Hogyan beszéljünk a kisgyermeknek a halálról? Ki jöhet-e velünk a temetőbe?

Tabutéma-e a halál a kisgyerek előtt? – több kérdés jött ezzel kapcsolatban mostanában:
„Vigyük-e el az 1-2 éves kisgyereket temetésre? Nem fog-e megijedni?”
„Merjük-e elárulni a 3 évesnek, hogy meghalt a kutyus? Vagy inkább ködösítsünk és mondjuk, hogy „elköltözött”?”
„Eljöhet-e velünk a temetőbe Halottak napján?”
„Megviseli-e a 9 hónapos babát, ha a szeretett nagyi, akit mindennap látott, eltávozott?”

A csecsemő számára még nincsen igazán múlt és jövő, csak a jelenben él, ezért a halál kérdése is nehezen értelmezhető a számára. Régebben, amikor még a ma gyógyítható betegségek gyógyíthatatlannak számítottak és a családok nagycsaládokban és szűk közösségekben éltek, a halál a gyermek számára is természetes jelenség volt. Később aztán a felnőttek is eltávolodtak ettől a problémától és a gyermekek is ezt a titkolózó, szorongó hozzáállást tapasztalják a halállal kapcsolatban. A mai világban sok minden az életről, az örök ifjúságról szól, a média, a közfelfogás nem tud mit kezdeni a halál gondolatával, ezért nem találjuk szülőként sem a szavakat erre.

A gyermek nagyjából 5-6 éves koráig nem igazán tud különbséget tenni élet és halál között, ezután kezdi el felfogni a halál véglegességét. Nagyjából 9-10 éves korig megszemélyesíti a halált, olyasminek képzeli el, mint egy konkrét személy, a „kaszás ember”, aki elviszi az embereket, csak ezt követően kezdi megérteni a halál véglegességét.

Közeli hozzátartozó esetén, akivel a gyermek gyakran találkozott, a gyász a kisgyerek viselkedésén gyakran nem látszik, látszólag ugyanúgy viselkedik mint azelőtt, játszik, szaladgál, esetleg egészen banális kérdéseket tesz fel a halállal kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy a kisgyermek még nem igazán tudja az érzelmeit szavakkal kifejezni, azonban vizsgálatok bizonyították, hogy az álmaiban és a játékaiban is a gyászát dolgozza fel.

Mi változik? Közeli hozzátartozó halála esetén a gyermek viselkedésében komolyabb változásokat is tapasztalhatsz:

– alvászavarok és táplálkozási problémák jelenthetnek meg,
– túlságosan visszahúzódóvá válhat a gyermek,
– regresszió jelenhet meg (egy korábbi fejlődési fázishoz való visszatérés, ez gyakran a szobatisztaság területén jelentkezik pl. a kisgyerek újra bepisil),
– szokatlan viselkedés, furcsa reakciók jelenhetnek meg,
– testi tünetek (hasfájás, fejfájás, szédülés stb.) léphetnek fel,
– iskolás gyerekeknél tanulmányi problémákkal is számolni lehet.

Ezek a tünetek általában rövid ideig tartanak, átmenetiek, néhány hétig tartanak, ezt követően javulni kezdenek. Ha mégsem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Kérdések halál esetén

Az alapvető szabály mindegyik esetben ugyanaz: minél jobban szorongsz ettől a kérdéstől, minél nagyobb a titkolózás, a feszültség, annál inkább érzi ezt a gyermek is és annál nagyobb lesz benne is a szorongás ezzel kapcsolatban.

Elvihetjük magunkkal Halottak napján a temetőbe a gyereket? Sokan babonából nem viszik el a kisgyerekeket a temetőbe, van, aki pedig azért, mert csak zajongana, kiabálna a gyerek. Pedig nyugodtan elviheted akár a babádat, akár a kisgyermekedet, semmi baja nem lesz tőle. Az óvodásokat sokszor lenyűgözik az érdekes szobrok, táblák, díszek és esetleg már mélyebb kérdéseket is feltesznek a temető mibenlétéről és a halálról, ezt tekintsük egy alkalomnak arra, hogy erről beszélgethetünk.

A kiskamaszok 12-13 éves kor táján különösen kínosnak érezhetik a témát, esetleg inkább elkerülik a temetőt vagy félhetnek tőle, ennek az az oka, hogy ebben a korban kezd tudatosulni a gyerekekben a halál elkerülhetetlensége, visszafordíthatatlansága. Ilyenkor sokszor még a téma említése is ellenállásba ütközhet a gyerek részéről.

Ha a gyermek nem ismerte azt a hozzátartozónkat, akinek a sírját meglátogatjuk, mesélhetünk neki a család történetéről, elmesélhetjük ki is az, akit látogatunk és milyen emlékeink vannak vele kapcsolatban. Ha olyasvalaki sírját látogatjuk meg, aki a gyermek is ismert, akkor mesélhetünk róla, mit szerettünk benne, felidézhetjük a közös emlékeket, ezek nagyon sokáig megmaradnak a kicsi emlékezetében is akkor is, ha ő maga már nem emlékszik rájuk.

Elvihetjük a temetésre? Igen. A gyermek nem fogja még fel, mit jelent a halál, azt az idő múlásával fogja megérteni, azonban a temetésen való részvétel a gyász folyamatának fontos része. Régen számos halál körüli szertartás, népszokás segített a gyász folyamatában, ma már szinte csak a temetés maradt, ez az, ami megmutatja, hogy ez most már végleges és visszafordíthatatlan. Nyugodtan vidd el a temetésre a kisgyermekedet, arra azonban számíts, hogy egy 1-3 éves kisgyerek nem akarja majd csendben és illedelmesen végigállni a szertartást, lehet, hogy sétálgatni kell majd vele a sírok között, vagy kérdezősködni kezd. Ha ez nagy problémát okozna a számodra, akkor praktikusabb másra hagyni arra az időre.

Megmondjuk, mi lett a kutyussal? Igen, meg lehet mondani, de nem kell naturálisan részletezni. El lehet mondani, hogy mi történt vele (meghalt) és hogy mi volt az oka (beteg volt, idős volt stb.) Ha kérdez a gyerek, akkor őszintén válaszolni kell a kérdéseire. Ha pedig szomorú lesz, lehet segíteni a gyász feldolgozásában fényképek nézegetésével, rajzolással, a kutyussal kapcsolatos közös élmények felidézésével (pl. lehet mesélni arról, miket csináltak együtt, de akár meséket is lehet kitalálni közösen a kutyusról).

Okoz-e problémát az 1 év alatti babánál, hogy meghalt a nagymama? Ha minden nap találkoztak, az élete része volt, akkor hiányolni fogja. 9 hónaposan még nem érti, mi történt, de lehet, hogy keresi a nagyit a megszokott helyen, 1-2 évesen már többet kérdezhet róla, aktívan is keresheti, előveheti a holmijait stb.

Remélem, egyhamar egyikőtöknek sem lesz szüksége erre a tudásra!