Rosszalkodik a baba 2. rész

Az előző bejegyzésben megnéztük, vajon tud-e rosszalkodni a baba és megnéztük, hogyan kezdd el a baba önállóságával párhuzamosan felállítani a szabályokat. Most arról lesz szó, mi áll a rosszalkodás hátterében, hogyan lehet megelőzni és megoldani ezeket a helyzeteket.

Megelőzés

gyermeknevelés, rosszalkodik a baba, hiszti, dackorszakA “rosszalkodás” a legtöbb esetben megelőzhető, mert a hátterében mindig van valami, ami kiváltja azt a helyzetet, amiben a gyerek nem tudja kontrollálni magát. A legtöbb szülő ilyen esetben rászól, fegyelmez, ha pedig huzamosabb ideig tart a dolog, akkor elkönyveli magában, hogy “ez egy rossz gyerek”. De miért is rossz a gyerek? Ahhoz, hogy megértsük és megtanuljuk megelőzni vagy kezelni a helyzetet, meg kell értenünk a hátterét.

Nézzük, milyen “rosszalkodások” fordulnak elő a leggyakrabban (kb. 6 éves korig terjedő időszakról beszélünk):

1. Nyilvános helyen a kicsi nem tud egy percre sem nyugton maradni
2. A kicsi túlpörög, nem bír magával
3. Verekszik, beleköt a másik gyerekbe
4. Engedetlen, nem csinálja, amit kérsz tőle


És mi van a háttérben?

1. Nyilvános helyen általában a gyerek érdeklődővé válik, mindent szeretne megnézni, kipróbálni, felmászni rá. A szülők általában fegyelmezni kezdik, amitől feszült lesz a gyerek, ráadásul a figyelmét nem kötik le a továbbiakban sem, hanem általában csak leültetik, leállítják, így nagy a valószínűsége, hogy megint elköveti a “bűntettet”. Ha tudod, hogy hosszasan kell majd várakozni, sorban állni, akkor vigyél magaddal egy mesekönyvet és nézegessétek közben, vagy mesélj neki fejből, vigyetek, ceruzát és papírt, színezőt, vagy valamilyen játékot, amivel lefoglalhatja magát, nagyobbakkal játszhattok egyszerűbb társasjátékokat is (pl. 5-6 évesen már lehet egyszerűsítve barchobázni, kisebbekkel lehet kő-papír-ollót játszani)

Nehezen viseli azt is a gyerek, ha “mászkálós” nap van, amikor egyik helyről a másikra hurcolják, az ő idegrendszere még hamarabb feltöltődik a sok újdonsággal, elfárad, és emiatt a kicsi általában túlpörög, fegyelmezetlenné válik. Ha lehet, akkor csökkentsd a minimálisra az ilyen programokat, ne vidd magaddal a gyereket, vagy ha muszáj, akkor két állomás (mondjuk a posta és a közért) közé iktass be egy kis szünetet, amikor kitombolhatja magát, szaladgálhat egyet (mondjuk álljatok meg a játszótéren)

2. Ha a kicsi túlpörög, láthatóan nem kontrollálja saját magát, annak a legtöbbször 2 dolog áll a hátterében:

1. Túlságosan álmos, fáradt
Még nagyobb, délután már nem alvó gyerekeknél is előfordulhat, hogy délután vagy késő délután már nagyon fáradtak, de nem tudnak kikapcsolni, túlpörögnek.

2. Nincs kielégítve a mozgásigénye
Minden kisgyermeknek, de különösen a fiúknak sok mozgásra van szükségük, lehetőség szerint a szabad levegőn. Séta, biciklizés, szaladgálás, mászás stb. Nyáron akár egész nap kint lehettek, de még rossz időben is érdemes naponta legalább egyszer kimenni a levegőre, mert gyakran a benti nyugtalanság, unatkozás, túlságos nyüzsgés éppen a kis mozgástérből fakad.

3. A verekedés egészen kis korban inkább a másik ember, gyermek felfedezéséről szól, gyakran akaratlan és nincs benne igazi agresszió, a néhány hónapos baba inkább csak belekap az arcodba, vagy odakap a másik gyerekhez, pl. azért, mert feszült a jelenlététől. 2-3 éves korban környékén általában a tulajdonviszonyokról szól a verekedés: elvettek valamit a kicsitől, vagy el akar valamit venni a másiktól és ezen összekapnak. Ahogy haladunk előre az óvodáskorban, megjelennek a komplexebb indokok is, például az, hogy igazságtalannak tartott az egyik gyermek valamit és ezért kaptak hajba.

