Amit a cicin altatásról tudni kell

Sok anyuka jön hozzám azzal a kérdéssel, hogy vajon le kell-e szoktatni a babát a cicin altatásról, hogy ez rossz szokás-e. Úgy gondoltam, ideje összefoglalni, mit kell tudni róla.

Az újszülöttekben nagyon erős a szopizásra az ösztön (ultrahangfelvételekből tudjuk, hogy már magzati korban is sok baba szopja az ujját) és könnyen megnyugszanak az anyamellen. Sok baba el is alszik rajta, aminek több oka is van:

  • a szopizás még fárasztó az újszülött számára, néha lehet is látni, mennyire “dolgozik” a kicsi, van, amelyik meg is izzad a nagy munkában 🙂
  • az újszülötteknél nincs éles határ az alvás és az ébrenlét között, sok a félálomban töltött idő, némi szopizás után hajlamosak mélyen bealudni, aztán hamarosan felébrednek és újra szopiznának

Ahogy a kicsi fejlődik, egyre ügyesebben tud szopizni és hamarosan kialakulhat, hogy az altatás is szoptatással történik. Ez néha úgy néz ki, hogy evés után rögtön bealszik a baba és ilyenkor az anyuka leteszik a kiságyba, máskor úgy, hogy evés után ébren marad a baba, de amikor jön az alvásidő van egy rövidebb “altatós” szopi és ezen alszik el. Az esti lefekvés előtt a csecsemőt amúgy is meg kell szoptatni, hogy jóllakjon éjszakára, ilyenkor kézenfekvő is ez az altatási mód.

Fájni fog a hasa, ha szoptatás közben alszik el?

Az anyukákat gyakran azért óvaintik cicin altatástól, mondván, ha túl gyakran szoptatnak, összekeveredik a baba pocakjában a korábbi már megemésztett és a friss még emésztetlen tej és ez hasfájást fog okozni. A valóság éppen ennek az ellentéte: a baba emésztése nagyon gyors, ha ritkán vagy időre etetik, mohó lesz, gyorsan akar enni (mert már nagyon éhes), ezért több levegőt nyel, hajlamos túlenni magát és jobban fáj a pocak is. Ha többször kevesebbet ehet, a mohóság és a túlevés elkerülhető.

Ha cicin altatok az két etetésnek számít?

Valójában nem. Amíg az újszülött kicsike és szinte összefolynak az etetések, ennek nincs jelentősége, később pedig észrevehető különbség lesz az etetések között (ilyenkor többet, hosszabban szopizik a baba) és az altatás között (ilyenkor rövidebben szopizik és hamarosan elalszik, a kiszívott első tej inkább csak szomjcsillapító).

Érdemes törekedni rá, hogy miután elaludt a baba, tegyük le az ágyába, ismerkedjen meg azért a saját alvóhelyével is. Letenni akkor lehet, amikor elengedte az anyamellet és láthatóan mélyen alszik, ez nagy átlagban 20 percet vesz igénybe (de a nagyobb, rutinosabb babák van, hogy 5 perc alatt is elalszanak cicin, ha pedig még nem igazán álmos a baba, akkor lehet, hogy tovább tart a dolog)

Hogyan tegyek különbséget az etetés és az altatás között?

Jó, ha a napoknak azért van egy sorrendje, ami követi a baba igényeit is. Reggel a baba ébredés után éhes, tehát etessük meg, etetés után mindig büfiztesd kicsit a válladra véve, innen fogja tudni, hogy ez most etetés volt, büfi után pedig tedd le játszani, nézelődni. Amikor álmosodik, következhet az altatós szopi, aminek a végén nincs büfizés (félálomban a babák nem esznek olyan mohón, tehát a hasfájós koron (6 hetes kor) túl már nem igazán nyel levegőt ilyenkor). A babák számára fontosak a szokások és ezek helyekhez, testhelyzetekhez is kötődhetnek, tehát lehet azt csinálni, hogy az etetős szopi mindig a nappaliban történik, míg az altatós szopi a szobájában, ebből is érezni fogja a különbséget. A testhelyzetet is lehet változtatni, pl. az etetés történhet ülve bölcsőtartásban, az altatás pedig fekve (ez különösen az örökmozgó 1 éven túli babáknál segíthet az ellazulásban).

