre foglalja el magát egyedül, majd oda kell mennem hozzá, játékot adni neki, mert az előzőt eldobta, vagy felvenni, mert sír, vagy csak odaállni és beszélgetni vele, mert ha elmegyek, sír. Szóval leköt. Ez alapvetően nem is lenne “baj”, csak azért az mégis, mert van egy 2,5 éves fiam is, akivel így nem tudok eleget együtt lenni, beszélgetni, játszani, mesélni, mert vagy a kicsit kell felvennem ill. szoptatnom, vagy minimum megszakítanom a naggyal való tevékenységet, míg a kicsinek “segítek”. Ezt a nagyobbik fiam nagyon megsínyli mostanában, és egyre féltékenyebb. Ráfekszik a kicsire (ezt nem engedjük), befekszik a kiságyba és a járókába (ezeket sem engedjük, mert leszakadhatnak a súlya alatt), beveszi a baba cumiját, meg direkt “nem szabad” dolgokat művel sorozatosan (pl. termosztát kapcsolgatása, felnőtt könyvek szétpakolása, stb.). Csak akkor tudunk nyugodtan együtt lenni, ha a kicsi alszik, de mivel ez nagyon rövid idő (átlag 45 perc), és olyankor pl. sétálni vagyunk, nem otthon játszunk, ezért ezt az időt sem tudjuk jól kihasználni. Van valami ötleted, tanácsod, bevált praktikád, hogy hogy tudnám ezt a helyzetet megoldani és a féltékenységet oldani? Köszönöm. Orsi

    • Vida Agi

      2012. január 28. szombat

      Próbálj meg minél több olyan játékot kitalálni, amit együtt játszhattok. Pl. a kicsit is az öledbe veszed és úgy építőztök, kisautóztok stb.

      • lyza

        2012. március 29. csütörtök

        Szia Agi!

        Az en kis lanyom 2 es fél honapos az ejszakakat viszonylag at alussza ketszer kel fel. de viszont napokozben nem alszik ringatva kell elaltatnom amire elalszik el telik 1 ora kézbe leteszem aztan 5 perc sem tellik el es mar fent is van! es azt is tudni kell h amikor fent van akkor nagyon sokat sir ha nem ringaton folyamatosan es nem ertem h amikor evesen van a sor ahogy beveszi a szajaba a cumis uveget 2 perc elteltevel el kezd sirni eves kozben igy nagyon nehez legtobszor megetetnem es nem ertem miert csinalja ezt hasfajos volt de kapta az espumisant elotte pedig infacolt.. en nem hiszem h meg mindig az lenne mert nem ugy sir mint amikor begorcsolt.. ennyi lenne 🙂 elore is koszonom a valaszod!:)

        • Vida Agi

          2012. március 31. szombat

          A megoldás a napirendben keresendő. Az újszülöttek többsége az első pár hétben csak eszik és alszik, de 3-6 hetes korban a többség elkezd kevesebbet aludni, és ilyenkor a szülők nem tudják, mitévők legyenek. Az ébrenléti idő egyre hosszabb lesz – ez természetes. 1 hónaposan 1-1,5 órát van fent két alvás között a baba ébren és mivel 3 óránként eszik, két evés között általában 1-1,5 órát alszik. Ha csak fél órát alszik az azért van, mert nem magától aludt el, hanem elaltattátok, illetve gyakori hiba, hogy evés után elalszik a baba azonnal, lefektetik, aztán 20-30 perc múlva a saját emésztése ébreszti fel. A szopizás ugyanis kiváltja a kicsiből az emésztési ingert is.

          Ebben a korban a babák alvás után kb. 1-1,5 órát tudnak egyhuzamban ébren lenni, utána már nagyon fáradtak. Próbáld meg, hogy szopi után ezentúl alaposan büfizteted (10 perc legalább), aztán tisztába teszed és leteszed hanyattfekve nézelődni, ha már kezdi unni, szórakoztasd egy kicsit, játszál vele. Ne tedd le aludni az álmosság első jeleire. Ha már nagyon álmos (kb. 1-1,5 óra ébrenlét után), tedd le (hason) a kiságyba, adjál neki cumit az elalváshoz, de ne altasd el, hagyd hogy magától aludjon el. Így a következő etetésig biztosan aludni fog.
          Amíg elalszik, mellette lehetsz, simogathatod a hátát, ha nagyon sír, ez is megnyugtatja majd.

          A babának kb. 20 perc kell az elalváshoz, valószínűleg nálatok az a baj, hogy néhány perc után ő elbóbiskol, de ilyenkor még a zajokra, mozgásra könnyen felriad és akkor kezdődik megint a 20 perc előlről. Kb. 20 perc után viszont már nem riad fel, mert akkor már mélyen alszik, ezt kéne kivárni.

  • Á Anita

    2011. november 06. vasárnap

    Kedves Ági!
    A gasztroenterológián ugyan, de neuropathának jellemezték a 7 hónapos kislányomat, amiért sírt vizsgálat közben. Az tény, hogy amióta kórházban voltunk kétszer is, félős lett vizsgálatok alkalmával, de én ezt normálisnak gondoltam eddig. Idegen helyeken csak nálam nyugszik meg és vannak fura szokásai, amit eddig nem gondoltam kórosnak (saját és más hajának tépése, saját fülét tépi, piszkálja, marja az arcomat, nyakamat). Az evésével is gondok vannak(7 hónapos és alig eszik meg 100 ml-t, majd csak kiskanállal tudom tovább etetni, mert hízni sem hízik.) Otthon is érzékeny, egyedül nagyon kevés ideig van el, nagyon igényli a közelségemet vagy mások szórakoztatását(ezt eddig szintén nem találtam nagyon aggasztónak). Viszont most elbizonytalanított ez, hogy lehet, hogy aggódnom kellene és tényleg neuropatha? Vagy elrontottam valamit?
    Köszönöm előre is.
    Anita

    • Vida Ági

      2011. november 16. szerda

      Ez teljesen normális dolog, hogy egy baba sír vizsgálat közben, hiszen még ha nem is fájdalmas a vizsgálat, akkor is egy bizonytalan helyzet, amiben nem érzi jól magát. Természetes, hogy utána még jó darabig fél a hasonló helyzetektől.
      A hajtépés, fülpiszkálás, arcba marás a saját testtudat kialakulásának velejárója, nem kóros tünet, nem kell foglalkozni vele.

  • Orsi

    2011. október 07. péntek

    Kedves Ági!
    2 éves a fiam és 1 hónapja született kistestvére. Az utolsó 3 terhességi hónapban apa és a nagyi látta el a 2 évest, mert én veszélyeztetett terhesen feküdtem. Pont ennek az időszaknak az elején került ki a rácsos ágyból. Innentől a játéka teljesen megváltozott. Addig, míg ketten voltunk itthon, és rácsos ágyban aludt, reggelente eljátszott az ágyában kb. fél órát, míg én felöltöztem, reggelit csináltam, stb. Aztán délelőtt játszott: az idő kb. felét (kb. fél óra) egyedül, aztán velem, vagy szintén egyedül. Aztán jött a veszélyeztetett terhesség, apa/nagyi, és gyerekágy. Azóta nem lehet mozdulni tőle, mert folyton a sarkában kell lenni. Nincs idő leülni a fotelba szusszanni egyet, vagy elpakolni pár perc alatt valamit, mert ő elindul a lakásban és ha nem vagyok ott, akkor szétszedi a könyveket, kirámolja a hűtőt, lelöki a TV-ről az órát, elrontja a porszívót (véletlen), piszkálja a tűzhelyet, holott tudja, hogy veszélyes, stb. Szóval nem ül le és játszik a játékaival, és mellette lehetne pl. főzni, pakolni, leülni, hanem ehelyett megy és “garázdálkodik”. A tesó miatt a nagyi minden nap itt van, de ha már csak én leszek egyedül a két gyerekkel, akkor nem tudom, hogy fogok pl. úgy szoptatni, hogy ne legyen közben probléma a 2 évessel. Nem az a gond tehát, hogy nem önálló, kiskorától fogva az, sosem volt olyan többemberes baba, mint amiről a cikkben írsz, hanem ezért érzem többemberesnek, mert folyton rohangálni kell utána. A dackorszakban persze benne van (a hisztizés nem sok, inkább az ellenkezés jellemzi), tudom is, hogy sok minden azért van, de nem tudom, hogy lehetne ezen a helyzeten változtatni. Örülnék, ha tudnál segíteni és ötletet adni. Előre is köszönöm: Orsi

    • Vida Ági

      2011. október 10. hétfő

      2 éves korban minden gyerek ilyen, ez normális. Ne hagyd garázdálkodni, hanem kösd le, adj neki feladatokat, pl. szoptatás alatt gyurmázhattok, rajzolhattok, olvashatsz neki mesét (mi is így csináltuk a fiaimmal anno), főzésnél adhatsz neki kevergetnivalót vagy egy krumplit, amit műanyag késsel kaparászhat, teregetésben is szívesen segítenek már ebben a korban stb.