Az egészen kicsiknél csak annyit kell mondani, hogy “nem szabad” és megfogni a kezét, hogy értse, mit kéne tennie. 3 éves kor után azonban az a jó megoldás, ha a térdedre ülteted ilyenkor és elbeszélgetsz vele az okokról és tisztázod vele, hogyan kellett volna megoldania a helyzetet, mit kell csinálni ilyenkor. Nagy indulatok esetén segíthet, ha ilyenkor leülteted vagy a szobájába küldöd, hogy lehiggadjon.

4. Az engedetlenség sok fejfájást szokott okozni. De mi az az engedetlenség? A kicsit megkéred valamire és nem azt csinálja. Miért lehet ez? Például, mert valami egészen mást csinál és nem tud kizökkenni belőle (ha pl. játszik, és azt mondod, jöjjön most ebédelni, ő pedig nem megy, arra az a megoldás, hogy előre szólsz, hogy 5 perc múlva lesz az ebéd, megmondod, mit csináljon addig, pl. tolja vissza a kisautókat a garázsba és már csak addig játszhat, így felkészül a kérésedre és nagyobb eséllyel teljesíti majd)

Az is lehet, hogy nem figyel rád, mert egészen más érzelmi állapotban van, pl. sír, hisztizik.

És az is lehet, hogy nem érti, mit szeretnél tőle. 1 éves kor körül egyszerűbb, egytagú utasításokat értenek meg a gyerekek, pl. Hozd ide a labdát!, 2-3 tagból álló komplexebb kéréseket 2-3 éves kortól tudnak teljesíteni.

Előfordulhat az is, hogy nyíltan ellenkezik valami ellen, ilyenkor meg kell nézni, miért nem szeretné azt. Például reggel fel kéne öltözni, de ő nem hajlandó, mert még pihenne. Nyilván a munkába, az óvodába el kell indulni, ilyenkor nem lehet vitatkozni afelett, hogy most menjetek-e vagy sem és nem ez az ideje annak sem, hogy elmagyarázd neki, miért kéne elindulnia. Mit lehet tenni? A reggelek rendszerét ki kell alakítani: mindenkinek legyen meg a saját feladata reggelenként, amit neki kell megcsinálnia, és legyen meg a menet, ki, mikor, mit csinál. Ha tudja a kicsit, mit vársz el tőle reggel, mi után mi következik, akkor gyorsabban el tudtok indulni és nem lesz minden reggel huzavona.

Egyáltalán nem mindegy az sem, hogyan kéred tőle, amit kérsz. Ha rendszeresen bevonod őt a közös feladatokba, érdekessé, élménnyé teszed számára a házimunkát, a közös étkezést, ha nem akarod őt megkímélni a feladatoktól, akkor szívesebben hajtja végre, amit kérsz, mintha néha letorkolod, hogy sosem segít a házimunkában.

Ne feledd: a gyermeknevelésben nincs lehetetlen, nincsenek visszafordíthatatlan helyzetek, még a nagyon rossznak tűnő problémákon is lehet javítani, ha egy kicsit megállsz és mielőtt megbüntetnéd a gyereket, végiggondolod, mi van a háttérben, miért teszi, amit tesz és hogy valóban rosszalkodás-e ez, vagy pedig csak túl sokat vársz el tőle, vagy nem megfelelő helyzetben várod-e el tőle azt.

Hogyan legyél hiteles szülő és oldd meg a nevelési problémákat? Hogyan vond be mindebbe a párodat is? Válaszok itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

