Szeparációs szorongás két felvonásban

A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.

Szeparációs szorongás két felvonásbanAz okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:

  • eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,
  • elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,
  • feláll és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,
  • egyre ügyesebb és önállóbb…

…ez pedig megrémiszti.

Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Ez a legtöbb babánál egybeesik az első komolyabb alvászavarok időszakával is (amin a kezdődő fogzás, a hozzátáplálás kezdete miatt megváltozott emésztés és a mozgásfejlődés és “súlyosbít”)

Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele. Ettől pedig megijed.

Hogyan érthetnéd meg, mi zajlik 8 hónaposod lelkében? A baba lelki fejlődése 0-3 éves korig a Babastart 2.0-ban Részletekért katt ide >>

Mit tehetünk? Az anyukák többsége éppen ebben a korban kezdi azt érezni, hogy itt az ideje kicsit szabadabban élni (talán éppen azért, mert ő is lassacskán szabadulni látszik a lelki szimbiózisból), néha “kölcsönadni” a babát a nagymamának vagy apának, a baba pedig éppen most lesz sokkal kötődőbb. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy éppen ilyentájt kezdi el mindenki mondogatni, hogy “most már igazán átaludhatná az éjszakát”, ő pedig köszöni, pont most nem kér belőle.

A megoldáshoz vezető úton az első lépés az, hogy elengeded a füled mellett a rossz tanácsokat és csak arra koncentrálsz, mi a jó nektek. Ez egy átmeneti időszak, nagyjából 10 hónapos kor körül javulni kezd a helyzet.

Ha ott szeretnéd valahol hagyni… Beszéld meg vele. Mondd el neki higgadt hangon, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után visszajön.” Persze még nem fogja megérteni az összefüggéseket, de ha nyugodt vagy és őszintén beszélsz vele, akkor ez sokat segíthet (és legalább rutinod lesz a másfél éves szorongás időszakára, amikor viszont már tényleg meg is érti amit mondasz :)). Lehet kicsit “trükközni” is: hagyd el a látványos búcsúzást, egyszerűbb, ha csendben lelépsz, valószínűleg észre sem veszi majd, hogy elmentél.

Ha kettesben vagytok… Ha szeretnél házimunkázni, de a kis kópé mindenhova követ, akkor hagyd neki! Ha eddig járókában volt, most itt az ideje szabadjára engedni a lakásban. Ha a hideg padló miatt aggódsz, akkor vegyél habtapi puzzlet, amin kedvére kúszhat-mászhat és mindenhova magatokkal vihetitek a lakásban.
Ha olyasmit csinálsz, ami veszélyes lehet a számára, akkor hordozóban vagy etetőszékben vidd magaddal, így lát téged, de nem keveredik baba.

Ha eddig nem tettétek, akkor most érdemes a lakást bababaráttá alakítani. Sok aggodalomtól kímélheted meg magad, ha

    – veszélyes, törékeny dolgok nincsenek a baba által elérhető helyen,
    – minden számára elérhető szekrényen és fiókon van gyerek zár (az öntapadós nálunk nagyon bevált, a hűtőre is tegyetek, gyorsan megtanulják kinyitni!),
    – az éles asztalsarkokra élvédőt tesztek,
    – a macskaalmot és hasonlóan tilos dolgokat elpakoljátok a baba útjából

Másfél éves korban újra előjön

Másfél éves kor táján ismét jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka, ami megint a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy minderre ő magától képes és elkezd jobban “őrizni” téged.
Ismét jelentkezhetnek alvászavarok, de a legjellemzőbb jel, hogy nem lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon a dolgodat végzed, megijed, hogy elmentél és sírni kezd.

A megoldás az, ha megmutatod neki, hogyan kell kezelni a helyzetet: higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után jön vissza” Fontos, hogy mondjál egy pontos időpontot, amikor vissza fogsz jönni és ami a számára is értelmezhető. Neki még nincs időérzéke, fogalma sincs mi az a “fél óra múlva jövök”, ezért olyan időpontot kell neki mondani, ami egy eseményhez kötődik délutáni alvás, az uzsonna, az ebéd stb. olyan napirendi pontok, amiket ő is megért és tud mihez viszonyítani.

Ami az alvászavarokat illeti: átmenetileg megoldás lehet, ha az első felsírás után magad mellé veszed, és úgy alszotok tovább.

Kisgyermekkori alvászavarok – hiszti – dackorszak – Babastart 2.0 – Hogyan oldhatnád meg másfél évesed alvási problémáit? Vajon most már sosem fog magától aludni? Megoldásért katt ide >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

93 Comments

Comment navigation

  • Judit

    2011. január 11. kedd

    Szia Ági!

    Kisfiam 7 és fél hónapos, és az ünnepek után az újév ajándéka a szeparációs szorongás volt.Nappal nincs el szinte egy percre sem a járókában, sem a földön lévő szivacs puzzle-n, pedig korábban tudott egyedül játszani egy darabig. A nappali alvása eddig kezelhető, túl nagy változást nem tapasztalok, max annyi, hogy tovább kell benne legyek nála, hogy mélyebben aludjon, és ne ébredjen meg arra, h kimegyek.Ellenben az éjszakáink borzalmasak.Korábban is ébredt egyszer vagy kétszer, ilyenkor mindig megszoptattam, bár tudtam, hogy nem az éhség miatt van rá szüksége.De most a szorongással gyakoribbá váltak az ébredései, két óránként kel fel!!Este fél 9-kor alszik el, és ébred 11-kor, 1-kor, 3-kor, és utána 6-7 körül, de akkor meg azért rakom még cicire, hogy még visszaaludjon.Hason alvó baba, és ilyenkor nála azt jelenti a felébredés, hogy hanyatt fordul, és szólongat.Próbáltuk, hogy apa ment be hozzá, de amint hasra fordította, és paskolta a fenekét(így altatajuk), ordítani kezdett.Ilyenkor kiveszi, általában megnyugszik, de amint letenné, sírni kezd.Egy óra elteltével már én szólok, hogy hozza a babát, és cicire teszem, mert utána visszaaslszik.A gond az, hogy most már ott tartunk, h minden felébredést szopival orvoslunk.Egyébként minden este apa fekteti.A kérdésem az, hogy mit tegyünk éjszaka, gond,hogy szopival altatjuk vissza?Bár nekem elég fárasztó, milyen más kíméletes megoldás van?(ágyba magunk közé nem szívesen venném, sosem aludt ott)Korábban ilyenkor éjjel, ha megszoptattam, visszavittem a szobájába a kiságyba, leraktam, kijöttem, és visszaaludt teljesen egyedül.Most már ez sem mindig ilyen sima, van, mikor benn kell maradjak, mert különben újra megfordul.A másik kérdésem, hogy az mennyire gond, hogy úgy altatjuk, hogy a fenekét paskoljuk, és én nappal dúdolok neki egy ideig?Ez mennyire számít egyedüli elalvásnak?Egy fogunk már pár hete kijött, akkor sírással ébredt, tehát most nem gyanakszom fogzási problémára, bár buzzadt az ínye, de akkor sírva szokott ébredni a fájdalomtól.

    Kérlek, írd meg a véleményed,

    köszönöm,
    Judit

    • Vida Agi

      2011. január 18. kedd

      Nem az a baja, hogy kézben akar lenni, hanem hogy az eddigi tevékenységei már untatják, már programra vágyik, unatkozik. Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova. Házimunkánál hordozóban vidd magaddal, beszélgess vele, adj játékokat, tárgyakat a kezébe. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a “házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Mivel már 7 hónapos, kaphat etetőszéket is, amiben megtámasztva ülhet, ebbe is teheted a hordozó helyett, mert itt magasabban van és többet lát.

      Az altatást napközben jól csináljátok. Éjjel valószínűleg az ébredés fő oka a kezdődő fogzás. Ha nappal látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent megrág stb.), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

      • Judit

        2011. január 18. kedd

        Köszi Ági!Valóban a fogzás volt a bűnös az éjszakában, mert 2 napja kibújt a második foga is.Sajnos sem a Chamomilla, sem a Viburcol nem hozott nálunk eredményt, úgyhogy tovább kell kutakodnom az alkati szerek között, bár mikor olvastam, nem nagyon találtam olyat, ami rá illene.A borostyánlác óta sem látok változást, pedig a lánc megbízható helyről származik, tehát azzal nem lehet gond.Ami a nappalokat illeti, ebben igazad lehet, hogy jobban be kellene vonnom őt.Egyébként azt eddig is így csináltuk, hogy különböző helyeken játszottunk hol együtt, hol ő egyedül(járóka, puzzleszőnyeg, a nagy ágyunk, ablakban nézelődünk, szekrényt nyitogatunk, redőnyt huzogatunk), de talán, most hogy már jobban ki tudja magát aludni éjjel, nappal is könnyebb lesz vele.

        üdv,

        Judit

  • Renáta

    2010. december 29. szerda

    Kedves Ági!
    Nagyon hasznosnak érzem ezt az oldalt ,sajnos nekem is problémám adódott a szeparációs szorongással…
    Kisfiam 14 hónapos ,kb. 3 hónapja éjjel 1 és 3 óra között felsír és csak köztünk hajlandó elaludni ,mivel felébredne ,mikor visszatesszük a kiságyába ,marad is reggelig.6 hós korától alszik külön szobában ,egyedül ,átaludva az éjszakákat ,csak enni kelt fel 11 hónapos koráig.Utána fogzási fájdalmai miatt ébredt ,majd elég beteg lett ,de legtöbbször maradt az ágyában,ritkán landolt nálunk.Délben és este szépen elalszik egyedül ,a kis rongyocskájával a szájában ,de éjjel képtelenség megnyugtatni ,se víz ,se tea ,se rongyocska ,csak mi.
    Meddig tarthat még ez az “állapot” ,mert eddig nem okozott nagyobb gondot az együttalvás ,a férjem is és én is “elfogadtuk” ,de nemrég kiderült ,hogy jön a kistesó és félek ,hogy nagy pocakkal ill. ha a kisebbhez fel kell kelni ,mi lesz akkor?
    Válaszodat előre is köszönöm:Renáta

    • Vida Agi

      2011. január 03. hétfő

      Ezt a korszakot a legtöbb gyerek idővel kinövi, hogy mikor, az viszont csak rajta és rajtatok múlik, ez nagyon változó. Ha a saját ágyában alszik el, akkor ha már nem kell felébrednie éjjel, akkor alszik majd tovább. Sokat segíthet, ha párologtatod a szobájában a Mesélő Hold nevű illóolajat, vagy este lefekvés előtt Rooibos teát iszik, ez megszüntetheti a felkeléseket.

