Játszópajtások: Kell társaság a babának?

avagy a társas élet fejlődése. Vannak babák, akiket kezdettől nagy család, testvérek, ismerősök, barátok vesznek körül, és olyanok, akik gyakorlatilag csak a szüleikkel, és ritkán a szűk családdal találkoznak. De vajon mennyire van szüksége arra a babának, hogy “nagy” társasági élet vegye körül és mennyire igényli azt, hogy a kortársaival együtt legyen? Szüksége van pajtásokra, kis barátokra? És hogyan tanítsuk meg arra, hogyan viselkedjen velük? Ezeket a kérdéseket járjuk most körül.

dackorszak, együttjátszás, baba játszóház, baba társaság, bölcsődeAz újszülöttnek az édesanyjára van leginkább szüksége. Hamar felismeri azonban, hogy érdemes kommunikálni a környezetével, utánozni kezdi a környezetében élők mimikáját és ennek első tudatos állomása, amikor 3-6 hetes kora között valamikor első alkalommal mosolyodik el akaratlagosan, csak azért, hogy felvegye a kapcsolatot egy másik emberrel.

A szociális élete ettől kezdve leginkább a mosolygás köré épül: mosolyog, ha más embereket lát, gyakorlatilag válogatás nélkül mindenkire barátságosan mosolyog. 6 hónapos kora körül azonban felismeri, hogy anya nincs mindig ott vele és, hogy a többi ember, akit maga körül lát, nem anya és nem az ő saját részei, ezért hirtelen bizalmatlan lesz velük szemben. Sírni kezd, ha meglátja a nagypapát, akivel már többször találkozott, bizalmatlanul méregeti a szomszéd nénit, akire nemrégiben még teli szájjal mosolygott.

Ha gyakran találkozik más emberekkel és látja, hogy ők visszamosolyognak rá, bíztatják, akkor idővel elmúlik a bizalmatlansága és ismét barátságos lesz mindenkivel. Ilyen szempontból tehát fontos, hogy találkozzon másokkal a szülein kívül, lehetőség szerint minden nap. Az azonban lényegtelen számára, hogy azok, akikkel találkozik, a kortársai vagy más gyerekek-e. Hasznos azonban a gyerektársaság heti 1-2 alkalommal, mert ezáltal a kicsi megszokja a többi gyerek jelenlétét, nem fog félni tőlük, ami gyakran előfordul azokkal a babákkal, akiket egyáltalán nem vittek gyerektársaságba.

Amikor kúszni és mászni kezd, felfedezi a világot, már szívesen nézegeti a többi gyereket, például játszótéren. Ilyenkor már gyakran vihetjük gyerekek közé, hiszen a gyerektársaságban a többiek figyeléséből, utánzásából sokat tanulhat.

3 éves korig a gyerekek még nem játszanak egymással, inkább csak egymás mellett. 1-2 évesen pedig sokkal inkább tárgyként kezelik a másik gyereket, mint társként. Ez az időszak egyébként is a nagybetűs ÉN kibontakozásáról szól, ezért nehéz rábírni arra a kisgyereket, hogy osztozzon meg a játékokon, vegye figyelembe a másik érdekeit is. Sok anyukát a éppen a gyermeke félénksége vagy éppen túlzott agresszivitása tart vissza attól, hogy a dackorszak időszakában gyerekek közé vigye a gyermekét, holott ezt nem lehet “kinőni”, a szociális készségek legjobban társaságban fejleszthetőek.

Ha abban az időszakban, amikor megismeri a saját korlátait, lehetőségeit és énjét, megtanulja a másokkal való együttműködést is, később sokkal inkább képes lesz kezelni a társas helyzeteket. Persze vannak olyan gyerekek, akik kezdettől simulékonyabbak, jobban alkalmazkodnak és jobban kedvelik a társaságot és olyanok, akik akaratosabbak, a társaikkal is kevésbé együttműködőek. Gyakran ez utóbbi csoport az, aki inkább vezetni szereti a többieket, új játékokat kitalálni és a többieket magával vinni, mint beállni a sorba.

