Udw Agi megint!
Hat igen, a tarsadalom sokszor felfallja az eletunket es nem is ertem,h. miert a tarsadalomnak akarunk megfelelni? Talan, mert ha nem, tobbe kewesbe kikozositenek, megitelnek :(.
1.Na de nekem az lenne a nagy kerdesem, hogy ez a modszer altal nem kenyesztessuk-e agyon a gyerkocot, majd azt sem tudjuk mit tegyunk wele? Nem lesz-e tul fuggo a szuloktol, kesobb nem lesz gond az onallosulasban?
2.A masik kerdesem pedig az,hogyha az en fiam csak ugy magatol mondott le a cicirol, olyan 6 honap korul, lesz-e lelki serulese? Hat nekem az wan 🙁
3.Most akkor mitewo legyek az ejjeli alwassal, egy ideig, amig nem tudott felallni,meg elwolt ejjel az agyaban ideig-oraig, de most,hogy ewes mult,ejjel felall, felul,s persze meg tejet is iszik, igy inkabb mellettunk alszik.Hagyjam ezt igy, wagy inkabb szoktassam a kicsiagyba wissza walahogy, kesobb wajon fog-e egyedul aludni az agyaban?Foloslegesen nem akarom bogetni 🙂
Hat elore is koszi a walaszokat ezuttal is

Kedves Ági!

Az altatással kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni. A lányom most múlt másfél éves, de nem hajlandó egyedül elaludni. Születése óta sajáta szobájában alszik, de először cicin aludt el, majd mellettünk az ágyban, és most úgy, hogy én ülök mellette a földön. Az éjszakákat sem szokta átaludi, egyszer biztosan fel kel. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan tudnék ezen változtatni. Szeretném elérni azt, hogy nélkülem is sikerüljön neki nyugodtan elaludni. Borzalmasan ragaszkodik hozzám, az apjával nem hajlandó lefeküdni, ha én is otthon vagyok. Segítségedet előre is köszönöm!
Üdv: Magdi

Kedves Ági!
A tanácsod szeretném kérni az éjszakai alvással kapcsolatban.Kislányom 13 hónapos,és egyáltalán nem alussza át az éjszakát.Az esti elalvással nics gond,kb.fél 8 körül van fürdetés,utána egy kis játék apával és már 9 körül alszik is,de kb.fél óra múlva már fel is sír.Olyankor elég ha megsimogatom a kis fejecskéjét,de van mikor felveszem ringatom és az sem jó neki.Ezt éjszakánként van,hogy ötször,hatszor is eljátsza.Nappal egyébként jól alszik.Másfél-két órát és csak egyszer,olyan dél-1 körül.Már 11 hónapos kora óta nem szopizik,éjszaka néha meleg teával is szoktam nyugtatni,amire kezd egyre jobban rászokni,pedig tudom,hogy az nem jó a fogainak hosszú távon.Már 10 db foga van kint.Fogalmam sincs,hogy mit csinálhatok rosszul,kérlek adj nekem tanácsot!!Előre is köszi!

Üdv.
Bea

Kedves Ági

December 15.én volt 1 éves a kislányom és januárban vissza kell mennem dolgozni. Írtam már neked ezzel kapcsolat ban hogy a szoptatásról leszoktassam e,de természetesen ahogy ajánlottad is nem szoktunk le és nem is akarom most elhagyni a szopit. A kérdésem most az lenne hogy elkileg nagyon meg fogja viselni hogy nem vagyok vele egész nap? Édesanyám lesz vele és a munkám olyan hogy nem kell minden nap 8 órát távol lennem de így is nagyon lelkiismeret furdalásom van hogy nem ártok e a kis lelkének…Ha van valakinek ilyesmi tapasztalat azt is szívesen várom.köszönöm szépen

Szia!

