Mitől lesz szófogadó a gyerek?

A kis csecsemőt még az ösztönei hajtják: sír, ha éhes, jelzi, ha unatkozik, ha kakis a pelus, ha fájdalma van. Őt még nem lehet meggyőzni arról, hogy azt csinálja, amit akarsz, mert még nem érti a szavaidat. Ha szeretnél elérni nála valamit, akkor a szokásain tudsz változtatni türelemmel, szeretettel, megadva neki, amire szüksége van, kis lépésenként igazítva az ő igényeit ahhoz, amit elvárnál.

Aztán jön egy viharos időszak. Egy időszak, amikor hirtelen önállóvá válik a kicsi. Aranyos babából szófogadatlan, hisztis totyogó lesz. Sok szülő hiszi azt ilyenkor, hogy valamit végleg elrontott, mert a gyermeke egyáltalán nem fogad szót. Ám ez az időszak is elmúlik és marad egy gyerek, aki vagy szófogadó vagy nem, attól függően, milyennek neveltük.

szófogadó, szófogadatlan, fegyelmezésA szófogadó gyerek jó – gondolják a szülők. Mert nekik az lenne az ideális, ha a gyermek azt tenné, amit a szülők mondanak. Csakhogy a gyerek néha nem akarja azt tenni. Saját véleménye van. És ez így van jól. Ha ugyanis mindig mindenben egyetértene, akkor nem gyerek, hanem robot lenne. A jó nevelés lényege nem az, hogy rávegyük a gyereket, hogy mindent csináljon meg, amit mondunk neki, hanem, hogy megtanítsuk rá, hogy egyes esetekben a saját véleménye érvényesülhet, máskor pedig együtt kell működnie másokkal, mert ez az ő és/vagy a közös érdekünk.

Mit is értünk szófogadás alatt?

A legtöbb szülő azt, hogy ha valamit kér a gyerektől, akkor elsőre megcsinálja. Pedig valójában sok-sok különféle helyzet van, amikor szófogadást várunk el a gyermekünktől, ezért mindegyikre más lesz a reakciója és más lehet a mi megoldásunk is.

Néhány példa:

Pistike áll az anyukájával a postán a sorban, de idővel elunja magát és szaladgálni kezd. Az anyukája rászól, de ő nem hagyja abba.

A többség reakciója erre az, hogy rászólnak a gyerekre, tízszer, aztán megfogják a kezét és ráparancsolnak, hogy bírjon magával. Pistikének meg kell tanulnia, hogy a postán nem szaladgálunk – ez nyilvánvaló. Vagy mégsem? Mert 10 évesen már nem fog Pistike szaladgálni a postán akkor sem, ha 3 évesen ezt nem tanulta meg. Lehet, hogy jobb lenne inkább figyelembe venni, hogy Pistike még csak 3 éves és magunkkal vinni egy kisautót meg egy mesekönyvet a sorbanállás idejére? Esetleg, ha már Pistike kicsit nagyobb, akkor fekete-fehér-igen-nem-et vagy barchobát játszani vele, amíg a sorban állunk? Így nem fog unatkozni, nem fog szaladgálni – később pedig már ismerni fogja a postai játékszabályokat, fegyelmezés nélkül is, hiszen mindenhol ezt látja maga körül.

Pistikét megkéri az anyukája, hogy tegyen rendet a gyerekszobában, de ő nem hajlandó rá.

Tipikus szülői hiba: a gyerek éppen elmélyülten csinál valami egészen mást és akkor megyünk oda hozzá, hogy pakoljon már el. Vagy mi éppen takarítunk, rendet rakunk és a gyerekszobába érve elkezdünk morogni a gyerekkel, hogy sosem tesz rendet, nem igaz, hogy ilyen rendetlen… A gyerek azt látja, hogy kizökkentik a játékból, amikor éppen beleélte magát, nem hagyják nyugton, folyton letolják, amiért rendetlenséget csinál, a legváratlanabb időpontokban előáll anya és közli, hogy rendet kell rakni.

A megoldás nagyon egyszerű: találd ki a rendrakásra vonatkozó szabályokat, ültesd le a csemetét, beszéld meg vele, mik a szabályok ezentúl: pl. “akkor vehetsz elő új játékot, ha a helyére tetted a másikat”, “minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat”. És lehetnek kivételek is ebből, pl. ha éppen megépítette álmai vasútvonalát vagy legóházát, akkor az megmaradhat néhány napig, amíg még játszik vele.
Az első pár nap fontos, hogy ne csak kiadd a feladatot, hanem te is vegyél részt a rendrakásban, hogy pl. mondd azt, hogy “én elpakolom a legókat, te pedig a plüssállatokat tedd el”.

Kisebbekkel 3-4 éves korig: egyszerre csak kisebb feladatokat adj nekik, mint “tedd be a kisautókat a dobozba”, vagy “válogasd ki csak a piros kockákat”, vagy “tegyél a helyére 3 játékot”. Ők még nem értik az olyan komplex feladatokat, mint “rakj rendet a szobádban”.

A rendre való nevelés egyébként nem csak a rendrakásról szól. Igazából azt kell megtanulnia a gyermeknek hosszú távon, hogy egy helyen tartsa a holmiját, tudjon rá vigyázni, mindent a helyére tegyen vissza, mert erre később az iskolában nagy szüksége lesz. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha mi is rendszerezzük a holmikat, mindennek megvan a maga helye a lakásban és erre a gyermeket is megtanítjuk. Ha a gyerek azt látja, hogy az édesapja a földre dobja a szennyest, ne várjuk, hogy ő a szennyestartóba tegye.

“Pistike hisztizik, amikor el kell indulni az óvodába.”

Ilyenkor lehet szépen kérni, még szebben kérni, vitatkozni vele, érvelni az óvodai élmények mellett, és végül hosszú huzavona után nagy nehezen rátuszakolni a kabátot, a cipőt, kitessékelni az ajtón, visszaszaladni az elmaradhatatlan kismackóért, ami nélkül nem akar oviba menni, és aztán elvonszolni az óvodába. Ez a helyzet azonban nem azért alakul ki, mert a gyermek utálja az óvodát, esetleg ott valami titkos sérelem érte/éri, ami miatt nem szeret oda járni. Ez azért alakul ki, mert a gyerek érzi, hogy nem vagyunk túlzottan határozottak az óvodába menés dolgában. Látja, hogy lehet húúúúúúúzni az időt, és hát mennyivel jobb otthon lenni anyával, mint az oviban anya nélkül. Anya is bizonytalan kicsit, mert ő is szívesebben lenne otthon és ott él benne a gyanú, hogy esetleg az óvoda nem is olyan jó a kis Pistikének. Pistike pontosan érzi ezt a bizonytalanságot, ezért megkezdődik a játszma és újra meg újra minden reggel lejátszódik.