  • Biga

    2010. december 17. péntek

    Sziasztok,

    Problémám a következő.Kislányom 16,5honapos, iszonyuan ragaszkodo lett, nala mondjuk mindegy, hogy anya vagy apa, csak valaki kettonk kozul legyen vele. Babajatszoba, babatornara, zenebolcsibe jarunk,ott ugye mindenhol ott vagyok vele a foglalkozasok alatt is.
    Most elkezdtem tornazni, ezert amig edzek (hetente 3x1ora) beadom a jatszohazba, de sajnos vegig sirja, amig meg nem jelenek.Erdemes probalkozni meg, vagy hagyjam par honapig, amig elmulik ez a nagyon anya-apa kotodes vagy hagyjam, es rajon, hogy ugyis anya vagy apa visszajon erte. Nekem egyik modszer sem valt be eddig, probaltam torna elott elmagyarazni, hogy anya elmegy, de tizoraira visszajon, es azt is, hogy egyszeruen szo nelkul elmegyek, sajnos az eredmeny ugyanaz, sir.

    • Vida Agi

      2010. december 19. vasárnap

      Ebben a korban nagyon nehezen megy a gyerekeknek az elválás. Ha mindig beviszed, megbeszéled vele, hogy majd visszajössz és hogy addig mi fog történni vele és mikor jössz vissza, aztán kimész, akkor megtanulja, hogy vissza fogsz jönni, de időt kell neki hagyni erre.

  • Edit

    2010. december 16. csütörtök

    Szia Ági
    Az én kisfiam 8 hónapos, nála még nem kezdödött el a szeparációs szorongás… sőt, ha elmegyek egy kis időre sose örül ha megjöttem. Ez egy picit lehangol, meg rosszul is esik mert apának mindég kitörő lelkesedés jár. Ez nem féltékenység…csak hát ez már mindég így marad ? Én pedig mindent megteszek neki, mindent… Köszönöm

    • Vida Agi

      2010. december 19. vasárnap

      Ez pontosan azért van, mert még nincs nála szeparációs szorongás, ezért nem jött még rá, hogy amikor elmentél, akkor nem vagy ott vele, abban a pillanatban, hogy erre rájön, tiltakozni fog ellene, ha elmész és örülni neki, ha megérkezel.

      • Edit

        2010. december 28. kedd

        Kedves Ági !
        Köszönöm válaszod, a helyzet azóta annyival változott, hogy továbbra is csak apa ragaszkodás van, csak ő nála…csak ő vele jó mindent csinálni. Mintha nem is lennék, illetve csak a “kiszolgáló személyzet ” vagyok. És néha kapok egy pár percet amikor nálam is elvan egy picit. Lehet hogy a szeparáció nálunk apára vonatkozik ? Hogyan kel ezt kezelni? mi lesz ha vége az ünnepnek és ketten maradunk? Köszönöm Edit

        • Vida Agi

          2011. január 07. péntek

          Nincs olyan, hogy a szeparáció apára vonatkozik. A szeparációs szorongás oka, hogy a kicsi rájön, hogy ő meg te nem egy személy vagytok, és amikor te nem vagy ott, akkor megijed. Nála úgy tűnik, ez még nem érkezett el. Azt már tudja, hogy Apa egy másik személy, de nem ijed meg, ha te nem vagy vele, sőt észre sem veszi, pont azért, mert még nincs szeparációs szorongása.

  • Kata

    2010. december 13. hétfő

    Kedves Ági!

    Az én édes 8 hós kislányom egy hete lassan megzizzent… 🙂
    Eddig játszott egyedül is, nem volt sírós és akár órákat elücsörgött az etetőszékében.
    1 hete csak sír, és csak “az anya jó” senki más,ha eltűnök 1 percre már visítás van.
    Ez a szeparációs szorongás ugye?

    Mivel tudnám orvosolni?
    Próbálom mindig,hogy a közelemben legyen, lásson,de ez nem elég, ő bújni akar, kézben lenni, de a lassan 10 kg-ja nem egy könnyű teher.
    Egyéb problémánk is van,de az a foga miatt van,hogy nem eszik és nem alszik rendesen,,,,,

    Köszönöm a segítséget!

    Kata

    • Vida Agi

      2010. december 17. péntek

      Ez valóban szeparációs szorongás. Ne vedd fel folyton, próbáld meg, hogy ottvan veled, de csak szavakkal nyugtatod meg, idővel megszokja, hogy nem veszed fel mindig azonnal, amikor ő akarja.

  • Dori

    2010. november 11. csütörtök

    Kedves Agi
    Van egy majdnem 18 honapos lanyom.Nagyon aktiv es szuletesetol ataludta az ejszakakat.De az utobbi honapokban nagyon megvaltozott!Mindenki azt mondja jon a foga…..Jon igen de mostanaban csak az alvasnal van uvoltes.Volt beteg nem reg es mivel lazas volt volt hogy mellettem aludt.Most mar napkozben sem alszik el az agyaban.Uvolt csak!Kepes fel orat sirni holott almos megsem alszik.Es ha elalszik mellettem es attenem az agyaba rogton font van es sir.Meg napkozben el is viselheto de ejszaka tobbszor felkel es csak akkor alszik el ha mellettem alhat.Pedig eleve 1 szobaban alszunk.Es napkozben is elmondom neki szepen hogy most megyunk aludni te itt alszol mert ez a te agyad,anya ide ul es itt leszek nem megyek el de ilyenkor barmit mondhatok csak sir es jonni akar ki a kisagybol.Egesz nap velem van a parom dolgozik es kulfoldon elunk nincs itt senkim csak ismerosok.Sokat elmegyunk itthonrol amit szeret is.Vannak kis baratai akikkel jatszik de megis csak ott vagyok vele.De mindenkivel elvan akit ismer.Ha van neki ismeros arc akkor nem banja ha nem lat esetleg csak kell neki 1 biztos pont(szemely)legalabb.

    Ez szeparacios szorongas lenne?Meddig tarthat?Mi ilyenkor a legjobb megoldas?Hagyjam hogy koztunk aludjon?Csak nem szeretnem elrontani es hogy evekig csak koztunk tudjon aludni!Mert en igy alig alszom mivel forgolodik,rug vag…Nem szeretnem elkapatni de azt sem hogy igenyel engem,”fel” es en “eltaszitom” magamtol.Elore is koszonom segitseged!!!!

    • Vida Agi

      2010. november 13. szombat

      Ez szeparációs szorongás, valamint megszokta, hogy melletted alszik, és most már nehéz visszaszoktatni, mert nagyon akaratos. Amit tehetsz:
      – hagyod hisztizni és idővel rájön, hogy felesleges és mégis alszik az ágyában,
      – néhány napig Apa fekteti le este és ő megy be éjszaka, neki könnyebben elfogadja, hogy ott akarja hagyni az ágyban,
      – melletted alszik, amíg ki nem növi ezt a szokását.

  • ifjúanyu

    2010. november 05. péntek

    Szia Ági!

    Nagyon jó a cikk, nagyon hasznos volt nekem, mégis szeretnék még kérdezni tőled.

    Kisfiam 15,5 hónapos, kb. 1,5 hónap múlva születik a kistestvére.
    Igazából szinte egész nap együtt vagyunk, az Apja csak a fentlétének kb. 1-1,5 órájára érkezik haza. Ilyenkor lehetőség szerint én igyekszem “eltűnni”, hogy tudjanak együtt is lenni és én is kicsit kikapcsolódhassak. Kicsi korától az apja fürdeti és kb. 2-3 hónapja ő is teszi le este aludni. Eddig ez az eltűnés mindig úgy zajlott, hogy észrevétlenül adtam neki egy puszit, amikor vacsoráztak és a vacsora után nem sokkal mentek is fürdeni és aludni.
    Mostanában viszont, ha nem éppen a vacsora ideje alatt búcsúzkodom el tőlük -kicsit elcsúszunk az időben-, akkor sokszor keres a lakásban sírva és az elalvásig nem is nyugszik meg.

    A problémám az, hogy nem tudom hogy amit írtál elbúcsúzásnak, időszerűen alkalmazható-e már nálunk. Nem túl pici -e még hozzá a kisfiam?

    A másik kérdésem az, hogy szerinted hogyan kellene bevezetnem a kisfiamnak azt, hogy kórházba fogok menni és a testvérével fogok hazaérkezni 5 nap után? Egyáltalán el lehet búcsúzni tőle?

    Amikor bent leszek még nem tudjuk biztosan, vagy Anyósom, vagy pedig a férjem lesz vele itthon. Szoktassam hozzájuk valahogyan? Nem lehet ebből gond, hogy már most is sír utánam?

    Várom mielőbbi válaszod
    köszönöm
    Izabella

    Válasz:Nem túl pici hozzá, nyugodtan csinálhatjátok így az elbúcsúzást.

    Nem kell aggódnod, a kórházat (mármint, amíg te kórházban vagy) általában jól szokták viselni a gyerekek. Ha anyósoddal ritkán találkozik, akkor jó lenne, ha addig néhányszor vele lenne, Apával amúgy is minden nap találkozik, így ezzel nem lesz gond. Beszéld meg vele mindig hova még és mikor jössz és nem lesz probléma. A fiam 20 hónapos volt, amikor a testvére született és szuperül viselte, az első éjszaka volt csak gond, egyszer felkelt és keresett, de aztán megkapta a kispárnámat és visszaaludt, még a kórházban is meglátogatott és gond nélkül elfogadta, hogy még ottmaradok kicsit, szóval nem kell aggódnod emiatt.

  • Mimi

    2010. október 24. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kisfiam 15 hónapos, és már egy jó ideje hogy nálunk is az van, hogyha vele vagyok, jól elvan, játszik egyedül, ahogy egyedül hagyom sir utánam, a szobát nem tudom elhagyni nélküle és ahogy kilépek sir, igy együtt végzünk minden munkát. Apával is jól elvannak, de van amikor ő sem tud lelket verni bele. Nagymamáékkal mostanig nem sokat volt, de párszor elvittük és sirt, majd egy kis idő után lenyugodott. Gondolom a szopi is hiányzott neki, mert szopizik még.
    Velem van napi 10 órát, es egy szobában is alszom vele. Ez is a szeparációs szorongása lehet? Meddig húzódik el?

    Köszönöm válaszodat!

    Válasz: Igen, ez szeparációs szorongás, mivel sokat vagytok együtt, megszokta a jelenlétedet és igényli a biztonságot, amit az jelent neki, hogy ottvagy. Vidd minél többet társaságba, emberek közé, és legyen heti 1-2 alkalommal nyugodtan 1-1 órát a mamánál, minél többet van alkalma megtapasztalni azt, hogy ha elmész, azután vissza is fogsz jönni, annál hamarabb múlik el a szorongás.

  • szilvi

    2010. október 14. csütörtök

    Kedves Ági!
    1éves kislányom napirendjével kapcsolatban kérdeznék töled,ami jelenleg igy néz ki:
    7kor ébresztö
    7.30 reggeli
    10.30-12.00alvás (általában)
    12.30ebéd
    na és ezután van a “zavar” szerintem.
    nem tudom lerakni aludni délután csak 16.30-17.00 felé de akkor is csak max fél órát alszik utána szó szerint üvölt,nem lehet visszaaltatni!
    vacsi 7kor
    fürcsi 8kor
    uátna iszik tápszert még
    alvás 20.45

    MIt csinálok rosszul?Vagy jó ez igy?
    fogunk csak 2 van,2hete egyedül is szépen jár segitség nélkül!
    Aludni csak ringatással,erröl hogyan szoktassam le?
    Hogyan tudom elérni,ne a cumisübegen aludjon be fürcsi után?A vacsi fürcsi elött v után legyen?
    Köszönöm:
    Szilvi

    Válasz: Ez így teljesen normális, a legtöbb gyerek ugyanis ebben a korban már 4-5 órát van ébren, tehát normális, ha csak akkorra álmosodik el. Hamarosan egyre későbbre fog csúszni a délelőtti alvás, és ezzel a délutáni el is fog maradni.
    Vacsora a fürdés előtt legyen, így nem a cumisüvegen fog bealudni. Ne altasd el, elalvás előtt dédelgesd meg, amikor már ellazult, akkor tedd le, ha sír miután leteszed, simogathatod a hátát, amíg el nem alszik, de ne vedd ki.