14 hónapos kisfiam velem alszik a „nagy”ágyban, apukáját másik szobába átköltöztettük, mert nagyon mélyen alszik és nem tud rá figyelni. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejes baba volt, de 10 hónapos kora után elutasította a „cicit”.Mindent megpróbáltam, félálomban, éjszaka rátenni, mikor jókedve volt stb… Nem vette vissza. 1 évesen jött ki 4 foga egyszerre több nincs még. Még szerencsére soha nem volt beteg. 1 szájfertőzése volt 8 hónaposan, azóta nagyon rosszul eszik. Súlya rendben 11kg. Nagyrészt erőltetni kell az evést, csak ha másra figyel akkor eszik. A húst nem szereti, naponta max. 1szer eszik húsosat. ( saját főzést) Ez elég? Mivel tudnám esetleg helyetesíteni?
Pro 3 tápszer a jobb vagy a junior gyermekital? Nem mertem még áttérni rá.
Éjszakát át szokta aludni fél10-től, reggel fél10-ig. 1*,2* felsír éjszaka, megsimizem, megpuszilgatom forgolódik és visszaalszik. Miért sír fel ilyenkor?
Amúgy nagyon jó Baba, felébred, megszeretgetjük egymást és már szalad is játszani. csak ez az evészet ne lenne ilyen zűrös… 1 óra felé még alszik egy nagyott, de addig még csak a tápszeren ( 240ml) és valami kevés reggelin vagyunk túl, 3 – 4 óra felé próbálkozom a húsos „ebéddel” amit én szoktam főzőcskézni, néha megeszi. De legtöbbször tukmálni kell. Aztán később még egy banán vagy túrórudi ( elveim ellenére). Aztán este 20 óra körül valamilyen tejpép, és lefekvés előtt a tápszer. Jó ez így? A húst akkármennyire próbálom turmixolni sokszor csak forgatja a szájában és végül kiköpi. Zöldséggel elkeverve szintén a pépeset lenyeli, a husit gyüjtögeti a szájában és rám”prüngeti”, mikor összegyült.
Megrendeltem a babastartot ( külön kódott nem kaptam), az ágyról lemászásos rész nagyon bevált, Beni is imád mászni és nagyon gyorsan meg lehetet neki tanítani,hogyan kell lefarolni, hogy ne fejjel érkezzen.
VÁlaszod előre is köszi.

Kedves Ági!

Kislányom 2 és fél hónapos. 1 hónapja megtanultunk a kiságyban elaludni, hála Neked. Mielőtt leteszem az ágyikójába, a vállamon próbálom ellazítani, ez kb 3-5 perces üvöltést jelent.Úgy tudom ,ez az idegrendszer éretlensége miatt van?
Kérdésem az, hogy ez meddig tart, illetve, hogy tudok-e ezen valamit segíteni, mert nagyon sajnálom.

Szia Ági!

Az én kislányom 13,5 hónapos. Nem volt soha követelőző az ételek iránt, a szoptatással is ugyanígy vagyunk. 6 hónapig kizárólag szopizott, majd fokozatosan áttértünk a szilárd ételekre. Most már csak a jóéjt szopi maradt meg, de mind az én döntésem volt, ahányszor elhagytam egy-egy szopit, soha sem követelte.

Két problémás dolog van:

1. a harapás. Fogzáskor a mellemet is harapta, de ezek rövid átmenetek voltak szerencsére, most viszont mióta önállóan jár, folyamatosan megharap, de csak engem. Javarészt mintha figyelemfelkeltés lenne, megkapaszkodik a lábamba és ha rögtön nem vele foglalkozom, már harap is, de sokszor ha dajkálom, akkor is megharapja a vállam, arcom, de legalább a ruhámra ráharap. Érti, hogy nem szabad, mutatja is, de csinálja. Nem tudom, mitévő legyek.

2. A kisebbik probléma, hogy szép mennyiségeket eszik, nem válogat, viszont folyamatosan szórakoztatni kell közben, különben nem fogadja el az ételt. A kedvenc könyveit kell neki mesélni, ha az egyiket megunta, gyorsan jönnie kell egy újabbnak, ha nem elég szórakoztató, nincs több falat. Kb. öthónapos kora óta lassan gyarapszik a súlya, ezért próbáltam mindig bőségesen kínálni, már-már tukmálni, így jött a könyvnézegetés is, mert ha nem az evésre figyelt, többet evett kezdettől fogva. Én rontottam el? Az önálló evészet még nem igazán érdekli, kézzel egy kevesen elcsipeget, de kanálért ritkán nyúl. Mit javasolsz? Elég fárasztó folyamatosan szórakoztatni a cél érdekében.

Köszönettel: Lívia

Kedves Ági,

olvasva a hozzászólásokat, gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat. Nagyon tetszik a cikk, hasonló a felfogásunk, sokszor mintha a saját gondolataimat, problémáimat olvasnám vissza 🙂
Kisfiam most 13,5 hónapos, és elmondhatom, h elég „nehéz” gyerek, röviden: még mindig szopizik, nappal általában alvás előtt+után, éjszakánként viszont ha beindulnak a fogacskák, volt, h óránként is. Persze ilyenkor az ételt sem fogadja el. Már megszoktuk, túl kell élni, és hamarosan megint egy könnyebb periódus jön. Viszont ami nekünk nagyon sokat segített, az a SAJÁT ÁGY. Kb. 8 hónapos volt, amikor már mi sem tudtuk soha visszatenni a kiságyba, mert egyből üvöltött. Viszont a szülői ágy nem túl nagy, és amúgy is szerettünk volna kis időt csak magunknak is. Így próbaképp vettünk neki saját „nagy” ágyat, amin van korlát, és nem tud leesni. Viszont alváskor odafekszem mellé, és ha elaludt, gond nélkül fel tudok kelni, és a saját ágyamba feküdni. Éjszakánként igény szerint visszafekszem mellé szopiztatni, ha megébred, és hajnali 5 körül jön csak át a szülői ágyba. Nekünk ez nagyon bevált, és szívből ajánlom minden hasonló gondokkal küszködő szülőnek 🙂