Mi van, ha nem engedi el, ha csak cicivel a szájában alszik?

Az újszülötteknél ez természetes és ösztönös tevékenység, ők hosszasan szopiznak, néha akár 1-1,5 órát is. Ebben az időszakban célszerű türelmesnek lenni velük és annyit szoptatni igény szerint, amennyit csak lehet, így kiismeritek egymás szokásait, a kicsiben kialakul a biztonságérzet és hamarosan rátalál a saját alvás-ébrenlét-evés ritmusára is.

Együttalvós babáknál éjszakánként adja magát a szopizás lehetősége, hiszen a közeledben érzi a baba az anyatejszagot, ezért félálomban szopizik egy kicsit aztán alszik megint. Kutatások is kimutatták, hogy az együttalvós babák felszínesebben alszanak, hiszen anya közelsége lehetővé teszi, hogy megkapják a szükséges éjszakai gondoskodást. Fontos tudni, hogy ez egyáltalán nem jelent hátrányt (csak a szülők számára kellemetlen), később az idegrendszer fejlődésével (nagyjából 2 éves korra) ugyanúgy kialakulnak náluk a mélyalvási ciklusok, mint a többi babánál.

Ha nem elég álmos a baba, amikor altatni kezded, a cicin talán bealszik, de amikor el szeretnéd venni tőle, arra felébred, mert csak felszínes álomban volt. Éppen ezért érdemes várni, amíg tényleg elálmosodik és csak akkor elkezdeni altatni. Ha órákig kell altatni a babát, akkor biztosan nem volt még álmos, amikor altatni kezdted. Később ebből kialakulhat az, hogy te mindig elkezded szoptatni, ő mindig felébred és ez szokássá alakul nála. Ezen csak úgy lehet változtatni, hogy amikor azt látod, hogy már ellazult és elaludt a baba a cicin és elengedte azt, akkor következetesen mindig leteszed a kiságyba aludni. Ha sír, kiveheted, megvigasztalhatod, de utána megint visszateszed.

Sokan 1 éves kor után már úgy érzik, ideje lenne leszoktatni a cicizésről a babát és ezzel meg is próblkoznak, aztán mégis engednek neki, de belül mégis bizonytalanok benne, hogy jól teszik-e, néha próbálkozgatnak húzni az időt, másként altatni. Ez bizony összezavarhatja a kicsit és még jobban ragaszkodhat a cicihez, amikor hozzájut, nem akarja elengedni, mert attól tart, többé nem kapja meg. Éppen ezért jobb megoldás, ha kivárod ezt az időszakot és nem akarod leszoktatni őt róla. Itt írtam róla, milyen okok vannak, amik látszólag ésszerűnek tűnnek, mégsem kell csak emiatt leszoktatni a babát a szoptatásról.

Az ellenállás, a huzavona csak erősebb függést eredményez. Ha a baba megtanulja, hogy cicin alszik el és amikor kéri, meg is kapja, általában gyorsan elalszik rajta és nem áll ellen, totyogókorban, amikor az örökmozgó kicsiket nehéz ellazítani és kikapcsolni, a cicin alvó babát sokkal könnyebb elaltatni.

Már csak ritkán szopizott, most meg megint gyakran kéri, ez normális?

Nagy változások idején, mint amilyen a járás- és a beszédtanulás időszaka, a baba újra gyakran kérheti a cicit nappal, akár óránként többször is. Ennek az az oka, hogy számára a szopi lelki szükséglet is, biztonságot és erőt nyer belőled és ez segít neki feldolgozni a lassan elveszített csecsemőkort és átlépni a kisgyerekkorba. Erről nem a cicin altatás tehet, hanem életkori jelenség, amin túllép a baba.

Ha cicin alszik el, más nem fogja tudni majd elaltatni?

