Ezt ne tedd hiszti közben, ha azt szeretnéd, hogy elmúljon

Vannak olyan félreértések, tévhitek, amik makacsul tartják magukat a hisztivel kapcsolatban. Például az, hogy nem kell törődni vele és abbahagyja, vagy az, hogy csak makacs a gyerek és meg kell győzni. Gyakran pont ezek a viselkedések vezetnek oda, hogy a hiszti eszkalálódik és ahelyett, hogy a dackorszak végére a gyermek megtanulná kezelni és helyesen levezetni az indulatait, a mindennapi élet állandó vitává és játszmahelyzetté alakul vele vagy a hisztit továbbra is “beveti”, amikor valamit el szeretne érni nálunk. Mit ne tegyél hiszti közben? Ezt a 3 dolgot:

1. Ne érvelj neki!

Amikor a gyermeked hisztizik, az érvelés teljesen hasztalan. Ilyenkor ő egy nagy érzelmi vihar kellős közepén van, nem tudja kontrollálni az indulatait, azok a racionális agyterületek, amikkel megért információkat, összefüggéseket, ilyenkor használaton kívül vannak, mondhatni “elmentek otthonról”. Ennek az az oka, hogy míg a csecsemő elsősorban az ösztönös agyterületeket használja, addig nagyjából 1 éves korra már jelentős fejlődésnek indulnak az érzelmekkel kapcsolatos agyterületek is, amik uralják a gyermek gondolkodását és viselkedését egészen kisiskolás korig, amikor a racionális gondolkodás is fejlődésnek indul. Gondolj csak arra a helyzetre, amikor sírsz és valaki odajön meggyőzni téged, hogy nem is olyan nagy baj ez, el fog múlni, minden helyrejön. Ilyenkor az érvek nem igazán vigasztalnak meg, sokkal inkább az, hogy valaki odajön, segíteni akar, gondol rád.

1-2 évesen tehát hiába magyarázol a totyogónak egy hiszti kellős közepén, nem fog segíteni.
A 2 éves kor előtti hisztik többsége ún. distressz hiszti, azaz a gyermek ilyenkor a nagy érzelmek hatására visszakerül egy ún. regresszív állapotba: csecsemőként viselkedik, sír, nem tudja kontrollálni a mozgását, csapkod, ütemes mozgásokat végez (kezével, fejével csapkod, ami annak a jele, hogy nem tudatosan irányítja a mozgását, nem tudja kontrollálni). Ahogyan a csecsemő is a teljes testével reagál a fájdalomra, mindene elvörösödik, kezét ökölbe szorítja, így az 1-2 éves is hasonlóképpen reagálhat erős érzelmek (pl. csalódás esetén). A mi racionális, felnőtt agyunk összefüggést lát a gyermek viselkedésében az egyes részletek között (pl. valamit nem engedtél meg és ezért kezdett el a gyerek hisztizni) és következtetéseket von le (biztosan azért hisztizik, mert meg akar kapni valamit), a valóságban azonban a gyermek csak a csalódottságát fejezi ki így, azt a kellemetlen érzést, hogy nem tud mindent megszerezni, kipróbálni, megtenni, ami érdekli, néha korlátokba, falakba ütközik, anya nem enged meg mindent. Egyértelműen tudhatjuk, hogy distressz hisztiről van szó, ha a gyerek nem nyugszik meg a szavaink hatására, nem áll meg a hisztizésben, hanem tovább folytatja.

A túl sok magyarázattal az a gond, hogy az indulatait kezelni nem tudó gyermeknek nem magyarázatra, hanem megnyugtatásra van szüksége, ez segít neki mintát nyújtani arra, hogyan kezelje az érzelmeit, hogyan nyugtassa meg magát legközelebb hasonló helyzetekben.