  • Dóri

    2010. szeptember 26. vasárnap

    Kedves Ági!

    Teljes elkeseredésemben szeretném a segítségedet kérni.
    Kisfiam 8 hónapos és jelenleg borzalmasak az éjszakáink. Néhány héttel ezelőttig este lefektettem az ágyába, vagy elaludt rögtön, vagy ha nem, akkor elgagyarászott magának és egy idő után – akár 1 óra is volt – magától elaludt. Éjszakánként kétszer háromszor felkelt amikor is megitattam vagy megszoptattam és vissza is aludt szinte rögtön. Jelenleg ez teljesen megváltozott! Igazából már az eddigi kétszeri-háromszori kelése is fárasztó volt – még soha nem aludta át az éjszakát – de azt már egészen megszoktam. Most viszont katasztrófa… Este ha leteszem aludni egyszerűen nem akar elaludni, fáradt látom rajta de ahogy érzi hogy mennék ki a szobából elkezd keservesen sírni. Van egy másfél órán keresztül szenvedek vele, hogy elaludjon. Éjszaka pedig kb. 12 körül felébred, megitatom, de nem alszik vissza – ha megszoptatom sem – ugyanaz megy mint este, onnantól kezdve pedig szinte óránként megébred… Egyszerűen képtelen vagyok ott állni ilyenkor az ágya mellet úgyhogy oda szoktam venni magunkhoz a nagy ágyba és ott próbálom altatni, ahol valamivel jobb a helyzet, de az utolsó két-három napban ott is többször felébred, felül és nem akar aludni. A férjemmel teljesen ki vagyunk merülve… Ingerült is vagyok, pedig nem akarok de teljesen kiborít a fáradtság. El vagyok keseredve, hogy az én egyedül teljesen jól alvóm kisfiammal mi történhetett. A történethez hozzátartozik, hogy három hete megbetegedett és kórházba kerültünk. Húgyúti fertőzést diagnosztizáltak nála, ami 39-40 fokos lázzal járt. Ez idő alatt velem aludt, mert éjszaka is magas lázai voltak és jobban tudtam rá figyelni, na meg persze igényelte is a közelségemet. Lehet hogy ezzel az egy héttel rontottam el? Vagy ez a szeparációs szorongás? Csak az a furcsa nekem, hogy amúgy teljesen jól el van nélkülem, tehát eljátszik egyedül, Anyukámmal is jól megvan ha ott kell hagynom egy órára. Mindezek mellet egy igazán mosolygós, jó kedélyű baba, mindenki mondja is. Kérlek segíts mi tévő legyek!!! Amióta kijöttünk a kórházból eléggé taknyos is, lehet hogy ez is hozzájárul? Azóta egyébként kap még antibiotikumot is, már arra gondolok hogy lehet, ettől nem tud aludni. Már ott tartok hogy esténként is odafekszem vele a nagy ágyba amíg elalszik és utána szoktam őt betenni az ágyába, de félek ezzel csak rosszabb lesz a helyzet, nem fogom tudni leszoktatni róla… Egyébként rendes napirendünk van (volt), kelés után szopi, utána játék, 9kor reggelizik – gyümölcsöt – 10kor lefekszik egy, másfél órára, 12-kor ebéd, délután 3-kor szopi, utána alvás kb 1,5 óra, 6-kor vacsi, 7-kor fürdés, utána szopi és alvás. A sorrend még mindig ez csak az időpontok változtak, ma már 8-kor vissza kellet fektetnem aludni, mert 5-kor fent volt. Remélem tudsz segíteni, mi tévő legyek, mert a végkimerülés határán vagyunk. Előre is köszönöm.
    Üdv: Dóri

    Válasz: Ebben a korban leggyakrabban 3 ok miatt kelnek fel a babák:

    1. Fogzás: amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.

    2. Mozgásfejlődés: ez több fronton támad, egyrészt az idegrendszer állandó fejlődésben van miatta és ez okoz éjszakai felriadásokat, másrészt az izomzat fejlődik, és gyakran a kicsi a saját izomrángásaira, illetve a mozgására ébred fel (kvázi álmában is “gyakorol”).

    3. A szeparációs szorongás, ami 8 hónapos kor körül kezdődik, a kicsi rájön, hogy anya és ő nem egy személy és felismeri, hogy anya nincs mindig ott, ezért, amikor felriad, akkor anyát hívja, keresi.

    Ehhez hozzájön még az, hogy a gyerkőc megtanulja, hogy amikor éjjel felriad (a fenti 3 ok valamelyike miatt), akkor segítséget kap a visszaalváshoz.

    Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként szüntessük meg azokat az okokat, amik miatt a baba éjjel felkel. Ha a fogzás jeleit tapasztalod (nyálzik, kezét, játékait rágja), akkor mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz). Ha sokat mocorog éjjel, elmászik az ágyában stb. akkor megpróbálhatod, hogy éjjel hálózsákban altatod. Anyahiány ellen pedig segíthet egy kispárna vagy ruhadarab (póló), amit a tiéd és amit odaadsz neki az ágyban, de erre szolgálhat az alvósállatka is.

    Ha ezen a téren már mindent megtettél, akkor következhet, hogy megtanítod egyedül elaludni, illetve, ha felébredt, visszaaludni. Erre az a módszer, hogy amikor este leteszed, akkor kicsit megdédelgeted, annyira, hogy ellazuljon, de nem altatod el teljesen. Ha már félig alszik, akkor leteszed a kiságyba, ha sír, kiveszed, megnyugtatod, ha ellazult, megint visszateszed és így tovább, amíg el nem alszik.
    Ha éjjel felkel, ugyanez a teendő.És a nappali alvásoknál is így kell csinálni. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz.

    Sírni semmiképpen se hagyd órákig, de próbáld kifigyelni a határmezsgyét a segítségkérés és a hiszti között (ebben a korban már előfordulhat).

    Az is be szokott válni, ha pár napig este Apa fekteti és ő kel fel hozzá éjjel (tudom, nehéz megoldani), de 1-2 nap alatt teljes változást szokott hozni ez a módszer, ha következetesen alkalmazzátok.

  • Judit

    2010. szeptember 14. kedd

    Kedves Ági!

    Remélem jó témához írom le azt, hogy miben szeretném a tanácsodat kérni. Helyzetünk a következő: kislányom 20 hónapos. Sajnos babás barátaink, rokonaink a közelben nincsenek, és nem sok alkalmunk volt társaságba járni. anyósom a legközelebb élő rokon, vele 2-3 hetente találkozunk. Sem rokonainkat, sem idegeneket nem volt igazán alkalma megszokni maga körül.A hangos nevetésre, társaságban zajló viccelődésre mindig is nagyon rosszul reagált rokonoktól, idegenektől egyaránt megijed ezért. Mostanra ott tartunk, hogy egy családi délutánt a nevetgélések miatt gyakorlatilag végigüvölt és már sok mindent próbáltunk, de nem tudjuk megnyugtatni. Próbáltuk vígasztalni, megnyugtatni, elterelni a figyelmét, próbáltuk azt is, hogy hagytuk sírni, hátha úgy majd megszokja, abbahagyja ezt a dolgot, de sajnos nem. Sajnos most súlyosbodni látom a helyzetet. Először azt gondoltam, hogy a csak a férjem családjával ilyen ijedős, mert ők elég “hangosak” hozzám képest, akivel a legtöbb időt tölti. De mostmár azt kell látnom, hogy ha csak az utcán megállít egy ismerős és rámosolyog, esetleg közösen elnevetjük magunkat, akkor a kislányom sírni kezd. Lassan már nem merek menni vele sehová és vendégeket sem merek hívni hozzánk, mert az így kialakuló helyzetek egyrészt kellemetlenek, de a nagyobb baj, hogy a kislányom láthatóan nagyon szenved ilyenkor. Abban szeretném a véleményedet kérni, hogy szerinted ez még a szeparációs szorongással összefüggő bizalmatlanság és abból adódó félelem lehet, vagy valami komolyabb a probléma? Sajnos a helyzet kezelésében, megoldásában mostanra nagyon eltanácstalanodtam. Segítségedet előre is köszönöm!

    Válasz: Ez nem szeparációs szorongás, hanem ez abból adódik, hogy egyáltalán nem viszed emberek közé, nem tudta megszokni. Hozzá kéne szoktatni a társasághoz, de fokozatosan, pl. hívjatok minden héten egy vendéget, és beszélgessetek vele, játsszon a kicsivel, vagy menjetek ti el valakihez. Ha már megszokta, hogy egy ember ottvan, aki más, akkor utána következhet a családi ünnepség. Emellett járjatok társaságba (bolt stb.) és gyerekek közé is rendszeresen (legalább minden másnap), hogy szokja más emberek jelenlétét. Kell neki idő, mire megtanulja majd, hogyan viselkedjen, mit csináljon, és megszokja azt is, mások mit csinálnak. Ezt azért fontos most elkezdeni, mert később, az óvodába szoktatásnál nagyon komoly gondokat okozhat majd, ha most nem oldjátok meg.

  • Panka

    2010. augusztus 21. szombat

    Kedves Ági!

    Kislányom 9 hónapos. Eddig pár óránál többet nem hagytam másra. Szeptembertől viszont levelező tagozatos hallgató leszek, ami kéthetente 2 egész napot fog igénybe venni, reggel 8-tól 5-ig. Rokonoktól viszonylag távol lakunk, így magánbölcsiben lesz reggeltől estig a tanítási napokon. Azért aggódok, mert Liza napközben is szokott szopizni, nagyon igényli, sokszor így alszik el. Természetesen főzeléket és gyümölcsöt is adok neki, de emellett sokszor szopi közben alszik el. Nem tudom rászoktatni arra, hogy csak reggel és este kapjon cicit,viszont félek, hogy nélkülem és szopi nélkül sokkoló lesz neki eleinte. Egyébként szerintem a szeparációs szorongás is jelentkezik nála, mert korábban, ha félig elaludt, mindig be tudtam tenni a kiságyába és ott aludt. Mostanában mindig kikéredzkedik hozzám. Mit tudnál tanácsolni a szoktatással kapcsolatban, hogy nyugodt szívvel ott hagyhassam a bölcsiben egy napra?

    Válasz: A szopizás nem lesz gond, a baba pontosan tudja, hogy csak az anyukájánál tud szopizni, és azt is hamar megtanulják, hogy a bölcsiben ezt nem lehet, ezért ott a többiekkel együtt szépen el fog aludni majd. Emiatt nem kell leszoktatni a szopizásról vagy új alvási szokásokat kialakítani otthonra.

