Már ezerszer elmondtam…

Az ember belefárad, ha mindig ugyanazt kell elmondania.
Elmondja százszor, ezerszer, variálva,
türelmesen, ingerültebben, aztán belefásultan ismételgetve.
Kutatások szerint egy átlagos 3 évesnek 800-szor kell hallania egy-egy szabályt, kérést, elvárást, mire bevésődik.
Itt a megoldás: nem mondtad elégszer!
De már túlvagy az ezrediken is és még semmi hatás.

Miért nem hallgat rád a gyerek? Miért kell ezeregyedszerre is elmondani? Miért van az, hogy se szép szóval, se fenyegetéssel, se alkudozással nem lehet rávenni? Hogy mindig egyre jobban kell fenyegetőzni, hogy megtegye?

A kulcs nem valamilyen trükkben rejlik, nincs varázspálca, amivel suhintasz és egyszercsak együttműködő lesz a gyerek.

baby-84552_1280

A kulcs az apró részletekben van:

1. Nem érti

Az ember rongyosra beszéli a száját a gyerekekkel. Mindent elmagyaráz, veszélyekre hívja fel a figyelmet, figyelmeztet, összefüggéseket elemez, kér… A beszédet még nem tökéletesen értő kisgyerek néha csak annyit lát, hogy “ha tépkedem a szobanövény leveleit, anya odajön és sokat beszél.”
Nem érzi a súlyát a dolognak, mert ugyanúgy sikít fel anya akkor, amikor a kicsi a forgalmas út felé szalad és akkor, amikor a hifitornyot nyomogatja vagy véletlenül kiönti a pohár vizet. Ki kell tenni a hangsúlyokat. Éreznie kell mi az, ami NAGYON VESZÉLYES, ezért tényleg tilos.

Mi az, amivel óvatosnak kell lenni (pl. a hifitorony nyomogatása), ezeket meg lehet neki tanítani, kielégíteni a kíváncsiságát (utána nem lesz már érdekes).

Mi az, ami kellemetlen (pl. a pohár felborítása, az étel szétdobálása), ennél a következményeket kell megtanítani: együtt feltakarítjuk, feltöröljük. Nem büntetésként, hanem azért, hogy lássa, amit tett, annak ez a természetes következménye.

2. Meghallgatod?

Hatásosabb, ha néha kevesebbet beszélünk és többet hallgatunk. Anno az ovinkban, ha volt valami konfliktus, az óvónéni nem kiabálni kezdett vagy büntetésbe küldte a résztvevőket, hanem odament hozzájuk, csendben megkérte őket, hogy jöjjenek vele, az térdére ültette őket és halkan elbeszélgettek arról, mi történt és legközelebb hogyan kéne csinálni.

3. Lassulj hozzá!

Sietünk is. A gyerek viszont lassú, lassan reagál, nehezen veszi fel a fordulatot. Némelyik kisgyerek el is mélyed a tennivalóiban és nem tud kiszakadni belőle. Ilyenkor alakulnak ki a játszmák. Te megkéred, ő nem csinálja, te fenyegetőzöl, ő felesel, te alkudozol, ő visszaalkudozik.

A játszmának csak úgy lehet véget vetni, ha nem a megszokott megoldásokat vesszük elő, meglepjük a gyereket vagy egy kis játékot csempészünk a mindennapi kellemetlen tennivalókba. Pl. egy kis hűtőszekrényre tett táblán kiszínezhet egy kockát annál a feladatnál, amit megcsinált. Vagy beleragaszthat egy matricát. Versenyezzünk, ki öltözik fel gyorsabban! Tegyük el a kisautókat aludni és takargassuk is be őket, énekeljünk nekik altatódalt! Játékosan, kicsit lazítva a szigorú hangulaton, sokkal többet tudsz elérni, mint erőltetve, magyarázva.

4. Add meg a módját!

Mivel mindig rohanunk, megpróbáljuk egyszerűen megoldani a dolgokat. Odakiáltunk a gyereknek a lakás másik feléről, hogy fejezd be a játékot és gyere ebédelni, persze ő nem reagál és akkor újra elmondjuk újra meg újra, egyre ingerültebben. Pedig néha csak oda kéne menni hozzá, megkérdezni mit csinál, váltani vele pár szót és máris kizökkenne, velünk jönne. Néha az is elég, ha csak a vállára teszed a kezed és kedvesen hozzászólsz.

5. Mondja el ő!

Ha valamit megbeszéltek, megkéred rá, úgy gondolod fontos, akkor nem elég, ha a végén csak beleegyezik abba, hogy oké, mostantól így csinálom. Hatásosabb, ha megkéred rá, mondja el, mi volt a probléma, miért szóltál rá, mi a gond a viselkedésével SZERINTE. És kérd meg arra is, mondja el, mi lenne a megoldás, mit kéne legközelebb másként tennie.

Még beszélni nem tudó kisebbeknél sokat segít, ha bábozással, rajzolással, gyurmázással fejezheti ki az érzelmeit, mesébe szőve mondod el neki a problémás helyzeteket és mutatod meg, mit kéne egy-egy helyzetben tennie. Ezt soha ne olyankor csináld, amikor éppen tart a konfliktus és ne is közvetlenül utána. Máskor, amikor éppen ő is kipihent, játékos kedvében van, akkor kezdeményezz olyan mesélős, játékos helyzeteket, amikbe beleszövöd ezeket a témákat is!