Ez nem feltétlenül van így. A cicin altatott babát is lehet ahhoz szoktatni, hogy néha másként aludjon el. Ehhez jó megismerni azt, hogy ő milyen módon tud a legkönnyebben ellazulni (minden babánál több van). Fontos, hogy az altatás módja nála személyekhez és helyekhez kötött, tehát hiába próbálkozol azzal, hogy te szoktasd rá a szopi nélküli elalvásra, hogy amikor majd a mamánál alszik, ne legyen gond, ezt tőled nem fogadja el, mert hozzád az ő kis buksijában a cici, mint altatási mód kötődik és nem érti, hogy érzi a tejszagot, tudja, hogy tudsz neki cicit adni, miért nem kaphatja meg (logikus, nem? :)) Ha viszont már egészen kis korától kezdve néha a Nagymama altatja, máskor Apa vigyáz rá és ő altatja el, akkor kialakulnak azok az altatási módok, amik kifejezetten hozzájuk kötődnek (pl. a cicin alvó nagyobbik fiam a Nagymamánál babakocsiban, a Dédinél susogással és dúdolással, Apával kis ringatással és mesével aludt el, mindenkinél megvolt a kedvenc :))

A bölcsiben gondot fog okozni, ha otthon csak cicivel alszik el?

Pont a fentiek miatt nem. A bölcsiben megtanulja, hogyan kell ott elaludni, fáradtabb is lesz majd a sok élmény miatt. Persze az első napokban lehetnek nehézségek, viszont ha hosszabb távon sem megy a bölcsiben alvás, akkor általában nem az altatás módja az ok, hanem az, hogy a kicsi nem bízik az új környezetben, nem kötődik az óvónénihez és nem bízik benne, nem tud ellazulni még az új feltételek között (pl. mert zajosak a gyerekek, kényelmetlen az ágy, besüt a nap). Segíthetünk neki azzal, ha az otthoni alvós szopizásoknál mindig odateszünk mellé egy kis alvósállatkát is (ez lehet egy párna, rongyi vagy anya pólója, kendője is, ezekkel könnyebb összebarátkozni, mert “anya-szaguk” van), így idővel az állatka is az elalvás része lesz, elfogadja, megbarátkozik vele és a bölcsis alvásnál is segíthet az ellazulásban.

Mindenki azt mondja, azért ébred fel éjjel a babám, mert cicin altatom. Szerinted?

Ez valóban gyakori elmélet, de százmillió légy is tévedhet 🙂 A valóság az, hogy ha a baba álmát semmi nem zavarja (nem fogzik, nem fáj a torka, nincs bedugulva az orra stb.), akkor képes hosszabb szakaszokat (korának megfelelő mértékben 3-6 órát) átaludni éjszaka és csak ritkán kel fel (amikor éhes). Ha viszont valami baja van és azt szokta meg, hogy cicin nyugszik meg és alszik vissza, akkor értelemszerűen a cicit kéri. Ha cumis baba lenne, akkor a cumit kérné, ha ringatással altatod, akkor meg a ringatást. Tehát nem a cici miatt kel fel, hanem azért, mert baja van és ezen a problémán kell segíteni, nem pedig a ciciről leszoktatni (ekkor ugyanúgy kelni fog, csak nem cicit kér, hanem valami mást)

Ha cicin altatom, sosem szokik le majd róla?

Igen, még érettségi előtt is hazaugrik majd egy slukkra 😀 Tapasztalatok szerint a legtöbb kisgyerek idővel magától is elhagyja a szopizást és megtanul másként elaludni. Persze, amikor már látod, hogy magától is ritkulnak a szopizások vagy, ha egészségügyi okok miatt szükséges, akkor le is szoktathatod róla, de ha nincs rá egyéb ok, érdemes megvárni, míg a saját tempójában elhagyja.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

10 Comments

  • Ilona

    Reply Reply 2017. október 05. csütörtök

    Kedves Agnes !

