Mit ne csinálj, ha most szoktatod be a bölcsibe/oviba a gyermekedet?

Sokan kezdik a következő napokban-hetekben a bölcsit és az ovit. Mitől fog könnyebben menni? Hogyan segíthetsz a gyermekednek? Néhány dolog, ami segíthet:

1. Ne reklámozd túl a gyereknek az ovit!

Sokan lelkesen ecsetelik ilyenkor a kisgyereknek az ovi szépségeit és, hogy mennyi élményt fog ott szerezni és ez önmagában nem gond. Lehet neki mesélni az ovi szokásairól, a játékokról, de ne szóljon minden beszélgetés erről, ne színezzük túl az ovi szépségeit, mert akkor bizony a kicsi csalódni fog.

Ha beszélgettek az oviról, az inkább a tényekre korlátozódjon: mi minden fog ott történni vele, milyen játékok lesznek, mi van az udvaron, hogyan fognak ebédelni. Segíthet, ha mesélsz az óvónéniről, aki szereti a gyerekeket (a kisgyerekek számára az ő személye ebben a korban még fontosabb, mint a gyerekeké) és jó, ha többes szám 3. személyben mesélsz neki az oviról (pl. „A gyerekek megebédelnek az oviban, aztán az óvónéni mesél nekik és elalszanak.”) ez segít neki kívülről és objektívebben látni az ovit.
Sokat segíthetnek a felkészülésben az oviról szóló mesék is, amiben vannak képek, lehet nézegetni, megbeszélni, mi micsoda a képeken.

2. Ne fenyegetőzz az ovival!

Sokan önkéntelenül is ijesztgetik a kicsit az ovival:
„Az oviban nem lehet majd így viselkedni.”
„Az oviban mindent meg kell majd enni.”
„Az oviban aludni kell majd délután.”

Olyan is van, hogy valaki mindig az ovira hivatkozik, ha valami újra akarja rászoktatni a kicsit:
„El kell most már hagyni a cumizást, mert jön az ovi.”

És van, hogy az anya a saját biztonytalanságát is átadja a kicsinek:
„Tudom, hogy félsz az ovitól kicsim, de hát kötelező.” (ez nem kitalált mondat, pont tegnap hallottam)

Ezek az ártalmatlannak tűnő mondatok elültetik a kicsiben a bizonytalanságot és a félelmet az ovival kapcsolatban, próbáld elkerülni őket! Mind a túlzott elvárások, mind az ijesztgetés megnehezítheti az elválást és a beszokást. A legtöbb változásra úgy sem lehet felkészülni, hiszen azok többnyire nem rögtön az első napokban, hanem csak később jelentkeznek (itt írtam róla, mik lehetnek azok és hogyan oldhatod meg őket)

3. Ne fejtegesd neki, hogy ő már milyen nagy!

Sokan azzal próbálják „meggyőzni” a kicsit az ovi fontosságáról, hogy ő már „nagy” és a nagyok oviba járnak. A kisgyerek számára azonban ez az érv még egyáltalán nem jelent semmit. Gyakran pont az ellenkezőjét váltja ki: gyakran szeretne hozzád odabújni, kisbaba szeretne lenni, előáll új „babás” szokásokkal (pl. megint kéri a cumit, a pelust, felveteti magát, felerősödik a szeparációs szorongása). Ő már tényleg nagy, de azt magának kell megtapasztalnia. Neki kell szembesülnie azzal, mit tud, mire képes már, valamint azt a felelősséget is, ami ezzel jár.

+1 Magadat is készítsd fel!

Nem csak a gyermekednek kell elválnia tőled, hanem neked is tőle. El kell fogadnod, hogy mostantól nem csak te leszel hatással az életére, új benyomások, élmények érik majd. Ha érzi az aggodalmadat, a lelkiismeretfurdalásodat, amiért bölcsibe/oviba adtad, ő is nehezebben szokik majd be. Ha magadban elengeded a kezét, akkor könnyebben lép be az ovi kapuján. Fontos, hogy megértsd, mit él át a kisgyerek, amikor bölcsibe/oviba kerül. A viselkedése sok mindenben meg fog változni, de te, aki kezdettől vele voltál, észreveheted azt is, hogy bár hatással van rá a környezete, a „lényege”, mindaz, amit útravalóul az első években tőled kapott, megmarad.