      • renianya

        2012. március 04. vasárnap

        Kedves Ági!

        Az én kisfiam is 2 éves és 2 hónapja született meg a kistestvére.
        Mi is sajnos ilyen dolgokkal küzdünk , nálunk se lehet leülni egy fél percre se , mert mindig rosszan töri a kis buksiját.
        Akaratos , makacs , önfejű és ha nem az van amit akar csinálni akkor jön az eszeveszett hiszti.
        Elhanyagolva nincs.
        A porszívóval állandóan játszani akar , a hűtőt is pakolja , szétszedi a könyveket , kapcsolgatja a tűzhelyet és minden más olyan dolgokat csinál amit nem szabadna.
        Hiába szólok rá , hogy nem szabad , elmagyarázom , hogy miért nem , de nem érti meg.
        Sajnos semmi feladattal nem lehet lekötni őt.
        Gyurmázni nem szeret , olvasni nem lehet neki , mert nem érdekli , főzésnél se akar segíteni , de viszont teregetésben szeret segíteni.
        Ebben a korban meg kéne értenie , hogy nem szabad?
        Mit lehetne vele csinálni?
        Az evéssel is gond van , ha elé rakjuk az ételt , hogy egyen egyedül széttukmálja és leveri a földre.
        Hogy tudnánk ezen is javítani?
        A harmadik gondom a vetkőzéssel van.
        A pelenkát állandóan leveszi magáról és ha van benne kaki akkor elkezd benne tapicskolni és szétkenni. Ez általában akkor van , ha egyedül hagyom a szobában lefektetés után.
        Ez miért van?
        Már pedig próbálkozunk a bilizéssel , de kakinál csak akkor szól már ha benne van a pelusban.

        Létszíves adj valami jó tanácsokat , hogy lehetne javítani ezeken a dolgokon , mert néha nagyon elvagyok keseredve.

        Válaszod várva.
        Renáta

  • Adrienn

    2011. október 04. kedd

    Kedves Ági

    elkezdtem az egyedülalvást megtanítani a kisfiamnak (időközben 10,5 hós lett)
    kicsit elakadtam, ezért kérem a gyors segítséged (benne vagyunk az események sűrűjben)
    – első nap nagyon jól ment. max fél óra volt az alvás a kiságyban a következő napokon viszont egyre rosszabb lett és egyre több időt vett igénybe. ez normális? mindenhol azt olvastam, hogy ahogy hozzászokik egyre hamarabb alszik el
    – a felveszletesz módszert nem vegytisztán alkalmazom. általában nem veszem ki az ágyból, hanem simogatom a hátát. illetve néha kimegyek pár percre és vissza. ez így ok? vagy elrontom? néha az az érzésem, így jobban megérti
    – végülis úgy alszik el, hogy a hátát simogatom a kiságyban, így szintén nem egyedül alszik el. ez majd változni fog? egyszer csak eljutunk oda, hogy suhintok egyet a hátán és alvás?
    – korábbban napközben kétszer 1,5 órát aludt. a módszer óta (3 napja) viszont nem mindig tölti ki auz időt. ez normális vagy már sérült a lelke szegénynek?

    Az alvástól függetlenül is lenne egy módszertani kérdésem
    – “a többemberes babákhoz” hasonlóan a kisfiamat is rengeteget ringattuk, cipeltük, folyton mellette voltunk, lestük minden rezdülését. Ennek eredménye az lett, hogy Peti nem hajlandó semennyi időt “magában” játszani. Folyton ott kell feküdnöm mellette a szőnyegen, nem feltétlenül kell játszanom vele, csak legyek ott. általában engem is egy tereptárgynak néz, amit meg kell mászni, vagy elszöszmötöl mellettem. ha nem így van, azonnal rángatja a nadrágomat, ha felveszem elhallgat. már akkor is visít ha én kb fél méterre tőle egy asztalnál ülök és olvasok, netán főzök.
    mit tegyek? mennyi időt kellene önállóan eltöltenie?
    Tudsz esetleg ajánlani valami könyvet stb., ahol ötletek vannak, hogy mit lehet közösen játszanunk?
    előre is köszönöm
    Adrienn

    • Vida Ági

      2011. október 10. hétfő

      Mivel ő már 10,5 hós, ezért nála már előfordulhat, hogy elsőre még elfogadja, aztán másnap megpróbálja, mi van, ha mégis inkább ellenáll, ezért lehet hosszabb az idő, de ha kitartasz és érzi ő is, hogy most már mindenképpen ez lesz, akkor el fogja fogadni.

      Ez a simogatós módszer jó így. Idővel ki fog alakulni, hogy már csak egy kicsit kell simizni és elalszik.

      Lehet, hogy rövidebben alszik, ez a módszertől független. Attól, hogy nem veszed fel, hanem simogatod, nem sérül a lelke.

      Ezt az állandó együttlétre való igényt a szeparációs szorongás okozza: nem mindig akar veled játszani, de szeretné, ha ottlennél. Ebben a korban általában 10 perceket szoktak magukban eljátszani a babák, de a szeparációs szorongás miatt ilyenkor gyakran “jelzi” a baba, ha kimész a szobából, sír, ha elmész, ez normális, annak a jele, hogy kötődik hozzád. Idővel megszokja majd.

      Nem kell könyv ahhoz, hogy tudjatok közösen játszani 🙂 Labda, kisautó, nyomogatós játékok, mesekönyvek, mondókák és dalocskák, sok dögönyözés – nagyjából ezeket lehet közösen csinálni ebben a korban. Adhatsz neki olyan dolgokat is, amiket pakolni tud, pl. egy cipősdobozt benne neki való “kincsekkel” és bevonhatod a házimunkába is (pl. törölgetés, közös főzés a konyhában) ezek sokkal érdekesebbek neki, mint a szobában játszani magában.

  • Rákos Noémi

    2011. október 02. vasárnap

    Kedves Ági!
    Tudom,hogy itt már nem válaszolsz,de hátha megnézed.Segíts kérlek,normális hogy 6 hónaposan benőtt a kutacs?Doki néni és védőnő megnyugtatott,de én még mindig félek hogy baj van.Köszi ha mégis válaszolsz.

    • Vida Agi

      2011. október 07. péntek

      Kézzel ezt nem lehet teljesen megállapítani, tehát lehet, hogy csak úgy tűnik, mintha benőtt volna, de még nem nőtt be teljesen. Ha a doktornő szerint ez nem gond, akkor nem kell aggódni miatta.

  • magdolna32

    2011. október 01. szombat

    sziasztok van egy 5 honapos kisfiam nagyon roszula alszik északa adjatok valami tanácsot köszönöm

    • Vida Ági

      2011. október 10. hétfő

      Attól függ, hogy mi a rossz alvás. 5 hónaposan még normális, ha 3 óránként felébred éjjel enni, akkor is, ha esetleg korábban már jobban aludt, mert a nagyobb súlyhoz nagyobb tápanyagigény is társul és nem mindig tudja ezt már nappal kielégíteni ebben a korban.
      Ha 3 óránál is gyakrabban ébred, akkor van szó alvászavarról. Ezt ebben a korban leggyakrabban a fogzás okozza, ha nappal nyálzik és mindent a szájába vesz, akkor jó eséllyel ez áll a háttérben. Ezen homeopátiás szerekkel tudsz segíteni, erről bővebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz.

  • B.Anna

    2011. szeptember 30. péntek

    Kedves Agi,

    nekem is van egy többemberes kislanyom, 11 honapos.
    A kerdesem az, hogy mit jelent egy ilyen babanal (vagy akarmelyiknel…?), ha kb.10 honapos kora ota ha Pest belvarosaban uton vagyunk, minden pillanatban “leszolit” valakit. Ez azt jelenti, hogy legtöbbször hordokendöben van, kikukucskalmellettem hatra, kinez maganak valaki, integet neki, pa-pa-zik, vagy mosolyog, ha az nem eleg, akkor nevet, ha az sem, akkor hangosan kacag, amig a masik eszre nem veszi. Akkor aztan vagy szegellyösen hozzam bujik (ritkabb eset) vagy örömeben visongva, kezzel-labbal csapkodva nevet, hogy sikerült, kivivta a masik figyelmet. Kutyak, madarak es kisgerekek hasonlo örömöt jelentenek.