    Úgy gondolom, hogy a kisfiam helyzeteben feltétlenül lépnem kell és segítséget kell kérnem. Szoval Kisfiam 25 hónapos anyatejes, gyakran kéri összebujos cicizős, sajnos az étkezésnél rontottam el meg az elején. Anyós szerint az apuka is nagyon rossz evő volt igy hat a szórakoztatva lett etetve mert maskepp nem nagyon evett…vagy játszik vagy nézi a videokat(tudom Úristen reakció) Kisfiam sajnos nem fogad el semmilyen felnőtteknek való ételt,amit rágni kell gyümölcsöt semmit ami számára ismeretlen.Az apuka sem eszik gyümölcsöt meg nyers zöldséget. A kisfiam étrendje sajnos aleggyakrabban üveges bébiétel, bármilyen ízesítésűt elfogad, sőt az egy év fölötti darabosabb bébietelek is mennek. Emelett reggeli szelet kenyér sajtal vagy csokikremmel mascarpone val megkenve,vagy joghurt vagy rántotta (pürésitett)😑A húsleves betűtesztaval is megy, probalkozom olyanokat főzni amit pl összetörve de megeszik..pl zöldségkrémleves(apro darabosan) de sajnos gyakran előfordul h nem megfelelő az állaga, és nem fogadja el.
    Ezek mellett a csoki kekszek mennek de nem nagy mennyiségben. Ami meg probléma, hogy nem akar egyedül enni mivel összekenni a kezét es arra nagyon érzékeny…neha eszik egyedül pl krumplipürét mert az nem annyira folyékony. Nagyon érzékeny ha elkenődik a keze,de ennek ellenére mindent megfog, mert próbálkozok mindennel..de nem erőltettem. Szeret gyurmazni es hajlandó sajat kezet is összeirkalni..minden nap kint vagyunk szivesen homokozik, néha azért zavarja ha nagyon homokos a keze.
    Elkezdett szavakat mondikalni, kétnyelvű igy gondolom meg nem annyira keső.
    Meg egy éjszakát sem aludt át, mellettünk alszik.
    Elkezdtük a bölcsit, nagy reményem h a közösség ereje segít de hatterben itthon is szeretnék segíteni. Remélem átlátható a problémánk. Válaszát előre is köszönöm.
    Szívesen vennek részt akár skypos tanácsadáson.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 06. péntek

      Mivel többféle darabos ételt megeszik, ezért nem az a gond, hogy ne tudna nyelni vagy rágni, egyszerűen csak így szokta meg. Ezeken a szokásokon a bölcsi sokat fog segíteni, mert ott nem ő szabja meg mit lehet és mit nem. Otthon azzal segíthetsz, hogy elhagyod a bébiételeket teljesen, helyette kapja a te főztödet, első körben azokat, amiket már amúgy is elfogad, megeszik. Nem kell mindenáron a főzelékeket erőltetni, mivel ő már elmúlt 2 éves, a ti ételeiteket kaphatja darabosan pl. husidarabkák, burgonya, tésztafélék, amiket kézzel vagy villával is meg tud enni. Ha próbálkozik vele, dicsérd meg és bíztasd, de az se baj, ha nem eszik belőle sokat kezdetben, később ez változni fog majd.
      A férjeddel pedig beszélj egy kicsit erről. A példamutatás nagyon fontos a gyermek számára és egy felnőtt azért már képes arra, hogy uralkodjon a szokásain, jó példát mutasson. Mondjuk be lehetne vezetni a közös vacsorát, ahol mindenki együtt eszik, ez a kicsinek is jót tenne és a családnak is.

  • Mihályi Kitti

    Reply Reply 2017. október 04. szerda

    Kedves Ágnes!

