Nem túl félénk a babám?

A legjobbat szeretnénk a gyermekünknek, óvnánk őt a rossz érzésektől, ezért rosszként éljük meg, amikor félnek. Szeretnénk, ha bátor lenne, barátkozna, de ő nem mindig rohan lelkesen a gyerekek közé a játszótéren, nem mosolyog minden idegenre elsőként és nem szívesen produkálja magát a nagyik előtt. Miért lehet félénk a babád? Hogyan segíts neki?

A félénkség mértékét három tényező is befolyásolhatja:

1. A veleszületett személyiségjellemzők: vannak születésüktől fogva visszahúzódóbb, kevésbé szociális beállítottságú babák.

2. A kicsik már egészen kis kortól kezdve figyelik, hogy a szüleik hogyan viselkednek másokkal, kinek köszönnek, kire mosolyognak, kivel viselkednek hűvösen. Különösen 1-2 éves kor között jól észrevehető ez. Ilyenkor, amikor a kisgyermek szociális készségei egyébként is különösen gyorsan fejlődnek, kezdi felfedezni a szociális környezetét, érdekelni kezdik az emberek, a kicsik új emberrel találkozva elsőként édesanyjuk arcáról olvassák le, érdemes-e barátkozniuk az idegenekkel vagy sem.

3. Az életkoron is sok múlik. Totyogókorban van egyfajta életkori félénkség, ami annak köszönhető, hogy a kicsi ismerkedik a világgal, de még nem bízik igazán magában, ezért óvatos az új emberekkel. Óvodáskorban, amikor sokat tanítgatták már neki, kivel kell vigyázni, kivel kell óvatosnak lenni, előfordulhat, hogy egy alaptermészeténél fogva is óvatosabb gyerek minden új emberrel szemben bizalmatlanná válik. Ezt kiválthatja az is, ha nem találkozik rendszeresen más emberekkel, az idő nagy részét a családjával tölti, nem jár társaságba, nagymamához, játszótérre.

Miért lehet félénk a baba?

1. Fél az idegenektől: Amikor a baba megtanul mosolyogni, egyre gyakrabban alkalmazza ezt a képességét. Az első fél évben szinte mindenkire mosolyog válogatás nélkül. A legtöbb baba 7-10 hónapos kor között kezd el idegenkedni a számára ismeretlen emberektől. Ebbe beletartozik mindenki, aki nincs vele napi szinten. Hiába találkozik hetente-kéthetente a nagymamával, előfordulhat, hogy ennyi idő alatt “elfelejti” őt és idő kell, amíg feloldódik a társaságában. Ilyenkor nem szabad erőltetni a barátkozást, a mosolyt, hagyni kell, hogy a kicsi az öledben feloldódjon, megnyugodjon, figyelgesse az új, ismeretlen embert és amikor már megbarátkozott vele, akkor magától menjen oda, játsszon vele stb.

2. Fél az elhagyatottságtól: A csecsemő fél éves koráig úgy gondolja, anya mindig ott van vele. Ekkor azonban egyik napról a másikra a korábban már jól bevett, megszokott helyzetekeben is sírni kezdhet, ha magára hagyjuk.
Nyugi, ez nem azt jelenti, hogy elrontottál valamit, szimplán csak arról van szó, hogy a kicsi így jelzi, hogy ha anya nincs mellette, nem érzi teljes biztonságban magát. Nagyjából 7-8 hónapos korra kialakul nála a tárgyállandóság fogalma, megtanulja, hogy attól, ha valamit nem lát, még megvan. Ha tehát anya kiment a szobából, még nem tűnt el 🙂

Azzal segíthetsz neki ilyenkor, ha miközben kimész a szobából beszélsz hozzá, ha hallja a hangod, az megnyugtatja és jelzi neki, hogy nem vesztél el.
Ha pedig hosszabb időre kell kimenned a szobából, nyugodtan vidd magaddal, tedd hordozóba vagy kösd magadra kendőben és beszélgess vele, amíg házimunkázol.

Kicsit később, amikor a baba járni kezd, az okoz gondot, hogy a járás hihetetlen szabadságot ad neki, és amennyire ez izgalmas a számára, pont annyira ijesztő is. Menne felfedezni a világot, de ez azzal is jár, hogy magára marad néha. Ősi ösztönök is dolgoznak benne ilyenkor, úgy érzi, őriznie kell anyát, nem szabad elveszítenie, ezért kapaszkodik annyira.
A türelmes nyugtatás, a várakozás ilyenkor is sokat segít: vedd fel, nyugtasd meg, várd meg, amíg megnyugszik és utána bátran elindul majd a világ felfedezésére!