Segítségre lenne szükséged a beszoktatáshoz? Most az első 3 hónapban fogom a kezed és segítek, hogy könnyebb legyen neked és a gyermekednek is. Nézd meg itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

22 Comments

  • Gábor

    2018. március 19. hétfő

    Tisztelt Ágnes !
    Van egy 3 éves fiúnk most szoktatjuk oviba kb 2 hete ha szóba jön az ovi egyből bujik anyuhoz és rossz kedve van sokáig reggel úgy kel hogy nem akar menni és végig nyafog remeg stb. Mit lehet ilyenkor tenni? Ui:Kb fél napot van oviban.

    • Vida Ágnes

      2018. március 25. vasárnap

      Ez normális viselkedés. A kicsiben szorongást okoz a beszoktatás és a változás egészen addig, amíg nem kezd el kötődni az óvónénihez. Ovi után foglalkozzon vele sokat Anya, dédelgesse, babusgassa, ez segít. Illetve érdemes megnézni, hogyan viselkedik az óvónéni a gyerekkel, megkérdezni őt, mit lát a gyereken, mit tapasztal napközben. Ha a kicsi jól érzi bent magát, akkor nincs miért aggódni, az elválás okozza inkább a gondot, nem az oviban van probléma.

  • B.Bettina

    2017. október 02. hétfő

    Kedves Ági!

    Bölcsődei beszoktatással kapcsolatban szeretném a véleményedet kérni. 2 éves kislányom most adtam be állami bölcsibe és nem hajlandó sem inni sem enni és még a gondozónénit is nehezen fogadja el. Első héten bent lehettem vele aztán a hét vége felé kimentem 1-2 órára. Második héten már 9-től majdnem délig hagytam egyedül. A második héten viszont előjött nála itthon hogy verni saját magának a kezeit és éjszakánként rémálmai vannak, felsír. Kérdésem az lenne hogy a változástól alakult ez ki nála, hogy már nem velem van, vagy valamilyen trauma érhette a bölcsődében őt? Esetleg a gondozónő nem megfelelő? (Azt tudni kell a lányomról hogy elég akaratos és itthon is válogatós.)
    Előre is köszönöm válaszod 🙂

    • B.Bettina

      2017. október 02. hétfő

      Azt még hozzá szeretném tenni hogy már ott tartunk hogy sír ha bemegyünk a bölcsibe és nem szeretne ott maradni. Hiába állunk pozitívan hozzá.

    • Vida Ágnes

      2017. október 12. csütörtök

      Sok kisgyereket visel meg a beszoktatás és az első pár hétben előfordulhat ilyen viselkedés, ennek az az oka, hogy nehezen viseli el a tőled való elszakadást, emiatt szorongás alakul ki, ami akkor oldódik majd, amikor már elkezd kötődni a gondozónőhöz is, mellette is biztonságban érzi magát.

  • Gondáné Évi

    2017. szeptember 22. péntek

    Szia Ági!
    Kisfiam 4 éves,Ausztriában élünk, itt született. 1 eve már elkezdtük az ovit, sajnos sikertelen volt. Napi fél, max.1 órát maradt ott. Sírt és telefonáltak, hogy menjek érte. Most szeptemberben újra kezdtük. Jelenleg is fél órát van ott, amit végig sír, fogja az ovónéni kezét, nem játszik. Az úton amikor megyünk az ovodába kéri, hogy ne hagyjam ott. Nagyon sajnálom, nem tudom mit tehetnék, hogy akarjon-szeressen menni. A héten már belázasodott, ami egy napig tartott. Nem lehet, hogy ez már pszichés? Próbáltunk már játékot vinni, nem volt hatásos.

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 24. vasárnap

      Ez biztosan pszichés dolog és mivel már régóta tart és nincs előrelépés benne, biztosan nem csak egy kis beilleszkedési nehézségről van szó. Érdemes lenne nevelési tanácsadóhoz vagy gyermekpszichológushoz fordulni a problémával, hogy kiderüljön mi áll a háttérben. Az is lehet, hogy másik óvodába kéne átvinni vagy csoportot váltani.

  • Évi

    2017. szeptember 22. péntek

    Kedves Ági!

    3 éves kisfiunkkal hétfőn kezdtük az óvodát.
    Adott egy kisgyerek, aki borzasztó nyitott mindenre és mindenkire, társaságkedvelő, barátkozó. De a második beszoktatási naptól, hogy két órát egyedül van bent a csoportban végig sír és teljesen elutasító. Semmit sem akar, csak sír és hozzám akar jönni.
    Őt egy éves korától szoktattuk ahhoz hogy másoknál is el legyen, sokszor volt tőlem külön.
    Most mégis teljesen máshogyan viselkedik, sosem láttuk ilyennek.
    Kérdésem, hogy ha a jövő hét végéig is ugyanez lesz a helyzet és nem jutunk el még az ebédig sem, Te mit tanácsolsz, ne próbáljunk meg egy kisebb létszámú csoporttal működő óvodát?
    Mi az a pont amikor már biztos hogy ez a kisgyerek valamitől stresszel, szorong és nem tud változni?
    Tudom, hogy ez még csak az első beszoktatási hét, de szemernyit sem változik a helyzet és az óvónők sem tudják mit kezdjenek vele.
    Köszönöm a segítséget!

