Csak két út van?

Amikor olvasgatom az interneten és a Kismama újságban az anyukák véleményét, úgy érzem néha, mintha két csoportra szakadna a kismamatársadalom. Az egyik csoport hosszú ideig szoptat, együtt alszik a babával és ezt természetesnek is tartja, a másik csoport szeretne éjszakánként néha aludni is, és nem kap a szívéhez, ha a gyerkőc tápszert is kap. Az újságok által felvázolt ellenségkép hatalmas indulatokat gerjeszt az anyukákban, holott nem csak két út létezik.

Csak két út van?A legnagyobb indulatokat kiváltó vita mindig a szoptatás körül szokott lenni. A WHO ajánlása a fél éves korig tartó kizárólagos szoptatás, ennek ellenére napi több levelet kapok olyan anyukáktól, akiknél már a kórházi személyzet tönkretette a kizárólagos szoptatás lehetőségét: a babának tápszert adtak, csak a 3. napon szoptathatta meg, bimbóvédőt ajánlottak neki és mivel még kevés volt a teje, eleve tápszerrecepttel küldték haza a kórházból – gyakran már az elején beleplántálják az anyukákba, hogy nekik ez nem fog menni, nem csoda, ha aztán így is lesz.
Hozzáteszem, nem ismerek egyetlen olyan anyukát sem, aki direkt nem akart volna szoptatni, vagy olyat, aki ne tette volna meg az összes tőle telhető dolgot, hogy szoptathasson.

A másik nagy vitatéma az alvás. Pedig mindenkinél máshol van az a pont, ahol már tényleg nem bírja az éjszakázást, napközben romlik a teljesítménye, veszélhelyzetekbe keveredik, nem tudja ellátni a feladatait, türelmetlen a gyerekkel stb. Nyilván a babának az a jó, ha az anyukája kiegyensúlyozott, és ha az egész éjszakát ébren tölti, akkor nem fogja tudni nappal sem rendesen betölteni az anyaszerepet.

Mindenkinek más módszer vált be az elalvásra altatásra. Vannak bizonyos alapszabályok, alapfeltételek, amiknek teljesülniük kell, például az, hogy a tettrekész, nem kellőképpen fáradt babát hiába teszed le a kiságyba, nem fog elaludni, csak üvölteni.

A másik alapszabály, hogy nem hagyjuk csak úgy egyedül sírni a babát. Ha sír, ottvagyunk mellette, megpróbáljuk megvigasztalni. De tudnod kell, hogy miért sír ilyenkor a baba. Amikor megpróbálod lefekteteni a sírás oka az, hogy álmos és megszokta a lefektetés egy módját, amihez ragaszkodik. Amikor megpróbálsz ezen változtatni, akkor azért sír, mert a régit akarja, ragaszkodna a régi szokáshoz. Nem azért sír, mert manipulálni akar, sem azért, mert “valami baja van”, csak az a baja, hogy nem a megszokott dolog történik, ezért reklamál (közben már ráadásul álmos is, így még nehezebben viseli az újdonságokat).

Együttalvás? A Sears módszer követői erre azt szajkózzák, hogy együtt kell aludni a babával és akkor minden megoldódik. Ezt azok mondják, akiknél ez a módszer egycsapásra mindent megoldott. Azok az anyukák, akik megpróbálják az együttalvást, de a gyerek a fejük tetején ugrál fél éjszaka és mindent akar csak aludni nem, ők csendben kínlódnak tovább.

Mi lehet akkor a megoldás? Mindenkinél más. A lényeg éppen a sokoldalú tájékoztatásban lenne, nem pedig az egyik vagy a másik módszer túlhangsúlyozásában. A gyermeknevelés folyamatos kompromisszumokkal jár, de nem dönthetünk mindig a gyerek javára. Nyilván egy újszülött többet követel időben, energiában, mint egy 1 éves, vagy legalábbis másként. Ahogy növekszik, fokozatosan meg kell tanulnia a társadalmi együttélés szabályait. A családnak is lehetnek ilyen szabályai. Például az, hogy az éjszaka alvásra való. Nem várhatod el, hogy 3-4 hónaposan már ne akarjon éjjel enni, de ha óránként felkel, akkor ott már biztosan más gond van, mint az éhség. Érdemes kideríteni az okokat is. Fogzik? Beteg? Fáj valamije?

A sokat szidott Suttogó című könyv amerikaiaknak íródott, ahol az anyák nagy része gyakran már a baba fél éves kora előtt kénytelen visszamenni dolgozni. Ahhoz, hogy más tudjon vigyázni napközben a babára, napirend kell, az anya számára pedig fontos, hogy legalább valamennyire tudjon aludni, így érhetőek a benne olvasott talán túl szigorúnak tartott módszerek.
De nem volt ez másként a mi gyermekkorunkban sem. Ha visszaolvasol szüleid könyvtárából 1-2 babaápolással kapcsolatos könyvet, ott sem éppen az együttalvásra buzdítanak… Hiszen a mi korosztályunk (harmincasok) többsége is hamar bekerült a bölcsődébe, ahol bizony egyedül kellett enni és a pelenkamosás elkerülésére jobb volt, ha már másfél évesen szobatiszta lett a gyerek.

Mindig az a megoldás a legjobb, ami közösen megállapított kompromisszumon alapszik. Nemrégiben írt egy anyuka nekem, aki azt kérdezte szoktassa-e le a cicin elalvásról a babáját, aki egyébként olyan jó alvó, csak a védőnő szerint nem jó ez így. Szerintem mindig az a jó megoldás, ami a babának és a mamának is jó, mindkettejük érdekeit figyelembe kell venni.
Minden baba más és minden anyukánál máshol van a tűréshatár, akkor meg minek vérremenő vitákat folytatni az “anyarabszolgaságról” vagy kritizálni mások döntéseit?

És Te mit gondolsz? “Anyarabszolgának” érzed magad vagy örömmel vállalod a nehézségeket? Mit áldozol be a kicsi érdekében és hol az a határ, ahol már nem bírod tovább?

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

46 Comments

  • ZZita

    2009. május 27. szerda

    Sziasztok!

    Szerencsére olyan helyen szültem ahol nem csak rooming in volt, de nagyon jól álltak hozzá a szoptatás kérdéséhez. Adtak a gyereknek ugyan cukros vizet, mert azért első 2 napon nekem is csak pár csepp tejem volt, de emellett minden a szopiról szolt, és teljesen természetes volt, hogy cicizik a baba… Az osztályon mindenki szoptatott! A Kicsi hasfájása már a kórházban elkezdődött, és persze akkor vergődött a legjobban amikor szopizott. Nem volt könnyű, de nem adtam fel. Kibírtam pár sírós szoptatást, együtt sírtam a kicsivel, de tudtam, neki anyatej kell, és kitartottam emellett. Most 4 hónapos és mivel elég hosszú idejig 2 óránként evett, így elkezdtem neki almát adni. Ez nem hatotta meg, ugyanannyit ciczik 🙂
    A másik amit fontosank tartok nem csak az, hogy meggyőzd magad: te szoptatni fogsz, hanem az is, hogy még a pocakban megbeszéled a babával, hogy szopikázzon, és magaddal is, hogy TÉNYLEG mindent megteszel a szoptatásért! Ebben benne van az is, hogy nem adod fel! Erős akarat kell hozzá, de azt mondom, hogy ha nekem sikerült (eddig elég hamar feladtam mindnet ami nem ment viszonylag könnyen!!!) akkor másnak is fog!!!
    Ami nekem bevállt: homeopátia: urtica urens 5ch és ricinus communis 5 ch, pedig nem hittem benne, és az hogy meg sem hallottam azokat a véleményeket, hogy nem fog menni .Egyszerűen belefojtottam a szót az illetőbe :), fejtem a 10. hétig becsülettel – így egy msáik babaának is jutott, és a kitartottam, még akkor is amikor egy hónapig egy grammot sem hízott a gyerek. (Ha nem fejtem volna le napi 3-4 decit pluszba biztosan elgondolkozom akkor, hogy elég-e a tejem)
    Tápszerhez csak egy okból akartam nyúlni, a 2és3 hónap között, amikor annyira fájt a gyerek hasa, hogy az egész napot végigüvöltötte. Én már szinte levegőn éltem, mondván átjutnak dolgok a tejbe, de nem az volt a gond: sokszor csak az idő oldja meg. Mondom én nagy bölcsen most hogy utána vagyok…. Nehéz akkor kitartónak lenni. Nekem az a taktikám bármi baj van a kicsivel, hogy nem a jelen helyzetet nézem, hanem hosszú távon gondolkozom. Ez eddig bevált mert objektíven tudtam szemléni minden helyzetet.

    Visszatérve a szpotatáshoz: Ajánlom Kenéz Kyra: Szoptatni akarok c könyvét. A szülés előtt abban a könyvben volt egy sor, ami engem meggyőzőtt: a nők 98%-a képes szoptatni!!! Már cask ezértérdemes volt megvenni! 🙂