Az erő, az izomból történő ráerőltetés látszólag célravezető, hosszú távon azonban az lenne a cél, hogy a gyerekben kialakuljon a belső késztetés arra, hogy együttműködjön másokkal, meglássa mások szempontjait és magától akarjon együttműködni, mert tudja, hogy ez közös érdeketek.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

42 Comments

  • T. Zsófia

    2016. január 13. szerda

    Kedves Vida Ágnes!

    A segítségét szeretném kérni, hogy mit tegyek. A kisfiam 12 hónapos és ha valami nem tetszik neki (mondjuk nem az az ember veszi fel, akit ő szeretne vagy bármi más) akkor elkezd csapkodni, csípni, esetleg mellkast ütni, nem erősen, mondjuk inkább odacsapkod. Mit tehetnék ez ellen? Elmondtam már neki többször is, hogy ezt nem szabad, a szemébe nézve, megfogva a kezét, de nem szokik le róla. Hallottam, hogy mások adnak valamit a kezébe hirtelen, hátha elfoglalja magát, ezt még nem próbáltam, mert nem mindig van valami ott, amit a kezébe adhatok. Ön szerint mit tehetnék? Válaszát előre is nagyon köszönöm!

    Köszönettel: T. Zsófia

    • Vida Ágnes

      2016. január 17. vasárnap

      Ezt az okozza, hogy ebben a korban még nem tudják kezelni az indulataikat a kicsik. Nem akar fájdalmat okozni neked, mégis így sül el. Amit tehetsz az az, hogy higgadt maradsz. Ha ugyanis hangosan rászólsz vagy a kezére csapsz, azaz te magad is agresszív leszel, azzal csak rossz példát mutatsz neki. Ha türelmesen elmagyarázod neki, hogy ez nem jó és megmutatod mit kellene helyette csinálnia, illetve segítesz értelmezni az érzelmeit, azzal hosszú távon a helyes viselkedésmódra tanítod meg. Pl. “Tudom, hogy most haragszol, mert nem sikerült összeilleszteni a kockákat, de gyere megmutatom, hogyan kell csinálni.” vagy “Tudom, hogy most dühös vagy, mert aludni kell menni, de gyere szedjük össze együtt a játékokat, dobd bele ezt a kockát a dobozba.” – és ha megteszi dicsérd meg, hogy milyen ügyes. Ebből megtanulja azt, hogyan kezelje a saját indulatait és egyre ritkábban fog bántani téged. Nyugodtan fogd meg ilyenkor a kezét és mondd neki “nem szabad”.

  • Balogh Andrea

    2015. november 15. vasárnap

    Kedves Ági!
    Szerettem volna választ kapni, de úgy látszik kimaradtam, esetleg lehetne pótolni? Kb. 1 hete írtam, ide.
    Köszönöm

    • Balogh Andrea

      2015. november 19. csütörtök

      Úgy látszik az én kérdésem nem volt szimpatikus 🙂 Valóban nem egy nagy probléma, de szerettem volna szakértő tanácsát hallani…nem jött össze 🙁 csak azért , mert mindenki más kapott választ, azért köszönöm…..

  • mák nikol

    2015. november 09. hétfő

    Kedves Vida Ági!

    két éves is elmult már a lányom,miota megszületett,azóta olvasom az ön cikkeit ahol érem 🙂
    eddig azt gondoltam,nincs nagy baj,megoldom,vagy megoldoddik..
    de eljött az idö,amikor már úgy érzem nagy szükségem lenne segitségre,
    nem tudom kihez fordulhatnék önön kivül!
    szóval Jasmin 2013 augusztusban született. 2 hónapos korátol tápszres…a szilárd ételekre az átszoktatás nem tünt problémésnak,mindent szivesen megevett…egy pár falatot….de a mennyiség nem nött.
    valahogy a fö tápláléka a tápszer maradt..mostmár 27 hónaposan követeli is a “tejet”…éjjel 4-5x….6x…..
    a kakilásával is gond van,kb 1 éve már…napokig visszatartotta,a végére bekeménydett,persze fájt mikor már muszáj volt kijönnie..kirepedt,vérzett a feneke.
    eleinte a tejcukort ajánlotta a gyermekorvos,aztán laktoz szirup,mostmár port kap (kinderlax) amitöl 2-3 naponta kijön jo állagban a kaka,de igy is minden alkalommal sirás elözi meg,kb 1 napig küzd,probálja visszatartani…ilyenkor lábujjhegyen jár,mikor inger van és sir,hogy “kaka,kaka”…az orvos azt mondta,hogy a sok tápszer nagyon nem jó,ezt nyilván én s tudom,de tehetetetlen vagyok…azt ajánlotta,higitsam a tápszert,mig szinte csak viz lesz,hogy azehségét aztán étellel oltsa…ebböl az lett,hogy nem 2 oráanként hanem van hogy még gyakrabban kér éjszakánként “tejet”. ez ugy zajlik,hogy felsir,probálom csititani,hogy minden rendben,aludjon,de még jobba sir…se cumi,se viz nem segit a végén már rámkiabál hogy “TEJ!” amikor megissza (mostmár 1 alkalommal csak 100ml-t adok) akkor hasrafordul és szo nélkül alszik tovább,nincs gond,nem ébred fel,nem kell altatni,simán hasrafordul és alszik tovább…mivel éjjelente 6x iszik + elalváskor egy teli üveggel,ezért már nem elég 1x tisztába tenni ,mert minden alkalommal átázik reggelre,mostmár 2x kell átpelemkáznom..ezt simán enegedi tejivás közben ,mire megissza én is végzek a tiszta pelussal és alszik tovább…reggel persze nem éhes,szinte egész délelött nemeszik,déli elalváshoz is követeli a tejet…délután estefelé eszik keveset,pár falatot,és nem tudom semmivel rávenni,hogy ne igy legyen…tudom,hogy ez nem jo,eddig azt gondoltam,majdcsak lesz valami,talán a fogzás miatt van ez,egyszer csak minden megváltozik,és átalussza az éjszakát…nem az éjszakázás a gond,ahhoz már 27 honap alatt hozzászoktam,de tudom,hogy rossz felé haladunk,föleg,hogy augusztus ota a sulya nem gyarapodik…söt…most 11 kg. nem tünik vékonynak…de nagyon félek,hogy rosszabbra fordulnak a dolgok,és én hibám lesz,mert tul sokáig vártam,de nem tudom,mit tehetnék??? ha nem adok éjjel tejet (tápszert) akkor sirni kezd,felébred és nem hagyja abba.alattunk egy gyermektelen pár lakik,férjem sem engedi a “hangoskodást” nem csak éjjel,nappal sem….Jasminnak pedig nagyon erös hangja van,és ki is használja,ha nem tetsszik valami akkor bizony üvölt! Kérem segutsen! teljesen egyedül vagyok,persze mindenkinek van véleménye,meg ötlete,hogy ne adjak neki tejet,meg rendesen kéne enni,de eztén is tudom,csak nem tudom elérni :((( …ezenkivül van még egy probléma,ami nem tudom mennyire nagy baj,az,hogy rágja a körmeit…tövig 🙁 ez meg rám lett fogva mert én meg a bört rágom…de még igy sem tudom abbahagyni :((
    amikor probálom elérni,hogy egyen és csak maszatol,pakolászik,vacakol az étellel,még a szemem is rángatozni kezd 🙁 🙂 mit tegyek???
    Kedves Àgnes! kérem segitsen!!!!
    várom válaszát!
    máknikol