3. Fél az ismeretlentől: Amikor a baba járni kezd, különösen fontossá válik számára mindaz, ami megszokott. A rendszerek, a rutinok, a korlátok. Ezekből érzi, hogy a világ biztonságos hely és ezekből tudja, hogy nem eshet baja. Nem kell megijedni attól, ha átmenetileg néhány napig nagyon anyás a kicsi, sem attól, ha új helyen visszahúzódóbb. Ez természetes jelenség, ami még óvodás-, kisiskolás korban is előfordulhat. Különösen akkor viselik nehezen a gyerekek az újdonságokat, a változásokat, akkor válnak félénkké új helyzetekben, ha túl sok új helyzet van az életükben egyszerre.

4. Fél az társaságtól: Képzeld el magad az első napon egy új munkahelyen! Az ember még kicsit ügyetlen, nem tudja, kinek, hogyan kéne köszönni, sok új ember, sok új arc, mindenki annyira magabiztosnak és határozottnak tűnik… Kell néhány hét, mire az ember kiismeri az embereket, ki a jó fej, ki a nem jó fej, kik a főnökök, kiket jobb inkább elkerülni stb. Még felnőttként is tartunk néha az új társaságtól, hát még kisgyerekkorban!

A kisgyerekek társasági félénksége valójában tapasztalatlanságból fakad. Míg a felnőttnek már vannak túlélési stratégiái ilyen helyzetekre, mert az óvodában, iskolában megtanulta, hogyan viszonyuljon másokhoz, addig az 1-2 évesnek nincsenej (de még a nagyobbaknak sem feltétlenül).

Totyogókorban ráadásul van egy probléma is, hogy a kicsik egymástól is tarthatnak kicsit. Egy 1-2 éves elég kiszámíthatatlanul viselkedhet, néha csapkod, hisztizik, elveszi a másik játékait stb. és a bátortalanabb gyerekeket ez megijesztheti. Gyakran tapasztalható, hogy az ilyen korú gyerekek nagyobbakkal vagy felnőttekkel szívesen játszanak, a velük egykorúakat pedig inkább kerülik.

3 éves kor felett a gyerekek még igazán kooperálnak egymással a játékokban. Amikor ez megjelenik, a gyerekek már kevésbé érzik fenyegetve magukat a többiektől, mert rájönnek arra, hogy meg is lehet beszélni a dolgokat, meg lehet osztozkodni a játékokon, szerepeket lehet osztani egymásnak, esetleg fel lehet venni a vezető szerepet, kitalálni a játékokat, megmondani a többieknek mit csináljanak és akkor nem lesznek veszélyesek rá nézve.
A vezető szerep felvételére főként a lányok és a családok elsőszülöttei hajlamosak. A kooperálást korábban kezdik azok a gyerekek, akik a kisebbek a családban (hiszen otthon már megtanulják, hogyan kell együttműködni a másikkal, így társaságban ez már nem okoz problémát) és azok a gyerekek, akik hamarabb kezdenek beszélni (mert jobban ki tudják fejezni, el tudják mondani, mit szeretnének a másiktól).

A bátorságot nem lehet erőltetni, mint ahogyan a félénkségről sem lehet leszoktatni a gyereket. Ami a legtöbbet segít, ha van olyan felnőtt, akihez kötődhet, akibe kapaszkodhat és ha kivárjuk, amíg megfigyeli a többieket, bátorságot gyűjt. Segíthet, ha csecsemőkorától hetente több alkalommal visszük gyerekek közé, társaságba (játszóház, játszótér, baba-mama klubok, baba-mama foglalkozások, vendégség). A veleszületetten bátortalanabb gyerekeknél jobb, ha nem nagy tömegbe megyünk vele (pl. nyüzsgő játszótér), hanem inkább csak kisebb vendégségeket, közös játékokat szervezünk, ahol csak 1-2 baba van rajta kívül.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

20 Comments

  • Mimi

    2016. szeptember 21. szerda

    Kedves Ágnes!

    Sokat olvasom az írásaid és nagyon érdekelne a véleményed a fiammal kapcsolatban. 11 hónapos, alapvetően mindig mosolygó, vidám, az idegen felnőttekkel is jól eljátszó baba, de amint a kortársai között van, teljesen megváltozik. Szégyenlős lesz, ami nem is lenne gond még, de amikor valamelyikük csak megszólal egyből elkezd sírni. Ez mitől van? Járunk babatornára, barátokhoz, de eléggé kellemetlen, hogy minden kis hangtól sír, amit a picik kiadnak.
    Köszönöm, ha elolvasod és segítesz!
    Szép napot!