18 Comments

  • Ágnes

    2012. február 24. péntek

    Kedves Ági!
    Korábban is fordultam Hozzád tanácsért, mindig sokat segítettél! Most is segítséget kérnék, mert néha úgy érzem nem bírom tovább, megőrülök!
    A kisfiam 2 éves + 2 hónapos! Nagyon szépen, érthetően beszél, számol, betűket ismer, DE borzasztóan akaratos, hisztis! Sajnos ebből adódik a legtöbb probléma! Ha valamit nem engedek meg neki, vagy valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja, iszonyú hangosan visítani kezd, és tiszta erőből harapja a kézfejét!Nem tudom, hogy jó ötlet e,de ha ezt csinálja azt mondom neki, hogy harapd erősebben és akkor abba hagyja! Korábban a fejét verte a földbe, ezt egy ideje nem csinálja! Sokszor előfordul, hogy engem is megüt, vagy megharap! Ilyenkor rászólok, hogy nem szabad! De sokszor már nem bírom idegekkel és én is kiabálok!Szép szóval nála nem érek el semmit! Az apukája keveset van itthon a munkája miatt és előfordul, hogy a kisfiam velem alszik éjszaka, és ilyenkor is volt már, hogy kiabált álmában, harapta a kezét! Néha hozzá sem szabad érni, hogy megnyugtassam, mert csak dühöng!Nagyon kétségbe vagyok esve miatta!
    A pelenkáját sem tudom sokszor kicserélni, mert rugdoskodik, kiabál. A biliről hallani sem akar, nem is erőltetem!
    Okozhat az is problémát, hogy apa keveset van itthon? Mert látni a gyereken, hogy hiányzik neki és sokat beszél róla!
    Nem tudom mit tegyek!
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Ági

    • Vida Agi

      2012. február 27. hétfő

      Ne aggódj nem az apukája hiánya a gond, ez életkori sajátosság. Még nem tudják levezetni a feszültségüket, nem tudnak ilyenkor mély levegőt venni, ha dühösek, ezért csapkodnak, hisztiznek, harapnak (a harapás az egyik legősibb ösztön, ha tehetetlennek érzed magad) A legjobb, ha ilyenkor nem kiabálsz, mert ezzel azt mutatod neki, hogy ez a követendő példa. Ha nem bírod, hagyd ott, menj el, amíg ki nem dühöngi magát. Szép szóval ilyenkor nem lehet meggyőzni. Segíthet még, ha ilyenkor erősen megöleled, amíg meg nem nyugszik.

  • Ingrid

    2011. október 10. hétfő

    Tisztelt Ági!A kislányom 20 hónapos lesz és olyan hisztis ha nincs megengedve neki valami, hogy elkezdi ütögetni magát,ami még ennél is rosszabb letérdel a talajra és ütögeti a talajba a fejét.Nem tudom ez ügyben mit tehetnék mert tartok tőle,hogy későbbiekben valami probléma kialakulhat a fejében!Fordultam ez ügyben dr.nőhöz,és azt mondta fogjam meg mielőtt elkezdené ütögetni a fejét,és tartsam addig míg meg nem nyugszik,de utána kezdődik minden elölről,és annál jobban csinálja.Szeretnék tanácsot kérni mit is tehetnék,mert nagyon kétségbe vagyok esve nehogy agyrázkódást kapjon!Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. október 10. hétfő

      A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.
      Amikor csinálja, akkor öleld át szorosan, amíg meg nem nyugszik. Ha mindig ezt teszed, idővel megtanulja majd kezelni az indulatait és leszokik erről is.

  • Anytab

    2011. szeptember 16. péntek

    Kedves Ági!

    Ismét hozzád fordulok, már sokszor segítettél. Három problémám van és eléggé kivagyok miattuk, mondhatni jelenleg a síráson kívül nem tudok mást tenni! Hozzá tartozik, hogy kismama vagyok 33. hetes ikrekkel (tehát már jó nagy vagyok!!)
    Kisfiam 2 éves + 3 hónapos, folyékonyan beszél, mindent megért , korához képest mindig előbbre volt , már fantázia szerepjátékokat játszunk (boltosat, éttermeset stb.) minden érdekli, mindent megkérdez!
    Viszont:
    1.Mint a nagykönyvben 2 éves korban elkezdődtek a hisztik, sokszor 1 órát képes toporzékolva üvölteni a semmiért, mert általában semmiségért sír!Pl: Ő akarja a csúszásgátlót kivenni a kádból, apa mondta már nem tudja (pizsiben van), majd holnap amikor még bent lesz a kádban, mert nem ér be a kádba érte! Erre hiszti, mondtuk, hogy sajnáljuk de tényleg nem lehet! Mondtam mossunk fogat, akkor azért folytatta a hisztit, hogy nem-nem nem mos fogat. Akkor mondtam, menjünk a szobájába itt a lefekvés, nem-nem Ő nem fekszik le és elkezdett parancsolgatni, hogy apa menjen ki a szobájából, anya menjen be a fürdőbe stb… mindezt üvöltve és megállás nélkül, hagytuk, hogy tombolja ki magát elmentünk tőle ő tovább üvöltött, 50 perc!!! után mondtam, hogy már tényleg itt a lefekvés ideje hagyja abba a hisztit jön az esti mese.Tovább hisztizett ,mondtam hozok neki egy pohár vizet, meg átöltöztetem, mert a hisztibe úgy kiizzadt, hogy tiszta víz lett a pizsije. Erre mintha elvágták volna megitta a vizet, hagyta, hogy meséljek és szokás szerint lefeküdt aludni! Ezek a sokszor többórás hisztik sűrűsödnek, most már szinte minden napra jut belőlük!Eddig még csak itthon, tegnap már a boltban is előadta!NEm tudom mit csináljak egyszer üvöltök egyszer sírok, mert már mindent megpróbáltam és nincs általános dolog ami segítene.

