Hiszti végkimerülésig
Vida AgiA hiszti általában ártalmatlan dolog: a gyerek sírni kezd, aztán toporzékol, esetleg a földhöz veri magát. Ezt a szülők kellemetlennek érezhetik, főként nyilvános helyen, de valójában ártalmatlan dolog – a fejlődés velejárója az az időszak, amikor a kicsi képtelen féken tartani az indulatait. Előfordulhatnak olyan jelenségek is, amiket hiszti vált ki, de a szokásos bömbölésnél nagyobb riadalmat okoznak, mit kell tenni ilyenkor?
Hányás
Gyakran előfordul, hogy a hiszti hányással végződik, ez akár még 3-4 éves korban is előjöhet. Habár nagyon ijesztő, kóros folyamatról szó sincs, egész egyszerűen csak a sírással járó erőlködés váltja ki, hogy a kisgyermek egyébként is könnyebben nyíló gyomorszája ilyenkor enged. Lelki értelemben a hányás az indulatoktól való megtisztulás is egyben, és előfordulhat, hogy a kisgyermek, aki hisztizik vagy valamilyen sérelem éri maga kezdi el ingerelni a szájpadlását a kezével. Ez arra is utalhat, hogy a környezet figyelmét szeretné így magára vonni, mert tudja, hogy ha hány, akkor mindenki vele foglalkozik.
A hányás megelőzhető, ha a kicsit szorosan magadhoz öleled, ez segít neki is megnyugodni.
Önmaga csapkodása, karmolása
Szintén ijesztő jelenség, de gyakran előfordul a dackorszakban. A kicsi ilyenkor nem érzi a fájdalmat, ő még nem tudja felmérni a tette jelentőségét, és következményét, az egész arról szól, hogy valahogyan le szeretné vezetni az indulatait egy adott helyzetben és ő ezt ilyen módon teszi meg. Nem szabad rászólni, nevelni, tiltani, ez nem vezet célra, csak az, ha tudatosítod benne az érzelmeit: “Tudom, hogy most dühös vagy mert…”, megnyugtatod, vagy ha semmi nem válik be, megpróbálod elterelni a figyelmét. Fontos, hogy te is türelmesen és higgadtan reagálj, mert ha azt látja, te is pánikba esel, a kezére csapsz, kiabálni kezdesz stb. akkor azt tanítod meg neki, hogy így kell lereagálni az ilyen helyzeteket, ő maga is feszültebb lesz és fokozódnak a hisztik.
Nem vesz levegőt
Az ún. affektív apnoe fél éves kortól fordul elő és általában 5 éves korig kinövik a gyerekek, másfél éves korig gyakran előfordul. Ilyenkor a baba annyira sír, hogy nem vesz levegőt, elkékül, akár el is ájulhat.
Néha ehhez bevizelés, a szemek fennakadása, rángás vagy merevség társul. Ha fellép, akkor gyorsan le kell locsolni hideg vízzel a kicsi arcát, így azonnal rendeződhet az állapota. Ha nagyon gyakran, naponta többször lép fel, akkor lehet vele orvoshoz fordulni az esetleges epilepszia gyanújának kizárása érdekében.
március 13th, 2010 at 18:41
Kedves Korosi Timea!
Mi is együtt laktunk a szülőkkel 1,5 éves koráig, de amint elköltöztünk tudta, hogy megváltoztak a dolgok, új otthona van. Fokozatosan szokattam/-tom le a folyamatos figyelemről. Igazság szerint nem is őt kell leszokatnom, hanem magam. Ők már tudnak (és akarnak) egyedül játszani. A lényeg, hogy magyarázd el neki, hogy pl “megfőzök, és utána játszunk
március 8th, 2010 at 13:02
Kedves Ági!
Van egy 6 hónapos kislányom, aki napközben 3x gond nélkül elalszik (egyedül is) a kiságyába.A gond az hogy ha ellátogatunk a nagyszülőkhöz vagy bármely idegen helyre, nem alszik el.Végkimerülésig hisztizik és ártatlanul néz rám hogy most mért nem csinálok már valamit.Nagyon sajnálom szegényt, dehát így mindig itthon kell maradnunk hogy kipihenhesse magát?Kispárnáját is visszük magunkal, de hiába,az sem nyújt vigaszt.Ha mellette maradok a szobában akkor sem jó neki!Erőlködik és csak úgy potyognak a könnyei a fáradtságtól.Mit tegyek hogy kislányom az otthoni légkörön kívül máshol is el tudjon aludni?
