Miért parancsolgatnak a mai gyerekek?

Egy hozzászóló akadt ki a minap azon, hogy a mai gyerekek mennyit parancsolgatnak a szüleiknek és kifejtette, hogy ez a szülők hibája, mindig ugranak, amikor a gyerek akar valamit, hagyják, hogy a gyerek diktáljon. Ez a szülő hibája – állítják sokan. De valóban az övé lenne? Mit tehetünk azért, hogy a gyerekünk kis zsarnokként ne tartsa sakkban a családot?

A szülő hibája lenne? A mai szülők valóban válaszkészebbek, mint voltak néhány évtizeddel korábban, de nem ez az ok.
Ha körülnézek a családokban, amikor beszélgetek a szülőkkel nagyon is azt látom, hogy ők irányítanak, igyekeznek állandóságot teremteni, otthon vannak szabályok, vannak határok.

Viszont a mai szülők nem az évtizedekkel ezelőtti világban élnek, hanem a maiban. Ők maguk is tele vannak bizonytalansággal, ők maguk is szoronganak, aggódnak, sokat dolgoznak, de közben nem biztosak a jövőben. Hiába minden igyekezet az ellenkezőjére, a gyerekek érzik ezt.
És közben van egy másik tényező is: a hihetetlen ingermennyiség, ami egy átlagos családot körülvesz. Tárgyak és elektronikus kütyük sokasága, amik túlingerlik a gyereket.

Miért parancsolgat a gyerek?

A környezetében élő bizonytalanságra reagál ezzel.
Nem érzi biztosnak a környezetét, magában bizonytalannak érzi magát, és hogy ezt ellensúlyozza, maga próbálja kézbe venni a dolgokat, irányítani őket.
Csak ő még kicsi és éretlen ehhez.

Csacska kérésekkel áll elő, amiket sokszor nem is értünk, miért fontosak, de neki azok. Nem is a kérés tárgya miatt, hanem azért, mert ha megtörténik, ha segítünk neki, attól ő megnyugszik és átmenetileg helyreáll a biztonságérzete.
Amikor például előáll azzal, hogy “csak a fodros szoknyámban megyek oviba és kész”, akkor nem a fodros szoknya a lényeg, hanem az a biztonságérzet, amit az jelent, hogy ő dönthette el.

A parancsolgatás nem hatalmi harc. Nem arról szól, hogy a gyerek egy kis diktátor, aki át akarja venni a hatalmat. A gyereknek nem jó, ha nála van a hatalom, mert a gyerekkornak ez nem feladata. A gyerekkornak a védett háttérről, a biztoságról kéne szólnia, amiben a kicsi nyugodtan cseperedhet, tanulhat, amiben még nem kell olyan felelősséget vállalnia, döntéseket hoznia, amikre még nem érett. A gyereknek rossz, ha neki kell vezetnie.
Látszik is ez abból, hogy rossz döntéseket hoz, nem képes mérlegelni (pl. azt, hogy a fodros szoknyához most túl hideg van) és még ezt követően sem nyugszik meg igazán, hamarosan újabb dolgot talál ki.
Sok szülő ilyenkor úgy érzi, direkt packázik vele a gyerek, ugráltatni akarja. De nem.
Sokkal inkább játszmáról van szó. A parancsolgatás idővel ugyanis szokássá alakul: ő kéri, de ellenkezel, ő megint kéri, egyre emelkedik a hangnem, míg végül a szülő inkább enged és a gyereknek lesz igaza, vagy összevesznek és mondjuk büntisarokba zavarják a gyereket (ahol talán megnyugszik, de a belső bizonytalansága csak tovább növekszik, ezért újabb ürügyet talál ki, amivel ő vonhatja irányítása alá a környezetét).

Mit tehetsz, ha parancsolgat a gyereked?

1. A parancsolgatás minden esetben a belső bizonytalanság jele. Gondolkozz el azon, vajon mi játszódik le most a gyereked életében? Hogyan érzi magát?

– Volt-e mostanában valami változás, ami megzavarhatta őt? (költözés, testvér születése, betegség, a megszokottnál több családi program, ami miatt szétesett a napirendje, de ilyen lehet az is, ha helyettes óvónéni van a csoportban, dolgozatírások vannak az iskolában stb.) Ilyenkor az ingermennyiség csökkentése az, ami segíthet. Menjetek minél többet a szabad levegőre! Ezzel csökkentheted a felesleges ingereket (addig sem tévét néz a gyerek), a kicsi kimozoghatja magából az indulatait és a szülőnek is segít visszanyerni a lelki egyensúlyát.

– Nem fáradt? (a kialvatlanság, a túl sok inger, a tavaszi fáradtság egyaránt okozhatja azt, hogy a kicsi kibillen a belső egyensúlyából)
Ilyen néhány nap pihenés vagy legalább pár napig a korábban való lefekvés az, ami segíthet.

