Hogyan beszéljünk a kisgyermeknek a halálról?

Tabutéma-e a halál a kisgyerek előtt? – több kérdés jött ezzel kapcsolatban mostanában:
“Vigyük-e el az 1-2 éves kisgyereket temetésre? Nem fog-e megijedni?”
“Merjük-e elárulni a 3 évesnek, hogy meghalt a kutyus? Vagy inkább ködösítsünk és mondjuk, hogy “elköltözött”?”
“Megviseli-e a 9 hónapos babát, ha a szeretett nagyi, akit mindennap látott, eltávozott?”

kisgyermek halál, kisgyermek gyász, csecsemő gyászA csecsemő számára még nincsen igazán múlt és jövő, csak a jelenben él, ezért a halál kérdése is nehezen értelmezhető a számára. Régebben, amikor még a ma gyógyítható betegségek gyógyíthatatlannak számítottak és a családok nagycsaládokban és szűk közösségekben éltek, a halál a gyermek számára is természetes jelenség volt. Később aztán a felnőttek is eltávolodtak ettől a problémától és a gyermekek is ezt a titkolózó, szorongó hozzáállást tapasztalják a halállal kapcsolatban. A mai világban sok minden az életről, az örök ifjúságról szól, a média, a közfelfogás nem tud mit kezdeni a halál gondolatával, ezért nem találjuk szülőként sem a szavakat erre.

A gyermek nagyjából 5-6 éves koráig nem igazán tud különbséget tenni élet és halál között, ezután kezdi el felfogni a halál véglegességét. Nagyjából 9-10 éves korig megszemélyesíti a halált, olyasminek képzeli el, mint egy konkrét személy, a “kaszás ember”, aki elviszi az embereket, csak ezt követően kezdi megérteni a halál véglegességét.

Közeli hozzátartozó esetén, akivel a gyermek gyakran találkozott, a gyász a kisgyerek viselkedésén gyakran nem látszik, látszólag ugyanúgy viselkedik mint azelőtt, játszik, szaladgál, esetleg egészen banális kérdéseket tesz fel a halállal kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy a kisgyermek még nem igazán tudja az érzelmeit szavakkal kifejezni, azonban vizsgálatok bizonyították, hogy az álmaiban és a játékaiban is a gyászát dolgozza fel.

Mi változik? Közeli hozzátartozó halála esetén a gyermek viselkedésében komolyabb változásokat is tapasztalhatsz:
– alvászavarok és táplálkozási problémák jelenthetnek meg,
– túlságosan visszahúzódóvá válhat a gyermek,
– regresszió jelenhet meg (egy korábbi fejlődési fázishoz való visszatérés, ez gyakran a szobatisztaság területén jelentkezik pl. a kisgyerek újra bepisil),
– szokatlan viselkedés, furcsa reakciók jelenhetnek meg,
– testi tünetek (hasfájás, fejfájás, szédülés stb.) léphetnek fel,
– iskolás gyerekeknél tanulmányi problémákkal is számolni lehet.
Ezek a tünetek általában rövid ideig tartanak, átmenetiek, néhány hétig tartanak, ezt követően javulni kezdenek. Ha mégsem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Kérdések halál esetén

Az alapvető szabály mindegyik esetben ugyanaz: minél jobban szorongsz ettől a kérdéstől, minél nagyobb a titkolózás, a feszültség, annál inkább érzi ezt a gyermek is és annál nagyobb lesz benne is a szorongás ezzel kapcsolatban.

Elvihetjük a temetésre? Igen. A gyermek nem fogja még fel, mit jelent a halál, azt az idő múlásával fogja megérteni, azonban a temetésen való részvétel a gyász folyamatának fontos része. Régen számos halál körüli szertartás, népszokás segített a gyász folyamatában, ma már szinte csak a temetés maradt, ez az, ami megmutatja, hogy ez most már végleges és visszafordíthatatlan. Nyugodtan vidd el a temetésre a kisgyermekedet, arra azonban számíts, hogy egy 1-3 éves kisgyerek nem akarja majd csendben és illedelmesen végigállni a szertartást, lehet, hogy sétálgatni kell majd vele a sírok között, vagy kérdezősködni kezd. Ha ez nagy problémát okozna a számodra, akkor praktikusabb másra hagyni arra az időre.