Anyának csak annyit kell tennie, hogy szigorú elindulási rendet tart reggel. Nincs reggeli tévézés, sem játék. Öltözés, reggeli, fogmosás, cipő, kabát és indulás. De nem csak menetrend van, hanem egy kis engedmény is a gyereknek, néhány terület, amiben ő dönthet reggel: “A piros vagy a kék pulcsit akarod venni?”, “A mackót vagy a nyuszit viszed be?”, “Epres joghurtot eszel reggelire vagy túrós batyut?” Pistikének immáron eszébe sincs hisztizni, mert anya határozottságával nem tud vitatkozni, az önállóságát pedig kiélheti más területeken.

“Pistike nem akarja megfogni az anyukája kezét az utcán.”

Amikor Pistike még kicsi és éppen most tanult meg járni, örül neki, hogy már önálló “nagyfiú” és egyedül mehet. Dehogyis kell neki oda anya! Fogalma sincs még a veszélyekről, amik az utcán leselkednek rá, azokat nekünk kell megmutatni neki. A cél az, hogy ne szaladjon oda a harapós kutyához, ne rohanjon ki az úttestre, ne tűnjön el egyedül a tömegben. Nem azt kell neki megtanítani, hogy mindig fogja a kezünket, hiszen a parkban, ahol nincs autó, nincs tömeg, nincs harapós kutya, szabadon mehet, hanem azt, hogy ezek a dolgok vannak, figyelni kell rájuk, mert veszélyesek és anya meg tud védeni tőle. Vedd fel, mutasd meg neki a harapós kutyát, nézzétek meg a nagy autókat az út szélén állva és a sok embert, aki elsodor a tömegben. Ha újra meg újra elmondod, hogy ez veszélyes, meg fogja érteni, és magától fog a kezedbe kapaszkodni, mert úgy érzi biztonságban magát.

Nem mindegy, hogyan kéred…

Vannak belén k rögzült mondatok, amiket folyton-folyvást hajtogatunk a gyereknek és ő nem csinálja, amit mondunk. Nem azért, mert szófogadatlan, hanem, mert nem érti. Nem érti mit akarsz, mert azt mondod: “Rakjunk rendet!” – és várod, hogy ő tegyen rendet a szobában, pedig te többesszám első személyt használtál, akkor te miért nem csinálsz semmit?
Ha ehelyett konkrétan elmondanád, hogy “fogd a legókat és tedd be őket a dobozba”, sokkal egyértelműbb lenne, mit vársz el tőle.

Vagy azt mondod, “Öltözz fel!” A gyerek számára ez nagyon általános utasítás. Sokkal jobban érti azt, hogy “Vedd fel a zoknit és a nadrágot!”

Udvariasságból, és az utasítástól való félelemből sok szülő elköveti azt a hibát, hogy kedveskedik a gyerekkel, amikor utasítani szeretné, például azt mondja: “Öltözz fel, kérlek szépen!” vagy “Feküdj le most már, légyszíves!” A gyerek ebből azt érzi, hogy te magad is bizonytalan vagy, ezeknek az utasításoknak a mibenlétében, és semmi nem történik, ha még nem öltözik fel vagy játszik egy kicsit lefekvés előtt.

Hasonlóan bizonytalan akkor, amikor azt mondod, “Most már késő van, aludj szépen!” De hogyan kell aludni? Mondj helyette olyat, amiről tudja, hogyan kell csinálni: “Feküdj le és csukd be a szemed!”

A varázsszavak azonban nem elegendőek. A gyerekek akkor lesznek szófogadóak, ha megtanulják, hogy bízhatnak a szüleikben annyira, hogy amikor ők kérnek valamit tőlük, akkor azt a saját érdekükben teszik. A szófogadásnak nem a büntetéstől való félelemből vagy a feltétlen megadásból, hanem a szülőben való bizalomból kell jönnie. Erre mutat az a kísérlet is, amit az Iowa-i Egyetem kutatói végeztek néhány éve, és amiben 102 család életét, a szülők gyermekkel való kapcsolatát vizsgálták 7 hónapostól 4,5 éves korig. A felmérésből azt derült ki, hogy azok a gyerekek voltak szófogadóbbak 4,5 évesen, akik az első évben szorosabb kapcsolatot alakítottak ki a szüleikkel. Tehát a szófogadás ott kezdődik, hogy mi képesek vagyunk-e szót fogadni a néhány hetes-hónapos csecsemőnek, amikor testközelséget szeretne, babusgatásra vágyik vagy éjszaka felsír.

Ha kétségeid vannak, akkor jó hír lehet a számodra, hogy mindez kijavítható. Soha nincs késő váltani és elkezdeni parancsolgatás, fenyegetés és büntetés helyett bizalmat építeni a gyermekedben.

Ha pedig nem tudsz mihez kezdeni ezzel az egész fegyelmezés helyzettel, ha magadban sem vagy teljesen biztos, itt tudok segíteni neked >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

41 Comments

  • koltai melinda

    2013. szeptember 09. hétfő

    Kedves Agi

    multheten hetfon kiderult hogy 2 3 hetes terhes vagyok orultem nagyon neki sajnos tegnap reggel nagyon gorcsoltem es vereztem is anyosom megnezte e vizeletem es kozolte velem hogy elveteltem meg mindig verzem olyan atlagos mennyisegben.kerdesem a kovetkezo elmennyek orvoshoz vagy nem szukseges?

    • Ildi

      2013. szeptember 17. kedd

      Ezt komolyan meg tudtad kérdezni???!!!
      Természetesen menj orvoshoz!!!!!!!!!!!De sürgősen!!!

  • Szilágyiné Galambosi Mariann

    2013. július 21. vasárnap

    Kedves Ági!