    • Vida Ágnes

      2015. november 14. szombat

      Próbáld meg, hogy amikor kér enni, nem cumisüvegből adod, hanem pohárból. Ha így kevesebbet iszik, akkor nem tápszerre van szüksége, hanem csak a cumizás lehetőségére. Ezesetben ne tápszert kapjon éjjel, hanem cumit és jó, ha néhány éjszaka az apuka megy be hozzá, ő adja a cumit neki, ő altatja vissza, mert így a kicsi hamar rájön, hogy anya nem fog jönni és megtanul magától elaludni, néhány nap és sokkal ritkábban fog ébredni. Ha viszont pohárból is sokat iszik, forduljatok orvoshoz, érdemes kivizsgáltatni, nincs-e valami baja, amiért ennyire sokat iszik.

  • Borbély Zsanett

    2015. november 09. hétfő

    Kedves Doktornő!

    Kérem segítsen! Kislányom, Anna már 5 hónapos, de a probléma ami miatt Önhöz fordulok, már születésétől fogva jelen van az életünkben. Reméltem, hogy kinövi, de már kétségbe vagyok esve, mert egyre nehezebben tolerálom ezeket a “szopi sztrájkokat”. Rendszertelen időközönként, vannak napok mikor egyszerűen nem akar szopizni. Éhes, de mégsem szopizik. Elfordul és csak nyüszög és sír, majd nagy hiszti és sírás-rívás után hajlandó enni. Én már mindent próbáltam. Ülve, állva, fekve, oldalt sőt még fölé hajolva is. Énekelve, zenét hallgatva, csöndben. Egyszerűen nem tudom miért csinálja.A tejjel biztos nincs gond, mert akkor fordul el,ha már rákapott, hanem egyszerűen elutasítja a mellem.Nem váltottam tusfürdőt, testápolót (a mellem nem nem kenem semmivel).Biztos nem fáj semmije, mert amúgy vidám és orvossal is megnézettem. Nem lehet semmivel sem összekötni, van, hogy hetekig jól szopizik és nincs semmi gond, aztán egyszer gondol egyet és nem eszik. Ilyen volt tegnapelőtt és ma is. Pedig nem voltunk sehol, nem jött hozzánk senki, nem történt semmi. Éjszaka eddig rendesen szopizott, sokszor fel sem ébredt, de pár napja azonban éjszakánként is ezt csinálja.Felébred, mert éhes, de eszik és csak nyüszög, de álmos is, csak mivel éhes nem tud aludni.Már teljesen kivagyok merülve, és kétségbe vagyok esve.Van, hogy 5-6x kelünk és 1,5 órát szenvedünk mire eszik. 4 hónaposan volt olyan nap, hogy 13 óra alatt, csak egyszer szopizott. Már 3 gyermekorvossal, a védőnővel és szoptatási tanácsadóval is beszéltem a helyzetről, de nem tudnak Ők sem mit mondani. Múltkor pont aznap jött a védőnő, mikor “sztájk nap” volt, és Ő is azt mondta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ilyen a kislányom természete. Nehéz dió!
    Sajnos ez engem nem vigasztal, mert amúgy szeretem szoptatni (általában fekve szopizik, máshogy nem akar) és az lenne a célom, hogy minél tovább szopizzon, de ezeken a napokon, teljesen kimerülök, egész nap egy szál mellben vagyok és vagy 100x próbálom mellre tenni, de Ő elfordul, pedig már nagyon éhes. Közben játszunk, nevetgélünk, énekelgetek neki,próbálom oldani, de nem akar enni, pedig jó kedvű és vidám, csak addig húzza az időt, míg már olyan éhes, hogy sírni kezd.
    Annát soha nem tudtam “csak úgy” mellre tenni., pl. nyugtatás céljából. Ő csak akkor szopizik, ha éhes, és akkor is vannak ezek a napok. Esténként a láncetetés szoba se jöhet. Én azt hittem minden kisbaba csak akkor szopizik ha éhes, mert első gyermekes anyukaként nincs más példa előttem, de mivel sokat olvasok a témában rájöttem, hogy mi vagyunk mások. Sajnos már nincs több ötletem, és ezek a napok nagyon megkeserítik mindannyiunk életét, pedig amúgy vidámak és mosolygósok vagyunk. Kérem segítsen!