    Eleinte oriasinak tartottam, öröm volt nezni! Most is az! 🙂 Csak miutan egy nagyon eltulzott viselkedes, ezert biztos vagyok benne, hogy valami eröteljes dolog okozhatja – ennyire jo neki valami, amit tölem kap, vagy ennyire hianyzik neki valami, amit tölem nem kap, vagy tul sok, amit kap, vagy mittudomen. Leginkabb mittudomen 🙂

    Van rola elkepzelesed, mi valt ki egy ilyen – igazabol imadnivalo – viselkedest egy 10-11 honapos kislanybol, aki nagyon siros volt 4-5 honapig, de mindig nagyon szeretve is volt, közelsegben soha nem volt hiany. Azt hiszem, a következetesseg is müködik valamelyest.

    Valaszod köszönöm es kivancsian varom! 🙂
    Anna

    • Vida Agi

      2011. október 01. szombat

      Ez azt jelenti, hogy ő társaságkedvelő, barátkozós baba, aki bízik a világban (ezt a kezdeti sok-sok szereteted alapozta meg) és másokban, örülj neki 🙂

      • B.Anna

        2011. október 01. szombat

        köszönöm, köszönöm!!!! 🙂
        annyira remeltem, hogy igy van….
        bevallom, tudatosan ezert tettem mindazt, amit tettem, pedig az elsö 5 honap tenyleg nagyon nehez volt, csak sirt, de ugy gondoltam, hogy amig nincs meg neki a pontos kep a fejeben, hogy “most anya segit nekem, ha faj a hasam”, addig valami olyasmi lehet a fejeben, hogy ” a vilag egy olyan hely, ahol azert csak igyekeznek nekem segiteni”.
        szoval igen, ez volt nagyjabol az elmeletem, hogy a valos igenyek kezdeti feltetel nelküli kielegitese a vilagba vetett bizalmat formalja.
        csak ebben meg senki nem erösitett meg – köszönöm!!! 🙂

  • Niki

    2011. szeptember 22. csütörtök

    Kedves Ági!

    Tipikusan ilyen babám van nekem is.
    Most fél éves, eddig mindenért üvöltött és semmire nem hagyta abba. Csak a babakocsiban hajlandó aludni és ott is hason, már kilóg belöle, de nem tudom megfordítani, mert ha háton van, üvölt és nem hajlandó aludni.
    Sok ember tanácsára már hagytam sírni, hátha abbahagyja egyszer. Olyan jó már a tüdeje,hogy képes több órát is sírni egyhuzamba. Hosszútávon nekem nincs lelkierőm ezt hallgatni, így felveszem. Már próbálkoztam a felveszem leteszem módszerrel is, de nem jött be. Már hallgattunk babás altatós zenét, énekeltünk is neki, de az sem vált be. Napirendünk van, nincs is vele probléma. De mikor felkel eszik aztán kb. negyed óra játék és sírás a következő etetésig és ez egész nap így megy. Alvásigénye nics. 20 perc mostmár a babakocsiba és fél óra délután. Szerintem keveset alszik, de nem tudjuk elaltatni, mert kézbe is sír már. Erről szeretném valahogy leszoktatni, illetve, hogy a babakocsiba ellegyen. Mert leviszem, csak akkor van el benne, ha alszik, mikor fent van sír és ki kell venni. Tudnál nekem ebbe tanácsot adni, mit tegyek? Összetett a kérdés, de minden tanács érdekel, már fél éve ebbe élünk.:(
    SEgítségedet előre is nagyon köszönöm! Üdv.: Niki

    • Andi

      2011. szeptember 27. kedd

      Hú, te szegény! 🙁 Esetleg megpróbálkozhatnál a hordozással (mei-tai, vagy ilyesmi), hátha a testközelség megnyugtatja és esetleg többet alszik. Biztos nem lenne ilyen sírós, ha ki tudná magát pihenni. Ez egy ördögi kör.

      • Niki

        2011. szeptember 28. szerda

        Köszönöm az ötletet, már túlvagyunk rajta. Van nandu kendönk, meg hordozonk is két féle. 2 napig érdekes, még csöndbe is van rövidebb sétánál, aztán a 3. nap már sír abban is. Persze azért úgy sem viheti az ember mindig. Nagyon köszönöm,hogy többen is írtok, minden érdekel, hátha valaki tud újat mondani.:)

    • B.Anna

      2011. szeptember 28. szerda

      Szia Niki,
      tudom, nem engem kerdezel, de valaszolok, mert ugyanezen a teren nagy felfedezest volt szabad tennem – most 11 honapos nagylanyom nyujtott ra lehetöseget…. 🙂
      Hasfajos volt, kizarolag sirt, semmi mast nem csinalt. Vagy csukva volt a szeme, mert aludt, vagy mert sirt. Elmult a hasfajas, a siras maradt. Nalunk azert, mert nem volt napirend, fogalma sem volt, hogy kell elaludni – addig ugyebar csak kiajult a sorbol, ha mar nem birta a sirast a hasfajastol. (Mindig kezben volt.)
      Nagyon gyorsan segitseget kertem egy pszichologustol, aki segitett raszoktatni öt az alvasra (szinten minigy max 30 percet aludt)
      Szaz szonak is egy a vege: hidd el, ha elered azt, hogy többet aludjon, megvaltozik. Hidd el. Persze, ennak a hogyanja oriasi utvesztö, es ebben nem sokan tudnak majd tanacsot adni. De hidd el, onnan jön a siras. A mai napig igy van nalunk is. Ha valamiert raszokik arra, hogy ejjel 1-2 oraval kevesebbet alszik, addig kell trükközni, amig visszaszoktatom a hosszabb alvasra, mert amugy elvezhetetlenek a percek vele, ami annyira kar.
      Azt is eszre vettem, hogy ha a gyerköc mar eleg nagy ahhoz, hogy ismerje a sajat akaratat (a tied mindenkepp), akkor ha a kialvatlansag el is mulik, es a közerzet lassan valtozik (lassan!), akkor is maradnak “begyakorolt semak”, mint peldaul, ha eddig üvöltött az öltözködesnel, akkor ez nem valtozik az elsö kipihent napon, de az elsö heten sem… En igy vettem eszre. De lassan igen. Es szerintem ez nem egy olyan dolog, amit ezzel “ok, elinteztem”. Hanem folyamatosan resen kell lenni, mert – mint peldaul a visitas az öltözesnel – mindig visszajönnek, es uj megoldasra varnak.

      Remelem, nem haragszol, hogy kerdezetlenül is valaszolok, csak ahogy beleolvastam, annyira ismerös volt…

      Sok eröt, es sok furfangossagot kivanok a dologhoz 🙂

      Anna – aki szinten epen öltözködeses visitassal es egyebekkel küzd, amik mar többször helyre kerültek, de most megint, mashogy helyre kivannak kerülni 🙂

      • Niki

        2011. szeptember 28. szerda

        Örülök,hogy írtál és köszönöm a kedves szavakat.
        Jó tudni,hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek a babája ilyen természet.
        Azt tudom,hogy nagyon keveset alszik, próbálkozok mindennel,hogy több legyen belöle. Ezen egy pszichológus hogyan tudott segíteni? Esetleg erről is tudnál nekem írni? Nagyon köszönöm az eddigit is.

        • B.Anna

          2011. szeptember 28. szerda

          Szia Niki,
          hat igazabol segiteni nem tudott. Inkabb megerösiteseket akartam kapni, mert elegge kitarto ember vagyok, csak tudnom kell, hogy a jo mellett tartok ki, es nem hülyesegre szoktatom ra a nagylanyomat. (szoval a kislanyomat, csak nekem mar olyan nagynak tünik majd 12 hosan…. 🙂 )
          Olyanokrol volt szo, hogy pl.ha 3 ora ebrenlet utan nyügös, asit, almos, akkor probaljam meg akar 2 oran at is lerakni aludni (mert en ugye kitartok, ha tudom, hogy jo az neki), vagy adjam fel 1/2 ora utan. Vagy peldaul: ha napközben 20-30 perc alvas utan mindig fölebred, akkor tegyem le hamarabb mint 3 ora mulva aludni, mert faradtabb, vagy altassam rögtön vissza (esetleg ujabb 1 ora alatt…), meg hasonlók.
          En szemellenzös modon altattam, amig el nem aludt, nem neztem az orara. Par hetig reggeltöl estig altatas volt. De nem bantam, mert amugy meg reggeltöl estig siras. Volt, h 2 oran at altattam, hogy utana 30 percet aludjon… De azt mondtam, ok, akkor igy fogunk elni amig nagy es okos nem leszel, igy foglak szeretni. Aztan par het (sok het) alatt ez valtozott. Ja! Es folyamatosan kezben volt altatva!!! Azt hittem, 3 evesen is cipelhetem altratas cimen mindenfele… De nem bantam, mar ugy begyakoroltuk, hogy percek alatt elaludt. Es miutan visszaaltattam mindig a 30 perc napközbeni alvas utan, igy le is szokott a felebredesröl (hetek, honapok alatt) Aztan kb 7 honaposan nyugtalan volt a kezemben, de egyedül sem tudott ugye elaludni, mert hogyan is kell azt? Akkor a parperces hordozgatasbol ismet 1-2 oras altatas lett, de mar a racsosagyban fekve, es nem sirosan, csak nemalvosan. aztan ez is lerövidült. Napközben sokaig kezben aludt meg el. Kb.10 honapos koratol megy a napközbeni meg az ejjeli elalvas is. Mondjuk pont most szokik ra, hogy simogassam, csak ugy alszik el, de nem banom, mert szivesen teszem, bar a derekam nem annyira.
          Meg arra figyelek, hogy ne szokjon el az autoban meg a hordokendöben valo alvastol, mert akkor ismet meg lennenk löve…

