Meddig fog sírni reggelenként? És még további 6 kérdés a közösségbe szoktatásról

Sokan kezdik a bölcsődét vagy az óvodát mostanában, ezért tőletek is rengeteg kérdés érkezik ezzel kapcsolatban. Vannak gyerekek, akik szépen és gond nélkül beszoknak, másoknak nehezebben megy, de még a könnyen beszokó gyerekek is okozhatnak fejtörést a szüleikek például azzal, hogy megváltozik az otthoni viselkedésük vagy nem tudják kezelni a társaikkal kapcsolatos konfliktusaikat. Összeszedtem a leggyakrabban feltett kérdéseket.

1. “Amikor megyek a kisfiamért egyáltalán nem örül nekem. Játszik tovább a többiekkel, alig tudom hazahozni az oviból. Elrontottam valamit?”

Vannak olyan gyerekek, akik szeretik a társaságot, az újdonságokat, nekik az ovi valóságos aranybánya, sok élménnyel, sok gyerekkel. Nem rontottál el semmit, ha a te gyereked nem sír utánad és nem rohan hozzád délutánonként. Ez inkább a te vágyad, azt jelzi, hogy te még nem igazán engedted el őt, ezért hiányolod a látványos örömet délutánonként. Fogadd el, hogy ő egyszerűen csak örül az ovinak, jól érzi ott magát. Ennek két oka is van:
1. Most még új az élmény, belevetette magát az újdonságokba és szívja magába a sok új játékot, a társaságot

2. A te jelenléted természetes neki. Tökéletesen megbízik benned, ha megígérted, hogy jönni fogsz, természetes, hogy jönni fogsz, ez nem annak a jele, hogy nem szeret, épp ellenkezőleg: a biztos kötődés jele, azt jelzi, hogy bízik benned, tudja, hogy ha megígérted, akkor jönni is fogsz.

2. “Meddig normális, hogy reggelente nehezen válik el és sír a gyerek? Mikortól mondjuk azt, hogy ez nem normális és esetleg át kéne menni másik oviba vagy segítséget kérni?”

A beszoktatás idején természetes, ha nehezen válik el tőlünk a kisgyerek reggelenként, különösen, ha:
– nem volt ideje beszokni, mert csak 1-2 napig voltunk ott vele délelőttönként és utána otthagytuk, vagy nem is volt fokozatos beszoktatás, csak úgy otthagytuk az oviban,
– nem búcsúztunk el tőle a beszoktatásnál, amikor elmentünk, hogy ne legyen sírás belőle,
– nehezen engedjük el őt, lelkiismeretfurdalásunk van, amiért bölcsibe/oviba adjuk,
– már volt korábbi rossz élményünk azzal, hogy másra bíztuk őt (pl. nagymamára, apukára) és ez a félelmünk átragad az oviba szoktatásra is,
– rohanunk az oviba, nem akarunk elkésni, emiatt stresszesek, feszültek vagyunk, siettetjük a kicsit is,
– nem fekszik le este időben, ezért fáradt, nyűgös reggel,
– még nem bízik az óvónéniben, ezért a tőlünk való elválás után “elveszettnek” érzi magát (ezen segíthet, ha búcsúzás után az óvónéni kézenfogja, bevezeti a terembe, megvigasztalja, ha kell).

A reggeli nehéz elválás az első pár hétben normális, de 2-3 hét után csillapodni szokott. Ha nem csillapodik, annak általában a fentiekben keresendő az oka. Ha a sírás nem csak reggel jellemző, hanem egész délelőtt sír a kicsi vagy megnyugszik, de aztán újra meg újra sírni kezd az oviban, akkor egyértelműen beszoktatási problémáról van szó, amit mindenképpen kezelni kell.

3. “A kisfiam minden reggel sír az oviba menetelkor. Talán nem szereti az ovit? Esetleg bántja ott valaki?”

A reggeli sírásnak, nehéz elválásnak nem feltétlenül az az oka, hogy maga az óvoda rossz lenne. Gyakran egyébként teljesen jól érzi magát a kicsi napközben, de van valami, ami az oviban zavarja (például valamit nem tud megcsinálni, amit kellene – egy hozzá forduló anyuka kisfiát például az zavarta, hogy reggel teríteni kellett, de ő nem volt elég ügyes benne) vagy valami apróság, ami megijeszti (pl. fél a vécétől), leggyakrabban pedig az elválás érzése okoz gondot a számára. Ha a sírás csak az elválás idejére tart, akkor nyugtasd őt meg, mondd el neki, mikor jössz vissza, esetleg adhatsz neki egy plüssállatot, akit minden reggel játékosan megkérsz rá, hogy ő vigyázzon rá napközben és este mesélje el, mit csináltak az oviban, ez biztonságérzetet ad a kicsinek.