A másik fajta hiszti esetében, az indulatain már valamelyest uralkodni képes (2 év fölötti) kisgyerek egyértelműen arra használja a hisztit, hogy elérjen valamit. Ilyenkor, ha beszélsz hozzá, érveket hozol fel, a gyerek abbahagyja a hisztit, figyel és válaszol, azaz láthatóan mérlegeli, amit mondtál neki. Ő tehát már képes uralkodni az indulaton, a hisztit csupán eszköznek használja. Éppen ezért ennél a típusú hisztinél sem jó módszer a meggyőzés, hiszen ez arra ösztönzi a gyereket, hogy érdemes hisztizni, mert erre odafigyelnek a szülők és lehet velük tárgyalni, tehát újra meg újra elő fogja venni a hiszti módszerét, ha akar valamit.
Ezt a fajta hisztit azzal lehet a legjobban kezelni, ha nem veszel róla tudomást. Egyértelműen mondj nemet és várd meg, amíg megnyugszik, ellenkező esetben újra meg újra hisztizni fog, ha szeretne valamit.

Természetesen mindkét esetben, amikor már teljesen megnyugodott a gyerek meg lehet vele beszélni a történteket és közösen levonni a következtetéseket.

2. Ellenkezni, aztán mégis engedni

Az ember néha megunja a vitatkozást és enged a gyereknek, csak végre csend legyen.
Van, aki annyira aggódik a gyerek hisztije miatt, annyira fél, hogy gondot okozhat a sírás, hogy bármit elkövet, csak ne sírjon a kicsi. A szándék helyes, hiszen valóban nem jó órákig sírni hagyni a gyermeket magában vagy éppen semmibe venni az érzelmeit, azonban azt is tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy magában sír a gyerek, vagy hogy ott vagy mellette, megnyugtatod, megöleled, csendben beszélsz hozzá, de nem kapja meg, amit akar.
Ha a hiszti eléri a célját és egy hangos műsorral el lehet érni, hogy anya megvegye a fagyit, a játékot vagy megengedje, amit korábban megtiltott, akkor érdemes lesz újra és újra használni ezt a hatékony meggyőzési eszközt és a gyermek meg is teszi.

Mit lehet tenni helyette?

  • Megölelni: ez segít neki megnyugodni és kezelni az érzelmeit, különösen hatékony, ha közben igyekszel egyenletesen lélegezni, mert a kisgyermek is átveszi a lélegzeted ritmusát és később hasonló helyzetekben ösztönösen lenugtatja majd magát ezzel a “légzőgyakorlattal”.
  • Ha nem hagyja magát megölelni, csapkod, harap: mellette maradni, leguggolni hozzá, leülni mellé vagy csak ott állni és megsimogatni, rátenni a kezed, hogy érezze mellette állsz, nem hagytad magára.
  • Egy ismerős anyuka zseniális módszere volt, hogy nagy hisztiknél elővett egy kis meséskönyvet és elkezdett belőle halk hangon felolvasni. A megnyugtató hang idővel lecsillapította a hisztiző kicsit, később pedig már szinte mindig azonnal elhallgatott és figyelte a mese szövegét. Ez az anyukának is segített, hogy higgadt tudjon maradni és ne vonódjon be a gyerek játszmájába.

3. Benzint önteni a tűzre

“Én márcsak ilyen temperamentumos vagyok” – mondja sok anyuka kivonva magát azalól a felelősség alól, hogy márpedig az indulatokkal való megküzdést a gyermek rólunk másolja. A mi érzelmi mintáink, viselkedésünk lesz az ő viselkedésének alapja is. Ha te is kiborulsz, kiabálsz, bizony ő is ezt teszi majd, csak az ő gyerek módján: csapkodva, agresszíven, ügyetlenebb mozdulatokkal, rosszabb szavakkal.

