A dackorszak kezdete: Hogyan tegyük könnyebbé az életet a makacs totyogóval?

Sok szülőt meglepetésként ér az első hiszti. Néha ez még nem is valódi hisztiroham, inkább csak csapkodás, sírás vagy indulatos harapás vagy marás. A baba, aki tegnap még kiegyensúlyozott és mosolygós volt, most hirtelen kis méregzsákká változik. Miről szól ez az időszak? Hogyan tegyük könnyebbé?

A legtöbb baba 14-15 hónapos kora körül válik totyogóvá, akkor, amikor már megtette az első lépéseit és egyre magabiztosabban jár. Ekkor hihetetlen gyors fejlődésen megy keresztül: rájön, hogy hatással van a világra, ereje van és elkezdi felfedezni azt. Egyre tudatosabban próbálja közölni az igényeit, de még nem tud különbséget tenni vágyak és igények között, ezért néha túlkapásai vannak. Képes ugyanolyan hangosan üvölteni azért, mert éhes, mert túlfáradt és nyűgös és azért, mert az építőkocka-torony mindig leborul.

Mintha nem tudná igazán mit akar. Néhány hónapos korra a legtöbb baba már képes pontosan jelezni, mit akar, képes türelmesen megvárni, amíg elkészíted az ételét, addig 14 hónapos korra, mintha visszafejlődne. Ahelyett, hogy egyre kevesebbet sírna, egyre többet sír. Ezek a sírások még nem igazi hisztik és sokszor nehéz különbséget tenni a kettő között. Amilyen fárasztó időszak ez a szülők számára, épp annyira csodálatos időszak is egyben, hiszen a gyermeked valósággal kivirágzik, minden nap újabb és újabb fantasztikus, meglepő új képességekkel áll elő.
Van, aki szerint a lázadást le kell törni, nem szabad engedni, másképpen elszabadulnak az indulatok, van, aki szerint pedig kell a szabadság a gyereknek ahhoz, hogy fejlődjön.

Sokan nem tudják, hogy a hisztik számának csökkentése nem azon múlik, hogy mit teszel, amikor már kiborul és hisztizik a gyerek, sokkal inkább azon, hogy olyan környezetet teremts a kicsinek, amiben jól érzi magát, ezért kevesebbet hisztizik.

Ennek a korszaknak a legnagyobb kérdései:

– Mennyi lehetőséget adj neki a felfedezésre?
– Mi az, ami már tilos? Mi az, amit még szabad?
– Mennyire érezheti azt a kicsi, hogy hatással van a világra?
– Van-e lehetősége felfedezni, hogy ő egy kompetens ember, aki képes dolgokra?
– Kipróbálhatja magát olyan feladatokban is, ami talán kora szerint még nem neki való, de kíváncsi rá vagy mindent tilos, ami túl veszélyesnek, nehéznek, nem neki valónak tűnik?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a szülőn múlik:

1. Meg kell rá tanítani, mi az, ami valóban veszélyes és tilos, mi az, amihez kellemetlen, ha hozzányúl és hogyan bánjon a dolgokkal (erről ebben a bejegyzésemben olvashatsz)
2. Meg kell tanítani, hogy ne nyúljon a konnektorba, ugyanakkor lehetőséget adni arra is, hogy felfedezze a világot (ennek a megoldásáról itt írtam)
3. És meg kell érteni, hogy nem lehet mindent elmagyarázni neki, mert ehhez még kicsi, más módszereket kell találni (erről itt írtam)

Miért speciális ez az időszak? (14-20 hónapos korig)

