A szoptatás abbahagyása: Mikor? Hogyan?

A legtöbb könyv csak arról ír, hogyan kezdjük el a szoptatást, annál kevesebb szó esik arról, mikor és hogyan hagyjuk abba. Mit okoz a babában az elválasztás? Hogyan segíthetünk neki? Egyáltalán: meddig van szüksége anyatejre?

Pár napja olvastam egy anyuka beszámolóját a kálváriáról, amit végigjárt, mire sikerült leszoktatnia a babáját a szoptatásról. 14 hónapos volt a babája, amikor elkezdett járni és ahelyett, hogy egyre ritkábban szopizott volna, hirtelen sokkal többet kérte. Az anyuka kezdettől úgy érezte, nagy lekötöttség a szoptatás, zavarta, hogy ha valahova mennie kell, három órán belül vissza kell érnie, feszült volt tőle, hogy csak és kizárólag őrajta múlik a baba gyarapodása és örült, amikor a kicsi már csak 4 óránként evett, majd elkezdett főzelékeket is enni. Végre úgy érezte, lekerült a válláról a felelősség. Úgy tervezte, 1 éves korig szoptat majd, vagy esetleg kicsit tovább is és akkorra majd a baba úgyis már minden mást is eszik, biztosan magától is elhagyja majd az anyatejet.

Megdöbbenve tapasztalta, hogy a kicsi 13-14 hónaposan hirtelen egyre gyakrabban kezdett szopizni, a végén már ott tartottak, hogy napközben gyakrabban kérte, mint újszülött korában és látszólag mintha visszafelé haladt volna a dolog.

Kétségbeesett, megkérdezte a gyermekorvost, a védőnőt. Az egyikük azt mondta, a baba majd magától elválasztja magát, a másik azt, hogy ha akarja, nyugodtan válassza el, hiszen már elmúlt 1 éves, de az anyuka úgy érezte, erre képtelen lenne „csak úgy”.

Nincs egyedül, sok anyuka van hasonló helyzetben. Sokan érzik úgy, hogy 1 éves kor után szoptatni nem helyes, néha a család vagy vadidegenek tesznek megjegyzéseket arra, miért szopizik még mindig a 16-17 hónapos kicsi, de olyan is van, hogy a gyerekorvos jegyzi meg, nincs már abban az anyatejben 1 éves kor után semmi. Az a tévhit is kering körbe az anyukák között, hogy a szopizás rossz szokás, túlságosan fog kötődni a gyerek, nem lehet majd elválasztani.

De valóban így lenne?

Természetesen nem.

– Az anyatej 1 éves kor után is értékes. Azok az immunanyagok, amik korábban megvannak benne, ezt követően is ott vannak és bár a kicsi már sok mindent eszik, azért kiegészítő táplálékként sok baba még egy darabig igényt tart az anyatejre.

– A szopizás a kicsi számára a biztonságot is jelenti. 1 éves kor körül hirtelen önállósodni kezd és amilyen izgalmas ez a számára, olyannyira ijesztő is, így újra a biztonság forrásához fordul: anyához, aki mindig ott van.

– Praktikus előnyei is vannak az 1 éves koron túli szoptatásnak: amikor a kicsi beteg és rendes ételt nem szívesen vesz magához, az anyatejet akkor is szívesen fogadja. Kis korkülönbségnél a testvér érkezését is megkönnyíti, ha a két kicsi tandemben szopizhat. és a túlpörgött, nehezen „kikapcsolható” totyogó is könnyebben lenyugszik és elalszik, ha szopizhat egy kicsit.

– A járástanulás időszakában sok baba intenzívebben szopizik, gyakrabban kéri, de ez csak átmeneti jelenség. Ha igény szerint ilyenkor is megkaphatja az anyamellet és szopizhat, pár nap után általában alábbhagy a lelkesedés.

A legtöbbször annak okoz gondot a gyakori szoptatás, akinek eleve gondjai vannak az intimitással. Ilyenkor úgy érezheted, ciki a szoptatás, furcsa, hogy a baba hozzád ér, kín az egész, szabadulnál tőle, ezért igyekszel a kontrollod alá vonni azt, irányítani minden részletét, mérni hány óránként eszik, hány grammot eszik, figyelni, mikor kéri, tervezni, mikor fogod elhagyni a következő étkezést a hozzátáplálás során és mikor lehet végleg elhagyni a szoptatást.

Nem kell kellemetlenül érezned magad emiatt. A mai világban, amikor annyi minden művi körülöttünk, nagyon eltávolodtunk az efféle természetes dolgoktól.

Van, akiben egy korábbi rossz élmény miatt tart a szoptatástól.
Van, aki a mérhetetlenségével, kontrollálhatatlanságával nem tud mit kezdeni.
Van, aki számára a közelségnek ez a foka okoz problémát. A szoptatás intim élmény, nem csak testileg adunk valamit a babának, hanem lélekben is közelebb engedjük magunkhoz, a „legbensőnkhöz” adunk hozzáférést neki és van, aki ezzel az érzéssel nem tud mit kezdeni.