    Köszönettel: Borbély Zsanett

    • Vida Ágnes

      2015. november 14. szombat

      Elsőként azt érdemes megnézni, nincs-e valami a szájában pl. szájpenész, vagy pedig nem készülődik-e kibújni egy fogacska (ennek a fő tűnete a nyálzás és hogy mindent a szájába vesz a baba). Ha fogzik, fogzáskönnyítő géllel bekenheted az ínyét evés előtt, ez szokott segíteni, hogy könnyebben menjen az evés.

      A másik ami lehet, hogy ha bizonyos ételeket eszel, akkor jelentkezik ez a probléma, esetleg érdemes végiggondolni mit ettél a nehéz szoptatás előtti 24 órában, felírni, aztán amikor megint jelentkezni a probléma megint felírni és figyelni az összefüggéseket. Nálunk pl. a cseresznye és a paradicsom volt a ludas.

  • Balogh Andrea

    2015. november 08. vasárnap

    Kedves Ági! Nagyjából tudom mi a helyes irány, de rákérdezek, hogy mit tapasztalt ez ügyben. A lányocskám októberben töltötte az 1 évet. Egy angyal , de tényleg. Mindig rendesen evett, eleget aludt, az éjszakát is átaludta, mindig mosolygott,imádott sétálni, alig sírt, stb….. ez még most is megvan, de amióta elkezdett járni, ugye elmegyünk sétálni , de alig lehet bírni vele, ki akar futni az útra, simán otthagy elindul a másik irányba, hisztériázik, stb….biztosan ismerős a dolog…:)nem is nagy a gond, meg próbálok következetes lenni (ez korábban be is jött), ha nem viselkedik beleültetem a kocsiba, és tolom, de azért nehéz ez. Igazából az lenne a kérdés, hogy ha ilyen van, hogy oldjuk meg? És elmúlik ez a mindenhova csak úgy elindulok beleavakvilágba stílus? Tudtam, hogy az angyal korszaknak egyszer vége lesz, de én későbbre tippeltem volna….Egyáltalán elmúlik e, vagy Ő ilyen keményen akaratos tipus lesz..úgy értem korán jött ez, világos , hogy a határokat feszegeti, tudok minden ilyenről, de mégis alakulóban van az egyénisége, és a legjobbat szeretném kihozni, mint mindenki g, gondolom. Ha van egy jó tipp vagy akármi, szívesen veszem 🙂 tudom, hogy jó gyerek, minden gyermek az, de a világ igen érdekes, de mégis hol a határ?

    • Balogh Andrea

      2015. november 15. vasárnap

      Kedves Ági!
      Szerettem volna választ kapni, de úgy látszik kimaradtam, esetleg lehetne pótolni? Kb. 1 hete írtam, ide.
      Köszönöm

  • Edina

    2015. október 25. vasárnap

    Köszönök válaszodat! Megpróbálom ilyen nézőpontból szemlélni a dolgokat, és változtatni néhány dolgon. Remélem eredményesen. Edina

  • Edina

    2015. október 23. péntek

    Kedves Ági!
    Gratulálok munkásságodhoz, rengeteg szülő napjait könnyíted meg írásaiddal, köztük az enyémet is. Nagy gonddal fordulok hozzád! 27 hónapos kisfiam viselkedése teljesen megváltozott. Eddig is mozgékony volt, a sarkában kellett lennem, de most! Ellenkezik, olyan, mintha nem hallaná, amit kérek tőle, sokadik rászólás után is tovább csinálja az adott tevékenységet, hisztis, sírós pedig eddig nem volt az. Folyton mozog, nem ül meg a popsiján, evés közben is felugrál, vagy ha nem, akkor dobol,kopácsol, rázza a fejét. Egész nap szinte minden másodpercben rá kell szólni valamiért. Olyan dolgokért is, amit már hónapok óta gyakorlunk. A büntetés említése időnként elég, de legtöbbször be is kell tennem pl a sarokba. Vagy elveszem a játékot, amivel nem bánik szépen. Ilyenkor sír, “anya bocsi” de ha feloldom a büntit, vagy újra nekikezd, vagy csak néz, hogy mit szólok, de végül nem teszi meg, de a következő tevékenység megint valami rosszaság. Hogy direkt vagy se azt nem tudom, de kiborító. Társaságban folyton a nyomában kell lennem, nehogy kárt tegyen valamiben, vagy éppen magában. Bár ezt időnként én aggódom túl. Rettegek attól hogy valamit valakinél tönkretesz. Beszélgetni nem lehet tőle, mert ő is mondja a magáét. Ha akar valamit igen erőszakos is tud lenni. Pedig amint lehetett türelemre tanítottam. Nem tudom, hogy ennyire félre neveltem, vagy esetleg hiperaktív, vagy ebben a korban ez normális? Úgy érzem, olyan a viselkedése mintha az elmúlt 2 évben semmit nem csináltam volna. Pedig tényleg nagyon lelkesen neveltem, és rengeteg sikert értünk el igy ketten. Az eddigi ügyes viselkedés elismeréseit viszont, egyre többször váltják fel a rosszalló pillantások. Teljesen elvesztettem a türelmemet, van hogy én is kifordulok magamból, és rákiabálok, pedig nem szeretnék, de teljesen kiborít ez a helyzet. Imádom a kis drágát, nem szeretnék neki se lelki törés okozni, de én se szeretnék idegbajos lenni, szeretnék vele nyugodtan létezni otthon, társaságban, bárhol. Nem tudom mi lenne a megoldás. Hol rontottam el? Túl sokat “könyörgök”? De ha meg szigorítok, kb percenként teszem büntibe, percenként sír, szólítgat zokogva hogy anya. Mit csináljak, hogy normalizálódjon a viselkedése? Segíts kérlek, mert nagyon el vagyok keseredve!

