Ki lehet bírni a kialvatlanságot?

A legtöbb anyuka, akinek nem alszik jól a gyermeke, többek között azért is aggódik, vajon ő maga meddig fogja bírni a kialvatlanságot, az állandó felkeléseket. Jó hír az, hogy eddig még mindenki kibírta. De vajon hogyan lehet javítani a helyzeten? Hogyan lehet elviselhetőbbé tenni?

Ki lehet bírni a kialvatlanságot?Aki gyermeket vállal, annak bele kell törődnie, hogy olykor lesznek álmatlan éjszakái. Még a legjobban alvó babák is felébrednek néha, hiszen a babának, kisgyermeknek természetes igénye a szülői közelség, és a szülőtől való segítségkérés, ha valamilyen baja van. Kezdetben az éjszakai éhség, szomjúság, később a fogzás, a növekedési fájdalom, a szeparációs szorongás lehet az éjszakai ébredések oka. Nagyjából másfél éves korra rendeződni szokott a helyzet, ilyenkorra a kicsi idegendszere érettebb lesz, mélyebben alszik, alvási ciklusai a felnőttekéhez hasonló hosszúságúak lesznek.

Vannak olyan szerencsés anyukák, akiknek szinte sosem kell éjjel felkelniük, kezdettől fogva képes legalább 6 órát aludni a babájuk éjszaka, de még náluk is előfordulhat, hogy egy betegség, megfázás miatt elkezd éjszaka felébredni a kicsi és a betegség elmúltával sem javul a helyzet. A problémát ilyenkor az okozza, hogy a kicsi „megtanulja”, ha valami baja van, éjjel is kérhet segítséget és kér is. Nem az a gond, – amit sokan tévesen feltételeznek-, hogy megszokja a felkelést és direkt felkel, hanem, hogy valóban valami baja van és segítséget kér, mert megtanulta, hogy olyankor segítséget kap.

A kismamák másként alszanak, mint az átlagos felnőtt emberek és ennek hormonális okai vannak. Minden anyuka észreveszi, hogy a szülés óta éberebben alszik, kisebb zajokra is felébred és a baba sírását is azonnal meghallja. Ha egy-egy éjszaka mélyebben alszik, olyankor a baba sem szokott felkelni. Ezt ezoterikus szemszögből azzal magyarázhatjuk, hogy a baba és az anya 9 hónapig együtt éltek, mindent együtt csináltak, a baba átvette az anya szokásait (ezért van az, hogy ha az anya rendszeresen éjfélkor került ágyba, akkor az újszülött sem szeret igazán este 8-kor lefeküdni).
De nemcsak ezoterikus, hanem tudományos magyarázat is létezik erre: a szülés után az anya szervezetében megváltozott hormonszintek teszik lehetővé, hogy az anya felszínesebben aludjon és fel tudjon kelni, amikor a csecsemő felsír.

A szoptatás áldásos hatása révén az anya könnyebben vissza is alszik, ha éjjel felébred és megszoptatja a babát. Ez a jótékony hatás nagyjából 1,5-2 éves korig érvényesül.

Miért van az, hogy egyes anyukák szoptatás után nem tudnak visszaaludni? Mert amkor a baba felsírt, kibújtak az ágyból, talán még kislámpát is kapcsoltak, kimentek a babához, ülve megszoptatták, amíg a kicsi szopizott, azon törték a fejüket, vajon most miért kelt fel, miért nem alszik már megint, mi lehet a baja, lehet, hogy nem is kéne már szoptatni éjszaka stb. Bekapcsolt az agyuk és így már nehezebben megy a visszaalvás is.

A természet ezt úgy találta ki, hogy az anya ilyenkor szinte fel sem ébred, hanem félálomban maga mellé fekteti a kicsit és a baba addig szopizhat, amíg vissza nem alszik.

Mivel lehet segíteni a kialvatlanságon? Először is fontos, hogy elfogadd, hogy meg fog javulni a helyzet. Általában néhány hétről, esetleg hónapról van szó, amíg a baba nagyon gyakran felkel éjszaka. A legtöbbször egymást váltogatják a jó és a rossz éjjelek.