Megmondjuk, mi lett a kutyussal? Igen, meg lehet mondani, de nem kell naturálisan részletezni. El lehet mondani, hogy mi történt vele (meghalt) és hogy mi volt az oka (beteg volt, idős volt stb.) Ha kérdez a gyerek, akkor őszintén válaszolni kell a kérdéseire. Ha pedig szomorú lesz, lehet segíteni a gyász feldolgozásában fényképek nézegetésével, rajzolással, a kutyussal kapcsolatos közös élmények felidézésével (pl. lehet mesélni arról, miket csináltak együtt, de akár meséket is lehet kitalálni közösen a kutyusról).

Okoz-e problémát az 1 év alatti babánál, hogy meghalt a nagymama? Ha minden nap találkoztak, az élete része volt, akkor hiányolni fogja. 9 hónaposan még nem érti, mi történt, de lehet, hogy keresi a nagyit a megszokott helyen, 1-2 évesen már többet kérdezhet róla, aktívan is keresheti, előveheti a holmijait stb.

Remélem, egyhamar egyikőtöknek sem lesz szüksége erre a tudásra!

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

19 Comments

  • str

    2013. szeptember 26. csütörtök

    Kedves Agi!

    A kisfiam 3 eves es 2 honapos. Mostanig a halallal csak olyan szinten talalkozott, hogy pl. az o aldozatava valt egy bogar, es azzal a felkialtassal, hogy megvizezzuk es felebred, le is rendezte magaban a dolgot. Most azonban egy kedvenc mesejeben talalkozott a halalal (Oroszlankiraly). Es a kerdesre, hogy ugy-e Mufasa felebred a halalbol ha megvizezik, nemmel valaszoltam. Szivszaggato sirasba kezdett. Ilyen esetben hazudnom kellene neki? Vagy legyek oszinte es szomoritsam el?
    Elore is koszonom a valaszt!

    • Vida Agi

      2013. december 05. csütörtök

      Nem, ne hazudj neki semmiképpen! Mondd el neki az igazat, de az ő nyelvén, egyszerűen, nem túlragozva a dolgokat.

  • Monika

    2013. április 05. péntek

    kedves Agi!
    Kisfiam 3,5 eves!
    A szuleim betegsegben meghaltak,mikor 18 eves voltam!
    A ferjem szuleivel egyaltalan nem tartjuk a kapcsolatot sajnos!
    Igy kisfiamnak fogalma sincs arrol mi az a nagypapa nagymama,a multkor beszelgettunk errol es o azt hiszi hogy en vagyok a ferjem anyukaja is!
    Hogy magyarazzam el neki hogy beteg volt anyu??Milyen szavakkal?es most o hol van az egben??mert amikor en kicsi voltam nekem azt mondtak a felnottek ha valaki meghal az egbol figyel es vigyazz rank!Akkor is ha ez nem igaz nekem ez megnyugtato es kielegito valasz volt!Vagy butasag ezt mondani neki?Neha ugy erzem meg nem vagyok felkeszulve!
    kOSZONOM

    • Vida Agi

      2013. április 21. vasárnap

      Nyugodtan elmondhatod neki, hogy anyukád beteg volt, meghalt és felment az égbe. Nem kell túlbonyolítani a magyarázatot.

  • Anikó

    2013. március 26. kedd

    Kedves Ági!

    Igazából nem teljesen kapcsolódik ide nem találtam nálad a válással kapcsolatos cikket.
    Van egy két és féléves nagyon értelmes kisfiam (egyéves kora óta beszél) akinek hatalmas a szókincse. Sajnos úgy néz ki hogy Apukájával elválunk, egyenlőre az elköltözés került szóba. Hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy Apa nem alszik már itt (természetesen bármikor elviheti) és egyenlőre azt sem szeretném ha nem aludna otthon a gyerek. Egyáltalán hogyan lehet ezt elmondani, mi a jó láthatási gyakorlat ebben a korban?

    Köszönettel: Anikó

    • Vida Agi

      2013. április 20. szombat

      A válás nekünk szülőknek nagy dolog, a gyerekek ennél rugalmasabbak. Ő azt látja, hogy elköltözik az apu. A változás miatt nyilván szorong majd kicsit, de ha találkozhat vele, akkor az sokat fog segíteni. Valamint az is fontos, hogy ti hogyan kezelitek ezt a dolgot. Ha te is aggódsz, szorongsz, akkor a gyerek is jobban fog. Ha kiegyensúlyozottan, kevés indulattal oldjátok meg, neki is könnyebb lesz majd.