    Üdv.: Éva

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 24. vasárnap

      Az a baj, hogy a beszoktatásnak apránként kéne végigmennie, nem lehet már a második napon otthagyni a kicsit. Még a nyitottabb, barátkozóbb gyerekeknek is kell 3-4 nap, mire elengedik anyát és addig nem szabad ott hagyni, amíg fel nem oldódott teljesen. Ideális esetben úgy kéne történnie, hogy az első 2-3 napban végig ott vagy vele és nem mész ki 5 percre sem. A 3-4. napon, illetve akkor, amikor már látod, hogy jól érzi magát, nem keres, elbúcsúzol tőle, elmondod hová mész, mikor jössz vissza és kimész 5-10 percre. Ha ez jól sikerült, a következő napon 30 percre mész ki és ha ezzel sem volt gond, akkor következhet, hogy már több órára is távol maradsz. Ha nincs fokozatosság, akkor a kicsi elveszíti a biztonságérzetét és szorongani kezd, ami az oviban és otthon is látszik a viselkedésén. Tehát nem oviváltásra van szükség, hanem időre és lehetőség szerint ott kell maradni vele, amíg teljesen biztonságban nem érzi magát. Mivel most elvesztette a bizalmát a helyzetben, az átlagosnál több időre lehet szükség, az is lehet, hogy 1-2 hétig végig csak ismerkedni jártok majd be és együtt lesztek ott, nem tudsz majd elmenni, de ha türelmesen kivárod, újra visszatér majd a helyzetben a bizalma. Ha így sem működik és még 2 hét után sem lehet otthagyni 1 órára, vagy az óvoda elzárkózik a megoldás elől, az óvodaváltás lehet a megoldás.

  • Katalin

    2017. szeptember 20. szerda

    Kedves Ágnes! A kisfiam 5.napja jár óvodába a lehető legnagyobb lelkesedéssel, várja, minden reggel boldogan megy…sőt haza sem akar jönni. Ma bent is akart aludni a többiekkel. ( de csak bent ebédel) ugy látom nem is orul nekem ha megyek érte
    . Apukájának az első nap után azt mesélte hogy anya elvitte őt a játszóházba…mondtuk neki hogy az ovoda. Az első nap hamar beszokott ott is hagyhattam annyira eljátszott. Mondanom sem kell hogy itthon sirtam sirok hogy hol rontottam el hogy nem kotodik nem szeret…nagyon el vagyok keseredve…nagyon okos kisfiú, minden érdekli, igazi örökmozgó, nagyon szeretett az ovoda elott is gyerekekkel jatszani. Elrontottam valamit??? Nagyon sokat mesétem neki az ovodárol mielott elkezdodott…nagyon várta. Nagyon várom válaszát.

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 24. vasárnap

      Nem rontottál el semmit, egyszerűen csak örül az ovinak, jól érzi ott magát. Most még új az élmény, ezért nem örül neked látványosan, de nyugi, azért még szeret, csak most belevetette magát az újdonságokba és az érdekes számára, míg a te jelenléted természetes 🙂

  • Melinda

    2017. szeptember 14. csütörtök

    Szia Ági,
    Kislányom 3,5 éves, fél éve jár óvodába. Ausztriában élünk, itthon csak magyarul beszélünk, lányom itt született.
    Nagyon lassan, 15-30 percekkel kezdtük a beszoktatást, most ebéd után hozom el.
    Reggel nem ellenkezik, szívesen megy, viszont még mindig csak az ovónô mellett van el, mindenhova követi. Így elmélyülten játszani nem tud, egy szemmel mindig követi. Nem eszik, mosdóba se megy nélküle.
    Viszont fogadó órán azt mondja az ovónô, nem együttmûködô. Bár szerinte màr érti a gyerek, mit kellene csinálni, mi következik, de direkt nem csinálja. Hogy tudnék neki segíteni, h jobban megtalálja a helyét? Vmi gond van az ovónôhôz kötôdéssel, nem? Nem meri szem elôl veszteni, mégsem fogad neki szót. Nagy ovi, vegyes csoportos, nyitott rendszerû, több terem, ovónô közül ” válogathatnak”.
    Itthon igyekszem a pozitív, játékos nevelést követni. Erôvel nem is lehet hatni a gyerekre. Az ovi meg lehet, kicsit poroszos…

  • Melinda

    2017. szeptember 10. vasárnap

    Kedves Ági!