4. “Miért a verekedős gyerekkel barátkozik a gyerekem?”

A közösségbe szokást minden gyerek másként dolgozza fel. Van, aki agresszívebb és hangosabb lesz, hogy elijessze a többieket, mások az óvónéninek minden szavát lesik, mert ott érzik magukat biztonságban és vannak, akik a leghangosabb, legverekedősebb gyerekek mellé szegődnek, mert ott érzik magukat biztonságban. Ezek a beilleszkedési formák egy életkorú és nagyobb létszámú csoportokban gyakrabbak, kisebb és vegyes életkorú csoportokban ritkábbak.

5. “A kislányom azt meséli, hogy verekedni szokott az egyik kisfiúval. Az óvónéni nem tud semmiről. Közbeavatkozzak? Tanítsam meg neki, hogyan védje meg magát?”

A bölcsőde-óvodakezdés az az időszak, amikor a kicsi elkezd kirepülni otthonról. Bizonyos konfliktusokat most már neki magának kell megoldania, illetve a pedagógusok feladata, hogy szükség esetén közbeavatkozzanak. Most már nem lehetsz ott mindig mellette, hogy megvédd őt és nem feladatod az sem, hogy otthon önvédelmi praktikákra tanítsd a másik gyerek ellen. Azzal segíthetsz neki, hogy azokban a társas helyzetekben (pl. játszótéren, játszóházban, vendégségben), amikor te is ott vagy vele és látod, hogy segítségre szorul, nem tud egy helyzetet megoldani vagy a segítségedet kéri, segítesz neki és tanácsot adsz. Segíthetnek továbbá azok az óvodásokról és gyerekekről szóló mesék is, amikben a gyerekek egymás közötti konfliktusokat oldanak meg (pl. Pöttyös Panni és Kockás Peti, Mazsola, Bogyó és Babóca, Anna, Peti, Gergő)

6. “A kisfiammal nincs semmi gond az óvodában, de amikor hazajön teljesen megőrül: csapkod, kiabál, ugrál, hisztizik, éjjel megint felkel. Ez miért van?”

Napközben felgyűlt benne a feszültség és most ki kell adnia valahogyan. Ő ezzel a viselkedéssel “meséli el”, hogyan érzi magát. Segíthet, ha ovi után nem rohantok rögtön haza, hanem még sétáltok egyet, kismotorozik, biciklizik, szaladgál, kimentek a játszótérre és így “mozogja ki” magából a napközben felgyűlt feszültséget. Ez a kis plusz figyelem abban is segít, hogy otthon ne akarjon mindenáron a figyelmedért harcolni.

7. “A kislányom semmit nem mesél az oviról. Kérdezem és nem mond egy szót se. Ez normális? Hogyan húzzam ki belőle, mi történt?”

Természetes, hogy kíváncsi vagy rá, mi történt vele, ugyanakkor egy kisgyerek szókincse még nem elegendő ahhoz, hogy részletesen beszámoljon róla, mi történt vele a nap folyamán. Sok kisgyerek nem is mesél semmit vagy csak apró és a szülők számára lényegtelen részleteket oszt meg (a fiam pl. mindennap csak azt mesélte el, mi volt ebédre, azt is csak vázlatosan pl. “finom husi volt”).
Az ő részéről is érthető, hogy az egész napos ovi után nem feltétlenül akar még többet foglalkozni az ovival, amikor most végre anyával lehet megint 🙂

Szóval nem sok értelme van őt arról faggatni, hogy mi volt az oviban, többet érsz, ha direkt kérdéseket teszel fel, pl. “mivel játszottál délután?” vagy “mit rajzoltatok?”. Faggatni, túl sok kérdést feltenni nincs értelme, viszont sokkal többet tudhatsz meg indirektebb megoldásokkal. Például néha lerajzoljátok együtt az ovit vagy mesélsz neki olyan mesét, amiben ovisok vannak és közben, ha van mondanivalója talán egy-egy elejtett megjegyzésből mégis kiderítheted, mi is van valójában az oviban.

Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek még a bölcsibe/oviba szoktatás idején? Erről itt írtam.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field