  • Vera

    2010. július 27. kedd

    Szia Ági!

    Kilenc hónapos a kislányom, és nyolc hónapos korában kezdődött a szorongása, ahogy a könyvekben meg van írva. Sírt, ha kiléptem a szobából stb. Most már ott tartunk, hogy nem játszik, csak ha szorosan mellette ülök testkontaktusban, sőt legtöbb időt inkább rajtam tölti. Rám mászik, és úgy játszik. Pedig nagyon érdeklődő gyerek, már feláll, kúszik, ha épp nem jutok eszébe, öt perc erejéig, akkor elindul felfedező útra, de aztán pár perc, és startol vissza hozzám, és nem ereszt. Nem magam miatt zavar a dolog, csak abban nem vagyok biztos, hogy mi a jó neki. Ha teljes mértékben kielégítem a szükségét, és amennyit csak akar rajtam lehet, vagy ha próbálom szelíden, de egy kicsit leválasztani magamtól. Szoktatni, hogy próbáljon meg egyedül játszani. Én eddig az első utat követtem, de azt vártam, hogy egy hónap után már van valami javulás, megunja, hogy rajtam van egész nap, és elindul felfedező útra. Viszont még nem úgy tűnik, mint akinek unalmas lenne rajtam mászni egész nap. 🙂 Mit kell ilyenkor tenni, mi a legjobb a babának?

    Előre köszönöm a válaszod,
    Vera

    Válasz:Ebben a korban kezdődik a szeparációs szorongás, ez ennek az egyik jele: a kicsi fel is akarja fedezni a világot, de anyára is szüksége van. Maradhatsz az első útnál, szépen fokozatosan megszokja majd, hogy nem mindig vagy ott, de foglalkozol vele, ha tudsz.

  • Anita

    2010. július 05. hétfő

    Kedves Ági! Kisfiam 10 hónapos lesz 2 hét múlva. 2 napja nagyon megváltozott, amikor aludni megy. Eddid mindig egyedül aludt el,nappal és éjszaka is. Most viszont belerakom a kiságyba és már sir is,feláll hogy vegyem ki. Esti lefekvéskor ugyanez történik. Hason alszik,paskolgatom a fenekét attól megnyugszik és elalszik de meg kell várnom mig alszik,mert ha megérzi hogy elindulok az ajtó felé már üvölt. Elkezdödött nála a szeparációs szorongás? Mit tehetnék,az ágyából nem akarom kiköltöztetni sehova hogy máshol aludjon. Napközben kétszer alszik 11.00-12.30ig meg 15.00-16.00ig de már gondoltam arra is hogy lehet hogy nem is álmos még délelött amikor aludni viszem ,mikor térnek át a napközbeni egy alvásra? Hogyan fogjak hozzá,mit tehetnék hogy neki jobb legyen? Köszönöm Anita

    Válasz: Pont ebben a korban térnek át a napközbeni egy alvásra. Erről bővebben itt olvashatsz: http://www.kismamablog.hu/baba-alvas/nappali-elalvas

  • Venyi Ildiko

    2010. június 30. szerda

    Kedves Agi,
    A lanyom 16 honapos es kb 2/3 honapja tulsagosan ragaszkodik hozzam. Ez persze nem lenne problema, de mostanra mar ugy erzem”betegesen”.
    A nagymama elviszi tobbszor is setalni, ilyenkor boldogan integet, nem sir utannam, de, ha otthon vagyunk, nelkulem nem tud ellenni egyaltalan. Regen ez nem volt jellemzo, eljatszott magaban, persze raneztem, odafigyeltem. Mostmar ez kizart dolog, keservesen sir, ha az agyaba teszem, ha kizarom a konyhabol, hogy a szobaban jaTSZON. ( Szerintem semmi keresnivaloja nincs a konyhaban, amikor en ott dolgozom, mert tul veszelyes; ulokeben, vagy babakocsijaban nem ul mar meg csak nehany percig, hiaba adok neki erdekes dolgokat.) Ha csak kimerek lepni a kozos helyisegbol, azonnal, mint egy riaszto, sirni kezd. Kb 10 honapos koraig jo alvo volt es utanna is egy- egy idoszak volt nehez. Mindig egyedul aludt. Par honapja, ha ejszaka megebred, mar csak velem hajlando tovabb aludni.
    Mit tegyek? Alljak ellen, hagyjam, hogy sirjon, amig magatol meg nem nyugszik.
    Bar szepen elmondom neki, hogy nyugodjon meg mindjart jovok, vagy aludjon szepen a macijaval. ot ez nem erdekli, tovabbra is csak sir.
    Hogyan folytassam? Ha engedek neki, lehet, hogy meg 10 evesen is csak vkvel fog tudni aludni, illetve, ha mindig mellette vagyok, meg nehezebb lesz majd neki az onallosulas.
    Koszonom elore is a segitseget.
    Ildiko.

    Válasz: Szó sincs arról, hogy ez 10 éves korában is így lenne, ez teljesen téves gondolkodás! Nagyjából 20-21 hónapos korig tart ez az időszak, aztán kinövik a kicsik teljesen maguktól. Miért ne mehetne a konyhába? A fiaim is mindig ott sertepertéltek és gyorsan megtanulták, veszélyes a forró sütő, kezükre csukódik a szekrény stb. Ezellen felesleges küzdeni, idővel úgyis ki fog menni a konyhába, miért ne tanulná már meg most, mit nem szabad a konyhában?
    Alvás ügyben néha engedni kell neki, az együttalvó gyerekek legkésőbb 5-6 éves korban maguktól kiszoknak a családi ágyból, de a lelki béke, a nyugalom, amit ezáltal nyertek egész életükre megmarad.

  • Laura

    2010. június 12. szombat

    Szia Agi!
    19 honapos kisalnyom nem hajlando egyedul aludni.Egy kicsit betegeskedtunk eloszor annak tudtam be hogy azert akarja hogy melle fekudjek, de ugy latom mas all itt a hatterben.Az ejszaki alvasunk ugy neztt ki hogy 7 kor lefektttem ilyenkor mele fekszem kb 10 perc utan alszik aztan csak olyan 11 fel mentem fel hozza aludni, mivel vele alszom soha nem volt problea eddig, hogy mikor mentem lefekudni melle. Most az van hogy 1 ora utan felkel es sir toporzekol hogy en nem vagyok ott probalom elmagyarazni neki hogy anya mindjart jon csak o meg nem almos mutogat a parnara hogy fekudjek le melle. Meg is teszem majd mikor azt gondolom hogy mar melyen alszik probalok lelepni na ezaz ami nem sikerul mert rogton felebred es sir az se tetszik neki ha az agy melett ulok le kell fekudnom melle. Amugy el van barkivel napkozben gyerekekkel apaval ugyhogy nem igazan tudom mi a fene ez.A masodik babamat varom 31 hetes vagyok lehet hogy esetleg erez valamit? Amugy meddig tart ez a szeparacios szorongas? Remelem mire a masik baba jon addigra tul leszek ezen:)Kerlek segits nem tudom hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot.

    Válasz: A gyerekek pontosan tudják, hogy valami változás van, még akkor is, ha nem tudja pontosan még, hogy mi az. Ebben a korban enélkül is a legtöbb kicsinél beindul az éjszakai félelmek és az “együtt akarok aludni anyával” korszaka. A szeparációs szorongás 2 éves korig eltart, de sok szeretettel és türelemmel lehet csillapítani a kellemetlen mellékhatásait. Segíthet a Mesélő Hold illóolaj, ha éjszakára párologtatod, nyugodtabban alszik a pici.

  • Enikő

    2010. május 10. hétfő

    Kedves Ági!

    6 hónapos kisfiamat néhány napja az éjszakai szoptatás után nem tudom visszatenni az ágyába, először csak beszélget, hívogat, majd elkezd sírni. Kiveszem, megnyugszik, visszateszem és kezdődik elölről. Ha magunk mellé teszem az ágyba, elalszik. Az éjszakai etetés időpontja is egyre hamarabb jön el, a 4-5 órás ébredés helyett már sokszor éjfél körül felkel. Mivel 4 hónapos kora óta fogzik, valamint volt egy kicsi megfázása is, nehezen tudom már az egyes tüneteket “szétválogatni”, de lehetséges, hogy a szeparációs szorongás kezdődik nála 6 hónaposan?
    Köszönöm szépen!

    Válasz A korábbi ébredés oka az lehet, hogy éhes, 6 hónapos korban van egy növekedési ugrás. Ha azonban nem 3-4 óránként, hanem annál gyakrabban kel fel, akkor fogzásról van szó. A fogzás nem úgy néz ki, hogy amikor már látszik a kicsi ínyén valami, akkor kezdődnek a tünetek is, hanem általában 3-4 hósan már megkezdődnek a kellemetlen tünetek (nyálzás, rágás, étvágytalanság, ébredések, nyugtalan alvás, enyhe hasmenés) és csak utána kb. 5 hósan törik át az első fog. Amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.
    Ha nappal látni rajta a fogzás jeleit (nyálzik, mindent megrág stb.), mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

  • J. Ági

    2010. május 09. vasárnap

    Kedves Ági!

    20 hónapos kislányom problémájára keresem a választ. Kb. 1 hete a 3 év alatti gyermekek társaságában attól fél, hogy elveszik a játékát. Ez olyan mértékű szorongást vált ki, ami meggátolja a játékban, folyamatosan kétségbeesve ismételgeti “nem veszik el…”. Ha csak ránéznek, vagy elmennek mellette sírva fakad. 3 hónapos kora óta heti rendszerességgel járunk közösségbe, és más alkalmak is adódnak, ahol hasonló korú gyermekekkel van együtt. Biztosan előfordult olyan eset, amikor kivették a kezéből a játékot, de eddig ez nem okozott traumát, mindig megoldottuk az ilyen helyzeteket. Most viszont tanácstalanok vagyunk. A szeparációs szorongás is megjelent 1-2 hónapja, de arra találtunk megoldást, örömmel olvastam, hogy hasonló módon, mint amit te is javasoltál. Ha lenne tanácsod erre a problémára is, sokat segítenél vele.

    Előre is köszönöm!
    Ági

    Válasz: Szerintem ülj oda hozzá, és ismételgesd neki, hogy nem lesz semmi gond, játsszon nyugodtan, és így fokozatosan meg fogja tanulni, hogy nincs ok aggodalomra.