Náluk nagy türelmet igényel, hogy megtanuljon bánni a többiekkel. Ami segíthet:

Amikor nem akar odaadni egy játékot a másiknak, akkor oda kell menni együtt, segíteni neki átadni a játékot, elmondani, hogy a másik gyerek csak kipróbálja, aztán visszaadja, és együtt figyelni, ahogy játszik vele, majd visszakérni együtt. Fontos, hogy ezt a kisgyerek egyedül nem tudja megcsinálni még. Segíteni kell, vele lenni, újra meg újra megtapasztalni, hogy a játék tényleg visszakerül hozzá.

Amikor elveszi a másiktól a játékot, akkor nem azt kell mondani, hogy “nem szabad”, hanem meg kell tanítani arra, hogyan kell elkérni, megvárni, amíg odaadják, megköszönni a gesztust.

Nem kell minden összetűzésbe beavatkozni. A kor előrehaladtával fokozatosan hagyni kell, hogy a gyerekek maguk próbálják megoldani a nézeteltéréseiket és csak akkor kell beavatkozni, amikor a gyerekek már láthatóan nem tudják kezelni a helyzetet. Sok anyuka túlságosan ott akar lenni, igazságot akar szolgáltatni, amikor a gyerekek összevesznek valamin. A gyerekeknek azonban fontos dolog megtapasztalniuk az igazságtalanságot is azt, hogy nem mindig ők győznek.
A vitatkozásokat akár egészen kicsiknél, akár nagyobbaknál nem azzal kell lezárni, hogy szétválasztják és leszidják a gyerekeket, hanem azzal, hogy mindkét gyereket leültetik (lehetőség szerint az öledbe) és csendes, nyugodt hangon tisztázzátok a történteket és az érzelmeket: mi történt, “Tudom, hogy most haragszol rá…”, hogyan kellene legközelebb megoldani ugyanezt a helyzetet.

A gyerekek a család szokásait veszik át a társas kapcsolatok terén, fontos tehát, hogy milyen példát mutatunk nekik. Ha egészen kis korától kezdve jönnek hozzánk vendégek és megyünk vendégségbe, akkor ezt fogja ő is igényelni a saját barátai kapcsán. Tanítsuk meg neki, milyen szokások kapcsolódnak a vendégséghez! (meg kell teríteni, sütit sütünk stb.)

Ahogy előre halad a korban, sok kisgyerek igényli (5-6 éves kortól), hogy a barátai ellátogathassanak hozzánk. Ezt a szokást lehet támogatni, hiszen később kiskamasz-kamasz korban, amikor már elsősorban a barátai, a társas kapcsolatai fontosak a számára, jól jön majd, ha ismerjük a barátait, tudjuk hol van, kikkel jár össze stb.

Az, hogy valaki befelé forduló vagy inkább nyitott, könnyen barátkozó, velünkszületett személyiségjegy. Szülőként el kell fogadnunk, ha a gyermekünk társaságigénye más, mint a miénk, viszont támogatni kell őt abban, hogy befelé fordulóként is legyenek barátai, jó élményei az emberi kapcsolatokkal kapcsolatban és kifelé fordulóként is el tudjon mélyülni a kapcsolataiban, legyenek “legjobb” barátai. Mindkettőhöz az szükséges, hogy egészen kis korától kezdve találkozik a korosztályával is.

Ha vannak testvérei, akkor ezen a téren könnyebb dolgunk van, hiszen az együttélés során sokkal többet tanul meg arról, milyen megküzdeni a helyünkért, a figyelemért, megosztozni a játékokon, együttműködni a többiekkel, mint azt a játszópajtásaival megtanulná. A gyerekekkel való közös játék tehát fontos része a közösségi életre nevelésnek, igyekezz megtalálni azokat a helyeket, ahol más gyerekekkel találkozhat a pici. Ugyanakkor ne felejtsd el, hogy 4 éves koráig elsősorban a szüleire van szüksége, tehát a társaságra való igény nem feltétlenül jelenti azt, hogy hamar bölcsődébe kellene mennie, hogy gyerekek között lehessen.