    2.
    Kb. 2-3 hete elkezdett verekedni, engem is, mamát is, mindenkit megüt, elmegyünk egy kis gyerek mellett az utcán és megüti, nem tudok mit kezdeni vele, minden alkalommal elmondtam, hogy ez nem szabad fáj, hagyja abba, de mintha a falnak beszélnék.

    3. ez szobatisztaság téma, de gondoltam egybe írom le:

    augusztus 21. kezdtük el a szobatisztaságot, ment flottul, még talán túl jól is. kb. a 3. naptól nem pisilt be, nem kakilt be. Szólni nem szólt, de ha mondtam, hogy menjünk wc-re akkor jött pisilt,kakilt, már wc szűkítővel is, idegen helyen állva is, udvaron fát is lepisilt, sőt a délutáni alváshoz sem kért már pelust és sosem pisilt be alvásközben! Már eltelt egy-két nap amikor éjszaka is száraz maradt a pelus (ezt korainak tartottam nagyon ezért ezt nem is firtattam soha). Volt pár alakalom, mikor szó nélkül bement és állva belepisilt a wc-be.
    Viszont múlthét vasárnap arra keltem, hogy hisztizik apának, hogy csak anyával akar elmenni pisilni, felkeltem akkor nekem is behisztizett, hogy nem akar pisilni, de már be is pisilt! Azóta szinte minden alkalommal bepisil, bekakil, teljesen visszaléptünk! DE pelust nem hajlandó felvenni. Mintha dacból mondaná mindig azt, hogy nem jön wc-re és már pisil is be! Ha bepisil szól, hogy bepisiltem cseréljem le a bugyit! Mindig megkérdezem, hogy nem akar-e pelust, azt mereven elutasítja (még hisztizni is képes volt miatta)!
    Na most akkor mit csináljak, mert egész nap takarítok utána , a gyerek tiszta pisi szag állandóan és én már nem tudok hasamtól hajolni, meg irtó fáradt vagyok tőle!

    Köszönöm szépen,már leírni is jól esett!SŐt ha a 3. problémára még tudsz valamit tanácsolni is!!

    Üdvözlettel:
    Anita

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      1. Az üvöltés és a sírás nem igazán jó megoldás, mert a kicsinek most elsősorban azt kéne megtanulnia, hogyan uralkodjon az indulatain, ha ilyenkor te is kikelsz magadból, azzal pont az ellenkezőjét tanítod neki. Helyette mondd, hogy “nem szabad” vagy “ezt most nem lehet” és várj, hogy kitombolja magát. Segíthet az is, ha erősen megöleled ilyenkor, hogy megnyugodjon.

      2. Ez valamilyen szorongást jelez, mintha így akarná felhívni magára a figyelmet. Mondd, hogy “nem szabad”, de ne csinálj nagy ügyet belőle, viszont gondold végig, miért lehet nála ez a szorongás, talán a testvérek érkezése miatt kevesebb figyelmet kap, mint eddig?

      3. A gyerekek általában 3 éves korra érnek meg a szobatisztaságra. Nyáron 2 éves kor körül már lehetnek átmenetileg szobatiszták, de ahogy egyre jobban fel kell öltözni, ez romolhat, mert még nem érett rá a gyerek. Hozzáteszem, az általad leírt szorongásos tüneteket (mindenkit megüt) is okozhatja a túl korai szobatisztaságra szoktatás. Szerintem inkább add rá vissza a pelust, még korai szobatisztaságra szoktatni.