    Az én kisfiam 11 hónapos és bizony elég rosszul alvó babuci. A napirendünk a következő: 7 óra környékén felkelünk, picit játszunk, reggelizünk sétálunk, hazaérve jön a tízórai majd cicin elalszik, kb. 1,5-2 órát alszik. Miután megébred kicsit játszunk majd ebédelünk, picit játszunk ez után általában újabb alvás(cicivel) következett, de az utóbbi másfél hónapban ez már nem annyira jellemző, (inkább csak a délelőtti hosszabb alvás). Még késő délutáni órákban kimegyünk egyet sétálni, közben meguzsonnázunk majd este 7-kor jön a pancsi, utána pedig a vacsi(szopi) és el is alszik.
    A problémám a következő: júliustól kezdődően, egyrészt talán a nagy meleg miatt rettentő sokszor kelt fel éjjelente, másrészt a nyár folyamán a felső fogacskák is megindultak. Miután nagyon rosszul aludt gyerekorvosunk javaslatára beraktam közénk éjjelente aludni. Valamennyit javított a helyzeten, de így is sokszor rosszul alszik, forgolódik(itt arra is gondoltunk, hogy lehet beüti magát a kiságyba azért ébred meg),felsír álmában(fogacskára gyanakszunk) felébred, ilyenkor rendre keresi a cicit. Napközben pár hónapja inkább magam mellett altattam szintén a mi ágyunkban, de ettől éjjelente még nem volt gond. Most már viszont szeretném, ha visszaszokna a szobájába a saját ágyába, ugyanis kezd kényelmetlen lenni, nem tudjuk magunkat rendesen kipihenni, valamint nappal nem tudom egyedül hagyni, mert rettegek hogy legurul az ágyról. Próbáltam úgy kezdeni, hogy napközben próbáltam meg a saját szobájában altatni, először megciciztettem, elaludt és úgy tettem be a kiságyba, majd következett, hogy még ébren volt leültem/feküdtem a kiságya mellé simogattam, de ő kitartóan sírt akár másfél órán át is. Utána jött az, hogy kijöttem néha, ha sírt visszamentem, kivettem megnyugtattam, adtam neki pici vizet majd visszatettem a kiságyba és ez ment szintén 1-1,5 órán át míg végül kimerült és elaludt. Ezzel csak azt értem el, hogy sokszor már ha beléptünk a szobájába elkezdett nyöszörögni, ha a kiságyba tettem még inkább rákezdett.
    Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan tudnám visszaszoktatni a saját ágyába? Tanácstalan vagyok, nem szeretnék vele kegyetlen lenni és sírni hagyni, de mindenki ezt javasolja. Apuka altatásban nem tud sajnos segíteni, így mindenképpen nekem kéne megoldanom.
    Előre is köszönöm szépen a segítséget! Kitti

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 12. csütörtök

      Sírni hagyni semmiképpen nem szabad! Mivel most a szoktatás hatására kialakult már nála egy rossz élmény a kisággyal kapcsolatosan, elsőként 1-2 hétig nem csinálnék semmit, együtt aludnék vele, hogy elfelejtse ezt a rossz élményt. Utána esténként dédelgetés, szopi után a kiságyába tedd le, de maradj ott vele, ha sír, simogasd, nyugtasd meg! Lámpa ne égjen ilyenkor és ne vedd ki a kiságyból, csak maradj ott csendben, simogasd. Előbb-utóbb megnyugszik és elalszik majd. Ezt csináljátok minden nap következetesen ugyanúgy, amíg el nem fogadja az új helyzetet. Biztosan sírni fog így is, de mivel ott vagy mellette, ez nem magára hagyott sírás, nem okoz olyan mértékű stresszt, mint ha magában sír.

  • Emese

    Reply Reply 2017. szeptember 25. hétfő

    Kedves Ági!

