Nevelj nevetve!

Amikor nevelési problémákról, dacos gyerekekről, nyűgös babákról hallok, a szülők is feszültek, tehetetlenek, tanácstalanok, aggódnak és gyakran már nagyon fáradtak is. Görcsösen próbálják megtalálni a problémák okát és kísérleteznek újabb és újabb nevelési módszerekkel, praktikákkal, „trükkökkel”, amik aztán vagy meghozzák a megoldást vagy nem. Régi tapasztalat az is, hogy minél inkább görcsösen próbálod megtalálni a megoldást, annál kevésbé lesz hatása: a gyermeked érzi a feszültséget, nem vagy hiteles a szemében, ezért hatástalanok a praktikák, ő makacsul ellenáll. Mi lenne, ha kivennénk a feszültséget a folyamatból és nevetéssel próbálnánk megoldani ezeket a helyzeteket? Néhány ötlet következik – csak humorérzékkel rendelkező szülőknek 🙂

Hol használhatod a nevetést a nevelésben?

1. Megelőzésre

Amikor éppen elindulnátok valahova, és tudod, hogy tiltakozás lesz az öltözés, a pelenkázás ellen, megelőzheted a hisztit egy kis viccelődéssel, például egy kis kitalált mondókát vagy dalocskát költhetsz az öltözéshez, vagy azt mondhatod, hogy „jó, akkor a plüssmackó veszi fel a pelust és ő jön el velem a nagymamához.” – és már öltöztetheted is a mackót 🙂

Azokban a helyzetekben, amikor a kicsi rendületlenül ellenáll annak, amit várnál tőle, a legjobb védekezés a megelőzés. Ha utálja a pelenkázót, pelenkázd a földön és találj ki a pelenkázáshoz egy csiki-dalt, amit már akkor megkezdesz, amikor még eszébe sem jutott tiltakozni. Vagy ha nem akar menni öltözni kapd fel a válladra és játsszátok, hogy „sóóóót vegyeneeeek!”

2. Hangulatoldásra

Már egész kis korban is kialakulhatnak játszmák köztetek: te azt mondod, hogy most le kell feküdni, ő nem akar, te mégiscsak le akarod fektetni, ő még mindig nem akarja – az akaratotok egymás ellen feszül és mindenki bizonyítani próbálja, hogy az övé nagyobb…

Mi a megoldás?

Például elbábozhatod neki két plüssállattal, mi történt a macival, aki nem feküdt le, amikor az anyukája kérte. Ezzel oldod a viharos hangulatot.
„Nem lesz ebből az, hogy rászokik erre?” – kérdezheted most.
Igen, rászokhat. De ez egyáltalán nem gond.
Ez a kis szokás lehet a későbbi nagy közös esti fejből való mesélések kezdete, az esti rutin részévé tehetitek.

De nem csak alváskor, hanem bármilyen más „viharos” helyzetben is beválik, ha „átkapcsolsz” a „bebizonyítom, hogy erősebb vagyok”-csatornáról a „nevetős” csatornára.

3. Figyelemelterelésre

Különösen kisebbeknél, 1 éves kor körül, amikor még csak próbálgatja a kicsi az akaratát és mindennel elkezd ellenkezni, akkor működik legjobban az egymásnak feszülő helyzetekben a figyelemelterelés. Egy kis dögönyözés, csikizés, grimaszolás és máris elfelejtette a baba, hogy ő éppen ellenkezni akart.

4. Ha rá akarod szoktatni valamire

Új szokásokat, mint kanállal evés, fogmosás stb. néha kevésbé szeret a baba, nem akarja csinálni őket, nem akar együttműködni bennük, vagy egy darabig az újdonság varázsa miatt csinálja, de aztán elkezd tiltakozni. Ilyenkor jöhetnek jól a közösen költött kis versikék, pl. „Így mossuk a fogunkat, sika-sika-sika.” és a játékok pl. „megmossuk a macik fogát, a babák fogát, az autók fogát – jaj, az autóknak nincs is foga”. Hasonló versikéket, dalocskákat, játékokat ki lehet találni a kanalazásra, bilizésre, öltözésre, pelenkázásra és az élet számtalan egyéb helyzetére – a lényeg, hogy ne erőltetve, hanem vidáman tanulja meg az új szokásokat a kicsi.