Ha a szülő belemegy a játszmába, elkezd érzelmi ping-pongot játszani a gyerekkel és egyre emelkedik a hangerő, jön a büntetés, az odacsapás, a vízzel lelocsolás és a többi hatalmi eszköz, a gyerek is egyre gyakrabban veszti majd el a fejét. Akkor talán, amikor megbünteted, leülteted, lelocsolod, abbahagyja a hisztit, de “belül” nem nyugszik meg. A stresszhelyzet hatására a kortizol hormon szintje megemelkedik és ha a gyermek nem leli meg azt a belső biztonságot, amelyben fokozatosan csökken a kortizolszint és megemelkedik az örömöt, békés boldogságot adó oxitocin szintje (ezt “anyahormonnak” is hívják), a stresszhormon szintje tartósan magas marad. Ilyenkor a gyermek bár látszólag jól van, valójában még mindig feszült, könnyen ingerelhető, könnyebben kerül újra a hiszti állapotába vagy sírja el magát, kisebb attrocitásokra is agresszívabban reagálhat.

A szülő oldaláról nézve azért nehéz dolog ez, mert gyakran ő maga sem képes kezelni az indulatait és megnyugtatni saját magát, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ezen változtatni. A gyermek dackorszaka jó időszak arra, hogy megtanuljunk uralkodni az indulatainkon, fejlesszük az érzelmi intelligenciánkat szülőként is! Erre gyakran az is elég, ha csak kialakítod azt a képességet, hogy mielőtt bármire reagálnál lassan visszaszámolsz 10-től, ez ugyanis segít az agyadnak az érzelmek területéről a racionalitás területére hozni a helyzeteket és úgy reagálni, amivel a gyermekednek is jó példát mutatsz. Ez az, ami hosszú távon segít megtanítani a gyermekednek kezelni az érzelmeit és egyre ritkítani a hisztik előfordulását.


Hisztikezelés

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

16 Comments

  • Awa

    Reply Reply 2017. február 17. péntek

    Kedves Ági! Kérlek adj tanácsot 3éves akaratos kisfiammal kapcsolatban! Már nem tudom hogyan kezeljük a hisztijeit :(. Amióta rossz, hideg idö van és kevesebbet vagyunk kinn többször van hiszti. A hiszti egyszerüen olyan, mintha valaki verné. Üvölt, ordít, valamikor a földre veti magát. Ha ott hagyom, akkor kiabál utánam és jobban rákezd. Ha felveszem vagy mellette vagyok, akkor elkezd ütni, ledobja a szemüvegem. A hisztik ugye azért vannak, mert nem engedünk neki meg valamit az apukájával. De néha már sok, hogy egyszerüen mindenért hisztizik. Hogyan kezeljem ezeket és kb.: mikorra múlik el? A másik, ha valamit akar elkezd nyafogni. És ha nem kapja meg elkezd ütni vagy minket vagy levág valamit. Normális ez? Néha már ott tartok, hogy inkább engedek neki (persze, ami nem veszélyes) csak ne hisztizzen. Hogyan lehetnék következetes? Még egy kérdés: Rendben van az, hogy mondjuk neki, hogy ne csináljon valamit, annál inkább csinálja? Ne nyúljon a konektorhoz, meg hasonlók. Van úgy, hogy kiabálok vele, mert már nem bírom, hogy nem érti meg azt a szót, hogy NEM SZABAD, VESZÉLYES. Esténként elalvás elött beszélgetünk és ilyenkor mindig elmondom neki, hogy anyucira meg apucira hallgatni kell és szót kell nekünk fogadni. Úgy látom megérti, mert mondja, hogy igen. De másnap ez már nem így történik :(. Sokat vagyunk együtt mint család és foglalkozunk vele, jár bölcsibe (tanító nénik kedvence), 3nyelven ért és beszél, mivel külföldön élünk. Köszönöm a tanácsodat!

  • veronika

    Reply Reply 2017. január 21. szombat

    Kedves Agnes,

    kb. fel evvel ezelott megrendeltema ackorszakrol szolo CD-t, ami nagyon tetszik. Van azonban egy problemam.. van egy majdnem 3 eves kisfiam, aki nagyon hisztis. Ezzel meg nem is volna gond, azonban egy ideje azt tapasztalom nala, hogy ejjel felkel es rettenetesen kiabal, nyerit es teljesen vigasztalhattalan es nem lehet lecsititani.