    10 hónapos kisfiam alvásproblémái miatt fordulok hozzád. Fél éves koráig jó alvó volt, kétszer kelt szopizni, azzal aludt is tovább. Napközben sem volt gond.
    Azóta sajnos az éjszakáink egyre nehezebben telnek…. Kezdett egyre gyakrabban ébredni, felvettem, cici, aztán aludt is vissza, és ahogy telt az idő az ébredések sűrűsödtek. Aztán már nem aludt vissza a szopi után sem, csak ha áttettem magunk mellé és cicivel a szájában aludt el, de ugyanolyan gyakran ébredt tovább is. Most meg már ott tartunk, hogy hiába szopizik, hiába teszem mellém, van hogy fél óránként is felébred, és csak úgy alszik vissza ha felvesszük és sétálgatunk vele. Igy kb öt perc alatt elalszik, letesszük, de 30-40 perc múlva kezdődik minden előröl. Reggel viszont jókedvűen, mosolyogva kel.
    Most már napközben is nagyon rosszul alszik, ugyancsak 30-40 percenként felébred, ha észreveszem sikerül visszaaltatnom, hanem nagy sírás a vége. Pedig csend van, besötétített szobában alszik.
    A fogzást én kizárom, kibújt a négy metsző foga, gondolom jön a többi is,de adtam már Chamomillát, Nurofen szirupot is, de egyiktől sem javult a helyzet….
    Próbáltuk kihagyni az éjszakai szopikat teljesen, apa egy hétig egész éjjel ringatta, aztán feladtuk a fáradság miatt.
    Már teljesen tanácstalan vagyok…..

    Válaszodat előre is köszönöm szépen!
    Emese

  • Bné Mónika

    Reply Reply 2017. szeptember 21. csütörtök

    Kedves Ági,
    Kicsit összetettebb a probléma (legalábbis szerintem), mellyel hozzád fordulok.
    Kislányom 5éves. A kezdetekben az óvodában voltak problémák, de úgy érzem, hogy ezek pszichológus segítségével, de megoldódtak.
    Igazándiból nem is tudom, hogy hol kezdjem a dolgot, mert nem tudom, hogy csak túlreagálom a dolgot, vagy tényleg létezik a probléma, amire gondolok.
    A kislányom eléggé érzékeny típus. Az óvodában korábban volt egy kislány -és egy kisfiú is, akik bántották. A kislány annyira durva volt vele, hogy pszichológushoz kellett vinnem az én lányom, hogy elmúljanak a rémálmai. Azóta a “legjobb barátnők”. Én örülök, hogy ezek a gondok megszűntek, de látom a másik oldalát a dolognak, ill.más szülők elbeszéléseiből fény derült számomra, hogy persze, hogy barátnők lettek… a másik kislány határozott, karakán, a saját érdekeit néző, mindenkin átgázol típus lesz (már most is)… az én lányom pedig egy lágyszívű, segítőkész, kissé bátortalan, félénk, érzékeny kis ember – már most. Szóval… Lányom az többségében azt teszi, amit a másik kislány kigondol, vagy szeretne. Ha azt mondja neki, hogy “majd mi mondjuk meg azt, hogy ki játszhat a te játékaiddal, majd ha mi megengedjük, akkor játszhatnak a te játékaiddal”, akkor az én lányom ezt el is hiszi, hogy ennek így kell lennie, holott előtte megbeszéltük vele, hogy mivel vendégségben vannak itt a többi gyerekek, játszhatnak az ő játékaival. Ebből az állapotból szeretném kicsit kirángatni, ha mód van rá, mert szeretném, hogy kicsit erősebb ember legyen, aki ki tud állni a saját véleménye mellett. Mit gondolsz, hogy ez tényleg probléma-e, vagy csak én érzem annak?
    Másik gondom pedig az, hogy nagyon félős, bátortalan. Ezt az óvoda első napjaiban “belenevelték”, és azóta is ezt hajtogatja.
    Tényleg vannak ilyen jellegű problémái is..
    pl.: Karácsonykor (mi óvodánkban nem szerepeltetik a gyerekeket, nincsennek előadások, fellépések, szereplések) van egy kb.max fél órás “műsor”, amikor körbe állnak, és énekelnek közösen. A mi kislányunk, amikor meglátott minket, eltört nála a mécses. Odaült az ölünkbe, és amikor megkezdték az énekeket, a többiek mellé nem ment vissza, mert hogy ő fél, és nem szeretné, ha mi néznénk őt. Hiába mondtuk neki, hogy anya meg apa nagyon örülne annak, ha a többiekkel együtt láthatná őt, és énekelne.
    Néptánc esetében is ez volt. Amikor el lehetett menni a szülőknek is, hogy megnézzék, hogy mit tanultak a gyerkőcök, akkor az én gyerekem a színpad széléhez rohant, és sírt, mrt nem akart visszamenni a többiekhez, mert nem akarta, hogy mi nézzük.
    Apák napjára itthon tanultam vele verset. Nagyon izgatott volt. Már könyörgött előtte nap, hogy had mondja el az apjának… Erre, amikor oda jött az apja, hogy meghallgassa, elkezdett sírni, mert ő nem meri elmondani, én mondjam el.
    Ági, ezekkel a dolgokkal szerinted kell foglalkoznom, vagy ez egy sajátosság, és majd változik?
    Annyira bizonytalan vagyok ebben a dologban most.
    Kérlek amennyiben időd engedi, akkor tudnál tanácsot adni? Mit tegyek, hogyan változtassak a dolgon? Vagy esetleg nem kell foglalkoznom vele?
    Köszönöm válaszod