          Ennyi a tapasztalat. Bar biztos minden baba mas, de szerintem csak az a lenyeg, hogy hatarozd el, es csinald ugy, ahogy elkepzeled. Nekem lehet, h a parkapcsolatom ment ra, mert a ferjem nem birta az önfejüsegemet, neki minden nap mas ötlete volt, de en kialltam a következetesseg mellett, mert elvezhetöve akartam tenni az eletet a nagylanyommal – es honapok ota az!!!
          Szoval engem a ferjem bizonytalanitott el, ezert kellett a külsö megerösites.
          Szerintem gondold at, mi kell a babadnak, es hozz külsö segitseget (mindegy ki!) ahhoz, hogy megerösitsen abban, hogy jo az, amit kigondoltal, tarts ki, akkor is, ha hetekig eredmenytelen.

          Ennyit tudok mondani…

          Van tapasztalatod etetesben? 🙂 Nekem abban kell tanacs… Ez sajnos nem lelki meg nem is következetessegen mulo dolog, egyszerüen egy evesen napi 1 adag sütötökön kivül semmit nem eszik, meg se kostolja. Mert tudja, h ugyis kihanyna. Eddig igy volt, mig ra nem jöttem, h a rizst kihanyja. Minden bebietelben van rizsdara, az alma-bananban is… Megeszi, 2-3 ora mulva szintiszta rizst hany… A dokik sem hiszik el, igy nehez tanacsot kapni.
          A sütötök az egyetlen, amiben nincs rizsdara, ezt ette mindig, ezzel soha nem volt baj.

          Mar tudom, mit kell neki adni, de nem tudom, hogy fogadna el … Meg inni sem iszik vizet. Na mindegy. Rossz pillanataimban gondolok inkabb a sikeres alvastanulasra 🙂

          Ha gondolod, megirhatod, mit tudsz elkepzelni a babadnak, hogyan tudnal neki kitarto következetesseggel segiteni. Marmint hogy mi mellett kellene szerinted kitartani. Erdekel am, elegge izgalmasnak tartom a lelküket 🙂
          Amugy utolag nagyon jo erzes lesz am, h tudtal neki segiteni, hidd el!

          Jo ejt, Anna

          • Réka

            2011. október 01. szombat

            Sziasztok! Én is végigcsináltam, 2 hétig egyfolytában altattam a 4 hónapos, addig hasfájós fiam, felvesz-letesz módszerrel. Most 14 hónapos, a kis rituálénk után leteszem kijövök a szobából és egyedül alszik el. De mikor becsukom az ajtót utánamsír még egyet (pár másodperc). Ezt kellett felfognom, hogy ez normális, ő egyszerűen ilyen…
            Anna, és ha te főznél neki? Garantáltan rizs-mentest? A fiam ma is imádja a párolt céklát-répát minden nélkül! Vagy banánt? A fiam 1 éves koráig rettenetesen sokat bukott, de az étvágyával nem volt baj soha szerencsére. Remélhetőleg ti is túl lesztek rajta. Bocs ha kéretlenül voltam okos, csak bíztatni akarlak titeket, Hallgassatok a szívetekre és a józan észre! Üdv és kitartás – egy 14 hónapos és egy 7 hetes fiú anyukája 🙂

            • B.Anna

              2011. október 10. hétfő

              Köszönöm a valaszt! 🙂 Örülök neki, barki is ir, köszi! Hat, eddig a sajat fözött dolgokat ette legkevesbe sajnos 🙁 Ha sütötököt csinalok, meg az sem megy… Egyetlen etel van, amit megeszik, egy üveges bebietel, ennyi. Azota joghurtot is eszik!!!! Lenyalta sz ujjamrol, tetszett neki 🙂 Szerintem kanal es etetöszek nelküli kostolgatas a dolog titka….
              hü, sok-sok boldogsagot mindket nagyfiuhoz!!! 🙂

          • Niki

            2011. október 09. vasárnap

            Szia!
            Ha saját magad főzöd meg neki az ételt és azt eszi, akkor nem jobb a helyzet? Nekem nem ette meg először, amit én csináltam neki, így mindig kevertem hozzá egy kis üvegeset is. Meg mindenhez almát kell adnom neki, akkor eszi meg.Én ezzel trükközök. Hátha megenné, ha csinálnál neki és ahhoz raknál egy kis sütőtököt. Inni nekem 90%viz és egy nagyon pici teapor bébknek. így szinte vizet iszik. Nekem így issza meg. Amugy most addig jutottam, ha délután lefektetem a mi ágyunkba és odafekszek mellé, akkor 20 perc múlva mikor felkelne megsimogatom, megnyugszik, és így alszik 1-másfél órát. De folyamatosan őriznem kell az álmát, ha nyugtalan ott legyek. Ez sem jó megoldás, de legalább alszik így. Viszont nekem semmi időm nem marad. Az a pici is eltünt így. Tuom valamit valamiért. Így az én ebédem du. 4-5 közé csúszik, a házimunka meg kiesik. DE ALSZIK…..eddig jutottammost. Ja és felült,most a babakocsiba is ezt gyakorolja,ezért20 percet kb. már elvan az eddigi nagy 0-hoz képest. Remélem nem untattalak vedle. üdv.Niki

            • B.Anna

              2011. október 10. hétfő

              Szia Niki, szuperek vagytok!!!!! Komolyan, nagy-nagy gratula!
              🙂 🙂
              Lehet, h elfelejtettem irni, hogy en is lefogytam az elsö idö alatt, semmi eves, semmi alvas, semmi… (170 cm, 52 kg… 2-3 honappal szüles utan…)
              De gondolj arra, h mindig csak egyet tudsz lepni. Most azt leptetek, hogy ö alszik. A következö majd az lesz, hogy megtanulja összekötni ezeket az “alvasegysegeket” a nappali alvasnal, es nem kell ott lenni nala mindig, mert ugysem ebred fel. Hidd el, nemsoka megint leülhetsz kb.delben kajalni, elmehetsz hajatmosni, meg ilyesmi. De most nem, es ez sem rossz, szerintem! Szerintem van benne valami jo, mikor ott ülsz orakat az agyban, es elegedetten megallapitod, hogy igaz ehen fogok halni, de igen, elertem, hogy tudtam neki segiteni abban, amit ö csak szeretett volna, de egyedül nem hozta össze: alszik!

              Es azota valtozott valamelyest az ebrenlet alatti nyügösseg? Milyen most, mikor ebren van?

              Nem untatsz, olyan jo hallgatni, hogyan ereznek ra masok a babajukra, es tudnak nekik segiteni. (Ami ilyenkor szerintem sokszor azt jelenti, ki tudjak öket trükközni a közös tuleles erdekeben … 🙂 )

              Szoval örülök 🙂

              Jo ejt, Anna

    • B.Anna

      2011. szeptember 28. szerda


      ja, csak hogy lasd, tenyleg nem vagy egyedül:
      csak babakocsiban alvas, masszor csak autoban alvas, utana autot latni sem akaras, aztan megint csak autoban alvas, aztan csak babakocsiban, zaj nelkül, aztan csak erös hatterzajjal babakocsiban… mindent ismerek…
      Hidd el, ma barhol elalszik, egyedül a kisagyban. Az a baba, akit 8 honapos koraig kilometereken at cipeltem, hogy aludjon el. Tudtam, hogy menni fog, ha figyelek ra.
      Tanitsd meg aludni, nem tudom hogyan 🙁 de te fogod tudni!

    • Vida Agi

      2011. október 01. szombat

      Nekem úgy tűnik, hogy ő pontosan az a hiperérzékeny baba, akiről a cikkben írok. Nekik nagyon fontos az állandó napirend, a rendszeresség, az odafigyelés, a testközelség. Evés, utána játék, aztán játék közösen. Szórakoztasd, keresd meg, mi az, ami leköti (lehet, hogy unatkozik és ez a baja, vagy testközelségre vágyik ilyenkor)
      Az ilyen babáknál gyakori, hogy amikor megtanulnak kúszni, mászni, akkor hirtelen “elhallgatnak”, mert végre maguk is meg tudnak nézni sok mindent, oda tudnak menni, el tudják foglalni magukat. Érdemes kipróbálni vele a hordozókendőt is, amikor ilyen sírós hangulata van.