5. Ijedtség ellen

Vannak olyan helyzetek, amikor egyik napról a másikra félni kezd a kicsi bizonyos dolgoktól, hajszárítótól, ijesztő embertől stb. Ilyenkor segíthet, ha utánozzuk a hajszárító hangját, ha megmutatjuk, hogy ha megnyomja az ijesztő bácsi orrát, akkor tülköl, vagy meg lehet húzni a szakállát. A lényeg, hogy te se ijedj meg a helyzettől, ne akard mindenáron megoldani, hanem keresd a tréfás megoldásokat, így hamarabb és sokkal szórakoztatóbban oldódik majd meg minden helyzet.

És nem utolsósorban: nevetve sokkal könnyebb elviselni a dackorszakot, mint szenvedő képpel várni, mikor múlik el végre 🙂

Hogyan nevelj játékosan? Játékos nevelési ötletek itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

25 Comments

  • Erzsébet

    2013. február 01. péntek

    Kedves Ági!

    Abban szeretnék segítséget kérni,hogy a két hónapos kislányom figyelmét nehéz hosszú távon lekötni.A helyzet az, hogy szopi után mikor lefektetem a hátára pár percig elgügyörészik velem,vagy a macival, visszamosolyog stb., de ha elunja magát ami elég hamar bekövetkezik akkor megállíthatatlanul elkezd sírni ilyenkor csinálhatok bármit beszélhetek hozzá, simogathatom semmi nem használ egészen addig amíg fel nem veszem és el nem kezdek vele sétálni de ha megállunk vagy leülünk akkor megint nagyon rázendít, attól félek ezzel nagyon rászoktatom hogy csak ölben van el nyugiban és később meg majd nem tudom leszoktatni róla.Sokáig nem szeretném sírni hagyni mert annyira hergeli magát hogy beleizzad és belevörösödik pedig sokan azt tanácsolták hagyjam sírni majd csak megunja és elalszik,mert a sok ölben tartással csak ártok.Szeretném megtalálni az arany közép utat de még nem sikerült.Ebben szeretnék segítséget kérni tőled.Előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Az önálló játék kb. 2-3 percre köti le őket ebben a korban, addig te menj a dolgodra. Ha megunta kapjon más játékokat, aztán megint játsszon egyedül. Ha megint megunta, játssz te vele egy kicsit. Ha ezt is megunta, akkor játssz vele te egy kicsit, de ne vedd fel, csak legyél ott vele és úgy játsszatok. Ne legyen mindig a kiságyban, legyen járókája, vagy játszószőnyege. Néha játssz te vele, játékokkal, néha pedig maga. Ebben a korban nagyon szokták szeretni a feléjük fellógatott játékokat, ezekkel hosszabban is elvannak, úgy állítsd be, hogy ha felemeli a kezét, akkor el is érje őket. Tedd néha a hordozóba is vidd magaddal, beszélgess vele, hogy ne unatkozzon.

      Átviheted más szobába is, legyen a lakás több pontján játszósarka, ahol ellehet, így jobban leköti magát. Amikor már ezt is unja, akkor tedd oda magad mellé a hordozóban és végezd a dolgodat. Az a lényeg, hogy ne kapd fel mindig azonnal, amikor unatkozni kezd. Ez nem azt jelenti, hogy hagyd órákig sírni, de ha éppen a rántást kavargatod, akkor ne kapd fel a babát csak azért, mert már unja magát. Ha nincs mindig irányítottan lekötve a figyelme, az jobban ösztönzi arra, hogy maga fedezze fel a világot.