És még valami! Szerencsére van egy idősebb lányom is, akit hasonló felfogás szerint nevelgettünk, ő tipikus „jóbaba” volt, míg kisfiam épp az ellentéte. Sokszor kételkedtem már a saját józan eszemben is, és ha nem lett volna előttem a lányom jó példája, biztos kétségbe is vontam volna minden eddigi elvemet. Így viszont csak rá kellett jönnöm, h mennyire különbözőek a gyerekek, és ha nehezen is megy, meg kell érteni őket, és rájönni igazi szükségleteikre. Lehet, h épp a százegyedik tipp jön majd be 🙂

Sok erőt és türelmet mindenkinek, meghozza gyümölcsét 🙂

Üdv
Szilvi

Kedves Agi,

14 honapos kislanyom altatasaval kapcsolatosan szeretnek tanacsot kerni. Jol fejlodo kislany, 1 honapja tud jarni es a szeparacios felelem nagyon eros benne azota. (Elotte is anyas volt, de mostmar WC-re sem tudok kimenni anelkul, hogy ne sirna. Ugyhogy mindenhova viszem magammal.) Ketszer alszik napkozben delelott kb. fel orat, delutan 1 orat, ha ott alszom mellette, es simogatom, mikor ebredezik, akkor tobbet is tud aludni. Este viszont fel 10-10 kozott alszik el. A vedononk leteremtett, hogy hagyom ilyen sokaig fent maradni, de o este a legaktivabb, es eselyem sincs korabban agyba tenni. Probaltam ringatassal, etetessel, sirassal (ez a vedono tanacsa volt), de semmi nem jott be. Ha o meg jatszani es koztunk lenni akart, ezt ki is harcolta. 10 ora tajban viszont keves ringatas vagy tapszer utan a kisagyaba teve alszik. Ejjel min. egyszer ebred, ekkor tapszert adok neki (3 honaposan mar nem volt hajlando szopizni) es a szuloi agyba teszem, hogy ne kelljen tobbszor felkelnem, es en is kipihenjem magam. Viszont igy is sokat forgolodik, fel-felsir. Fel 7-7 korul kelunk. Kerdesem: eleget alszik igy? Hogy tudnam elobb agyba tenni? Azt hallottam, nem szabad, hogy a baba hatarozza meg a napirendet, nekem kellene ot iranyitanom, de kettonk kozul neki van erosebb akarata. Hagyjam sirni, es par het alatt megtanulja a „rendet”?

Válasz: A fél10-10 szerintem egyáltalán nem késő. Ha neked jó így, akkor nem kell erőltetni, minek? Mivel még kétszer alszik napközben, ezért eleget alszik így is, később, amikor majd közösségbe kerül, akkor szépen megtanulja majd a korábban fekvést is, de akkor jobban el is fárad majd, valamint az is változtatni fog még ezen, amikor rászokik az egyszeri nappali alvásra.

Kedves Ági!
Kedves anyukák! Én csak a saját baba-mama kapcsolatomat szeretném leírni Nektek.Az én kicsifiam 12,5 hónapos. A mai napig szopizik,naponta többször,számolni sem tudom hányszor,annyiszor kéri,evésre-ivásra, cumizásra,nyugtatásra,éjszaka pedig még kétszer. Igény szerint szopiztattam születése óta,amiről megoszlik a család véleménye.A fiam pár hónapja teljesen odakapott mellénk az ágyba,cicin alszik el,és onnantól kezdve nem tudom betenni Őt a kiságyába.megérzi ha felveszem,pedig kivártam az elalvás utáni 20 percet,illetve ha érzi,hogy teszem bele a ágyába kifeszíti a testét és azonnal felkel,hatalmas sírásban kitörve.Ha visszateszem mellénk,azonnal elalszik,vagy cicit kér és azon alszik vissza.Azóta nem próbálkozom betenni a kiságyba,ott alszik köztünk.
Én nagyon szeretem Őt szopiztatni,szeretek vele összebújni,örülök,hogy még lehetőségem van a szoptatásra. És addig amíg a gyermekem úgy nem dönt ,nem kéri tovább ,én nagy örömmel teszem a mellemre,és imádom ahogy ott szuszog mellettem éjszaka is. Ennek a sok szeretenek az lett a vége,hogy a fiam a lehető leganyásabb gyermek lett. Imádom! A szeretetét minden nap ,minden órájában kimutatja nekem! Kell ennél több???
Kedves Ági!
Kérlek írd meg,hogy van-e ezekben a dolgokban kapatás is?
köszönöm

