Unatkozik a baba? Unatkozik a kisgyermek?

„Baj az, ha unatkozik a gyermekem? Mit csináljak, ha mindig igényli, hogy szórakoztassák? Ha túl sokat foglalkozom vele, nem fog mindig unatkozni?” Nem csak a nagyobb, hanem már az egészen kicsiknél is felmerülnek az unalommal kapcsolatos kérdések. Hogyan tanítsuk meg a gyermeket, hogy mindig elfoglalja magát? Egyáltalán: kell az, hogy a gyermek mindig elfoglalja magát valamivel?

Onnantól kezdve, hogy a baba hosszabb ideig van ébren, néha már unatkozhat is. Az unatkozó sírást könnyű felismerni, ez ugyanis kezdetben inkább csak halk nyöszörgés, nagyobb babáknál kurjongatás, gőgicsélés és csak akkor vált magasabb hangerőre, ha a kicsi nem kap figyelmet. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a baba már néhány hetesen is unatkozhat, ezért automatikusan, ha síró hangokat hallat, felveszik, tisztába teszik, megszoptatják, járkálnak vele, altatni próbálják, pedig néha egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy unatkozik.

Ha megfelelő választ kap a sírására a kicsi, azaz, ha amikor unalmában sír, nem altatni próbáljuk, hanem leülünk mellé, beszélünk hozzá, játsszunk vele, akkor egyre halkabban és egyre pontosabban fogja közölni majd a szándékát (ez egyébként minden más sírásra is igaz, ha a baba mindig kap enni, amikor éhes, idővel már nem sír torkaszakadtából, mert megtanulja, hogy egy kis gügyögésből is megértik, mit szeretne)
A sírás hangerején és intenzitásán kívül onnan is lehet tudni, hogy unatkozik a baba, hogy amikor odamész hozzá, beszélsz vele, játszol vele, akkor elcsendesedik és érdeklődve figyel.

Miért unatkozik a baba? Képzeld magad a kicsi helyébe! Ott fekszik, nem elég ügyes még ahhoz, hogy elérjen játékokat, nem tud helyet változtatni, viszont napról napra egyre jobban érdekli a körülötte levő világ. 1-2 hónaposan még leköti az is, ha nézelődhet és változatos néznivalókat teszel az ágya köré (elsősorban kontrasztos színű tárgyakat érdemes és olyan magasságba, szögbe, ahonnan ő is látja). Később olyan játékokat érdemes köré tenni, amiket könnyen elér, ami arra ösztönzi, hogy kinyúljon maga elé és megfogja őket, erre a babatornászók, játékhidak a legalkalmasabbak.

Nagyjából fél éves korra érkezik el az a pont, amikor a kicsit már nem kötik le a korábbi játékai, viszont még nem elég ügyes és mozgékony ahhoz, hogy újabbakat szerezzen magának. Ilyenkor átmenetileg azt tapasztalhatjuk, hogy többet unatkozik. Sok szülő érzi tehetetlennek magát ebben az időszakban. Próbálják játékokkal telepakolni a baba környezetét és nem értik, miért nem akar játszani velük, miért unja el magát néhány perc után.

Amit ilyenkor tenni lehet:

• A lakás minden sarkában legyen egy kis játszósarok egy takaróval, rajta néhány játékkal, tárggyal, amivel játszani lehet, ebben a korban a kicsik már szívesen felfedeznék a lakás többi pontját is, de odamenni még nem tudnak, nagyon élvezik, ha egy új helyen játszhatnak.
• Ne csak játékokat adj a babának, hanem nyugodtan adj neki oda olyan ártalmatlan háztartási eszközöket, mint a fakanál, a kislábas, a habverő, hagyd, hogy ismerkedjen velük! Jól kimosott flakonokba tehetsz egy kis rizst vagy babot, így kiváló csörgőket készíthetsz, de egy jól lezárt tizes csomag papírzsebkendő is izgalmas játék lehet.
• Vidd magaddal, amikor a házimunkát végzed: tedd a hordozóba, vagy etetőszékbe, ahonnan látja, mit csinálsz, beszélj hozzá közben, meséld el, mit csinálsz, de akár mondókázhatsz, énekelhetsz is neki. Ha a főzésnél is melletted van, akkor az sokat segíthet a hozzátáplálás megkezdésében is. Megmutathatod neki az ételeket, amikor készíted, odaadhatod a kezébe a megtisztított zöldséget, gyümölcsöt, kaphat egy nyalintást azokból az ételekből, amiket már evett (pl. a levesből a főtt répát)
• Nem szabad összetéveszteni a kezdődő szeparációs szorongás jeleit az unalommal. Fél éves kor körül a baba már „jelez”, amikor anya kimegy a szobából, ennek az az oka, hogy ő még nem tudja, hogy ilyenkor anya nem tűnik el teljesen és vissza fog térni. Furcsa lehet ez, hiszen korábban észre sem vette a baba, ha kimentél a szobából, most meg nyafog miatta, mert ezidáig ő azt gondolta, hogy ő és anya mindig együtt vannak.
• Váltogassátok a közös játékot és az önálló játékot! Amikor a baba kipihent, jóllakott, akkor tedd le egyedül játszani, és ilyenkorra időzítsd a kisebb házimunkákat is. Nagyjából 5-10 perc után már elunhatja magát, ilyenkor menj oda, adj neki másik játékot vagy vidd át másik helyre a lakásban és megint mehetsz a dolgodra. Ha ezt is elunta, akkor ülj le mellé és játsszatok egy kicsit közösen is, majd megint következhet egy kis önálló játék. Nem szabad elvárni tőle, hogy órákig eljátsszon egyedül.