    • Vida Ágnes

      2015. október 25. vasárnap

      A dackorszakban van, tele energiával, ebben a korban mindennél fontosabb a napirend és az, hogy kimozoghassa magát a gyerek, ezt kell a napirendben az első helyre tenni, ha kimozoghatja magát szabad levegőn, utána máris nyugodtabb, alkalmazkodóbb. Emellett egyre önállóbb is, ha magára hagyják szétfolynak az energiái, ugyanakkor a túlzott kontrolltól meg feszült lesz. Ha korlátokkal találkozik, büntetést kap, lázadni kezd és még több galibába keveredik. Büntetés helyett inkább a következményeket tanítsd meg neki: pl. ha felborít valamit, fel kell takarítani és ebben neki is részt kell venni, nem büntetésből, hanem mert ez a következmény. Rászólás helyett, inkább foglald le őt, adj neki kis feladatokat, vond be abba, amit csinálsz. Ismeretlen helyen beszéld meg vele, mit próbálhat ki és mit nem. Ajánld fel, hogy ha olyasmit lát, amiről nem tudja, lehet-e hozzányúlni, kérdezzen meg téged. Ha folyton aggódsz, a nyomában vagy, azzal azt éred el, hogy egyre több probléma lesz. Inkább hagyd egy kicsit, hadd próbálkozzon, ha hibázik, akkor segíts neki kijavítani, de ő most nagyon szeretné a szárnyait próbálgatni, önálló lenni, ha megkapja rá a lehetőséget, egyre ügyesebb lesz.

  • B.G.Adri

    2015. október 19. hétfő

    Kedves Ági!

    15hónapos lesz a fiam, az a problémám hogy nem figyel rám, mégcsak rám se néz a legtöbbször. hivom szolok neki hiába. a tévé köti le a legjobban. Egyedül vagyok,sok a házi munka és ugy érzem h.elhanyagoltam nem foglalkozom vele eleget. mostmár nagyon nehéz így probálok neki szavakat tanítani játszani. de egy játék pár percig köti le,felmászik valahová hajigál rászólok mintha meg sem hallaná. el vagyok keseredve,párszor ki is kapott,bizalmát veszthette?:(

    • Vida Ágnes

      2015. október 20. kedd

      Még nagyon kicsi, ha leszidod, kikap, azzal nem érsz el semmit.
      Igyekezz úgy szervezni az életet, hogy legyen közös játék, sok-sok mozgással, mert ebben a korban ez köti le őket a legjobban és tévé nélkül. Reggel menjetek ki a levegőre, mozogja ki magát, utána könnyebben megy a házimunka is, ő is nyugodtabb lesz, ha délelőtt lefárad kicsit. Őt is vond be, amibe csak lehet, kapjon kis szivacsot, amivel törölgethet, pakolhasson a konyhában, amíg te főzöl, legyen olyan fiók, amiben neki is szabad nyúlkálni. A sok foglalkozással visszaállíthatod a bizalmát.

  • Pék Enikő

    2015. szeptember 01. kedd

    Kedves Ági!

    Kissé tanácstalan vagyok!! Első gyermekem 1 éves ugye én 26 multam! Nem tudom eldönteni mi a helyes és mi nem az!! Butának érzem magam viszont a kicsi mást igazol vissza mert ahogy más gyermekét figyelgetem elég sok mindenben előre van!!! Tudom hogy minden gyermek más!! A kicsi lányom 1éves és 1 hetesen megindult magától szóval nagyon ügyes mászni is sokáig mászott hála istennek!! Csak azt nem tudom eldönteni hogyha rászólok hogy Rebeka nem szabad vagy Rebeka gyere ide miért nem hallja meg és miért nem reagál amikor szolok neki?? Ahogy olvasgattam leveleid nagyjából ugy fejlődik a lánykám is!!! Igazából elégé szabadjára van engedve a lakásban mert nem igazán van veszelyes dolog számára elérhető magasságban!! Megengedtem h a konyhában is a szekrényekből , fiókokból pakolásszon hisz igy ismerkedik a dolgokkal!! Eggyesek szerint tul sok mindent engedek meg neki!! Barátnőm kislánya 1,5 hónappal fiatalabb de ő teljesen másként neveli a kicsit ő elég sok mindent nem enged a kicsinek!! Ő azt szeretné ha a lány a szoba közepén eljátszana a játékokkal ami lényegében ugy van mert nyugodt kislánya van szemben az én Rebekámmal mert ő örökmozgó mindenhol ott van és minden érdekli!! minden mással játszik ami nem játék!!!Ami a lényeg hogy a kicsi lányom nem igazán hallgat rám!! Ez miért lehet??? Előre is köszönöm válaszod!!

    • Vida Ágnes

      2015. szeptember 27. vasárnap

      Még csak 1 éves, nem várható el tőle, hogy fegyelmezett legyen. Hadd pakolásszon, szaladgáljon, mozogjon, ha ezt szereti, most egyelőre elég az, ha a veszélyes dolgokat megtanítod neki és azoktól távol tartod őt.

