Legfrissebb bejegyzések
Legújabb hozzászólások
Témák
Csak két út van?
Amikor olvasgatom az interneten és a Kismama újságban az anyukák véleményét, úgy érzem néha, mintha két csoportra szakadna a kismamatársadalom. Az egyik csoport hosszú ideig szoptat, együtt alszik a babával és ezt természetesnek is tartja, a másik csoport szeretne éjszakánként néha aludni is, és nem kap a szívéhez, ha a gyerkőc tápszert is kap. Az újságok által felvázolt ellenségkép hatalmas indulatokat gerjeszt az anyukákban, holott nem csak két út létezik.
A legnagyobb indulatokat kiváltó vita mindig a szoptatás körül szokott lenni. A WHO ajánlása a fél éves korig tartó kizárólagos szoptatás, ennek ellenére napi több levelet kapok olyan anyukáktól, akiknél már a kórházi személyzet tönkretette a kizárólagos szoptatás lehetőségét: a babának tápszert adtak, csak a 3. napon szoptathatta meg, bimbóvédőt ajánlottak neki és mivel még kevés volt a teje, eleve tápszerrecepttel küldték haza a kórházból – gyakran már az elején beleplántálják az anyukákba, hogy nekik ez nem fog menni, nem csoda, ha aztán így is lesz.
Hozzáteszem, nem ismerek egyetlen olyan anyukát sem, aki direkt nem akart volna szoptatni, vagy olyat, aki ne tette volna meg az összes tőle telhető dolgot, hogy szoptathasson.
A másik nagy vitatéma az alvás. Pedig mindenkinél máshol van az a pont, ahol már tényleg nem bírja az éjszakázást, napközben romlik a teljesítménye, veszélhelyzetekbe keveredik, nem tudja ellátni a feladatait, türelmetlen a gyerekkel stb. Nyilván a babának az a jó, ha az anyukája kiegyensúlyozott, és ha az egész éjszakát ébren tölti, akkor nem fogja tudni nappal sem rendesen betölteni az anyaszerepet.
Mindenkinek más módszer vált be az elalvásra altatásra. Vannak bizonyos alapszabályok, alapfeltételek, amiknek teljesülniük kell, például az, hogy a tettrekész, nem kellőképpen fáradt babát hiába teszed le a kiságyba, nem fog elaludni, csak üvölteni.
A másik alapszabály, hogy nem hagyjuk csak úgy egyedül sírni a babát. Ha sír, ottvagyunk mellette, megpróbáljuk megvigasztalni. De tudnod kell, hogy miért sír ilyenkor a baba. Amikor megpróbálod lefekteteni a sírás oka az, hogy álmos és megszokta a lefektetés egy módját, amihez ragaszkodik. Amikor megpróbálsz ezen változtatni, akkor azért sír, mert a régit akarja, ragaszkodna a régi szokáshoz. Nem azért sír, mert manipulálni akar, sem azért, mert “valami baja van”, csak az a baja, hogy nem a megszokott dolog történik, ezért reklamál (közben már ráadásul álmos is, így még nehezebben viseli az újdonságokat).
Együttalvás? A Sears módszer követői erre azt szajkózzák, hogy együtt kell aludni a babával és akkor minden megoldódik. Ezt azok mondják, akiknél ez a módszer egycsapásra mindent megoldott. Azok az anyukák, akik megpróbálják az együttalvást, de a gyerek a fejük tetején ugrál fél éjszaka és mindent akar csak aludni nem, ők csendben kínlódnak tovább.
Mi lehet akkor a megoldás? Mindenkinél más. A lényeg éppen a sokoldalú tájékoztatásban lenne, nem pedig az egyik vagy a másik módszer túlhangsúlyozásában. A gyermeknevelés folyamatos kompromisszumokkal jár, de nem dönthetünk mindig a gyerek javára. Nyilván egy újszülött többet követel időben, energiában, mint egy 1 éves, vagy legalábbis másként. Ahogy növekszik, fokozatosan meg kell tanulnia a társadalmi együttélés szabályait. A családnak is lehetnek ilyen szabályai. Például az, hogy az éjszaka alvásra való. Nem várhatod el, hogy 3-4 hónaposan már ne akarjon éjjel enni, de ha óránként felkel, akkor ott már biztosan más gond van, mint az éhség. Érdemes kideríteni az okokat is. Fogzik? Beteg? Fáj valamije?
A sokat szidott Suttogó című könyv amerikaiaknak íródott, ahol az anyák nagy része gyakran már a baba fél éves kora előtt kénytelen visszamenni dolgozni. Ahhoz, hogy más tudjon vigyázni napközben a babára, napirend kell, az anya számára pedig fontos, hogy legalább valamennyire tudjon aludni, így érhetőek a benne olvasott talán túl szigorúnak tartott módszerek.
De nem volt ez másként a mi gyermekkorunkban sem. Ha visszaolvasol szüleid könyvtárából 1-2 babaápolással kapcsolatos könyvet, ott sem éppen az együttalvásra buzdítanak… Hiszen a mi korosztályunk (harmincasok) többsége is hamar bekerült a bölcsődébe, ahol bizony egyedül kellett enni és a pelenkamosás elkerülésére jobb volt, ha már másfél évesen szobatiszta lett a gyerek.
Mindig az a megoldás a legjobb, ami közösen megállapított kompromisszumon alapszik. Nemrégiben írt egy anyuka nekem, aki azt kérdezte szoktassa-e le a cicin elalvásról a babáját, aki egyébként olyan jó alvó, csak a védőnő szerint nem jó ez így. Szerintem mindig az a jó megoldás, ami a babának és a mamának is jó, mindkettejük érdekeit figyelembe kell venni.
Minden baba más és minden anyukánál máshol van a tűréshatár, akkor meg minek vérremenő vitákat folytatni az “anyarabszolgaságról” vagy kritizálni mások döntéseit?
És Te mit gondolsz? “Anyarabszolgának” érzed magad vagy örömmel vállalod a nehézségeket? Mit áldozol be a kicsi érdekében és hol az a határ, ahol már nem bírod tovább?