  • Nagyon gyorsan fejlődik a baba fizikailag és értelmileg (ez néha őt is megviseli, például nyugtalanul aludhat miatta)
  • még csak néhány szót használ, de már rengeteget megért, ugyanakkor sokszor nehéz pontosan kifejeznie magát
  • újra kell definiálnia a kötődését hozzád, miközben a saját akaratát is véghez kell vinnie
  • már nem csak anyához kötődik, elkezd megismerni más embereket is, más családtagokhoz is kötődni kezd
  • a kortársaival is találkozik már, de őket még veszélyesnek érezheti (hiszen maguk is bizonytalanok, hisztisek, nem tudják, hogyan viselkedjenek más gyerekek társaságában), ezért agresszívan reagálhat a jelenlétükre.
  • A legnagyobb szülői kihívás ebben a korban: megőrizni a türelmedet 🙂

Hogyan könnyítsd meg a gyermeked és a magad számára is ezt az időszakot?

1. Teremtsd meg a biztonságos feltételeit annak, hogy a kicsi felfedezhesse a környezetét!

A legidegölőbb dolog mindig a baba nyomában lenni, mert magára ránthatja, megeheti, lenyelheti, belenyúlhat stb. Pakold el, ami veszélyes! (Egyik ismerősöméknél az volt a mottó, hogy amikor a baba már elég nagy ahhoz, hogy kikerüljön a járókából és szabadon lehet ereszteni a lakásban, a járókába be kell tenni mindent, ami veszélyes rá nézve, oda úgysem akar többet bemenni majd 🙂 )
Barikádozd el, amit nem lehet eltenni! Jó találmány a szobára szerelhető rács, de még jobb a műanyag „karám”, amit bárhova letehetsz, ahol szeretnél védett zónát képezni. A babazárak felszerelésének is itt az ideje.

Azokat a dolgokat pedig, amik nem veszélyesek, hadd fedezze fel! Egy részükhöz talán a te felügyeleted kell majd, de semmi baja nem lesz tőle, ha kipakolja a lábasokat, a zoknikat, megnézi, mi van a fiókokban. Néha az asztalra (vagy a létrára, ablakba, konyhapultra) is fel akar majd mászni: semmi nem történik, ha te ott vagy mögötte, tartod és körülnéz. Ha párszor eljátsszátok ezt, többé nem lesz érdekes. Ha viszont megtiltod: annál érdekesebb lesz.

2. Tanítgasd!

Tiltás helyett mutasd meg neki, mi hogyan működik, hogyan kell használni (nyilván nem a kisbicskára gondolok, de nem kell átesni a ló túloldalára sem, hogy mindent inkább te csinálsz meg helyette, nehogy koszos legyen a keze, összekenje magát vagy elrontson valamit)!
A kicsik imádnak másolni ebben a korban, ha most megtanítod neki, hogyan kell ebéd után összetakarítani, mit hol tartotok a lakásban, hol a helye, azt később is tudni fogja.

3. Adj neki feladatokat!

Vond be nyugodtan a házimunkába a kicsit! Ne az legyen az alap, hogy ő „foglalja el magát”, amíg te főzöl, mert ebből idővel az lesz, hogy ő folyton unatkozik, te meg idegeskedsz, mert nem haladsz semmivel. Ebben a korban amúgy is vannak „matrica-napok”, amikor a kicsi folyton a nyomodban szeretne lenni (itt írtam ennek az okairól bővebben), miért ne lehetne akkor ott melletted és mesélhetnél neki arról, amit csinálsz, miközben ő is kap kis feladatokat (törölgethet, pakolhat a mosógépbe befelé vagy kifelé, segíthet teregetni, kis seprűvel sepregethet, tolhatja a porszívót, mosogathat saját kis szivaccsal vagy szétszedheti a káposztát leveleire, segíthet gyúrni a tésztát, megteríteni, elpakolni evés után stb.)

4. Ügyelj a napirendre és a túlingerre!

Ebben a korban az ember már kezd lazább lenni a napirenddel. „Már elég nagy a baba nem gond, ha néha kicsit később fekszik le, mint szokott, vagy nem a megszokott helyén alszik napközben.” – gondolják sokan. Azonban ebben a korban egyébként is olyan a kicsi, mintha felkapcsolták volna a villanyt, nehezen tudja kikapcsolni magát, keresi az ingereket és könnyen belefárad a túl sok ingerbe.