  • Sunny

    2010. április 08. csütörtök

    Kedves Ági,
    nem tudom, hogy a mi esetünkben is szeparációs szorongásról van-e szó, vagy más áll a háttérben? Kisfiam 20 hós (kor stimmel) és néhány hete csak velem hajlandó lenni, apával nem. Persze én vagyok itthon vele sokat, velem alszik, ha éjszaka felriad, stb, de eddig apával is pont olyan jól elvolt, el tudtak menni kettesben sétálni, kirándulni, a dédihez, együtt fürödtek, most viszont nem kell neki apa egyáltalán. Ellöki magától, nem hallgat rá egyáltalán, mintha ott se lenne amikor én is jelen vagyok. Rám szépen hallgat, megcsinálja amit mondok neki. Viszont a munkám most arra kényszerít, hogy egy-egy napra apával hagyjam a fiamat. De ilyenkor jön a hiszti, a sírás anya után (itthonról dolgozom), és semmit nem hajlandó csinálni ha én nem vagyok ott. Mi történhetett? Nagymamákkal jól elvan, bár estére már mozdulni sem hajlandó mellőlem, látszik, hogy hiányzom neki, de ettől függetlenül napközben jól elvan a mamákkal. A férjemmel miért nem? Apát ez nagyon megviseli, azon rágódik, hogy mit csinált rosszul, hogy keveset van-e itthon, vagy más gond lehet-e? Próbálom megmagyarázni neki, hogy ez nem az ő hibája, egyszerűen most ilyenje van a kisfiunknak, de látom rajta, hogy rettenetesen bántja és hiányzik neki a közös, apás együttlét. Mit tanácsol?
    Köszönettel!

    Válasz:Előfordulhatnak ilyen időszakok, ez nem a ti hibátok, hanem a gyerek változik. Most érzi, hogy néha nem ő van a figyelmed középpontjában, hanem a munka, ezért jobban ragaszkodik hozzád, aztán néhány hét múlva megszokja és helyrebillen az egyensúly. Amikor apával vannak, csináljanak közös programokat, pl. játszótér, séta új helyeken, ami egészen új és ami veled nincs, ez eltereli a figyelmét arról, hogy te nem vagy ott és a kapcsolatukat is erősíti.

  • Timi

    2010. március 24. szerda

    Szervusztok! Fiam 5.5 ho-s es nalunk is elkezdodott a szorongas, szerintem. Nem csodalkoznek, a fogzast is koran, 3 hosan kezdte. Eddig egyedul jol megvolt, de most mar, ha kimegyek a szobabol ill. odaadom masnak, de ott vagyok vagy a legujabb, h idegen helyen iszonyuan, vigasztalhatatlanul sirni kezd. Meg a cici sem nyugtatja meg, ejjel egyebkent csak a cici vagy ha felvesszuk kezbe, azonnal alszik tovabb. Kicsit zavaro a 2-5 alkalmi keles ejjel, nem tudom mit kenne tennem v. majd kinovi ezt? Azelott gyonyoruen aludt ejjel, szepen ebren letettem es ra 15p-re aludt. Meg nem fordult at, nem jarkal, lehet ez a baj?

    Válasz: Ez még nem szeparációs szorongás, csak tudja, hogy nem vagy ott és jelzi.

    Alvás: Ezeknek a tüneteknek két oka lehet. Az első a fogzás. A fogzás nem úgy néz ki, hogy amikor már látszik a kicsi ínyén valami, akkor kezdődnek a tünetek is, hanem általában 3-4 hósan már megkezdődnek a kellemetlen tünetek (nyálzás, rágás, étvágytalanság, ébredések, nyugtalan alvás, enyhe hasmenés) és csak utána kb. 5-6 hósan törik át az első fog. Amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.
    Mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz).

    A másik lehetséges ok, hogy nappal nem lakik jól. Ebben a korban gyakori,hogy annyira érdekli a babát a külvilág, hogy nappal nem eszik eleget és éjszaka pótolja be, ami nappal kimaradt. Próbáld meg estefelé gyakrabban szoptatni, akár fél óránként is megkínálhatod, így biztosan teli pocakkal fekszik le majd (ne csak egyszer próbáld ki, lehetőleg többször, mert elsőre minden próba hatástalan szokott lenni)

    A napközbeni alvása pont elég, ebben a korban a legtöbb baba 3×30-60 percet alszik, vagy 2x 1-1 órát. Ilyenkor alszanak nappal a legkevesebbet, mert nem tudnak még annyit mozogni, hogy elfáradjanak, a játék pedig már önmagában nem fárasztja el őket. 7-8 hósan növekedni szokott ennek a mértéke, amikor mászni kezdenek, mert akkor már fizikailag lefárasztják magukat.

    Addig ne alkalmazz felvesz-letesz módszert, amíg az okokat ki nem szűrted, mert ha fáj a foga vagy éhes, akkor hiába küzdesz az önálló alvásra szoktatással.

  • Albu Eniko

    2010. március 22. hétfő

    Kislanyom 11 hos, eddig nagyon jol ott maradt edesanyamnal, de 2 hete nem akar, ahogy bemegyunk a hazaba latom rajata, hogy retteg, hogy nehogy ott hagyjam,gondolom ez a szeparacios szorongas, persze ha elmaradna is nagyon sirna.Mit lehet tenni?Meddg tart es?Most maszik lehet ha elkezd elmenni akkor megszunik, ja es persze ejjel is felsir.

    Válasz: Ez természetes reakció ebben a korban. Csináld azt, hogy elmondod neki, mielőtt elmész, hogy “anya most elmegy, de majd ebéd után visszajön, addig játszol a mamával” (mindig olyan időpontot mondjál, amit ő is meg tud érteni, cselekvéshez kösd a magyarázatot, mert a “2 óra múlva jövök”-öt ők még nem értik). Ha rendszeresen a mama vigyáz rá, akkor ez csak átmeneti lesz nála és meg fogja szokni megint. Nem kell nagy hűhót csapni körülötte, de mindig búcsúzz el, mert ebből megtanulja a kicsi, hogy ha elmész, utána vissza is fogsz jönni.

  • Ildikó

    2010. január 01. péntek

    Végigolvastam a hozzászólásokat. A legtöbb anyuka leírja azt a problémát, amivel mi is küzdünk, csak az érdekessége a mi esetünknek, hogy 1 éves kisfiunk ezeket a dolgokat apával kapcsolatban csinálja. Most már világos számomra, hogy nem hisztis, hanem szeparációs szorongása van. Úgy viselkedik apával, ahogy a cikkben szerepel. Na de miért vele, én ilyenről még nem is hallottam.
    Kedves Ági, te találkoztál már ilyen esettel?
    Legjobban az esetünk Vikica november 24.-én leírt történetéhez hasonlít, kivéve, hogy apa a főszereplő. Már tegnap éjjel én hiába keltem fel hozzá, sírt, míg apa oda nem jött. Eddig csak a nappalok voltak kaotikusak, most már lehet éjjel is őt fogja keresni. Apa mondja, neki nem gond, de hát ő dolgozik is, amíg én “jobban” bírnám az éjszakázást.

    Válasz: Még nem hallottam ilyenről. Ha Apa dolgozik és keveset van otthon, akkor esetleg az lehet a háttérben, hogy ő érdekesebb neki, amikor ő is ottvan. Ha sokat van otthon, akkor pedig tényleg lehet szeparációs szorongás is.

  • Szilvia

    2009. december 26. szombat

    Sziasztok!
    nálunk,sajnos nem tudom,mi milyen korszak van éppen.Már elmúltunk 10 hónaposak és napok óta képtelenség fekve bepelenkázni a lányom.Ha a hátára fektetjük,úgy ordít mint akit nyúznak.A nappali alvás is így nehezen megy.Éjszaka viszont végig alszik.Tudja valaki miért csinálja? Másnál is volt ilyen?

    Válasz: Most a legmozgékonyabb, ezért nem szeret egy pillanatig sem nyugton lenni, türelem, ez teljesen normális. A nappali alvásnál gondolni kell arra, hogy most már akár 4-5 órát is ébren tud lenni, és lassan el fogja hagyni az egyik alvást, rátér a kétszeri alvásra.

  • Marianna

    2009. december 04. péntek

    Kedves Agi,
    letezik h ez a szeparacios szorongas elobb kezdodik mint 8 honap? az en babom most 3.5 honapos, de mar kb egy honappal ezelott o mar olyan volt amit fentebb lehet olvasni, h nem lehetett egyedul hagyni. Sot akkor olyan volt mikor meg nem is latott. ilyenkor a kis bolcsot mindig ki kellett huzni a nappaliba h hallja a hangunkat ugyanis csak igy votl hajlando aludni. akkor meg a mi sozbankban aludt a bolcsoben. ha en is lefekudtem vele akkor siman aludt, de ha kijottem a sozbanbol akkor rogton felsirt. Most mar a bolcsot kinotte igy a kis agyaban alszik a mellettunk levo szobaban es az ajtot nyitva hagyjuk. de csak ejjel hajlando a kisagyaba aludni. ahogy felkelt enni az lehet nala 3.30 – 5.30 kozott de utana csak mellettem hajlando elaludni. ha vissza teszem a kisa agyaba akkor 0.30-1 orankent felsir es cicire kell rakni ha magam melle teszem siman 7.30ig is bealszik. Sajnos 3 honapos kora ota nekem vissza kellett jonnom dolgozni ugyanis kulhonban a Mo szoc haloval ellenben sem TGYAS, GYES, GYED nincsen egy fiuzbol meg nem lehet megelni de tengodni sem lehet nagyon ha lakashitel van es nekunk van. nagyanyo vigyaz raja tehat kornyezet valtozas nincs, nagyanyo velunk lakik. reggel mielott dolgozni megyek megszopiztatom es mikro hazamegyek csak vele vagyok. Apjaval jol megvan de csak ieig oraig. van mikor tok jol jatszanak es hazaerek ahogy beteszem a labam a lakasba de votl mar olyan h csak behajtottam a garazsba a kocsival, mar raplizni kezdett es onnantol az apjaval nem akar megmaradni. persze apa nem veszi jo neven es maga kompetenciajat kerdojelezi meg h o biztos nem eleg jo h a gyerek engem akar. en meg ha otthon vagyok semmit sem tudok csinalni. hallottam errola szeparacios szorongasrol, es letezik h ilyen korai korban jelentkezik?
    ill felek attol h visszajovetelem a munkaba vmi lelki serulest ad a gyereknek. tudnal nekem ebben tanacsot adni? itteni szakertoket kar kerdezni mert itt Ausztraliaban azon az elven vannak ha gyerek alkalmazkodjon a mi eletstilusunkhoz es ne forditva es itt arra nevelnek minket h minel elobb szeparalodjunk es igenis ha szabadsag kell akkor itt az allam heti egy napot biztosit ingyenesen a bolcsodeben. ill mivel nincs semmi szocpol halo igy sok mama akik nagy jovedelmen voltak visszajonnek dolgozni. en nem tartom egeszsegesnek de az itteni tarsadalmat nem erdekli ez a tema. Te errol mit gondolsz?
    Koszi

    Válasz: 3,5 hónaposan még nincs szeparációs szorongás, ilyenkor még a baba lelkileg egyféle szimbiózisban él veled. Pont ez okozza a fenti jelenségeket, hogy melletted megnyugszik, ez teljesen normális. Lelki sérülése nem lesz ettől, mert még nagyon kicsi, ezért ezt szokja meg. 8 hónapos kor után már nehezebben élik meg a gyerekek az elválást, de lelki sérülést ekkor sem okoz, emiatt nem kell aggódnod.

