Mikor fog már leszokni róla?

Amikor a baba elkezd mászni, majd feláll, hirtelen megváltozik minden. Eléri a szobanövényeket, a dohányzóasztal tetejét, lepakol a komódról – a hónapok múlásával egyre lelkesebben és egyre alaposabban vizsgálja át a lakás teljes tartalmát és bizony megnéz, kipróbál, megcsócsál és eldobál olyan tárgyakat is, amiket nem kellene. Le lehet erről szoktatni?

Mikor fog már leszokni róla?Ha megkérdezel más anyukákat sokan ajánlják majd azt, hogy csapj a kicsi kezére. Ennek azonban még ebben a korban még semmi értelme. A sokat emlegetett Makarenkói pofont a neves szerző nem csecsemőkre vagy kisgyermekekre találta ki, ő azt javasolta, hogy 13 éves kortól adjuk, amikor a gyerek már pontosan tudatában van tettei következményeinek.

Nem működik az az elmélet sem, ami szerint -afféle Pavlovi reflexként- a gyerek megtanulja, hogy ha piszkálja a telefont, akkor a kezére csapnak, az fáj, és ezért majd nem fogja csinálni.
Ebben a korban még nem lát át ilyen ok-okozati összefüggéseket a baba, csak a fájdalmat érzi, sokszor még azt se annyira.

A másik gyakorta alkalmazott módszer, hogy azt mondják neki: „Nem. Nem szabad.”
Ezt valóban megérti a kicsi. Bár a kíváncsiság sokkal nagyobb benne, mint a tilalomtól való tartás, így legközelebb nagy valószínűséggel megint ki fogja próbálni az adott tárgyat, ha az még mindig érdekes a számára.

Ahhoz, hogy megoldjuk a kérdést, fel kell használnunk egy olyan képességet, ami viszont ebben a korban nagyon erős a babában, ez pedig az utánzás képessége. Amikor a kis kíváncsi megkaparintja a távirányítót, akkor egy szó nélkül vegyük el tőle és tegyük az asztalra és mondjuk azt: „Ennek itt a helye.” Minden egyes alkalommal tegyük ugyanezt. Ha a kicsi látja, mit csinálunk a tárggyal, megtanulja tőlünk és utánozni kezdi. Egyszer csak azon kapjuk majd, hogy ő is a helyére teszi a távirányítót, mert tőlünk is ezt látta.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • Vida Agi

    2008. november 13. csütörtök

    Mindent nem lehet elpakolni. Nálunk vannak olyan dolgok, amiket direkt megengedek, hogy pakoljanak (pl. a konyhában két fiók van nekik),de a veszélyes dolgok el vannak zárva, fel vannak téve magasra.
    Bizonyos dolgokban nagyon makacsak tudnak lenni a kicsik, de lehet, hogy ha nem üldözöd miatta, ha néhányszor kipróbálhatja, utána már nem lesz olyan érdekes, mintha érzi, hogy az a “tiltott gyümölcs”. Nálunk a télre a lakásba beköltöző citromfát nem lehet eltenni máshova, én is üldöztem miatta a fiamat, aztán tettem alá egy fóliát, néhányszor hagytam, hogy piszkálja a földet aztán soha többé nem volt érdekes a dolog neki.

  • Mano923

    2008. november 13. csütörtök

    Szia Ági!

    Értem a módszeredet és biztosan igazad is van, bár nekem sok – sok türelemre van szükségem, mert az én kisfiam mindennel homokozni akar!
    Sokszor odamegy a kályhához és kinyitja az ajtaját és a hamut szórja ki! Persze még nem gyújtottunk be, mielőtt azt hinnéd, hogy ilyen veszélynek tenném ki!
    Ha becsukom a szoba ajtót, hogy ne menjen a kályhához, akkor a virág alól szedi ki a földet! Anyósom már az összes virágot feltette olyan helyre, ahol nem éri el a kis lurkó, de van egy, ami a földtől a plafonig ér!
    Én amúgy sem értek egyet azzal, hogy mindent pakoljunk el ekőle, csak azt ami nagyon veszélyes lehet. Ranschburg Jenő könyvében is úgy olvastam, hogy ez nem jó megoldás, mert elveszti érdeklődését, ha minden el van rakva, mert így ” légüres térbe” kerül!
    Ő az elterelést ajámlja, ha jól emlékszem! De őszintén szólva ez sem jön be mindig, mert hamar ráun a játékra és újra megy földezni!
    Erre te mit mondanál neki? Vannak olyan helyzetek, melyek eltérnek a távirányítós- tól, és aminél nem lehet ugyanazt mondani, hogy ennek itt a helye!
    Ilyenkor mi a legjobb, amit tehet az ember?
    Üdv: Manó