  • Vincze Emőke

    2008. szeptember 16. kedd

    Annyi út van, ahány a gyermek s a gyermek adta helyzet.
    3 kisgyermekem van. gergo 3 éves 7 hónapos, tamáska 1 éves két hónapos, kornélka 1 2 hónapos.
    Három teljesen kulonbozo példát szeretnék veletek megosztani. Igérem, tarka-barka lesz az osszkép.
    Csak arra szeretném ezzel bíztatni az anyukákat, hogy bízzanak a józan paraszti észben iss, persze fontos a tájékozottság a kulonbozo témákban, végso soron azonban a gyermek szabja meg- na meg a helyzet-, hogy milyen dontés szuletik a szopizást és egyéb torénéseket illetoen.
    GERGO dec. 7. 2004: természetesen szultem,2 évig szopott, velem aludt, cicin aludt el, nem volt dudija, nem szopta az ujját, a cicimen dudliztattam. Elso pillanattol szoptattam, rooming – in szobában voltunk. Elso hét szoptatás után annyira fájtak a mellbimbóim, hogy úgy dontottem, mellbimbóvédot használnok. ( + igény szerinti szoptatás, fejés kb. 4 napig az elso pár nap tejtúltetermelési sokkja miatt, meg napi 7! liter víz, ugyanis folyamatosan szomjaztam )dec. 7-én szuletett a gyermek, január 1-én megkérdeztem magamtól, hogy miért szoptatok én bimbóvédovel? még mindig?. Levettem. Gergo sírt, nem fogadta el a cicit. VISZONT RETTENETESEN ÉHES VOLT – ezt kihasználva 5 perc után újra cicire tettm, szopott tíz kortyot, aztán újra sírás…VISZONT RETTENETESEN ÉHES VOLT-úgyhogy nem maradt más választása…
    Jan 1. óta rendesen szoptunk. Mivel azonban dolgoztam, ( heti egy alkalom délelott), ilyenkor az elozoleg lefejt tartalékokat kapta cumisuvegbol. Pontosan 6 hónaposan- addig csakis anyatejet ivott- utasította el a cumisuveget, ekkor megoldottuk már, hiszen fokozatosan megkezdodott a hozzátáplálás, napra pontosan betartva a WHO által ajánlott ételeket a kulonbozo életkorokban- anyukámmal sokat veszekedve……1 és fél éves koráig két óránként aludt fél órát és két óránként szopott, ALIG EVETT. ha igen akkor – és elítélhet bárki aki nem ismeri ezt a kálváriát. én is elítéltem azelott aki ilyet csinált- lángost, pizzát, virslit, sult tojást és bagettet evett, semmi mást és csakis biciklizve vagy tévé elott ulve. Hozzáteszem ma csak egyszer nézhet tv-t este egy mesét. szornyu idoszak volt.A tápszert nem ismeri, mai napig rosszul eszik, keveset, kb. 5-6 fajta ételt, sokféle vizgálaton átestunk, egészséges, most majd 4 évesen is picike és 12 kg. (anyuka is 158 cm.)
    TAMÁS:term. szulés, rooming-in, szopás tea nélkul, dudlizott, mert nem volt idom gergo mellett egész nap szopiztatni. Ha dolgozni mentem tápszerrel etettuk cumisuvegbol, mert nem volt elég a lefejt tej. 4 és fél hónapos korában nézett és nézett, ha ettunk. megkóstoltattam vele a répalét stb., minden ízlett. minden. who ajánlása részben betartva, részben megkurtítva.. EVETT A GYERMEK!!!Csodás érzés volt megfozni, tálalni és megetetni a bébipapit, ezt eddig nem ismertem!!!December elejéig azaz fél éves koráig cumizott és szopott éjszaka, aztán egyszer nem bírtam, folyamatosan fáradt voltam az éjjeli dudlikereséstol és drasztikus módon elvettem a dudlit és éjszaka szopni sem kapott. Nem volt turelmem és erom semmiféle leszoktatási módszert alkalmazni, ugyhogy elso éjszakán 2x fél órát sírt, azóta átalussza az éjszakákat. Dec. vége felé úgy kellett kínálnom a cicit, valahogy nem ízlett. Igen , várandós voltam Kornélkával. Ezért a fáradtság, turelmetlenség…Abbahagytuk a szopizást, mert fájt a méhem kozben, féltettem a magzatot.Azóta tápszert kap cumisuvegbol.
    Tamáska is velem aludt míg szopott éjjel. O viszont nem tudott cicin eleludni, zavarta, ha tejet szippantott, úgyhogy a karomban ringattam, majd miután nem bírtam fit labdán ulve ringattam, végul kb 10 hónaposan sírt altatáskor, azóta tejecskét készítek és cumisuveggel ágyba teszem, kispárnával.Rogton egyedul kell ot hagynom, mert ha maradok ideges és sír. Úgy látszik ilyenkor már nem igényli a jelenlétemet.
    Tamáska sokat eszik, soszor, sokfélét. Egészséges és eros.
    KORNÉLKA: Koraszulés a 34. Héten, császármetszéssel a harántfekvés miatt. A baba két kilós volt és fejlett.Egy és fél hétig minden általam igaznak, elfogadottnak, jónak és kipróbáltnak tudott szabály ellen kellett cselekednem: cumisuvegbol kapta a tejemet, nem szoptathattam igény szerint és folyamatosan ébresztgetnem kellett, hogy egyen ( egy kétkilós baba még gyonge, nem bír annyit szopni, elfárad, elalszik és nem kapja meg a szukséges tápanyagmennyiséget ). Az epidurális után borzalmas, tobb napig tartó fejfájás gyotort, kaptam fájalomcsillapítót, úgyhogy Kornélka 48 órán át !!! nem kaphatta meg a tejemet, tápszert kapott (ezt sajnos nem kozolték velem elore). Miután megtudtam elutasítottam akovetkezo adagot.Minden második etetésnél szoptathattam egy picit, aztán felfejlodtunk:minden etetés elott, aztán egy egy- egy etetés csak szopi, majd elérte a számomra mágikus 2900 g (ezzel a súllyal szuletett gergo )attol a pillanattól kezdve csak szopunk, igény szerint és egyutt alszunk. Vettunk légzésfigyelot , mert ajánlották.Nem használjuk mert a kiságy uresen áll.Kornélka rendkívul “testigényes”. Hordozom, kendozunk (mint gergovel; Tamás csak nagyon picin, kb. 4 hónapos koráig szerette ) Ha dolgozom lefejt tejecskét kap uvegbol.
    Nagyétvágyúak vagyunk.
    Ennyire tarka az életunk.
    Szabályokat tartunk be és szegunk meg. és ez így van jól
    mindenkonek jó babázást kívánok
    emimama

  • Timo

    2008. szeptember 14. vasárnap

    Sziasztok!

    Kisfiam 10 hónapos, szopizik még, napközben 2x alszik 1,5-2 órát és mindezt Áginak köszönhetem! Sokat küzdöttem a szoptatással már az elejétől, ha abbahagytam a fejést azonnal megcsappant a tejem, amit viszont Manókám már nem szívott olyan lelkesen, így tovább csökkent. Eleinte igény szerint cicizett, ami azt jelentette, hogy 1,5-2 óránként kb. 45-90 percet volt cici, amitől ugyan dőlt a tej, de végeláthatatlan napjaink voltak, és ő csak a cicivel a szájában aludt. Ezt 4,5 hónapos koráig bírtam, ekkor kezdtem a téma után járni. Olvastam a suttogót és sok más egyéb módszert, többek között ezt az oldalt is, és nekem Ági javaslatai voltak a legszimpatikusabbak, mondhatnám, minden módszer között az ARANY KÖZÉPÚT. És ez be is jött!!! Kialakult egy nagyon jó kis napirendünk, ez a kicsinek nem került sírásba és nekem sem okozott lelkiismeretfurdalást, hogy kevesebbet van a cicin. Még 6x szopik, és mellette eszik főzit, gyümölcsöt is. Hogy legyen bőven tej, és a mai napig fejek- bár néha utálom, de így két tejtestvérünk is lett!
    Bár mostanság hajnalban felkel azért 1x2x, de cumival és némi hátsimivel gond nélkül visszaalszik. És csak ilyenkor kér cumit, napközben soha, ennek külön örülök!
    Mindenkinek kitartást, nagy türelmet és sok-sok örömöt a babucikkal, mert bár sokszor nehezítik meg a perceinket, Náluk csodálatosabb dolog nincs az életben!

  • Lakótárs

    2008. szeptember 09. kedd

    Judit,

    nem írtad meg, hogy mi a helyzet az apjukkal. Ha ott lakik, miért kell ingáznod éjszakánként?

  • JUDIT

    2008. szeptember 07. vasárnap

    Sziasztok!
    Két kislányom van, a nagyobbik 4éves, a kicsi 15 hónapos.
    A nagylányt 2 hónapig szoptattam, a kórházi csecsemősnővér hülyesége, és az én tudatlanságom miatt. Azt állította, hogy ilyen nagy mellbimbóval nem lehet szoptatni…
    A második terhesség alatt már tudatosan készültem a szoptatásra, sokat olvastam utána, meg is lett az eredménye, a pici 9 hónapig szopizott. Szerettem volna ha tovább szopizik, de a kis huncutot nem érdekelte tovább a dolog.
    Mind a két csaj nagyon rossz alvó, sokmindent próbáltam már velük, de sokat sírni soha nem hagytam őket, és nem is fogom soha.
    A legnagyobb probléma az esti elalvással van, mind a kettő velem akar elaludni, és persze egy időben. Külön szobában alszanak,a nagyobbik nem akar a kicsivel egy szobában aludni, amit mondjuk meg is értek, mert már próbáltuk többször, és a picuri állandóan szekálja, nem tud tőle aludni. Már nem kiságyban alszik sajnos, mert kölcsön kaptuk, és vissza kellett adni a nem tervezett harmadiknak.
    Éjszaka is többször, fennt vannak, a nagylánynak beindult a fantáziája, és fél egyedül -pedig nagyon figyelek rá, hogy mit néz a tv-ben-, a kicsinek meg jönnek a fogai.
    Ezért éjszaka 3 szoba között ingázom, néha azt sem tudom hol vagyok.
    Kertes házban lakunk, sokat vagyunk friss levegőn, van hol elfáradniuk.
    Tudom, hogy én rontottam el a dolgot, s hogy nagyon kibabrálok magammal, de ez van.
    Mindezekkel együtt imádom őket, s ha visszagondolok, én sem voltam valami jó alvó gyerek, korán keltem, és éjszaka is gyakran vándoroltam anyámékhoz, pedig a nővérem ott volt mellettem a szobában.
    Ha valakinek van valami jó ötlete, szívesen fogadom, hátha….
    Vigyázzatok gyerkőceitekre, és legyetek velük amennyit csak tudtok!
    Sziasztok!

  • Barbara

    2008. szeptember 04. csütörtök

    Bocsánat! Lemaradt hogy 6 hónaposan kezdett mászni.

    Jelenleg 5 fogacskája jön egyszerre, de szerencsére ez sem zavarja meg nagyon az alvásban. Néha felsír, de szinte abban a pillanatban alszik is tovább.
    Azt hiszem nekünk sikerült megtalálni az arany középutat ami jó a babának és a családnak egyaránt.

  • Barbara

    2008. szeptember 04. csütörtök

    Sziasztok! Az én kislányom nemrég múlt 14 hónapos és két hónapos koráig élt anyatejen. Sajnos az én hibámból nem kaphatott hosszabb ideig, pedig tejem az volt bőven, sőt még most is van egy kicsi, de gondolom ez természetes. Nagyon régóta vágytam babára és mindíg azt vallottam hogy ameddig tudok szoptatni fogok, de sajnos egy balszerencse közbeszólt. Alig múlt 2 hónapos a kislányom mikor kiderült hogy nyirokmirigy daganatom van. Kórházba kerültem, kemoterápiák során mentem keresztül aztán a sugárkezelés következett és szerencsésnek mondhatom magam, mert sikeresen legyőztem a daganatot. Na de a lényeg: Attól hogy korán tápszerre kényszerült a kicsi, nem vettem észre hogy másképp fejlődne, betegesebb lenne mint bármely más baba! hónapos korában kezdett el mászni és rá 2 hétre felállt, 11 hónaposan elindult és az immunrendszere sem sínylette meg a dolgot.

    Az alvást szerencsére jól kialakítottuk, csak a saját kiságyában alszik el, persze reggel ha felébred odebújik mellém és pihengetünk, “beszélgetünk”, játszadozunk egy kicsit. Ez nagyon bensőséges dolog, ami neki is és nekem is nagyon jó. Az éjszakákat régóta átalussza, persze neki is vannak időszakai (1-2 hét) amikor megébred és enni kér, de aztán szépen alszik tovább. Amíg eljutottunk idáig, volt pár sírás a kiságyban, de megértette, hogy az az ő kis helye és neki az kényelmes és biztonságos. Sokszor igényli hogy legyek vele a szobában amíg elalszik, de azthiszem ez már nem okozhat gondot és problémát egy anyának!
    Köszönöm a lehetőséget!

  • marcsi

    2008. szeptember 03. szerda

    Sziasztok

    tegnap kezdtem el olvasni a Suttogót. múltkor beleolvastam egy két kommentbe, gondoltam ha egy könyv ennyire szélsőséges indulatokat( máshol ) képes kiváltani emberekből, akkor az nagyon is érdekel. falom az oldalakat…

    a nagylánnyal szinte mindent úgy csináltunk, mint ahogy írja. boldog, kiegyensúlyozott család voltunk. gyerek hamar átaludta az éjszakát, nem nyűgösködött és nekünk is volt magánéletünk. akkor ezt hittem ez ” csak áldás”, hogy ilyen jó gyerekem van.

    sokáig azért nem is mertem másik babát vállalni, mert láttam más anyukák gyermekeit és féltem, a kövekező nekem is ” kijut”.
    most 6hetes a kicsi. eleinte persze aludt, 2 hétig. aztán összezavarodtam, gyerek nyűgös lett, napokig csak sírt. előbb hagytam sírni, aztán felkaptam vígasztalni, valahogy sehogy nem volt jó. enni sem nagyon akart.
    sírógörcs kerülgetett, mert lám a félelmem beigazolódott!

    aztán végiggondoltam a dolgokat. valóban a napirend hiányzott neki meg nekünk is. kb két hete tartjuk a rendszert, azóta kezd hasonlítani a nővérére. eszik, játszik, alszik. egyedül alszik el a kiságyban. már csak az esti fürdés előtti időszakkal van gond, azt sehogyan nem sikerül nyűg nélkül átvészelni. de ennyi belefér, szerintem.
    néha picit fáj a hasa, akkor infacolt kap, de már az éjszakát is átalussza.

    ezt a könyvet pedig ha 7 éve olvasom, igazolást adott volna arra amit csináltam/unk a lányokkal.

  • Marietta

    2008. szeptember 02. kedd

    Sziasztok!