    • Zita

      2011. október 21. péntek

      Szia Niki!
      Még sohasem szóltam hozzá fórumokon, de most megteszem, teljesen átérzem, amin keresztül mentek. Nem tudom, még segít-e a válaszom, elég későn kapcsolódok be.
      Nekünk a lányunk 4 hónapos koráig egész nap sírt, már elképzelni sem bírtuk, mit rontunk el, és nappal csak fél órákat aludt. 10,5 hónapos koráig aludt babakocsiban, és főként addig, amíg toltam. Nagyon fárasztó volt, hiszen én sem pihentem, így mindketten egész nap nyűgösek voltunk. Nálunk az vált be, hogy egyszerűen betettem a kiságyba, énekeltem, és elaludt. Azelőtt ezt elképzelni sem tudtam, de valószínűleg már kényelmetlen volt neki a babakocsi, ezért sikerülhetett.
      Én úgy éreztem, csak az én gyerekem ilyen, hiába kérdeztem másokat, nekik semmi hasonlót nem produkált a kicsi, mint nekünk, így sokszor tanácstalanul álltunk. Napirend betartása, etetés, altatás, mind nagyon nehéz volt vele. A babakocsiról leszoktatás az számomra hatalmas öröm volt, és javult is a helyzet kicsit, bár mi most azzal szenvedünk, hogy éjszaka 2-szer enni kér, és víznek is lennie kell a közelben(szintén 11 hónapos korában tudtam leszoktatni a babagyümölcsléről, szóval ez is nehéz volt nálunk), a cumiról már nem beszélve. Bevásárlásnál csak ölbe akar lenni, autóban 10 percet sem bír ki, el vagyunk fáradva.

      Ha van valakinek ötlete, tanácsa, szívesen vesszük, és előre is köszönöm, bár sajnos ritkán tudok ide fellépni.

      Zita

      • Niki

        2011. november 10. csütörtök

        Kedvs Zita!

        Sajna én eddig bármilyen ötletet kaptam vagy már kipróbáltam vagy nem vált be. Rá kellett jönnöm,hogy persze nem vagyok egyedül sok ilyen baba van, de mégis mindegyik egyedi és nem segíthet nekem az, ami másoknak. Nálunk napközben már a babakocsiban sincs el és csak kézbe tudnám vinni sétálni. Kicsit örülök,hogy itt a tél, így nem kell vele annyit menni, mert már 8 kiló és nehezen cipelem sokáig. Az alvás továbbra is probléma. Az biztos, mint ahogy írták is többen, ha nem piheni ki magát, egész nap nyűgős lesz. Nekem egy dolog vált be és már 1 hónapja így alszunk délután. Rajtam alszik, Persze így nekem semmire nincs időm. Viszont megéri, hogy látom mikor felébred jókedvű és egész fürdetésig elvan. Most az éjszakák váltak elviselhetetlenné, sajnos most kezdte,hogy nem alszik. 1-2 óránként felkel. Már rávettem magam, hogí betesszük mellénk, de az sem jött be. Persze egyszerre jön 4 foga, így az is lehet a baj, de már 3 hete nem alszunk, nem tudom ez meddig fog tartani. Szoval egy dolog jött eddig össze a délutáni alvás és ennyi.Próbáld meg bevásárlásnál a kosárba tenni, hátha elvan már ott. Nekünk az nagyon tetszik neki, amióta tud ülni. Cumizni nem cumizott soha, így arról semmilyen tapasztalatom nincs. Én gyümölcsteával itatom, de nagyon felhigítva, így szinte viz, csak azért mégis legyen valami íze. Nekem a védőnő ajánlotta, hogy tartalmasabb ételt adjunk neki este. Reggeli tápszer, tízórai tejpép vagy gyümölcs, ebéd főzi és akkor az uzsi is főzi, a vacsi meg tápszer. Vagy lehet az uzsi tejpép is. Nem tudom most mennyi idősek vagytok, mi ez 7 hónaposan vezettük be és nem éhes így fél4kor csak 5kor kb. Ha idősebbek vagytok, a tesom babája 1év 3hónap és neki kenyeret vagy kalácsot kellett adni este tápszerrel, hogy telitődjön a pocija, mert neki is felkelt és bevált nála. Remélem valamit tudtam segíteni. Üdv.: Niki

        • Zita

          2011. november 20. vasárnap

          Szia Niki!

          Köszönöm én is a válaszodat! Mi 13 hónaposak vagyunk már, és hónapok óta nem alszunk jól. Olyan, mintha felcserélné az evést nappalról éjszakára. Most pár napot volt nagyiéknál, ott nappal jól evett, így éjszaka csak egyszer kért tápszert, viszont hazajöttünk, és ismét alig eszik nappal, éjjel pedig kétszer kell felkelnem tápszert csinálni, amiből meg is eszik 160ml-t (egy adag).
          Próbáltam főzött ételt adni, bébiételt, gyümölcsöt, mindenből csak keveset eszik. Mindamellett, hogy fáradtak vagyunk, nagyon sok napi hisztit kell “elviselnünk”, amiből az fáj leginkább, ha rúgással jár, olyankor tényleg azt gondolom, én nagyon nem jól csinálok valamit. Rettenetesen elment az önbizalmam, hiába játszok vele egész nap, tényleg sokat törődünk vele, valahogy sehogy sem alakulnak jól a dolgaink.
          Sajnos, most hogy jön a tél, egyre több ruhát kell ráadni, így egyre nehezebb is vele. Ha meg kiviszem a levegőre, elég két nap, és már taknyosak is vagyunk. Ez is nagyon aggaszt. Nem tudom, hogy azért van-e, mert keveset van levegőn, vagy azért betegszik le, mert gyenge az immunrendszere vagy ilyesmi.

          Ezekre van valami ötleted?

          Üdv: Zita

          • Niki

            2011. november 27. vasárnap

            MI heti kétszer járunk ki ebben az időben sétálni, de nem betegszünk meg. Nem volt még telünk, így nem tudom mitől taknyosodhattok be. Tesom már végigcsinált egy telet, ugyanigy heti kettő sétával és nem volt gond. Maximum hagyj szünetet, ne egymás után két nap vidd ki.Ha nem lenne hisztis a babám én többet is kivinném, így viszont marad az ablak. Nálunk nem változott a helyzet, ugyanúgy nem alszunk éjjel. Jelenleg ha elalszik a kezembe és megpróbálom letenni az ágyába, abban a percben felkel és már az ágy szélénél hisztizik. Nekem erre a hisztikre azt mondták, foglaljam le. De azért egész nap és éjjel foglaljam le. Most van 10 perc kb., amikor egyedül játszik. Na akkor azt csinálom,hogy elfordulok és rá sem nézek, ha felém is jön, akkor se veszek róla tudomást, ezt is ajánlották, így megszokja, hogy egyedül is tud játszani, kevesebb a hiszti. Hát az evésre mást nem tudok sajna. Nekünk szinte egyedül az van rendben. Ha még az se menne……Itt írták, hogy mindig kell a babának, amikor egyedül játszik, olyan amikor közösen játszol vele, meg olyan, amikor pihen, alényeg,hogy mindig máshol legyetek. Ez is jó lehet a hisztire. Én mindig átmegyek vele a másik szobába és váltogatom.Üdv.: Niki

  • Melinda

    2011. szeptember 21. szerda

    Kedves Ági,

    Ismét hozzád fordulok.
    Egyre jobban összeáll a kép, és talán nálunk is erről a többemberességről lehet szó.
    Fiam picinek nagyon érdeklődő volt, nappal rövideket aludt, 2 óránként szopizott, és folyton nézelődött,
    mindig menni kellett vele körben a lakásban, minden magyarázni, nézni, később fogni, kóstolni, nagyon érdeklődő és
    közvetlen gyerek. 10,5 hónapos kora óta bölcsis (Dániában ez a szokás, illetve eddig jár gyes)
    Egy hetes beszoktatás könnyen ment, azóta is imádja, igaz az itteni day care, inkább pótmami, mert csak 4-5
    gyerek van nála, és a saját otthonában foglalkozik a picikkel, jól érzi magát itt nagyon, imádja, hogy van társasága.
    Itthon sincs el tárasaság nélkül, vagy nekem, vagy apának kell mennie vele, játszania vele, néha mind a ketten ott kell
    legyünk. Gyorsan fejlődő, kíváncsi baba volt, 6 hónaposan mászott, 6.5 hónaposan felállt, 7 hónaposan lépegetett
    kapaszkodva, és 12 hósan önállóan járt, talán pár napra rá futott is:-D
    A bejegyzésedben inkább picikről írsz, talán az a legjellemzőbb, hogy nem hagytam sírni, illetve nyöszörgéssel
    jelzett és akkor már ott is voltunk, ha enni kellett, evett, ha csak összebújni akkor az, vagy épp szórakoztatni, stb.
    Hiperérzékenynek sem mondanám, nagyon jól elvan kakis pelusban:-D SŐT: Soha nem erőltettem rá a napirendet, mégis
    szépen kialakult magától, az ő ritmusa szerint egy napirend. Nem mondanám, hogy zeng a ház tőle, 40+10 napra született,
    szóval nem éretlen. Tény hogy sokat volt velem, ölben, kendőben, és az is, hogy mindent elkövettem, hogy neki jó legyen,
    ha kellettem ott voltam.
    Azt vettem észre, ha vendégeink jönnek, akár kisgyerekes is, nagyon jól elvan a gyerekekkel, sőt a felnőtteket is
    hívja játszani, ha már feloldódott annyira.