      • Erzsébet

        2013. február 21. csütörtök

        Lehetne még egy kérdésem?Folyton olvasom a cikkeidet és nagyon sokat tanultam már belőlük mint első gyermekes anyuka.
        A problémám az lenne,hogy a 3 hónapos kislányomnak éjszaka folyton eldugul az orra.A gyerek orvos először azt mondta náthás nasivint írt fel és sterimárt ezt 2 hétig használtuk semmi eredmény,utána kapott sinupretet szintén 2 hétig szedte semmi változás a következő megállapítása hogy száraz a levegő (panelbe lakunk) vettünk párásító készüléket de az sem használ, a legujabb következtetése hogy az anyatej jön vissza az orrába mert az éjszakai etetés után nem mindig böfizik rögtön hanem valamikor alvás közben erre azt mondta emeljük meg a kiságyat a fejénél sajnos ez sem jött be.Mit tehetnék hogy jobb legyen neki?Folyton arra ébred hogy nem kap levegőt, mindezek mellett orszi porszit is használunk.Már gondolkodtam gyerek orvos váltáson is.Mit tanácsolnál mit tegyünk?Segítségedet előre is köszönöm!

        • Vida Agi

          2013. március 13. szerda

          Lehetséges, hogy túl száraz a lakás levegője és ettől van mindig bedugulva az orra, ilyenkor párologtatás szokott segíteni a megoldásban.

  • Vik84

    2012. október 29. hétfő

    Kedves Ági!
    Kisfiam most 15 hónapos, kedvenc játékai persze nem a neki vásárolt színes kockák, plüssök, fejlesztő játékok stb…hanem a háztartásban egyéb fellelhető, általában abszolút nem neki való dolgok. Természetesen, amivel nem tehet magában kárt (és amiben nem tehet kárt) azt engedem neki, hogy játsszon vele, viszont vannak olyan dolgok, amiket nem tudok elzárni, elrakni stb… Ilyen pl. a wc és a kuka. Mindkettőt állandóan tapizná és hát ugye ezek nem igen steril dolgok, még ha takarítok is rendszeresen. Próbáltam már elvonni a figyelmét,vagy határozottan mondtam neki, hogy nem szabad(rám se hederített), volt persze, hogy hangosan és elég erőteljesen „ráförmedtem” 🙁 (ekkor persze sírt), de egyszerűen nem érti, hogy ezeket nem szabad. Gondolom ennyi idősen ez normális…de mikor fogja megérteni? Egyáltalán mit tehetek, hogy ez hamarabb bekövetkezzen?
    Válaszod előre is köszönöm! 🙂

    • Vida Agi

      2012. november 13. kedd

      Ezek a dolgok ideig-óráig érdekesek csak a kicsinek. Hagyd felügyelettel, hogy megnézze, mutasd meg neki, hova szabad ott nyúlni, hova nem, hogyan kell használni, mire kell vigyázni, aztán mossatok alaposan kezet. Ha szabad és nem tilos, akkor hamar megunja majd és nem akarja többet piszkálni 🙂

  • Kitty

    2012. szeptember 27. csütörtök

    Kedves Agi!
    Kisfiam 11 honapos, meg szopizik, kozel 10 kilo, jo husban van. Szilard etelt nem sokat eszik, hus-krumpli-burgonya-hal valtozat, viszont jo etku. De egy dolgot nem tudok megerteni. Ha beteszem az etetoszekbe elkezd sirokalni egybol es etetes kozben is sirokal, van hogy sir eroteljesen mikozben lenyeli a falatot. Nem ertem miert. Nem adom eleg gyorsan az etelt? Faj a hasa eves kozben? (de gondolom akkor nem enne tovabb)Nem szereti az etetoszeket? (ott van az asztalt mellett) Ingerli a tobbi etel szaga?
    Olben is probaltam etetni de eleg nehez es kapkod allandoan a kezevel. Ha ele teszem a talat, akkor a falon kot ki mert jatszik az etellel, kenyerfalatokat, vagy husdarabokat azonban szoktam ele tenni.
    Hol kereshetnem a megoldast?
    Koszonom, Kitty

    • Vida Agi

      2012. október 02. kedd

      Azért nem szereti a széket, mert ott ott kell maradni, nyugodtan és le van kötve, nem mozoghat. Ebben a korban már nem kell annyit kanállal etetni, szinte minden étkezésnél egyen olyat, amit maga ehet meg kézzel és csak ritkán adj neki kanalasat, ösztönözd, hogy egyedül egyen, amit csak tud és ne bekötve a székbe, hanem kis asztalnál kis széken, vagy a nagy asztalnál veled együtt – ezt sokkal jobban fogja élvezni.