    A kislányom 21 hónapos,szerintünk elég okos és ügyes!Viszont egyáltalán nem fogad szót.Április végén költöztünk Édesapámhoz és ezzel jöttek leginkább a gondok(mondjuk Dóri előtte is kicsit huncut és hisztis volt,de legalább tudtuk kezelni)Itt egy szobában lakunk vele,ráadásul a szoba sem a legnagyobb.Ahol előtte laktunk saját szobája volt,így mindenkinek meg volt a magánszférája!A másik nagy gondunk,hogy Apunak van egy szoba kutyája,kis testű,de elég bolond.Volt,hogy Apu kezébe is bele kapott és a férjem után is kap folyton!De hát a kutya a “szent”!!!!!Így elég kevés lehetősége van kiélni magát bent a házban a picurnak!A férjem nem dolgozik minden nap így mikor itthon van Ő van a Babával Én meg végzem a dolgom.Mikor egyedül vagyunk,de Apu meg itthon van,akkor baj van,mert a kutyát ki zavarni nem lehet,Így egész nap Dóri mellett vagyok a szobában,illetve ha nincs nagy meleg igyekszünk sokat kint lenni!Viszont ha bent kell lennünk és még is akad dolgom,akkor Dórinak be kell mennie a kiságyba,mert a kutya miatt nem engedem,hogy mászkáljon,a szobában meg 5 percet sem játszik el egyedül :-((!!Gondolom ebből ered a rosszasága!Sokat énekelek neki,mondókázunk,de neki inkább a rosszaságon jár az esze,mindig oda megy ahová nem lehet!Nagyon szeleburdi és akármennyire is szépen szólok neki,nem érdekli!Az utcán sem tud viselkedni,csak össze vissza rohangál,ráadásul itt a környéken sok helyen rossza járda így folyton esik kel.Hiába szólok rá!Az úttesten ha átmegyünk nem engedi fogni a kezét.Persze elszoktam neki mondani,hogy jön az autó és vigyázni kell,nézzünk szét,előbb jobbra majd balra és ha nem jön semmi átmegyünk.A tűzhely körül imád ugrálni ha éppen nagy ritkán kint lehet,pedig ezerszer rászóltam,hogy nem szabad sőt egyszer megfogtam a kezét és engedtem,hogy közelebb tegye hozzá a kezét,hogy érezze a meleget,sőt egyszer hozzá is ért,de akkor még nem volt nagyon meleg,de semmi sem használ neki!Amúgy az is aggaszt,hogy nem akar beszélni talán 5-6 szót mond összesen!! Ha leülök vele játszani,akkor ott hagy a játékokkal,pedig direkt nem kapott sokat,illetve néha elrakok valamennyit,hogy jobban díjazza őket,de ezzel sem értem el semmit!!A boltban is folyton pakol,ha a kocsiban ül kiakar fordulni. Ha viszek neki játékot az sem érdekli!Mi tévő legyek hogyan segítsek neki ebben a rossz helyzetben rendesen fejlődni!Amúgy a kertet is még most kezdjük biztonságossá tenni,rengeteg dolgunk volt,úgy hogy ott sem rohangálhat szabadon,na de a játszó téren sem ülhetek vele egész nap.
    Előre is köszönöm a segítségedet!
    Tisztelettel : Szné Mariann

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Nincs a kislányodnak semmi baja, a viselkedése a korának megfelelő. Vidd minél többet olyan helyre játszani, ahol kedvére mozoghat, nem kell mindig a nyomában lenni, mert az állandó tiltás, rászólás csak még feszültebbé teszi a kisgyereket. És legyetek minél többet a szabadban, ha kimozogja magát, akkor türelmesebben eljátszik otthon.

  • VViki

    2013. április 16. kedd

    Szia!
    Jó kis cikk, három gyermekemet én is próbálom hasonlóan terelgetni. De a középső, most 6,5 éves lánykára semmivel nem tudok hatni. Próbálom rábeszéléssel, fenyegetéssel, csellel, büntetéssel. Apukám szerint el kéne vernem, akkor szót fogadna, de erre én nem vagyok hajlandó! Amikor kisebb volt és már nagyon felbosszantott nagyon ritkán rácsaptam a popójára, de az sem hatott rá. Most is azt mondja, amikor megkérdezem, hogy szerinted mit kéne tennem, hogy elpakold a szétszórt játékaidat: “ha nem csinálom meg elverhetsz”, tudja, hogy azt úgysem tenném meg. Egyszóval nem megyek vele semmire, pedig ősztől iskolás lesz, így nagyon nehéz lesz mindkettőnknek. A testvérei szó nélkül megcsinálják amit kérek tőlük, de persze nem szívesen “dolgoznak” helyette.
    Bármilyen tanácsot szívesen fogadok, ami segíthet a helyzetünkön
    Köszi: VViki

    • Vida Agi

      2013. április 29. hétfő

      A gyerekek nagyon pontosan érzik a határokat. A kislányod is tudja, hogy engedékeny vagy, a tetteinek nincs valódi következménye. Azt javaslom azonban, hogy ne a büntetés eszközével próbáld rávenni dolgokra, inkább a jutalom ígéretével, dicsérettel. Ennek nem kell ajándéknak lennie, nekem hasonló korúak a gyerekeim, és imádnak esténként bújócskázni. Annak viszont az a feltétele, ha előtte rendet raknak, hogy a sötétben ne essenek el semmiben – és ezt a szabályt gyönyörűen be is szokták tartani.

  • Bajza Szilvia

    2013. március 19. kedd

    Kedves Ági!