Nem tudod, hogyan kezeld a gyermekedet? Hisztis és dacos? Itt a megoldás!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

18 Comments

  • Agnes

    2013. szeptember 20. péntek

    Kedves Agi,
    A férjem es en májusban a tengerentúlra költöztünk, az akkor 28 hónapos kislanyunkkal. Az átállás nem ment zökkenőmentesen, sokat költöztünk az elején, de amint sikerült egy állandó lakást találni, kezdett ő is egyre kiegyensúlyozottabb lenni, vagyis kezdtett visszatérni a korábban kialakított kis napirendunk. Nagyon jól haladtunk, egyik pillanatról a másikra leszokott a pelusrol, megtanult kétkerekű (pótkerekes) biciklivel tekerni. Úgy tűnt, nagyon jól vette ezt a nagy es nehéz akadályt, egyedül az idegen nyelv volt az, ami nem tetszett neki. Próbáltam tanitgatni, de nem fogadta el az idegen szavakat tőlem, idegenektol pedig szegyenlosen bujt el, mivel nem ertette mit mondtak neki. Majd egy kis idő elteltével úgy tűnt ez is megoldódni látszik, mostanra mar nem ockodik az angol nyelvtol, pár szót, kifejezést mar ő is használ, így úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy találjunk neki egy ovit. Ezzel el is érkeztem a jelenunkhoz. Ezen a kontinensen két fajta ” óvoda” létezik. Az egyik a hivatalos, ahova hosszú-hosszú várólista van, a másik, ami egy családi házban kialakított “családi napközi”-szeru. Mi az utóbbiból találtunk egyet, mely közel is van es hasonló korú gyerekek vannak. Ezt a heten kezdtük el. A beszoktatas menete az volt, hogy hagyjuk ott pár órára, majd meglátjuk, hogyan lesz. Az első nap egészen jól ment, 2,5 órát töltött ott, sírt mikor elmentem es zokogott, mikor érte mentem, de azért azt mondta, megyünk holnap is. Az aznapi délutáni alvasbol 2x riadt fel, majd éjszakai is ez történt. Következő nap mar otthagytuk egészen az ebedig, meglátjuk mi lesz alapon. Egész délelőtt nem ivott, nem evett es nem volt wc-n sem, es megint sírva várt minket az ajtóban. A harmadik nap megint így telt, nem evett, nem ivott, nem volt wc-n, az ajtóban sírva állt, mikor megerkeztunk. Majd mikor haza értünk egészen estig többször is elmondta, hogy nem csinált mást egész nap, csak sírt anya után. Majd jött az éjszaka, es kb. fel óránként sírva riadt fel, nem tudtam megnyugtatni sem, mert lökött el magától. Az “óvónő” elmondása szerint miután elmentünk – minden nap – megnyugodott, játszott, szépen el volt a többi gyerekkel. Nem tudom mit tegyek, meg egy hete sem jár oda, de éjszakánként folyton felriad, állandóan azt hajtja, anya nélkül nem megy oviba. Nagyon aggódom! Az oviba szoktatas tényleg ennyire kemény kell, hogy legyen? Vagy csak azért ilyen nehéz, mert idegen nyelvi környezetben van? Folytassam az ovit, vagy inkább maradjak meg vele otthon?
    Valaszodat előre is nagyon köszönöm!
    Agnes

    • Vida Agi

      2013. december 01. vasárnap

      Sok változás volt most az életében, és ezt a legkönnyebben úgy vészelik át a gyerekek, ha anya mellettük van. Az ovi azonban más tészta, hiszen ott nem vagy vele, ez nagyobb változás neki, mint az összes többi. Nem a nyelv a gond, hanem az, hogy nem vagy ott. Ha van rá mód, pár napig legyél ott vele, ameddig nem oldódik fel teljesen, és egyre jobban meg fog barátkozni az új hellyel.

