Meddig fog sírni reggelenként? És még további 6 kérdés a közösségbe szoktatásról

Sokan kezdik a bölcsődét vagy az óvodát mostanában, ezért tőletek is rengeteg kérdés érkezik ezzel kapcsolatban. Vannak gyerekek, akik szépen és gond nélkül beszoknak, másoknak nehezebben megy, de még a könnyen beszokó gyerekek is okozhatnak fejtörést a szüleikek például azzal, hogy megváltozik az otthoni viselkedésük vagy nem tudják kezelni a társaikkal kapcsolatos konfliktusaikat. Összeszedtem a leggyakrabban feltett kérdéseket.

1. “Amikor megyek a kisfiamért egyáltalán nem örül nekem. Játszik tovább a többiekkel, alig tudom hazahozni az oviból. Elrontottam valamit?”

Vannak olyan gyerekek, akik szeretik a társaságot, az újdonságokat, nekik az ovi valóságos aranybánya, sok élménnyel, sok gyerekkel. Nem rontottál el semmit, ha a te gyereked nem sír utánad és nem rohan hozzád délutánonként. Ez inkább a te vágyad, azt jelzi, hogy te még nem igazán engedted el őt, ezért hiányolod a látványos örömet délutánonként. Fogadd el, hogy ő egyszerűen csak örül az ovinak, jól érzi ott magát. Ennek két oka is van:
1. Most még új az élmény, belevetette magát az újdonságokba és szívja magába a sok új játékot, a társaságot

2. A te jelenléted természetes neki. Tökéletesen megbízik benned, ha megígérted, hogy jönni fogsz, természetes, hogy jönni fogsz, ez nem annak a jele, hogy nem szeret, épp ellenkezőleg: a biztos kötődés jele, azt jelzi, hogy bízik benned, tudja, hogy ha megígérted, akkor jönni is fogsz.

2. “Meddig normális, hogy reggelente nehezen válik el és sír a gyerek? Mikortól mondjuk azt, hogy ez nem normális és esetleg át kéne menni másik oviba vagy segítséget kérni?”

A beszoktatás idején természetes, ha nehezen válik el tőlünk a kisgyerek reggelenként, különösen, ha:
– nem volt ideje beszokni, mert csak 1-2 napig voltunk ott vele délelőttönként és utána otthagytuk, vagy nem is volt fokozatos beszoktatás, csak úgy otthagytuk az oviban,
– nem búcsúztunk el tőle a beszoktatásnál, amikor elmentünk, hogy ne legyen sírás belőle,
– nehezen engedjük el őt, lelkiismeretfurdalásunk van, amiért bölcsibe/oviba adjuk,
– már volt korábbi rossz élményünk azzal, hogy másra bíztuk őt (pl. nagymamára, apukára) és ez a félelmünk átragad az oviba szoktatásra is,
– rohanunk az oviba, nem akarunk elkésni, emiatt stresszesek, feszültek vagyunk, siettetjük a kicsit is,
– nem fekszik le este időben, ezért fáradt, nyűgös reggel,
– még nem bízik az óvónéniben, ezért a tőlünk való elválás után “elveszettnek” érzi magát (ezen segíthet, ha búcsúzás után az óvónéni kézenfogja, bevezeti a terembe, megvigasztalja, ha kell).

A reggeli nehéz elválás az első pár hétben normális, de 2-3 hét után csillapodni szokott. Ha nem csillapodik, annak általában a fentiekben keresendő az oka. Ha a sírás nem csak reggel jellemző, hanem egész délelőtt sír a kicsi vagy megnyugszik, de aztán újra meg újra sírni kezd az oviban, akkor egyértelműen beszoktatási problémáról van szó, amit mindenképpen kezelni kell.

3. “A kisfiam minden reggel sír az oviba menetelkor. Talán nem szereti az ovit? Esetleg bántja ott valaki?”

A reggeli sírásnak, nehéz elválásnak nem feltétlenül az az oka, hogy maga az óvoda rossz lenne. Gyakran egyébként teljesen jól érzi magát a kicsi napközben, de van valami, ami az oviban zavarja (például valamit nem tud megcsinálni, amit kellene – egy hozzá forduló anyuka kisfiát például az zavarta, hogy reggel teríteni kellett, de ő nem volt elég ügyes benne) vagy valami apróság, ami megijeszti (pl. fél a vécétől), leggyakrabban pedig az elválás érzése okoz gondot a számára. Ha a sírás csak az elválás idejére tart, akkor nyugtasd őt meg, mondd el neki, mikor jössz vissza, esetleg adhatsz neki egy plüssállatot, akit minden reggel játékosan megkérsz rá, hogy ő vigyázzon rá napközben és este mesélje el, mit csináltak az oviban, ez biztonságérzetet ad a kicsinek.