    10 hónapos kislányom eddig békésen együttműködött a tisztába rakási és öltöztetési műveletben, azonban az elmúlt időben minden egyes alkalommal kőkemény küzdelmet jelent, nem hajlandó hanyatt fekve kivárni a végét, és úgy sír, mintha nyúznám. Ilyenkor ölbe veszem, megnyugtatom, kezdeném újra a műveletet, de ő ismét befeszül. Először azt hittem, fáj valamije, azért ez a nagy ellenállás, de most már biztos vagyok benne, hogy egyszerűen arról van szó, hogy ő ezt nem akarja. És itt jön a kérdés, hogy ilyenkor mit lehet tenni. Minden este fürdés után tartottunk “pucérkodós” játékot, amikor kb. fél óráig pucéran csinálhatta, amit akart. Mióta mászik, ezt lerövidítettük, mert a gyors helyváltoztatási képessége és szándéka miatt már nem tudjuk a “biztonsági zónában” (pisi- és felfázásmentes területen) tartani. Csak egy tipp, hogy esetleg ezért jött elő a pelenkázással és a öltözködéssel kapcsolatos averziója, a lényeg, hogy ahogy hanyatt fektetem, már fordul is hasra és spurizik el, ha visszahúzom, kezdődik a hisztis sírás. Másrészről viszont nem tudom kezelni a helyzetet, mert egyedül nem tudom semmilyen módon (akár figyelemeltereléssel) sem tisztába rakni, csak ha erősen lefogom, amivel olyan érzésem van, mintha erőszakot tennék a gyereken. Próbálom minden egyes alkalommal türelmesen és határozottan elmagyarázni előtte, hogy erre miért van szükség, és igyekszem újra pucér-időszakot biztosítani neki a régi megszokott időben és formában, de eddig semmi változás. Sőt egyre rosszabb, kész rémálom, mind neki, mind nekem. Ha esetleg van elképzelésed az okra és a megoldásra vonatkozóan, azt nagyon megköszönném.
    Szilvi

  • Judit

    2013. március 12. kedd

    Kedves Ági! Kislányom 2,5 éves múlt, eleven, akaratos kislány akinek a nevelésével eddig is bajlódtunk, de most végképp nem tudom mit tegyek, úgy érzem visszafejlődtük. Imád motorozni, szaladgálni, és eddig nagyon jól tudta a szabályokat, ha előre is ment megállt ha kiabáltam, sarokra ért, stb, tudta, hogy az autók veszélyesek, kellőképpen tartott is tőlük, a bevásárló központ parkolójában csak kézenfogva közlekedtünk, stb.
    Pár hete azonban ezeket a jól működő szokásokat mintha kitörölték volna a fejéből és direkt keresi a bajt, néha olyan érzésem van, hogy direkt az autók alá akar futni. Kitépi a kezét a kezemből és rohan és hiába kiabálok utána nem áll meg és nevet, élvezi, hogy “kergetőzünk”. Utána nagyon leszidom, felveszem (különben rohanna tovább), ő persze őrjöng. Miután mindketten megnyugszunk megbeszéljük milyen veszélyes, milyen butaság amit csinált, ő maga elmondja, hogy ha elüti az autó kórházba is kerülhet, stb…… majd másnap újra megcsinálja…
    Mit tegyek? Félek, hogy egyszer nem tudom elkapni időben…

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Lázad 🙂 Most is tudja a szabályokat, de kíváncsi rá, mi történik, ha nem azt csinálja, ami a szabály, hanem az ellenkezőjét. Ha azt látja, hogy ezzel téged fel lehet bosszantani (érthető okokból, ilyenkor az ember inkfartust kap, amikor a gyerek az utcán elszalad), akkor tovább kísérletezik. Ha viszont elkapod, felveszed, röviden, de határozottan elmondod, miért nem szabad ezt, akkor néhány alkalom után megérti, hogy ezt nem lehet és kész. Próbáld ki, hogy kimentek egy forgalmas útkereszteződésbe, megálltok a szélén és nézitek az autókat, mondd el neki közben, hogy “nézd, milyen nagy autó, nézd, milyen gyorsan megy, ezért nem szabad átszaladni az úton.” Ez általában hatni szokott, megérti belőle a kisgyerek mi a gond az elszaladgálással.

  • Brita290

    2012. november 27. kedd

    Kedves Ági!
    A tanácsodat szeretném kérni.
    A 20 hónapos kisfiam nagyon szereti a gyerekeket, de NAGYON! Már bölcsibe jár, sokat van közösségben, jól érzi magát ott.
    Amiatt írok, mert annyira szereti a gyerkeket hogy nem bírja tűrtőztetni és/vagy kezelni a szeretetét és érzelmeit. Meglát egy nála kisebb gyerkőcöt és megölelgeti, ami persze nagyon cuki, mindenki elolvad tőle, de aztán annyira belehergeli magát, hogy nagyon nagyon erősen szorítja, persze ilyenkor általában a másik gyerek kevésbé érzi ezt komfortosnak és sírni kezd, erre a kisfiam méginkább szorítgatja, mert szeretné megvígasztalni, közbelépünk mi szülők, leválasztjuk őt a másik gyerekről és akkor aztán bedurvul a helyzet, hisztizik, néha utána rúg, stb…
    Ez már, mint mondtam régóta így megy, 5-6 hónapja. Azt gondoltam, hogy majd csak kinövi, de nem… múlik az idő, de ez az erőszekos szeretete még mindig megvan..
    Sokszor beszélgettem vele erről, mondtam neki hogy szeretni szépen finoman kell,mutattam hogy hogyan, és mondtam hogy fáj a másik gyereknek ha nagyon megszorítja. Bölcsiben az ikerfiúkat pl. egyszerre gyömöszöli. A gondozónőnk egyben a baby sziterrünk is, eléggé odafigyel a fiamra és mondta hogy ő sem úgy látja hogy “idegből” csinálja, hanem úgy tűnik hogy szeretetből.

    Bezzeg ha azonos korú vagy nála nagyobb gyerek van, akkor nekem úgy tűnik hogy remekül felméri az erőviszonyokat és annyira nem szorongatja meg és nem is annyira kitartó. Kedvesen odamegy, megölelgeti majd megy tovább. (nagyon aranyos)
    Ez a helyzet mostanra odáig fajult hogy már lökdősődik is bölcsiben és otthonis , ha jön hozzánk kisebb korú gyerek. Próbálom kezelni a helyzeteket és elmondom neki, hogy nem szabad, de már kezd annyira kínos lenni, hogy ilyen kis erőszakos lett, pedig otthon aztán ilyet sosem látott.
    Volt már büntetésben is egy egy ilyen akció után, aznap még van hatása, de hosszab távon nem.
    Mit tanácsolsz, hogyan segítsek neki az érzelmeit kezelni?

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Ez az életkor arról szól, hogy megtanulja az érzelmeit kezelni. Tudja ő, hogy nem szabad durvának lenni, nem ez a baj, hanem az, hogy amikor tele van indulattal, akkor nem tudja, hogyan adja ki magából. Azzal is meg kell békélned, hogy ő egy fiú, tehát teljesen nem lehet kiküszöbölni azt, hogy néha meggyömöszölje a többi gyereket, és igen, néha verekedni is fog. A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. De még azt is, ha szeretné, hogy odafigyelj rá. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá erélyesen stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni. Amit tehetsz: mondd neki, hogy “nem szabad” tedd le, ha az öledben van, hagyd ott. Segíthet, ha felkínálsz neki valamilyen más megoldást, amivel az indulatát levezetheti: pl. ha oda akar csapni, akkor megfogod a kezét és összeütöd a két kezét, mintha tapsolna, ez jó feszültségoldó.