    Két kisfiam van, a nagyobbik 4 a kisebbik 3 éves. A nagyobb tavaly kezdte az ovit és nem szerette meg sajnos, egyébként visszahúzódó természet, több idő kellett neki az oldódáshoz. Idén már a kisebbikkel együtt kezdtek. Sajnos mivel ő nem szeret oviba járni, így a kisebbik is kezdi átvenni ezt a hozzáállást, pedig ő barátságosabb természet. A nagyobbik fiam azt mondja, hogy azért nem szereti az ovit, mert nem szereti az óvónőt (pedig az óvónő szereti őt). Az óvónő kicsit nyersebb, hangosabb stílusú és sokszor szid le gyerekeket a csoportban (vegyes csoport és nincs másik óvónő a csoportban) és én úgy érzem emiatt fél tőle. Ilyen esetben mi lenne a helyes megoldás? Várjak még, hogy hátha mégis csak megszereti az óvónénit, vagy keressek másik óvodát? Ráadásul tavaly csak délig volt bent, és idén már szeretném őket bent altatni. Köszönöm a válaszod!

    • Vida Ágnes

      2017. október 21. szombat

      Ha 1 év alatt nem sikerült megszeretnie az óvónénit, akkor idén sem lesz jobb a dolog, érdemes lenne csoportot váltani vagy másik óvodába átvinni.

  • Timi

    2017. szeptember 08. péntek

    Szia! Kákonyi Tímea vagyok, 3 gyermek édesanyja, Luca 4, Flóra 3 éves, Csabi 7 hónapos. Luca tavaly kezdte az ovit, Flóra idén. Luca nagyon érzékeny, szorongó alkat, viszonylag könnyen beszokott az oviba, szereti az óvónéniket, nehezen barátkozott az elején, de már megnyílt, sokat beszél az oviban, sokszor ő irányítja a játékot, nagy a fantáziája. Viszont mióta megszületett Csabi azóta nehezen válik el reggelente. Reméltem, hogy ha Flóra is ovis lesz javul a helyzet, de egyenlőre nem jobb, sőt kezdi őt is visszahúzni, pedig Flóra nagyon várta, hogy ovis legyen. Az első nap még vitte magával a Lucát a Flóra lendülete, de azóta megfordult a helyzet. Sok mindent próbáltam már, ovi után velük foglalkozom. A játékbabákkal eljátsszuk, hogy ők mennek az oviba, lerajzoltuk az egész családot a ház elé és az ovi elé ( Luca ötlete volt), első nap be is vált. Van megszokott elköszönő szertartásunk. Van kedvence akit bevisz magával. Már nem tudom mit csináljak. Olvasom Lawrence J. Cohen Legyőzzük a félelmet! című könyvét, kipróbáltunk pár technikát, de nem tudom hogy elég nagy e a legtöbbhöz, hogy megérti e mire jó például a relaxáció. Állj mehet játékkal mentünk az oviig, be is vált, viszont mikor odaértünk mondta, hogy hagyjuk abba láttam, hogy elkezd szorongani, mondtam neki, hogy menjünk tovább, de szóljon ha nagyon fél ekkor megálltunk és 10-től visszaszámoltunk lassan nulláig, majd újra elindultunk, de 1-2 lépés után megint meg kellett állni, nem tudom értette-e mire jó a visszaszámlálás, vagy csak az időt akarta húzni. Mit csináljak? Hogyan tudnám megfelelően alkalmazni a könyvet? Vagy forduljak szakemberhez? Köszönettel, Kákonyi Tímea

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 10. vasárnap

      Valószínűleg itt a félelem nem az ovival kapcsolatos, hanem a kistestvér születésével kapcsolatos félelemből ered. Anya otthonmarad a kicsivel, én miért nem maradhatok? – ezt gondolja ő most. Segíthetsz neki azzal, ha minden héten van egy olyan alkalom (a legjobb, ha mindig ugyanabban az időpontban), amikor csak vele foglalkozol, ő választ programot, ő van a középpontban és egyik kistestvér sincsen ott. Ez lehet akár 30 perc is, nem kell hosszúnak lennie, a lényeg, hogy ez csak az ő ideje legyen, amit lehet várni, tervezgetni. Ő a legnagyobb, őt viseli meg a legjobban a „trónfosztás”, de igény szerint a középső kislányodnak is lehet egy ilyen saját programja minden héten. Az is segíthet, ha az oviba érkezéskor nem a szorongásra fókuszál (te pedig a vigasztalásra), hanem kapnak valamilyen kis feladatot tőled, amit napközben csinálhatnak. Pl. építsenek egy homokvárat, rajzoljanak le valamit stb. és amikor megérkezel, mutassák meg neked.