4. “Miért a verekedős gyerekkel barátkozik a gyerekem?”

A közösségbe szokást minden gyerek másként dolgozza fel. Van, aki agresszívebb és hangosabb lesz, hogy elijessze a többieket, mások az óvónéninek minden szavát lesik, mert ott érzik magukat biztonságban és vannak, akik a leghangosabb, legverekedősebb gyerekek mellé szegődnek, mert ott érzik magukat biztonságban. Ezek a beilleszkedési formák egy életkorú és nagyobb létszámú csoportokban gyakrabbak, kisebb és vegyes életkorú csoportokban ritkábbak.

5. “A kislányom azt meséli, hogy verekedni szokott az egyik kisfiúval. Az óvónéni nem tud semmiről. Közbeavatkozzak? Tanítsam meg neki, hogyan védje meg magát?”

A bölcsőde-óvodakezdés az az időszak, amikor a kicsi elkezd kirepülni otthonról. Bizonyos konfliktusokat most már neki magának kell megoldania, illetve a pedagógusok feladata, hogy szükség esetén közbeavatkozzanak. Most már nem lehetsz ott mindig mellette, hogy megvédd őt és nem feladatod az sem, hogy otthon önvédelmi praktikákra tanítsd a másik gyerek ellen. Azzal segíthetsz neki, hogy azokban a társas helyzetekben (pl. játszótéren, játszóházban, vendégségben), amikor te is ott vagy vele és látod, hogy segítségre szorul, nem tud egy helyzetet megoldani vagy a segítségedet kéri, segítesz neki és tanácsot adsz. Segíthetnek továbbá azok az óvodásokról és gyerekekről szóló mesék is, amikben a gyerekek egymás közötti konfliktusokat oldanak meg (pl. Pöttyös Panni és Kockás Peti, Mazsola, Bogyó és Babóca, Anna, Peti, Gergő)

6. “A kisfiammal nincs semmi gond az óvodában, de amikor hazajön teljesen megőrül: csapkod, kiabál, ugrál, hisztizik, éjjel megint felkel. Ez miért van?”

Napközben felgyűlt benne a feszültség és most ki kell adnia valahogyan. Ő ezzel a viselkedéssel “meséli el”, hogyan érzi magát. Segíthet, ha ovi után nem rohantok rögtön haza, hanem még sétáltok egyet, kismotorozik, biciklizik, szaladgál, kimentek a játszótérre és így “mozogja ki” magából a napközben felgyűlt feszültséget. Ez a kis plusz figyelem abban is segít, hogy otthon ne akarjon mindenáron a figyelmedért harcolni.

7. “A kislányom semmit nem mesél az oviról. Kérdezem és nem mond egy szót se. Ez normális? Hogyan húzzam ki belőle, mi történt?”

Természetes, hogy kíváncsi vagy rá, mi történt vele, ugyanakkor egy kisgyerek szókincse még nem elegendő ahhoz, hogy részletesen beszámoljon róla, mi történt vele a nap folyamán. Sok kisgyerek nem is mesél semmit vagy csak apró és a szülők számára lényegtelen részleteket oszt meg (a fiam pl. mindennap csak azt mesélte el, mi volt ebédre, azt is csak vázlatosan pl. “finom husi volt”).
Az ő részéről is érthető, hogy az egész napos ovi után nem feltétlenül akar még többet foglalkozni az ovival, amikor most végre anyával lehet megint 🙂

Szóval nem sok értelme van őt arról faggatni, hogy mi volt az oviban, többet érsz, ha direkt kérdéseket teszel fel, pl. “mivel játszottál délután?” vagy “mit rajzoltatok?”. Faggatni, túl sok kérdést feltenni nincs értelme, viszont sokkal többet tudhatsz meg indirektebb megoldásokkal. Például néha lerajzoljátok együtt az ovit vagy mesélsz neki olyan mesét, amiben ovisok vannak és közben, ha van mondanivalója talán egy-egy elejtett megjegyzésből mégis kiderítheted, mi is van valójában az oviban.

Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek még a bölcsibe/oviba szoktatás idején? Erről itt írtam.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

11 Comments

  • Nagy Zsuzsanna

    Reply Reply 2017. november 14. kedd

    Kedves Ági!

    A fiam 6 éves, szeptemberben kezdte az iskolát. Sajnos egy ideje szinte minden reggel sír elváláskor az iskolában. Nem akar bemenni, húzza az idöt újra és újra el akar köszönni. Szinte mindig szükség van rá, hogy a tanárnö megfogja, és bevezesse a terembe, különben utánam jönne. A teremben késöbb már minden rendben van, jól érzi magát. Mit tehetek hogy a probléma megoldodjon?