    Most 16 hónapos kislányom igazán nem könnyű eset (aki ismeri a Suttogót: az a Talpraesett fajta), mégis szt hiszem, egész jól megvagyunk! Először nagyon nem ment a szoptatás. Hosszú vajúdás után az örömtől nem tudtam aludni, hulla fáradtan meg nem jött a tej, hiába szopta szinte egyfolytában. Az u.n. bababarát kórházban adtak neki tápszert, mert csökkent a súlya és bizony gyorsan haza kellene adni a babaát és a mamát…. Szerencsére nem minden csecsemős nővér gondolta így, majd pedig a házi gyermekorvosunk is nagyon bíztatott, úgyhogy gyakori szoptatás, gyógytea, homeopátia, fejés meghozta az eredményét. Meg kell mondanom, hogy mindez nem volt könnyű! Sokszor legszívesebben a falhoz vágtam volna a mellszívót! 8 és fél hónapos koráig szopott, önként hagyta abba. Mindenkit csak bíztatni tudok, kitartás! de ha nem megy, akkor sem dől össze a világ!
    Az alvással mindent kipróbáltunk. Aludt babakocsiban, autóban, tévé előtt, mellettem-ő igen, de én a forgolódásától nem igazán… Azután hulla fáradtan úgy döntöttem, hogy sírjon egy kicsit, de valahogy a saját ágyában kellene aludni. Ott maradtam vele hetekig, nem is sírt sokat, valahogy megszokta. Azóta alussza át az éjszakát. Persze vannak felsírós éjszakák, néha mellém is kell venni, mert csak így nyugszik el, de ez nekünk belefér.
    A lényeg szerintem, hogy csodálatos dolog, ha az embernek gyereke van és nem szabad mindenféle elvárások szerint élni. Mindenki maga jöjjön rá, mi jó neki és a babának is.

  • Szeverinszki Timea

    2008. szeptember 01. hétfő

    Sziasztok
    Én ún. baba-mama barát kórházban szültem. Az minden volt, csak baba-mama barát nem. Egyik reggel bejött a gyerekorvos az én kisfiam meg sirt, azt mondta nekem erre doktornő, miközben Botikámat erőszakkal rányomta a mellemre, hogy MIÉRT SIR EZ A GYEREK TESSÉK SZOPTATNI!
    A kisfiam éjjel-nappal a mellemen lógott, mivel császáros voltam, és nagyon küzdöttem, hogy elinduljon az előtej és szerencsére sikerült is, mire kijöttünk a kórházból már tudtam szoptatni, elindult a tej, az egyik csecsemős meg is dicsért, hogy nagyon jó az összhang a kisbabával azért sikerült, sok császárossal ellentétben.

    Olyan érzésem volt – mivel állandóan ezzel a szoptatással kinoztak, hogy szinte már volt akivel megutáltatták a dolgot, és azt sulykolták, hogy aki nem tud szoptatni az rossz anya!!

    A kisbabám most 6 hónapos múlt, éjszakak szopizik, és cicin alszik el este. Fel szokott még ébredni elég mozgékony baba egész nap foglalkozni kell vele, van amikor nappal is bevettem a cselt, ha másképp nem alszik el. Velem alszik 1 hónapja, pedig ellenzem a dolgot, de sajnos másképp nem alszik, át akarjuk a párommal rendezni a szobáját, hátha rossz helyen van az ágy ezekbe a nagy melegekbe nem aludt a helyén. Majd meglátjuk!!Kicsit aggaszt néha, hogy mi lesz, ha nem még 1 éves kora után is igy fog elaludni, pedig már alig van tejem, homeopátiás bogyót szedet, hogy még legyen valamennyi. (egyébként két hónapos kora óta kap tápszert is, én nem ellenzem ezt a dolgot)

    Elnézést ha hosszú voltam, de olyan jó leirni a “problémákat”!!!

    MINDENKINEK JÓ BABÁZÁST!

  • zakeus

    2008. szeptember 01. hétfő

    Hát ez is érdekes amúgy, mikor sokan mondják, hogy jaaaj én MINDENT megpróbáltam, de nincs tejem…és kiderül a beszélgetések során, hogy hát bizony óránként cicire kell tenni a babát, éjjel is , fájhat is, fejni is kellene stb..és hát az már nem tetszett az anyukának…Szóval csak azt akarom mondani, hogy ez kitartás függő is…nálunk is nagyon nehezen indult be a tej, a kórházban 4 napig folyamatosan ébren voltam mert EGYVÉGTÉBEN ciciztetni kellett a kisfiamat hogy végre ne fogyjon hanem hízzon…közben SEMMIT se adtak neki, úgyhogy be is sárgult a szobában annak a babuja akinek nem indult be hipp hopp a teje. Még emléxem aggódtam terhesen, hogy jaj remélem nem adnak majd tápszert a piciknek..hát nem adtak, azt se mást se…Itthon is rengeteget küzdöttünk, már itt volt a tápszer recept majd maga a tápszer is, de nem nyúltunk hozzá, küzdöttem, nem adtam fel, sose tudtam volna feldolgozni, hogy nem tudom csak anyatejjel táplálni..De ezek a dolgok nem járnak együtt, mert ezen túl rá kellett jöjjünk, hogy a fiam NEM tud velünk aludni, sose aludt rendesen se ő, se mi ha egy ágyban volt velünk, mindig zavartuk, ez máig így van, így ő a saját szobájában a saját kiságyában hajlandó csak aludni. Máshol soha sehol, ott viszont mindig. Igy utólag örülök, hogy így alakult.
    Amit én nagyon nem szeretek, az az mikor az újságokból, tévéből az folyik hogy az ügyeletes sztárocskáknak a gyereke tökéletes csak eszik alszik mosolyog….és akkor csodálkozunk hogy sokak fejében megfordul, hogy úristen csak én vagyok ilyen béna? meg valamit rosszul csinálok hogy másé milyen áldott jó…
    húúú bocs hogy ilyen hosszú lettem..:)

  • Ancsa

    2008. szeptember 01. hétfő

    Mindenki máshogy éli meg az anyaságot, nekem három gyerkőcöm van és mindnek más-más gondja nyűgje van. Kettő lány és egy pici fiú. Az első gyerkőcnél annyi tejem volt hogy amikor már nem kellet neki elapasztottam, a másik kettő olyan lusta volt enni hogy magától elapadt… A lányok 1 hónapos koruk óta átalusszák az éjszakát a fiam elmúlt 8 hónapos … A lányaim nappal szinte sosem aludtak a fiam mindíg… Este hétre legkésőbb mindenki megfürdik és nyolcra mind a hárman alszanak… Az elején még küzdelem volt, de kell a pihenés a szülőnek és a gyereknek is. Reggel kiugranak az ágyból mind a két lány énekelve öltöznek és mennek suliba, oviba… A fiam még nincs 1éves de már a lányokkal kell nevetve… Ha tudatosan kialakítod a napi menetet akkor hoszútávon kifizetődik. Remélem tudtam valakinek segíteni?! További szép napot!

  • Lakotars

    2008. augusztus 31. vasárnap

    A Suttogó nem csak amerikaiaknak íródott, példának okáért a szerzője maga angol. A rendszeresség – és ezt bármelyik másik könyv vagy tanácsadó is elismeri – kulcsfontosságú a gyerekgondozás és -nevelés szempontjából. Az igény szerinti szoptatás tana is arra a feltevésre épül, hogy az újszülöttnek idővel kialakul a napi ritmusa. A Suttogóban nem találtam “szigorú módszereket”. Egyetlen fontos és nagyon szimpatikus szemléletbeli alapállást fejt ki végtelen variációkban: hogy kezeljük a gyermeket partnerként, ismerjük fel, hogy a saját nyelvén pontosan közli szükségleteit és problémáit, és hogy minden eszközt vessünk be e nyelv megértésére.

    Az biztos, hogy a felnőttek ritmusa teljesen eltér az újszülöttekétől, és az is biztos, hogy ezt a két ritmust belátható időn belül összhangba kell hozni. A heteken-hónapokon át tartó kialvatlanság súlyos fiziológiai következményekkel jár (ingerültség, dekoncentráció stb.), és ezeket egy idő után semmiféle önuralom vagy akaraterő nem kontrollálja.

  • Melinda

    2008. augusztus 30. szombat

    Julcsi!Nálunk is így volt ez az első 1-2 hónapban,de hidd el ahogy megtanul a babád rendesen szopizni ,már 5 perc alatt is ki fogja szívni a neki kellő mennyiséget.
    Legyél türelmesebb és igenis tedd rá 50-szer egy nap.Ha pótolod tápszerrel akkor annyival is kevesebb lesz a tejed!Amennyit szopizik a kicsi annyi fog visszatermelődni.Az én lányom most öt hónapos,de nálunk is ilyen problémák voltak, ráadásul le volt tapadva a nyelve, úgyhogy duplán nem tudott szopizni, de kisebesedett vérző cicivel akkor is szoptattam,néha bőgve,apa meg csak simogatta a fejemet és fogta a kezem!Hú nagyon gáz volt az első pár hét,de megérte!Most nagy cicizőbajnok lett a kicsi és a kisebesedett mellemből szeretek a legjobban szoptatni:-)
    Kitartás!!!!!!!

  • Horváth Edina

    2008. augusztus 30. szombat

    Még kiegészíteném annyival, hogy szerintem egy anya sosem anyarabszolga. Ezt a fajta “rabszolgaságot” tudtuk (sejtettük), vállaltuk, mikor a gyermeket elterveztük. S nem hiba egy babát babusgatni, hisz eljön majd az az idő, amikor Ő már nem igényli, s mi majd csak sopánkodhatunk, hogy mennyit nőtt. Addig szeretgessük, babusgassuk, ameddig igényli!!!! Olyan gyorsan elszáll ez az idő!
    Egyébként az én kislányom nagyon-nagyon kiegyensúlyozott, boldog, mosolygós baba, s mindez szerintem azért van, mert mindig kielégítettem az igényeit. Egyre önállóbb is, úgyhogy nem hinném, hogy ezzel elrontanám, elkényeztetném. Azonkívül egyre inkább vágyik az önállóságra, tehát ez is szerintem személyiség függő.
    Bocsánat, ha valakit untattam volna a véleményeimmel. Mindenkinek sok-sok boldogságot kívánok!

  • Horváth Edina

    2008. augusztus 30. szombat

    Sziasztok!

    Mindenhol azt olvasom a nem szoptató anyukáktól, hogy mindenhol azt olvassák, az a jó anya, aki szoptatja a gyermekét? Megkérdezném, hol olvassák ezt? Én sehol sem látom…. Nem az a jó anya! Ki ezért, ki azért nem szoptatja a gyermekét, mindenkinek a saját dolga, s egyáltalán nem attól függ. Egy anya egyáltalán nem attól lesz jó anya.
    Én a “másik oldalon” állok, s higgyétek el, én pont, hogy azoktól kapok sok kritikát, akik már nem szoptatnak. Az én kislányom 30 hónapos, s még mindig szopik. Nem akarom drasztikusan elválasztani. Még szeretne szopizni, hát hagyom, s hiába nem vagyok független tőle – ugye nem tudom “lepasszolni” a nagymamáknak, mégsem olyan nagy teher. Visszatérve: Én soha, soha nem néztem le azt, aki nem szoptatta a babáját (még azt sem, aki nem szerette volna szoptatni, nem pedig nem tudta), s éppen ezért nem értem azt, hogy az “ellenkezője” miért vált ki ekkora ellenszenvet? Nagyon nagyon nehéz volt egyáltalán szoptatnom a gyermekemet, mert nagyon nehezen indult a dolog. Szerintem pont, hogy megbecsülendő dolog lenne, hogy eddig eljutottunk, nem pedig le kéne nézni.
    Azonkívül nem gondolom, hogy ez KÁROS lenne. Édesanyám négy éves koráig szopizott, már vitte a kis sámlit, s kérte a nagymamámat, hogy most már aztán szoptassa meg; s semmi baja nincs anyumnak, sem testileg, sem lelkileg – sőt!!! Világ életében makk egészséges volt, s nagyon nagy szeretettel s megbecsüléssel fordult édesanyja felé.
    Az ellenkezője is igaz, hogy engem csak 6 hétig tudott szoptatni, mégis ember lett belőlem. Szerintem egyáltalán nem ettől függ semmi! S ahogy én sem nézem le azt, aki nem szoptatta a babáját, úgy nem tudom, miért kell azt támadni, aki meg “sokáig” szoptatja a gyerekét.