  • Reni

    2012. november 13. kedd

    Szia!
    Kisfiam 2,5 éves és nagyon hisztis,ha nem az van amit ő akkor akkor vége a világnak és neki áll orditani már minden ötletből kifogytam próbáltunk különféle módszereket pl elmagyarázni neki hogy miért nem szabad de nem jött be,megpróbáltuk a hagyom hagy hisztizzen módszert is de avval sem jártunk sikerrel.Mit csináljak hogy meg tudjam tanítani neki hogy nem mindig az van amit ő akar és szót kell fogadni a nagyoknak??:)

  • Kata

    2012. november 08. csütörtök

    Nagyon szuper cikk! Nekem csak két dologgal van bajom: nagyon számít nálam, hogy amit kérnek tőlem, hogyan kérik. Ha hozzá teszik hogy légy szíves vagy kérlek, sokkal szívesebben csinálom meg. Ezért a Kislányomnak is mindent ilyen szerkezetben mondok, nem tudtam hogy ez bizonytalanságra utalhat, kipróbálom, beépítem! 🙂
    A másik: a lánykám 2,5 éves, mindkettőnktől brutálerős akaratot örökölt. Amúgy egyedül nevelem őt.. Próbálok vele mindig mindent megbeszélni, amiben csak lehet együtt dönteni. Eljutottunk odáig, hogy nagy ívben tesz arra, hogy mit kérek tőle. Simán az arcomba röhög amikor kezd felmenni bennem a pumpa. Mindent játéknak vesz, imád elszaladni előlem amikor fontos hogy felöltözzünk. Ha ő nem akar elpakolni (márpedig nem akar) akkor bármit teszek, nem hajlandó. Kicsit meg vagyok lőve, mert én speciel tekintély elvű nevelést kaptam, féltem főleg az apámtól, nem voltak barátaim a szüleim.. másképp szeretném, de nem így ahogy most van. Valami arany középút lenne a cél.. Tudsz ebben segíteni? Mit lehet ilyenkor tenni amikor abszolút semmire nem hallgat a gyerkőc, inkább az ellenkezőjét csinálja…
    Köszi szépen előre is!

    Kata

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Ahol a szép szó nem használ, ott sokan a fenyegetéssel próbálkoznak. De van más út is. Nem akar felöltözni, ha kéred? Akkor miért nem próbálod meg másként? Pl. eltereled a figyelmét arról, hogy most az öltözés jön, ami ellen ő általában ellenkezni szokott, vagy dögönyözöd öltözés közben, vagy apránként öltözteted (egy ruhadarab, utána mehet pár percet játszani, aztán megint egy ruhadarab stb.) Ezek a szokások, amiket írsz, mind játszmák. Arról szólnak, hogy ő már nagylánynak érzi magát, meg akarja mutatni, hogy saját akarata van, és látja, hogy nálad ezzel eredményt lehet elérni. Ha elkezdesz változtatni ezeken a helyzeteken és nem a megszokott módon kezdesz bele pl. az öltöztetésbe, akkor nem érti, mi van és nem fog tudni rutinból ellenkezni sem.

  • Tihanyi-Konda Szilvia

    2012. november 06. kedd

    Jó cikk, bár azért azt nem állítanám, hogy egy két éves gyerek nem értené meg, ha rendet kell rakni a szobában (az enyém legalábbis érti és ha jó napja van, mondani se kell neki, elpakol – vagy megkérem, hogy segítsen és együtt csináljuk, imád segíteni, gondolom más gyerekek is ilyenek még kicsi korukban).
    A példák viszont nagyon jók, biztos sokaknak hasznosak lesznek.
    Még csak annyit szólnék hozzá – ami alátámasztja a cikk végén említett kutatást – , hogy a szoros kapcsolat ÉS a szeretet nagyon fontos. Ha egy gyerek érzi és tudja, hogy őt nagyon szeretik, akkor a biztonságtudata van olyan erős, hogy még akkor sem sérül a lelkivilága, ha netán nevelési célból néha picit meg kell szidni. És mivel ő is szereti a szüleit, legközelebb azért is próbál a szülő kedvére tenni. Persze, a “szidás” finom formája sokkal kifizetődőbb! Sokszor azt figyeltem meg a gyerekemen, hogy ha egy szituációban sikerült higgadtnak maradni és szépen kérve elintézni a dolgot, úgy lett. Ha netán pont elszakadt a cérna nálam és rápirítottam, annál jobban csinálta. Ha viszont aztán bocsánatot kértem (és nagyon fontos, hogy a szülő is tegye ezt meg, ha kell!), még ő adott puszit és már mosolyogtunk is mindketten…

  • Réka

    2012. október 29. hétfő

    Szia !
    Kisfiam 16hónapos ,és elkezdte nyitogatni szárnyait a világ felé !Eddig is nagyon ügyes gyermek volt 7 hó felállt ,10hó elindult !Na és azóta nincs megállás .kb egy hónapja feláll ágyon le fel szaladgál kanapé karfáján áll ,én közben ide oda rohangálok …semmi félelem érzete nincs .
    Rászólok üljön le mert az ágy nem szaladgálásra való ,meg sem haja !Elkapom megmutatom neki itt csak alszunk meg ha akar mesét is kapcsolok neki.Meg is érti elmutogat mindent hol a párna le is fekszik .De ahogy leteszem földre ,hogy itt lehet szaladgálni én is szaladok vele pár kört .De ennyi mi sem történt volna minden kezdődik előröl!Mit csináljak másképp ?Hogyan tudnám leszoktatni az ágyon szaladgálásról ?
    Ezt az egyet le számítva ,nagyon jó gyermek !Elbogarászik magának szerel jön megy olvas nekem .Szépen végig lehet vele játszani a fejlesztő tornát is !
    Előre is köszönöm válaszod !

    • Vida Agi

      2012. november 13. kedd

      Ezek a dolgok ideig-óráig érdekesek. A legjobb terápia, ha nem tiltod, hanem felügyelettel csinálhatja, így idővel meg fogja unni.