    Az elözményekröl: 3 éves korában külföldre költöztünk. Akkor megpróbáltuk a helyi óvodát, de nem müködött, kifelé kezdett kancsalítani, dadogni kezdett. Ezért kivettük öt, hiszen tudtuk hogy másik városba fogunk költözni. A bandzsítás és a dadogás meg is szünt idövel. Egy fél év múlva költöztünk is, a helyi óvodáb 4,5 évesen kezdett járni, ahol az 1-2 hónapban sírt reggelente az elválásnál, a hazahozatalnál délben meg nem akart jönni. Késöbb minden rendben volt, csak haza jönni nem akart. 2 évet járt ott oviba, és az iskolakezdés elött átköltöztünk a szomszéd faluba. Ez azzal is járt, hogy másik iskolába került. Az elsö néhány hét gond nélkül ment,amig a gyerekek lökdösödtek, köztük a fiam is. Sajnos a “játékos” lökdösödésböl az lett, hogy nekiesett egy vasajtónak, és viszonylag mélyebben felszakadt a feje. Onnantól kezdve reggel az elválásnál problémák vannak. Az elején azt mondta, fél nehogy mégegyszer ez történjen, de mostmár nem mond semmit, csak hogy nem megy neki az elválás. Ha a tanárnö leköti a figyelmét, akkor sírás nélkül át tudom adni.Normál esetben neki egyedül kellene besétálni az iskola kapuján.
    Mivel tudok neki segíteni, hogy a probléma megoldódjon?
    Elöre is köszönöm a segítséget!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. november 21. kedd

      Nem minden gyereknek megy ez ilyen könnyen, hogy csak úgy besétál az iskola kapuján, ráadásul őt egy baleset is érte, ami miatt most még mindig félelem van benne. Most már nem mondja, de a félelem még ott van benne. Ettől úgy lehetne megszabadulni, ha kiadhatná magából a vele történteket pl. bábozással (bábozzatok el iskolai jeleneteket, ő lehet a tanár, te a diák, aztán ő lehet egy általa választott iskolatársa, te pedig ő) vagy rajzolással (rajzolja le az osztályt, vagy egy számára fontos iskolai jelenetet)

  • Zita

    Reply Reply 2017. november 09. csütörtök

    Kedves Ági. A beszoktatási témával kapcsolatban szeretnék kérdezni. A lányom januárban lesz 2 éves. Már több mint fél éve magán bölcsödébe jár. Elejében nem is volt semmi baj, könnyebb volt az elvállás. Viszont egy 2 hete nagyon sír mikor eljövök. Hogyan, milyen módon lehetne megkönnyíteni ezt a dolgot, hogy ne legyen neki csalódás érzése hogy a bölcsibe kell maradnia? Köszönöm

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. november 10. péntek

      Meg kéne elsőként nézni, mi okozza a változást, mi váltotta ezt ki nála. Általában valamilyen változás szokott történni, pl. új óvónéni, új gyerek a csoportban, betegség, költözés stb.

      • Zita

        Reply Reply 2017. november 11. szombat

        Kedves Ági. Köszönöm a válaszod. 3 gyerek van a bölcsiben. Új gyerek nincs, új óvónéni nincs. Viszont újabb probléma áll fent. Bezár ez a bölcsi és másikba kell mennünk november végével. Ott 20 gyerek lesz. Véleményed szerint mennyire fogja megviselni a lányimat? Szeretni fogja? És még közben úgy néz ki hogy költözünk is majd. Sok/sokk/ lesz ez így egyszere majd neki? Hogyan könnyitsem meg ezt a dolgot? Köszi

  • Erzsebet

    Reply Reply 2017. november 03. péntek

    Kedves Agi! Az ovis beszoktatasrol lenne kerdesem,Norvegiaban elunk,kisfiunk itt szuletett es tavaly augusztusban kezdte az ovit mikor betoltotte a kettot.A beszoktatas itt 3 nap,akkor jol is ment minden,de utana es azota is minden reggel kerdezi,hogy: Anyuci megyek oviba?Ha mondom hogy igen,mert en is megyek a dolgozoba,stb,probalom szepen elmondani neki,hogy miert van ez,akkor sir,aztan megnyugszik,az odauton a kocsiba semmi gond,de az oltozoben mikor elkoszonunk(puszik,oleles,olembe ul es szeretgetem)sir es azt kerdezgeti: Anyuci jossz ertem? Azt is millioszor elmondtam neki,persze hogy jovok erted.Napkozben elvan,jatszik,sokat beszel norvegul,nagyon ugyes,mondtak a dolgozok,a 3 ovoneni es az ovobacsi nagyon aranyos rendes,nincs kiabalas,durvasag.Kisfiunk egy kisfiuval es egy kislannyal szokott jatszani legtobbszor,mondtak hogy nem nagyon jatszik a gyerekekkel es hogy mi tortenik korulotte azzal sem nagyon foglalkozik,hogy igy mondjam,de otthon meg mondja es enekli norvegul(!) amit tanult az oviban.Hozza kell tennem hogy ferjem anyukaja es nagylanya az elozo hazassagbol szinten nagyon erzekeny,en pedig nagyon nehezen viselem a hianyat a munkahelyen,persze ezt nem mutatom ki,de nagyon szoros kapcsolat van kozottunk.Lenne esetleg valami tippje vagy otlete hogyan tudnank reggeli siras nelkul oviba jarni?Valaszat elore is koszonom,udvozlettel:Erzsebet