    Szerinted mi lehet ez? Többemberesség, vagy csak ennyire társaságkedvelő?
    Az az igazság, hogy sokszor bevonom a házimunkába is, de mosogatni pl nem, mert nagy pacsáló, sosem végeznénk, na meg kések stb, főzni is csak módjával tudom bevonni, mert félek nehogy lerántsa, belenyúljon a forró ételbe, a takarítás profin megy vele, szóval sokszor félbe marad ez az, mert kellek a játszószobába.

    Köszönöm előre is, ha tudsz válaszolni.
    M

    • Vida Agi

      2011. október 01. szombat

      Szerintem ő egy alapvetően nyitott, barátkozó, ingerkereső baba, de ez alapvetően jó, örülj neki. Nyilván emiatt nehezebb vele sok minden, de később nagyon hasznos tulajdonság lesz.

      • Melinda

        2011. október 04. kedd

        Szia Ági,

        Köszönöm a válaszodat. Remélem később ez csak előnyére válik.
        Most viszont irdatlan hisztik elé nézünk. Tudom, olvastam, mit tanácsoltál, de megőrülök, mikor ezt csinálja. Mostanában 2-3 napja, a déli alvásából is így ébred, ordít, vergődik, nem tudom megvigasztalni, sőt, ha ölbe veszem és ölelném, mar, üt. Nagyon rossz érzés, mert ilyenkor azt hiszem engem utál, miattam hisztizik, főleg, hogy az utóbbi napokban képtelen voltam kezelni a dolgait, sajnos nem vagyok túl jól lelkileg, és bizony sokszor lett kiabálás a vége. Mostanában szinte rángatni kell reggel bölcsibe menet, vagy akár még a délutáni sétához is, kiveri a díszdilit, olyankor akad egy csomó rosszalkodni valója. Nem tudom hogy értethetném meg vele, hogy mikor fontos, hogy együttműködjön, hogy időbe odaérjünk ahová kell.
        Most is ébredés utáni hisztijét tölti, ha elhallgat és hátranézek, újra rázendít. Lassan magamat hibáztatom, hogy mostanság nincs úgy türelmem hozzá, és fel fel emeltem a hangom, ha 100szorra is rászóltam és direkt rosszalkodott tovább, főleg mikor már azért is úgy csinálta amit csinált, hogy azzal magát sodorta bajba(pl nem engedtem ma reggel indulás előtt, hogy kipakolja a szekrényt, orvoshoz mentünk, erre úgy elkezdte rángatni, hogy féltem ráborul). Nem tudom ez mennyire “normális”, mennyire tipikus a dackorszakban, hisztikorszakban, vagy én rontottam el valahol…

        • Vida Agi

          2011. október 23. vasárnap

          Ez neked nagyon nehéz szülőként, tudom, az én fiaim is csinálták, de idővel kinövik ezt a korszakot, illetve csillapodik a hiszti, addig kitartás 🙂 Foglald le minél több programmal, legyetek sokat a levegőn, így kevesebb lesz a hiszti is, és te is jobban ki tudsz kapcsolódni.

  • Zita

    2011. szeptember 19. hétfő

    Kedves Ági!

    Már sokszor gondolkodtam rajta, írjak-e, ugyanis nagyon sok és összetett problémánk van, de mostanra minden ötletből kifogytunk, így bízom benne, hogy ezzel a levéllel megoldást találhatunk.
    Olvastam a cikket a “többemberes babákról”, akárcsak, ha rólunk mintázták volna. Lányom jövő héten lesz 1 éves, már egész kicsi korában is folyton sírt, szinte soha nem aludt, ha néha aludt is, azt is csak babakocsiban tologatva, és maximum fél órát. 4 hete sikerült kiságyba szoktatni, aminek kimondhatatlanul örültünk, hiszen már előtte ott tartottunk, hogy csak akkor és addig aludt, amíg a babakocsi “járt”.
    Igen akaratos, sokszor és türelmesen hisztizik, ívbe feszíti magát, ha nem az van, amit ő akar. Tudom, hogy sok mindent megengedtünk neki már az elején is, de szinte egész nap üvöltött 4 hónapos koráig, így tehetetlenek voltunk.Most már a pelenkázás is egy őrület, mert rugdos, kapálózik, ordít.Nagyon elkeserít, hogy így telnek a napok, nem tudom, hogyan fordíthatnám ezt valahogy jóra, mert már nem bírom türelemmel, akárhogy is próbálom.
    Az, hogy napirend legyen, már az elejétől fogva fontosnak tartjuk, és 1-1 óra eltéréssel a mai napig fenntartjuk.
    A fő problémánk a költözés után jelentkezett: soha nem volt beteg, de költözés után lázas volt, ment a hasa, és hetekig alig evett (munkahelyváltás miatt voltunk kénytelenek költözni). Tulajdonképpen azóta éjszakázunk vele, csak sajnos ez mára odáig fajult, hogy szinte óránként kelünk hozzá, úgy ordít, mint akit ütnek (nem tudom szebben írni, mert sajnos ez így van). jön a foga, ezért is próbálunk nagyon türelmesek és megértőek lenni, de 7. hete ezt csináljuk, és nagyon fáradtak vagyunk. Segítségünk nincs, így próbáltunk homeopátiás szerektől a borostyánláncig mindent, de eredménytelen. Nappal még 2-szer alszik 1,5 órát, próbáltam bevezetni az egyszeri alvást, hátha ez a probléma, de az sem segített.
    Lehetséges, hogy nem tudja az új helyet elfogadni? (családi házból jöttünk, és sajnos a mostani helyünk elég zajos). Most ismét költözésen gondolkodunk, de félünk.

    Bízva válaszodban segítségedet előre is köszönöm.
    Zita

    • Vida Agi

      2011. szeptember 26. hétfő

      A költözés ebben a korban nagyon megviseli a babákat, ő maga is rohamosan változik ebben az időszakban, a költözés is hatalmas változás neki, a legjobb, amit tehettek, ha egy darabig éjjel együtt alszotok, amíg el nem múlnak az új környezettel kapcsolatos szorongásai.

      • Zita

        2011. október 21. péntek

        Kedves Ági!

        Nagyon köszönöm a válaszodat. Visszavettük magunkhoz a kislányt éjszakára, nem is erőltettük, hogy kiságyban aludjon éjszaka, féltettük is, hogy új helyen van, a válaszod után ebben csak megerősítettél.
        Ha válaszolnál ezzel kapcsolatban még egy kérdésre, nagyon hálás lennék:
        írtam, hogy a költözés után jelentkeztek a főbb gondok. Valamivel javult a helyzet, most már csak kétszer kelünk hozzá (még mindig velünk alszik éjszaka), de akkor enni kér, és elég sok tápszert eszik. Vízet is sokat megiszik éjjel is, nappal is. Próbáltam nappal tartalmasabb ételekkel kínálni, hátha nem elegendő a tápértéke annak, amit megeszik, és ezért kér éjszaka enni, de nem segített, ugyanúgy kéri a tápszert.
        Gondoltam arra is, hogy esetleg ez is egy “rossz szokás” az alváshoz, mint a cumija, amihez ragaszkodik. De akkor lehetséges, hogy 150ml tápszert is megegyen? Sokszor nem egyszerre, de többszöri alkalommal képes akár 240ml tápszert is enni éjszaka.
        Tudnál segíteni? Valamit esetleg rosszul csinálnék? Régebben csak bébiételt és tápszert evett, most 1szer bébiétel, a többi alkalommal már azt eszik, amit mi. A bébiételt már nem igazán fogadja el, a tápszert is csak az esti lefekvéshez.

        Előre is köszönöm válaszodat.

        Zita

        • Vida Agi

          2011. október 23. vasárnap

          Ha ilyen sokat eszik, akkor éhes. Ahogy nő a baba súlya, nő a tápanyagigénye is, ezért lehet az, hogy még 2x megéhezik éjjel is, ez teljesen normális még 1-2 éves kor között is, nem szabad leszoktatni róla a babát, hidd el, ha már nem lesz éhes, nem fog felébredni.