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. szeptember 24. vasárnap

      A gyerekek különféle módon reagálják le az oviba való beilleszkedést, a kislányod azt választotta, hogy csatlakozott egy erősebb gyerekhez, mert így érzi biztonságban magát. Ez egyáltalán nem gond, egy másik közösségben másként fog majd beilleszkedni.
      A szerepléssel kapcsolatban úgy tűnik, még nem igazán érett meg rá (nem minden óvodás szerepel szívesen, a kisebbik fiam is mindig elbújt, inkább odajött hozzánk, nekünk elmondta otthon a verset, az oviban meg alig lehetett hallani a hangját, lámpalázas volt, aztán nagycsoportra kinőtte ezt). Emellett talán a ti jelenlétetek is furcsa volt neki, hiszen nem szoktatok ilyen hosszan ott lenni az oviban, ez számára két külön világ találkozása és felétek húzott inkább, ami jó dolog 🙂

  • Emese

    Reply Reply 2017. szeptember 17. vasárnap

    Kedves Ági!

    10 hónapos kisfiam alvásproblémái miatt fordulok hozzád. Fél éves koráig jó alvó volt, kétszer kelt szopizni, azzal aludt is tovább. Napközben sem volt gond.
    Azóta sajnos az éjszakáink egyre nehezebben telnek…. Kezdett egyre gyakrabban ébredni, felvettem, cici, aztán aludt is vissza, és ahogy telt az idő az ébredések sűrűsödtek. Aztán már nem aludt vissza a szopi után sem, csak ha áttettem magunk mellé és cicivel a szájában aludt el, de ugyanolyan gyakran ébredt tovább is. Most meg már ott tartunk, hogy hiába szopizik, hiába teszem mellém, van hogy fél óránként is felébred, és csak úgy alszik vissza ha felvesszük és sétálgatunk vele. Igy kb öt perc alatt elalszik, letesszük, de 30-40 perc múlva kezdődik minden előröl. Reggel viszont jókedvűen, mosolyogva kel.
    Most már napközben is nagyon rosszul alszik, ugyancsak 30-40 percenként felébred, ha észreveszem sikerül visszaaltatnom, hanem nagy sírás a vége. Pedig csend van, besötétített szobában alszik.
    A fogzást én kizárom, kibújt a négy metsző foga, gondolom jön a többi is,de adtam már Chamomillát, Nurofen szirupot is, de egyiktől sem javult a helyzet….
    Próbáltuk kihagyni az éjszakai szopikat teljesen, apa egy hétig egész éjjel ringatta, aztán feladtuk a fáradság miatt.
    Már teljesen tanácstalan vagyok…..

    Válaszodat előre is köszönöm szépen!
    Emese

  • Lita

    Reply Reply 2017. szeptember 07. csütörtök

    Ha az embernek több gyereke van, ez a forgatókönyv azt eredményezi, hogy évekig mozdulni sem tudsz tőlük.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. szeptember 10. vasárnap

      Nekem több gyerekem van, de ez egyáltalán nem okozott gondot, simán tudtak aludni mással is, mert erre is volt módjuk.

Leave A Response To Emese Cancel reply

* Denotes Required Field