  • Szmola Anett

    2015. augusztus 25. kedd

    Kedves Ágnes!
    Nagyon szeretem az írásaidat,sokat segített már köszönöm!
    A kislányom 27 hónapos a dackorszak javában tart.:-)
    Rettenenetesen sokat változott,most nagyon nehéz neki mert kiköltöztünk külföldre és nem tud kommunikálni se felnőttel se gyerekkel pedig megállás nélkül beszél folyamatosan összetetten választékosan.Az itteni francia gyerekek 2 és fél évesen kezdenek beszélni tehát ezáltal sok gagyogást sikitozást kezdett felvenni a többi gyerektől….a babysitter mellett.Itthon folyamatos az ellenkezés a nap minden percében amitől persze én is idegesebb vagyok,,,olyankor mély levegő de az se mindig jön be nálam csak az adott pillanatban.
    Sokszor kitalálok dolgokat hogy kedve legyen az esti fűrdéshez pl.” Jó akkor majd én megfűrdetem a babádat”-na akkor talán hajlandóságot mutat az együttműködésre de ez nem minden szituációban mondható el nála.Van hogy én is fáradtabb vagyok és hamarosan kistetvére is lesz lehet ez még jobban meg fogja nehezíteni a helyzetet.
    A kérdésem az lenne,hogy ez vajon a környezetváltozás miatt vagy csupán a dackorszak végett van.Hogy tudok tudnék segíteni neki akkor ha nekem is nehéz a beilleszkedés a nyelv ismerete nélkül.Remęlem a kis lelke nem sérül,aggódom miatta.
    Köszönettel!

    • Vida Ágnes

      2015. augusztus 28. péntek

      Is-is. A dackorszak is javában tart még, miközben a környezetváltozás is hatással van rá.
      Próbáld meg minél több dologba bevonni, kapjon kis feladatokat, hogy lekössék az energiáit, valamint minél többet legyetek szabad levegőn, mozogja ki magát, így kevesebb energiája marad majd ellenkezni, egyébként a sok mozgás a beszédfejlődésben is segít.

  • Kitty

    2015. augusztus 20. csütörtök

    Kedves Ági!

    Kislányom most lett 3 éves. Már korábban is észrevettük, hogy néha pár szót újra ismétel mert nem sikerül neki kimondani. olyasmi mintha dadogna, de nem kifejezetten dadogás. Van hogy elmarad, van hogy újra előjön. 15 hónapos kora óta beszél, szépen tisztán. bölcsis és most kezdjük az ovit. A bölcsiben azt mondták eddig hogy ez lehet hogy csak élettani dadogás. De honnan fogom tudni, hogy ha más a baj, illetve hogy tudnék neki segíteni? előre is köszönöm válaszát!

    ui: köszönöm az írásait, rengeteget segítenek nekem 🙂

    Üdvözlettel Kitty

    • Vida Ágnes

      2015. augusztus 28. péntek

      Ez akkor szokott jelentkezni, amikor a kicsi nagyon szabálykövető, szeretne nagyon jó gyerek lenni, ezért folyton javítgatja saját magát, vagy akkor, ha gyorsan akar mondani valamit, de nem tudja jól kifejezni magát. Ha nem szóltok rá miatta, nem is említitek, egyszercsak el fogja hagyni.

  • Mami

    2015. augusztus 15. szombat

    Jaj lemaradt,h kijött a 7.foga is és h a 6hónapos mérésen volt 7100gramm és 66,5cm

  • Mami

    2015. augusztus 15. szombat

    Szia,gyermekem most lesz 8hónapos.A gyerekorvosunk azt mondja nem hízik eleget.3160gr 49cm született.Anyatejes baba ma is,Hozzátáplálni 5hónaposan kezdtem.Most voltunk a mérésen 7670gr 70cm,kedves ,mosolygós ,kiegyensúlyozott bébi.Már mindent eszik,a gyümölcsöket előnyben részesíti.Az gyerekorvos szerint 6hónapos kor után 500grammokat kell hízni a jó agyi fejlődésért…mi van h 350,de most pl 220grammot híztunk,vérvételen voltunk,minden rendben.A kérdésem lenne,h igaza lehet a dojtornőnek és ,ha nem hízza meg a fél kilókat havi szinten ,akkor lemaradottabb lehet?Sőt azt is mondta,h kialakúlhat a diszlexia!?Ja és nagyon mozgékony. 6,5hónaposan már mászott és már fel is áll kapaszkodva. Válaszod köszönöm

    • Vida Ágnes

      2015. augusztus 16. vasárnap

      Nem kell aggódnod emiatt. A súlya tökéletes fél éves kor előtt a minimum havi 400 gramm hízásra van szükség, utána ennél kisebb is lehet, mert a baba elkezd mozogni. 1 éves korra a 8 kilót kell elérni, ő már most majdnem annyi, tehát nem értem, miért mondta azt a doktor, hogy kevés a súlya. A mozgékonysággal sincs semmi baj, ha magától csinálja, a saját tempójában tökéletes így. A diszlexia valóban mutat kapcsolatot a mászás kimaradásával, de nála nem maradt ki a mászás, hiszen már mászott.

  • Adrienn30

    2015. augusztus 10. hétfő

    Kedves Ági!

    Mesélne nekem a hiperaktivitásrol? Mik az árulkodó jelei?mikortol mondható biztosnak?mik a “tünetek”? Hogyan lehet tenni ellene?

