Jó ötlet citrommal bekenni a melled, hogy leszokjon a szopizásról a baba?

Gyakori tanács, ha szoptatásról való leszokásról van szó, hogy kend be valamivel a melled és akkor majd nem kéri a baba. De vajon jó szokás ez? Tényleg segít?

Mi a gond a citromos megoldással?

1. Néhány baba tényleg leszokik a ciciről ettől, de utána még jópár napig keresni fogja, sírni fog, hiányozni fog neki és nem érti, miért nem kapja meg.

2. Vannak olyan babák, akiket egyáltalán nem érdekel a citrom és kis fintorgás után vígan szopiznak tovább.

3. Ez trükközés. A gyerek átverése. Felnőttként jól esne, ha a párod citrommal kenné be magát, hogy ne akarj vele együtt lenni? Amikor csak elég lenne azt mondania, hogy ma fáradt és nincs kedve hozzá…
A gyereknek is meg lehet ám mondani, biztosíthatod a szeretetedről, a közelségedről, megölelgetheted helyette, miközben elmagyarázod neki, miért nem tudsz most cicit adni.

4. Ez tipikusan az a felnőtt reakció, ami nem veszi figyelembe a baba testi és lelki igényeit, csak a saját önző céljaira fókuszál. Nem teszi fel a kérdést: Miért szopizik még a baba? Miért van rá szüksége? Miért ragaszkodik hozzá?
Talán még tényleg szüksége van rá (fizikailag)?
Talán lelki szükséglet ez a számára? Kell a biztonságérzetéhez, a frusztrációi oldásához, a szeparációs szorongás enyhítésére? Milyen MÁS módszerekkel segíthetnék neki ezekben, hogy a szopi helyett legyen más módszere is a megnyugvásra?

5. Nem gondol bele abba se, hogy egyáltalán nem mindegy, mennyi idős babát szeretnénk elválasztani. Gyakran látom, hogy már 9-10 hónapos babákat is elválasztanának, akik még vígan szopiznak, akiknek még testi igénye is az anyatej, táplálék, amit nem lehet csak úgy elvenni tőlük.

Ha már 2 éves és vígan eszik mindenfélét, miközben az anya úgy érzi fájdalmas, fizikailag megterhelő vagy egészségügyi okokból nem folytatható a szoptatás, az egészen más helyzet.

De más az is, amikor az 1-1,5 éves totyogó átmenetileg nonstop szopizna és ezt az anya visszalépésnek érzi, ezért minden eszközzel el akarja választani, amivel azt éri el, hogy a gyerek annál jobban kapaszkodik belé és még anyásabb lesz.

A trükközés, a gyerek átverése mindig visszaüt.
Ő nem egy papagáj, akit lehet idomítani, hanem egy értelmes, okos, de legfőképpen érző kisember, akit komolyan kell venni.

Ha sír, ha segítséget kér, azt nem hisztiből és a te bosszantásodra teszi: oka van rá.
Igen, macerás megtalálni és megoldani az okokat.
Igen, empátiát kell tanulni annak is, aki eddig képtelen volt arra, hogy beleérezze magát a másik helyzetébe.
Igen, a valódi megoldás mindig nehezebb és tovább tart, mint a hókuszpókusz.

De sok múlik ezeken az apróságokon.
Itt derül ki mi is a szülő valódi hozzáállása.
Olyan gyereket akar, aki nincs útban, vagy olyat, aki érzi, hogy fontos szerepe van a családban?
Olyan gyereket akar, aki azt csinálja, amit mondanak, vagy olyat, aki önálló, őszinte és szabad?
Arra épít, hogy a gyerek még úgyse tudja vagy arra, hogy még talán kicsi, de képes tanulni, fejlődni?
Olyan kapcsolatot szeretne a gyermekével, ami becsapásra és feltételekhez kötött szeretetre épül, vagy olyat, ami őszinteségre és feltétel nélküli szeretetre?

Tudom, messze jutottunk a citromtól és a kétségbeesett szülő sok mindent kipróbál, hátha használ – ez még önmagában nem hiba.

