Egy négygyermekes, tapasztalt anyuka mesélte a napokban, hogy az első gyermeknél még ő is próbálta betartani a különféle hozzátáplálási tanácsokat, szabályokat, aztán a másodiknál már lazult a rendszer, hiszen nem tudott neki mindig akkor és ott és úgy enni adni, ahogy a szakirodalomban írták, a harmadik gyerkőcnél pedig eljutott ahhoz a természetes megoldáshoz, ahogyan nagyszüleink is táplálták a piciket: elsősorban szopizott a kicsi fél éves kora után is, és akkor kapott kanalas ételt, kóstolgathatott egyebeket, amikor a család evett, abból eszegetett, amit a többiek is kaptak.
Valójában ez a legegyszerűbb, legkönnyebb, mindenki számára leginkább praktikus megoldás, mégsem így csináljuk, hanem külön főzőcskézünk a kicsinek, vagy bébiételt vásárolunk horror összegekért, aztán csodálkozunk rajta, hogy másfél évesen még csak pépeset akar enni, csak cumisüvegből iszik és nem lehet odaültetni hozzánk az asztalhoz, mert unatkozik. Őseink a hozzátápláláson nem lacafacáztak annyit, mint mi: azt kapta a kicsi, amit a család. Na, nyilván nem a körömpörköltet, hanem azokat a részeit az ételeknek, amit ő is ehetett már: a levesből a zöldséget, húst, a gabonapépeket, kenyeret, sajtot, gyümölcsöt.
Saját gyermekeimen is megfigyeltem, mennyivel szívesebben esznek társaságban, mintha külön leültetem őket az etetőszékbe és belediktálom a bébiételt. Az elsőnél még én is vacakoltam a külön főzőcskével, most a másodiknál már kevesebb a gondom, egyszerűen csak megkínáljuk a mi főztünkből azzal, amit koránál fogva már ő is ehet és csak a gyümölcsöket pürésítem neki (révén még csak 7 hónapos). Az etetési időpontokon sem kell gondolkodnom: reggel, amíg mi eszünk, ő kölesgolyót rágcsál, ezt könnyen meg tudja fogni és zsenge kora ellenére, egyedül képes enni, még csak félre sem tudja nyelni, mert szétolvad a szájában, laktató és egészséges. Ebédkor a mi levesünkből, főzelékünkből veszek ki neki falatkákat, illetve amit magunknak főzök, abból válogatom ki neki még a főzés során a neki való finomságokat (pl. félreteszek 1 szem krumplit a rakottkrumpliból, vagy kevés paradicsomszószt a milánóiból, még mielőtt befűszerezném), uzsonnakor a nagyobbal együtt isszák a 100%-os almalevet, és ha úgy alakul, a vacsorába is belekóstolhat. Ő ezt nagyon élvezi, egyre ügyesebben rág, egyre önállóbb, már most megtanulja, hogy az étkezés nemcsak arra való, hogy gyorsan lerendezzük, hanem társasági élmény is.
Persze nem mindenki főz mindennap, de éppen a gyerekek születésekor érdemes elgondolkodni rajta, hogy talán itt az ideje a közös családi étkezések bevezetésének és, pláne, amikor már két vagy több gyerek van, akkor válnak igazán fontossá a közös reggelik, ebédek, vacsorák. Érdemes ezeket már az első gyereknél bevezetni még akkor is, ha sokszor csak kettesben ülünk le vele az asztalhoz.
További részletek az ingyenesen letölthető Nagy Babaszakácskönyvben!