Mielõtt kérdeznél: a kérdésekre általában 1 héten belül válaszolunk, addig légy türelemmel. Köszönjük!
(Ha most írsz elõször ide, akkor a hozzászólásod nem jelenik meg azonnal, hanem csak akkor, amikor válaszolunk rá.)
Csajok...
Sziasztok!
Szerencsére olyan helyen szültem ahol nem csak rooming in volt, de nagyon jól álltak hozzá a szoptatás kérdéséhez. Adtak a gyereknek ugyan cukros vizet, mert azért első 2 napon nekem is csak pár csepp tejem volt, de emellett minden a szopiról szolt, és teljesen természetes volt, hogy cicizik a baba… Az osztályon mindenki szoptatott! A Kicsi hasfájása már a kórházban elkezdődött, és persze akkor vergődött a legjobban amikor szopizott. Nem volt könnyű, de nem adtam fel. Kibírtam pár sírós szoptatást, együtt sírtam a kicsivel, de tudtam, neki anyatej kell, és kitartottam emellett. Most 4 hónapos és mivel elég hosszú idejig 2 óránként evett, így elkezdtem neki almát adni. Ez nem hatotta meg, ugyanannyit ciczik
, fejtem a 10. hétig becsülettel – így egy msáik babaának is jutott, és a kitartottam, még akkor is amikor egy hónapig egy grammot sem hízott a gyerek. (Ha nem fejtem volna le napi 3-4 decit pluszba biztosan elgondolkozom akkor, hogy elég-e a tejem)
A másik amit fontosank tartok nem csak az, hogy meggyőzd magad: te szoptatni fogsz, hanem az is, hogy még a pocakban megbeszéled a babával, hogy szopikázzon, és magaddal is, hogy TÉNYLEG mindent megteszel a szoptatásért! Ebben benne van az is, hogy nem adod fel! Erős akarat kell hozzá, de azt mondom, hogy ha nekem sikerült (eddig elég hamar feladtam mindnet ami nem ment viszonylag könnyen!!!) akkor másnak is fog!!!
Ami nekem bevállt: homeopátia: urtica urens 5ch és ricinus communis 5 ch, pedig nem hittem benne, és az hogy meg sem hallottam azokat a véleményeket, hogy nem fog menni .Egyszerűen belefojtottam a szót az illetőbe
Tápszerhez csak egy okból akartam nyúlni, a 2és3 hónap között, amikor annyira fájt a gyerek hasa, hogy az egész napot végigüvöltötte. Én már szinte levegőn éltem, mondván átjutnak dolgok a tejbe, de nem az volt a gond: sokszor csak az idő oldja meg. Mondom én nagy bölcsen most hogy utána vagyok…. Nehéz akkor kitartónak lenni. Nekem az a taktikám bármi baj van a kicsivel, hogy nem a jelen helyzetet nézem, hanem hosszú távon gondolkozom. Ez eddig bevált mert objektíven tudtam szemléni minden helyzetet.
Visszatérve a szpotatáshoz: Ajánlom Kenéz Kyra: Szoptatni akarok c könyvét. A szülés előtt abban a könyvben volt egy sor, ami engem meggyőzőtt: a nők 98%-a képes szoptatni!!! Már cask ezértérdemes volt megvenni!
Annyi út van, ahány a gyermek s a gyermek adta helyzet.
3 kisgyermekem van. gergo 3 éves 7 hónapos, tamáska 1 éves két hónapos, kornélka 1 2 hónapos.
Három teljesen kulonbozo példát szeretnék veletek megosztani. Igérem, tarka-barka lesz az osszkép.
Csak arra szeretném ezzel bíztatni az anyukákat, hogy bízzanak a józan paraszti észben iss, persze fontos a tájékozottság a kulonbozo témákban, végso soron azonban a gyermek szabja meg- na meg a helyzet-, hogy milyen dontés szuletik a szopizást és egyéb torénéseket illetoen.
GERGO dec. 7. 2004: természetesen szultem,2 évig szopott, velem aludt, cicin aludt el, nem volt dudija, nem szopta az ujját, a cicimen dudliztattam. Elso pillanattol szoptattam, rooming – in szobában voltunk. Elso hét szoptatás után annyira fájtak a mellbimbóim, hogy úgy dontottem, mellbimbóvédot használnok. ( + igény szerinti szoptatás, fejés kb. 4 napig az elso pár nap tejtúltetermelési sokkja miatt, meg napi 7! liter víz, ugyanis folyamatosan szomjaztam )dec. 7-én szuletett a gyermek, január 1-én megkérdeztem magamtól, hogy miért szoptatok én bimbóvédovel? még mindig?. Levettem. Gergo sírt, nem fogadta el a cicit. VISZONT RETTENETESEN ÉHES VOLT – ezt kihasználva 5 perc után újra cicire tettm, szopott tíz kortyot, aztán újra sírás…VISZONT RETTENETESEN ÉHES VOLT-úgyhogy nem maradt más választása…
Jan 1. óta rendesen szoptunk. Mivel azonban dolgoztam, ( heti egy alkalom délelott), ilyenkor az elozoleg lefejt tartalékokat kapta cumisuvegbol. Pontosan 6 hónaposan- addig csakis anyatejet ivott- utasította el a cumisuveget, ekkor megoldottuk már, hiszen fokozatosan megkezdodott a hozzátáplálás, napra pontosan betartva a WHO által ajánlott ételeket a kulonbozo életkorokban- anyukámmal sokat veszekedve……1 és fél éves koráig két óránként aludt fél órát és két óránként szopott, ALIG EVETT. ha igen akkor – és elítélhet bárki aki nem ismeri ezt a kálváriát. én is elítéltem azelott aki ilyet csinált- lángost, pizzát, virslit, sult tojást és bagettet evett, semmi mást és csakis biciklizve vagy tévé elott ulve. Hozzáteszem ma csak egyszer nézhet tv-t este egy mesét. szornyu idoszak volt.A tápszert nem ismeri, mai napig rosszul eszik, keveset, kb. 5-6 fajta ételt, sokféle vizgálaton átestunk, egészséges, most majd 4 évesen is picike és 12 kg. (anyuka is 158 cm.)