A baj az, ha azt hisszük, trükkökkel, gyors megoldássokkal meg lehet úszni.
A baj az, ha már bele se gondolunk mit érez a gyerek, vajon mi van az ő viselkedése mögött, ha mindenre ráfogjuk, hogy manipulál, direkt csinálja, csak a határait feszegeti…
A baj az, ha már csak legyintünk a segítségkérésére és inkább eltereljük a figyelmét egy kis nasival, mesenézéssel, mobilozással.
A baj az, ha úgy gondoljuk, amikor csendben van, nyugton van, jól is van egyben.

Közben meg egyre kopik el a kapcsolatunk, a bizalma bennünk és a mi bizalmunk magunkban, mint szülőben.
Apró dolgok ezek, kis mennyiségben csak átmeneti üzemzavart okoznak, de nagy mennyiségben eltávolítanak egymástól.
És biztosan nem ezt szeretnénk elérni velük.

Hogyan lehet trükkök nélkül leszoktatni a szoptatásról, amikor úgy érzed, tényleg eljött az ideje? Arról itt írtam.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

2 Comments

  • Éva

    Reply Reply 2017. április 23. vasárnap

    Kedves Anyukák, kedves Ági!

    Megdöbbentőnek tartom, hogy még a mai világban is van ilyen, és Ági, milyen jó, hogy leírod: ez nagyon nem helyes!
    Én csak annyit szeretnék írni még szoptató anyukáknak: ne hagyjátok abba a szoptatást!!!! Ne szoktassátok le róla a pici gyereketeket! A kisgyerek fogja abbahagyni magától! Ezt elég nehéz elhinni, ha még a 2,5 éves is naponta 8-szor cicire jár. Azért mert a fejünkben az a tévhit él, hogy csak a babák ciciznek. Mivel a 70-es, 80-as években ez tényleg így volt. Ezt láttuk gyerekként, ezt is éltük át. DE EZ NEM IGAZ! Egy kisgyereknek 3-4 éves koráig alapvető igénye a szopizás! A kisfiam elmúlt 3,5 éves, már elkezdte az ovit, amikor magától abbahagyta. De kb 1,5 éves korától elkezdtem határokat szabni. Addigra már eléggé kivoltam a napi 10-12 szopitól, újra és újra kisebesedett a mellem, (a bőrgyógyász fel volt háborodva, hogy micsoda nő vagyok én, hogy nem választom el a gyerekemet, pedig ilyen a mellem.) De NEM AKARTAM FELADNI! Tudtam, hogy a kisfiamnak szüksége van rá! És amikor jött, és mondta, hogy “ana cici”, és közben nézett rám a csillogó kis barna szemével, mindig adtam neki. De aztán már nem bírtam tovább fizikailag, és megbeszéltem vele, hogy reggel, délben, délután és este van cici, és akkor, ha bibije van… Megértette szép lassan, de türelmes voltam… 3 évesen már csak este és reggel kapott. Aztán ő maga hagyta el először a reggeli, majd az esti szopizást. Ha kérdeztem, kér-e, azt mondta, nem… 🙂 Édesem! Én nagyon büszke vagyok rá és magamra is, hogy ezt megoldottuk! Soha nem lesz emiatt bűntudatom, és tudom, hogy ezzel annyi rengeteg mindent adtam a fiamnak, amivel egész életére elláttam sok-sok szeretettel, tápanyaggal, egészséggel! NE HAGYJÁTOK ABBA A SZOPTATÁST, CSAK SZABJATOK HATÁROKAT! Az anya szó az anyag szóból ered…. Mother, matéria… Az anya anyagot ad a gyerekének… Vagyis az anya anyag a gyerekének! (Milyen, hogy a drogra is azt mondják, hogy anyag. Elgondolkoztató, nem?)

  • Anyina

    Reply Reply 2017. április 05. szerda

    Nem tudom mennyire használ ilyen esetben (én nem próbáltam), de a csuklás ellen valaki javasolta 1x, hogy pár csepp citromlével próbáljam megállítani. Kipróbáltam … a gyereknek ízlett … a csuklás folytatódott, de nagyon vigyorgott és jelezte, hogy kér még, mert ízlik neki 🙂

Leave A Response

* Denotes Required Field