    Par alkalommal elofordult mar regebben is, de mostanaban egyre gyakoribb. Sajnos kb. 3 honapja volt egy balesete- egy fedett jatszoteren lepottyant a biciklirol el letorott az oreg ujj utolso perce es kitepodott a korme a koromagybol. azota heti 2x orvoshoz jarunk. nagyon sir szegeny, amikor veszik le a kotest es a oktorno igyekszik helyre rakni a kormet- faj is neki, meg a ver latvanyat nehezen viseli. Foleg azokon az ejjeleken szokott nyeritezni, amikor orvosnal vagyunk ( annak ellenere, hogy a doktornot nagyon megkedvelte). Ferjem szerint nincs osszefugges, szerintem meg van. Az is a baj ezekkel az ejjeli nyeritezesekkel, hogy felkelti a ferjemet es a kissebbik fiamat is. Mult ejjel is sajnos rosszul aludt, felkialtott es utana kitalalta, hogy a labdajaval akar aluni.. miutan odaadtuk a labdajat neki, akkor kitalalta, hogy enni akar, utanna hogy jatszani akar ejjel fel 2kor… ferjem nagyon felmergedt es rettenetesen lekiabalta. szegeny csak allt ott es nem ertette, apu mert kiabal ennyire. nagyon szeretnek neki segiteni abban, hogy meg tudjon nyugodni es nyugodtak legyenek az ejjelek.

    Kedves Agnes, tudna nekem segiteni, hogyna tudnam neki konnyebbe tenni ezt az idoszakot?

    KOszonom valaszat,

    szep estet

    veronika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 29. vasárnap

      Ilyen balesetek után valóban előfordulhat, hogy a kicsi biztonságérzete megrendül és ez pont ilyen viselkedésformákban jelentkezhet. Segíthet, ha beszélgetsz vele a balesetről, pl. egy mesébe belefoglalsz egy hasonló helyzetet, ez ugyanis segít neki újra átélni és feldolgozni az esetet.

  • Tera

    Reply Reply 2016. október 13. csütörtök

    Kedves Ági, a fiam 21én lesz 15 honapos és még nem indult el egyedul. Butorok mellett feláll lepeget . Sok helyen olvastam hogy nem ajanlatos fogni a kezét és vezetgetni, viszont az ismerosok meg azt mondogattak hogy lehet hisz ok is vezetgették a sajatjukat. En is probaltam de azt vettem eszre hogy most meg nagyon ragaszkodik ahoz hogy fogjam. Amint elengedem az egyik kezet megall es addig nem indul el mig meg nem fogom mind a ket kezét. Szerintem igy erezte magat biztonsagban. Ezert abba is hagytam ezt. Viszont nem birom kivarni hogy elinduljon, mas baba ilyenkor mar megy 😀 Igaz egy hete kezdte hogy felal magatol par masodpercig all aztan nevetve leul …remelem ez mar az elojel 😀
    Hozzateszem, hogy felulni is meg maszni is picit kesobb kezdett.
    Plussz van meg egy olyan problema hogy par napja kezdte azt hogy ha valami nemsikerul neki, vagy raszolok hogy nemszabad, oltoztetes kozben neha mivel nagyon nemszereti elkezdi utni a fejet. Ilyenkor szoljak ra vagy ne? Mivel megprobaltam raszolni es mondani hogy ne csinalja de megjobban elkezdte. Koszonom a valaszt.

  • Farkas Klaudia

    Reply Reply 2016. október 13. csütörtök

    Nekem olyan kérdésem van hogy van egy 4éves kisfiam ithon folyamatosan hisztizik vagy dobálozik vagy rugdalozik ha nem engedek meg valamit neki sajnos már óvodába is ojan gyerekel barátkozik csak akikel lehet verekedni meg ha rászolnak az ovodába akkor sir.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      A fiúk az indulataikat általában mozgással adják ki: rúgdosás, csapkodás, néha verekedés. Ez a rászólástól nem változik meg, csak frusztrálttá teszi a gyereket. Ami segíthet, ha kap olyan legális lehetőségeket, ahol kiadhatja az indulatait: felfújható boxzsák, sok mozgási lehetőség szabad levegőn, sportok, otthon dögönyözés, birkózás apával.