      • Adri

        2013. december 13. péntek

        Kedves Ági,
        olyan kérdéssel fordulok hozzád,hogy a nagyobbik lányom 14 hónapos,a pici 3 és fél hónapos (korrigált kora 1 hónap,koraszülött volt),és szeretném ha együtt le tudnám foglalni őket valamilyen játékkal.Szerinted mit lehetne tenni,ami mindkettőt lekötné egyszerre?A pici nagyon keveset alszik napközben,nem nyúl még játékokért,de ha nem kézbe van akkor általában sír.A nagyobbik mellett viszont nem tudom és őszintén szólva nem is akarom rászoktatni arra,hogy folyton a kezembe legyen.A másik probléma az lenne,hogy a nagyobbik lányom általában puszilgatja,simogatja a picit,de vannak olyan időszakai,amikor ütögetni,szorítani akarja,hogyan tudnám erről leszoktatni úgy,hogy nem szeretném,ha azt érezni,hogy ő már nem fontos nekem.
        Köszönöm,
        Adri

        • Vida Ágnes

          2014. január 14. kedd

          Vedd a kicsit az öledbe és építőzzetek a naggyal (nagyobb méretű kockákkal), 1-1 kockát a kicsi a kezébe kaphat, a nagy meg építhet rendesen! Ilyen típusú dolgokat csináljatok sokat, amikor a kicsi is ott van, ő is a kezébe vehet dolgokat, aztán majd fokozatosan megtanul ő is játszani velük. A mondókázás, éneklés, táncolás is jó közös játék, amit együtt játszhattok. Ha a nagy durvábban nyúl a kicsihez, nyugodtan szólj rá, fogd meg a kezét és simizd meg vele a kicsit, hogy megtanulja, hogyan kell a kicsihez nyúlni.

  • Csilla

    2013. augusztus 14. szerda

    Kedves Ági,

    A következőkben kérném a segítségedet. Kisfiam 2 éves; gyakorlatilag születésétől fogva ismeri Barátnőmék Kislányát, akikkel heti rendszerességgel összejárunk – a Kislány 4 hónappal fiatalabb. A probléma az, hogy Kisfiam nemhogy nem játszik a Kislánnyal (tudom, hogy ebben a korban még nem kell), de egyedül sem, hanem csak rajtam lóg, szó szerint. Ha a Kislány sír, Ő is sír, ha a Kislány örömében kiabál, akkor is sírva fakad. Pedig a Kislány nem bántja, sőt, inkább csak simogatni, puszilgatni akarja, ha közeledik felé. Mindegy, hogy hol találkozunk, náluk, vagy nálunk, mindig ugyanez a helyzet. Sajnos más ilyen korú gyerekkel közeli kapcsolatunk nincs – de a játszótéren, strandon az idegen gyerekekkel simán, gond nélkül elvan, együtt homokozik, pancsol. Illetve 4 hónapos kisöccsével, és a nála 2 évvel idősebb unokatestvéreivel is szépen eljátszik, figyeli őket, velük szalad, nevet, stb. Úgy vettem észre, hogy a probléma valahogy e körül a Kislány körül van, de sajnos nem tudok rájönni, mit tehetnék. Nagyon sajnálom, mert annyira sír, igazi könnyekkel, reszket, és nagyon megviselik a találkozások; én meg félek, vajon milyen lelki hatás éri?
    Nem tudom, erőltessem-e ezt a kapcsolatot a továbbiakban; illetve, mi lesz, ha majd oviba kell mennie. Kérlek, segíts, hogyan segíthetnék.

    Köszönettel,
    Csilla

    • Vida Agi

      2013. szeptember 20. péntek

      Van, amikor a gyerekek ilyen hatással vannak egymással. Ez nem gond, majd megtanulja kezelni a kisfiad ezt a helyzetet, mivel más gyerekekkel elvan, az oviban ez nem okoz majd gondot.