    Nálunk egyébként 7 hónapos koráig a kiságyban aludt a lánykám, aztán egyre inkább kívánkozott közénk a nagy ágyba. Valószínűleg biztonságban szerette volna magát érezni, mert semmi más magyarázatot nem tudok rá mondani. Este ugyanis megszoptattam, letettem a kiságyába, s a hajnali 1 órás szopi után, már nem engedte magát visszarakni a kiságyba, rögtön felébredt, ahogy letettem. Aztán már fáradt voltam nagyon, magunk közé tettem a nagy ágyba, s csodák csodájára ott aztán rögtön el is aludt. Én sem tartottam (tartom) helyesnek, hogy köztünk alszik, de mit csináljak, ha neki erre van szüksége? Nem fogom ráerőltetni, hogy márpedig ott a helyed (mint valami kutyának). Majd ha picit nagyobb lesz, s meg tudjuk beszélni, hogy mi aggasztja, vagy mitől fél, vagy miért szeret köztünk aludni, akkor majd megpróbálok hatni rá, de addig is marad köztünk, mert így a legpihentetőbb, s ami a legfontosabb, legmegnyugtatóbb mindannyiunknak.
    Azért volt, amit én is szigorúan betartottam. Kizárólagosan szoptattam fél éves koráig. Ha valami gyógyszert kellett neki beadni, azt anyatejjel adtam be, s kizárólagosan pohárból! Nem kapott cumisüvegből inni, mindvégig pohárból itattam, s fél éves kora után pedig szigorúan baba vizet, majd szénsav mentes ásványvizet. Ennek köszönhetően már egyedül ivott pohárból 8 hónapos korában. Nem adtam neki sem teát, sem gyümölcsleveket inni. A gyümölcsöket fél éves korától pépesítve, majd kisebb kockákra, még később pedig cikkekre vágva adtam, s most imádja a gyümölcsöket. Nem lusta rágni, ami szerintem nagyon fontos. Most is inni csak vizet kér, s nem kell teákkal, üdítőkkel tömnöm, mint azt legtöbb esetben látom sajnos.
    Julcsy-nak szeretném üzenni, hogy az én tudomásom szerint, rosszul csinálja a dolgot. A sűrű cicire tevés miatt sírt a baba. Az igény szerinti szoptatás kb. másfél – két órát jelent. Minél kisebb a baba, annál sűrűbben kell cicire tenni, mert egyszerre nem tud annyit szopizni, mint a nagyobb babák, s csak hasfájós lesz. A tápszertől persze hogy jobban elalszik, mert nehezebb étel, s fáradtságosabb az emésztése. A tej annak megfelelően termelődik, amekkora az igény. Minél többször teszed cicire, annál több fog termelődni. Mikor megszületett a lánykám, még nem indult be a tejelválasztásom. Sőt, mi több, később is alig-alig volt tejem. A kórházban ugyanis tápszerezték a lányomat, ezért állandóan aludt is, és nem akart szopizni sem, s mint tudjuk kereslet-kínálat alapon termelődik a tej. Olyan dolgokkal is rémisztgettek, hogy “nem elég erős a tejem, kapjon inkább tápszert”, meg “nincs elég tejed, éhezik a baba, adjál neki inkább tápszert”, meg “nem elég tápláló a tejed, azért kér sűrűn enni a baba”, stb…. Nagyon elkeserített, de egyszer csak erőt vettem magamon, elkönyveltem, hogy mindez csak általánosítás! Hallgattam az “anyai ösztöneimre”, szerintem mindenki ezt tegye! Szóval hallgattam rá, s nekem ezt súgta: Nincs jobb egy baba számára, mint az anyukája teje, akkor meg??? Meg kell próbálnom!!! Rengeteget kínlódtam vele, már mindenki azt mondta a környezetemben, hogy adjam fel, más gyerek is felnőtt tápszeren, de én nem voltam hajlandó feladni, s nagyon büszke vagyok magamra és a lányomra, hogy idáig eljutottunk. Hogy mit tettem? Azonkívül, hogy éjjel-nappal sírtam, s nagyon kétségbe voltam esve (szerintem ez sokunknak ismerős), kb. másfél – két óránként tettem cicire (ahogy igényelte, s ahogy olvastam, hogy ennyi idő kell az emésztésnek, különben hasfájós lesz, s sírni fog), s hagytam, hogy akár 20-20 percig szopizzon ebből is és abból is (ugye azért, hogy több legyen a bőrkontaktus, több legyen az inger, s így a szervezetem tudja, hogy több tejet kell termelnie).
    Ha szopizás után elaludt, rendben volt minden, lehet, hogy másfél óra múlva újból kért, mert ugye az anyatej könnyebben emészthető, s nem is problémáztam rajta, adtam. Igaz, rend és tisztaság mániás vagyok, tehát valójában bosszantott, hogy hogy néz ki minden, de első mégis a gyerek volt nekem, tehát én anyarabszolga lennék….:-)
    Ha nem aludt el a cicizések után, akkor ugye éhes maradt, adtam pici tápszert a végén, s abból is egyre kevesebbet. Nem hagytam, hogy kitáguljon a gyomrocskája, inkább arra törekedtem, hogy szopjon többször kevesebbet, magyarul IGÉNY SZERINT! Az órához sem ragaszkodtam, hisz mi sem óra szerint eszünk-iszunk.
    Még egy fontos dolog: szopizás után vizet sem adtam neki, hisz az is tágítja a gyomrot. Az anyatej étel és ital egyaránt. Kizárólagosan anyatejet kapott! Nem kegyetlen dolog higgyétek el! Én a fél évig tartó kizárólagos szoptatást is tudtam tartani, mindössze 5 napig volt tápszerezés!!! Vissza lehet hozni az állapotot, csak rengeteg kitartásra van szükség! Sok sikert kívánok neked ehhez, s nem csak neked, hanem mindenkinek kellemes babázást, s minél kevesebb “szenvedést” kívánok! 🙂

  • Dr. Farkas Anikó

    2008. augusztus 30. szombat

    Sziasztok!
    A nagyobbikom boldog, okos kamasz, 9 hónapig szopott- önként és dalolva hagyta abba önszántából.
    A kicsi 8 hónapos volt, amikor ráharapott, mindketten üvöltöttünk, így ért véget ez a gyönyörű időszak.

    Sosem éreztem magam rabszolgának, szeretek velük lenni, még akkor is, ha én nem tok órákig a földön ülve játszani.

    A szoptatás alatt igen laza voltam:) Kedden Esztergomban voltunk fürödni. Egy anyuka rángatta a3 évesét, hogy menjünk, haza kell menni, az öcséd éhes, meg kell szoptatni.
    Na nálunk ez már 13 éve is úgy zajlott, hogy a BNV-on kicsit félrehúzódtunk- akkor még kevésbé volt elfogadott, hogy terepen szopizik a baba – ettünk, ittunk, pihentünk, majd mentünk tovább nézelődni.
    3 éve bárhol, bármikor képes voltam megszoptatni a kisebbet, persze a jóízlés határain belül. Pl. útközben, étteremben is, ha a helyzet úgy hozta. Különben is. Hogy nézett volna ki, hogy mi ebédelünk, ő meg nem?:)

    Mindent lehet, ami neked belefér! Te és a baba érezzétek jól magatokat!

  • Steimann Kinga

    2008. augusztus 29. péntek

    Engem mindig felbosszant ez a kérdés…meg az amit és ahogyan súlykolnak az újságokban, médiában! Akkor vagy tökéletes anya, ha szoptatsz, ha … ha… ha…!
    NEM !
    Szerintem akkor vagy tökéletes anya, ha BOLDOG VAGY, KIEGYENSÚLYOZOTT és SZÁMÍTHAT RÁD a gyereked! Ezek mellett mindegy, hogy tápszert vagy tejcsit kap a babád, veled alszik vagy nélküled…stb.
    Én kemény és következetes vagyok, mindenki lenéz és szid a környezetemben, hogy “ridegtartáson” van a gyerekem! … ehhez képest a gyerekorvos, idegenek az utcán és azok akik nem látnak bele a mindennapjainkba egyértelműen azt mondják, hogy milyen boldog, mosolygós, kiegyensúlyozott, okos…fiam van.
    Akkor hogy is van ez?
    Igen, én nem adok cumit a gyerekemnek…de az ujját sem szopja, mert NINCS RÁ SZÜKSÉGE! Mert megkapja azt a BIZTOS HÁTTÉRt tőlem amire érzelmileg szüksége van. Külön szobába alszik, egyedül a kiságyában már 10 napos kora óta, de ha sír azonnal odamegyek hozzá… egyedül alszik el, ha lefektetem, sírás nélkül…és igen 3 hónapos korától kezdve nem kapott anyatejet! Nem mintha nem akartam volna szoptatni, csak mikor már túl voltam a 10. mellgyulladáson, ami 40-41 fokos lázzal járt – kezem-lábam görcsölt, akkor azt mondtam igen, fontosabb, hogy jól legyek, minthogy kűzdjek tovább atejemért! Sokan mondják, hogy könnyen feladtam, lehet…de én keményen küzdöttem és szenvedtem az alatt a 3 hónap alatt…
    Most 10 hónapos, fantasztikus kisfiú…sokat játszunk, de megvan az egyedül játéknak is az ideje, mikor főzök, mosok, takarítok…elvan a járókában boldogan és NEM KETRECbe zárom, mint mondják sokan! Ugyanúgy velem van a konyhában, csak épp nem kell aggódnom…beszélgetünk, összemosolygunk közben…
    Egyébként meg aki bármikor is azt gondolja, hogy ő anyarabszolga, az sürgősen gondolkozzon el, hogy miért is szült gyereket?! Ne tegyük tönkre gyerekeink életét!!! SZERESSÜK, TEGYÜK BOLDOGGÁ ŐKET! Ez a mi feladatunk, ettől vagyunk jó anyák!

  • rózsika

    2008. augusztus 29. péntek

    A nagyfiam 7 éves, pici lányom 7 hetes. Szopizik kb. 3 óránként. Éjjel mellettünk a kiságyában alszik, a nagy 6 éves koráig mellettem aludt.
    A napirend fontos, de nem minden áron, pl. a suliba 8-ra oda kell érni, 4-re érte kell menni a nagyért, így hogy is lehetne igény szerint szopizni?
    Emellett pedig hetente 3x járok tornázni, akkor is ha éjjel csak 2 órát aludtam, mert a pici nek fájt a hasa és nyűgös volt, és sírt, a terhesség alatt is sportoltam, mert így érzem jól magam, mert fontos, hogy hogyan nézek ki, mert egy nő nemcsak anyuka, hanem nő és feleség is!