Éppen ezért biztosítsd neki, hogy minden nap meglegyen a megszokott délutáni alvás, megmaradjanak a napi rutinok. Ha egy-egy nehezebb napon valami miatt nem alszik el, akkor is legyen csendespihenő, bújjon melléd a nagyágyon, nézgessetek mesekönyvet, pihenjen kicsit! (a diavetítés is jó tud ám lenni ilyenkor, sötét van, nincs annyi inger, mint egy tévében nézett mesénél, ezért könnyebben elalszik alatta a kicsi).

Sokkal könnyebb az élet egy totyogóval, ha délelőtt a reggeli rutinteendők után mindig egy nagy séta vagy játszóterezés a program, jól kiszaladhatja magát, lefárad. Utána általában már könnyebb a nap többi része is. A szabad játék nagyon fontos ebben a korban: a napirend legyen fix keret a kicsi életében, de két kötelező napirendi pont (alvás, evés stb.) között hadd játsszon a maga tempójában, ne szakítsd mindig félbe valamivel!

Kerüljétek a túlingert, ne legyen otthon háttértévézés, ne szóljon mindig valami! Egy nagyobb bevásárlás is hihetetlenül túl tudja pörgetni a kicsiket, pláne, ha közben nyugton kell maradniuk és még ez is frusztrálja őket. Ha ilyen programra indultok el, akkor inkább adj kis feladatokat a kicsinek, amivel lekötheti az energiáit, illetve legyen lehetősége mozogni, sétálgatni, játszani két üzlet vagy kötött program között.

5. Segíts neki kifejezni magát!

Ennek a kornak a legnagyobb kihívása, hogy a kicsi már sokkal többet tud, mint amennyit képes elmondani. Ezért támogatni kell őt abban, hogy más módon fejezze ki magát:

– Mozgással: Táncoljatok, tornásszatok, játsszatok mozgásos, mutogatós, utánzós játékokat! A szaladgálás, a mászkálás ebben a korban alapvető tevékenység, ne akard folyton leültetni a gyereket, hogy nyugton maradjon, inkább teremtsd meg a mozgás feltételeit, sőt, támogasd őt benne!

– Manuális tevékenységekkel: Gyurmázzon (a só-liszt gyurma nagyon jó és nem baj, ha a szájába veszi a kicsi), homokozzon, sarazzon sokat, ez segít oldani a frusztrációkat, szorongásokat!

– Hintázással: a hintázásnak hihetetlenül sokoldalú fejlesztő hatása van, ugyanakkor ebben a korban segít abban is, hogy a rohamosan fejlődő idegrendszer funkciói kiegyensúlyozottabbá váljanak.

– Énekeljetek, zenéljetek, mutass a kicsinek könnyebben használható hangszereket, amikkel kifejezheti magát (pl. dob, csörgődob, cintányér, kisgyerekeknek való billentyűs hangszerek, sípok)!

– Nézegessetek képeket könyvekben, beszélgessetek róluk! Ha még nincs türelme végighallgatni egy-egy mesét, a képek akkor is érdekelni fogják, hiszen ebben a korban van a „mi ez?”-korszak, amikor a gyermeket érdekli, hogyan nevezzük nevén az egyes tárgyakat.

– Bábozz neki és vond be őt is a bábozásba! Hadd próbálja ki magát különféle bábok szerepében!

A változatos, inspiráló környezet, a rendszeresség és a közös tevékenységek csökkentik a kicsi frusztrációját és a konfliktusok számát, így, mire elérkezik a dackorszak második szakasza 2 éves kor tájékán, már sokkal könnyebb lesz kezelni a helyzetet.

Reménytelenül makacs a gyermeked? Itt tanulhatod meg könnyebbé tenni vele a mindennapokat >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Comments are closed.