2. Ne menj bele a játszmába!

Az állandó parancsolgatás oka gyakran az, hogy mindig ugyanazokat a köröket futjátok: ő nyafog, te nem engedsz, ő még jobban nyafog és egy ponton mégiscsak engedsz, csak csend legyen már. Ha ez mindig ugyanolyan módon történik, a gyerek megtanulja, hogy ez a módja annak, hogy elérje, amit szeretne, tehát újra meg újra ehhez fog folyamodni.

Úgy változtathatsz ezen, ha megtöröd a kört és csinálsz valami szokatlant. Például vita és könyörgés helyett, hogy önállóan vegye fel a cipőjét, azt mondod, “Én most ide leülök, megvárom, amíg megnyugszol és felveszed a cipődet, utána indulhatunk sétálni.”, de azt is lehet mondani, “Rendben, akkor ma mezítláb jössz! Gyere indulunk!” (erre persze a gyereknek eszébe jut, hogy cipő nélkül nem lehet elmenni otthonról és fel fogja venni)

3. Világos szabályok

A bizonytalanság oka gyakran az, hogy nincsenek világos szabályok a családban, illetve vannak, csak nem beszéltétek meg őket, a szabályok tisztázása mindig akkor kerül elő, amikor a gyerek már megszegte őket. Éppen ezért érdemes minden héten tartani egy kupaktanácsot, amikor átbeszélitek:

– Mi lesz a heti program (melyik nap hova mentek, ki megy értük az oviba/iskolába, mikor mennek a nagymamához, hova mennek az iskolával stb., vannak gyerekek, akik különösen rosszul viselik, ha nem tudnak a változásokról, pl. nem apa megy értük az oviba, hanem anya, nekik sokat segíthet, ha 1 hétre előre tudják, mi történik majd),

– Nekik milyen feladataik lesznek (pl. szombaton rendet rakni a szobájukban, vasárnap segíteni a kertben),

– Átbeszélni az iskolai dolgokat (lesz-e mostanában nagy dolgozat, kérnek-e segítséget valamiben, amit nem értenek, sokszor ezek hétköznap este derülnek ki, amikor mindenki fáradt és nincs idő vele foglalkozni, ha előre tudjuk, megbeszéljük, tervezünk vele, mindenki nyugodtabb lesz majd),

– Milyen problémák, nézeteltérések voltak a héten, hogyan lehetne megoldani őket (ilyenkor lehet beszélni például a parancsolgatás-problémáról is),

– A gyerek nem akarja magát ping-ponglabdának érezni, amit bárki ide-oda tologathat, szeretné tudni, mi történik vele. Ha más vigyáz rá, változik a program, ezekről mind tudni akar. Akár már 2-3 éves kortól tarthatunk ilyen kis kupaktanácsokat hetente, amikor átbeszéljük a hét történéseit, ez biztonságot és állandóságot ad a gyereknek még akkor is, ha egyébként mozgalmas és változatos a család élete.

4. Nézz magadba!

A parancsolgatás oka gyakran a szülőből fakad. Ő maga nincs egyensúlyban magával. Nehézségek a munkahelyen, idegeskedik anyagi problémák miatt, családi konfliktusok, nehézségek adódnak. Ezek természetes részei az életnek, viszont tudni kell, hogy a gyerek is érzi ezeket, érzi, hogy most kevésbé számíthat a szülőre és a bizonytalanságra azzal reagál, hogy ő maga akarja kontrollálni a dolgokat.

Ha tehát úgy érzed, sokan parancsolgat a gyereked, az nem csak gyereknevelési kérdés, hanem a saját belső egyensúlyodat is vissza kell állítanod.

5. A család egyensúlya rendben van-e?

Ha a parancsolgatás játszma sokáig elhúzódik, az annak a jele, hogy a család belső egyensúlya felborult. Ilyenkor a szülő valamit kompenzál azzal, hogy enged a gyerek akaratának. Elfoglalt szülők például azért lehetnek engedékenyebbek, hogy az együtt töltött időben jó legyen a gyereknek. Egyedülálló vagy válófélben levő szülőknél gyakori, hogy többet engednek a gyereknek, mert ezzel szeretnék kompenzálni azt, amitől a konfliktusok, a válás miatt elesett a gyerek.

A gyereknek azonban sokkal inkább szüksége van érzelmi biztonságra, mint még több játékra, fagyira vagy arra, hogy anya kösse be a cipőjét, ha neki nincs kedve. Ne tárgyakkal kompenzáljunk és ne azzal, hogy megtesszük neki azt, amire magától is képes, hanem több figyelemmel.

5. Bármi is az ok, segíthetünk a helyzeten azzal, ha elkezdjük világosan tisztázni a kereteket (mi a napirend, mit várunk el tőle), megdicsérjük akkor, amikor együttműködik és határozottak vagyunk akkor, amikor nem. Emellett pedig döntési lehetőséget kap azokban a kérdésekben, amikben már ő dönthet (az életkorának megfelelően) és kikérjük a véleményét az őt érintő kérdésekben, nem döntünk a feje felett.