  • Anna-Maria

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    En egy 15 honapos kislany boldog anyukaja vagyok. Habar eleg sok megrobaltatason mentunk keresztul en meg is azt mondom mindent meger es barmit megteszek neki ha tudom hogy ezzel oromot okozok neki. Eleg sokat betegeskedett kezdtuk szajpenesszel ami nalla tobb mint harom honapig tartott aztan meg korhaz is lett belole aztan kozbe kiderult hogy tej alergias es azert kuzdottunk hogy tovabra is szophasson mert rengeteg tejem volt de sajnos harom heti probalkozas utan le kellett mondjak a szoptatasrol mert nem tisztult a szeklete folyamatosan ver volt benne. Nagy banatomra tapszert kellett kapjon 4 honapos koratol. Aztan jottek sorra a tobbi betegsegeek amikor egesz ejjel virasztottam a kisagya mellett de en azt mondom megerte mert amikor hozzam bujik es kimutatja a szeretetet es halajat egyszeruben minden faradsagom elillan es ena vilag legboldogabb anyukajanak erzem magam. Es mivel en boldog vagyok ezert a kislanyunk is egy boldog, mosolygos kiegyensulyozott kisbaba. Nagyon sokan mondjak hogy szerencses vagyok hogy ilyen mosolygos kiegyensulyozott kislanyom van . Be kell hogy valjam szerencsesnek is erzem magam. Rengeteget tudnek meg meselni mert mar az eleve egy csoda hogy o van nekunk. En csak azt a tanacsot tudom adni hogy a kitartas meghozza a gyumolcsot es soha nem szabad feladni. En sajat magam tapasztalatabol tudom hogy mindent el lehet erni amit csak akarunk csak akarni kell. Nekunk bejott es mindenkinek bejohet ha tiszta szivbol akarja!
    Sok szerencset es legalabb anyi oromot kivanok mindenkinek mint amenyiben nekem van reszem!

  • E. Anita

    2008. augusztus 29. péntek

    huszonkettedikén, hat hónapos

  • E. Anita

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    Nekem a kislányom .-én múlt hónapos, még szopizik, de már pépes ételeket is kap mert. hónap tájékán kezdett kevés lenni a tejem. Sajnos Fannykám nem igazán jó alvó, illetve kevés alvással is beéri, ami azt jelenti, hogy napközben kb 2órát alszik és éjszaka is felkel szopizni. Sokszor már nagyon fáradtank érzem magam, de nem vagyok híve a hagyjuk ordítani a gyerek majd elalszik, megszokja stb módszernek ( Spárta már rég nincs). Esténként a kiságyba teszem le aludni és egészen addig ott is van amíg nem szopizik, utánna viszont velünk alszik mert nincs szívem szopi után felzargatni és bezárni a kiságyába.
    Többen tanácsolták már azt, hogy szoktassam le a cicin való elalvásról vagy a ringatva elaltatásró mert 3évesen is elvárja majd. Nos, én úgy gondolom, hogy addig teszek jót amíg a gyerek minden kívánságát és szükségleteit kielégítem és nem hagyom magára, had érezze, hogy bármikor és bármiben számíthat rám.
    Nevelés témában én Ranschburg Jenő doktorral értek egyett, akinek hasonló a meglátása ezzel kapcsolatban. Szerintem a jó anyaságnak szívből kell jönnie, mert az aki csak felveszi ezt a szerepet az előbb utóbb ki fog törni.
    Sajnos abban is nagy igazság van, hogy az egészségügyi intézményekben előszeretettel bizonytalanítják el a kismamákat.Pedig inkább erősíteni kéne az önbizalmukat nem a sárba taposni.
    Szóval, a szülői szerep igen is 24 órás szolgálat évtizedeken át és az első 6-8hónap a gyermek igényeinek feltétel nélküli kiszolgásáról szól és vannak akik ezt rabszolgaságnak élik meg, de biztos vagyok benne, hogy ez egyszer majd megtérűl.
    Ajánlom mindenkinek a Kismama augusztusi számában a Majomszeretet és kényesztetés c. cikket. Nekem nagyon sokat segített, megerősített abban, hogy jól teszem amit teszek annak ellenére, hogy több családtagunk, még néha a férjem is ezt túlzásnak tartja.
    Sokszor bizony én is nagyon fáradt vagyok és azt érzem, hogy nincs erőm, türelmem ezt végcsinálni és hagyjon mindenki békén , nem akarok mást csak aludni, nem érdekel semmi. De ilyenkor csak rá kell néznem a gyönyörű szép kislányom mosolygós arcocskájára és máris elszáll minden fáradságom, és ha tehetem, amikor Ő alszik, akkor megpróbálok én is pihenni.
    Szóval, mindenkinek nagyon sok erőt és kitartást kívánok az egyik legszebb, de legnehezebb feladathoz. A gyerekneveléshez.

    Üdv: Anita

  • Pocak

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Az én fiam nemsokára betölti az egy évet. Még mindig szopizik, de már csak éjszaka. Csak megszokásból – szerintem -, mert már minden fő ételt megeszik, és napközbe nem igényli a cicit! Viszont születése óta egy éjszaka nem telt még el, hogy ne kelt volna fel! Kezdtetben azt hittük, hogy éhes. Olyankor magam mellé vettem, a cicin elaludt és vele együtt én is. Amikor felébredtem, áttettem a kiságyába. Volt eset, mikor felébredt rá, de volt, hogy nem. Mára ott tartunk, hogy szeretnénk már átaludni az éjszakákat, de még ez nem sikerült. Napközbe még 2x alszik 1,5-2 órákat. Akár babakocsiba, akár kiságyba.
    Próbáltuk már leszoktatni arról, hogy ne adjunk neki éjjel cicit, de csak sírt, és sírt, majd álomba ringatta ugyan magát, de ezt én nem bírtam!
    Így jelenleg várom/várjuk azt a napot/éjszakát, amikor este 9-től (ugyanis ekkor alszik el) reggelig aludhatunk…
    Kitartást minden anyukának! És jó babázást, mert öröm minden pillanat a babákkal!!

  • Zöldi Ágnes

    2008. augusztus 29. péntek

    Csak nagyon röviden annyit szeretnék hozzátenni, és ezzel támogatni a “minden gyerek más, és mást igényel” gondolatot, hogy az én 2,5 éves kislányom ebéd után csak és kizárólag a babakocsijában alszik. Télen-nyáron kinnt a levegőn. Magától belemászik, betakarom, énekelek neki egyet, esetleg, ha kéri tologatom 1 percet és már alszik is. :-))
    Hogy mi lesz az oviban? Majd megoldódják az ovis nénik, én most ezt nem bánom, kiváló, hogy állandóan a levegőn alszik, 2 órákat is! SOHA nem volt még beteg.

  • Dóra

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Ami fontos, h minden mama MEGFELELŐ információt kapjon a szoptatásról, alvásról..csecsemő-kisgyerekfejlődésről.Ha tudom, h miért így működik a baba, akkor tudok dönteni, h mit szeretnék .Akkor könnyű megérteni, h mit ,miért csinál.( pl gyakori szopi, v éjjeli fölkelések, v 8 hós levakarhatatlan manó:) Na meg könnyebb túlélni is 🙂 A mamák ösztöneit a mai világ nagyon elnyomja, pedig ezt kéne erősíteni. Persze, mindenkinek ki kell alakítani a saját szülői stílusát, és megerőszakolni magát senki nem tudja, az a legjobb, ha őszinte, amit csinálunk.Ha zavar az együttalvás, más megoldást kell keresni.Nem fekete-fehér minden, ha vki igény szerint szoptat, nem jelenti azt, h éjjel is a feje tetején ugrálnak a gyerkőcök.Jó, ha az ember körül van minta, az sokat segíthet. Azt hiszem én is, h azt a szeretetet tudjuk továbbadni, amit kaptunk az életben a szüleinktől.Türelem, amiből kevés van a mai világban.Mindent olyan gyorsan kell, már a kicsiknek is …sajnos. Minden családnál más válhat be, de azért jó tisztában lenni a miértekkel.
    Ez elég elmélkedősre sikerült 🙂

  • bettibea

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    Az én fiam most 6 hónapos.Nálunk úgy kezdődött, hogy hazajöttünk a kórházból 3.ik nap és mondhatom, hogy szinte első perctől kezdve minden simán ment.( ez kissé szokatlan dolog egy első gyerekes anyukától, talán a bölcsis végzettségemnek köszönhető, ami tudat alatt működhetett) Az én fiam 2, 2.5 óránként szopott, éjjel is. Velünk aludt a nagy ágyban,( el sem tudtam volna képzelni, hogy ne szuszogjon mellettem) amikor kellett megszoptattam.Kb. 2 hónapos korában döntöttem én el, hogy mi lenne ha áttenném az ő kiságyába, mert most már nekünk is kényelmesebb lenne ha ott aludna. Szó nélkül vette az akadályt.Azóta ott alszik, igaz a mi ágyunk mellett. A szokásos fogzás és mozgásfejlődéssel járó problémákon kívül, este 10-től, reggel 5-6-ig alszik, ami nekem teljesen megfelel. Így ő is kialussza magát,és én is. Még mindig szoptatom, igaz már csak délelőtt és az esti rutin része. Nagyon szeret enni, csak úgy morog mikor etetem, látszik rajta ,hogy élvezettel eszik. 4 hósan mi már kóstolgattunk.(nem azért mert nem volt tejem, de mikor mi ettünk, majd kinézte a szánkból az ételt, nem volt szívem ily módon ” kínozni” ) Azt mondták ne adjak neki semmit mert nem fog szopni.Az én fiam erre is rácáfolt. Evés előtt is szopott és utána is. Mára egy kiegyensúlyozott boldog baba, aki már áll a kiságyban, kapaszkodva lépeget és nagyokat kacag ha sikerül neki.
    A napirend kialakítása szerintem fontos, de ezt is a mama szabja meg, persze a baba igényeit is figyelembe véve.Nálunk ez is mondhatni simán ment.
    Végezetül azt tudom mondani, minden anyuka úgy csinálja, ahogy neki és a babának is jó. Hiába mond a védőnő ezt, a doktornő azt, rá fog jönni, hogyan és mi a legjobb mindkettőjüknek.
    Jó babázást kívánok mindenkinek és szép napokat!

  • klaudia 6 hetes a kislányom

    2008. augusztus 29. péntek

    Minden kisbaba más és mások is az igényei is.Megpróbáljuk mindíg a legjobbat nyujtani a csöppségnek mert egy anya mindíg jobban tudja vagy érzi h mire van szüksége a picurnak!Van aki már az első hetekben és persze van aki csak később ismeri fel a kicsi sírásainak okát!Minden kismama másképp éli át az első hónapokat,valaki kudarcként és van aki kíhívásként.Az én kislányoom 6 hetes és egy hatalmas egyéniség!Mikoor megszületett és megláttam végigfutott bennem egy érzés h ő az enyém csak az enyém és mindenkitől nekem kell óvnom.De hogyan??Ez történt akkoor és mára már az anyai ösztnök rutinos édasanyaként élem napjaim!Hiába adnak tanácsokat mások h ők így nevelték erre szktatták stb..én jobbnak láttam ha a saját rendszerem szerint nő fel a pici.És ezzel mindenkitnek csak annyit szeretnék mondani h van egy mondás:MINDEN JÓBAN VAN VALAMI ROSSZ,ÉS MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ!!!!Jelenesetben az anya baba kapcsolat:lehet h éjszaka sír mindíg fáj valamie és nem bírjuk lelkileg testileg, de olyan römöt nyujt h ő van nekünk amit senki más nem érezhet csak egy ANYA!Minden leendő édesanyának és anyának kitartást kívánok!!!!!