    • Vida Ágnes

      2016. szeptember 28. szerda

      Sok ilyen korú baba fél a vele egyidősektől, mert azoknak kiszámíthatatlan a viselkedése, furcsa és veszélyes dolgokat csinálnak, míg a felnőttek és a nagyobb gyerekek viselkedése kiszámítható, nem veszélyesek rá. Nem kell emiatt szégyenkezned, ez normális viselkedés. Maradjon ölben, nyugtasd meg, amíg feloldódik az új társaságban, nem kell erőltetni, hogy mindenáron barátkozzon a többiekkel.

  • Navratilné Kati

    2016. augusztus 31. szerda

    Szia Ági!

    Újra hozzád fordulok tanácsért, de most nem a Fb-on. A 2,5 éves kislanyom elaltatását sikerült lerövidítenem, határozott hangnemmel, a viták, az újabb és újabb akadékoskodasai rövidre zárasával. Szinte magam sem tudom, hogy csinaltam ilyen profin, de sikerült. 🙂 Most másról lenne szó. Az okos, nagyon cukor, habár dacoskodó gyerkőcöm az új év kezdetével újra jár a napközibe. Ez itt nálunk olyan, hogy heti 3 alkalommal van a valasztott nevelőnéninknek csoportja. Mi szerdánként, azaz ma járunk, 2 és fél órát délelőtt. Tehát heti egyszer. A gyerek 1-es típus, befelé forduló, a többi gyerek nem erdekli (csak a saját unokatestvérei, akik sajnos messze élnek tőlünk). Engem kifejezetten nem zavar, hogy nem extrovertált és szalad oda tárt katokkal másokhoz, de nem is ez a lenyeg. A kislanyom nem szeret a csoportba járni, “Anyukaval szeretek itthon játszani, nem a csoportban” – mondja ő. Most is ahogy bevittem, rögtön a nevelőnéni ölébe maszott sírva, engem hívott. Ok, tudjuk, más gyerek is csinalja ezt. Csak ugye nekem az én gyerekem szomorúsaga fáj… A harom gyerekes nőverem szerint az a baj, hogy heti egy délelőtt “nem elég neki”, többször kellene jaratni. Max heti még 1-2-szer tudom vinni, kérdes, hogy biztos ez lenne e a megfelelő lépés. Ebben segíts kérlek! Tesóm szerint túl sok az az egy hét, ami eltelik egy-egy alkalom között. Más nevelőhöz nmeg nem viszem, ezt a nénit már megszokta, ismeri. Pénteken vannak gyerekek, akik a szerdaiba is járnak, a hetfői csoportban csak idegen gyerekek lennének. Mi a te véleményed? Szkeptikus vagyok, hogy valóban jó e az, ha erőltetem a napközibe járast még plusz napokon, amikor így se szeret járni. Köszönöm szépen! Kati

    • Navratilné Kati

      2016. szeptember 15. csütörtök

      Szia Ági! Létezik, hogy még mindig moderáció alatt áll az üzenetem, mert aug. 31. óta nem kaptam választ Tőled. 🙁 Köszönöm, Kati

      • Vida Ágnes

        2016. szeptember 28. szerda

        Válaszoltam!

    • Vida Ágnes

      2016. szeptember 28. szerda

      A nővérednek valóban igaza van abban, hogy könnyebben megszokják a gyerekek az új helyet, ha rendszeresebben, legalább heti 3 alkalommal járnak, azonban, ha te nem tudod gyakrabban vinni, csak emiatt nem kell erőltetni, megszokja így is, legfeljebb kicsit tovább tart majd.

  • Nagy szilvia

    2016. július 28. csütörtök

    Kedves Agnes,
    Tegnap itt írtam Önnek 17 hos felos kisfiamrol es mára éltünk írásom!
    Mi ennek az oka?:(

    • Vida Ágnes

      2016. július 28. csütörtök

      Az új hozzászólások nem jelennek meg automatikusan, hanem moderációs sorba kerülnek és csak akkor jelennek meg, ha válaszolok.

  • Nagy szilvia

    2016. július 27. szerda

    Kedves Agnes!
    Azzal fordulnèk Önhöz, h kisfiam 17 hós, egy éves koráig bárhova mentünk semmi baja nem volt!
    Azóta sajnos az idegen helyeken sírni kezd, kapaszkodik a nyakamba m.ha attól tartani otthagyom.
    Játszótéren, játszóházban, bevasarlokozpontokban semmi baja. Mindenkinek köszön, mosolyog, puszit dobàl! De pl a bolcsi beiratkozast végig orditotta, idegen viragosnàl is sír. Fogalmam sincs mit tegyek, októberben kezdi a bölcsit es mar most rettegek!:(
    Válaszát elore koszonom!