  • Betti

    2012. augusztus 27. hétfő

    Kedves Ági!

    A kiscsoportos óvodás lányom sokszor féltékeny az 1 éves múlt kishúgára. Időnként kedves hozzá és megosztja vele a játékokat, máskor meg megszabná, hogy mit csináljon a kicsi, ne menjen be az ő ágyába (ő is bejár a kiságyba), ne jöjjön ki a folyosóra, ne érjen hozzá a játék babakocsijához…
    És ezt már más helyen is előadta, nagy hisztivel, teljesen kikelt magából.
    A páromat is idegesíti, amikor ő itthon van, neki jobban szót fogad, mint nekem, és amikor nem a párommal közös helységben vagyunk, megy a rosszalkodás, én rászólok, de megy minden tovább… És apát idegesíti, hogy csak a veszekedésünket hallja. Mit tehetnék, hogy szót fogadjon nekem?
    Betti

    • Vida Agi

      2012. szeptember 16. vasárnap

      Természetes ez a fajta viselkedés a testvérével szemben, hiszen a kicsi „elveszi” a nagy elől a figyelmet. Neki is szüksége van személyes térre, olyan játékokra, amiket nem köteles megosztani a kicsivel stb., ezt biztosítani kell neki, mint ahogyan a plusz figyelmet, közös együttlétet, foglalkozást is és az olyan alkalmakat, amikor csak vele foglalkozol a testvére nélkül – és akkor nem lesz gond az állandó veszekedéssel sem. Amikor apa otthon van, akkor is rászánhat külön a nagyra egy kis időt, pl. elmehetnek együtt sétálni, játszótérre, ez is javítja a kapcsolatukat és a férjed gyerekekhez való viszonyát is.

  • Emőke

    2012. augusztus 25. szombat

    Kedves Ági,

    Nem tudom mennyire átlagos vagy egyedi jelenség, de két igen kellemetlen jellemvonást (tulajdonságot) kezdünk felfedezni 2 éves lányunk viselkedésében: egyik a nagyon erős birtoklási vágy másik a rosszindulat. Az első olyasmiben nyilvánul meg, hogy nemcsak a saját játékait nem akarja odaadni másnak, hanem a játszótéren a közös játékokat sem akarja odaadni, időnként ha sikerül rávenni, hogy szépen kérje el valakinek a játékat, akkor azt meg visszaadni nem akarja. A rosszindulat abban nyilvánul meg, hogy zavarja ha más jól érzi magát, pl. nem baj ha neki nem is kell az illető játék, de ha azzal valaki túl önfeledten szórakozik, akkor rögtön odamegy, hogy vegye el tőle… Nem tudom világos-e a probléma, ez utóbbi arról szól, hogy nem baj ha neki nem lessz jobb tőle, de a másiknak se legyen jó.

    Kérdésem ezek a tulajdonságok kinevelhetőek-e, vagy legalább neveléssel enyhíthetőek-e, és ha igen hogyan?

    Előre is köszönöm

  • B. Viki

    2012. augusztus 06. hétfő

    Kedves Ági

    Kislányom 4 és fél éves okos, magabiztos, önálló kislány, viszont rendkívül akaratos. Legtöbbször valami után vágyakozik (amit épp lát a boltban, tv-ben stb) de képes hosszan könyörögni érte. Nem halmozzuk el játékokkal, ésszerűen, alkalomra szokott kapni. Legutóbb a nyaralás alatt bosszantott nap mint nap azzal, hogy ő egy rollert szeretne (ami persze van neki itthon) próbáltam a figyelmét elterelni, de amikor egész nap ekörül forog a gondolata már nem tudom könnyen kezelni. Mi a jó megoldás ilyen helyzetre? Válaszod köszönöm előre is!