    • Vida Ágnes

      2015. augusztus 16. vasárnap

      A hiperaktivitás tünetei:
      – Figyelemzavar (ugrál az egyik tevékenységből a másikba, nem figyel tartósan, elfelejt, elveszít dolgokat)
      – Hatalmas mozgásigény (nem tud megülni a fenekén, rohangál, mászik ugrál, izeg-mozog, túl sokat beszél, szertelen)
      _ Türelmetlenség

      Ami gondot okoz, hogy ez szinte minden kisgyerekre igaz. A hiperaktív gyerekeknél viszont a hiperaktív gyerekeknél a nap 90%-ában fentáll és nem irányíthatóak, tehát pl. a túlzott mozgásigényt nem tudod sétával, több mozgással, sporttal kielégíteni. Mivel a 2-3 évesek többsége eleve nagyon aktív, ezért ekkor még nem igazán szokták diagnosztizálni a hiperaktivitást, csak később óvodáskorban, iskoláskorban, amikor már a mozgékonyabb gyerekeknek is oda kéne tudnia figyelni 10-15 percre és meg kéne ülnie rövidebb ideig.

  • Zsuzsi

    2015. augusztus 03. hétfő

    Kedves Ági!

    Alvás témában kérném a segítséged!

    Kisfiam 14 hónapos. Kb. 6 hónapos korában jelentek meg az első fogacskái, jelenleg 10 foga van. 1 hónapja tette meg első önálló lépteit, most már nagy biztonsággal jár. Naponta többször (minimum 3-szor) és éjjel is szopizik.

    A fogzás kezdetéig nagyon jó alvó volt, most viszont éjjel 3-4 alkalommal ébred és csak cicin nyugszik meg. Mit tanácsolsz hogyan tudnám megnyugtatni cici nélkül, meddig “lehet” sírni hagyni a cici után? Lehet, hogy a mozgásfejlődés és a fogzás egyszerre okozza azt, hogy nem tudja végigaludni az éjszakát? Esetleg szeparációs szorongás miatt is ébredhet? Meddig tarthat ez a kimerítő állapot? Mit lehet tenni?

    Előre is köszönöm a válaszod!

    Üdv,
    Zs

    • Vida Ágnes

      2015. augusztus 07. péntek

      A járástanulás korszakában nyűgösebbek a babák átmenetileg, de aztán ez elmúlik. Ha szopizásnál már nem eszik éjjel, helyette dédelgetheted kicsit, vagy adhatsz vizet, sírni viszont semmiképpen se hagyd! Általában, amikor a baba már stabilan jár és kint van 12 foga, csillapodni szokott ez a dolog.

      • Zsuzsi

        2015. augusztus 08. szombat

        Köszönöm a választ. Bízom benne, hogy csillapodni fog a dolog és újra nyugalmas éjjeleink lesznek.

  • Adrienn

    2015. július 28. kedd

    Kedves Ági!nem pont ezzel kapcsolatban akatam kérdezni(nem tudom a többi témåhoz irni) hogy nálunk az etetés kinlodás sokszor elfogy a tūrelmem és abbahagyom. Pl most reggel 1,5orat szaladgalt marcim a lakábsan utana probáltunk enni de ugye egy kakaos croassant nem 2perc alatt eszik meg és feláll sir…kezébe adok mindent, sokszor tv elött eszünk a szobában, néha elbambul par percre a székben nincs el, sir…aztån megindul, kezében az étellel az ágyra mászik ott eldobja, az a kisseb gond hogy minden koszos, meg kiköpheti utközben, de talál egy játékot és már nem eszik, igy végeláthatatlan…egy joghurt is nehezen megy 1éves fiam magátol még nem kanalaz csak belenyul, de már 2 honapja 5percet nem ül meg se ölben sehol.
    Délután sokszor botmixerezek hátha ugy több mennyiséget fogyaszt mint darabosbol tudom ez nem megoldás de csak köpködött tegnap is meg hiszti ment. A tápszerböl max.30-50ml fogy el sir etetésnél mintha nem szeretné és igy éhen alszik el.ezért is kelhetünk korán hajnal 5kor. Mit javasol helyette?
    Altatásrol is lenne kérdésem, regisztrálnom kell valahol hogy hozzá tudjak szolni?.elõre köszönöm válaszát.üdv

    • Vida Ágnes

      2015. augusztus 07. péntek

      Most ilyen mozgékony korszakában van, ne várd el tőle, hogy nyugton legyen. Ha tud már önállóan enni, tedd elé az ételt és hadd álljon a kisasztal mellett, semmi nem történik. Pár hét és kinövi majd ezt az egészet, de addig se fárasztod magad ilyenekkel. Az egyébként nem gond, ha a darabosból kevesebbet eszik, hiszen az laktatóbb, sűrűbb, nehezebb emészteni.
      A tápszer lehet, hogy azért nem ízlik neki, mert a cumizásnál csípi az ínyét, valószínűleg a fogzás miatt. Ilyenkor érdemes fogzáskönnyítő géllel bekenni a kicsi ínyét evés előtt és pár perccel később megint megkínálni. De segíthet az is, ha lefekvés előtt a tápszer után még tejpépet is eszik.

  • Emerenci

    2015. július 25. szombat

    Kedves Ágnes! Köszönöm a hasznos tanácsokat, de tudnál valamit javasolni, ha nem tudok “gyereknyelven”beszélni, és a kimerültségtől nem veszem a lapot, helyzeteket, és amikor tudom, hogy el kéne terelni a figyelmét, akkor sem jut eszembe semmi?