  • Viki

    2012. október 27. szombat

    Kedves Ági!
    Köszönöm válaszod! Visszatért az étvágya bár kihagyjuk a tizórait ami általában gyümi mert 9kor kell mostanában és akkor még tápit eszk igy 1 körül megeszi az összes főzeléket!
    Olyan kérdésem lenne még,hogy pár napja állandóan nyafog egész nap. Ha mászni kell azért ha játszani azért,ha pelust cserélni azért,és apa se jó neki,csak én. Egész nap az ölemben ülne vagy sétálna,de egyedül nem tud még menni csak ha fogjuk a kezét. Nem tudom hol rontom el. A járókát már elvetettük mert pár hét után is ha csak fölé került hogy most be kell mennie akkor üvöltött. Viszont ez az állandó nyafi még néha a kezemben is kiborít! Mindenki azt mondja elkényeztettem magamra vessek ez már igy marad! A védőnőnk szerint szeparációs szrongás,mert mindent tul hamar csinál és még vannak korlátjait amit nem tud átlépni. Tény hogy 7 hónapos és az egyedül való járáson kivül mindent meg tud csinálni,már próbál egyedül állni is pár másodpercig megy is neki. de a nyafogás sírást nem hadja abba. Kérlek segíts mert már agyilag nem bírom. Szeretnék játszani vele de végig nyafog,sír és így elég nehéz vele. Próbálom sokat fejleszteni is. már sok tárgyat megismeri megkeres ha kimondom a nevét. Rámutat a megnevezett dolgokra. Mit tudok tenni hogy ne nyafizon és sikerüljön túl jutni ezen. A védőnő szerint ez 15 hónapos korára magától elmulik de az még 8 hónap és ha egész nap sírdogál estére ingerült leszek és az neki se és nekem se jó!

    • Viki

      2012. október 27. szombat

      És még hozzá kell tennem nagyon akaratos öntörvényű. ha valami nem ugy van akkor áll a bál. feszegeti a határokat mit lehet mit nem. A védőnőnk szerint az akarata körübelül a mostani másfél éveseihez hasonlít! Első gyerekesként csak arra tudok támaszkodni amit a védőnőnk mond ezért ne haragudj. de én is látom a játszótéren hogy a most 1-1,5 éveek szintjén akar lenni. mind akaratban mint mozgásban.

      • Ildi

        2012. október 29. hétfő

        Szia Viki!

        Látom Ági még nem válaszolt, gondoltam írok neked hátha hasznát veszed. Amikor elolvastam ezt a kérdésed, miszerint nyafog a babád, állandóan veled akar lenni, és ez csak pár napja van, biztos voltam benned, hogy a foga jön. Aztán elolvastam korábbi kérdéseidet, és ott írod is, hogy nyálzik, és meg van dudorodva neki a fogínye.

        Nálunk is ez volt mindig. A kislányom már elmúlt 2 éves. Fogzásnál nyűgös, ellenkezik, sőt még verekszik is, bár ez utóbbiról azért már sikerült leszoktatni. Szóval teljesen kifordul önmagából. Nem szabad ráhagyni, de legyél vele megértő, türelmes, és ha kell babusgasd. Nekünk is előfordult egy-egy keményebb nap, amikor tényleg egész nap a kezemben volt, délután se tudott aludni, és éjszaka a panadol vagy nurofen ellenére üvöltött. A babádnak szüksége van ilyenkor rád, ne félj, hogy elkényezteted.

        Egyébként valahol olvastam, hogy fogzásnál a fájdalom 3 napos ciklusokra bomlik. Hogy ez így mennyire igaz, azt nem tudom, de az tény, hogy pár nehezebb nap után mindig jön enyhülés, aztán újra felerősödik. Ezt persze a gyerek viselkedéséből lehet észre venni.

        Remélem segítettem:
        Üdvözlettel, Ildikó

        • Ildi

          2012. október 29. hétfő

          *biztos voltam benne
          (bocsánat, elírtam)

      • Keveházy Zsuzsanna

        2012. november 04. vasárnap

        szia,

        hááát, azt hiszem, neked pont olyan gyermeked van, mint az enyémek. mind a kettő ilyen volt/ill. ilyen. a nagy 4 éves lesz decemberben, a kicsi 14 hónapos lesz. mindkettő hamar csinált mindent, ami a mozgást illeti, nagyon érdeklődőek, és ahogy leírtad nyafisak voltak. /a kicsi most is az, a szep. szor. és a fogzás kellős közepén.
        az okokat én abban látom, hogy ahogy te is írtad, sok mindent szeretne csinálni az ilyen baba, amit nem lehet még, és ez bizony kiváltja a nyűglődést, folyamatosan. most a 2. babámnál az is nehéz, hogy van neki egy példa, a nővére, aki csinál dolgokat, amit ő még nem tud/nem szabad, mert kicsi, és ez eléggé frusztrálja. a nagyobbnál ennyivel könnyebb volt, hogy nem volt senki, akit utánozni akart volna.
        a másik igen, a szep. szorongás. a harmadik a fogzás, legalábbis nálunk. mindkettő nehezen viselte, viseli. a negyedik pedig,hogy mivel rengeteg információt magukba fogadnak, többet, mint más hasnoló korú baba. ez megterheli a kis idegrendszerüket, emiatt is nyűgösek lehetnek. hát ez így összevéve elég nehéz az anyának. a jó hír, hogy ez kinőhető. legalábbis az én kislányom, anagyobb már kinőtte, a kicsi meg növögeti ki. a rossz hír, hogy ehhez iszonyú sok türelemre és a babával való foglalkozásra van szükség. többet akarnak tudni, csinélni, és ha jót akarsz a gyermekednek, meg hosszú távon magadnak, akkor amennyire csak tudod, kiszolgálod őket ebben. szép lassan közben, amikor már látod, hogy egy dologra megérett, akkor lehet szűkíteni, hogy mit szabad, mit nem. ez viszont fontos, hogy ha már egy dologra érett, akkor azt meg kell követelni. millió példát írhatnék, nem írok egyet sem. 🙂
        szóval én alapjában örülök, hogy érdeklődő, az átlagnál okosabb gyermekeim vannak, vannak árnyoldalai, és előnyei egyaránt. nem rontottál el semmit. az ilyen gyermeknél nem lehet ajtóstól rontani a házba, finoman kell terelgetni, de kell. ahol tudsz engedj, ahol meg nem, ott gyengéden de határozottan tilts. mégis mondok egy példát: most esők voltak, sár volt a játszón. az én kisfiam mindenáron abba akart belemenni. persze nem engedtem. helyette mondtam neki, hogy nézd itt egy bot, ezzel belenyúlhtasz, de nem mehetsz bele, ezért meg ezért. többször is elmondtam ezt neki. egy darabig megelégedett ezzel, hogy ez az alternatíva, elpancsolt a bottal, majd meggondolta magát, és mégis bele akart menni, a bot már nem kellett. persze nem engedtem, éktelen hiszti…. elvittem onnan, eltereltem valamivel a figyelmét. közben mondtam neki nyugtatóan, hogy sajnos nem engedhetem, ezért meg ezért….a kislányomnál megfigyeltem, hogy ahogy egyre jobban rájött, hogy amit én tudok azt megengedek, segítek alternatívát találni, és csak akkor tiltom meg ha nagyon muszáj, úgy lett egyre kezelhetőbb, szófogadóbb. kb. 16 hónaposan már lehetett vele alkudozni, 2 évesen a legszófogadóbb gyermek volt, a mai napig sem egy nagy hisztis, el tudja fogadni, ha valamit nem lehet, persze észérvekkel alátámasztva.
        satöbbi. 🙂