  • Éva

    Reply Reply 2016. október 12. szerda

    Kedves Ági! Mit lehet tenni, ha egy kisgyermek folyton káromkodik és fenyegetőzik? A kisfiam 4,5 éves. Nem vagyunk káromkodósak, de néha azért kicsúszik egy-egy szó. Ezeket mind megjegyezte, és mondogatja. Amióta elkezdődött az ovi, fokozódott a helyzet… Nyáron itthon sokkal kevesebb probléma volt ezzel. Az oviban sok szót hallott, pl. a te hülye vagy? mondatot. Van egy új dada is, aki a “nem szégyelled magad?”, “mit képzelsz magadról???” , “most aztán már elég legyen!!!” mondatokkal fegyelmezi a gyerekeket. A kisfiam ezeket nekünk mondja itthon. És a te hülye vagy? A francokat megyek reggelizni – mondatokat. Én mindig elmondom neki, hogy így nem beszélünk senkivel… De akkor még dühösebb lesz, és torkaszakadtából ordít. (Ha a dadának szabad..)
    Mit tegyek? Mi ez? Hiszti? Ezzel akarja felhívni magára a figyelmet? Délután együtt vagyunk itthon, meseolvasás, játék, de ha házimunka van, abba is bevonom. De úgy érzem, folyton a figyelmet akarja. Vagy feszültséglevezetés? Elég erős akaratú, nagyon érzékeny és nagyon nagy mozgásigényű kisgyerek, amit igyekszem kielégíteni, kezelni. (Bár nagyon nehéz.) Felmerült bennem a hiperaktivitás is, bár órákig képes egyvalamivel eljátszani, pl. legózni, és visszamondja a mesét, nagyon- nagyon pontosan és részletesen. Ezt a káromkodást tiltani kell vagy nem észrevenni? Köszönöm előre is a választ!

  • Dávid

    Reply Reply 2016. október 11. kedd

    Kedves Ágnes,

    a kislányom 22 hónapos, tündéri és hihetetlenül cuki. Természetesen, mint minden gyermek, ő is szokott hisztizni. Nincs is ezzel semmi probléma. Az esti fektetéssel sincsen semmi gondunk, az éjszakákat szinte mindig átalussza egyedül, a saját szobájában.

    A déli alvással már több problémánk van. Igazából ott sem az altatás okoz igazi problémát, hanem az ébredés. Az esetek viszonylag nagy részében sírva, üvöltve ébred, és ilyenkor vigasztalhatatlan.

    Mi lehet ennek az oka? Mit lehet ilyenkor tenni?
    Lehetséges, hogy a fogzás okozta fájdalmakkal van összefüggésben?

    Köszi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 12. szerda

      Ez nem nevelési kérdés, általában valamilyen egészségügyi ok áll a sírva ébredés hátterében. Leggyakrabban fogzás idején fordul elő, de bedugult orr (pl. orrmandulaprobléma vagy a lakás száraz levegője miatt) is okozhatja.