Válasz: A „kapatás” szó az idegeimre megy 🙂 Ezt akkor találták ki, amikor az anyáknak 1 éves korban vissza kellett menniük dolgozni, ezért fontos volt, hogy a baba gyorsan megtanuljon enni, aludni stb., hogy ne legyen vele gond a bölcsiben. Ezért féltek attól, hogy fel lesz kapatva, alapból pedig ez a fajta bánásmód van a génjeinkben, az őskorból hoztuk, ezt igényli a kicsi, ez az ideális állapot. Hozzáteszem: én azzal értek egyet, ha ez sincs túlerőltetve, tehát a kicsi magától a saját egészséges tempójában tud leválni, akkor amikor igényli. Sok anyuka átesik a ló túloldalára és túlerőlteti a dolgokat, jobban kötődik a kicsihez, mint ő hozzá, ez sem jó.

Kedves Agi!

A cikk kapcsan sokfele gondolat megfogalmazodott bennem. Kislanyom, Anita most mult 1 eves; olvastam a vele egykoru kisgyerekek szuleinek irasait; hasonlo viselkedesmodokat produkalnak ebben a korban a gyerekek, megis szeretnek valaszt kapni arra, hogy jol dontottem-e, hogy a szivemre hallgattam.
Anita nappal 3-szor szopizik es meg sosem aludta at az ejszakat(2-3-szor ebred);nappal 2-szer alszik, de. es d.u. 0.5-1.5 orat. Nagyon ugyes kiegyensulyozott kislany; A nappali szopik az elalvast segitik; Kistestvert szeretnenk, igy probalkoztam azzal, hogy legalabb d.e. 10-kor cumisuvegbol adjak szopit;kecsketejet hozattam; nem a tejjel volt a baj, hanem a cumisuveggel, meg sosem volt ra szukseg; ket het probalkozas utan sem mentem semmire; szerintem erezte, hogy mit szeretnek; egyelore feladtam,mert erzem, hogy szuksege van a szopira; csak igy nehezebb a fogamzas(vele is nehezen estem teherbe, keves a sargatesthormonom);Hogyan csinaljam? Maskepp nem tudom elaltatni. Minden szopi alkalmaval mellettem alszik el es aztan atteszem a kisagyaba, ott ebred;Meg nem probaltam a leteszem-felveszem modszert,mert egyelore ha ebren teszem le a kisagyba, azonnal felall, meg felalomban is;
Mennyire befolyasolja a szoptatas a fogamzast? Nem szeretnenk 2 evnel nagyobb korkulonbseget a gyerekek kozott; Erdemes ebben a korban cumisuvegre szoktatni?Hogyan lehetne kiiktatni a nappali szopikat, melyek az elalvashoz kellenek es milyen modszerek vannak a nappali altatashoz?Lehet, hogy sokmindent kerdeztem, de szeretnek tanacsokat kapni, ha lehetseges. Koszonom.

Válasz: Ebben a korban felesleges cumisüvegre szoktatni, nyugodtan adhatod a tejet itatópohárból vagy sima pohárból is. Nappal altasd úgy, hogy magad mellé fekteted a nagyágyon és aztán úgy alszik el, ezt általában könnyen el szokták fogadni. A szoptatás változó, mennyire befolyásolja a fogamzást, van, akinél a szoptatás teljes időtartama alatt nincs fogantatás, van, akinél ez nem gond és már a baba fél éves kora előtt teherbeesik.

Szia!

Elég sokat szoktam olvasgatni a válaszaidat bizonyos kérdésekben,és most nekem is lenne egy mert sajna ilyen kérdést még nem találtam.
Az én kislányom 13hónapos és velünk alszik,de néha szeretnénk berakni a saját kiságyába,de amint megérinti a feje a saját matracát felkel.A kiságyában kéne elaltatnom?azt hogyan kéne csinálnom?tudnál nekem ebben tanácsot adni?Most átalussza az éjszakát csak reggel kel fel,de egy csomoszór felnéz megkeres és hozzám bújik és úgy alszik tovább.Ha kiságyban aludna felkelne?
Válaszodat előre is köszönöm,Mariann

Válasz: Ha kiságyban aludna, akkor ilyenkor felkelne és sírna addig, amíg nem mész át. Szerintem, ha nagyon nem zavar, akkor ne szoktasd át a saját ágyába, mert ez ebben a korban sok sírással jár.