        • Viki

          2012. november 17. szombat

          Hát köszönöm mindenki válaszát! Már nem nyafog egész nap ha az van amit akar! És most csak egy dolog érdekli,az hogy valaki fogja meg a kezét és sétáljon egész nap. Nem akartam rászoktani mert így félek egyedül sose fog elindulni de már tudja mit akar és nem lehet vele alkudozni. megfogja az ember kezét és ránat hogy menni akar. nem tudom leszoktatni róla igy sétálunk. ha nem égtelen hiszti van. a védőnő mondta tegyünk ár lépést és ültessem le. ez se válik be mert ordít vele hogy ő nem akart leülni. remélem hamar rájön hogy megy ez nélkülünk is. most még állni se mer egyedül kapaszkodás nélkül csak addig amig kezet vált! mindenhol szépen feláll a butorok mentén halad vált egyik butorról a másikra de ez nem elégíti ki. nem tudom hogy segítsek ebben hogy menjen nyugodtan,sajnos látható hogy a kezünk jelenti a biztonságot és egyedül meg se akarja probálni…. persze még csak 8 hónapos de nem görnyedhetek felette még 4 hónapot. Nem tudom mit tegyek. Örülök hogy ilyen okos és gyorsan tanul. Szeretném fejleszteni de nem tudom hogyan. a védőnő és a doki is csak azt hajtogatja nem kell,mert korai majd magátol megtanul mindent,de igényli a fejlesztést. most tanuló kártyákat nézeget. felismeri,megkeresi azokat a dolgokat amit kimondunk. de ez csak fél óráig köti le kb.

  • Judit

    2012. október 26. péntek

    Kedves Ági! Három napja kisfiam éjszaka nem tud aludni olyan mintha görcsölne a hasa, még össze is húzza magát úgy hogy szopizni se tud. Nappal alig tud elaludni mert csak rugdalózik, fetreng (elég ijesztő még a levegőt is kapkodja ilyenkor) De ha felkel,felül semmi baja nincs nevet és virgonc és nem nyűgös, jókedvű kisfiú, de amikor lefektetem megint ezt csinálja. Lehet ennek valami komolyabb oka?

    • Vida Agi

      2012. október 26. péntek

      Mennyi idős?

      • Judit

        2012. október 26. péntek

        16 hónapos

  • Éva

    2012. október 25. csütörtök

    Szia!
    Véleményedet,tanácsot szeretnék kérni.
    Rögtön a közepébe vágok ha nem baj.Kisfiam 22hónapos.Sajnos olyan helyen lakunk hogy minden messze van tölünk(védőnő,posta stb.)így mindenhova babakocsival járunk ezt szokta meg a kisfiam.A mellettünk lévő boltba nem megyünk babakocsival de ő nem akar sétálva jönni csak ha ölbe viszem.Erről szeretném leszoktatni ezért sétálni próbálunk pár napja de sikertelenül mert ahogy kimegyünk az utcára ő rögtön nyújtja a kezét hogy vegyem fel.Ilyenkor elmondom neki hogy sétálni megyünk neki is van két lába azon jöjjön mert én már nem bírom el.De akkor ő elkezd hisztizni:(Nem tudom mit és hogy csináljam hogy megszokja a gyaloglást?Ebben kérném a segítségedet.
    A másik probléma meg az hogy ha meg van kedve sétálni nem mindig akarja megfogni a kezemet.
    Ha valami nem ugy van ahogy ő akarja hisztizik:(ez rendben van ebben a korban?vagy mit rontottunk el??
    Várom válaszod!
    Köszönöm

    • Vida Agi

      2012. november 13. kedd

      Ha következetesen nem veszed fel, akkor elfogadja majd. Ha hisztizik, várd ki, amíg megnyugszik, aztán induljatok tovább. Idővel megtanulja majd, hogy felesleges hisztizni.
      Nem kötelező mindig a kezedet fognia. Tanítsd meg neki, hogy maradjon a járdán, nem szabad kiszaladni az útra, a kereszteződésnél meg kell állni stb. ezeket ebben a korban már meg lehet tanítani neki.

  • Andi

    2012. október 25. csütörtök

    Szia!

    Köszönöm a cikket nagyon jó lett! 🙂
    A lányom 3 éves lesz februárban, köszönni nem mindig köszön. Hogy vegyem rá, hogy mikor köszönjön? Van amikor olyan ügyesen köszön, van amikor esze ágában sincs! Pedig szófogadó gyerek!

    Üdv, Andi

    • Vida Agi

      2012. november 13. kedd

      Ha néha már köszön, akkor tudja, csak vannak olyan helyzetek, amikor nem tartja fontosnak. Lehet őt ilyenkor figyelmeztetni erre, és idővel megtanulja, mikor kell köszönni.