  • H. Éva

    Reply Reply 2016. október 01. szombat

    Kedves Ági! Komoly probléma miatt írok neked. A kisfiam 4,5 éves. Rendkívül akaratos, mozgékony, ugyanakkor érzékeny kisgyerek. Egy hímestojás atombomba… ☺ Úgy érzem, a hisztiket mostanra elég jól megtanultam kezelni, és ő is! Együttműködő, szépen kéri, amit szeretne, segít, stb… Akkor, ha eleget mozgott és aludt… Viszont a mamáéknál…. A férjem szülei MINDENT megengednek neki! MINDENT ráhagyanak. Egy előzmény: az oviban hallja a gyerekeket káromkodni, egymást hülyézik, stb. Ráadásul az új dada enyhén szólva megfélemlíti a gyerekeket. – mit képzelsz te magadról? – most aztán már elég legyen! – fogd be a szádat! – nem megmondtam, hogy ne csináld?! – azzzonnal fejezd be és menj oda gondolkozni a padra! Ilyeneket mond a gyerekeknek. A kisfiam meg ezeket a mamáéknak… Lehülyézi őket, a dédit lökdösi, és parancsolgat nekik: papa, miért nem állsz már a grillezőnél, azonnal menj oda! Mama most ülj ide a szőnyegre, na most ülj a fotelba, mit csinááálsz! Nem oda!!! Nem megmondtam, hogy ne azt csináld!!! Olyan hangnemben, hogy megáll bennem az ütő. És erre semmit nem mondanak! Vagy futnak a parancsszóra: igenis! Már megyek is! És mindent lehet, letekerni az összes vécépapírt, kinyomni az összes folyékony szappant, mindennel játszani, amivel nem kéne.. (hegyes bottal, lámpával, ami összetörhet..) Ha ott vagyok, próbálom fegyelmezni, elmondani neki, hogy nem lehet így beszélni, de akkor velem is ordít, elszalad, becsapja az ajtót. Ha hazajövünk, visszaváltozik normális kisgyerekké… Mit tehetek? A mamáékkal próbáltunk többször beszélni, de csak megsértődtek, és szerintem nem értik, hogy mi a baj. Ha hisztizve ordít náluk valamiért, és én arra nem figyelek, csak azt mondom nyugodtan: szépen mond el, mit szeretnél, akkor szerintük szívtelen vagyok, hogy nem vigasztalom meg a síró gyerekemet… Attól félek, hogy felnőttként is így fog viselkedni attól, hogy ott megtapasztalta, hogy ő a kiskirály, és ő ugráltatja a felnőtteket, akik a durvaságra sem reagálnak. Vagy az én példám számít? Köze van a viselkedésének az ovihoz? Ott keressem a probléma gyökerét? Vagy magamban??? Mit tegyek? Köszönöm a választ!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      A gyerek ösztönszerűen másolja a körülötte levők viselkedését. Mivel az oviban ezt hallja, otthon is lemásolja. Mivel a mama engedi őt “parancsolni”, ezért nyilván vele gyakorolja ezt a játékot, amiről tudni kell, hogy az ő részéről csak játék, próbálgatja, mire képes ezzel a viselkedéssel, amit az oviban tanult és nagy hatással volt rá, nem tudatos viselkedés.
      A rászólás itt mit sem ér, hiszen nem tudatos dologról van szó, inkább az óvodai helyzet újraéléséről, eljátszásáról.
      Attól nem kell félned, hogy ez felnőttként is így lesz, a gyerek pontosan tudja, kinél meddig mehet el, attól, hogy a mamáék engedékenyebbek (többnyire minden családban van egy ilyen nagyszülő), a te példád erősebb lesz, nem véletlen, hogy otthon nem csinálja ugyanezt.
      Ami segíthet: ha otthon játszotok ovisat, ahol ő lehet az óvónéni és amikor ő csúnyán beszél, te eljátszod, mi erre a természetes reakciója egy gyereknek, pl. szomorú lesz, rosszkedvű lesz, ezáltal meg fogja érteni, mi is történik pontosan ilyenkor, mi a gond az óvónéni viselkedésével. Játszhattok ovis történeteket babákkal vagy plüssökkel is, ahol ő lehet az óvónéni, kiadhatja magából az óvodai feszültséget azzal, hogy úgy viselkedik, mint az óvónéni, utána meg te lehetsz az óvónéni és megmutathatod, hogyan lehet másként nevelni a gyerekeket, nem kiabálva, nem csúnyán beszélve.

      Őszintén szólva, ha így bánnak a gyerekekkel, én elgondolkodnék az óvodaváltáson is, de legalábbis jelezném a problémákat az óvónőnek, esetleg a többi szülővel közösen.