Kedves Ági! Nekem az evéssel vannak nagy gondjaim. Fiam 13 hónapos és még minden étkezés előtt szopizik, napi 5-6 alkalommal. Szopi után a szilárd étkezésnél alig eszik pár falatot és unatkozni kezd, üvölt hogy vegyem ki az etetőszékből. Ha egy-egy szoptatást kihagyok a szilárd kaja előtt akkor egy kis idő múlva igényli azt. Próbáltam már lefoglalni azzal, hogy olyan darabos ételt adok neki, amit fel tud csipegetni a kezével, mindenféle játékkal, azzal hogy együtt étkezik a családdal (szülők, nagyszülők, de nem segít. Persze éhes, csak közben folyton menni akar, szóval szó szerint hordom utánna a kaját, és így jól eszik. Eleinte próbálkoztam azzal, hogy ha már nem tud megülni akkor befejeztük az étkezést, de akkor meg a súlya nem gyarapodott. Most 9.5kg. Van rá valami mód, hogy rászoktassam hogy nyugodtan egyen?

Válasz: Próbáld meg, hogy nem teszed etetőszékbe, hanem kapjon kisszéket kisasztalt, ahol szabadabban mozoghat evés közben is, az se gond, ha állva eszik 🙂 (ezt szépen kinövi majd) Ebben a korban annyira mozgékonyak a babák, nem tudnak ennyit nyugton maradni, de ez nem is gond, ha hagyod, hogy szabadon legyen, amikor eszik, elfelejtheted ezt a problémát.

Kedves Ági.
Sokat olvasgatom ezt a kismamablogot, sztem nagyon jó, de a sok jó tanács amiket lerísz, nem feltétlenül illeszthető be a hétköznapi életbe és persze minden baba más és más, van akit altatni kell és igenis van olyan baba akit nem kell.
13 hónapos kétpetéjű iker fiaim vannak. Egyik fiam 5 hónapos koráig úgy aludt el, hogy a vállamra tette a fejét, cumizott és közben sétáltam vele és énekelgettem neki, de ha úgy tettem le, hogy még nem aludt akkor nagyon sírt, tehát meg kellett várnom míg elalszik és úgy tettem le. Közben a másik fiút apa altatta a kezében és közben fütyült neki, ezt nagyon szerette egy ideig. Egy idő után nagyon nehéz lett cipelni, nappal is és esti alvásoknál is, és mivel én mindig annak a párján álltam, hogy segítsünk nekik valahogy elaludni, azért betettem őket az iker babakocsiban és ringatva halk énekelgetésekkel szépen elaludt az a fiam akit én altattam. A másik félt a kocsitól és sírt, őt a kezemben elaltattam és utána letettem a helyére a kiságyába.
Aztán egyszer csak olyan 9-10 hónapos korukban az a fiam akit 5 hónapig altattam nagyon hisztisen sírt a babakocsiban főleg az éjszakai elalvás előtt, állandóan felállt és nem akart aludni. Gondoltam és igaz is volt, hogy már kicsi és kényelmetlen neki a kocsi, akkor felvettem kicsit cumi a szájába és elkezdtem neki énekelni, de finom apró rugásokkal jelzett és anyai ösztöneim egyből tudták mit jelez, megpuszilgattam és letettem aludni, még nyitva volt a szeme, cumizott (hason fekve alszik el) és utána kijöttem a szobából és nem sírt még csak nem is dünnyögött, 10 perc után megnéztem és aludt. Azóta ő így alszik el, nappal is este is, igényli is hogy tegyem le a helyére ha álmos és ő egyedül akar aludni, és én nem hiszem hogy ettől lelkileg rossz állapotba kerülne, hiszen az ő igényeinek megfelelően teszünk mindent és igy este 9-től reggel 6-ig 7-ig folyamatosan alszik a fogzás ellenére is.
A másik fiam 7 hónapos koráig aludt nappal is és éjszakai is az ágyában elaltatás után, aztán egyszer csak éjszaka elkezdett óránként felsírni, és hogy a tesót ne ébresszük fel, mindig kivettem a nappaliba ott leültem vele, simi egy kis folyadék ivás és visszaaltatás, majd vissza a helyére és aludt, csakhogy óránként csináltuk ezt így két hétig, míg végül egyszer nem bírtam már felkelni hozzá és apa kelt, ugyanúgy kihozta, próbálta vállán simizgetve visszaaltatni és nem sikerült neki, így behozta közénk a hálószobába és sajnos azóta minden éjszaka ott alszik, nappal a babakocsiban, ringatásra alszik el. Tehát teljesen két különböző igénnyel és szokással rendelkező fiam van.
Kérdésem, hogy elképzelhető-e, hogy amelyiknek magától rendeződött az alvása annál fordulhat újra rosszabra a helyzet?
Hogyan szoktassam le a másik fiamat a nappali babakocsiban és éjszakai köztünk alvásról? Vagy hagyjak mindent így és előtt utóbb ő is magától igényli majd az önálló alvást? Ja és ez a fiam erősen szeparációs szorongásban szenved, és csak anya akit igényel, mind a nappali nyűgösséghez, mind az altatáshoz.
Mit tanácsolsz?
Üdv
Klári