  • Vikica

    2009. november 24. kedd

    Hát Ági, tényleg nem egyszerű dolog ez a szeparációs szorongás. Nem gondoltam volna, hogy így próbára tesz minket. 8 és fél hónapos, 2 hete mászik, 2 napja felállt kapaszkodva. már 8 hós kora előtt elkezdett nyűgösködni amikor otthagytam valahol. De most! Olyan keserves sírásban tör ki ha szem elől veszt, egyszerűen nem gondoltam volna hogy az én lányom ilyet tud. Már pisilni is csak úgy tudok menni, ha odaültetem a wcajtóba… Mindenhova viszem magammal, akármit csinálok, így nagy nehezen bár, de megoldódnak a nappalaink. Azt gondoltam ennyi, de sajnos nincs vége. Már éjjel sem szeretne egyedül lenni. Már 2-3 órával a lefektetés után felsír (gondolom amikor már picit kialudta magát). bemegyek, kiveszem, megszeretem, visszateszem. általában jön a keserves sírás, ugyanaz mint nappal, megismerem már. vagy ha szerencsém van, nem ordít, hanem szépen oldara fordul (igy alszik) és cumizza az ujját. én meg simizem. és simizhetem a végtelenségig, mert hihetetlen felszínesen alszik, és kb. 10percenként ellenőriz, hogy még mindig mellette vagyok-e: hanyattvágja magát. Ha ottvagyok, simizem és visszafordul, megnyugszik. ha nem vagyok ott (aztgondolom szépen elaludt végre és visszamerészkedek az ágyamba), keserves sírás jön. megyek és kezdődik előröl az egész. és nincs vége soha!! tegnap 2,5 órán keresztül csináltam, azt gondoltam végigcsinálom, egyszer csak elalszik mélyen, de nem igy volt. akkor már olyan fáradt voltam, hogy muszáj volt döntenem: rázárom az ajtót vagy magunkhoz vesszük. Hát odavettük. nem tudok, és szerintem nem is szabad egy szorongó gyereket magára hagyni, valószínűleg sérülne tőle. és velünk -láss csodát- mukk nélkül alszik a hajnali szopizásáig (ameddig ezelőtt szinte fektetéstől aludt..). Anyukám szerint manipulál bennünket, hisztizik, ez már nem segélykérés. Tudnál abban tanácsot adni, hogy miről lehet felismerni a hisztit és olyankor mit kell csinálni ebben az életkorban (ill. később – talán jó cikk lenne- egy ötlet). Illetve azt kérdezném még, hogy mit lehet csinálni, ha én nem akarom magunkhoz venni (ugyanugy alig alszok, ill. félek hogy odaszokik később is). alvósállatkát hiába adtam, nem érdekli, pelenkát is csak ideig óráig morzsolgat, csak én vagyok jó. apa nem vállalja hogy bemegy éjszakázni. a mamája esetleg pár napig itt alhatna, de szerintem hozzá is nagyon ragaszkodik. van még valami amit lehet tenni? olyan fáradt vagyok. mikor múlik el?

    Válasz: Nem mondanám, hogy ez manipulálás, ez negatív tartalmú szó, ő pedig nem akar rosszat – csak ragaszkodik hozzátok. Nappal ez a dolog, el fog múlni, ahogy felismeri, hogy akkor is megvagy, ha ő közben a lakás másik pontján tart felfedezőtúrát 🙂 Szerintem jól teszed, ha nem hagyod magára, és ha ez bevált és hosszútávon is beválik, szerintem aludjatok együtt, idővel kinövi majd és elköltözik az ágyatokból.

    Az megoldás lehet, hogy a nagymama vagy Apa bevállalja, hogy pár napig ő fekteti és éjjel ő megy be, velük ugyanis egészen más a kapcsolata, mint veled, hozzájuk nem ragaszkodik úgy, mint hozzád. Veled eddig egynek gondolta magát, a szorongás pont attól alakul ki, hogy felismeri, nem vagytok összenőve.

  • kornélia

    2009. november 20. péntek

    Kedves Ági! A kislányom 11,5hónapos mi most vettük észre, hogy nem olyan a gyermekünk mint eddig. A keresztszüleinél szerettem volna hagyni /akiket egyébként nagyon szeret/, de nem maradt. Nem tudom, hogy mi a jó erőltessük vagy majd kinövi? Már többször volt velük, soha semmi gond nem volt. Azt már régebben észrevettem, hogy nélküle semmit nem csinálhatok, de ezt ügyesen megoldjuk. Igaz már velem is alszik, én szerettem volna vissza szoktatni a helyére, de az apukája azt mondja nem zavarja. sajnos így ő a nappaliban alszik mivel keskeny az ágyunk. Még azt szeretném kérdezni meddig tart ez a szeperációs szorongás? Köszönöm Kornélia

    Válasz:A szeparációs szorongást szép lassan kinövi a kicsi. Erőltetni nem szabad, de azt lehet, hogy megbeszéled vele, hogy most elmész, és mikor fogsz visszajönni (ne azt mondd, hogy 2 óra múlva, hanem, hogy alvás után vagy ebéd után ) és vele mi fog most történni (“addig te játszol kisautósat a keresztanyuval”). Ha mindig így csinálod, megtanulja, hogy nem veszít el téged végleg ilyenkor és nem történik semmi baj, vissza fogsz jönni, ahogy megígérted.

  • Niki

    2009. szeptember 30. szerda

    Kedves Ági!

    Most újra olvastam ezt a cikket, ami sokat segített a 9 hónapos kislányom viselkedésének megértésében. Most 14 hónapos és szerintem újra a szeparációs szorongással állunk szemben kb. 1 hónapja. Mindent csak velem akar csinálni, ha én is a társaságában vagyok, ha nem lát, bárki ismerőssel (apa, nagyszülők) jól elvan. Megjegyzem, hogy most kezd egyedül járkálni. A gondom az, hogy ha én is ott vagyok, apáról szinte tudomást sem vesz. Csak hozzám jön, eltolja a férjem kezét a játékaitól és mivel már sokat beszél, közli, hogy “Apa nem, anyával”. Egyébként nyugodt, de nagyon mozgékony, érdeklődő gyerkőc. A férjem szegény nagyon nehezen vislei ezt a helyzetet. A kérdésem az, hogy mi lenne az ő részéről a legjobb viselkedés ebben a helyzetben, hogyan tudnék én segíteni?
    Előre is köszönöm!
    Niki

    Válasz: Ez átmeneti dolog, mivel te vagy vele a legtöbbet, ezért hozzád ragaszkodik leginkább, de ez el fog múlni, addig Apa fogadja el ezt.

  • Mariann

    2009. szeptember 01. kedd

    Kedves Ági!

    Már elég régen kértem tőled tanácsot gyermekeimmel kapcsolatban. Eddig minden szépen, jól alakult. 9 hónapos kislányom és majdnem 3 éves kisfiam van. Két hónapja egy szobában alszanak, minden probléma nélkül. Kb 2 hete viszont a kisfiam nem hajlandó az ágyában aludni, csak velem. Azt mondja, hogy valami lejön a mennyezetről. Gondolom egyszer rosszat álmodhatott, vagy most kezd félni bizonyos dolgoktól. Engem nem zavar, ha velünk alszik. A kérdésem inkább az lenne, hogy hagyjam, hagy aludjon velünk, vagy törekedjek arra, hogy a saját ágyában aludjon. (az utóbbit többször megpróbáltam, de 1 óra próbálkozás után megsajnáltam.)
    Válaszod előre is köszönöm!

    Mariann

    Válasz: Szerintem hagyd neki, hadd aludjon veletek. Majd ha már nem fél a sötétben, leszokik róla. Azt is lehet, hogy kap egy matracot az ágyatok mellett és oda teszed le, így együtt vagytok mégsem egy ágyban.

  • MTünde

    2009. augusztus 23. vasárnap

    Kedves Ági,

    Augusztus 9-én volt 1 éves a kisfiam. Egy éves kora körül kezdődtek az alvásproblémáink. Addig egyedül aludt el, most viszont csak ha ott vagyunk vele. Mivel júliusban visszamentem dolgozni, volt 2 hét amit a nagymamánál töltött vidéken. Közben meglátogattuk, de máshogyan nem tudtam megoldani a felügyeletét. A második hét végén kezdődtek az alvászavarok. Csak úgy alszik el, ha ott vagyunk vele, különben képes hányásig sírni. Mit tegyek? Gondolom ez már a szeparációs szorongás időszaka. Nagyon fontos lenne újra szépen megtanulnia aludni, mivel van egy 3,5 éves kislányom is.
    Válaszod előre is köszönöm. Tünde

    Válasz: Ennek az az oka, hogy tesztelni akarja, hogy éjszaka is megvagy-e. Segíthet, ha éjszakára alvósállatkát kap, vagy akár a te kispárnádat, mert annak “anya-szaga” van, de az is megoldás lehet, ha éjjel pár napig Apa megy be hozzá, ez általában 1-2 nap alatt megoldja a gondot. Azt is lehet, hogy az első ébredés után magad mellé fekteted, de csak akkor, így ha kinövi ezt a korszakot, nem fog beszokni az ágyatokba, addig viszont jól alszotok.

  • Zsuzsi

    2009. július 31. péntek

    Kedves Ági,
    Az én fiam 11,5 hónapos nagy súlyú mégis nagyon erős fejlett baba. Elég korán csinált mindent, 5 hónaposn ült, 8 hónaposan mászott, állt, 10 hónaposan egyedül ment. Hogyha visszagondolok nekünk nem volt egy “nyugott” időszakunk sem, nagyon megviselte a 4 hónapig tartó hasfájás és 3 hónaposan jött ki az első foga, mostmár a 9-10-et várjuk csak napok kérdése /kisörlők/ Nagyon anyás, és szinte semmit nem tudok haladni a házimunkával csak nagy ordítások hevében. Mindent kipróbáltam. Hagytam is már sírni de ez sem jön be. Érdekes úgy porszívózni, hogy fogom a 12 kg-os gyermekemet. Mit tudnál tanácsolni, mert mindent amit írtál próbáltam rendesen igyekeztem felépíteni mindent de nem megy. A kisoroszlánom erősebbenk bizonyúlt nálam.
    Üdv
    KZsuzsi

    Válasz: Próbáld bevonni a házimunkába, a fiam ennyi idősen a porszívón ült vagy együtt fogtuk a csövet, vagy tologatni próbálta, a fürdőszobában száraz szivaccsal csiszatolt, amíg én takarítottam, ki-be pakolta a mosógépet, megkeverte a palacsintatésztát – szóval mindenhol ott volt 🙂

  • Niki2

    2009. július 31. péntek

    Kedves Agi,
    meg az elozohoz hozzafuznem, hogy velem alszik a kisfiam. Es amit meg meg akartam emliteni, hogy elalvasnal fogja a fulemet. Van amikor engedem, van amikor nem (mert pl erosem markolassza, es faj), olyankor mondjuk megfogom a kezet. Nem tudom ez jelent e valamit?! Illetve, amikor mondom neki, hogy most ezt vagy azt csinalom, menjel jatsz kicsit a szobadban, epits egy szep nagy tornyot, akkor elkezd kiabalni… Varom valaszodat!

    Válasz: Ez nem jelent semmit, egy rossz szokás. Adj neki helyette plüssbabát és akkor azt fogja szorongatni.
    Azért kiabál, mert tudja, hogy nem leszel vele, ez a szeparációs szorongás jele, teljesen normális reakció.