  • Finta-Vojtila Zita

    2013. március 25. hétfő

    Szia!
    Az én kislányom most múlt decemberben 4 éves. Eddig nem is igen foglalkozott a halál gondolatával, néha megkérdezte, hogy aki öreg azzal mi lesz, de a válasz annyira nem is foglalkoztatta. Igaz mondjuk, nem is volt szerencsére haláleset a családban. Néhány hete viszont pont a házunk előtt történt egy baleset. Elütöttek egy bácsit, és szegény itt meg is halt a helyszínen. Hát akkor ugye letakarták szegényt, és itt hagyták míg a vizsgálatok folytak, durván 2-3 órát. Hiába mondtuk neki ne nézzen ki az ablakon, azért csak kikukucskált, és mindig kérdezte, hogy miért van itt a “zsák”, mi van benne, és miért hagyták itt? Hát próbáltuk neki elmagyarázni, de azóta rendszeresen kérdez minket, hogy mi lesz velünk a halál után, meg ilyesmi! Igazából én csak azt szeretném kérdezni, hogy vajon mennyire viselhet meg egy ekkora gyereket egy ilyen eset, vagy még nem is fogta fel igazándiból?

    • Vida Agi

      2013. április 20. szombat

      Nem kell ettől megijedni. A gyerek ösztönösen kíváncsi, kérdez. Válaszoljatok neki egyszerűen, őszintén. Nem viseli meg ez, egyszerűen csak kíváncsi rá, mi ez, mert ilyet még nem látott, és a ti reakciótokból is látja, hogy ez szokatlan dolog.

  • Ági

    2013. március 14. csütörtök

    Szia!
    Főleg nyáron gyakran járunk a temetőbe, locsolni, friss virágot vinni. 2,5 éves kislányom egyik nagypapájának sírjához és persze több hozzátartozóéhoz is.Ő már nem ismerte egyiküket sem, de én fontosnak tartom, hogy tudja ők is léteztek (főleg a papa)és, hogy “hozzájuk megyünk”. A mama azt mondta neki, itt fekszik a papa, a dédi, stb. Kislányom tágra nyílt szemmel kérdezte, hol? Én azt mondtam, ők már nincsenek velünk, de itt gondolhatunk rájuk, örülhetnek a szép virágoknak…
    Mit lehetne még mondani, miért megyünk oda?
    Köszönöm!

    • Sziszi777

      2013. március 27. szerda

      Szia! Szerintem elmondhtaod neki,azt hogy ő neked ki csodád volt, hogy neked is volt anyukád, vagy éppen apukád. Nekem van egy 5 éves lányom, és mikor mi megyünk a temetőre ő mindig mond egy verset neki(k), hogy örüljenek. És látom rajta, hogy ez neki is jól esett.

  • Judit

    2013. március 14. csütörtök

    Kedves Ági!

    Nagyon örülök ennek az írásnak, mert már jó ideje a 4 és fél éves kisfiam érdeklődési körébe került ez a téma. Rengeteg kérdése van és nagyon szépen építgeti fel a gondolatmenetét. Beszél az öregségről, arról, hogy az öregek meghalnak, engem is faggat, hogy öreg vagyok-e és így tovább. Majd szépen eljutunk mindig oda, hogy hogyan hal meg valaki, milyen az, hová kerül stb…
    Megvallom őszintén nem tudom, mit mondhatnék neki, mert azt látom, hogy nem elégítik ki a válaszaim, hiszen újra és újra előjön a téma.
    Én például nagyon kíváncsi lennék arra, hogy milyen lehet az a válasz, ami kielégíti a kíváncsiságát, ami megnyugtató számára, ugyanakkor igazat mondok. Például az eszembe se jut, hogy azt mondjam, hogy aki meghalt, olyan mintha aludna(vagy valami hasonlót), hiszen egy ilyen kisgyerek akár meg is ijedhet annyira, hogy esetleg ne merjen elaludni este…
    Szóval nem egyszerű a kérdés…

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Igazából ezt elsőként magadban kell tisztáznod. Te mit gondolsz, hova kerülnek azok, akik meghaltak, mi lesz velük? Hiszel-e a túlvilágban vagy sem? És ha ezekre a magad számára is tudsz választ adni, akkor neki is meg tudod válaszolni a saját nyelvén.
      Nem azért kérdezi egyébként újra meg újra, mert nem kielégítő a válaszod, hanem azért, mert érdekli és úgy tanulja meg a dolgokat, hogy újra meg újra megkérdezi, meghallgatja, kíváncsi rá, ugyanaz-e a válasz, vagy kap még valami plusz információt is. Egyszerű kíváncsiság, érdeklődés vezérli.