  • kittianyu

    2011. augusztus 11. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kislányom szeptemberben lesz 2 éves.Azt veszem észre nála hogy hiába kérem dolgokra, pl mutassa meg hol a szeme, szája stb.. nem mindig hajlandó rám figyelni, teljesíteni.Nem is beszél csak anyu, apu, pipi, vau, cic stb.Hangutánzó szavakat.Más gyerek már simán kommunikál a szüleivel, de az enyém nem mindig!Ez lehet gond?Köszönöm válaszod!

    • Vida Agi

      2011. augusztus 12. péntek

      Nagyon változatos a gyermekek beszédfejlődése ebben a korban, van aki még csak babanyelven magyaráz vagy 1-2 szót mond, van aki már folyékonyan beszél. Mindegyik normálisnak számít. Amit figyelj meg, hogy jól hallja-e amit mondasz, mert ha pl. volt korábban középfülgyulladása, utána előfordulhat hallásromlás, ami általában kezelhető, ha időben észreveszik.

  • Kata

    2011. augusztus 10. szerda

    Kedves Ágnes!

    Már első kislányom születése után is sokszor olvasgattam hírleveleidet, sok hasznos tippet, ötletet, megoldást találtam bennük. Idén megszületett második gyermekem is, most is feliratkoztam a hírlevelekre, viszont második gyerkőcöm esetében más a helyzet mint korábban. Ő 27 hétre született 1 kg alatti súllyal, és sok mindenben bizonytalan vagyok vele kapcsolatban (hozzátáplálás, hol kellene nagyjából tartania…). Más-más tanácsokat kapok a háziorvostól, aki inkább a várt születési dátumtól számolja a dolgokat, és másként állnak hozzá a koraszülött ambulancián, ahová kontrollra járunk. Nehéz eldönteni mi a helyes. Kislányom már egyébként fél éves (tápszeres), kb. egy hónapja kezdtem el a hozzátáplálást csümölcslével, pürével, most már kap krumplis főziket is (krumpli-alma, krumpli-cékla…) viszont a kanál látványától ordít, így főzelékes cumival etetem. Figyelmes, közvetlen, már felfedezte a kezét és eszi az öklét meg amit meg tud ragadni szintén.
    Szóval jó lenne egy kis segítség, hogy egy koraszülött babánál mikor mit lehet vagy tanácsos elkezdeni.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 12. péntek

      Koraszülötteknél a mozgásfejlődésnél általában a korrigált időpontot kell figyelembevenni, hozzátáplálásnál a valós születési időpontot. Viszont az előfordulhat, hogy ennek ellenére csak lassabban barátkozik meg az új ételekkel. Fejlődés szempontjából kicsit lassabb tempóra számíthatsz, mint egy rendes időre született babánál. A súlybeli elmaradást pl. átlagosan 3 éves korra hozzák be a korababák.

  • Orsi

    2011. augusztus 09. kedd

    Kedves Ági!

    Kislányom 17 hónapos és olyan akarattal rendelkezik, amit sok felnőtt megirigyelhetne. Sajnos nem tudom őt fegyelmezni, például elmondom neki 10-szer, hogy ne másszon fel a szekrényre, ne szaladgáljon a díványon, stb., de 11-szerre is megteszi. Ha a fejébe vesz valamit, de én nem engedem meg, mert mondjuk veszélyes, akkor hatalmas sírásba vagy hisztibe kezd. A figyelem elterelés sem hozott eredményt. A lakásunk igazán gyerekbarát, amit tudunk biztonságossá teszünk, de ennek ellenére szeretném meg tanítani arra,hogy nem szabad mindenhez hozzá nyúlni, felmászni, stb. Amúgy egy igen mozgékony, hihetetlenül aktív kislány, egész nap mozgásban van. Amennyit tudom viszem a játszó térre, hogy a mozgásigény ki legyen elégítve. Szóval szeretném, ha egy kicsit jobban hallgatna rám, mert novemberben megszületik a kistestvére és akkor még nehezebb dolgom lesz.

    Segítségedet előre is köszönöm!
    Orsi

    • Vida Agi

      2011. augusztus 12. péntek

      A kislányod pontosan úgy működik, mint minden rendes másfél éves 🙂 Ellenáll, dacol, mindent fel akar fedezni, de közben azért keresi a határokat is. Próbáld meg tapasztalati úton tanítgatni: ha valahova pl. fel akar mászni, állj oda vele, nézzétek meg együtt, hadd próbálja ki. 1-2 alkalom után megtanulja, hogy ezt csak anyával lehet és a kíváncsiságát is kielégíti, így többé nem akar majd felmászni. Persze, ami tényleg veszélyes, ott mondd neki, hogy “nem szabad”, újra meg újra. Elsőre nem fogja elfogadni, de idővel megtanulja, mi a szabály.