  • Ibolya Molnár

    2013. január 10. csütörtök

    Kedves Ági!
    Ezzel a témával kapcsolatban én is segítséget szeretnék kérni. A kisfiam 14 hónapos, és párszor már elvittem közösségbe, hogy szokja és megnézzem hogyan viselkedik. A kellemes meglepetés az volt hogy boldogan indult a gyerekek és a játékok irányába, kedves és barátságos volt kíváncsi és ismerkedően viselkedett, egészen addig míg egy nagyobb gyerek el nem vette a játékát vagy éppen nem adta oda amit ő kiszemelt magának. Akkor nagyon elkezdett sírni leborult és zokogott, nagy csalódásnak kudarcnak élte ezt meg. próbáltam elterelni más játékkal a figyelmét..igazából sajnos nem tudom hogy kellene kezelnem ezt a helyzetet, mit mondjak neki ilyenkor? mire biztassam?

    • Vida Agi

      2013. január 13. vasárnap

      Ez nem kudarc neki, csak kellemetlen élmény. Nyugtasd meg ilyenkor azonnal, idővel, ha sokat megy közösségbe, megtanulja hogyan kell kezelnie ezeket a helyzeteket.

      • mandula

        2013. augusztus 06. kedd

        Kedves Ági!
        Most találtam meg az oldaladat, aminek nagyon örülök. Vettem is hamar egy Gyógyító játékok cd csomagot nálad. Nekem 4 éves a kislányom, értelmes, okos, szép kislány. Hiszti témában írok, nagyon akaratos öntörvényű (férjem is az), de eddig kezelni tudtam a hisztiket, és hamar le is csillapodott. Most anyósommal volt 2 hétig nyári szünet miatt,(óvoda bezárt), és most, hogy hazament a “mami” tudom, hogy Ő mindent megenged neki, hogy nehogy valami konfliktus legyen (konfliktus kerülő), és most elkezdett úgy hisztizni, hogy mindenből kipattanó hisztit csinál. Mamit is megütötte, minket is üt(én rá szoktam ütni a kicsi kezére, hogy ilyet nem csinálunk, de akkor meg annyira mérges lesz, hogy nekem jön, el szoktam kapni és próbálom nyugtatni, de elég nehéz. Kérdésem az lenne, hogy lenne-e lehetőség egy személyes konzultációra, mert most tanácsot kérnék, nagyon tanácstalan vagyok, mivel a férjem annyira mérges lesz ha hisztizik a gyerek, hogy ráüt a fenekére és ezt nem szeretném. Eddig sikerült nekem megoldani higgadtan mindig a hisztiket, magamhoz öleltem és meg is nyugodott, de most olyanokat mond, hogy világgá megy, meg hagyjam békén, utál. Sajnos ezeket az oviban hallotta és a játszón ahol találkozik pajtásaival.
        Várom válaszát, köszönettel!

  • Nagy Zsuzsanna

    2012. december 19. szerda

    Kedves Agnes,

    A lányom szüetési adatai 57 cm, és 3550 gramm. Két és fél hónapos korban 4650 gramm volt a súlya. Kérdésem, hogy 4 hónaposan 5150 gramm kevés-e, mert a védõnõm szerint igen. Csak anyatejes táplálást alakalmaztunk eddig, most írtak fel neki vascseppeket, mert anémiás a kislány. Reszelt alma levébe csepegtetem a Ferrum Hasmann cseppeket napi 5 cseppet. Remélem, hogy a vas segítségével helyreáll az étvágya, mert volt idõ, mikor csak játszott a bimbóval, és nem szopizott rendesen. Tisztelettel, N.Zsuzsanna