A baba szempontjából az a legjobb, ha akkor hagyjuk el a szoptatást, amikor ő szeretné. Szinte felfoghatatlannak tűnik, amikor a kicsi naponta ezerszer kéri, hogy egy szép napon egyáltalán nem fogja kérni, pedig megtörténik.

De ebben a kapcsolatban ketten vagytok. Ha számodra már elviselhetetlen, ha nem tudod megoldani, ha már fájdalmas vagy kellemetlen (nyom a foga, nem bírja a derekad, az éjszakák rettenetesek), ne legyen bűntudatod, ha te döntesz úgy, hogy szeretnéd lassan elhagyni.

Azt is látni kell, hogy bár sokan úgy gondolják, az 1-2 éves kor közötti viselkedési problémákért a szoptatás a felelős, ez egyáltalán nem így van. Nem tudom miért, de valahogy kialakult az a tévhit, hogy azért nem alszik a baba, mert még anyatejet kap, azért hisztizik, mert a szopival elkényeztetik, még olyat is hallottam, hogy azért nem beszél, mert még szopizik. Ezeknek a feltételezéseknek semmi alapjuk nincs. Ha a babának nincs semmi baja, nem ébred fel éjszaka félóránként csak azért, mert még szopizik. És semmi garancia nincs arra, hogy ha elhagyja a szopizást, akkor jobban fog aludni éjszaka.

Olykor mégis működik ez a módszer, rendszerint azért, mert a szoptatás elhagyása mellett az anyuka bevetett valamilyen más módszert, amivel a baba vissza tudja altatni magát, ha éjjel felébred (pl. cumi, rongyi).

Mikor és hogyan vágj bele?

Ha van rá mód, várd ki azt az időszakot, amikor a kicsi mint egy élő matrica :), állandóan jön utánad és szopizni kér, és amikor már lenyugodtak a kedélyek, akkor fogj neki a leszoktatásnak. Ne egyik napról a másikra akard megoldani, jobb, ha lassanként haladtok!

Szánj rá a dologra legalább 2 hetet és dolgozz ki egy tervet!
Az nem terv, hogy „mostantól vizet kap cici helyett akármi is történik”, ezek a tervek általában az első nagy vörösfejű krokodilkönnyes üvöltésnél dugába dőlnek. Helyette jobb apránként haladni:

– Először nappal ritkítsd a szoptatásokat! Dédelgesd meg, szeretgesd, de ne tedd cicire! Megbeszélhetsz vele szabályokat is: pl. nyilvános helyen nincs szopi, csak reggel és este van szopi, a délutáni alvás előtt nincs.

– Amikor ezen már túlvagytok, következhet a reggeli szopi elhagyása, az könnyebb, mert olyankor a kicsi kipihent, jókedvű, egy kis dédelgetéssel, finom reggelivel ki lehet váltani.

– Ezt követően lehet este is elhagyni a szopit. Jó, ha előre megbeszéled a kicsivel is, mi fog történni, mi lesz ezentúl esténként szopi helyett. A legjobb, ha a megszokott esti rutint kicsit újragondoljátok. A kicsinek továbbra is szüksége van a testközelségre, összebújásra, ebből kapjon minél többet már napközben is, és este is meg kell lennie a szeretgetésnek, így könnyebb elfogadni, ha nem szopizhat. Ne feledd, a kicsinek szüksége van segítségre elalvás előtt az ellazuláshoz! Ha nem kap cicit, amin ellazulhat, akkor valami mást kell kitalálnod, amitől el tud lazulni. Ez lehet meseolvasás, dúdolás, zenehallgatás, fehér zaj, fejből való mesemondás…

– A legnagyobb gondot az éjszakai szopizás elhagyása szokott jelenteni, hiszen ilyenkor te is fáradt vagy, legszívesebben visszafeküdnél aludni ahelyett, hogy órákat huzavonázol a gyermekeddel. Ilyenkor derül ki, hogy mégiscsak kényelmes az a cici, mert legalább megnyugszik és visszaalszik a kicsi, még ha csak rövid időre is 🙂 Szóval készülj fel az első éjszakára! A taktika minden gyereknél más. Van, aki vizet ad éjszaka, van, aki cumit, mások plüssállattal vagy anya-szagú pólóval próbálkoznak. Az is jó taktika, ha pár éjszakát apa bevállal és ő megy be a kicsihez, neki ugyanis nincs cicije 🙂 Az a tapasztalatom, hogy gyakorlatilag mindegy, mit választasz, az első pár alkalom nagyon nehéz, de ha következetesen ragaszkodsz hozzá, akkor egyre jobban megy a dolog. Nem a módszer miatt, hanem azért, mert a kicsi berögzött szokása, hogy csak cicivel nyugszik meg, változni kezd.

Arról viszont semmiképpen ne feledkezz meg, hogy a kicsit nem szabad magára hagyni, ne sírjon egyedül! Segítségre szüksége van, legyél ott vele, vigasztald, simogasd, de maradj következetes abban, amit kitaláltál. Ha nem kísérletezel, hanem türelmesen haladsz a terveid mentén, azzal pont azt a biztonságos hátteret teremted meg a kicsinek, amit a szopiban is megtalált.