    • Éva

      Reply Reply 2016. október 15. szombat

      Kedves Ági! Köszönöm a választ! Azóta még rosszabb lett a helyzet, itthon is csúnyán beszél velünk. (Fentebb is én kérdeztem, mert már nem láttam ezt a kérdést.) Szeptemberben csak egy hetet járt oviba, most jár folyamatosan, és itthon is elkezdte a káromkodást. A parancsolgatást csak azután próbálgatja, ha a mamáéknál volt, de gyorsan helyre teszem szépen. De a káromkodás megvan. Megnyugodtam, hogy az én példám erősebb, de nem tudom a káromkodásra hogyan kell reagálni. Egyébként elkezdtünk itthon ovisat játszani, de játék közben nem mond semmi ilyesmit, és nem reagál arra, ha én mondom…( plüssökkel játszunk) Jövő héten beszélek az óvodával. A káromkodásra hogyan kell reagálni? Mondjuk arra, hogy azt mondja, ha nem úgy van valami ahogy szeretné, hogy: hülye p…a… ? Köszönöm, ha erre írsz még valamit!

  • Zsuzsanna

    Reply Reply 2016. szeptember 26. hétfő

    Kedves Ági!
    Tanácsodat szeretném kérni.Unokámmal egy óvodában vagyunk(dajka) 4éves már egy évet járt óvodában de sokat volt beteg és ebéd után haza vitték a szülők.Most szeptembertől ott alszik az oviban ,az első hét tetszett is neki ,de most már az ebédhez amikor készülődünk elkezd sírni nem is eszik.Egész ebéd idő alatt sír anya után.Az anyukája egyébként otthon van a kis tesóval.Az alvással amúgy nincs gond az elsők közt alszik el és a kelés is rendben.Csak a déli ebéd ami gond .Engem is nagyon megvisel mert nagyon sír és tehetetlen vagyok nem lehet vigasztalni.Köszönöm Zsuzsa

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Valószínűleg addigra már nagyon álmos lesz és ezért ilyen nyűgös. Esetleg segíthet valamilyen tárgy, amit magával vihet otthonról, ami anyára emlékezteti, pl. anya pólója, kendője, kispárnája, el is lehet neki mondani, hogy ez az anyapárna és csak ölelje meg, amikor hiányzik anya, ez megnyugtatja majd.

  • Katalin

    Reply Reply 2016. szeptember 24. szombat

    Kedves Ágnes!
    Az én fiam 21 hónapos, én meg 34 hetes terhes. A bölcsiből haza menet mindig meggyulik a bajom vele. 1.7km kell menjünk nincs semmi tomegkozlekedes. Babakocsival viszem, rövid idő után ki akar szállni, már duhongve de sétálni se akar csak pár métert aztán ölbe lenne ami nekem nagyon fárasztó. Nem tudom vissza tenni a Babakocsiba! Ordít,feszíti magát bármit oda adok sem jó! Persze nagyon már nekem sincs türelmem mivel néznek az emberek…( Németországban élünk) így sírva végig haza cipelem….😣 és utána otthon sírok meg jó darabig , hogy szar anya vagyok nem tudok bírni vele és még ötletem sincs már Mit tudják csinálni 🤔.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Az a gond, hogy mivel engedtél a hisztinek és hagytad, hogy kiszálljon, most már tudja, hogy elég csak sírni és anya kiveszi. Ezen csak úgy tudsz változtatni, ha nem veszed ki, inkább próbálod elterelni a figyelmét, megnyugtatni, esetleg valamilyen érdekes játékot adsz a kezébe, vagy végső esetben rágcsát.
      A kisebbik fiam is nagyon utálta már ebben a korban a babakocsit, nála az vált be, hogy kapott egy kis szülőkormányos triciklit, amiben jobban tudott mocorogni és nagyon büszkén feszített benne, ebből lehet olyat is kapni, amin mindenféle gombnyomogatós játék van, azzal is jól el tud szórakozni út közben.

Leave A Response

* Denotes Required Field