  • Ildikó

    Reply Reply 2017. november 03. péntek

    Kedves Ági!
    Kisfiam 2 év 8 hónaposan, idén szeptemberben kezdte az ovit, úgy tűnt szépen be is szokott. Előtte 1,5 évig egy magán bölcsibe járt amit imádott és soha semmi gond nem volt, néha mondta hogy nem akar menni de akkor inkább a papához ment volna vagy a barátainkhoz. Most elkezdte mondogatni hogy ő inkább a bölcsibe akar menni és nem az oviba, mert az oviban nem fogadnak szót a gyerekek, a bölcsiben meg igen. Ez elmúlt 2-3 hétben kezelhetetlen lett, állandó hiszti, dühkitörések. A történethez hozzá tartozik hogy július végén született kistesója, akkor még bölcsis volt, augusztus végéig és semmi ilyen durva változás nem volt nála a bölcsiben, ugyan úgy viselkedett mint eddig. Amióta ovis azóta durvult el a helyzet, megjelent nála a pavor is. Mi a véleményed arról, hogy ha visszavinném inkább a bölcsibe ahova eddig járt és inkább ott lenne még egy évet jövő őszig, amikor már 3,5 éves lesz és akkor menne oviba? Közösségbe el tud lenni és megcsinálja feladatokat, de lehet korai volt a váltás és jobb lenne neki még ha a vele egyidős vagy kisebb gyerekekkel lenne, mert ugye itt az oviban most ő a kicsi a csoportban. És azt mondogatja hogy az egyik kisfiú bántotta őt,erről az óvónénink semmit sem mondtak eddig. Nagyon tanácstalan vagyok. Szívem szerint vinném vissza a bölcsibe, de nem tudom mi a helyes lépés. Előre is köszönöm a segítséget.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. november 07. kedd

      Ha van rá mód, vidd vissza a bölcsibe! Láthatóan az ovival vannak problémái és, ha ennyi idő alatt nem tudott beszokni, akkor valami gond tényleg lehet, ami zavarja őt. Jövő ősszel már ő is érettebb lesz, másként fog hozzáállni az egészhez és máshogy is éli majd meg.

  • Veronika

    Reply Reply 2017. október 23. hétfő

    Kedves Agi

    Kerdezni szeretnek. Van egy 3 es fel eves kisfiam. Szeptembertol oviba jar.. voltak problemak a beszoktatasnal ( sokat sirt) de most ugy latszik, megoldodnak. Dde elojottek uj gondok.. nagyon sokszor meguti a kutyusunkat es a csaladban levo 2 kutyussal is rosszul banik:

    – mi kutyusunkat meguti vagy kiabal ra, hogy tunjon el.. vagy olyanokat mondogat neki, hogy azt akarja , hogy ehes legyen vagy hogy haljon meg.. volt egy baratnoje is, aki elkoltozott es rola is sokszor beszel ugy, hogy pl ne adjak neki enni ha jon, mert azt akarja hogy ehes legyen.. vagy van egy kisfiu, aki jatszani akar a fiammal de o allandoan elkuldi ot..mar teljesen tanacstalan vagyok.. nem ertem azt sem , mert viselkedik igy a csalad kutyusaival sem, mert pl az utcaban van 5 macska, akiket minden nap latogatunk, eteti es szeretgeti oket… kerlek segits, hogy mi lehet a baj. Koszonom szep estet veroni

  • Szilvi

    Reply Reply 2017. szeptember 29. péntek

    Kedves Ági!

    Van egy 2 éves és egy 3hónapos fiam. Felmerült bennünk hogy a 2 éves fiamat heti 2-szer 9-12ig családi napközibe vinném hogy többet lehessen hasonló korú gyerekek között. Úgy terveztük hogy januárban kezdenénk amikor a kicsi már fél éves lesz. Egyelőre nincs testvérféltékenység de szeretném hogy a nagy ne kapcsolja össze a bölcsit azzal hogy a tesó miatt “kell” menni. Mit javasolsz, most jobb kezdeni vagy akkor amikor már fél éves lesz a tesó?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. október 21. szombat

      Jobb akkor kezdeni, amikor a kicsi már nagyobb lesz, ő is érettebb lesz már akkorra, így a beszokást is jobban viseli majd.

Leave A Response

* Denotes Required Field