TAMÁS:term. szulés, rooming-in, szopás tea nélkul, dudlizott, mert nem volt idom gergo mellett egész nap szopiztatni. Ha dolgozni mentem tápszerrel etettuk cumisuvegbol, mert nem volt elég a lefejt tej. 4 és fél hónapos korában nézett és nézett, ha ettunk. megkóstoltattam vele a répalét stb., minden ízlett. minden. who ajánlása részben betartva, részben megkurtítva.. EVETT A GYERMEK!!!Csodás érzés volt megfozni, tálalni és megetetni a bébipapit, ezt eddig nem ismertem!!!December elejéig azaz fél éves koráig cumizott és szopott éjszaka, aztán egyszer nem bírtam, folyamatosan fáradt voltam az éjjeli dudlikereséstol és drasztikus módon elvettem a dudlit és éjszaka szopni sem kapott. Nem volt turelmem és erom semmiféle leszoktatási módszert alkalmazni, ugyhogy elso éjszakán 2x fél órát sírt, azóta átalussza az éjszakákat. Dec. vége felé úgy kellett kínálnom a cicit, valahogy nem ízlett. Igen , várandós voltam Kornélkával. Ezért a fáradtság, turelmetlenség…Abbahagytuk a szopizást, mert fájt a méhem kozben, féltettem a magzatot.Azóta tápszert kap cumisuvegbol.
Tamáska is velem aludt míg szopott éjjel. O viszont nem tudott cicin eleludni, zavarta, ha tejet szippantott, úgyhogy a karomban ringattam, majd miután nem bírtam fit labdán ulve ringattam, végul kb 10 hónaposan sírt altatáskor, azóta tejecskét készítek és cumisuveggel ágyba teszem, kispárnával.Rogton egyedul kell ot hagynom, mert ha maradok ideges és sír. Úgy látszik ilyenkor már nem igényli a jelenlétemet.
Tamáska sokat eszik, soszor, sokfélét. Egészséges és eros.
KORNÉLKA: Koraszulés a 34. Héten, császármetszéssel a harántfekvés miatt. A baba két kilós volt és fejlett.Egy és fél hétig minden általam igaznak, elfogadottnak, jónak és kipróbáltnak tudott szabály ellen kellett cselekednem: cumisuvegbol kapta a tejemet, nem szoptathattam igény szerint és folyamatosan ébresztgetnem kellett, hogy egyen ( egy kétkilós baba még gyonge, nem bír annyit szopni, elfárad, elalszik és nem kapja meg a szukséges tápanyagmennyiséget ). Az epidurális után borzalmas, tobb napig tartó fejfájás gyotort, kaptam fájalomcsillapítót, úgyhogy Kornélka 48 órán át !!! nem kaphatta meg a tejemet, tápszert kapott (ezt sajnos nem kozolték velem elore). Miután megtudtam elutasítottam akovetkezo adagot.Minden második etetésnél szoptathattam egy picit, aztán felfejlodtunk:minden etetés elott, aztán egy egy- egy etetés csak szopi, majd elérte a számomra mágikus 2900 g (ezzel a súllyal szuletett gergo )attol a pillanattól kezdve csak szopunk, igény szerint és egyutt alszunk. Vettunk légzésfigyelot , mert ajánlották.Nem használjuk mert a kiságy uresen áll.Kornélka rendkívul “testigényes”. Hordozom, kendozunk (mint gergovel; Tamás csak nagyon picin, kb. 4 hónapos koráig szerette ) Ha dolgozom lefejt tejecskét kap uvegbol.
Nagyétvágyúak vagyunk.
Ennyire tarka az életunk.
Szabályokat tartunk be és szegunk meg. és ez így van jól
mindenkonek jó babázást kívánok
emimama
Sziasztok!
Kisfiam 10 hónapos, szopizik még, napközben 2x alszik 1,5-2 órát és mindezt Áginak köszönhetem! Sokat küzdöttem a szoptatással már az elejétől, ha abbahagytam a fejést azonnal megcsappant a tejem, amit viszont Manókám már nem szívott olyan lelkesen, így tovább csökkent. Eleinte igény szerint cicizett, ami azt jelentette, hogy 1,5-2 óránként kb. 45-90 percet volt cici, amitől ugyan dőlt a tej, de végeláthatatlan napjaink voltak, és ő csak a cicivel a szájában aludt. Ezt 4,5 hónapos koráig bírtam, ekkor kezdtem a téma után járni. Olvastam a suttogót és sok más egyéb módszert, többek között ezt az oldalt is, és nekem Ági javaslatai voltak a legszimpatikusabbak, mondhatnám, minden módszer között az ARANY KÖZÉPÚT. És ez be is jött!!! Kialakult egy nagyon jó kis napirendünk, ez a kicsinek nem került sírásba és nekem sem okozott lelkiismeretfurdalást, hogy kevesebbet van a cicin. Még 6x szopik, és mellette eszik főzit, gyümölcsöt is. Hogy legyen bőven tej, és a mai napig fejek- bár néha utálom, de így két tejtestvérünk is lett!
Bár mostanság hajnalban felkel azért 1x2x, de cumival és némi hátsimivel gond nélkül visszaalszik. És csak ilyenkor kér cumit, napközben soha, ennek külön örülök!
Mindenkinek kitartást, nagy türelmet és sok-sok örömöt a babucikkal, mert bár sokszor nehezítik meg a perceinket, Náluk csodálatosabb dolog nincs az életben!
Judit,
nem írtad meg, hogy mi a helyzet az apjukkal. Ha ott lakik, miért kell ingáznod éjszakánként?
Sziasztok!
Két kislányom van, a nagyobbik 4éves, a kicsi 15 hónapos.
A nagylányt 2 hónapig szoptattam, a kórházi csecsemősnővér hülyesége, és az én tudatlanságom miatt. Azt állította, hogy ilyen nagy mellbimbóval nem lehet szoptatni…
A második terhesség alatt már tudatosan készültem a szoptatásra, sokat olvastam utána, meg is lett az eredménye, a pici 9 hónapig szopizott. Szerettem volna ha tovább szopizik, de a kis huncutot nem érdekelte tovább a dolog.