  • László Judit

    2013. március 14. csütörtök

    A fiaim 6 és 8 évesek voltak, amikor 7 hónap különbséggel meghalt apósom, majd anyósom. Tavasszal a nagyapjuk temetésére, aki nagybeteg volt előtte évekig, nem vittük el őket. Nem volt annyira személyes a kapcsolatuk, nem tiltakoztak, megbeszéltük és kész. Ősszel meghalt Nagymama. Ekkor a 8 éves fiam kijelentette, hogy nem tilthatjuk meg neki, hogy ne búcsúzzon el tőle a temetésén, és meg is akarta nézni. Annyira ragaszkodott, hozzá, hogy elvittük őket. Ez után sokkal könnyebben tudtunk beszélgetni a halálról, elmondták gondolataikat, vagyis könnyebben dolgozták fel a történteket, mert részesei voltak. Egyetértek az írásoddal! Jobb elvinni a kicsiket a temetésre. Ha nem is értik, de egyszerűbbnek élik meg, ha ott vannak, mindent láttak, tehát világos, még ha érthetetlen is, mintha ugy érzik, kimaradtak valamiből, titkok vannak amit nekik nem szabad tudni.

  • KATALÍN HORVÁTHNÉ

    2013. március 14. csütörtök

    Ígen nagyon jó hogy beszélúnk a gyermek nek a halál ról az én Dédúnokám 3-éves éstúdja hogy a DÉDÍ PAPA a temetöben van sokszor víszúk kímagúnkkal .Itthol ís míndíg nézí a fényképét és mondja hogy Dédípapa vígyázz ránkBízony 70 ével ezelöt halt meg az én Édes apám és otthol volt felravatozva és a templomba ezt a szokást már nem ís ísmerík én még úgyemlékszem erre mítha mostletvolna 77 évesvagyok és igen mí tanít csúk apícílányt hogy a DÉDÍPAPA MEGHALT TÍSZTELETEL KATALÍN

  • Noémi

    2013. március 14. csütörtök

    Az én négy éves lányomat nagyon foglalkoztatja a halál, pedig nem halt meg senki a környezetünkben. A babáival is játszik olyat, hogy valamelyik meghal. A mesékben is meghalnak néha a mesehősök. Esténként néha elpityeredik, hogy nem akarja hogy meghaljak és ugye örökké vele maradok. Nem tudom miért foglalkoztatja most ez a téma, lehet hogy az oviban hallott róla. Hogyan segíthetném, hogy ne szorongjon?

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Ez teljesen normális jelenség, az én gyerekeimnek is eszükbe jut néha. A kérdéseire válaszolj és legyél természetes a témával kapcsolatban, ezzel tudsz leginkább segíteni neki. A félrebeszélés, elterelés, a kendőzés ilyenkor csak árt, még több szorongáshoz vezet, hogy “van ott valami, amiről nem mer beszélni anya”

  • Ani

    2013. március 14. csütörtök

    Kedves Ági!

    Az édesanyám jóval a kislányom születése előtt meghalt. Ugyan most még csak 8 hónapos, de egyszer majd beszélnem kell neki róla. Hogyan lehet ezt elmagyarázni neki? Mikor érdemes elkezdeni beszélni róla?
    Előre is köszönöm a választ!
    Ani

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Ez még jóval később lesz majd, legkorábban 2-3 éves korban, amikor a családtagokat kezdi megérteni, nézegethettek képeket, megmutathatjátok ki kicsoda rajta, és megmutathatod a nagymamát is. Aztán majd hónapok-évek során fokozatosan meg fogja érteni, mit is jelent ez.

  • Lilloc

    2013. március 14. csütörtök

    Nagyon jó könyv a “Nagypapa meg én és az elmúlás”. Nagy fényképekkel illusztrált, érthető szövegű. http://bookline.hu/product/home.action?id=2101404740&type=10&_v=Marlene_es_Ben_Alex_Nagyapa_meg_en_es_az_elmulas