    • Vida Agi

      2012. augusztus 12. vasárnap

      Ilyenkor azt lehet tenni, hogy nem kezdesz el vele alkudozni, győzködni stb. Ebben a korban a gyerekek már úgy veszik, hogy ha lehet beszélni róla, akkor idővel meg is tudnak győzni, csak tovább tart a vitatkozás és a vágyakozás, valamint a szekálás, ha elkezded neki magyarázni. Ehelyett mondd el neki, hogy nem lehet és, hogy miért nem és zárd le a témát. Ha megint felhozza, mondd el, hogy ezt már megbeszéltük. Ha hisztizni kezd, ne reagálj rá. Ha ugyanis azt érzi, hogy tud alkudozni ebben a témában, akkor fog is, és minden alkalommal újra meg újra elő fog jönni valami újabb kívánsággal.

  • Réka

    2012. augusztus 06. hétfő

    Kedve Ági!
    A napokban fedeztem fel újra a rovatod, és mondhatom nagyon jól esik olvasni. Kicsit úgy érzem ezzel talán sikerül felkészülnöm a baba születésére és az azutáni időszakra.
    Köszönöm, hogy olvashatlak!

  • Gabryelle

    2012. augusztus 03. péntek

    Kedves Ági.
    Lányom 3 éves, és van egy 4 hónapos fiam. Nálunk nagyon rossz a helyzet hiszti téren. Rájöttem hogy féltékenységből hisztizik. Ha a fiam felébred akkor a lányom mindenen elkezd hisztizni. Apróságokon. Aztán mostanában aludni sem akar menni délután. Kipróbáltam ezt a cikkben is írt trükköt hogy elmeséltem neki mi történt a Szimbával (az a kedvenc állatkája) mert nem aludt délután, meghallgatta tetszett neki de egyáltalán nem aludt el. Sőt utána még nehezebb volt mert még fáradtabb lett és még hisztisebb. Ma is tegnap is 4-fél 5 körül alszik el. de akkor is úgy hogy teljesen elfárad és akár ülés közben elalszik. Pedig látszik már rajta hogy álmos már dél körül is, de nem lehet semmivel sem rávenni hogy menjen aludni. Próbáltuk a mese nézést, egy darabig jó is volt, megbeszéltük hogy megnéz egy mesét aztán alvás. De már ez sem jó. Cumisüvegből szokott tejet inni alváskor(ez a tesó születése óta lett így) eleinte elaludt mire megitta, msot ott tartunk hogy van hogy 3üveg tejet is bevág és mégsem alszik. ha nem adok neki akkor jön a hiszti. Persze mindig rosszkor mikor a kicsit próbálom elaltatni. Sajnos már teljesen ki vagyok akadva, nem tudom hgoy mit tehetek még vele. próbáltunk együtt aludni, az is csak egy darabig ment. míg rá nem jött hogy a lényeg hogy elaludjon. Szeptembertől ovi nagyon félek tőle mi lesz így hogy nem alszik délután. Vagyis csak későn. Már az is eszembe jutott hogy nevelési tanácsadóba kellene vinni. Szerinted?

    • ircsi

      2012. augusztus 10. péntek

      szia Gabryelle!

      Nálunk is ugyan ez a helyzet, de én már nem görcsölök rajta, igaz mi már túl vagyunk a nehezén. kicsi már 9 hós, nagy 4 éves. minden nap hiszti, nyafogás, nyávogás. már alig várom, hogy menjen oviba. hidd el, nektek is jó lesz és ott aludni fog.nálunk most a kicsi nyaggatása megy, a pici tök eljátszik egyedül, de addig addig szekálja, hogy már a legkisebbik menekül a nagytól. KITARTÁS!!!! majd jobb lesz-én mindig ezzel vigasztalom magam.

      üdv.ircsi

      • Gabryelle

        2012. augusztus 14. kedd

        Köszi Ircsi! nagyon remélem hogy majdcsak elmúlik már ez az időszak. Ma csodával határos módon sikerült 2 kor elaltatni babakocsiba ringatva. közben a kistesót meg a kezemben tartogattam! 😀 így hogy végre alszik mindkettő nem is látom már annyira borúsan az egészet. Néha kiakadok, hogy bezzeg másnak biztos könnyebb, de akkor úgy látom nálatok sem egyszerű! Már csak kb 3 hét és ovi!! Ő is várja, de én mégjobban! 😀

  • Varga Krisztina

    2012. július 29. vasárnap

    Kedves Ági!