6. Minden gyerek más: vannak olyan gyerekek, akikben van egyfajta belső rend, amit követnek. Ők általában nyugodt, kiszámítható gyerekek. És vannak olyanok, akik impulzívak, nyugtalanok, és bár könnyen alkalmazkodnak, szeretik a változást, ezt azzal kompenzálják, hogy az életük egy másik területén kapaszkodót keresnek. Az utóbbi gyerekek általában hisztisebbek, makacsabbak is, nehezebb őket meggyőzni. Náluk különösen fontos az állandóság megteremtése és a kiszámítható környezet, különben az életünk szüntelen harc lesz velük.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

26 Comments

  • Kövesdi Lilla

    Reply Reply 2016. április 09. szombat

    Kedves Ági!
    Kisfiam 16 hónapos és pár hónapja agresszívvá kezdett válni. Csapkod (ezzel indult), mar, harap. Alapvetően egy kiegyensúlyozott és nagyon jó kedvű gyermek, nagyon szereti a társaságot, barátságos. De, ha kezd fáradni csapkod. Ha valamit nem engedünk neki, megtorolja. Ha nem sikerül valami,nem minden esetben, de előfordul, hogy csapkod, olyan is volt már, hogy a saját kezét harapta. Kezdek kétségbe esni. Jártam vele baba-mama klubba is, de már egyre kevésbé van kedvem elvinni (alapból azért mentünk, hogy ő legyen társaságban), mert mostanában pár hónapos babákkal mennek az anyukák. Így az én kisfiam kvázi veszélyforrás nekik és nem szeretném, hogy ő legyen a “rosszgyerek”.
    Tudnál Nekem tanácsot adni, hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot? Hogyan tudnám leszoktatni arról, hogy bántson másokat?
    Előre is köszönöm!

  • Virág

    Reply Reply 2016. április 04. hétfő

    Kedves Ági!

    Nem ehhez a témakörhöz tartozik, de nem tudtam, hová írjak.

    Kérdésem az lenne, hogy hogyan kell öltöztetni ebben a melegben (24-26 fok) egy 4 hónapos babát, aki még fekszik a babakocsiban. Tudom, hogy van a + 1 réteg szabály, de a babakocsiban szerintem melegebb van, mint kint, és a szél se megy be úgy.

    Mit adjak a babámra? Mindig gondba vagyok vele. Valamelyik nap melege volt. Megnéztem a tarkójánál, izzadt volt. Nem is érezte jól magát, nyűgös volt, tekergette a fejét.
    Ha megnézem a tarkójánál, és nem izzadt, csak meleg, az nem gond ugye?
    Mivel jelzi még a fentieken kívül ha melege van?
    Takaró kell még ilyenkor, és sapi?
    Ma 25 fok volt nálunk. Volt rajta egy rövid ujjú body + rugi + tavaszi kabát, és egy sapi, a lábán egy vékony kötött cipőcske. A tavaszi kabát kapucnis, de jó nagy kapucnija van, így teljesen elállt a fejétől, tehát szellős volt. A lábát egy vékony takaróval betakartam. Aludt, mint a bunda. Úgy gondolom, hogy nem volt melege, mégis mindig aggódom. Alul, de túl se szeretném öltöztetni.
    Köszönöm.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. április 06. szerda

      24-26 fokban elég 1-2 réteg vékonyabb ruha (mondjuk még egy kis vékony kardigán a body fölé) és egy kis vékony takaró rá, de ha úgy látod, melege van így, a kardigánt le is lehet venni. Ha pedig árnyékban is ennyi van, a takaró nem is feltétlenül kell. Ha a baba még kicsi és nem igazán mozog a kocsiban, akkor eggyel több réteg kell, mint fél éves kor után, amikor már nézelődik, izeg-mozog séta közben is.