  • katanya

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Nekem 4 gyerkőcöm van és bizton állíthatom,hogy ahány gyerek ,annyi féle…A lányom(most 15 éves)mintagyerek volt babának,ovisnak,kisiskolásnak és most kamaszkorában sem panaszkodhatok rá.Akkoriban még nem terjedtek el a most divatos csecsemő-és gyermeknevelési “útmutatók”.Igény szerint szopizott,igény szerint aludt…és a saját helyén.
    Nagyfiam(ő 13 éves)szintén hasonlóan lett “megalkotva”,habár ő egy igazi fiús temperamentummal lett megáldva.Ő soha nem akart mellettünk aludni.
    A most 10éves fiam már nehezebb eset volt.Hamar leszokott a szopiról,de állandó közelségre volt szüksége.1,5évesen minden hajnalban megjelent az ágyam mellett és reggelig hozzám bújva aludt.Erről kb.6-7évesen szokott le.2 éves korától nem aludt napközben egy percet sem.Utálta az ovit az alvás miatt.5évesen megtanulta a betűket,nagycsoportosan folyékonyan olvasott.
    A legkisebb (3éves)fiam viszont a kezdetektől mellettünk alszik el és csak azután visszük a saját szobájába.Sokan furcsán néznek ezért ránk,de én mindig azt mondom,hogy addig örüljön egy szülő,ameddig szeretgetni lehet egy gyereket.Mert hát eljön az az idő-és sajnos elég korán-amikor az a kamasz(akárhogy is lett nevelve)már az anyai puszit is cikinek érzi a haverok előtt…….persze amikor a kamaszkornak vége ,újra “jöhet a puszi”de ezt a pár évet az anyának is “túl kell élni”.
    Mindenesetre az a legbiztosabb,hogy a legtöbb nevelési módszert a szülők nem a könyvekből,hanem a saját gyerekkorukból merítik…akár pozitív,akár negatív megvilágításban.
    Viszont mindenki figyelmébe ajánlom Gary Chapman&Ross Campbell :Gyerekekre hangolva-című könyvét,ami nagyon jól bemutatja a “gyerkőc-típusokat”
    Ja és csak az vállaljon gyereket,aki nem érzi mellettük “anyarabszolgának”magát!!!
    Ezt a hivatást csak szívvel,lélekkel és rengeteg türelemmel lehet csak űzni…
    …és mi már dolgozunk az 5.babán:-)

  • V.D.Dóra

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok,
    2 gyerekes anyuka vagyok, és abszolút Suttogó párti 😉 Ahogy olvastam a bevezetőcikket, láttam, hogy ez nagyon szidott terület. Pedig nekem nagyon bevált. Az első fiam, egy szabályos bőgőmasina volt, ha ébren volt sírt, aludni semmit nem aludt. Úgyhogy én nagyon megörültem mikor találtam egy olyan módszert, ami napirendet alakit ki, amiben vannak szabályok, és a megfelelő formába terelhetem az életünket. Sokkal kevesebb sirás lett, hogy nem hagytam, hogy a baba irányítson, hanem figyeltem a jeleket, és cselekedetem, alkalomadtán meg közbeszóltam a dolgokba. Akkor is alapvetően sírós volt, de jó alvót csináltam belőle. Ha a második babám lett volna az első, akkor lehet, hogy most az lennék, akinél nincs napirend, ide-oda rángatja a gyereket, viszi minden programra, mert jól birja, aztán sokkal hamarabb és sokkal kevesebbet alszik. Igy viszont nála is látszik, hogy milyen kiegyensúlyozott baba, bár tény, hogy sokkal egyszerűbb eset, mint a bátyja. Viszont abból egyértelműen látszik, hogy fontos nekik a napirend, hogy ha a kisebbet napközben ide-oda cipelem, és autóban, babakocsinban, akárhol alszik (ilyen helyeken sosem alszik fél óránál többet), akkor estére annyira kimerül, hogy az esti fektetés egy rémálom. Ha viszont normálisakat alszik, napközben, ágyban, akkor az esték is szépek. Persze vannak rossz napok, amikor valaki bal lábbal kel fel, és minden borul, és szétcsúszik, de ez sajnos velejárója a dolgoknak.

    Amiért nagyon bejött nekem ez a napirendes dolog, meg az összes módszer az az volt, hogy titokban erre vágytam. Magam körül csak folyamatosan azt láttam, hogy kiviszik a gyereket éjszaka játszani, hogy egy ágyban alszanak, hogy évekig éjszaka is többször szoptatnak, és hasonlók. De én nem vagyok az aki képes “anyarabszolga” lenni. Én azt szerettem volna, ha a baba átalussza az éjszakát, amint képes rá, ha rendes mennyiségeket alszik napközben, korának megfelelőt, ha nem nő a szoptatással annyira hozzám, hogy lépni se tudjak tőle.

    Persze nekem a szoptatás sem ment könnyen. Sajnos nem úgy működtem, mint az átlag. Lehet, hogy fizikailag sem lettem volna képes az igény szerinti szoptatásra, de kitartottam, addig amig nem láttam a kárát a napjainkra nézve, és a lelkiállapotomra. Rengeteg dolgot megpróbáltam, és látszik, hogy sok múlik a babákon is, mert a nagyobbikat sokkal tovább tudtam szoptatni, mint a kisebbiket. Nekem sajnos az anyatejjel volt egy olyan alapproblémám, hogy ha mondjuk valakire rábiztam volna a gyereket, akkor nem tudtam mondjuk egy szoptatást kihagyni, és helyette lefejni a tejet, mert egyszerűen akárhány óra telt el, nem indult meg a fejőktől a tejem. Pedig rengeteg féle fajtát, márkát kértem kölcsön, és mégsem.

    Úgyhogy én napirend hivő vagyok, alvásra tanító, és semmiképpen sem össze-vissza szoptató, kaotikus életű. És szerintem nem csak az anyának kell alkalmazkodni, hanem közösen kell kialakitani a mindennapi életet.

  • Nirka

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    Kisfiam most lesz 9 hónapos. Császármetszéssel született az átlaghoz képest nagyobb súllyal és hosszal. Szerencsémre a tejem időben beindult, és nagyon sok volt. Hazaérkezésünkkor azonban egy stresszes helyzetnek köszönhetően megcsappant a tejem. Ekkor a gyerekorvos tápszert írt fel. És innentől kezdődött, hogy a cumisüveg után nem volt hajlandó elfogadni a cicit. Talán ha kicsit türelmesebb és kitartóbb lettem volna, akkor lehet, másként alakul. Így egy darabig fejtem, de szép lassan elapadt. Közben kiderült, hogy refluxos, szorulásos is. Így sokat volt kézben. De az éjszakákat már 4 hetes kora óta szinte végigaludta. MI egy szobában vagyunk vele, mivel most építkezünk. Először kézben altattam, énekeltem neki, aztán irány a kiságy. De egy idő után erre már nem tartott igényt. Figyelgettem, mi lenne a jó neki, mert nálunk nem vált be, hogy leteszem a kiságyba, és ott elalszik majd egyedül. A kézben altatást meg már nem igényelte. Ekkor jött az, hogy a nagyágyon melléfeküdtem, énekeltem neki, így elaludt. Utána beraktam a kiságyba, és semmi gond nélkül aludt és alszik is így a mai napig. Mióta fogzik, vagy ha front érkezik, kicsit nyugtalanabb, így vannak éjszajkák, amiket mellettem tölt, de ekkor megnyugszik és szépen alszik. És nincs gond, ha másnap a kiságyban alszik. Ő ezt megszokta, neki ez így jó és nekünk is, hisz én és apukája is ki tudjuk magunkat éjjel pihenni. És persze a baba is. Kezdetben napközben nem igazán akart aludni. De szépen ez is beállt, még mindig naponta 3x alszik, kiegyensúlyozott, mosolygós, szépen fejlődő baba, ma már 10 kg fölött van és 80 cm. Az étkezéssel vannak néha problémáink, de itt is figyelem, hogy ő mit szeretne.Amikor megkapta az első kanalas ételt, nem volt hajlandó cumisüvegből enni, így jött a kizárólagos kanalazás, még a tápszert is kanállal kapja reggel és este. Na és itt vannak a felnőtt ételek. Nagyon tetszik neki, igazából nem is akarja nagyon enni a bébikajákat. De ugye mindent nem adhatok neki még. Ezért igyekszemúgy etetni, hogy amit ehet, abból falatozhat, de a sajátjából is kapjon és jóllakjon. A reggeli és esti tápszer után ha igényt tart, falatozik még velünk is egy keveset.
    Én úgy gondolom egy kisbaba mindig tudja, mi a jó neki, mi az igénye. Csak figyelni kell, és ha kitaláljuk az ő “akaratát”, és igyekszünk kicsit alkalmazkodni hozzá, akkor ezt ő meghálálja. Én nem ragaszkodom a szigorú napirendhez. Megpróbáltam, nem vált be. Ezt is ő alakítja többé-kevésbbé, nekünk is kell kompromisszumot kötni. Ha álmos, akkor hipp-hopp elalszik, nincs hiszti, nincs idegeskedés. Persze azért kiszámítható, de hogy mikor mennyit alszik, azt ő dönti el, és ehhez képest lehet tudni, mikor fog még aludni. Minden baba más, és nem lehet merev szabályokat ráhúzni.
    Mindenkinek további jó babázást kívánok én is!

  • Hudák-Böröcz Melinda

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Belőlem is nagy indulatot váltott ki az, hogy lenéznek/lenéztek többen, mert az 5 hónapos kislányomat már 3 és fél hónapos kora óta nem tudtam szoptatni. Nyilván nem szándékosan nem szoptattam, hanem gyermekem nem fogadta el a tejet. Orvosommal konzlutálva kapott tápszert is, de főleg zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt. Tökéletesen egészséges persze, és nem hinném, hogy emiatt rosszul kéne éreznem magam. Az alvással kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy mikor hazajöttünk a kórházból, akkor is csak 2szer kelt fel, ma már egyszersem( max. ha szomjas akkor hajnalban kér pár kortyot éés már alszik is tovább.)
    Nem érzem magam anyarabszolgának és ha az anyagiak engednék illetve fiatalabb lennék, még legalább 2-öt szülnék.
    Sajnálom azokat, akik nehezen viselik az első időt és megértem, hogy fáradtak és pihenni vágynak, mindenki sajnos nem lehet olyan szerencsés a babájával, mint mi.
    Mindenkinek ilyen szuper jó gyermeket kívéánok és csajok, kitartás!!!!

  • Tamas Andrea

    2008. augusztus 29. péntek

    3 es fel honapos a lanyom.Nagyon jo baba! Az elso 5 het viszont piszok nehez volt.Kevesett aludt es sokat sirt,mert gorcsos volt ,tejem sem volt elegendo, de szerencsere sikerult megoldani a problemat, mikor nem szopizott allandoan fejtem magam, ejszaka is, igy a lefejt tejbol potoltam, mikor nem lakott jol.Az 5. het utan minden megvaltozott, elmultak a hasgorcsei es kezdett NAGYON JO BABA lenni.Egy szobaban alszunk, o a kisagyban, mi a nagy agyban, de ejszaka mikor megebred magam melle veszem es a cicin alszik vissza es ott marad reggelig.Volt mikor megprobaltam visszatenni a kisagyba, de olyankor megebredt, es kellett altatni ezert ugy dontottem, hogy mindkettonknek jobb, ha a nagy agyban marad.
    Szep napot es jo babazast mindenkinek!

  • Ildikó

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok,

    Az én kisbabám jövő héten lesz 1 éves. Nagyon sokat cicizik, aminek én nagyon örvendek, csak az éjszakákkal vannak gondjaim. Nemrég elkezdte, hogy 4-szer ébredt fel éjszaka és nappal sem volt hajlandó 30 percnél többet aludni. Pár napig kínlódtam, vívódtam magamban, aztán a férjemmel eldöntöttük, hogy ez így nem mehet tovább, mert nappal annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam lábon állni és még ott volt a házimunka és a babával való foglalkozás is. Azt csináltam, hogy éjszaka, amikor megébredt, oda mentem hozzá, simogattam, de nem vettem ki az ágyból. 2 hétig sírt, amíg kezdte átaludni az éjszakát, kb. reggel 5-6-ig. Akkor már meg kellett etessem. A nappali elalvás még mindig a cicin történik. Én igazából nem akartam sírattatni éjszaka, nem vagyok a híve, hogy ordítson a baba, de most hogy többet alszik és csak 1-szer ébred meg, megérte. Ha fáradt vagyok, akkor nincs türelmem hozzá, ingerült vagyok és az egyikünknek sem jó.
    Én sem díjazom,hogy éjszaka együtt aludjunk, én 1-2 hetesen megpróbáltam, de nem tudtam kipihenni magam. Azóta a kiságyában alszik külön szobában.
    Kellemes napot kívánok!