  • Viki

    2012. október 17. szerda

    Köszönöm válaszod! Meg fogom próbálni! Tényleg 15 percet el van!
    Még egy kérdésem lenne ha szabad!
    Most már ő eszik szinte mindent! Joghurt,krémtúró,sajt stb! 4hós kora óta hozzátáplálok mert elválasztotta magát menstruáció miatt és a tápival elég hadilábon állt napközben. Eddig szépen evett mindet már kis darabosat is (egy foga van), de 1 hete semmilyen zöldség gyümölcs nem érdekli. Csak táp,tejpép.joghurt, krémtúró! De ugye ezen nem élhet. Így most csellel egy kanál krémtúró egy kanál főzelék így megeszik ebédre 160ml főzeléket,de félek ezt így most elrontom és ez így nem jó!
    Mindenki azt mondja jön a foga azért ilyen,persze nyáladzik és dudorok is vannak de ennie akkor is kell! Mit tegyek hogy megegye. a másik variáció eddig az volt hogy ő hisztizett és ugy tuszkoltam be a kanalat közben a szájába! Ha kivárok akár 5 órát is akkor se eszi meg! Mit rontottam el?

    • Vida Agi

      2012. október 25. csütörtök

      Vannak olyan időszakok, amikor a kicsi átmenetileg egyféle ételtípust fogad csak el, ez lehet fogzástól is, de attól is, hogy a szervezetének éppen erre van szüksége. Ez addig normális, amíg ezek nem édességekre és tésztafélékre szorítkoznak, mert az inkább rossz szokás szokott lenni, ha csak gyümölcsöt, csak zöldséget, csak fehérjét (tejtermék, hús) kíván egy ideig, az normális. Próbáld meg keverni egy kicsit ezeket a többi étellel, pl. a joghurtba keverj gyümölcsdarabkákat, vagy készítsd turmixot gyümölccsel.

  • Alogh Renata

    2012. október 16. kedd

    SZia.
    A kisfiam 7 hónapos és éjszaka ha felébred nem akar visszaaludni, körübelül egy órát van fent és akkor is csak az ölemben hajlandó lenni és a pocakomon aludni, és nem tudom, hogy mi ennek az oka. Este pedig nem hajlandó senki mással elmaradni (még az apukájával sem) csak velem. Ez normális ebben a korban? Mit lehet tenni?
    Köszönöm.

    • Vida Agi

      2012. október 17. szerda

      Ez normális ebben a korban, most jön rá, hogy anya nincs mindig vele és ettől megijed. Az éjszakai hosszas ébrenlét általában akkor fordul elő, ha nappal túl sokat alszik a kicsi, a nappali alvásról azonban nem írtál, de ha hosszabbakat (2-3 órákat) alszik nappal és az esti lefekvés előtt nincs ébren legalább 3 órát, akkor ez okozhatja a hosszas éjjeli ébrenlétet, ezért ezen kell változtatni. Ha nem ez a helyzet, akkor próbáld meg, hogy ilyenkor magad mellé teszed és együtt alszotok tovább, így könnyebben visszaalszik majd.

  • Viki

    2012. október 16. kedd

    Szia!
    Már köszöntem annyiszor az oldalad! de most olyan kérdésem lenne hogy kisfiam 7 hónapos áll és lépeget megy mindenfele mindenhol feláll,mindent kinyit kihuz stb! egész nap mellette kell lennem. szeretném beszoktatni a járókába mert igy még pisilni se jutok ki mert mire visszaérek épp ordít mert esetleg valahol elesett! hogy tudnám rávenni hogy játszon benne picit amig elvégzem a dolgom,vagy kitakarítok? már beültem mellé de 15 perc után ugy is sirt ki akart jönni. hagytam sírni is de ugy bepörgette magát hogy patakokban folyt róla a víz! és kitartó képes 40 percig ordítani! előre is köszönöm válaszod
    Viki

    • Vida Agi

      2012. október 17. szerda

      Ne várd el tőle, hogy 10-15 percnél többet ellegyen a járókában. A járóka jó dolog, mert be lehet tenni a gyereket, ha nem tudsz rá ügyelni, de hosszasan nem igazán szeretnek benne lenni és nem is kell ezt erőltetni. 10-15 perc bőven elég arra, hogy kiszaladj pisilni, a hosszabb dolgokba meg vond be őt is, vidd magaddal a fürdőszobába, takarítani stb. nagyon szokott nekik tetszeni 🙂

      • Viki

        2012. október 17. szerda

        Köszönöm válaszod! Meg fogom próbálni! Tényleg 15 percet el van!
        Még egy kérdésem lenne ha szabad!
        Most már ő eszik szinte mindent! Joghurt,krémtúró,sajt stb! 4hós kora óta hozzátáplálok mert elválasztotta magát menstruáció miatt és a tápival elég hadilábon állt napközben. Eddig szépen evett mindet már kis darabosat is (egy foga van), de 1 hete semmilyen zöldség gyümölcs nem érdekli. Csak táp,tejpép.joghurt, krémtúró! De ugye ezen nem élhet. Így most csellel egy kanál krémtúró egy kanál főzelék így megeszik ebédre 160ml főzeléket,de félek ezt így most elrontom és ez így nem jó!
        Mindenki azt mondja jön a foga azért ilyen,persze nyáladzik és dudorok is vannak de ennie akkor is kell! Mit tegyek hogy megegye. a másik variáció eddig az volt hogy ő hisztizett és ugy tuszkoltam be a kanalat közben a szájába! Ha kivárok akár 5 órát is akkor se eszi meg! Mit rontottam el?

  • Horváth Márta Rita

    2012. október 16. kedd

    Köszönöm!
    Érdekes, hogy milyen elemi dolgok, és mégsem jut hirtelen az ember eszébe!
    Nagyon jó, hogy felhívod a szülők, többek közt az én figyelmemet is erre!

  • Viki

    2012. október 15. hétfő

    Köszönöm eme remek cikkedet és az egész oldalt! Most 7 hónapos imádott fiam és nagyon sokat segít hogy jó útra terelhessem nevelésünket! Tudom milyen értékeket szeretném ha tovább vinne de néha a megvalósítással bajban vagyok! Sokat segítenek az ötleteid,cikked! Persze mindig van újabb felmerülő kérdésem de itt mindig megtalálom a válaszokat! Persze megvalósítani nehéz dolgokat de pár nap kudarc után mindig átolvasom a cikkeid és új erővel vágok bele a változásba sikerrel! Köszönet mindenért! Egy jelenleg még kicsit hiszti, örökmozgó kisfiú anyukája!