  • H. Éva

    Reply Reply 2016. április 01. péntek

    Kedves Ági! 4 éves kisfiam hasonlóan viselkedik mostanában. Elkezdte elhagyni a délutáni alvást, pedig korábban sokat (2-2.5 órát) aludt. Éjjel is 9-10-et. Most is próbálom lefektetni, de vagy nem elég álmos vagy nem akar aludni, és így ellenáll. Heti 2-3 dékutáni alvás maradt. Akkor viszont sokat alszik, így aznap este nagyon későn alszik el, és reggel ébred fáradtan. Próbáltam, hogy csak 1 órát hagytam aludni. Akkor nyűgösen ébredt, és este is sokára aludt el. Az is baj, hogy sokat volt náthás, köhögős beteg. (Ovis betegségek). Enyhe bajok, de rosszul aludt tőlük. Visszamaradt egy orrmandula megnagyobbodás is, ami miatt most is rosszul alszik… Szòval szerintem a viselkedésének az elsődleges oka a kialvatlanság… Mi tegyek?? Altassam délután egy rövidet? És minél előbb este, és hosszabb idő után beáll erre a bioritmusa??? Elkeseredett vagyok és fáradt. Nagyon jó a kapcsolatunk, csak délelőtt jár oviba, otthon vagyunk egész délután. Kertészkedünk, biciklizünk… Este mesét olvasunk. De nagyon akaratos. Az is baj lehet, hogy néha engedek? Pl. három mesét lehet tableten megnézni egy nap. Néha megengedek egy negyediket. Ne engedjek soha?? A nagyszülőkkel is gondom van. MINDENT megengednek neki. Ott 8 mesét is meg lehet nézni, szétdobálni a játékokat, letekergetni a vécépapìrt, fejen állva cipőt húzni, még félórát játszani vacsora előtt, úgy hogy már 15-ször szóltak neki, azt enni, amihez csak kedve van, egy harmadikféle tányérból… De a legdurvább, ahogy beszél velük: “te mama, ülj oda, ne, ne mozogj, papa, te ne beszélj… Nem megmondtam, hogy ne beszélj??” A dédinek meg mindig azt mondja, hogy büdös dédi… Minderre semmit sem szólnak. Néha az az érzésem, hogy mindezekkel itthon is azért próbálkozik, mert ott lehet. És egy harc napokig, mire megérti, hogy nem, nem lehet. Beszéltünk velük többször is, de csak megsértődnek. Szerintem ő a felnőttvilágban is keresi az állandóságot, és bizonytalanná teszi, hogy ott lehet, amit itthon nem. Rendkívül intelligens, érzékeny kisfiú amúgy, és egy tündér. A mamáék is lehet oka a hisztiknek? Mit lehet ezzel tenni? És igen, nekem is van belső bizonytalanság-érzetem, amin sokat dolgozom. Kérlek, segíts ezekben! Köszönöm!

  • Gido

    Reply Reply 2016. március 26. szombat

    Kedves Ági,koszonom a gyors válaszodat es azt,hogy kerdezhetek itt.1.Kislányom 16.5honapos,nemsokára dolgozni fogok ezért fárasztò lenne már nagyon az ejszakai szoptatas.Kb 4 5 alkalommal ébred es újabban elég hosszasan szopizik ha észre veszi,hogy elfordultam kezd sirni.Hogy tudnám leszoktatni estleg milyen homeopatias szer ajánlott,csak az ejszakai szopirol?Apa nem tud segíteni.2.Bölcsődebe jar 2hete hetente csak par órat,h tanulja a francia nyelvet,könnyebb legyen majd az óvoda.Eleg sokat sír,konnyek nélkül.Nem szeretném,hogy rossz hatással legyen rá.2nap sikerult neki,h jàtszott es nem sírt.3napig ott voltam vele.Nem ért franciaul még.Folytathatjuk vagy vigyem 2eves kora utan?.3Mivel dolgozni fogok lesz 1babysitter de en a du alvasnal nem leszek itt.Cici nélkül,fog ez sikerulni?Mit tehetnenk,hogy elaludjon?4.Ha zárt helyre megyunk vagyis valakihez van,hogy nagyon kezd sírni es kell 10perc amig lenyugszik de van olyan is h nem sír es teljesen jól erzi magát.Ez mitol lehet?Kislányomra soha senki nem vigyazott es sokat voltunk csak mi ketten.Nehezen adja fel a saját elveit.Köszönöm a segítséget!Szep napot.

  • Zsófi

    Reply Reply 2016. március 26. szombat

    Kedves Ági! Itt is és a február 13-i bejegyzésednél is próbáltam kérdezni, de sajnos nem nem kaptam választ. Az utánam kérdezők viszont igen.:-( Meg tudnád nézni, légy szíves az én kérdésemet is? Köszönöm! Zsófi

  • Gido

    Reply Reply 2016. március 25. péntek

    Kedves Agi csak en nem tudok kerdezni az o line fogadooran(marc 25)Hol tudnak kérdezni,szükségem lenne a segítségedre. E haragudj h ide írtam.Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 26. szombat

      A fogadóóra már lezárult, de kérdezd meg nyugodtan itt!