Mind a két csaj nagyon rossz alvó, sokmindent próbáltam már velük, de sokat sírni soha nem hagytam őket, és nem is fogom soha.
A legnagyobb probléma az esti elalvással van, mind a kettő velem akar elaludni, és persze egy időben. Külön szobában alszanak,a nagyobbik nem akar a kicsivel egy szobában aludni, amit mondjuk meg is értek, mert már próbáltuk többször, és a picuri állandóan szekálja, nem tud tőle aludni. Már nem kiságyban alszik sajnos, mert kölcsön kaptuk, és vissza kellett adni a nem tervezett harmadiknak.
Éjszaka is többször, fennt vannak, a nagylánynak beindult a fantáziája, és fél egyedül -pedig nagyon figyelek rá, hogy mit néz a tv-ben-, a kicsinek meg jönnek a fogai.
Ezért éjszaka 3 szoba között ingázom, néha azt sem tudom hol vagyok.
Kertes házban lakunk, sokat vagyunk friss levegőn, van hol elfáradniuk.
Tudom, hogy én rontottam el a dolgot, s hogy nagyon kibabrálok magammal, de ez van.
Mindezekkel együtt imádom őket, s ha visszagondolok, én sem voltam valami jó alvó gyerek, korán keltem, és éjszaka is gyakran vándoroltam anyámékhoz, pedig a nővérem ott volt mellettem a szobában.
Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen fogadom, hátha….
Vigyázzatok gyerkőceitekre, és legyetek velük amennyit csak tudtok!
Sziasztok!
Bocsánat! Lemaradt hogy 6 hónaposan kezdett mászni.
Jelenleg 5 fogacskája jön egyszerre, de szerencsére ez sem zavarja meg nagyon az alvásban. Néha felsír, de szinte abban a pillanatban alszik is tovább.
Azt hiszem nekünk sikerült megtalálni az arany középutat ami jó a babának és a családnak egyaránt.
Sziasztok! Az én kislányom nemrég múlt 14 hónapos és két hónapos koráig élt anyatejen. Sajnos az én hibámból nem kaphatott hosszabb ideig, pedig tejem az volt bőven, sőt még most is van egy kicsi, de gondolom ez természetes. Nagyon régóta vágytam babára és mindíg azt vallottam hogy ameddig tudok szoptatni fogok, de sajnos egy balszerencse közbeszólt. Alig múlt 2 hónapos a kislányom mikor kiderült hogy nyirokmirigy daganatom van. Kórházba kerültem, kemoterápiák során mentem keresztül aztán a sugárkezelés következett és szerencsésnek mondhatom magam, mert sikeresen legyőztem a daganatot. Na de a lényeg: Attól hogy korán tápszerre kényszerült a kicsi, nem vettem észre hogy másképp fejlődne, betegesebb lenne mint bármely más baba! hónapos korában kezdett el mászni és rá 2 hétre felállt, 11 hónaposan elindult és az immunrendszere sem sínylette meg a dolgot.
Az alvást szerencsére jól kialakítottuk, csak a saját kiságyában alszik el, persze reggel ha felébred odebújik mellém és pihengetünk, “beszélgetünk”, játszadozunk egy kicsit. Ez nagyon bensőséges dolog, ami neki is és nekem is nagyon jó. Az éjszakákat régóta átalussza, persze neki is vannak időszakai (1-2 hét) amikor megébred és enni kér, de aztán szépen alszik tovább. Amíg eljutottunk idáig, volt pár sírás a kiságyban, de megértette, hogy az az ő kis helye és neki az kényelmes és biztonságos. Sokszor igényli hogy legyek vele a szobában amíg elalszik, de azthiszem ez már nem okozhat gondot és problémát egy anyának!
Köszönöm a lehetőséget!
Sziasztok
tegnap kezdtem el olvasni a Suttogót. múltkor beleolvastam egy két kommentbe, gondoltam ha egy könyv ennyire szélsőséges indulatokat( máshol ) képes kiváltani emberekből, akkor az nagyon is érdekel. falom az oldalakat…
a nagylánnyal szinte mindent úgy csináltunk, mint ahogy írja. boldog, kiegyensúlyozott család voltunk. gyerek hamar átaludta az éjszakát, nem nyűgösködött és nekünk is volt magánéletünk. akkor ezt hittem ez ” csak áldás”, hogy ilyen jó gyerekem van.
sokáig azért nem is mertem másik babát vállalni, mert láttam más anyukák gyermekeit és féltem, a kövekező nekem is ” kijut”.
most 6hetes a kicsi. eleinte persze aludt, 2 hétig. aztán összezavarodtam, gyerek nyűgös lett, napokig csak sírt. előbb hagytam sírni, aztán felkaptam vígasztalni, valahogy sehogy nem volt jó. enni sem nagyon akart.
sírógörcs kerülgetett, mert lám a félelmem beigazolódott!
aztán végiggondoltam a dolgokat. valóban a napirend hiányzott neki meg nekünk is. kb két hete tartjuk a rendszert, azóta kezd hasonlítani a nővérére. eszik, játszik, alszik. egyedül alszik el a kiságyban. már csak az esti fürdés előtti időszakkal van gond, azt sehogyan nem sikerül nyűg nélkül átvészelni. de ennyi belefér, szerintem.
néha picit fáj a hasa, akkor infacolt kap, de már az éjszakát is átalussza.
ezt a könyvet pedig ha 7 éve olvasom, igazolást adott volna arra amit csináltam/unk a lányokkal.
Sziasztok!