Sokat segít, ha nem magadat hibáztatod, ha elfogadod, hogy ez most egy darabig így lesz, és hogy az éjszakai szoptatás normális dolog akár 2 éves korig is. Ha nem idegeskedsz minden egyes felkelésnél, ha tudomásul veszed, hogy a te babád igényli a testközelséget, a megnyugtatást, akkor magadtól fogsz rátalálni azokra a kreatív megoldásoka, amik a ti számotokra meghozzák a nyugodt éjszakákat. Van, akinél az együttalvás jelenti a megoldást, másoknál egy közösen használt matrac válik be, amire oda tudtok feküdni az éjszakai szopizás idejére. Soha nem szabad azt hinni, hogy ez már a végleges megoldás lesz és „jaj, mi lesz, ha ez most már mindig így marad”, mert idővel minden baba leszokik az éjszakai ébredésekről és egyszercsak azt veszed észre, hogy már hetek óta minden éjjel 7-8 órát alszol egyben és kicsit még hiányozni is fognak az összebújások 😉

Mindenképpen fontos, hogy túltedd magad a lelkiismeretfurdaláson. Miért nem alszik rendesen? Mit ronthattam el? Miért nem vagyok következetesebb vele? Felesleges ilyeneken törni a fejed. A Te gyermekednek Te vagy a legtökéletesebb szülő még akkor is, ha depressziósabb napjaidon bárki mást jobbnak tartasz magadnál. Őneki leginkább rád van szüksége és mit adhatnál neki többet annál, mint hogy ha segítséget kér, ha sír, akkor hozzádbújhat, biztonságot és segítséget nyújthatsz neki?

Ha nem tudod kialudni magad, ha csak néhány órát aludtál éjjel, sokat segíthet a következő nap átvészelésében, ha sokat vagytok a szabad levegőn, sétáltok, játszótereztek, kirándultok egyet.

Enyhíthetsz az álmosságon azzal is, ha lefekszel délután aludni, amíg a kicsi alszik, vagy ha segítséget kérsz egy családtagodtól, mondjuk megkéred a nagyit vagy Apát, hogy vigye el 1 órára sétálni a kicsit, amíg te szundítasz egyet. Ausztrál kutatók nemrégiben kimutatták, hogy egy fél óra délutáni szunyókálás 2 óra éjszakai alvást képes pótolni!

Ha végképp nem bírod a kialvatlanságot és az állandó éjszakázást, akkor választhatod azt is, hogy önálló alvásra neveled csemetédet. Ez különösen első gyermekes anyukáknál szokott nagy lelki vívódást okozni. Bizonytalanok, nem tudják, nem okoznak-e lelki problémákat a babánál azzal, hogy vagy így vagy úgy sírni hagyják, illetve nem elégítik ki maradéktalanul az igényeit. De gondolj bele, mit választanál, ha lenne egy másik gyermeked is? Ha egyszerre 2-3 gyereket kell ellátnod, sokkal kevésbé bírod a nappali strapát, ha éjszaka nem hagynak aludni, éppen ezért a két vagy több gyermekes anyukák gyakrabban döntenek úgy, hogy már kezdettől fogva fokozatosan önálló alvásra nevelik a babát, hiszen a nagyobb gyerek(ek) sem szenvedhet(nek) kárt amiatt, hogy a kicsi nem alszik (arról nem is szólva, ha a kicsi sírása éjszaka felébreszti a nagyokat…).

Bárhogy is legyen: az, hogy igyekszel a mindkettőtök számára legjobb megoldásokat megtalálni, igazán nagy gyermeknevelési kihívás, amiből sokat tanulhatsz, hiszen az elkövetkezendő években még egy sor bonyolult rejtvénnyel kell majd szembenézned a gyermeknevelés terén és azok legalább olyan nehezek lesznek, mint ez.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Benei Henrietta

    2008. június 02. hétfő

    8 és fél hónapos a kislányom,délelőtt 3órát ,délután 2 órát,és este fél 7-től reggel 5-ig alszik.Picit aggódom nem sokat alszik?Írjatok légyszi ha van hasonló alvó babája valakinek.

    Válasz: Ez így tökéletes! A többieké alszik keveset 🙂

  • Ildi

    2008. március 27. csütörtök

    Nekem is 9,5 hónapos a kisfiam, 2-4-szer szopizik éjjel, nappal alig. Ezért én kifejezetten örülök, hogy ébred éjszaka, és teljesen hozzászoktam. Általában az első ébredésnél, éjfél körül veszem oda a nagyágyba szopizni, és velünk marad reggelig. Így jól működik minden, nem kell cipelgetni a 9 kilóját meg hamarabb visszaalszom. Ha reggel korán ébred, és fáradt vagyok, délután én is vele szundítok.