  • Niki2

    2009. július 31. péntek

    Kedves Agi,
    Kisfiam 2 eves es harom honapos, de meg mindig nincs el nelkulem, mindenhova kovet, jon utanam a lakasban. Semmit nem tudok csinalni nelkule, es o sem tud semmit nelkulem. Jatszoteren is akarja, hogy mellette legyek, jatszohazban 10 percig szaladgal, elvan, aztan akarja, hogy menjek vele. Barmilyen izgalmas, kedvenc mesejet nezi, ha kimegyek a szobabol azt eszreveszi, es jon utanam. Eddig itthon voltam vele, majd csak szeptembertol megy bolcsibe. Csak boltba megyek el nelkule neha, akkor apukajaval van itthon, olyankor nincs gond, nem sir, keres, de parom mondja neki, hogy csak boltba mentem el, es nincs utana gond, ketszer hagytam anyukamra, 2-3 orara, nem volt gond. Egyszer volt, hogy nagyon sirt, itthon maradt ferjem hugaval, csak boltba mentem el. De nem hiszem, hogy ez lenne az oka az igy elhuzodo szorongasanak. Hol ronthattam el? Motivalom is az egyeduli jatekra. Mondom neki, hogy menjen a szobajaba jatszani, de nem akar (nagyon nagyon ritkan rovid ideig). Ennyire unatkozna, ennyire szuksege lenne a tarsasagra vagy ez tenyleg szeparacios szorongas meg ennyi idosen? Olvastam valahol, hogy akkor huzodik el igy a szorongas, ha a szulovel nem eleg egeszseges, nem eleg biztos a kapcsolat. Mi a velemenyed? Mit javasolsz?

    Válasz: Ez tényleg szeparációs szorongás, a bölcsivel sokat fog javulni. Most ahhoz van szokva, hogy te mindig ottvagy vele, minél többet lesz nélküled, annál többet fog javulni a dolog.

  • Timó

    2009. július 06. hétfő

    Kedves Ági!

    Lehet, hogy sokak számára ez buta kérdés, de mikortól lehet nevelni a gyereket?Úgy értem, hogy mikortól értenek meg dolgokat, osszefüggéseket, hogy mit-mikor és miért kell, szabad, vagy nem lehet?
    Másik kérdésem, hogy gyermekem most 6 hónapos, még nem tud egyedül ülni. Ha lemegyünk sétálni, kezdődik a hiszti, egyszerűen nem marad meg a babakocsiban, pedig nincs felkapatva, viszek le neki játékot, hogy ne unatkozzon, stb.Most készülünk el hármasban nyaralni, és ott bizony nagy gondot fog ez jelenteni.Mit tanácsolsz, hogyan tudnám hozzá szoktatni?
    Köszönettel:
    Timó


    Válasz:
    A “ha-akkor” összefüggéseket, ami mondjuk a büntetésekkel kapcsolatban előfordul, 2 éves kor után értik meg.
    Próbáld meg a babakocsiban felültetni (nem teljesen, csak 150 fokban, hogy kilásson), vagy ha ez sem tetszik neki, akkor használjatok kengurut vagy hordozókendőt.

  • kata

    2009. május 14. csütörtök

    Kedves Ági!

    Fiam 8 hónapos,mászik, térdel mindenhol. Egy ideje naponta 1szer alszik, délelőtt, vagy dél körül. 45perc és 2.5 óra között valamennyit. A baj az, hogy délutánra is elálmosodik, hiszen nyafizik, nagyon dörzsöli a szemét. Hiába teszem be az ágyába, max 10 percig marad nyugton, utána feltérdel, mászik, beszélget, egy idő után nagyon sír. Kiveszem, beteszem, visszaviszem játszani és ezt ismételgetem, de ma 1 percet sem aludt 1 óra óta, és most vacsi után is egyből feltérdel. Szerinted mit tehetek hogy aludjon még egyszer (már a babakocsiban sem a sétánál)? Ha tudsz, kérlek segíts.

  • Csilla

    2009. április 26. vasárnap

    Koszi Agi a jo tanacsot pont most 3 napja kezdte a felelmet kimutatni de anyira hogy egy lepest lepjek odebb mar sir ,remelem hasznalni tudom majd tanacsaid es bevalnak,meg csak 7 hos de mar masxzik es gondolom az valtotta ki hogy hagytam egyedul a szobaba hadd fedezze fel es lehet ezert fel hogy elmegyek.

  • Rita

    2009. április 25. szombat

    Kedves Ági,

    Köszönöm a választ, megpróbálom akkor még jobban bevonni. Eddig is kapott ezt azt pl. a konyhából, sőt ő választhatta ki, de azzal is csak ideig-óráig volt el (szerintem azért mert én a pulton dolgoztam, ő meg a földön játszhatott). Azért még próbálkozom :-). A mosást kipróbáljuk, a törölgetést a saját kis asztalrészén már aktívan csinálja pár hete :-))). A porszívózás is érdekes volt egy darabig, de sajnos jött egy több hétig elhúzódó nátha orrszívózással, így már nem tartozik annyira a kedvencek közé.

    Én is gondoltam rá, hogy talán nagyon körülugráltam korábban, de azért figyeltem arra is, hogy ő próbáljon ki dolgokat, játékokat. Lehet, hogy még így is túl sokat segítettem :-(((? vagy csak babamértékkel türelmetlen voltam ha úgy láttam nem boldogul és kudarcélménye van.

    Remélem azért nem öltem el csírájában az önállóságot a kislányomban, igyekszem jobban odafigyelni a jövőben. Köszönöm a tanácsot!

  • Emese

    2009. április 25. szombat

    Szia Ági!
    Amit írtál tökéletesen ráillik a 13 hónapos kisfiamra. A 8. hónap sok szempontból vízválasztó volt; felállt, kibújtak az első fogai, egyre többször ébredt fel éjszaka és ezzel egyidőben elkezdődött nálunk az anya-banya-mánia-ahogy én hívom. Néhány hete viszont ez mérséklődött és egyre jobban elvan a nagyszülőkkel és a nagynénikkel is. Sőt. Újabban a nyafogás csak nekem jár.
    A második hullámról most hallottam előszőr, azt hittem a nehezén már túlvagyunk :-(. A problémám az, hogy 19 hónaposan bölcsibe fog menni. Számíthatok arra, hogy ez is hónapokig el fog tartani nála vagy nem törvényszerű? Van valami amivel esetleg segítheném?
    Köszi

    Válasz: 19 hónapos koráig még sok minden fog változni. Van olyan baba, akit kevésbé visel meg a másfél éves kori “válság”, van, akit jobban, de általában már 19-20 hónaposan, ha van idő türelmesen beszoktatni, akkor nem szokott gond lenni a bölcsivel.

  • ancsa

    2009. április 25. szombat

    Sziasztok!

    10 és fél hónapos kislányomnál, soha nem tapasztaltam szeparizációs félelmet. 2 hetes korában elköltöztünk nagyon messze a nagyszülőktől, ők kb 3 hetente tudnak jönni, akkor 1-1 órácskára velük hagyjuk, (eddig 3x) de soha nem sír, ha idegen jön hozzánk és felveszi, akkor sem, a játszótéren sem ha picit otthagyom, ha kimegyek a szobából sem … eljátszik egyedül ha a konyhában főzök, vagy ha a fürdőszobában vagyok, ha elmegyek és a férjemmel marad, soha nem sír utánam…. mondjuk mi együtt alszunk, soha nem hagytam sírni egy percig sem, nem kapott cumit, cumisüveget, csak cicit, mindig cicin alszik, ott nyugszik meg… éjszaka mikor ébredezik csak odafordulok, két korty és szépen alszik tovább, 1-3x. De engem ez nem zavar, ha neki erre van szüksége, llegyen, már megszoktam…soha nem bortíjuk fel a napirendjét, nem is tudom mikor sírt utóljára, mindig tudom mikor mi jön és valószínű ő is…. nincs hiszti soha….
    Remélem nem baj hogy nem szorong ha nem lát engem?

    Válasz: Egyáltalán nem gond, minden gyerek más ebből a szempontból, van, akit kevésbé visel meg a szeparációs szorongás, van, akit jobban, van akin semmi sem látszik.

  • Niki

    2009. április 24. péntek

    Kedves Ági

    Köszönöm a cikket, sokat segít és megerősítést ad!

    Niki

  • Timi

    2009. április 24. péntek

    Sziasztok!
    Nálunk is most kezdődőt , de mi még csak 6,5 hónaposak vagyunk. Az éjszakák még midig sokszor felkelősek, 3 eszünk és evések között is felébred az én picurim, de most már azt modtam hogy elég és amikor nem enni kezd hagyom kicsit sírni és mikor már nem hiszti csak akkor megyek át megnyugtatni. Remélem hamar elhadja a plusz felkeléseket mert így is már néha elég fárasztó éjszaka felkelni megetetni.

  • Rita

    2009. április 24. péntek

    Kedves Ági,

    Érdeklődve olvastam a cikket, remélem, hogy azt írod majd valahol az első szeparációs szorongás hónapokig is eltarthat. Az én 1 éves kislányom extra “anyás”. Otthon folyamatosan sír és cirkuszol ha mást csinálok, ilyenkor nem is játszik egyedül, ha valami újdonságot vagy kedvenc játékát adom neki maximum 2-3 percig van el vele. Sőt, ha jól végiggondolom tulajdonképpen nem is játszik egyedül, mindent együtt csinálunk. (ha más nem ott ülök mellette és figyelem, mert ha eljövök a közeléből sír).
    Egyedül társaságban pl. zenés foglalkozás, baba-mama jóga vagy játszótér az a hely, ahol néha-néha eltávolodik kicsit, de ott is előbb-utóbb a nyakamban lóg újra vagy ha más nem megy, akkor a nadrágomban kapaszkodik. (még nem jár, csak mászik). Másnál hagyni kész rémálom (annak akinél hagyom, volt, hogy 3 órán át sírt anyukámnál – ez azért kicsit már javult).
    Először én is a szeparációs szorongásra fogtam, de nem hiszem, hogy ez eltart 4 hónapig és abban sem bízom már, hogy javulni fog valaha. Kicsit nehéz így a házimunka, de főleg a feltöltődés, abban a kétszer másfél órában próbálok mindent megoldani amikor napközben alszik. Este lefektetés után folytatódik a műszak és mire pl. olvasni tudnék vagy zenét hallgatni inkább az alvást választom.
    Normális ez így és csak véletlen, hogy az ismerőseimnél nem ilyen típusú gyerekek vannak? Lehet valamivel segíteni a helyzeten? Ha van praktikus tanácsod szívesen veszem!

    Válasz: A házimunkát csináljátok együtt. Vond be! Így ugyan minden lassabban halad, de nagyon fogja élvezni. Mi pl. kijelöltünk egy fiókot a konyhában, amit főzés alatt pakolhattak, kaptak edényt, amin dobolhattak, másfél éves koruk körül más mind a kettő “segített” krumplit, répát pucolni stb.
    A teregetést imádják, 1 évesen már simán meg lehet kérni, hogy pakolja ki vagy be a mosógépet (az előre odakészített ruhákkal), lehet neki egy száraz szivacsot adni, amivel törölgethet. Neki ez játék, te meg legalább tudsz pihenni addig, amíg ő alszik.