    • Vida Ágnes

      2015. július 26. vasárnap

      Jó, ha előre kitalálsz ilyen helyzetekre valamit, amit elő tudsz venni, pl. egy érdekes tárgy, amit csak ilyenkor veszel elő, vagy egy versike, amit ilyenkor mondasz el, de olyat is hallottam már, hogy valaki egyszerűen csak felolvasott egy mesét ilyenkor, és néhány mondat után a gyerek már csak a mesére figyelt és elfelejtette, hogy ő most éppen ellenkezni akart.

  • Veres Zsófi

    2015. július 13. hétfő

    Kedves Ági! Van egy 10 hónapos kislányom, kb. 2 hónapja alig akar enni. Tápszeres baba volt, 4 és 5 hónap között kezdtük a hozzátáplálást. Mindig én főztem neki, azt ette, csak ha hosszabb útra mentünk, akkor kapott bébiételt. Két hónapja szinte semmit nem akar elfogadni, ha mégis, az egy két falat. A bébiételt még úgy,ahogy megeszi, de amit én főzök, azt egyáltalán nem. Ami még néha működik, hogy felváltva adok két dolgok, pl. joghurtot, és gyümölcsöt, néhány kanál után váltanom kell, mert nem hajlandó tovább ugyanazt enni. Vérvizsgálata volt, minden rendben. Ez alatt a két hónap alatt kijött az alsó középső két foga, a felső ínye duzzadt, és mászni is elkezdett. Én már nagyon tanácstalan vagyok. Mi lehet ennek az oka? Erőltetni nem szeretném, de mégis hogyan oldjam meg, hogy ismét jó étvággyal egye meg az adagját. Segítségedet előre is köszönöm! Üdvözlettel Veres Zsófia!

    • Vida Ágnes

      2015. július 26. vasárnap

      Valószínűleg a foga jön. Segíteni szokott ilyenkor, ha etetés előtt bekened az ínyét fogzáskönnyítő géllel és pár perc múlva kínálod meg az étellel.

  • solti linda

    2015. július 10. péntek

    Kedves Ági! A facebookos üzenetemre hivatkozva írok most ide:
    Van egy 3 éves és egy 3 hetes kisfiam. A kistestvér érkezéséről sokat beszélgettünk a naggyal, ám sajnos ennek ellenére is megviseli az új helyzet. A korábbiakkal ellentétben sokszor nyűgös, és ilyenor megüt másokat (kistestvért, apát, mamát), dobálja játékait, és nagyon türelmetlen, nagyon hamar kiborul egy-egy “problémán”, nehezen tudja az indulatait kezelni, illetve egy esetleges ‘nem’ választ feldolgozni, utóbbi esetben gyakran sírva fakadva. A kérdésem, hogy hogyan kellene ezeket a helyzeteket kezeli. Mit mondjak vagy csináljak? Eddig mindent szépen meg lehetett vele beszélni, de most direkt, kérésem ellenére teszi a dolgokat. Persze vannak jobb napok is, amikor nem ennyire durva a helyzet, de aggódom a kicsi lelke miatt, segíteni szeretnék. Nagyon köszönöm előre is a választ!! Üdv

  • gizella

    2015. július 07. kedd

    Van egy 3eves kislanyom es egy 4 honapos a nagyobik alandoan fel kiabalja a kicsit ahanyszor el alszik.Probaltam szepen turelmesen el mondani ,hogy nem szabad megis csinalja.
    Mit tegyek.
    Valaszodat koszonom

    • Vida Ágnes

      2015. július 11. szombat

      Próbáld meg elterelni a figyelmét ilyenkor, játsszál vele, vond be a házimunkába, csináljatok valamit közösen, amíg a kicsi alszik. De játszhattok olyat is, hogy humorosan, viccesen lábujjhegyen jártok a lakásban és számoljátok, ki bírja tovább. Ha nem fegyelmezéssel próbálod rávenni, hogy legyen csöndben, hanem játékosan, könnyebben elfogadja majd.

  • Apollónia

    2015. július 06. hétfő

    Ez engem is érdekelne!

  • Mónika

    2015. július 06. hétfő

    Kedves Ági!

    18 hónapos kisfiammal kapcsolatban kérdezlek, aki 2-3 hete a játszótéren megüt más babákat, odakap. Ezt otthon is csinálja szintén rövid ideje. Próbálom nyugodtan mondani (ha csak én magam nem ijedek meg, pl. főzés közben, amikor hirtelen ér), hogy nem szabad, anyának fáj. Megmutatom, hogy simizzen helyette. Meg is simogat, aztán újra belém “karmol”.
    A játszótéren azt hiszem, konkrét kiváltó oka volt: amióta viszem gyerekek közé, mindig félt tőlük (4-5 hónapja minden nap) Egyik nap egy kislányt, akivel szinte minden nap játszottunk, és félt is tőle, felvettem az ölembe, mert felkérte magát hozzám. Az egész csak néhány perc volt, amit látott a kisfiam. Azóta minden babát “megkarmol”.
    Ha jól emlékszem, otthon 1-2 héttel előbb kezdte ezt a csapkodást, karmolást.

    Az otthon miatt nem aggódom, mert türelmes vagyok vele, és mindig elmondom, hogy nem szabad, de a játszótéren kellemetlennek érzem, és úgy sajnálnám, ha emiatt “megbélyegeznék”.

    Mi az, amit konkrétan ilyenkor kell tenni, és nagyjából meddig tart ez az időszak?
    Lehetséges, hogy valamit én nem csináltam jól, hogy most ilyet tesz?

    Köszönöm szépen
    Mónika