    • Dorottya

      2011. szeptember 15. csütörtök

      Kedves Ági!
      Azért ide írok, mert Orsi kislánya az enyémre emlékeztet. A mi lányunk holnap lesz két éves. Rendkívül értelmes, nyitott, kommunikatív, emellett pedig óriási energiával, mozgásigénnyel rendlekezik. Két hónapja született meg a kistestvére. Az első egy-két hétben kisség összezavarodott, de hamar visszazökkent a megszokott kerékvágásba. Egy-két hete viszont – időnként – meglehetősen kezelhetetlen, pl. ugrál az ágyán, a falat rugdossa, amikor aludni kellene, feláll az etetőszékben, stb. Azt feltételezem, hogy mindezt figyelemfelkeltés céljából teszi. A helyzet összetettsége a következőben van: hogyan lehet úgy fegyelmezni, hogy közben ne azt érezze, tanulja meg, hogy a testvére nyugalma miatt kérjük, utasítjuk arra, amire éppen, emellett pedig, hogyan lehet egy ilyen temperamentumú gyerekkel való foglalkozást időben összehozni egy többemberesnek tűnő babával való foglalkozással? (Azért írom, hogy többemberesnek tűnő, mert vannak napok, amikor meglehetősen nyugodt baba, viszont rendkívül érzékeny. Pl. ha ébredéskor nem termek azonnal mellette, akkor képes félórát ordítani és mondhatom, igen nehéz megnyugtatni. Egyébként meg valóban a nap túlnyomó részét a babával foglalkozom.) Amennyben már írtál a testvérek összehangolásáról, szívesen fogadom a címét, mert én még nem futottam rá.
      Köszönettel,
      Dorottya

  • boruska

    2011. augusztus 08. hétfő

    Szia Ági!

    Nem tudom, hol tegyem fel ezt a kérdést, de talán ennél a posztnál is van helye. 17 hónapos korában a kisfiam elkezdett irtózni a fürdéstől. Előtte imádta, pancsolt, játszott. Elmentünk nyaralni, más helyen voltunk, és elkezdett keservesen sírni fürdéskor, nem hajlandó beleülni a vízbe, a fejét bevizezni szinte lehetetlen. Azt hittem, elmúlik, ha hazaérünk, de itthon is ezt csinálja már több hete. Csak áll a vízben, és végig sír, főleg, ha hajat is mosunk. Voltunk nyaralás alatt élményfürdőben, de már előtte is sírt a kádban, talán nem attól van, meg ott jól is érezte magát. Megfejteni talán soha nem tudom, mitől van, de mi a csudát tudok csinálni vele, hogy újra normálisan fürdethessem? Minden este egy rémálom.

    Köszi

    Bori

    • Vida Agi

      2011. augusztus 12. péntek

      Valószínűleg valamikor megijedhetett a vízben, esetleg, amikor víz ment az arcába. Próbáljatok meg néhányszor együtt fürdeni vele, ez számára biztonságérzetet ad, és jó élménye lesz megint a vízzel kapcsolatban.

  • Zsuzsi

    2011. augusztus 08. hétfő

    Szia Ági!

    Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy kislányom (21 hónapos) már szépen eszik egyedül villával, kanállal, de mostanában visszatért arra, hogy inkább kézzel eszik. Egyik kezében tartja a kanalat, a másikkal pedig turkál az ételben. Már sokszor elmondtam neki nyugodtan, többször egy alkalommal, hogy azért van a kanál és a villa, hogy azzal egyen, ne nyúljon kézzel az ételbe. Ezek után kb. egyszer tényleg használja is az evőeszközt, de utána visszatér a kézzel evésre. Etetni már nem igen hagyja magát, mert már nagyon “önálló”. Csak ha már nagyon fáradt, akkor szokta hagyni, hogy etessük.
    Mivel tudnám rávenni, hogy használja az evőeszközeit?

    Válaszodat előre is köszönöm:
    Zsuzsi

    • Vida Agi

      2011. augusztus 12. péntek

      Ez normális. Most még nem kell tudnia rendesen enni, elég, ha tud egyedül enni. A kajában turkálás, a maszatolás, a fejlődés velejárója, így tanulja meg a kicsi, milyen állagúak az ételek.