  • saci

    Reply Reply 2016. március 25. péntek

    Kedves Ági!Adott egy 5 hónapos kislány, akit születése óta próbálunk a Suttogó alapján napirendhez szoktatni, ergó mindig ugyanaz a sorrend (evés, büfi, peluscsere, játék, alvás), és aludni is a kiságyában altattuk mindig, cumival. Ez tökéletesen működött úgy 1 hónappal ezelőttig. Átlagban 1,5 óra után fáradt el, tettük le aludni. Nyilván már nagyobb, így kitolódtak az ébrenlétek 2-2,5 órára.1 hónappal ezelőtt kb valami történt: azóta kb 30 perceket alszik csak napközben, átlagban 3-szor. Ami tuti kevés neki, mert egész nap nyűgös.Szóval az én tündéri kislányomból egy folyamatosan nyűglődő, szenvedő, nem gügyögő, csak halkan nyögő baba vált. Tudom, jön a foga, de ez már hetek óta ennyire megviselheti? Normális ez? Nincs el magában, nem érdeklik a játékok, semmire nem figyel 5 percnél tovább, csak szenved. És ez megy egész nap. Próbáltam letenni még később aludni, de ha 3 órát tartottam fent (aminek a végére már totál kiakadt), akkor sem aludt 30 percnél tovább. És 30 perc után gügyögve ébred, örül, ha bemegyek, visszaaltatás esélytelen, már próbáltam két napig, végigüvölt 1 órát a karomban,pedg nem altatjuk…Éjszaka nincs gond, össz-vissz kétszer kel max, eszik, és alszik tovább. Este 6 és 7 között már lefekszik, általában addig is szenvedve húzzuk ki, az utolsó délutáni 30 perc alvás után kb 1,5 óa után indul a hiszti…Reggel pedig 6-kor ébred kb, szintén eldumálgat még negyed órát az ágyában, majd kiveszem, szopi, hogy induljon a nap-de 2 óra után ismét iszonyat nyűgös, kezdi dörgölni folyamat az arcát, már ölben sincs el, megint leteszem, megint felébred fél óra múlva..És indul az egész elölről. Nem értem, mit csinálok rosszul, mert valamit nagyon ezek szerint…Tudom, jobban érdekli a külvilág, hiába sötétítek be nappalra, bugyolálom pólyába…Hagyjam esetleg két etetés között többször rövidebbeket szundizni? De akkor meg nem esik szét a napirend? Vagy tényleg a foga? Vagy valami idegi zavar/éretlenség- pl. nem sokáig bírja még magát hason tartani, és azt is szenvedve…Már teljesen tanácstalan vagyok, és kezdek az energiáim végén járni, mert így, hogy 1 percre sem tudom a nyűgösködés miatt magára hagyni, nehéz. Olyan, mintha nem érdekelné/idegesítené a külvilág, és folyton túl fáradt lenne. Berakom kendőbe, magamra kötöm, akkor persze bealszik azonnal, és olyankor megy az 1-2 óra egyhuzamban-azaz ugyanúgy felébred fél óra után, de ott általában simán visszaalszik-azért van,hogy már ott sem. Mit tanácsolsz, szerinted ez mi lehet? Hogy tudnám kitolni a nappali alvásokat, vagy mit kéne máshogy csinálnom? Köszi szépen előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 26. szombat

      Van olyan, hogy átmenetileg ismét több, de rövidebb alvást igényel a baba. Ha azt látod rajta, hogy fáradt, álmos, igény szerint tedd le aludni! Egy idő után majd visszaáll a hosszabb alvásokra, addig pedig nem nyűglődik annyit.

  • CsMelinda23

    Reply Reply 2016. március 25. péntek

    Kedves Ági!

    Van egy tündéri 33 hónapos kislányunk. Az ő evési szokásaival kapcsolatban szeretném a véleményed kérni.
    Réka 38. hétre 2300 grammal született, kis picurka volt. Semmi gond nem volt a terhességgel sem, csak az utolsó hónapban alig hízott a pocakban. Azt mondta a Doki, hogy majd idekint megnő.
    Szépen gyarapodott, 1 évesen már 8 kg volt, mindent szépen eszegetett. 18 hónapos korában, szó szerint egyik napról a másikra nem ette meg a kenyeret, a húst, felvágottat- virslit sem, a tojás is kimaradt. A tésztát is már csak magában eszi, a rizs még ment egy darabig, de mára az is kilőve. Igazából mostanra a húsleveslé maradt, joghurtok, tej – kakaó, kakaóscsiga, kekszek, csoki, és üveges babakaja, az amit magától a maguk valójában megeszik. Csalni szoktam, mert krémlevesek készítek még hússal, tojással és teljes turmixolás után jóízűen megeszi (levesgyöngy az mindenképpen kell hozzá), illetve az üvegeset felhígítom a mi darabos ennivalónkból fele fele arányba, úgy megeszi. Ha csak a sajátunkat teszem az üres üvegbe, akkor nem kéri.
    Sokáig a fogzás is nehezítette a dolgokat, mert a legpuhább ennivalókat is visszaadta, hogy nem kéri, fáj, de mostanra kinőtt mind a 20 foga. Most kb 10,5 kg. Isten igazából úgy jellemezném, hogy őt egy cseppet sem érdekli az ennivaló és az evés. A védőnő javasolta hogy játszunk sokat főzőset. Azt nagyon szereti is, a zöldségesnél és a piacon tanulgattuk hogy mi milyen gyümölcs, milyen zöldség és még a különlegesebbeket is felismeri és megnevezi. De ha már én főzök otthon, akkor az nem érdekli (2 naponta én főzök és vezetek háztartást.) Egyedül tud(na) enni, de leginkább a mese előtt tudom én megetetni, mert ha ő eszik, 5 kanál után nem leteszi.
    Nem tudom mivel lehetne még motiválni, vagy evésre bírni. Együtt eszek vele, szépen megterítünk, stb. Most is éhes volt, már annyira hogy hisztis nyűgös lett. Bele tukmáltam az első kanál ennivalót, és utána, mint aki rájött, hogy ez kell neki, evett. Hiába mesélem, hogy a kis csigától az elefántig mindenki eszik, hogy jobb kedve legyen, nem hatásos.
    Félek, hogy így az óvodában mi lesz vele? Hogy fogja bírni egész nap ott, ha nem vagy alig eszik?! Még én itthon elszórakozok vele, mert tudom hogy ilyen, de ott nem fogják még noszogatni sem. Ha éhes, hisztis lesz, akkor a játékot és a foglalkozásokat sem fogja bírni.
    Mit tehetnék még Ági?
    Válaszodat, véleményedet előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 26. szombat