          • Zita

            2011. november 20. vasárnap

            Kedves Ági!

            Köszönöm a válaszodat, megnyugtattál! Most már tudom, hogy éhség, nem kell aggódni miatta.

            Üdvözlettel: Zita

  • Moni

    2011. szeptember 18. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kisfiunk most lesz 19 hónapos. Éppen most értünk végére a bölcsibe történő beszoktatásnak, ami két hét alatt elég jól sikerült is. Az utóbbi napokban azonban új probléma merült fel: a kisfiunk elkezdett olyan “apás” lenni, ami nagyon zavaró mindenkinek (állandóan a nyakában akar ülni; sír, ha elmegy vagy ha épp nincs ott; amikor eszébe jut, folyton keresi; ha hárman vagy többen vagyunk, a kisfiú csak az apjával akar lenni, lóg rajta, nem hagyja dolgozni/e-mailt írni, még vécére se engedi el egyedül…). Azon gondolkoztam, talán összefüggésben állhat ez a bölcsivel. Amúgy én viszem el f9re és hozom haza alvás után 2kor, különben vele vagyok szinte egész nap. Ha csak én vagyok vele otthon, jól el van akár 5-10 percekre is egyedül, könnyen tudok mellette tenni-venni. Vagy ahhoz lehet köze, hogy az apja napirendje kiszámíthatatlan, és a gyerek nem tudja, mikor jön-megy az apja? Mit tehetnénk? Válaszodat előre is nagyon köszönjük!

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      Igazából ez jó dolog: a kisfiad számára te természetes vagy, hiszen az idő nagy részében te vagy vele, apa viszont újdonság a számára, ritkábban látja, ezért most kiemelten fontos lett neki. A beszoktatás miatt ez most erősebb lehet nála, de ez csak átmeneti, idővel elmúlik majd magától is.

      • Moni

        2011. szeptember 19. hétfő

        Köszönjük szépen nagyon!

  • pencsovné margit

    2011. szeptember 15. csütörtök

    kedves ági ! szeretnék tanácsot kérni töled kislányom 3 és fél éves sajnos még nem beszél mindent megért fejlesztésreis járunk de sajnos nem sok eredményel kérlek ha tudsz valahogy segits hogy meg szolaljon sajnos hiperaktiv e miatt oviba sem mehet enelt családi potlékot és hosszabitott gyest kapok utánna*.*+

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      Ennyiből nem sokat tudok segíteni, de nyilván a fejlesztés fog segíteni a számára, illetve érdemes megtenni azt, hogy más szakemberrel is megnézeted, esetleg a Gekkoban (gekkonet.hu) és az ő fejlesztő foglalkozásaikat is kipróbáljátok.

  • Monika

    2011. szeptember 10. szombat

    Kedves Ági,

    kisfiam 8 hónapos. tipikusan többemberes baba, érdeklődő, mozgékony, ‘nyughatatlan’. 6 hónaposan már kapaszkodva felállt, támasz nélkül sokáig ült, mászott és kapaszkodva lépkedett. A nagyszülőknél lakunk, néha bizony jól jön a papa/mama segítsége. Mostanában azonban szinte mindig csak ‘járatják’ – kézenfogva sétáltatják. Nekem sokkal jobban tetszett, mikor maga felállt és asztalba, szekrénybe kapaszkodva lépkedett és állt támasz nélkül pár másodpercig. Egy ideje azonban ilyet nemigen látok, hanem egyből nyújtja a kezét, h vezessem, néha olyan erősen húz, h hátragörbül, hasát kinyomja, h menjünk már. Mondták is a nagyszülők, h adjak rá cipőt és irány az udvar. Szerintem sokkal ügyesebben lépked mezítláb és mászik, bár mostanában alig mászik. Félek, h ez negatívan hat a mozgásfejlődésére. Neked mi a véleményed?
    1, jó, ha ‘járatják’? Vagy inkább fedezze fel saját erőből a lakást?
    2, cipőben tényleg hamarabb megtanul egyedül járni?

    Válaszodat előre is köszönöm.

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      1. Nem, a jártatás egyáltalán nem hasznos, mert a baba rossz egyensúlyt szokik meg így és ez kimondottan hátráltathatja a mozgásfejlődésben.
      2. Nem, ez nem igaz, ameddig nem jár segítség nélkül addig nem kell a cipő. A mezítláb járástól jobban fejlődnek a lábizmok és az egyensúlyérzék, ezért ez nagyon fontos a mozgásfejlődés szempontjából.

      • Monika

        2011. szeptember 11. vasárnap

        Nagyon köszönöm, most már határozottabban fogok rászólni a nagyszülőkre. És megnyugodtam, h még mindig jól működnek az anyai megérzéseim 🙂
        Nagyon jó a blogod, gratulálok hozzá.

  • Márti

    2011. szeptember 08. csütörtök

    Szia Ági!2 hete beteg volt az 1 éves kislányom,azóta olyan anyás lett,hogy mozdulni nem tudok tőle,nem marad meg sem az apukájával sem a mamával,pedig előtte nem volt ilyen gond,most ha már kilépek a szobából visítva jön utánam.Mi okozhatja ezt?És mit tehetnénk,hogy legalább az apukáját figyelembe vegye?Hiába próbál játszani vele,semmi nem használ.
    Előre is köszönöm a válaszod.

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      Betegség után ez normális, legyél ott vele, nyugtasd meg, amikor kimész, akkor is jelezd neki előre, idővel csillapodik majd ez az érzés, ahogy halványodik a betegség emléke.

  • Adrienn

    2011. szeptember 03. szombat

    Kedves Ági

    A kisfiam 9,5 hónapos és a kezdetektől többemberes baba. Néha úgy érzem, hogy már ő irányít. ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy bizonytalan vagyok. Még mindig nem mindig tudom megállapítani, hogy mi az igénye ugyanis mindenért ugyanolyan hangerővel ORDÍT. nem mindig tudom, hogy az éhség vagy csak unatkozik stb. Az altatás is káosz természetesen

    A kérdéseim:
    1. a felveszletesz módszer alkalmazható ilyen nagy gyerekeknél is? már kisebb korában próbáltam, de nem sikerült. A bökkenő, hogy ha ellazult és leteszem azonnal bömbölni kezd, egy idő után már ha felveszem sem nyugszik meg csak sír és sír. Ilyenkor tegyem vissza sírva? ekkor mit csináljak vele? (énekelgetés és egyebek nem jönnek be)

    2.(igyekszem napirendet tartani, ami nem mindig jön össze ugyanis nem ugyanakkor kel fel, pedig mindig ugyanakkor fürdetünk. Vagy mert éjszaka többször eszik. ennek megfelelően néha még a tízórai is kimarad. vagy csak később tudom elaltatni. (néha 3x, néha 2x alszik) tudom, hogy nem az időpont számít, de ezekben az esetekben a cselekvések sorrendjét sem tudom betartani.

    3. Mindig bőg, ha valaki el megy mellőle, vagy megérkezik. Tudom, hogy ez a szeparációs szorongás időszaka, így nem is aggódnék, ha ez csak rám vonatkozna, de tök mindegy hogy az apja vagy a nagymama vagy bárki. Ez is szeparációs szorongás? ezek szerint hozzám is csak annyira kötődik mint bárki máshoz? Esetleg nem érzi magát biztonságban, azt hiszi hogy elhagyjuk?

    4. Amikor ilyen szorongó és ijedős (minden apró zajra megijed, vagy felriad ha alszik) akkor is meg lehet csinálni vele a felveszletesz módszert? nem okozok vele neki nagyobb kárt? hiszen így is fél hogy elhagyom.

    előre is köszönöm a választ
    Adrienn

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      1. Kisebb korban nem szabad alkalmazni, csak 8 hónapos kor után, a 9,5 hónapos kor ideális.

      2. Nem gond, ha néha nem tudjátok tartani a napirendet, ez természetes.

      3. Ezt az okozhatja, hogy ilyenkor mindig átéli, hogy elszakad valakitől és erre érzékenyen reagál, a hozzád való kötődéshez ennek nincs köze, kinövi majd. Próbáljátok meg, hogy amikor elmentek mellőle, akkor halkan szóltok hozzá és elmondjátok, hova mentek, amikor pedig jön valaki, akkor is beszél hozzá. Vannak gyerekek, akik erre érzékenyebbek.

      4. Igen, ennek ellenére csinálhatod a felvesz-leteszt, mert ez arról szól, hogy megtanulja megnyugtatni magát, az érzékenységhez semmi köze.