  • Veronika

    2017. szeptember 08. péntek

    Kedves Agi

    Kerdeznek a kisfiamrol aki aprilusban volt 3 eves. Most kezdtuk az ovit. Elso ket nap szornyu volt, igaz meg most is itt ott mondja hogy nem akar oviba jarni de szepen szokik a gyerekekhez es az uj helyzethez. Lassabban megy neki mint a tobbieknek de szerintem minden rendben lesz. A gond azonban az hogy egy ideje amikor ideges elkezd utogetni minket. Amig ” csak” engem es a ferjemet utott meg ( neha erosen neha gyengen) addig csak figyelmeztettem hogy nem szabad es elmagyaraztam hogy mert.. ma azonban amikor mentem erte oviba odafutott egy nagyobb kislanyhoz aki arcul csapott a cipojevel es egy masikat meglokott. Majd amikor kimentunk a kapun egy madik kisfiut akart megutni amikor elment mellette.. semmit sem csinaltak neki. Mit tehetnek? Olyan ugyes es okos a fiam de ebben tanacstalan vagyok..kos onom a segitseget. Szep estet vetoni

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 10. vasárnap

      Most kezdte az óvodát és ez értelemszerűen frusztrációt, szorongást okoz benne. Ő ezt most így vezeti le. Abban segíhetsz neki, hogy adsz más lehetőségeket arra, hogy feldolgozza az új élményeit és a félelmeit. Ovi után mindig menjetek játszóterezni vagy sétáljatok, kismotorozzon, biciklizzen, mozogja ki magát. Mesélj neki sok olyan mesét, ami az oviról szól és a gyerekek közötti erőviszonyokról. A verekedés nem csak feszültséglevezetés, a kicsik így próbálják „védeni magukat” a többiektől, megmutatni, hogy ők erősebbek, mint a csoportban a többiek. Idővel ez el szokott tűnni a viselkedésükből, amikor kialakulnak a csoportban az erőviszonyok, addig viszont elő-előjöhet néha. Az ovisokról szóló mesék segítenek feldolgozni és megérteni ezt a helyzetet.

  • Renáta

    2017. szeptember 08. péntek

    Szia Ági.
    Hétfön keztük az ovit és tul simán ment.Nyáron már látogatuk az ovit ismerkedtük vele,igy elsö nap simán bement köszönés nélkül.Szerdán viszont az udvaron lecsuszot a lába a mászokárol és leeset meg elszakat a nadrágja.Telhesen kiakat,kétségbe eset.( nem nagyon birja elviselni ha koszos vagy elszakad rajta valami).Csütörtökön egy kicsit hisztizve de bement,ma pénteken meg teljes hiszti és sirás.Nem alszik bent elhozom mindig ebéd után.Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet.

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 10. vasárnap

      Eddig az ezzel kapcsolatos rossz élményeit te segítettél feldolgozni, most viszont magának kellett és ezzel nem tudott megbírkózni még, mert nincs rá saját megoldása. Majd megtanulja. Azzal segíthetsz neki, ha nem hallgatsz az esetről, hanem beszéltek róla, lerajzoljátok, felidézitek a történteket, esetleg egy mesébe is beleszövöd és elmondod azt is, mit kell hasonló helyzetekben tenni. Jó, ha ez egy játékos és egyszerű megoldás, például adsz neki egy varázsragasztót (mondjuk egy régi celluxos karikát) és elmeséled, hogy az elszakadt dolgokat azzal tudja elvarázsolni az oviban, hogy elkezdjenek meggyógyulni. Mesélhetsz olyan meséket, amiben szakadt és törött tárgyak vannak, akik nagyon vidáman élnek így is, vagy elmondhatod, hogy a szakadás olyan, mint amikor neki lesz sebes a térde: meg lehet gyógyítani.

  • Beatrix

    2017. szeptember 01. péntek

    Kedves Ági! Az iskolába szoktatasnal is alkalmazhatók a fenti tanácsok? Köszönöm, Beatrix

    • Vida Ágnes

      2017. szeptember 02. szombat

      Igen, később is mindenképpen fontos, hogy ügyelj ezekre.