      Mindent jól csinálsz, ne aggódj! Egyszerűen csak a dackorszakba érve most szeretné ő irányítani az evését is, ezért minél inkább “nyomulsz”, annál inkább ellenáll. Most annyit tehetsz, hogy becsempészed az ételeibe azt, amire szüksége van, igyekszel néha új ízekkel, új receptekkel előállni, hátha azokat megkóstolja és vársz. Az ovi még messze van, addig még rengeteget fog változni.

  • Eva

    Reply Reply 2016. március 22. kedd

    Kedves Agi!
    A kislanyom 3 honapos, nagyon nyugodt (mindenki a csodajara jar), mosolygos baba. Nagy sullyal (4330g) szuletett, eleinte voltak problemak a tej mennyiseggel, de nem adtuk fel es igeny szerinti szoptatassal elertuk,h par het alatt ez rendezodjon. Viszonylag hamar beallt a napirendje, ket hosszabb alvasi periodussal: egy ejszakaival es egy 2-3oras deliutanival (babakocsiban a friss levegon). Ezek kozott gyakorlatilag valtva jatszik es szopizik. Nagyon elmelyulten figyel, akar 40-60 percig is eljatszik egyedul. A szopizasok nagyon hosszuak, nagy reszuk komfortszopizas es persze alszik is kozben. Ha jatek kozben elalmosodik es beteszem a kisagyba, meg ott is eljatszik, de amikor rajon,h aludni kene, sirni kezd es vigasztalhatatlan (akar hanyasig is). Persze csak cicivel lehet megnyugtatni. Nem tudom eldonteni,h legyek-e meg turelemmel (hiszen meg csak 3honapos), vagy igyekezzunk atterni az altatas mas modjara, mert felek,h kesobb csak meg nehezebb lesz (nagymamam mindig azt mojdta,h addig hajlitsd a vesszot, amig gyenge, mert ha megerosodik, akkor torik). Cumit nem fogad el, es az emlitett kezdeti tejhiany miatt nem is szivesen adtam volna. E miatt viszont egyre tobbszor eszi a kezet, igy ha latom,h nagyon majszolja, inkabb cicire teszem,h kielegitsem a kielegithetetlen szopas igenyet… A furdes este 8-kor van, fel 9-tol szopizunk, akar 10-11-ig is. Akkor viszont, ha fel is ebred amikor beteszem a kisagyba (nem alszik velunk), ha kimegyek elalszik magatol. Csak a nap kozbeni szopizasok aggaszganak… Szoval a kerdesem az lenne,h jol csinalom-e igy vagy most mar kellene kicsit gatat szabnom az allando szopizasnak es ezaltal cicin elalvasnak? A valszodat elore is nagyon koszonom! Eva

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 26. szombat

      Ha gyorsan elalszik így, nem kell változtatni rajta. Nyugodt, kiegyensúlyozott baba, valószínűleg pont azért, mert igény szerint szopizhat, nem kell változtatni ezen. Hidd el, ha eljön az ideje, magától is csökkenni fog majd a szopizások száma.

  • Adél

    Reply Reply 2016. március 16. szerda

    Kedves Ági!
    Egy 5 hónapos (mindjárt 6) kislány anyukája vagyok. 4 órás napirendet követünk, szépen alakulnak a napjaink, azonban pár napja alig lehet letenni a kezemből, mert rögtön sírás van. Mi lehet az oka? Mindent úgy csináltam, ahogyan eddig: ébredés és evés után eljátszadozott szépen egyedül egy kis ideig, amikor “hívott”, odamentem, kicsit közösen játszottunk, vagy áttettem egy másik helyre. alvás előtt pedig amikor már fáradtabb volt, együtt játszottunk ölbéli játékot, mondókáztunk. De ez most valahogy nem működik. Talán a fogzás miatt “nyűgösebb” és sírós/nyafogós?
    Nem szeretném, eddig sem tettem, hogy csak kézben tartsam, igyekszem az arany középutat megtartani, viszont túl szigorú sem szeretnék lenni. Hogyan tudnám ezt orvosolni? Mégsincs rendben, hogy egy pillanatra sem tudom letenni.
    (Zárójelben: itt a mama pár napja, aki minden nyekkenésére felkapta, bármennyire is ellenzem és cipelte. Lehetséges, hogy pár nap alatt ennyire hozzászokott?)
    Bármilyen tanácsot előre is köszönök.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 26. szombat

