Meseolvasás és a babák

Miért, hogyan és milyen mesét olvassunk a babának? Kell-e neki olvasni egyáltalán? Mire való a mese a kisgyermek életében és mondjunk-e nekik fejből mesét? Ezt a kérdéskört járom körül a mai bejegyzésben.

A meséket eredetileg felnőttek mondták felnőtteknek. Szájról szájra terjedtek a régi történetek, amik segítettek felnőttek és gyermekek számára is egyaránt feldolgozni a körülöttük levő világ jelenségeit. A természeti jelenségeket, a társadalmi egyenlőtlenségeket, az emberek közti viszonyokat. A mese szerepe ma is pontosan ugyanez: feldolgozni felnőtt és gyermek számára egyaránt a világ eseményeit.

Csecsemőkorban persze még nem ezért kezdünk mesélni, a kicsi számára az első mesék még nem a traumák feldolgozásáról, hanem a világ megértéséről szólnak. Egyszerű kis történetek a mindennapokról, az ő mindennapjairól, melyeknek akár lehet ő maga is a főszereplője, de történhetnek az események egy kis állatkával vagy egy másik kislánnyal/kisfiúval is.

Vannak a mesélésnek egészen konkrét hatásai is:

1. A baba számára nagyon megnyugtató a szülei hangja, ezért jót tesz neki, ha huzamosabb ideig hallgatja a beszédedet, még akkor is, ha nem érti a szöveget.

2. A mesék révén javul a szövegértése, elősegíti a beszédfejlődést.

3. A mesélés gazdagabbá teszi a kicsi szókincsét.

4. Az agy 90%-a 5 éves kor előtt fejlődik ki, ezért a rendszeres meseolvasás 5 éves kor előtt az egyik legjobb szellemi fejlesztő módszer.

5. A meseolvasás javítja a környezettel való kapcsolatot, segít megérteni az élet történéseit, és megérteni a mindennapi élet ok-okozati összefüggéseit. Ha például egy 2 éves kicsi következetesen ragaszkodik 1-1 rossz szokásához (pl. mindig meghúzza a cica farkát, mindig piszkálja a szobanövényeket, irigy a többi gyerekkel), akkor arról fegyelmezéssel nehéz leszoktatni, de ha mesében találkozik ezekkel a helyzetekkel és a megoldásukkal, akkor megérti, mit kéne tennie. Ugyanígy lehet az egészen kicsi, 1-2 év közötti gyerekeket felkészíteni egy-egy szokásra (pl. karácsony, húsvét, családi ebéd) olyan mesékkel, amikben ezekről mesélünk nekik.

6. A meseolvasás javítja a koncentrációs készséget, ami sokat segít az iskolaérettség elérésében.

A lelki oldal

A kisgyermek számára a mese nem csak a fejlesztésről szól, hanem a pszichéről is. Amíg csecsemő, addig minden körülötte forog, mindent megkap, ez az idilli állapot azonban abban a pillanatban romlani kezd, amikor a kicsi egyre önállóbb lesz. A kicsi számára ez mindenképpen csalódás, és ezt a traumát fel kell dolgoznia valahogy – ebben segítenek számára a mesék, ahol a fantázia világa segítségével sikerül kiegyenlítenie, feldolgoznia a feszültségeit.

A felnőtteknél ugyanez történik, amikor könyvet olvasnak, vagy megnézik az esti sorozatot. Feszülten kézbe veszik a könyvet vagy leülnek a tévé elé és elmerülnek a fantázia világában, ami segít kikapcsolni és -amennyiben jó a „mese”- feldolgozni is a feszültségeket.

A meséktől sokan azért ódzkodnak, mert úgy gondolják, utána a való világban a kicsi nem fogja érteni, hogy nem mindig a jó győz és nem történnek csodák. Miért? Mi felnőttek sem gondoljuk azt, hogy amit este a Barátok köztben látunk, az úgy is van… A kicsi az első éveiben érti meg a jó és a rossz fogalmát, számára fontos, hogy a jók győzzenek, a rosszak veszítsenek, legyen meg a bosszú lehetősége és igenis legyen értelme az életnek, „éljenek boldogan, amíg meg nem halnak”

Neki fontos, hogy legyenek csodák. Nem szabad elvenni tőle ezt a hitet, ettől egy életre optimista lesz az életszemlélete – és lássuk be, igenis fontos, hogy egy kicsit még egy felnőtt is higgyen a csodákban.

Mikor milyen mesét olvassunk?

A meseolvasást, mesemondást, már akár újszülött kortól el lehet kezdeni. Jómagam ösztönösen meséltem a gyermekeimnek már az első napokban arról, mi lesz, ha hazamegyünk, ki várja otthon őket, aztán pedig mindenről, amit magunk körül láttunk.

6-7 hónaposan már szívesen nézegetnek a kicsik vastag leporelló könyveket, ezekből az egyszerűbb történeteket el lehet olvasni közösen és meg lehet nézegetni a képeket.

1 éves kortól pedig jöhetnek az egyszerűbb, a hétköznapokról szóló mesék, mint amilyen a Bogyó és Babóca, az Anna és Peti, a Gazdag Erzsi és Weöres Sándor történetek, versek, minden olyasmi, ami az ő életükről, a mindennapokról szól. Nyugodtan lehet a képeket is közösen nézni, megbeszélni, mit lát rajta, de a kor előrehaladtával egyre többet olvassatok képek nélkül is.

3 éves kortól a kicsi egyre nyitottabbá válik a jóra és a rosszra, ekkortól következhetnek a klasszikus mesék, a népmesék, a Grimm és az Andersen mesék.

Az olvasás mellett mondjatok fejből is meséket, találjatok ki együtt szereplőket és történeteket. A közös mesében mindketten bevonódtok a történetbe, és ez segíthet a kicsinek megélni, feldolgozni a napi élményeit és titeket is közelebb hoz egymáshoz. A fejből mesélés nem olyan nagy ördöngösség, mint ahogyan azt sokan gondolják: a legkönnyebb úgy elkezdeni, hogy a kicsinek az adott napját meséljük el: mit csinált ma, mi történt vele. Utána pedig mondhatunk mesét a plüssállatairól, a játékairól, a háziállatainkról vagy az óvodás társairól is. Ez a fajta mesemondás nagyban fejleszti a kicsi képzelőerejét is.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>