Most 16 hónapos kislányom igazán nem könnyű eset (aki ismeri a Suttogót: az a Talpraesett fajta), mégis szt hiszem, egész jól megvagyunk! Először nagyon nem ment a szoptatás. Hosszú vajúdás után az örömtől nem tudtam aludni, hulla fáradtan meg nem jött a tej, hiába szopta szinte egyfolytában. Az u.n. bababarát kórházban adtak neki tápszert, mert csökkent a súlya és bizony gyorsan haza kellene adni a babaát és a mamát…. Szerencsére nem minden csecsemős nővér gondolta így, majd pedig a házi gyermekorvosunk is nagyon bíztatott, úgyhogy gyakori szoptatás, gyógytea, homeopátia, fejés meghozta az eredményét. Meg kell mondanom, hogy mindez nem volt könnyű! Sokszor legszívesebben a falhoz vágtam volna a mellszívót! 8 és fél hónapos koráig szopott, önként hagyta abba. Mindenkit csak bíztatni tudok, kitartás! de ha nem megy, akkor sem dől össze a világ!
Az alvással mindent kipróbáltunk. Aludt babakocsiban, autóban, tévé előtt, mellettem-ő igen, de én a forgolódásától nem igazán… Azután hulla fáradtan úgy döntöttem, hogy sírjon egy kicsit, de valahogy a saját ágyában kellene aludni. Ott maradtam vele hetekig, nem is sírt sokat, valahogy megszokta. Azóta alussza át az éjszakát. Persze vannak felsírós éjszakák, néha mellém is kell venni, mert csak így nyugszik el, de ez nekünk belefér.
A lényeg szerintem, hogy csodálatos dolog, ha az embernek gyereke van és nem szabad mindenféle elvárások szerint élni. Mindenki maga jöjjön rá, mi jó neki és a babának is.
Sziasztok
Én ún. baba-mama barát kórházban szültem. Az minden volt, csak baba-mama barát nem. Egyik reggel bejött a gyerekorvos az én kisfiam meg sirt, azt mondta nekem erre doktornő, miközben Botikámat erőszakkal rányomta a mellemre, hogy MIÉRT SIR EZ A GYEREK TESSÉK SZOPTATNI!
A kisfiam éjjel-nappal a mellemen lógott, mivel császáros voltam, és nagyon küzdöttem, hogy elinduljon az előtej és szerencsére sikerült is, mire kijöttünk a kórházból már tudtam szoptatni, elindult a tej, az egyik csecsemős meg is dicsért, hogy nagyon jó az összhang a kisbabával azért sikerült, sok császárossal ellentétben.
Olyan érzésem volt – mivel állandóan ezzel a szoptatással kinoztak, hogy szinte már volt akivel megutáltatták a dolgot, és azt sulykolták, hogy aki nem tud szoptatni az rossz anya!!
A kisbabám most 6 hónapos múlt, éjszakak szopizik, és cicin alszik el este. Fel szokott még ébredni elég mozgékony baba egész nap foglalkozni kell vele, van amikor nappal is bevettem a cselt, ha másképp nem alszik el. Velem alszik 1 hónapja, pedig ellenzem a dolgot, de sajnos másképp nem alszik, át akarjuk a párommal rendezni a szobáját, hátha rossz helyen van az ágy ezekbe a nagy melegekbe nem aludt a helyén. Majd meglátjuk!!Kicsit aggaszt néha, hogy mi lesz, ha nem még 1 éves kora után is igy fog elaludni, pedig már alig van tejem, homeopátiás bogyót szedet, hogy még legyen valamennyi. (egyébként két hónapos kora óta kap tápszert is, én nem ellenzem ezt a dolgot)
Elnézést ha hosszú voltam, de olyan jó leirni a “problémákat”!!!
MINDENKINEK JÓ BABÁZÁST!
Hát ez is érdekes amúgy, mikor sokan mondják, hogy jaaaj én MINDENT megpróbáltam, de nincs tejem…és kiderül a beszélgetések során, hogy hát bizony óránként cicire kell tenni a babát, éjjel is , fájhat is, fejni is kellene stb..és hát az már nem tetszett az anyukának…Szóval csak azt akarom mondani, hogy ez kitartás függő is…nálunk is nagyon nehezen indult be a tej, a kórházban 4 napig folyamatosan ébren voltam mert EGYVÉGTÉBEN ciciztetni kellett a kisfiamat hogy végre ne fogyjon hanem hízzon…közben SEMMIT se adtak neki, úgyhogy be is sárgult a szobában annak a babuja akinek nem indult be hipp hopp a teje. Még emléxem aggódtam terhesen, hogy jaj remélem nem adnak majd tápszert a piciknek..hát nem adtak, azt se mást se…Itthon is rengeteget küzdöttünk, már itt volt a tápszer recept majd maga a tápszer is, de nem nyúltunk hozzá, küzdöttem, nem adtam fel, sose tudtam volna feldolgozni, hogy nem tudom csak anyatejjel táplálni..De ezek a dolgok nem járnak együtt, mert ezen túl rá kellett jöjjünk, hogy a fiam NEM tud velünk aludni, sose aludt rendesen se ő, se mi ha egy ágyban volt velünk, mindig zavartuk, ez máig így van, így ő a saját szobájában a saját kiságyában hajlandó csak aludni. Máshol soha sehol, ott viszont mindig. Igy utólag örülök, hogy így alakult.
Amit én nagyon nem szeretek, az az mikor az újságokból, tévéből az folyik hogy az ügyeletes sztárocskáknak a gyereke tökéletes csak eszik alszik mosolyog….és akkor csodálkozunk hogy sokak fejében megfordul, hogy úristen csak én vagyok ilyen béna? meg valamit rosszul csinálok hogy másé milyen áldott jó…
húúú bocs hogy ilyen hosszú lettem..:)
Mindenki máshogy éli meg az anyaságot, nekem három gyerkőcöm van és mindnek más-más gondja nyűgje van. Kettő lány és egy pici fiú. Az első gyerkőcnél annyi tejem volt hogy amikor már nem kellet neki elapasztottam, a másik kettő olyan lusta volt enni hogy magától elapadt… A lányok 1 hónapos koruk óta átalusszák az éjszakát a fiam elmúlt 8 hónapos … A lányaim nappal szinte sosem aludtak a fiam mindíg… Este hétre legkésőbb mindenki megfürdik és nyolcra mind a hárman alszanak… Az elején még küzdelem volt, de kell a pihenés a szülőnek és a gyereknek is. Reggel kiugranak az ágyból mind a két lány énekelve öltöznek és mennek suliba, oviba… A fiam még nincs 1éves de már a lányokkal kell nevetve… Ha tudatosan kialakítod a napi menetet akkor hoszútávon kifizetődik. Remélem tudtam valakinek segíteni?! További szép napot!