    • Vida Ágnes

      2016. július 28. csütörtök

      Ez normális ebben a korban, a szeparációs szorongás okozza. A kicsi fél az idegen helyeken, idegen emebrektől, amiket ismer, attól nem fél. Ilyenkor ne erőltess semmit, csak vedd fel, nyugtasd meg. A bölcsitől nem kell félni, addig még sokat fejlődik, változik ő is, a beszoktatás során pedig lesz ideje megbarátkozni az új hellyel úgy, hogy ott leszel vele.

  • Enikő

    2016. július 08. péntek

    Bocsi
    Miért vár még mindig moderációra a hozzászólásom????1 hónapja

    • Vida Ágnes

      2016. július 12. kedd

      Elnézést kérek, valahogy elkeveredett a kérdésed a sok között, de már megtaláltam 🙂

  • Enikő

    2016. június 14. kedd

    Kedves Agi!
    Azzal a problémval fordulok hozzád, ami nem is biztos probléma, hogy van egy 3 hónapos kisbabám.A kórházból hazajövet még nem találkoztam ezzel a jelenséggel, viszont kb másfél hónaposan elkezdte azt, hogy bizonyos embereknél nem marad meg.Igyekeztem az arany középutat megtalálni, hogy vigyem is közösségbe(a családra gondolok itt), de ne is legyen túl megterhelő számára.Úgy gondoltam, mivel kicsike, elengedem a rosszalló megjegyzéseket és inkább itthon teremtem meg neki a nyugodt biztonságos légkört.Imád is itthon lenni,kiegyensúlyozott baba, éjszakát átalussza stb…
    Talán ezzel elrontottam?Mert mostmár ott tartunk, hogy Anyósom ha már közelít felé akkor sikít.Az ölében nem marad 2 percig sem.Alig tudom megnyugtatni.És van még pár ember akivel ugyanezt játsza. Ha az ölemben van vagy babakocsiban akkor többnyire mosolygós az idegenekkel.Viszont ha már ölbe veszik akkor vége a világnak.De van akinél még el is alszik😲ölben.
    Nem értem , mi lehet a baj?Vigyem többet közösségbe?De nem vagyok híve az állandó”fogjuk meg a babát, babázzunk, kézről kézre adjuk” dolgoknak.
    Kérlek adj tanácsot, hogy mit tegyek, tudok e ezen segíteni,hallgassak azokra akik szerint hagyjam sírni, majd rájön, hogy nincs ott mindig anya😠Vagy ne eröltessem a dolgot.
    Köszönöm előre is

    • Vida Ágnes

      2016. július 12. kedd

      A bizalmatlanság veleszületett személyiségjellemző, nem te rontottad el, ő egyszerűen ilyen gyanakvó típus, azokban bízik jobban, akiket már ismer. Még csak 3 hónapos, tehát nem kell ezt erőltetni, hiszen a baba ilyenkor egyértelműen jelez: másnál nem érzi biztonságban magát, csak anyánál. Természetesen segít, ha rendszeresen jártok közösségbe, sokféle emberrel találkozik, de nem kell kézről kézre adni, csak hadd figyelgesse az öledből a többieket, hadd szokja a helyzetet. Ha jó tapasztalatokat szerez, idővel kevésbé lesz majd bizalmatlan.

  • Pinkóczi Ádám

    2016. június 08. szerda

    Kedves Ágnes!
    11 hetes kétpetéjű ikreim vannak (egy fiú egy lány). Két kérdést szeretnék feltenni: 1. A kislány nehezen eszik. Evés közben többször sír és hátrafelé (kifli formába) megfeszül, elutasítva a cumit, pedig látszólag éhes. Hosszú kínlódással tudok vele megetetni 100-110 ml-t. Ha megállok az etetéssel, mert nem hajlandó tovább enni, akkor pedig el kezd a kezén cuppogni nagy intenzitással, de a cumisüveget ilyenkor sem akarja elfogadni. 1 hónapja már volt ezzel problémánk, de a kórházban nem mondtak semmit. Akkor a cumisüveg váltás megoldotta a problémát. Mitől lehet ez? (Mivel az anyának elapadt a teje, így más anyatejét kapják a babák, este pedig tápszert. A lány széklete sokszor zöld és híg. Még egy hónapja voltunk vele széklettenyésztésen, akkor clostridium fertőzést mutattak ki, azóta kapja a Normafloret a gyerekorvos tanácsára 2 hónapig.) 2. Mint említettem ikreim vannak. A lány 2740 g-al a fiú 2710 g-al született. Azóta a lány 4500 g a fiú pedig 5200 g. Nem gond ez a nagy eltérés? A fiú jóval többet is eszik (napi 750-800 ml ; a lány 550 ml körül). Mindkét gyerek jó kedélyű, sokat mosolyog, nem lázas, átalusszák az éjszakát. Előre is köszönöm válaszát!