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Ha a baba igény szerint szopik (akkor kapja meg, amikor kéri), naponta 5-6x pisil vagy kakil, és egyébként jókedvű, kiegyensúlyozott, jól alszik, akkor nem gond, ha egy kicsit lassabb a gyarapodása. Fél éves kor előtt havonta legalább 400 grammnak meg kell lennie, de itt is lehet olyan, hogy 1-2 hétig nem hízik és aztán behozza. A szülők alkatán is sok múlik, ha az átlagosak vagy annál kisebbek, akkor nem lehet arra számítani, hogy gyrosan gyarapodó lesz a baba. Nála valószínűleg a vashiány okozta a gondot, de a vascseppek visszahozzák megint az étvágyát és akkor ismét gyarapodni kezd.

  • Anna

    2012. december 14. péntek

    Kedves Ági! Nekem 3 hónapja megszületett a kislányom de van egy 20 hónapos fiam is! Az lenne a kérdésem hogy nem igazán tudok kiszabadulni othonrol velük szinte egyáltalán nem hogy baj e nekik az ha egész nap velem vannak egyedül. Ez menyire befolyásolja a fejlödésüket. Régeben rengeteget sétáltam a fiammal de elköltöztünk és a hugi is megszületett. Segitségem nincs sajnos nagymama nem tud jönni mindig csak ritkán. Mostanába magamon is észreveszem hogy kedvetlen vagyok és elegem van. Kérlek adj tanácsot és választ a kérdéseimre! Remélem megértettél. Válaszodat elöre is köszönőm.

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Az nem baj, ha egész nap veled vannak, de neked is és a kisfiadnak is jobb lenne, ha megpróbálnátok legalább heti 1x hármasban elmenni valahová, ahol gyerekek vannak. Játszótér, játszóház, vagy valamilyen gyerekfoglalkozás, gyerekprogramok. Ebben a korban már nyitnak a gyerekek a többiek felé, kell neki néha egy kis társaság, és neked is jobb, ha emberek között vagy, és a kicsinek is hasznos.

  • Paálné Nagy Viktória

    2012. december 12. szerda

    Kedves Ági!

    Először is szeretnék gratulálni a blogodhoz, nagyon jó és sok jó tanácsot olvashatok benne, ezek alapján az írások alapján sok mindenben próbálom magam formálni, hisz nem születtem tökéletesnek 🙂
    A következő problémával fordulok hozzád. Kislányom Laura 2 éves, jelenleg bölcsibe jár, nagyjából azóta,h megszületett a kis öccse.(4 hónapja)Az elején persze voltak gondjaink, sírás, visszaszoktunk a pelusra stb. De nem is ezért írok neked. A bölcsiben van 1 csoporttársunk, egy kisfiú, aki hetente-2hetente nagyon durván megharapja a kislányom arcát, már a 4.harapásnál tartunk, amik nagyon durva harapások, sebbel gyógyulóak. Az első harapásnál, közölte a dada,h milyen harcias lányunk van, hogyan neveljük stb…a lányom arcán ekkor volt az első kékes folt a harapás miatt. Megbeszéltük a férjemmel,h várunk a másik anyukára, hátha megoldja dolgot a kisfiával, hisz a Laura is eléggé csapkolódós, nem egyszerű 1 ilyen problémát megbeszélni 1 2 éves gyerekkel, főleg,h a történtek alatt nem is vagyunk velük. A 4 harapás után, ami szintén az arcán volt, teljesen kiborultam,ma találkoztunk az anyukával a bölcsi igazgató társaságában.
    Azt mondta az anyuka,h otthon a nővére gyerekeivel nem ilyen, nem harap. tudni kell,h eléggé zűrös a családi életük, nincs apuka..részleteket nem tudunk. A kisfiú nem csak a Laurát harapja, hanem a többi csoporttársát is, csak vhogy a mi lányunkat jobban “szereti”. Azt mondta az anyuka,h a kisfiú mondta,h ő szerelmes a Laurába( az első találkozásukkor a kisfiú átölelte a Laurát, nagyon szorosan, amin a lányunk sírva fakadt  ) Most azt találtuk ki,h a bölcsin kívül is találkozunk velük, megnézzük mi szülők,h vajon hogy alakul ki ez a helyzet(nálunk , a kisfiúnál és 1 közömbös helyen tali). A dadák szerint minden előjel nélkül harap a kisfiú, egyik pill.szereti, másikban meg beleharap a Laura arcába. Mit javasolsz?Milyen megoldást tudnánk még kipróbálni, nekem fontos a lányom. Másik csoportba egyikőnk se szeretné áttenni a porontyát, de ezt kis is zárta az igazgatónő. Minden megoldás érdekel. Azt hiszem mi még elkövettük azt a hibát,h minden reggel úgy engedtem el bölibe,h hagyja a kisfiút, mert buta, bántja Laurát. És most meg azt kell belenevelni,h a kisfiú nem buta, ezt hogyan tudom majd megoldani, hisz már 1 hete hajtogatom,h buta a kisfiú, azért sírt anya, mert megharapta a Laura arcát. Nehéz helyzet. Elkeseredésemben hecceltem fel a lányomat, már korábban össze kellett volna ülnünk és megoldást keresni, mérges is vagyok emiatt, se az igazgatónő, se a másik anyuka nem lépett, ez az összejövetel is a mi kezdeményezésünkre jött össze. Kíváncsian várom az ötleteket.
    Laura az öccsével aranyos, persze van,h finom odacsap vagy véletlenül rosszul sikerül 1 játék odaadása. Van hogy ha nem engedünk vmit megüt engem, apát, nagyszülőket, épp azt aki tílt. Ilyenkor mi a jó megoldás?Visszaütni nem szoktunk.