Válasz: Előfordul olyan, hogy egy baba leszokik magától a rossz alvásról, aztán megint előjönnek a problémák, vagy más problémák jönnek elő, hiszen a gyerekek is változnak, fejlődnek újabb igényeik, problémáik jönnek elő – ez ezzel jár.
A másik fiadnál egyértelmű, hogy ő anyásabb. Ha neked jó ez a megoldás, ahogy most van és ő is kiegyensúlyozott így, akkor nem kell változtatni, szépen leszokik majd róla magától, amikor eljön az ideje.

Szia!

5 hónapos kislányomon azt vettem észre, ahogy nem lát akkor rögtön el kezd nyöszörögni, sírni! Nagyon sokat vagyunk kettesben!

Válasz: Ez természetes reakció. Ilyenkor nem kell felkapkodni, beszélj hozzá, végezd a dolgodat tovább.

Az én tapasztalatom úgy tűnik, egyedi. Sajnos én nem tudtam szoptatni a lányomat, hosszú történet. Lényeg, hogy először egy szobában aludtunk (én aludtam a gyerekszobában vele), de állandóan felébredtem minden kis rezdülésére, amitől totál kimerültem, mert alig aludtam valamit. Visszamentem a hálószobánkba aludni, és onnantól kezdve egyre kevesebbszer kelt fel éjszaka. Azóta is egyedül alszik, nem kell altatni (régebben persze előfordult, hogy időnként ringatni kellett, de ez nagyon ritkán volt így). Átalussza az éjszakákat, nagyon ritkán sír fel úgy, hogy be is kell menni hozzá; általában fogzáskor. Akkor is csak picit felveszem, simogatom a hátát, picit ringatom, és még ébren visszafektetem. Kicsit ott maradok vele, és már alszik is tovább. Napközben sincs gond az alvással, egyszer alszik, és magától alszik el. Van egy kis plüssállata, születésétől kezdve az ágyában van, azzal alszik. Most 13 hónapos.

Kedves Anyukak!
Ki kene probalni a gyereket nem kulon szobaban altatni! Nalunk a gyerek – most egy eves – joalvo, ejszaka cicizik, mondhatni eszre se veszem. En kb. 8 orat alszok, ki vagyok pihenve. Ha nincs meg a 8 oram, az is nem a gyerek miatt van, hanem mert kesoig fennmaradtam.
Jomagam anyuekkal aludtam egy szobaban kulon agyban, de a kisagyam az agyuk melle volt tolva. Es anyum azt mondja, hogy fogtuk egymas kezet alvas kozben. Mikor elkepzelem a szitut, akkor mar jobb, hogy a lanyom mellettem alszik egy agyban.
Hogy milyen lesz, ha megno? Hogy en milyen vagyok igy felnotten?
Igazabol mindegy, de legalabb megteszek mindent azert, hogy lelkileg egeszsegesen nojjon fel. Ugy ahogy az en anyam tette, akkor azt latta jonak.
Kulonben sokan mondjak, hogy a kislanyom milyen nyugodt, kiegyensulyozott. Ha beszelgetek masokkal, akkor el tud lenni magaban, nem zaklat allandoan, hogy ra legyen figyelve. Az o lelki joletehez SZerintem mindenkeppen hozzajarul az, hogy nem egyedul kulon szobaban alszik.
Ki kene probalni!
– Egy eves anyuka

kedves Ági!
nálunk is aktuális a dolog. a kislányom 1 éves. szopizni nem szopizott, sajnos nem derült ki, hogy miért. jelenleg cumisüvegből kap tápit reggel és este. de közben ugrabugrál, eszik egy kicsit, feláll és vetődik az ágyon a párnákba, játszik. aztán megint jön és még cumizik egy kicsit. ezzel mit kellene kezdenem? most a játék a lényeg, vagy kell e egyáltalán még nem a cumisüveg?
a másik az altatás. majdnem 5 hónapig nagyon hasfájós volt, a karomban ringatva aludt el. néha nem kellett ringatni, néha mutatta az ágyát, beletettem és aludt.
mostmár elég nehéz ahhoz, hogy jobban szeretném nem ringatni. csak nem tudom hogy kellene leszoktatnom. ha az ágyon összebújunk, akkor annak akármilyen fáradt ugrálás a vége.
a harmadik kérdésem pedig, hogy van egy rossz szokása, ami nem tudom honnan eredhet. szopja az ujját, nem cumizott sosem. viszont ha hajszálat talál rátekeri az ujjacskájára és azt is szopja az ujjával együtt. ha felveszem a hajamat is, vagy az apjáét is. ha dühös és elveszem tőle, akkor a saját haját tépi.

de képes a szőnyegről is felszedni. fésülő mozdulatokkal.
tudnál valamit tanácsolni?
köszi, Annamária

Válasz: Nyugodtan elhagyhatjátok a cumisüveget. Ebben a korban már az a legjobb, ha saját maga ehet és ihat, mert különbön türelmetlen, ugrabugrál, nem köti le az evés.