A Suttogó nem csak amerikaiaknak íródott, példának okáért a szerzője maga angol. A rendszeresség – és ezt bármelyik másik könyv vagy tanácsadó is elismeri – kulcsfontosságú a gyerekgondozás és -nevelés szempontjából. Az igény szerinti szoptatás tana is arra a feltevésre épül, hogy az újszülöttnek idővel kialakul a napi ritmusa. A Suttogóban nem találtam “szigorú módszereket”. Egyetlen fontos és nagyon szimpatikus szemléletbeli alapállást fejt ki végtelen variációkban: hogy kezeljük a gyermeket partnerként, ismerjük fel, hogy a saját nyelvén pontosan közli szükségleteit és problémáit, és hogy minden eszközt vessünk be e nyelv megértésére.
Az biztos, hogy a felnőttek ritmusa teljesen eltér az újszülöttekétől, és az is biztos, hogy ezt a két ritmust belátható időn belül összhangba kell hozni. A heteken-hónapokon át tartó kialvatlanság súlyos fiziológiai következményekkel jár (ingerültség, dekoncentráció stb.), és ezeket egy idő után semmiféle önuralom vagy akaraterő nem kontrollálja.
Julcsi!Nálunk is így volt ez az első 1-2 hónapban,de hidd el ahogy megtanul a babád rendesen szopizni ,már 5 perc alatt is ki fogja szívni a neki kellő mennyiséget.
Legyél türelmesebb és igenis tedd rá 50-szer egy nap.Ha pótolod tápszerrel akkor annyival is kevesebb lesz a tejed!Amennyit szopizik a kicsi annyi fog visszatermelődni.Az én lányom most öt hónapos,de nálunk is ilyen problémák voltak, ráadásul le volt tapadva a nyelve, úgyhogy duplán nem tudott szopizni, de kisebesedett vérző cicivel akkor is szoptattam,néha bőgve,apa meg csak simogatta a fejemet és fogta a kezem!Hú nagyon gáz volt az első pár hét,de megérte!Most nagy cicizőbajnok lett a kicsi és a kisebesedett mellemből szeretek a legjobban szoptatni:-)
Kitartás!!!!!!!
Még kiegészíteném annyival, hogy szerintem egy anya sosem anyarabszolga. Ezt a fajta “rabszolgaságot” tudtuk (sejtettük), vállaltuk, mikor a gyermeket elterveztük. S nem hiba egy babát babusgatni, hisz eljön majd az az idő, amikor Ő már nem igényli, s mi majd csak sopánkodhatunk, hogy mennyit nőtt. Addig szeretgessük, babusgassuk, ameddig igényli!!!! Olyan gyorsan elszáll ez az idő!
Egyébként az én kislányom nagyon-nagyon kiegyensúlyozott, boldog, mosolygós baba, s mindez szerintem azért van, mert mindig kielégítettem az igényeit. Egyre önállóbb is, úgyhogy nem hinném, hogy ezzel elrontanám, elkényeztetném. Azonkívül egyre inkább vágyik az önállóságra, tehát ez is szerintem személyiség függő.
Bocsánat, ha valakit untattam volna a véleményeimmel. Mindenkinek sok-sok boldogságot kívánok!
Sziasztok!
Mindenhol azt olvasom a nem szoptató anyukáktól, hogy mindenhol azt olvassák, az a jó anya, aki szoptatja a gyermekét? Megkérdezném, hol olvassák ezt? Én sehol sem látom…. Nem az a jó anya! Ki ezért, ki azért nem szoptatja a gyermekét, mindenkinek a saját dolga, s egyáltalán nem attól függ. Egy anya egyáltalán nem attól lesz jó anya.
Én a “másik oldalon” állok, s higgyétek el, én pont, hogy azoktól kapok sok kritikát, akik már nem szoptatnak. Az én kislányom 30 hónapos, s még mindig szopik. Nem akarom drasztikusan elválasztani. Még szeretne szopizni, hát hagyom, s hiába nem vagyok független tőle – ugye nem tudom “lepasszolni” a nagymamáknak, mégsem olyan nagy teher. Visszatérve: Én soha, soha nem néztem le azt, aki nem szoptatta a babáját (még azt sem, aki nem szerette volna szoptatni, nem pedig nem tudta), s éppen ezért nem értem azt, hogy az “ellenkezője” miért vált ki ekkora ellenszenvet? Nagyon nagyon nehéz volt egyáltalán szoptatnom a gyermekemet, mert nagyon nehezen indult a dolog. Szerintem pont, hogy megbecsülendő dolog lenne, hogy eddig eljutottunk, nem pedig le kéne nézni.
Azonkívül nem gondolom, hogy ez KÁROS lenne. Édesanyám négy éves koráig szopizott, már vitte a kis sámlit, s kérte a nagymamámat, hogy most már aztán szoptassa meg; s semmi baja nincs anyumnak, sem testileg, sem lelkileg – sőt!!! Világ életében makk egészséges volt, s nagyon nagy szeretettel s megbecsüléssel fordult édesanyja felé.
Az ellenkezője is igaz, hogy engem csak 6 hétig tudott szoptatni, mégis ember lett belőlem. Szerintem egyáltalán nem ettől függ semmi! S ahogy én sem nézem le azt, aki nem szoptatta a babáját, úgy nem tudom, miért kell azt támadni, aki meg “sokáig” szoptatja a gyerekét.