      Ez normális jelenség ebben a korban. Most kezdi felismerni, hogy nem vagy mindig ott vele, és olyankor megijed, azt hiszi el fogsz tűnni, ezért sír. Átmeneti jelenség ez, néhány hét után elmúlik magától is. Segíthet, ha ahova csak lehet magaddal viszed hordozóban, vagy ha nem tudod, akkor amíg kimész beszélsz hozzá, ebből megtanulja majd, hogy amikor nem vagy ott vele, azért még “megvagy”.

  • Zsófi

    Reply Reply 2016. március 16. szerda

    Kedves Ági!
    A február 13-i cikkednél kérdeztem-igaz, jóval később. Megtennéd, hogy megnézed? Köszönöm szépen:Zsófi

  • Tímea

    Reply Reply 2016. március 16. szerda

    Kedves Ági!
    Együtt élünk a nagyszülőkkel. Sok konfliktus adódik abból, hogy hogyan nevelem a kicsit, pontosabban, hogyan etetem vagy éppen nem etetem cukorral és gyümölcslével. Édesanyám játszmázik, minden egyes reggelinél képes megkérdezni, hogy gyümölcslevet miért nem adok neki,bezzeg ő facsarta nekem a narancsot…ha én feszült vagyok, tudom, hogy a kisfiam is az. Viszont van egy dolog, amire nem találok megfelelő megoldást. Este régen az volt a rutin, hogy bementünk a dédihez, aztán a mamához köszönni, puszit adni. Egy jó ideje csak nyafogás ez a rutin, ellenkezik, főleg anyukámmal, mert nem szereti, ha megpuszilja. Ezt anyukámnak hiába magyarázom,hogy ne erőltesse, szalad utána és csak lop magának egy-egy puszit, mire a kisfiam sikítva jön, hogy én lepusziljam a mama pusziját. De ezt megteszi mással is, pl az apjával, bár ő szakállas, sztem azért 😀
    Édesanyámon változtatni nem lehet, nagyon makacs, és sokszor úgy tűnik nem is érti, amit mondok, amit a gyerekneveléssel kapcsolatban gondolok, vagy szeretnék…min, és hogyan változtassak, hogy ne legyen kín a kicsinek a puszilózás, és ne váltson ki negatív érzéseket anyukámból az elutasítás, ami végül megint a kicsin csattan úgy, hogy “már megint nem kapok puszit?!” és a puszilopásokban…
    Előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 26. szombat

      Valóüszínűleg a kisfiad érzi, hogy benned van egy kis ellenállás az édesanyáddal szemben, ezért nem ad neki puszit. A “jótanácsokkal” ne foglalkozz, engedd el a füled mellett, mintha nem is lenne, aztán csináld úgy, ahogyan jónak látod. A puszilopás nem akkora gond, a gyereknek ez nem kín, szimplán csak nem akarja. Nyilván, ha ennek ellenére mégis lop tőle a mama egy puszit, az a gyereknek azt üzeni, hogy ő még kicsi, akivel ezt meg lehet tenni. De ha magadban helyreteszed a mamával való kapcsolatot és nem idegeskedsz miatta, akkor ő is könnyebben viseli majd, hogy a mama “ilyen”.