  • Julcsy

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Kisfiam most 6 hetes. A kórházból szülés után 2 nap múlva haza zavartak, mert kevés volt a hely. Nem is bántam, mert az a 2 nap, maga volt a pokol. Első babám, de annyit nem kérdeztek meg tőlem, hogy be tudom -e pelenkázni!! A szoptatásról meg ne is ejtsünk szót!!! Hazaérve, a védőnő ki sem akart jönni – nem tudom miért, (csütörtök volt) és a sírással odáig jutottunk, hogy férjemnek kellett pénteken a védőnőt felhívni, hogy márpedig jöjjön ki, mert már 4 napja nem evett a baba semmit és itt a hétvége!!! Azóta eszik azért rendesen. Na ezt is idézőjelbe tehetném!!! Védőnőnk szlogenje bármilyen kérdésemre: “szoptasd csak igénye szerint”! Na én ettől jelenleg a falra tudok mászni, mert az nem állapot, hogy eszik a baba 10 percet, leteszem, alszik fél órát, utána sír, megint eszik negyed órát, leteszem, mert úgy csinál, mint aki beájul, ugyanis lehetetlen bárhogy is felébreszteni, aztán alszik max. 1 órát, és folytatódik ez így minden áldott nap. Nem hiszem, hogy a baba ezt igényli! Azt, hogy egész nap sír, nem alszik semmit, estig húzzuk egymás idegeit!! Meguntam, hogy nem elég neki a tejem, mert látom hogy éhes marad, esténként szoktam (nem mindig) adni neki tápszert kiegészítés képpen. Van, hogy szopizás után még megeszik 60-100 ml tápszert. Akkor vajon nem éhes??? És utána alszik majdnem reggelig, mert egész nap kifárad, hogy kunyiznia kell tőlem a tejcsit…De sajnos ezt a védőnőm nem érti meg és nem segít…Már nem is mondom neki a tápszert, mert nem érti meg. Ő csak: “szoptasd igénye szerint” – oké, de ha nem lakik jól ha 50-szer teszem cicire, akkor sem??? És az én cicim sem tud fél óra alatt számára kielégítő tejmennyiséget termelni! Amúgy, ha tele a pocak, csodásan alszik bármikor, akár több órát is!!! Reggelente, mikor apa elmegy dolgozni, én akkor szoktam magam mellé venni az ágyba 6 körül, szopizik egy kicsit (mert még nem mindig éhes, csak hiányoztam neki) aztán alszunk 9-ig. Amúgy minden csodás lenne, ha a csecsemősnővérek és a védőnők tényleg az anyákért és babájukért lennének!!! Nagy tisztelet a kivételnek!!!
    Szóval egy a biztos: kitartás és türelem!!! Visszasírjuk még ezt a sok gyönyörűséges “fáradozást”!!!!!

  • csucsu

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    Szerintem ha valaki babát vállal, ezzel együtt felvállalja azt is, hogy lesznek nehézségek, átvirrasztott éjszakák, közös sírások stb.
    Nekem 2 fiam van, egy 5,5 és egy 2,5 éves és most várjuk a harmadik babánkat, aki egyelőre úgy tűnik, kislány lesz.
    Nagyfiamnál nagyon sok problémám volt a szoptatással, mivel percre pontosan 3 óránként hozták ki néha fel sem tudtam ébreszteni, máskor pedig nem volt éhes, mert mint kiderült teleitatták teával, hogy hallgasson. Amikor hazakerültünk csak tornyosultak a problémák, mivel teljesen magamra maradtam tapasztalat nélkül egy síró csecsemővel. Mondanom sem kell, 4 hónapos koráig tudtam szoptatni, mivel a gyerekorvos belémbeszélte, hogy nincs elég tejem és tápszert írt fel. Én meg inkább azt adtam Neki, nehogy éhezzen…
    A második kisbabám érkezésekor már okosabban és hatalmas elszántsággal fogtam hozzá, meg is lett az eredménye, a 3. napon a kisfiam visszahízta a születési súlyát, már így engedtek haza a kórházból. Persze ez egy másik település bababarát kórháza volt…így a hozzáállás is sokkal barátibb volt.
    Első pillanattól fogva hagytam akkor cicizni, amikor akart. Nem érdekelt, hogy két óra telt el, vagy fél, éjszaka volt vagy éppen nappal. Ráadásul hiába volt külön kiságy a szoba egyik sarkában, én jobban éreztem magam, ha mellettem volt és hallhattam a szuszogását.
    Mostmár 2,5 éves és még mindig kéri a cicit. Néha éjszaka is, bár ez inkább csak a megnyugtatás, nem pedig a tej miatt van, hisz nincs is tejem. Úgy oldottuk meg, hogy a kiságy egyik felét párom leszerelte és beszorítottuk a mi ágyunk mellé a sarokba, így amikor elaludt a mi ágyunkban, csak begurítottam a helyére, viszont ha éjszaka felébredt, tudta, hogy csak át kell másznia hozzám, és önkiszolgáló módon cicizhet. Egyre inkább afelé haladunk, hogy végigalussza az éjszakát, inkább vizet inni kel fel. Lassan eljutunk oda, hogy kap egy “nagyfiú” ágyat, mert mostanában egyre többször egyedül alszik el. Szerintem nem szabad görcsösen szoktatni ahhoz, ami kellene, inkább figyelni kell, mi a jó Neki, ettől még nem lesz elkényeztetve, hanem hamarabb megbarátkozik a környezetével. Nekem bevált ez a módszer.

  • Nagypál Nóra

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!hát nálunk elég érdekesen alakultak a dolgok…a szoptatásról annyit,hogy szülés után az 5. napra jött meg a tejcim,de a babám és a nővérek kitartó segítségével túl léptünk rajta és a mai napig szoptatom a babámat,aki aug. 16-án múlt 1 éves!!!:))))
    Az alvással kapcsolatban 3 hómapos koráig a kiságyában aludt,egyszer ritkán esetben 2x kelt fel egy éjszaka!de aztán mint akit elvágtak /valószínűleg a fogzás miatt,vagy valamilyen okból/ 2-3 órát aludt a kiságyában,aztán felébredt,persze a cicin visszaaltattam,de ahogy betettem a kiságyba felébredt vagy max. 1/2 órát aludt és megint ébren volt,így volt ez napokig és már nagyon fáradtak voltunk mindketten így úgy döntöttünk a párommal,hogy a 2-3 óra alvás után magunk közé teszem,elalszik a cicin és ott hagyom,így többé-kevésbé végigalussza az éjszakát,és egyáltalán nem zavar minket sem:))))
    Mindenkinek jó babázást kívánok!

  • Bornik

    2008. augusztus 29. péntek

    Kedves kismamblog olvasók!
    Először is szeretném néhány mondatban összegezni, hogy mi a személyes tapasztalatom etetéssel, altatással kapcsolatban. A szakemberek is hangsúlyozzák, hogy minden gyerek más. Nem lehet egyféle módszert követni mindenkinek. Vannak jó alvó babák és vannak akik rosszul alszanak. Egy valamit azonban tisztázni kell. A gyerek 1 éves koráig nem tudja anyukáját manipulálni. Nem lehet elkényezteni, ha például ringatva altatjuk el. Egy csecsemőnek semmi másra nincs szüksége, mint az anyukája közelségére. Az én kisfiamat csecsemőként mindig ringatva énekelve altattam el. Kaptam is erre a fejtágítást, hogy jól van neked majd ringathatod a húsz kilós porontyodat is. És lám nem ringatom. Még csak 11 hónapos volt, amikor is úgy döntött, hogy nem szeretné, ha ringatnám, inkább mellém bújik, és piszkálja a hajamat.
    Az éjszakákat külön szobában kezdtük, mert azzal fenyegettek, ha egy szobában, netán egy ágyban fogunk aludni akkor jaj lesz nekem, se házas élet se magánélet nem lesz. De Dani úgy döntött 1 éves korában, hogy fél és nem hajlandó egyedül aludni. Először nem tudtam visszaringatni, mivel nem igényelte, ha éjszaka felsírt, és így bekerült az ágyunkba. Ott visszaaludt, de én hamarabb elaludtam mint ő. Ez így veszélyes is volt, mivel a papa nem tudta, hogy egy babával gazdagodott az ágyunk, így félő volt hogy ráfekszik. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kiságyat behozzuk a szobánkba az ágyunk mellé. Ezzel már csak egy bibi volt, hogy Danika nem tudta a hajamat molyolni és hozzámbújni, ha esetleg felriadt. A megoldás végül az volt, hogy a kiságyat beállítottuk a középső szintre kivettük a felém eső oldalát, így olyan lett, mintha megszélesítettük volna az ágyunkat. Azóta csendes nyugodt éjszakáink vannak.

    A szoptatás is egy megrázó élmény volt számomra. Dani ugyanis korábban érkezett, és 10 napig inkubátorban volt. Na most itt nem hagyták hogy szoptassam, utána pedig nem volt hajlandó rászokni a cicire, egyszer se fogadta el. Ettől és hogy egyre kevesebb tejem lett a fejés ellenére nagyon rossz anyának éreztem magam. A bababarát korházban, ahol szültem, azt a mondatot kaptam kérdéseimre válaszként, hogy ilyen mellel úgysem tudok szoptatni, és hogy úgysem olyan alkat vagyok akinek lesz teje. Nesze neked szoptatás. Ezek után döntöttem úgy, hogy felhagyok a fejéssel és tápszert fog kapni a babám, mert szinte rágörcsöltem a szoptatás dolográ és depressziós lettem.

    Az anyarabszolgaságról pedig annyit, hogy aki gyereket vállal, annak nem lenne szabad így éreznie. Szerintem egy jó anyának a gyermeke egészsége és nevelése kell, hogy a legfontosabb dolog legyen a világon, és nem a saját érdeke. Az olyan anya, aki 2 hónappal a szülés után már dolgozik, ne vállaljon gyereket. (Most olvastam a Kismamában). Tehát kedves anyukák, a gyermek a legnagyobb ajándék a világon, a legfontosabb legyen tehát az ő boldogsága.
    Üdvözlettel Niki

  • Zsu

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Az én kis mini manóm most 4 hónapos. Sajnos a kórházi segítségnek és a császármetszésnek (április 14-re voltam kiírva és április 30-án már úgy döntöttek hogy mégis szülni kellene)köszönhetően csak később indult be a tejem, de addigra a Duci (azaz Boglárka) már puszi pajtásként üdvözölte a cumis üveget. Mire hazaértünk már (1 hétig voltunk még a kórházban szülés után) a cici nem kellett. Mindent megpróbáltam, hogy elfogadja, de sajnos 1 hónap alatt sem sikerült rászoktatni. Maradt a tápszer. Szépen fejlődik, 3 hetes kora óta végigalussza az éjszakát a saját szobájában és az ágyában. Nem sírós, kiegyensúlyozott baba, nevetve ébred, hasról hátra és hátról hasra fordul, húzza fel magát ülő helyzetbe, ha a sikerül akkor egyedül ül. Sokat mosolyok, gurgulázva kacag, csak sajnos a növekvő fogai kínozzák kicsit. Este megvan a szertartás ahogy elaszik és ez szerintem így van rendjén. Nekünk ez jött be. Ez egyedi eset, általánosítani nem szabad, és a tanácsokat meg kell hallgatni, de nem feltétlenül kell megfogadni. Úgyis mindenki rájön, hogy neki és a babájának mi a legjobb és legfontosabb. Türelemmel és sok-sok szeretettel sok mindent el lehet érni. Kitartás!