Az altatásban próbáld meg, hogy kicsit ringatod, ahogy eddig, és aztán leteszed, de egyre rövidíted (napról napra 1-1 perccel) azt az időt, amikor leteszed ringatás után, míg végül már csak egy kicsi ringatás marad.

Ez rossz szokás, majd abbahagyja, addig meg ügyeljetek rá, hogy ne jusson hajhoz, ha lehet.

Kedves Ági!

Nagyon el vagyok keseredve. Júliusban lesz hároméves a kisfiam. Úgy érzem, hogy nevelgetése közben maximálisan szem előtt tartottam az igényeit: évekig igény szerint szoptattam (éjszaka is), soha nem hagytam sírni, velünk alszik (bár már kapott saját ágyikót, az átszoktatás még előttünk áll).
Márciusban terhes lettem, de sajnos a terhesség megszakadt. Bár nem biztos, de szerepet játszhatott benne az is, hogy kisfiam még mindig elég sokat szopizott. Az orvos azt javasolta, hogy ha újra szeretnénk próbálkozni, akkor szoktassam le kisfiamat a szopizásról. És bár fájt a szívem, mégis – több szoptatási tanácsadóval is konzultálva – fokozatosan elkezdtem leszoktatni. Először a nappali szopikat hagytuk el, aztán az éjszakaikat (ami nekem – valljuk be – már nagy megkönnyebbülés volt). Jelenleg ott tartunk, hogy este szopival alszik el, és reggel ébredés után kap még egyet. A nappali szopiról való leszoktatás szörnyű időszak volt mindannyiunk számára. Egyik hiszti érte a másikat minden apróságért kb. két hónapon keresztül.
Amiért most tulajdonképpen írok és rémülettel tölt el, az az, hogy szinte ráismerek a fiam viselkedésére amikor azt írod a cikkedben, hogy ha idő előtt választjuk el (bár már több mint két és féléves volt ekkor), akkor agresszív magatartásformákat vehet fel: harap, verekszik stb. Ugyanis bár ez a folyamatosan hisztizős időszak megszűnt, néhány hete az egész családot szinte folyamatosan üti, rúgja, harapja. Üt, ha dühös, üt, ha megtiltunk neki valamit, üt ha frusztrált valamiért. Idegeneket, vagy más gyerekeket nem bánt, csak közvetlen családtagokat: szüleit, nagyszüleit. Próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez fáj stb. Ez a stratégia eddig nem nagyon vált be. Már lassan ott tartok, hogy nem merek társaságba menni vele, mert rettentő kellemetlen, mikor ott kezd el ütni, vagy rugdosni. Egyébként más probléma nincs vele. Ha éppen nem verekszik, kedves, jószívű, szerető kisgyerek.
Kérdéseim tehát:
Ez az agresszív viselkedés összefügghet az elválasztással? Ha valóban megrendült bennünk a bizalma, mit tehetnénk, hogy ezt visszaállítsuk, hogyan oldjuk föl benne ezt a szorongást, bizonytalanságot? Konkrétan hogyan reagáljunk erre a viselkedésre?

Válasz: Nem feltétlenül függ össze az elválasztással, inkább az életkorral összefüggő jelenség. A fiam magától választotta el magát, mégis 3 éves kora körül ugyanilyen volt. Amikor oviba került, az sokat segített rajta, mert ott mindig szóltak az ilyesmiért.
Egész egyszerűen arról szól ez, hogy nem tudja kezelni még az indulatait és ebben vezeti le őket. A helyes reagálás az, ha türelmesen elmagyarázod, hogy ezt nem szabad. Amit nem szabad ilyenkor tenni, hogy lefogod, vagy hogy te is indulatba jössz. Hasznosabb, ha megfogalmazod számára a saját érzelmeit ilyenkor kb. ilyen formában „Tudom, hogy most dühös vagy, mert elvették a játékodat, de ő most csak kipróbálja, vissza fogja adni” Ez segít számára is beazonosítani, amiért dühös (elvették a játékát) és felismernie a következményeket.