  • Piri Zsófia

    Reply Reply 2016. március 11. péntek

    Kedves Ági!
    Hozzátáplálással kapcsolatos kérdésem lenne. Kislányom 3-án múlt 7 hónapos, anyatejes baba, bár cumisüvegből kapta és kapja a tejet, mert nem volt hajlandó szopizni (mindent próbáltunk, a szoptatási tanácsadó sem tudott segíteni). 5 és fél hónapos volt, mikor elkezdtem kóstoltatni vele mást, mert úgy gondoltam, nagyon lassan, tényleg az ő tempójában szeretnék haladni, és már érdeklődött az evés iránt, mindent ki akart venni a kezünkből. A fintorgáson kívül más probléma nem is volt, nem tolta ki a szájából, és szépen evett kanállal. Kis adagokat adtam neki, én is készítettem, illetve bolti bébiételt is, pl. őszibarackot, lévén abból most nincs friss. Azt nagyon szerette is. Nagyjából 1 hónappal a kóstolgatás kezdése után kb. 100g-ot megevett tízóraira, mindent adtam neki, amit 6 hónapos babáknak szabad. Utána kapott tejcit, ha kért. Egyik nap alma-barack bébiételt kapott, nagyon ízlett neki, 120g-ot megevett belőle, és utána még tejcit is. Amikor eljött az ideje, lefektettem aludni, de nagyjából fél óra után köhécselve ébredt, és kihányta az egészet, egy órán belül többször is hányt, amíg már nem volt mit. Doktornőnél is voltunk, semmit nem talált, szerinte a kaja miatt lehetett. Estére nem volt semmi baja. 3 napig nem adtam neki, csak tejcit, majd ismét kis adagot tízóraira. Szépen megette, nem volt semmi baj, 2 nap is. 3. nap ismét adtam neki barackot, megint jóízűen evett belőle, de alvás közben megint arra ébredt, hogy hánynia kell, és ugyaúgy minden kijött belőle. Utána megint “tejdiéta”, és nagyon lassan kezdtem megint kis adagokat adni neki, barackot azóta sem, hátha az miatt. De sajnos az elmúlt kedden, ismét így jártunk, almát pároltam neki, egy pici sütőtökkel, nagyon szívesen fogyasztotta, még evett volna belőle, de nem mertem többet adni, nagyjából 125g-ot evett, és alváskor megint hányás.
    Kérdésem az lenne, hogy ez mitől lehet? Nem sietettem, nem tömöm sosem, ha látom, hogy nem érdekli, vagy már nem szívesen eszik, nem adok neki többet.
    Védőnő szerint az ő korában már nem lehet sok ennyi mennyiség, mert akár 2dl-t is megehetne egyszerre. Egyébként tejből meg is eszik ennyit.
    Mit csináljak másképpen, ha kell, mert így egy étkezést sem váltottunk még ki, a védőnő szerint pedig lassan 2x is kellene kanalasat ennie napközben.
    Engem nagyon megviseltek ezek a hányások, nem merem őt egyedül hagyni azóta alvás közben sem.
    Kérlek, adj tanácsot, hogyan csináljam?! Köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 12. szombat

      Ráértek még, nem kell még kétszer ennie napközben, hiszen még csak 7 hónapos. Kóstolgassatok 1-1 kanállal, amennyit elfogad, nem kell erőltetni. A hányás valószínűleg nem igazi hányás, hanem nagyobb mennyiségű bukás, mert az anyatej mellett 125 gramm bébiétel még sok neki és túleszi vele magát. Ha majd eljön az ideje, hidd el, magától is többet fog enni, nem kell erőltetni, adj neki annyit, amennyit elfogad és mellette szopizzon igény szerint.

  • Eva

    Reply Reply 2016. március 11. péntek

    Kedves Agi! A Gyogyito jatekok konyv formatumban is meg fog jelenni? Koszonom! 🙂

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 11. péntek

      Nem, ez csak CD formátumban létezik. A rajta található anyagokat kimásolhatod a telefonodra is akár, onnan is hallgathatod, így praktikusabban feldolgozható az anyag.

  • Pasztor Krisztian

    Reply Reply 2016. március 07. hétfő

    Szia Ági
    A mi fiúnk egy hete volt kettő éves, és egy ideje dadog. Eddig semmi problémája nem volt, de egyre inkább erőlködik az utóbbi időkben , főleg a magánhangzók okoznak gondot neki a szavak elején. Nagyon szépen beszél, összetett mondatokat használ már hónapok óta. Egy évesen már tudott egy-két szót, másfél évesen már 3 szavas mondatokat használt.

    Nem vagyok biztos benne, de lehet, hogy azóta alakult ki ez a problémája, hogy elkezdtünk egyre több mindent angolul is mondani neki. Előtte is használtunk angol szavakat a magyar mellett, de az utóbbi időben egyre több minden angolul és magyarul is el van mondva neki. Tud különbséget tenni a két nyelv között általánossagban, de természetesen sokszor keveri őket még.

    Én egyenlőre két ellentétes megoldást találtam. Egyik azt állítja, hogy nem kell törődni vele, hagyni kell, és nem szabad kijavitani vagy felhívni rá a figyelmét és elmúlik magától. A másik megoldás szerint pedig nem szabad hagyni,mielőbb segítséget kell kérni, mert így meg tudjuk előzni, vagy legalább időben javítani tudunk egy esetleges maradandó problémán.

    Tudnál esetleg egy tanulmányt mutatni evvel kapcsolatban, vagy bármilyen segítséget nyújtani?

    Köszi

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. március 27. vasárnap

      2-3 éves kor között szokott megjelenni az ún. élettani dadogás, ami elég gyakori, ezért én is azon az állásponton vagyok, hogy most még ezzel nem kell foglalkozni. 2 évesen még eleve nem tudja magát jól kifejezni a kicsi, ez is okozhat átmeneti dadogást és valóban hozzájárulhat ehhez a kétnyelvűség is (ez is azzal áll összefüggésben, hogy a kicsi olyasmit szeretne mondani, amit még nem tud). Logopédushoz akkor kell fordulni, ha a probléma 3 éves kor után is fennáll.

Leave A Response

* Denotes Required Field