Vajon mit szól anya?

Aki totyogót nevel, annak ismerős a helyzet: a kicsi odamegy a tiltott fiókhoz (DVD-hez, gáztűzhelyhez stb.), amit már ezerszer elmondtál neki, hogy nem szabad használnia, huncutul rádnéz, nyújtja felé a kezét és kíváncsian várja, vajon mit lépsz. Mielőtt azt gondolnád, csak a te csemetéd művel ilyen huncutságokat, megnyugodhatsz, mert minden kisgyermek ezt csinálja. A fejlődéslélektan szociális referenciának nevezi ezt a jelenséget.

A szociális referencia akkor jelenik meg a baba életében, amikor megtanul önállóan helyet változtatni, azaz kúszni-mászni kezd. Ilyenkor egyre újabb helyeket fedez fel a lakásban, és mivel még minden új neki, ezért bizonytalan benne, hogy vajon mi az, ami veszélyt rejt a számára és mi az, amit nyugodtan kipróbálhat.

Amikor olyan tárgyat talál, amivel kapcsolatban bizonytalan, hogy veszélyes használni vagy sem, visszanéz anyára, és az ő arckifejezéséből ítéli meg, mit tegyen. Ha anya aggodalmasan néz, akkor ő is habozni kezd, bizonytalanná válik. Ha viszont mosolyog, akkor a kicsi bátran veti magát bele a felfedezésbe. Hogyan tanítsd meg arra, hogy ne nyúljon a konnektorba? Erről itt írtam.

A lányok és a fiúk eltérően reagálnak ebben a helyzetben. Ha anya félelemmel néz valamire, a lányok egyértelműen gyorsabban és messzebb távolodnak el onnan, míg a fiúk sokkal bátrabbak, náluk sokkal egyértelműbben és intenzívebb félelmet kifejező arckifejezés kell ahhoz, hogy tényleg megijedjenek.

És mi történik akkor, amikor a baba intésed ellenére újra meg újra ugyanazt a tilos tárgyat piszkálja?

Ennek általában az az oka, hogy nem kapott elég egyértelmű jelzéseket. Amikor elsőre rászóltál, hogy ne piszkálja az adott tárgyat, még egyértelmű voltál és ez az ő számára is világos volt. De a kíváncsisága erősebb, mint a tiltás, ezért újra meg újra oda fog menni és megint kérdőn néz rád, várva azt, hogy mit reagálsz. Számodra ez már a második alkalom, ezért kicsit másként reagálsz, mint az előzőekben. Esetleg még el is mosolyodsz, hogy „milyen aranyos, hogy már megint ottvan”. A következőnél megint másként reagálsz, próbálod komolyan elmagyarázni neki, miért nem szabad ezt csinálni. És így tovább…

Te mindig másként magyarázol, más arcot vágsz, ezért a kicsi elbizonytalanodik, mit is kéne tennie. Most akkor tilos vagy szabad? Lehet, hogy mégsem olyan veszélyes nyomogatni a DVD-n a gombokat? A nem egyértelmű helyzet bizonytalanságot szül, sőt: kíváncsivá teszi a kicsit, „vajon legközelebb milyen vicces arcot vág majd anya?” Ha ehelyett hatékonyabb módszert szeretnél, a tilos és veszélyes dolgok elkerülését így taníthatod meg neki.

Így aztán ő kitartóan kísérletezik, te pedig egyre dühösebb vagy, amiért nem érti már meg, hogy mi az, amit kérsz tőle. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha valamit tilos, akkor ott egyértelmű jelzéseket adj a gyermekednek, hogy az tényleg tilos és tényleg veszélyes. Ne akard elmagyarázni neki, ne mosolyodj el, amikor már megint kezdi, ne törj ki látványos hisztiben (ezt csak érdekesnek fogja találni): találd ki mi legyen a te „ezt most tilos” hangod, amit ilyen helyzetekben veszel elő, és alkalmazd következetesen.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>