Az aktív mozgásfejlődés szakaszában, amikor a kicsi kúszik-mászik, majd feláll és járni kezd, a legtöbb baba egyáltalán nem unatkozik, egyik újdonságból a másikba kap, folyton elfoglalt, folyton rohan. Ugyanakkor pont ebben az időszakban merül fel az anyukákban az elvárás, hogy talán már hosszabban is el kéne a kicsinek foglalnia magát egy-egy játékkal. A babák többsége azonban ebben az időszakban inkább a mozgással és a felfedezéssel foglalja el magát. Ha elég helyük van erre, és nincsenek mindentől elzárva, eltiltva, akkor kiválóan elfoglalják magukat a világ felfedezésével, aztán majd, ha már kimozogták magukat, szívesen játszanak az építőjátékkal és a többivel is.

Az unalommal kapcsolatban 3 hibát szoktak elkövetni a szülők:

1. Sok anyuka automatikusan felveszi a babát, amikor unatkozik

Nem arról van szó, hogy ne vedd fel, ha sír (természetesen ilyenkor fel kell venni, meg kell nyugtatni), de ha unatkozik, akkor ne az legyen az első, hogy felveszed, szórakoztatod. Nem szabad arra rászoktatni a babát, hogy ha unatkozik, akkor azonnal szórakoztatni kezded! Ez persze neki szórakoztató és érdekes, de később nehéz leszoktatni róla. Ha unatkozik, akkor először ülj le mellé, játssz vele, mutass neki játékokat, bábozzatok, aztán következhetnek az ölbéli játékok, mondókák stb.

Fontos azonban, hogy vedd észre, ha nem pusztán csak unatkozik, hanem fáradt, nyűgös, fogzik stb. ilyenkor igényli a testközelséget, a szülői segítséget, amit biztosítani kell neki. Ha „semmisejó” napja van (ami néha a babáknál is előfordul), sokszor az a legjobb, ha egy kendőben vagy hordozóban viszed magaddal.

2. Állandóan gondoskodnak róla, hogy valami lekösse a gyerek figyelmét

Nem kell a kisgyermeket állandóan szórakoztatni, ez csak túlingerléshez vezet, ami nem csak vég nélküli unatkozást okozhat, amikor a kisgyerek azt várja, hogy folyton szórakoztassák, hanem önállótlanabbá is teszi a gyereket (úgyis mindig jön valaki, aki megcsinálja helyette a dolgokat), csökkenti a kreativitást, arról nem is szólva, hogy a túlingerlés az alvászavarok hátterében is gyakran ott áll. Ahhoz, hogy megtanuljon önállóan játszani, sokkal inkább arra van szüksége, hogy változatos játékokat, tevékenységeket biztosítsunk a számára.

Ismertesd meg sokféle tárggyal, ahogy növöget, fokozatosan vond be a házimunkába, 1 éves kor körül már lehet közösen kreatívkodni, gyurmázni, rajzolni, festeni, kertészkedni, de a kisebbekkel is lehet sokat sétálni, nézegetni mesekönyvet, bábozni, énekelni, lábason dobolni… Ha sokféle tevékenységet mutatsz meg neki, akkor ő maga is örömmel keresi majd meg azokat akkor is, amikor nem kap tőled ötleteket rá.

Nagy csábítás, hogy tévézéssel kössük le a figyelmét, hiszen már a néhány hónapos baba is szívesen figyeli azt. Ez azonban még túl sok inger egy ilyen kicsi számára, rongálja a szemét és visszatartja a mozgásfejlődésben.

3. Elveszik a kedvét a kezdeményezéstől

Néhányan ott rontják ezt el, hogy úgy gondolják, a gyerek dolga a játék és ne legyen láb alatt a konyhában.
Vagy ott, hogy amikor a kisgyerek jön, hogy „anya festeni szeretnék”, akkor a válasz: „Pont most? Most éppen krumplit pucolok…”

Vagy ott, hogy amikor a kicsi szeretne kirakózni, akkor anya közli, hogy „épp most takarítottam, megint rendetlenséget akarsz csinálni?”
Ezekkel a mondatokkal el lehet venni a kedvét a gyereknek attól, hogy önálló, kreatív ötletei legyenek a szabadideje eltöltésére. Ha kisgyermek van a családban az automatikusan azzal jár, hogy néha rendetlenség lesz és váratlan ötletekkel áll elő, de ezeket a problémákat meg is lehet előzni, pl. megbeszélhetjük vele, hogy „kirakózhatsz, ha utána el is pakolod”, vagy „befejezem a krumplipucolást és előveszem a festéket, te addig csinálj helyet az asztalon.”

„Baj az, ha unatkozik a gyerek, adjunk neki valamilyen feladatot?”

El kell fogadni, hogy minden gyerek más. Van, amelyik szívesen elbabrál magában egy építőjátékkal, egy babával vagy két kisautóval, mások igénylik, hogy legyen társaságuk is a játékhoz.
Ha változatos környezetet teremtesz a gyermek köré, amiben van helye az önálló és a közös játékra is, akkor kevesebbet fog unatkozni.

Az unalom önmagában nem gond. Nem kell azonnal beavatkozni, ha a gyerek unatkozik, de ha kéri, lehet neki ötleteket adni, mit csináljon. Bevonhatod a házimunkába, elővehetsz régi játékokat, amiket egy ideje már nem látott, bújócskázhattok, építhettek bunkert párnákból vagy kreatívkodhattok valamit (só-liszt gyurma, rajzolás, festés, kivágás stb.)

Ne feledd: a kisgyermek mindig azért unatkozik, mert nem tudja, hogyan játsszon bármivel és hogyan találjon ebben örömet. Az unalom elűzéséhez tehát nem drága játékokon és még újabb játékok vásárlásán át vezet az út, hanem csak egyszerű eszközökre, kreativitásra és fantáziára van szükség.