    köszönettel:
    egy megoldásokat kereső anyuka

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      A harapásnak számtalan oka lehet a kisgyerekeknél. Általában az az oka, hogy sarokba szorítva érzi magát a gyerek, vagy tehetetlen egy adott helyzetben. Ez lehet olyan helyzet is, amit a lányod vált ki belőle, de mivel nem csak őt harapta meg, ezért sokkal inkább lehet az, hogy a bölcsődei csoportban érzi magát kicsit elveszve és ezért harap. Semmiképp sem buta a kisfiú emiatt, és ez nem nevelési hiba. Sokkal inkább a gondozónők oda nem figyelésén múlik a dolog. Az ilyen korú gyerekeknek még arra van szükségük, hogy tudjanak kötődni a gondozónőhöz, és elég felnőtt figyelmet kapjanak. Lehet, hogy a zűrös családi háttér miatt a kisfiú nem kapja ezt meg otthon sem, a bölcsiben sem, és ez ezt váltja ki belőle. A megoldás az lehet, ha a gondozónők jobban odafigyelnek rá, de nem úgy, mint egy “problémás” gyerekre, hanem úgy, mint egy kisgyerekre, aki sok törődést igényel.

  • Kovács Eszter

    2012. november 19. hétfő

    Kedves Ági!

    Szeretném a segítségedet kérni, nem ezzel a témával kapcsolatban, de nem tudtam máshova írni.
    Korábban írtál a gyerekülésekről, és ebben kérném a segítségedet.
    Kisfiam 4 hónapos több mint 7 kg.
    Ülni még persze nem tud, viszont kinőtte a hordozót.
    Írtad hogy van olyan 9-tól használható ülés, amit menetiránynak háttal is be lehet kötni (dönthető), amíg nem tud ülni.
    Én kinéztem egy maxi cosi ülést, egy régebbi típust, de mindenki azt írja, csak menetirány szerint lehet ezeket bekötni.
    Kérlek adj tanácsot, melyik az amit tudnánk használni.
    Előre is köszönöm a segítséget!

    Kovács Eszter.

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Olyan gyerekülést keress, ami 0-18 kilóig használható, ezeket lehet dönteni a kisebbeknek és menetiránynak háttal is beköthetőek.