  • Eszti

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    5 hónapos a kislányunk és 2 hónapos kora óta végig alussza az éjszakát. Lehet, hogy szerencsénk van, de lehet, hogy függ attól, hogy szoktatjuk a babát.
    Mikor hazajöttünk a kórházból még pár napig hisztis volt, mert persze nem tudta mikor van éjszaka ill. nappal. Ugye a korházba mindig égett a villany. Mikor felébredt éjjel egy távoli kis villanyt kapcsoltam fel, hogy tisztába tudjam tenni, utánna lekapcsoltam a villanyt megetettem és már aludt is. Pár nap múlva csak éjjel 2 óra körül majd 6 óra körül ébredt, hozzáteszem sose sírt, csak mocorgott és arra ébredtem.
    1 hónaposan pedig csak egyszer kelt 5 órakor, de este 7 óra körül letettük aludni, mert hallgatva anyósomra a gyereknek 7 kor már ágyba a helye.
    Mikor jött a jóidő kitoltam a fürdetést. ( Már nem hallgattam anyósra) 8 óra után fürdetem 9-kor etetem és már alszik is reggel 7.30-ig. Nekem ez így nagyon bevált. Biztos függ attól is, hogy kinek milyen a teje. Nekem rengeteg van, még leis adom és azt mondják nagyon erős zsíros. Sose adtam tejen kívül semmit. Se teát se vizet. Sose aludt velünk együtt.
    Mindenkinek boldog és nyugodt babázást kívánok

  • csibaba

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Mi együtt alszunk a babánkkal születese óta, most lesz 4 hónapos. Velünk nagyon jókat alszik, 10-12 órákat egyhuzamban. Persze a pocija megébreszti, de csak odaadom neki a cicit, szopizik és alszunk is tovább. Nappal csak rövideket alszik. Soha nem cserélte fel az éjszakát és a nappalokat. Soha nem éjszakáztunk vele, így én jónak tartom az együttalvást. Én úgy érzem szüksége van a közelségünkre, egy ártatlan, magatehetetlen kis majmóca. Biztonságban érzi magát, ezért nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba – ez nem csak az én elfogult véleményem. El fog jönni az ideje annak is hogy a saját kis ágyára és szobájára vágyik majd, de úgy gondolom most így jó neki.
    Én hagyom a cicin bealudni, ha jobban meggondolom csak igy van esély arra, hogy az éjjeli szopizás után/közben is aludjon. Ettől függetlenül el tud aludni cici nélkül is ha csak álmos és nem éhes, ezért semmi gondom nincs vele.
    Elolvastam a szakkönyveket, aztán jobbnak láttam a baba igényei szerint alakítani az életünket, így teljesen rugalmas a napirend; amikor éhes eszik, amikor álmos alszik, bárhol legyünk is. (Nappal soha nem sötétítettük neki be a szobát, ezért elalszik kocsiban, vásárlás közben is amikor álmos, így nem vagyunk az otthonunkhoz láncolva, a lényeg neki hogy anyáék ott legyenek vele.) A mi babánk így nyugodt. És mivel éjjel anya és apa is jókat alszik van energiánk nappal foglalkozni vele.

  • mazsola

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    A szülés után a kórházban 3 napig nem tudtam megszoptatni a babámat. Egyfolytában aludt, és nagyon nehez volt felébreszteni. A mellemből nem “ömlött” a tejcsi, mint a mellettem lévő kismamáknak. A kórházi személyzet (csecsemős nővérek) pedig folyton csak azt vágták hozzám, szoptatni kell!!! Azzal oda jött hozzánk alaposan belecsípett a gyerekem vállába, mondván most majd felébred. Igaza volt fel is ébredt, üvöltött egy fél órát, s mikor sikerült megnyugtatnom visszaaludt, szopi nélkül. Nagyon nehéz 3 nap volt, segítség nélkül. Úgy mentem haza, hogy ez nekem nem fog menni, teljesen magam alatt voltam. Féltem a szoptatástól, féltem hogy, rosszul csinálok valamit, most hogy lesz?? A baba éjjel – nappal szinte 2 óránként felsírt. Folyton sírtam, együtt sírtam ölemben síró babámmal, milyen rossz anya vagyok, mert egy rabszolgának éreztem magam. A szülés utáni depresszió engem is utol ért. Aztán egy kis idő után megoldottuk, mi ketten, a babám és én. Valahogy kialakult. Napról napra magabiztosabb lettem. Most is előfordul éjszakázás, és 2 óránkénti ébredés, de már nem érzem magam sem rossz anyának, sem rabszolgának. Talán már az elején minden rendben ment volna, ott a kórházban, ha nővérek kedvesek, megértőek, segítőkészek. S ha olyan elfoglaltak a csecsemős nővérek, miért nincs szoptatási tanácsadó a kórházakban???
    Szerencsés vagyok, mert ez a pici baba még mindig szopik, és remélem így folytatjuk tovább, még nagyon sokáig. Soha nem hagyom sírni. Egy szobában alszunk, de külön ágyban. Szoptatásnál összebújjúnk a nagy ágyon. Nincs “Suttogó”, nincs “felvesz, letesz” módszer. Igény szerinti szoptatás van, kizárólag csak anyatej. Ringatásal és énekléssel altatás. Ezért cserébe van egy boldog, kiegyensúlyozott kisbabám, aki gyönyörűen fejlődik.

  • MMTitt

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    Hát az Én kicsi fiam 3 hónapos, rájött, hogy ha hangosan hisztizik sok mindent elérhet(ne). Van hogy már semmi se jó Neki: tiszta a pelus; tele a pocak, de ha mégis vissza rakom mellre elutasítja vagy csak játszana Vele; Teát adok Neki, de már az se kell. Tehát nincsen semmi baja. Ikyenkor be teszem az ágyába, mert alvás csak ott van. Nagyon szokott sírni, de pár perc után elalszik. Nagyon rosszul érzem magam ilyenkor…
    De muszály aludnia…
    Az együtt alvásnak nem vagyok híve, mert legyen meg a saját kis helye. És a szülöknek is kell egy kis magán élet, meg szerintem pihenni is jobban lehet.
    Éjszaka jó baba 8-9 órát alszik egy húzamba már 2 hónapos kora óta.
    Mi is szépen lassan alakítjuk ki a napi rendet. Nagyon jól haladunk!!!
    Annyi öröm van bennük!
    Mindenkinek sok örömet kívánok a babájukhoz!

  • Flowerobert

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    A kislányunk 7 hónapos, még szopizik rendesen, éjszaka is. 1 hónapja próbálkozunk a kóstolgatással is, de még nem eszik értékelhető mennyiséget semmiből. De úgy gondolom ez nem lóverseny. Nekem semmi bajom az éjszakákkal. Bölcsőben alszik, karnyújtásnyira tőlem, így ha kinyitja éjjel a szemét, már ébredek, kiveszem, szopizik és alszik tovább, visszateszem és én is. Olyan is volt már, hogy hajnal 5ig aludt ébredés nélkül. Persze ritkán előfordulnak nyűgösebb éjszakák, olyankor a hasamon alszik, amíg megnyugszik, aztán teszem a bölcsőbe, de én olyankor is jól alszom. Azt hiszem sok múlik azon kinek milyen értéket jelent a gyermeke. Mi nagyon sokat küzdöttünk, mire meglett, nekem kincs és így nem érzek fáradtságnak semmit, hozzáteszem nagyon jó kislány, ritkán nyűgös, alig sír, jól alszik. Nem gondolom hogy nem jó anya aki nem szoptat, ha tényleg mindent megtett érte, de sokan nem tesznek meg mindent, könnyebb azt mondani, nincs tejem, jöhet a tápszer! És akkor oda megyek ahová akarok, mert a nagyi is meg tudja etetni. Sok kórház is hibás, én is tápszerrecepttel jöttem haza, de én ott is foggal-körömmel ragaszkodtam a szoptatáshoz. Tudom szerencsés vagyok, hogy megtehetem, de szerintem ez fejben dől el 90%ban. Kitartást kívánok mindenkinek!

  • Neda

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Teljesen egyetértek, minden baba más és más!!! Három fiam van, a legnagyobb(7 éves) 1,5 éves koráig szopizott, éjszaka is 2 óránként. Nem volt jó sehogy. Nem aludt sem a kiságyban, sem velem a nagyágyban.Nagyon kimerültem. A középső fiam(3 éves) már nyugodtabban aludt éjszaka amikor kisbaba volt, s most is nyugodtabban alszik. Pedig ő is aludt velem! A kicsi, most 6 hónapos csak úgy alszik ha a kiságyba rakom és simogatom!Pedig magam mellé is szoktam rakni aludni!Ő mégis “átalussza” az éjszakát úgy hogy nem alszik velem!!
    Egy a lényeg: ami jó a babának az “kell” hogy jó legyen a mamának is!:-) Csak kitartás kérdése az egész!!!(Mondom ezt úgy hogy a 3 gyerkőccel egyedül vagyok mert a férjem külföldön dolgozik! :-))

    Szép napot, jó babázást és kitartást mindenkinek!!!

  • Tímea

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!

    Egy 39 éves 4 gyerekes anyuka vagyok. Van két lányom. 18 és 15,5 évesek. És két fiam: 12 éves és 14 hónapos. Mindegyik más-más tulajdonsággal bír, más- más a vérmérsékletük. De 2-2,5 hónapos koruktól végig aludták az éjszakát. Kb. 7-8 órától reggel 6-9 óráig. Volt úgy hogy felsírtak éjjel, de vártunk egy kicsit, és csak akkor keltünk fel hozzá ( vagy én vagy a férjem), ha nagyon sírt. Ez nagyon ritkán volt, általában fogzáskor. Nem etettem éjjel, nem is teáztattam. Arra viszont vigyáztam, hogy ha délután nagyon álmos volt, inkább előbb letettem aludni, pl. 6 órakkor, de nem engedtem, hogy este 5 vagy 6 óráig szunyókáljon, mert akkor biztos, hogy nem aludt volna el a megszokott időben. Fontosnak tartom a napirendet. Ez a babának is fontos. Természetesen nem görcsösen ragaszkodom hozzá, mert azért van olyan , mikor minden a feje tetejére áll, pl. ha beteg a baba. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy alakítsa ki a megfelelő megszokott napirendet, amit próbáljon is betartani. Fontosak a lefekvés előtti rutin teendők. Nappal nem sötétítettem be, úgy is tudott aludni. Este pedig sötét volt, nem égett semmi, csak ami az utcáról beszűrődött. Ez elég volt arra, hogy megnézzük, ha kell éjjel őt. Soha sem tettük magunk mellé egyiket sem az ágyban. Nem akartam, hogy megszokják ezt. És mi sem tudtunk volna kényelmesen aludni. Így mis is aludtunk, nem voltunk fáradtak másnap, amit megérzett volna a baba is.

    Mind a 4 gyermekem jó alvó. Van aki előbb kelő, van aki később tér magához, de éjjel mindegyik aludt. Szoptatni éjjel csak addig szoptattam, amíg igényelték. Mikor este már tudtak annyit enni, ami elég volt reggelig nekik, egyre később keltek fel. Nem keltettem fel őket ezért külön. Ezért tartom furcsának, hogy vannak még babák, akik akár 1-2 évesen is esznek vagy isznak éjjel. Hallottam, olyat is, akinek éjjel 1 órakkor játszik a baba, ki kell tennie a szőnyegre, mert csak így marad csendben. Szerintem csak megszokták. Ez egy rossz szokás, szoktatás.Nehéz lesz leszoktatni őket, de minél előbb meg kellene tenni, mert majdnem minden baba képes arra, hogy átaludja az éjszakát. Ha az anyuka is megy majd dolgozni, elég nehéz ügy lesz éjszakázni sorozatosan.

  • vranicska

    2008. augusztus 29. péntek

    Sziasztok!
    Igaz az én fiam már 3 éves, de csecsmőként nagyon sok gondot okozott nekem. Nagyon gyakran szopott éjszaka is szabályosan 2 óránként szopott, nagyon ki voltam merülve, de valahogy kibirtam és csodák-csodája ahogy nőtt egyre nyugotabbak lettek az éjszakák! 1,5 évesen csak 1-2-szer ébredt éjszaka 2 évesen 1-szer inni 3évesen nem kell fel!
    Én csak azt tudom modeni, hogy türelem!!!
    Én nem dijaztam az egy ágyba alvást, mert én nem tudtam úgy aludni és ha én nem alszom ki magam annak a baba látja kárát!
    Ja és egyik fő segítségem a napirend lassú kiépítése volt. Mindenkinek boldog baba várást és nevelést, babázást kívánok!!