Szia!
Segítséget vagy ötleteket szeretnék kérni, hogyan altassam el 2 éves 7 hónapos kislányomat. Mostanában kínszenvedés az alvás, ha kiejtem a számon az alvás szót, teljesen kikel magából és hisztizik. Erőltetni nem szeretném, de látom, hogy nagyon hiányzik neki a déli alvás. 3 hónapja hagyta abba a szopizást. Addig mindig szopi közben aludt el de azóta folyamatosan dajkálnom kell, hogy elaludjon. Ha jobb napja van, elég ha melléfekszem, de az elmúlt pár napban már egyáltalán nem akar aludni, és fogalmam sincs hogyan vegyem rá az alvásra. Kisebb korában még a nagymama is el tudta altatni, de már kb egy éve csakis és kizárólag velem akar elaludni. Kifogytam az ötletekből 🙁

Válasz: Ez átmeneti korszak, minden gyerek eljátssza néhányszor. Semmi nem történik, ha néha 1-1 nappali alvás kimarad. A legtöbb gyerek 2,5-3 éves korában néha már elhagy 1-1 nappali alvást és az is lehet, hogy már egyáltalán nem alszanak napközben 3 évesen.
Az a gond, hogy megszokta, hogy segítséggel alszik el, és most ez elmaradt, ezért keresni kell valamilyen megoldást, ami pótolja a szopit. A szopi segített neki az ellazulásban, ezért olyan szokásokat kell kialakítanotok, amik ugyanezt megteszik: segítenek neki ellazulni és állandó szokássá válnak, ezért már a helyzetből tudja, hogy most az elalvás jön. Már a lefekvés előtt csendesedjetek el egy kicsit, olvassatok együtt mesét, hogy egy kicsit elpilledjen, kapjon egy alvósállatkát, amit le lehet fektetni közösen, napközben aludhat a ti nagyágyatokon is, ezt a legtöbb gyerek szeretni szokta és ott jobban is alszanak. Az a lényeg, hogy kialakuljon egy nappali rutin (hasonlóan az esti lefektetési rutinhoz).
Általában az óvoda szokott jelentősen változtatni ezeken a dolgokon, ott megtanulja, hogy egyedül aludjon el és akkor már otthon is jobban szokott menni.

Sziasztok!
Nálunk is ugyan ez a helyzet,mint Ercsiéknél.13 hónapos a fiam.Ő a 3. gyerkőc a családban.Még szopizik.Már volt ilyen időszakunk,mint most.Este szopi közben szépen elalszik és átkerül az ágyába.És éjjel síkitva,sírva ébred fel.És olyankor csak a hasamon alszik vissza.Amint le akarom tenni megint sír.Úgy viszont én nem tudok aludni.Próbálkoztunk mindennel,mert elég nehezen bújnak ki a fogai.Hiába a panadol,nurofen……hatása semmi.Azt viszont megfigyeltem,hogy ezek az éjszakai menetek az esetek nagy többségében rosszabbodnak ha a nagyok itthon vannak szüneten mindketten(a fiam ovis,a lányom 4. oszt.-os).Lehetséges hogy a nagyok napi vitái,veszekedései zaklatják fel ennyire?Ezen hogy tudnék én segíteni?Napközben nem látom,hogy felzaklatná ha hallja hogy a testvérei valamin összeszólalkoznak.Valami okos ötlet,jó tanács van,mert eléggé ki vagyok merülve már.
A másik kérdésem.Hogyan szereljem le a sok „okoskodó” embert akik azzal zaklatnak hogy miért szopizik még mindíg a gyerek.Vannak pára(sajna a védőnőm is köztük van,szerencsére a gyerekorvosunk nem,).Szerintem nincs abban semmi fura ha egy 13 hónapos gyerek még 3x szopizik egy nap.
Köszi a tanácsokat!

Válasz: Az okoskodókkal ne törődj, mondd meg nekik, hogy a WHO 2 éves korig ajánlja a szoptatást 🙂
A fogzásra mindenképpen próbáld ki az erre való alkati homeopátiás szert, ezekről a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találsz bővebb leírást.

Szia!

Kislányom 2 éves és 8 hónapos és csak úgy tud elaludni, ha morzsolgathatja valamelyik szülő fülét és a másik kezén lévő hüvelyk újját szopizhatja. Nagyon szeretném leszoktatni erről, leginkább a szülői fül-morzsolgatásról és szeretném rávenni az egyedül elalvásra. Képtelenség.
Van valami okos ötleted, tanácsod?
Nagyon köszi előre is.

Panna

Válasz: Ebben a korban ezt leginkább játékos módszerekkel lehet megoldani. Meg kell vele beszélni, hogy ez neked nem jó, mert fáj (ezt megérti) és elmentek együtt kiválasztani egy alvósállatkát vagy egy kispárnát, amit ezután morzsolgathat.

Szia!

Tegnap és ma is írtam alváskérdés ügyben, de sajnos nem találom hová került az írásom. Lehet, hogy nem tudtam elküldeni? Így sajnos azt sem találom majd ha válaszolsz!
Na mindegy……