  • Annamari

    2008. március 27. csütörtök

    9 és fél hónapos kisfiam 7 hónapos kora tájékán engedélyezett számunkra 1 hónap alvást amit addig el sem tudtam képzelni, hogy lehetséges! Gyakorlatilag este fél 9-től reggel fél 7ig aludt ami számunkra maga volt a menyország a kb. 7 hónap teljes kialvatlanság utnán. Szoptatok így hát természetesnek kell vennem az éjszakai felkelést.
    Aztán fogzani kezdtünk (megjegyzem még mindig nincs foga) és a felhőtlen napok egy csapásra köddé váltak. Azóta minden éjjel többször is felkel szopizik vagy csak összebújásra vágyik és már alszik is tovább. Persze előfordultak hosszú ébrenléttel, játékkal töltött órák is de szerencsére ritkán.
    Ami viszont segített vagy könnyített az éjszakáinkon az, hogy éjszaka mikor felébred a kicsi akkor apukája kel fel és hozza hozzám az ágyba, mellémteszi és mellre helyezés után alszunk tovább. Ha felébredek mert nagyon kényelmetlen vagy zavar az ottléte visszaviszem a kiságyába de sokszor elalszunk és reggel együtt ébredünk a szülői ágyban.
    Sokkal kipihentebb vagyok mióta nem kell felkelnem éjjel többször is az ágyból mert a férjem ezzel nagyon sokat segít.
    Ha valaki rá tudja venni arra a párját, hogy szopizás után vigye is vissza a babát az ágyába az meg teljesen olyan mintha fel sem ébredenénk – sokszor nem is emlékszem hányszor hozta át vagy egyáltalán át hozta-e aznap éjjel.
    Ajánlani tudom még azoknak akik hasonló helyzetben vannak a homeopátiás szereket mert nagyon jók sokat használnak. Babának – mamának egyaránt kapható alvást elősegítő szerek mamának pedig feszültség oldók( az éjszakai kialvatlanság miatt).

  • Ila_mama

    2008. március 26. szerda

    Az első gyerkőcöm aludt, mint a bunda este 10-től éjjel egyig, megszoptattam, visszatettem a kiságyába és aludt tovább reggel hét-fél nyolcig. Fél 10 előtt sosem fürdettük, mert előbb képtelenség volt elaltatni. Ő így aludt két hónaposan, de egyévesen is. Kb. másfél volt, amikor felhagyott az éjjeli szopizással. Napközben nagyokat durmolt. És bár rémisztgettek mindennel, bizony, amíg szopott alvás előtt, abba belealudt. (Amikor már nem szopott napközben, egy kis éneklős összebújás után mindig elaludt.) A második gyereket, ha nem fürdettük meg fél hétkor, akkor aznap koszosodott, mert hétkor kikapcsolt, és édesen aludt este 11-ig. Onnantól viszont volt olyan nap, hogy 45 percenként kelt fel. Ha egyhuzamban alhattam három órát, akkor üde voltam és fitt :). Ő beköltözött az ágyunkba. Nem emlékszem pontosan, mikor szokott le a folyvást felébredésről, de az éjszakázás több mint fél éven át tartott, kb. 3 hónapos volt, mikor kezdte. Szerencsére napközben aludt, és ha sikerült összehangolnom a két gyereket, ebéd után alhattam én is egy kicsit. Ha ez nincs, ez a kis délutáni pihenő, szerintem kikészültem volna. A harmadik kéthetesen már aludt 10-5-ig, mostanában 10-10-ig egy köztes szopival. Saját ágyban alszik, velem egy szobában. Viszont napközben szinte semmit, van, hogy csak kétszer húsz percet. A nagyok remekül aludtak kint órákat a kertben, a kicsi nézelődik. Autóban sem alszik el, ott is figyelget. Ugyanakkor este megszoptatom, és teljesen éber még, mikor az ágyába teszem, kijövök, és magától elalszik. Nem tanítottam rá, ő ilyen. Én meg csak nézek. Nem is értem 🙂
    Ugyanaz az anyjuk, ők különböznek. Mindig igyekeztem a különbözőségükhöz igazodni, nem egyszerű. Tudom, hogy nehéz tizedjére is felkelni, kínzás számba megy a sokadik éjszakán, de egyszer elhagyja ezt is, mint ahogy az én középsőm is elhagyta. Én sosem tudtam-akartam sírni hagyni őket, ígyis épp elég helyzet van, amikor muszáj, mert nem lehet mindent eldobva folyvást ringatásra készen állni. (Bár a kendő nagy segítség.)
    Ila_mama