    1-1,5 éves kor között a felfedezés időszaka van, amikor a kicsi elindul nagy saját utakra, de két menet között mindig visszatér az anyukájához. Nálatok is ez van, csak a felfedezőutak rövidebbek, ennek több minden állhat a hátterében, pl. (és most ezt ne vedd magadra, de ez a tapasztalatom) akkor szokott ez előfordulni, amikor az anyuka túlságosan körülugrálja a kicsit kiskorától kezdve, mindent megmutat neki, nem támogatja az önállósági törekvéseit, inkább azt az érzést támogatja benne, hogy “te még kicsi vagy, de sebaj, majd én segítek neked mindenben”

  • VZs

    2009. április 24. péntek

    Az én kisfiam 20 hónapos, egészen pici kora óta “ott lett hagyva” mamáknál, hogy Apával tudjunk kettesben lenni vagy vásárolni, stb.
    Így szerintem ezt megszokta és nem idegenkedik az elválástól, nem fél, hogy nem lát.
    Napközben nagyon jól elvan mamákkal, Apával; viszont este, vagy ha nyűgös, álmos akkor anya-bajos. Mostanában lökdösi Apát, hogy ne érjen hozzá, engem akar. Tegnap a fürdést végigsírta, mert nem Apával akart fürödni. Rossz érzés ez.
    Az alvásnál sokat segített a külön szoba nálunk. Gyakorlatilag azóta alussza végig az éjszakát. És ugyan előfordul, hogy felébred és sír, olyankor át kell mennem Hozzá, de ha mellé fekszem, könnyen visszaalszik.
    Nekem csak az lenne a kérdésem, az rossz, ha a gyereknek nincs szeparációs szorongása? Nem szeret annyira? Vagy nem kötődik hozzám annyira? Miért van az, hogy ha a Mamák nálunk vannak, vagy mi a Mamáknál, jóformán “le sem tojik”? Sőt! Néha el is lökdös, menjek onnan és mondja, hogy Mama labdázzon vele, Mama adja rá a ruhát…

    Válasz: Ez nem azt jelenti, hogy nincs szeparációs szorongása, hanem, hogy nem olyan erőteljesek ennek a jelei, ez egyáltalán nem gond. Az is közrejátszhat, hogy hozzászoktattátok a nagymamához. A nagyobbik fiamnál sokkal erőteljesebb volt a szeparációs szorongás, ha kicsi talán egyszer, ha ellenkezett, hogy nem akar a mamánál maradni, mivel ő megszokta, hogy nem csak vele vagyok kettesben.

  • Barbara

    2009. április 24. péntek

    Kedves Ági!
    Nagyon örülök, hogy olvastam ezt a cikket, mert nálunk Apu épp lelkibeteg, hogy nem szereti a lányunk, mert ha otthon vagyok, Apu nem jó pótlék, csak én kellek…
    Egyébként jól elvoltak, de mostanában ez a helyzet.Igaz az is, hogy az elmúlt két hónapban sokszor kellett iskolába mennem, és így a nagyik, vagy az apja vigyázott rá, biztosan ezt is megérzi, és ezért akar a szokásosnál is jobban csak engem…
    Mondhatom azt az apukájának, hogy ez normális, és majd kinövi?
    Köszi
    Barbi

    Válasz: Igen, ezt ki fogja nőni.

  • Kata

    2009. április 24. péntek

    Sziasztok!Remélem mindenki jól van.Mcleod3!Tegnap olvastam a málnalevél teáról,nagyon sok mindenkinek bejött,én nem ittam egyikkel sem,de most azt hiszem hogy elkezdem inni a 36.héttől.Sok kismama azt mondta hogy nagyon hamar megszült,hamarabb tágultak.Aztán hogy ez csupán a véletlen műve vagy tényleg a teától azt nem tudom.Ti hallottatok valamit erről??

  • bettibea

    2009. április 24. péntek

    Nagyon érdekes a Csilla felvetése, ezen már én is sokat gondolkoztam, mi lehet az oka, hogy egyes babák is ugyanazokon a fázisokon mennek keresztül, mégsem okoz nekik nagy problémát, alvászavart….mások meg végigsírják és “hisztizik” ezt az időszakot.
    Persze függ a természetüktől is, mert minden baba más, de mégis miért?
    Én csak hallgassak, mert az én fiam egy angyal. 6 hóig ő is éjszakázott, aztán szépen pár hét alatt leszokott róla( Ági segítségével:)) és azóta nincs ilyen gond szerencsére.

    Bár pár napja éjjel felsír néha, a fogára gyanakodtam, de amint odaültem mellé, érdekes módon nem fájt neki. Lehet nála ez a szep.szorongás most jön ki? 8 hósan nem volt, most majdnem 14 hónapos. Persze a foga is jön, már a rágók és a szemfogak is, egy szerre vagy 4 darab. Azt vettem észre, hogy ha adok neki lefekvés előtt Nurofent, akkor nincs ilyen ébredési gond, ha nem adok, felkel. Szerinted Ági, meddig adhatok neki? Nem árt ha minden este Nurofennel fekszik le?

    Válasz: Azért, amiért az egyik ember különbözik a másiktól. A babák sem egyformák, más alaptermészet, más környezet, a szülőknek is más a temperamentuma, és még sok más körülmény is számít (fronthatás, időjárás stb.)

    Ameddig nem jön ki a foga, addig kaphatja.

  • Ditte

    2009. április 24. péntek

    Köszi Ági, ez a cikk most nagyon jól jött. Erről még sehol nem olvastam/hallottam, és pont beköszöntött nálunk is nemrég. (mármint a másféléves szeparációs szorongás)

    Szóval köszi mégegyszer. Egyébként szívesen olvasnék a szégyenlős gyerekek beilleszkedési szokásairól és hasonló dolgokról is.

  • csilla

    2009. április 24. péntek

    Érdekes volt az írásod, Ági, a 1,5 évesek szorongásáról eddig még nem is hallottam.
    Az én 20 hónaposom 2 és 4 hónapos kora között aludta át az éjszakákat, és azóta sem (csak mutatóba néhányszor), vagyis 1-szer vagy többször még ébred. Ami a furcsa, hogy néhány ismerős anyukának tényleg régóta átalussza már az éjjelt a kicsije. Azok a babák nem mozgásfejlődnek, nem szoronganak, nem szomjasak, hogy sosem ébrednek fel éjjel?

    Válasz: Dehogynem, csak ők vissza tudják altatni magukat, ha megébrednek vagy meg sem ébrednek, mert pl. más a fájdalomküszöbük. A kezdeti szokásoktól is függhet, amikor pl. az volt a szokás, hogy már néhány hónapos korban is sírni hagyták a babákat éjjel, akkor nem volt ennyi rosszalvó gyerek.

  • gyongyver

    2009. április 24. péntek

    sziasztok!nalunk is nagyon nehez az ejszakai alvas a 8ho.kisfiamnak,mert jonnek a fogai ezert nagyon nyugtalanul alszik,ha magam melle teszem megnyugszik,de ha a kisagyban van megint felsir.pedig nem volt megszoktatva a nagyagyban es most megis jobban alszik mellettem gondolom mivel erzi hogy mellette vagyok!nalunk meg nincs baj az elhagyassal.nagymamaval mindig elmarad,nem sirt utannam meg mostanig!a konyhaban mindig velem van,a jarokaval most kezdett menni ezert meg minden uj neki,most fedezi fel a korulotte levo targyakat!nagyon izeg-mozog,nevetgel,gogicsel,nagyon elszorakozik.az alvassal meg annyit hogy nem tudom leszoktatni az olben alvasrol,mindent kiprobaltunk mar,de nem megy,remelem majd kinovi!

  • Anita

    2009. április 24. péntek

    Nálunk ez érdekes dolog. A most 16 hónapos kisfiamat ott lehet hagyni mind a két mamánál, nagynénjénél, keresztanyukájánál (utóbbi kettővel aránylag ritkán találkozik, de mégis). Sőt, ha közeledek az ajtó felé még integet is, ki is nyitja az ajtót. Itthon viszont ha kettesben vagyunk, akkor összedől a világ, ha a dolgomat szeretném végezni. A főzés egy ilyen esemény. Ritkán van az, hogy akkor főzök, ha ő is ébren van, hisz még mindig alszik délelőtt is. De előfordult már. A konyhába készítettem játékokat, kedvenc könyveket, edényeket, hogy addig ott a közelembe játszon. Tudunk “beszélgetni” is. De ez neki nem tetszik, nem jó. Rángatja a nadrágomat, ordít, egészen addig, amíg be nem jövök vele a szobába, és le nem ülök, és nézem, ahogy ő szépen eljátszik egyedül. Hasonló a helyzet a vasalásnál is. Vannak házimunkák, amibe őt is be tudom vonni, ekkor nincs gond. Imád proszívózni, mosógépbe ruhákat pakolni. Ha már apukája itthon van, vagy a nagymama, nagypapa, akkor nincs gond, sokszor nem is foglalkozik velem. Mint minden más, ez is biztos változni fog előbb – utóbb. Kivárjuk:-)
    Alvásnál is várjuk, hogy változzon a helyzet, erről már írtam az alvással foglalkozó cikknél. VAnnak egész jó éjszakák, amikor nem iszik olyan sűrűn, remélhetőleg ennek az időszaknak is hamarosan vége, bár észrevettem, hogy jönnek a szemfogak, és ez is okoz nála gondokat. Mivel 5 hónapos kora óta velünk alszik egy ágyban (ekkor nőtte ki a kiságyat), így csak annyit tudok tenni, hogy jobban hozzábújok, amikor megébred.

  • M.B. Krisztina

    2009. április 24. péntek

    Sziasztok!
    Az én kisfiam a hétvégén tölti be a 16 hónapos kort. Ezen a héten egyetlen éjszakát sem aludt át, minden éjjel hajnali 3 óra körül felébredt és sírt. Eddig is előfordult, hogy felébredt éjjel, de csak 1-1 korty vizet kért, de most a héten nem akart inni. Fel kellett vennem, ringatni, járkálni vele egy kicsit, és nehezen, de visszaaludt. Ez lehet nála a szorongásos időszak?
    Azt is észrevettem, hogy állandóan követ. Mindig mondom is neki, hogy ő anya árnyéka, mert állandóan a lábam körül kóvályog, egy perc nyugtom sincs, mindig azt lesi hova megyek, még a mellékbe is követ…
    Meddig tart ez az állapot? Egyáltalán ez a szorongásos időszak, vagy csak valamit nem jól csinálok?
    Egyébként nagyon vidám és eleven kisfiú, egész nap jön-megy, nem ül le fél percre sem, nevetgél, bujócskázik, futkos, estére hulla vagyok.

    Válasz: Igen, de ez a fogzástól is lehet (ennek nagyobb a valószínűsége 16 hónaposan). Nézz be a szájába, nincs-e megduzzadva hátul az ínye.

Comment navigation