Nálunk egyébként 7 hónapos koráig a kiságyban aludt a lánykám, aztán egyre inkább kívánkozott közénk a nagy ágyba. Valószínűleg biztonságban szerette volna magát érezni, mert semmi más magyarázatot nem tudok rá mondani. Este ugyanis megszoptattam, letettem a kiságyába, s a hajnali 1 órás szopi után, már nem engedte magát visszarakni a kiságyba, rögtön felébredt, ahogy letettem. Aztán már fáradt voltam nagyon, magunk közé tettem a nagy ágyba, s csodák csodájára ott aztán rögtön el is aludt. Én sem tartottam (tartom) helyesnek, hogy köztünk alszik, de mit csináljak, ha neki erre van szüksége? Nem fogom ráerőltetni, hogy márpedig ott a helyed (mint valami kutyának). Majd ha picit nagyobb lesz, s meg tudjuk beszélni, hogy mi aggasztja, vagy mitől fél, vagy miért szeret köztünk aludni, akkor majd megpróbálok hatni rá, de addig is marad köztünk, mert így a legpihentetőbb, s ami a legfontosabb, legmegnyugtatóbb mindannyiunknak.
Azért volt, amit én is szigorúan betartottam. Kizárólagosan szoptattam fél éves koráig. Ha valami gyógyszert kellett neki beadni, azt anyatejjel adtam be, s kizárólagosan pohárból! Nem kapott cumisüvegből inni, mindvégig pohárból itattam, s fél éves kora után pedig szigorúan baba vizet, majd szénsav mentes ásványvizet. Ennek köszönhetően már egyedül ivott pohárból 8 hónapos korában. Nem adtam neki sem teát, sem gyümölcsleveket inni. A gyümölcsöket fél éves korától pépesítve, majd kisebb kockákra, még később pedig cikkekre vágva adtam, s most imádja a gyümölcsöket. Nem lusta rágni, ami szerintem nagyon fontos. Most is inni csak vizet kér, s nem kell teákkal, üdítőkkel tömnöm, mint azt legtöbb esetben látom sajnos.
Julcsy-nak szeretném üzenni, hogy az én tudomásom szerint, rosszul csinálja a dolgot. A sűrű cicire tevés miatt sírt a baba. Az igény szerinti szoptatás kb. másfél – két órát jelent. Minél kisebb a baba, annál sűrűbben kell cicire tenni, mert egyszerre nem tud annyit szopizni, mint a nagyobb babák, s csak hasfájós lesz. A tápszertől persze hogy jobban elalszik, mert nehezebb étel, s fáradtságosabb az emésztése. A tej annak megfelelően termelődik, amekkora az igény. Minél többször teszed cicire, annál több fog termelődni. Mikor megszületett a lánykám, még nem indult be a tejelválasztásom. Sőt, mi több, később is alig-alig volt tejem. A kórházban ugyanis tápszerezték a lányomat, ezért állandóan aludt is, és nem akart szopizni sem, s mint tudjuk kereslet-kínálat alapon termelődik a tej. Olyan dolgokkal is rémisztgettek, hogy “nem elég erős a tejem, kapjon inkább tápszert”, meg “nincs elég tejed, éhezik a baba, adjál neki inkább tápszert”, meg “nem elég tápláló a tejed, azért kér sűrűn enni a baba”, stb…. Nagyon elkeserített, de egyszer csak erőt vettem magamon, elkönyveltem, hogy mindez csak általánosítás! Hallgattam az “anyai ösztöneimre”, szerintem mindenki ezt tegye! Szóval hallgattam rá, s nekem ezt súgta: Nincs jobb egy baba számára, mint az anyukája teje, akkor meg??? Meg kell próbálnom!!! Rengeteget kínlódtam vele, már mindenki azt mondta a környezetemben, hogy adjam fel, más gyerek is felnőtt tápszeren, de én nem voltam hajlandó feladni, s nagyon büszke vagyok magamra és a lányomra, hogy idáig eljutottunk. Hogy mit tettem? Azonkívül, hogy éjjel-nappal sírtam, s nagyon kétségbe voltam esve (szerintem ez sokunknak ismerős), kb. másfél – két óránként tettem cicire (ahogy igényelte, s ahogy olvastam, hogy ennyi idő kell az emésztésnek, különben hasfájós lesz, s sírni fog), s hagytam, hogy akár 20-20 percig szopizzon ebből is és abból is (ugye azért, hogy több legyen a bőrkontaktus, több legyen az inger, s így a szervezetem tudja, hogy több tejet kell termelnie).
Ha szopizás után elaludt, rendben volt minden, lehet, hogy másfél óra múlva újból kért, mert ugye az anyatej könnyebben emészthető, s nem is problémáztam rajta, adtam. Igaz, rend és tisztaság mániás vagyok, tehát valójában bosszantott, hogy hogy néz ki minden, de első mégis a gyerek volt nekem, tehát én anyarabszolga lennék….:-)
Ha nem aludt el a cicizések után, akkor ugye éhes maradt, adtam pici tápszert a végén, s abból is egyre kevesebbet. Nem hagytam, hogy kitáguljon a gyomrocskája, inkább arra törekedtem, hogy szopjon többször kevesebbet, magyarul IGÉNY SZERINT! Az órához sem ragaszkodtam, hisz mi sem óra szerint eszünk-iszunk.
Még egy fontos dolog: szopizás után vizet sem adtam neki, hisz az is tágítja a gyomrot. Az anyatej étel és ital egyaránt. Kizárólagosan anyatejet kapott! Nem kegyetlen dolog higgyétek el! Én a fél évig tartó kizárólagos szoptatást is tudtam tartani, mindössze 5 napig volt tápszerezés!!! Vissza lehet hozni az állapotot, csak rengeteg kitartásra van szükség! Sok sikert kívánok neked ehhez, s nem csak neked, hanem mindenkinek kellemes babázást, s minél kevesebb “szenvedést” kívánok!
Sziasztok!
A nagyobbikom boldog, okos kamasz, 9 hónapig szopott- önként és dalolva hagyta abba önszántából.
A kicsi 8 hónapos volt, amikor ráharapott, mindketten üvöltöttünk, így ért véget ez a gyönyörű időszak.
Sosem éreztem magam rabszolgának, szeretek velük lenni, még akkor is, ha én nem tok órákig a földön ülve játszani.