      • Adrienn

        2011. szeptember 12. hétfő

        köszönöm a válaszokat. akkor kipróbálom a felvesz letesz módszert. A kérdésem, hogy mi a teendő akkor amikor már a kezemben sem nyugszik meg (hiszen nem akarja tudomásul venni egyelőre a szándékot).
        – ilyenkor tegyem le sírva és beszéljek hozzá hangosabban mint ahogy ő sír
        – így végülis egy idő után álomba sírja magát. igaz a felügyeletem mellett? ez nem gond?
        – folyton feláll. erőltessem, hogy feküdjön le?

        előre is köszönöm
        Adrienn

        • Vida Ági

          2011. szeptember 14. szerda

          Ha a kezedben sem nyugszik meg, akkor leteheted. Ha feláll, fektesd vissza. Igen, így előfordulhat, hogy álomba sírja magát, de nem hagytad magára, ott voltál vele, próbáltál segíteni, tehát ezért ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

          • Adrienn

            2011. szeptember 14. szerda

            köszönöm
            tetszik, hogy lelkiismeretesen gondozod a blogod és mindenki záros határidőn belül számíthat válaszra

            • Adrienn

              2011. szeptember 29. csütörtök

              Kedves Ági

              elkezdtem az egyedülalvást megtanítani a kisfiamnak (időközben 10,5 hós lett)
              kicsit elakadtam, ezért kérem a gyors segítséged (benne vagyunk az események sűrűjben)
              – első nap nagyon jól ment. max fél óra volt az alvás a kiságyban a következő napokon viszont egyre rosszabb lett és egyre több időt vett igénybe. ez normális? mindenhol azt olvastam, hogy ahogy hozzászokik egyre hamarabb alszik el
              – a felveszletesz módszert nem vegytisztán alkalmazom. általában nem veszem ki az ágyból, hanem simogatom a hátát. illetve néha kimegyek pár percre és vissza. ez így ok? vagy elrontom? néha az az érzésem, így jobban megérti
              – végülis úgy alszik el, hogy a hátát simogatom a kiságyban, így szintén nem egyedül alszik el. ez majd változni fog? egyszer csak eljutunk oda, hogy suhintok egyet a hátán és alvás?
              – korábbban napközben kétszer 1,5 órát aludt. a módszer óta (3 napja) viszont nem mindig tölti ki auz időt. ez normális vagy már sérült a lelke szegénynek?

              Az alvástól függetlenül is lenne egy módszertani kérdésem
              – “a többemberes babákhoz” hasonlóan a kisfiamat is rengeteget ringattuk, cipeltük, folyton mellette voltunk, lestük minden rezdülését. Ennek eredménye az lett, hogy Peti nem hajlandó semennyi időt “magában” játszani. Folyton ott kell feküdnöm mellette a szőnyegen, nem feltétlenül kell játszanom vele, csak legyek ott. általában engem is egy tereptárgynak néz, amit meg kell mászni, vagy elszöszmötöl mellettem. ha nem így van, azonnal rángatja a nadrágomat, ha felveszem elhallgat. már akkor is visít ha én kb fél méterre tőle egy asztalnál ülök és olvasok, netán főzök.
              mit tegyek? mennyi időt kellene önállóan eltöltenie?
              Tudsz esetleg ajánlani valami könyvet stb., ahol ötletek vannak, hogy mit lehet közösen játszanunk?
              előre is köszönöm
              Adrienn

  • Tárnok Ida

    2011. szeptember 02. péntek

    Kedves Ági!
    Először is köszönöm a cikket, sok mindent megértettem a kisfiammal kapcsolatban. Bár remélem az olykor tétova próbálkozásaim nem csináltak még nagyobb zűrzavart szegénykémben.
    No de nem is erről kérdeznélek. Ne haragudj, ha nem a megfelelő helyen kérdezek, de nem találtam olyat. A fogadóórádon pedig hiába ültem a gép előtt, nekem valami nem stimmelt. Szóval: A fiam 9 hónapos lesz pár nap múlva. (Abszolút többemberes baba.)Négy foga jön egyszerre, az éjszakák hónapok óta rémesek, úgy tudunk aludni valamennyire, hogy hajnaltól reggelig velem alszik és ha ébred, cicivel alszik vissza. A mostani napirendünk úgy néz ki: 8 körül kelünk, szopi, aztán 10 körül gyümölcs, 11 körül alvás, kb.1 óra. Szopi, 2 körül ebéd, 4 felé alvás, 1-1,5 óra. Aztán megint szopi, esetleg gyümölcs, 8-fél 9 fürdés, szopi, alvás. Ezután éjfél körül ébred először, ha semmi nem riasztja, és utána sűrűbben. Ez az alaphelyzet. Amibe most beleszól, hogy szeptember vége felé elkezdek dolgozni. Ez egyelőre csak néhány nap, amikor a nagymama lesz vele, akit ismer, és szeret, természetesen. Ez 4-5 órát jelent, néha napközben, de inkább este. 5 körül el kell indulnom, tehát nem leszek ébredésnél, fürdésnél, altatásnál. A kérdésem az lenne, hogyan álljunk át erre a megváltozott helyzetre? Igyekszem fejni a tejet, de ha nem jön össze annyi(a fejővel nem tudom kiváltani a tejleadó reflexet), mit adhatunk neki fürdés után? Mennyivel előtte kezdjünk el próbanapokat tartani? Vagy egyáltalán mi a javaslatod ilyen helyzetben. Ráadásul mostanában már eléggé anyás. Gondolom nem lesz könnyű, mégis szeretnénk, ha minél kisebb lenne a megrázkódtatás.
    Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
    Ida

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      Ebben a korban a legtöbb baba anyás, ez természetes. Nem kell különösebben átállni erre a helyzetre, a lényeg, hogy a napirendje változatlan maradjon. Ha nincs elég tej lefekvés előttre, akkor adhat neki a nagymama tápszert ilyenkor cumisüvegből, de azt is lehet, hogy fürdés előtt rendes vacsorát eszik és az altatás nem etetés közben történik, ezt ráadásul a nagymamától jobban el is fogadja majd.

      • Tárnok Ida

        2011. szeptember 11. vasárnap

        Köszönöm szépen a válaszod!

  • Vica

    2011. augusztus 31. szerda

    Kedves Ági!!!

    Egy nagy problémával fordulok hozzád.Kisfiam két éves elmúlt, és nagyon úgy tűnik, most éli át a dackorszakát.Folyamatosak a hisztik, a dühkitörései.Most született meg a kistesó, pár napja jöttünk haza a kórházból és a napok múlásával egyre nehezebb bírni vele.Igazából a Tesót nem bántja, segít pelenkázni, fürdéshez is bevonjuk…egyszer csak fogja magát és minden ok nélkül eldobja magát és sír, toporzékol, néha durvábban viselkedik, mert elkezd ütögetni is. Tudom, nehéz időszak ez neki is, nekem is, az egész családnak, de egyszerűen nem tudom, mitévő legyek.Próbálkoztunk, hogy nem figyelünk rá, de attól félek, ahogy vagdalózik, beüti valamely testrészét.Eddig nagyon türelmes voltam, de kezd elfogyni.Ráadásul félek, hogy emiatt nem tudom szoptatni a Picit!Talán felém irányul ez a fajta viselkedés, hogy jobban figyeljek rá, de ma is két órán keresztül hisztizett, semmi nem volt neki jó!Kérlek segíts nekünk, és adj valamiféle tanácsot!!!
    Előre is köszönöm: Vica

    • Vida Agi

      2011. szeptember 02. péntek

      A kisfiadnak ez most egy új helyzet és mivel ő még ebben a korban nem tudja kezelni az indulatait, a szorongását, ezért így adja ennek a jelét. Legyetek vele türelmesek, foglalkozzatok vele minél többet, menjetek sétálni, beszélgessetek, kapjon ő sok figyelmet, amikor pedig hisztizik, akkor várni kell, amíg elmúlik a “roham”, ez nem hoz rögtön eredményt, kell jópár nap, mire a kicsi rájön, hogy hisztivel nem tud semmit elérni, addig türelem.

      • Vica

        2011. szeptember 08. csütörtök

        Kedves Ági!!

        Nagyon szépen köszönöm a válaszodat, nagyon sokat segítettél!!!Azt kell, hogy mondjam, javult a helyzet, de azért még akadnak problémák!Persze megpróbálok minél több időt vele tölteni, de mikor a kicsi szopizik, aki két hetes múlt, azt egyszerűen nem bírja elviselni, nem tolerálja.Ekkor azt mondogatja, hogy tegyem le a Tesót, nem éhes, nem akar enni…Ezt a helyzetet én sem tudom, hogy kezeljem.Ettől persze én is idegesebb leszek és nem tudok úgy a Picire figyelni!Félek is, hogy elapad a tejem és nem tudom szoptatni.Most is azt érzem, hogy kevés a tejem,van csak épp egy növekedési hullámban vagyunk!!!?Remélem, tudsz nekünk ismét valami jó tanácsot adni.Még egy kérdésem van, hogy a napirend kb. hány hetes kor környékén alakul ki?
        Köszönöm előre is: Vica