    • Vida Ágnes

      2016. július 24. vasárnap

      A fiúk gyorsabban híznak, mint a lányok, a méreteik is nagyobbak, ezért nő a fiú gyorsabban, ez nem gond. A szopigondot okozhatja megint a nem megfelelő formájú cumi, de az is lehet, hogy túl szűk rajta a lyuk és nincs türelme megvárni, amíg kijön a tápszer.

  • Amanda

    2016. június 03. péntek

    Már ma van a 13 -ik. napja hogy nem jött meg, csináltam 3db tesztet és negatív lett. El menntem utána az orvoshoz ès el küldött utrahangra ott semm találtak semmit de aztat nagyon furcsálom hogy hányingerem van minden nap.De amikor késik akkor csak 1-2-3 napot de akor csak a fejem fáj lehet hogy nem is vagyok terhes vagy mégis kèrlek titteket hogy válaszóljatok minél hamarabb köszönöm előre is

    • Gabi

      2016. június 05. vasárnap

      Ha továbbra is késik a menzesz, érdemes újabb tesztet csinálni pár nap elteltével, de mindenképp reggeli első vizeletből.

  • Szarvas Éva

    2016. június 01. szerda

    Kedves Ági!
    Az én problémám pont az ellentetje, hogy a gyerek nem fél senkitől, túl közvetlen. 16 hónapos fiú. Járunk babaklubba 4 hónapja és rögtön beilleszkedett, amint leraktam a szőnyegre rögtön ment megnézni a játékokat. Néha odamegy más anyukához és mégha 1x sem látta előtte beleül az ölébe vagy felkéreszkedik, de persze ez azért nem olyan sűrűn fordul elő. Mosolyog minden idegenre és szerintem képes is lenne elmenni velük akárhova. Volt hogy elindultunk sétálni és a kapuban jutott eszembe hogy bent felejtettem valamit. Pont jött egy szomszédnéni aki megörült a fiamnak és mondta nyugodtan menjek vissza, addig vigyáz rá. Otthagytam vele 5 percre és nem sírt egyáltalán amikor visszamentem, tökjól elvolt. Ez azt jelenti hogy nem kötődik hozzánk a szüleihez? Néha ha játék közben meglát a babaklubban akkor mosolyog egyet rám, odajön hozzám bújni 5 masodpercre aztán megy a dolgára. Ha megüti magát és sír akkor is odajön hozzám de elgondolkodtam néha rajta hogy vajon észrevenné e ha otthagynám egyedül és vajon sírna e. Más gyerekek a klubban már akkor sírnak ha az anyukájuk egy másik gyerkőchöz hozzászól, az enyémet ez nem nagyon izgatja. Baj van a kötődéssel? Olyan 1 éves kora körül volt egy hónap amikor minden új játéktól, idegentől megijedt és sírt és bújt hozzám, de ez hamar elmúlt nála. Egyébként picibaba kora óta ilyen kis közvetlen,mindig mindenkire mosolygott és egyébként nincs vele gondom, nyugodt gyerkőc. Új helyre költöztünk a gyerek születése előtt, itt nem nagyon vannak rokonok, nincs nagyon kire bíznom, így nem volt még másoknál egyedül csak velem vagy az apjával, így azt sem nagyon mondhatom hogy hozzászokott volna hogy sokat van nélkülünk. Csak én aggódom ezt túl? 🙂
    Előre is köszönöm a választ!

    Tisztelettel,
    Évi

    • Vida Ágnes

      2016. június 02. csütörtök

      Semmi baj a kötődéssel, egyszerűen csak érdeklődőbb, nagy ingerigényű a babád, akinél a kíváncsiság erősebb, mint a félelem, hogy nem jössz vissza hozzá. Emellett tudja, hogy bízhat benned, ezért nem aggódik, ha egy kicsit magára hagyod, mert már megtapasztalta, hogy vissza szoktál jönni.