A szoptatás alatt igen laza voltam:) Kedden Esztergomban voltunk fürödni. Egy anyuka rángatta a3 évesét, hogy menjünk, haza kell menni, az öcséd éhes, meg kell szoptatni.
Na nálunk ez már 13 éve is úgy zajlott, hogy a BNV-on kicsit félrehúzódtunk- akkor még kevésbé volt elfogadott, hogy terepen szopizik a baba – ettünk, ittunk, pihentünk, majd mentünk tovább nézelődni.
3 éve bárhol, bármikor képes voltam megszoptatni a kisebbet, persze a jóízlés határain belül. Pl. útközben, étteremben is, ha a helyzet úgy hozta. Különben is. Hogy nézett volna ki, hogy mi ebédelünk, ő meg nem?:)
Mindent lehet, ami neked belefér! Te és a baba érezzétek jól magatokat!
Engem mindig felbosszant ez a kérdés…meg az amit és ahogyan súlykolnak az újságokban, médiában! Akkor vagy tökéletes anya, ha szoptatsz, ha … ha… ha…!
NEM !
Szerintem akkor vagy tökéletes anya, ha BOLDOG VAGY, KIEGYENSÚLYOZOTT és SZÁMÍTHAT RÁD a gyereked! Ezek mellett mindegy, hogy tápszert vagy tejcsit kap a babád, veled alszik vagy nélküled…stb.
Én kemény és következetes vagyok, mindenki lenéz és szid a környezetemben, hogy “ridegtartáson” van a gyerekem! … ehhez képest a gyerekorvos, idegenek az utcán és azok akik nem látnak bele a mindennapjainkba egyértelműen azt mondják, hogy milyen boldog, mosolygós, kiegyensúlyozott, okos…fiam van.
Akkor hogy is van ez?
Igen, én nem adok cumit a gyerekemnek…de az ujját sem szopja, mert NINCS RÁ SZÜKSÉGE! Mert megkapja azt a BIZTOS HÁTTÉRt tőlem amire érzelmileg szüksége van. Külön szobába alszik, egyedül a kiságyában már 10 napos kora óta, de ha sír azonnal odamegyek hozzá… egyedül alszik el, ha lefektetem, sírás nélkül…és igen 3 hónapos korától kezdve nem kapott anyatejet! Nem mintha nem akartam volna szoptatni, csak mikor már túl voltam a 10. mellgyulladáson, ami 40-41 fokos lázzal járt – kezem-lábam görcsölt, akkor azt mondtam igen, fontosabb, hogy jól legyek, minthogy kűzdjek tovább atejemért! Sokan mondják, hogy könnyen feladtam, lehet…de én keményen küzdöttem és szenvedtem az alatt a 3 hónap alatt…
Most 10 hónapos, fantasztikus kisfiú…sokat játszunk, de megvan az egyedül játéknak is az ideje, mikor főzök, mosok, takarítok…elvan a járókában boldogan és NEM KETRECbe zárom, mint mondják sokan! Ugyanúgy velem van a konyhában, csak épp nem kell aggódnom…beszélgetünk, összemosolygunk közben…
Egyébként meg aki bármikor is azt gondolja, hogy ő anyarabszolga, az sürgősen gondolkozzon el, hogy miért is szült gyereket?! Ne tegyük tönkre gyerekeink életét!!! SZERESSÜK, TEGYÜK BOLDOGGÁ ŐKET! Ez a mi feladatunk, ettől vagyunk jó anyák!
A nagyfiam 7 éves, pici lányom 7 hetes. Szopizik kb. 3 óránként. Éjjel mellettünk a kiságyában alszik, a nagy 6 éves koráig mellettem aludt.
A napirend fontos, de nem minden áron, pl. a suliba 8-ra oda kell érni, 4-re érte kell menni a nagyért, így hogy is lehetne igény szerint szopizni?
Emellett pedig hetente 3x járok tornázni, akkor is ha éjjel csak 2 órát aludtam, mert a pici nek fájt a hasa és nyűgös volt, és sírt, a terhesség alatt is sportoltam, mert így érzem jól magam, mert fontos, hogy hogyan nézek ki, mert egy nő nemcsak anyuka, hanem nő és feleség is!
Sziasztok!
En egy 15 honapos kislany boldog anyukaja vagyok. Habar eleg sok megrobaltatason mentunk keresztul en meg is azt mondom mindent meger es barmit megteszek neki ha tudom hogy ezzel oromot okozok neki. Eleg sokat betegeskedett kezdtuk szajpenesszel ami nalla tobb mint harom honapig tartott aztan meg korhaz is lett belole aztan kozbe kiderult hogy tej alergias es azert kuzdottunk hogy tovabra is szophasson mert rengeteg tejem volt de sajnos harom heti probalkozas utan le kellett mondjak a szoptatasrol mert nem tisztult a szeklete folyamatosan ver volt benne. Nagy banatomra tapszert kellett kapjon 4 honapos koratol. Aztan jottek sorra a tobbi betegsegeek amikor egesz ejjel virasztottam a kisagya mellett de en azt mondom megerte mert amikor hozzam bujik es kimutatja a szeretetet es halajat egyszeruben minden faradsagom elillan es ena vilag legboldogabb anyukajanak erzem magam. Es mivel en boldog vagyok ezert a kislanyunk is egy boldog, mosolygos kiegyensulyozott kisbaba. Nagyon sokan mondjak hogy szerencses vagyok hogy ilyen mosolygos kiegyensulyozott kislanyom van . Be kell hogy valjam szerencsesnek is erzem magam. Rengeteget tudnek meg meselni mert mar az eleve egy csoda hogy o van nekunk. En csak azt a tanacsot tudom adni hogy a kitartas meghozza a gyumolcsot es soha nem szabad feladni. En sajat magam tapasztalatabol tudom hogy mindent el lehet erni amit csak akarunk csak akarni kell. Nekunk bejott es mindenkinek bejohet ha tiszta szivbol akarja!
Sok szerencset es legalabb anyi oromot kivanok mindenkinek mint amenyiben nekem van reszem!