    Az én kicsi fiam 27 hónapos és mindenre az a válasza, hogy „nem”! Sajnos hiába próbálom eltéríteni, ő szentül ragaszkodik az ő álláspontjához. Ha kimegyünk sétálni, sokszor még 2óra múlva sem hajlandó bejönni és mindig sírás lesz a vége. Minden kis apróságért sírva fakad, van hogy ül az ágyon nem történik semmi és ő elkezd sírni. Hogy lehetne erről leszoktatni?
    Válaszodat előre is köszönöm.

  • Marcsi

    2012. július 28. szombat

    Szia Agi!Kisfiam nem mondhato hisztisnek viszont ugy csinal mintha felnott lenne. Szolunk neki de nem figyel, elore szalad es nem jon vissza ha hivom max. megvar. Ha leguggolok hoza es kerem, hogy nezzen ram mert hozza beszelek akkor a fejef elforditja vagy a yzdmet becsukja. 2 eves tudom, hogy mindent megerto okos fiu. Meg nem beszel gondolom ez kozrejatszik abban, hogy megertsem neha mit szeretne. Mit tegye, hogy figyeljen ram es szot fogadjon. Koszonom.

    • Vida Agi

      2012. augusztus 05. vasárnap

      Azért nem néz rád, mert ezzel lázad. Ebben a korban a gyerekek néha direkt mást csinálnak, mint amit kérsz tőlük, mert így akarják mutatni, hogy ők külön egyéniségek, ez természetes viselkedésmód, ne foglalkozz vele, nevelési szempontból nincs jelentősége annak, hogy a kicsi mindenáron rád nézzen, ha vele beszélsz stb., ezt idővel magától is meg fogja tenni.
      Előreszaladás: próbáld meg azt, hogy amikor nem akarod, hogy előreszaladjon, akkor fogd meg a kezét, máskor viszont, amikor nem veszélyes, ismert terepről van szó, akkor engedd meg neki. Így ő is kiélheti az önállóságát, megérti, hogy mikor veszélyes és mikor nem veszélyes, és idővel nem is lesz olyan érdekes, mert szabad 🙂

  • Szép Kati

    2012. július 27. péntek

    Nálunk nagyon beváltak ezek az elterelos „hadmuveletek”, pl. ha nem akar beszállni az autóba: Nézd ott egy nagy kamion, érjuk utol gyorsan!!!Ha nagyon vísítozik, ellenkezik, úgy csinálok mintha nem látnám, és elkezdem keresni a lakásban: Hoool vagy Máárk, nem találom a kisfiamat, jaaj, hol lehet??? Aztán persze, van olyan is hogy a fejemre állhatok az sem segít.

  • Anita

    2012. július 27. péntek

    Vannak-e „bevált” módszerek a 2 év körüli „NEM” és a visítozós korszak ellen? Azzal szórakozik a fiam, hogy minél élesebb hangon visong, kiabál, néha mintha a falnak beszélnék…. De sok ismerőstől hallom ugyanezt ebben a korban.

    • Noémi

      2012. július 27. péntek

      nálunk az válik be ilyenkor, hogy én is úgy teszek, mintha visítani akarnék, és persze rekedt hangok jönnek ki, majd elkezdek köhögni, hogy ez nekem nem megy. ő meg elkezd kacagni, és neki se jön ki hang a torkán. 99%ban bejön 🙂 a visítozásból nagy kacagás lesz 🙂

    • Krisztina

      2012. július 27. péntek

      🙂 nem tudom a megoldást, mert én meg pont azt tanítom a gyereknek,(anya és baba együtt sikít) hogy sikítson és engedje ki a gőzt amin persze nagyot kacagunk:) 2 éves a pindur.

      • ircsi

        2012. augusztus 10. péntek

        kedves Kriszta!

        ez addig szép és jó, amíg nem érkezik a családba egy pici baba, mert nálunk a mai napig ez veszekedés tárgya, hogy amikor alszik a pici , ne sikongasson , de falnak beszélnék.