Másik kérdésem: Az gond ha 6 hónaposan nem fordul hasról hátára és vissza segítség nélkül?
Köszönöm szépen válaszát!
Válasz: Ha idegen helyre mentek az megzavarja, ilyen előfordul. Próbáld meg ilyenkor elaltatni, mondjuk vigyél babakocsit, amikor elalszik (a kisebbik fiam egy darabig a mamánál csak a babakocsiban akart aludni, aztán egyszercsak már a kiságyban is elaludt nála is). Átfordulni 6 hónaposan kéne tudni, de lehet várni vele néhány hetet. Ha 7 hónaposan sem fordul át, akkor kell orvoshoz fordulni.
március 6th, 2010 at 17:39
Szia!
Fura kérdés lesz, amit felteszek, de mivel gyakran találkozom vele, így talán megérthető.
Az a helyzet, hogy több drága, túl kedves (és emiatt sajnos igen gyenge kezű) egyedülálló barátnőmnek van igazi kis zsarnok, akarnok, erőszakos kisgyereke (ált 4-6 korig).
amikor találkozom velük (imádom őket- sajnos gyerek nélkül), a rosszcsont gyerek szó szerint megmérgesíti a hangulatot (értsd: negyedóránként óramű pontossággal hiszti, bömböléssel, szekálás addig, amíg nem kapja meg,amit akkor akar, követelőzés, azt kell csinálnia mindenkinek, amit ő akar-”most játszunk együtt, különben hisztizek” (sic!))
Természetesen nem ÉN akarom megnevelni a gyereket, de tudok valamit segíteni kívülállóként, vagy hogy legalább arra az időre ne tépje ki az én idegeimet is, vagy legalább: ne zsaroljon engem, ne nyúljon a dolgaimhoz, ne lökdössön, ne erőszakoskodjon velem…stb.
Néha már ha nagyon feldühítenek, felemelem a hangom (őszinte leszek: egy taslit kevernék le nekik, de persze nem teszem). szegény anyukák nagyon elcsigázottak,és belefáradtak ebbe, így rájuk nem hallgatnak,én meg néha idő előtt távozom, mert nem akarom az anyukát sem megbántani,de a gyerek miatt nincs egy nyugodt percünk sem.
bár én gyermektelen kívülállóként nem látok ebbe bele, de néha (mindig) úgy érzem , mintha egy őrültek házában lennék, ahol egyszerűen nem tudunk együtt semmit sem csinálni-még egy tál levest sem enni-, és ez elég frusztrálttá tud tenni.
mondom, én magam nem akarom megnevelni őket, csak létezik-e idegennel szembeni vmi “verbális korlát”, ami esetleg megakadályozná, pl a cuccaim eltűnjenek, vagy a érzelmi manipulációikat és hasonlókat kiküszöbölhessem?
előre is köszönöm
Válasz: Ez nem olyan nevelési kérdés, amit egy kis büntetéssel vagy hasonló instant megoldással meg lehet oldani. Az ilyen dolgok hátterében általában bonyolultabb dolgok állnak. Pl. ha a gyerek folyamatosan mellőzve van, minden fontosabb mint ő, akkor megtanulja, hogy csak akkor figyelnek rá, ha ordít, követelőzik, csak ezzel tudja felhívni magára a figyelmet. Ez a probléma a dackorszakban kezdődik, amikor az anyuka folyton a kicsi kedvére szeretne tenni, mert “még milyen kicsi”, folyamatosan a kicsi kerekedik felül, és megtanulja, hogy egy kis hiszti az jó eszköz. Emellett egyébként nem akaratos gyerkőcnél is normális viselkedés, hogy amikor társaságban vagytok, és az anyuka úgy gondolja “a gyerek majd jól eljátszik, amíg mi beszélgetünk”, akkor a gyerek 10 percenként jön és nyúzza valamivel, csak hogy rá figyeljen. Ez teljesen normális dolog. Ami nem normális az az , ha ez mindig hisztibe torkollik, de ezt nekik kell otthon megoldani azzal, ha többet és másként figyelnek-foglalkoznak a kicsivel, ha van olyan időszaka a napoknak, amikor CSAK a kicsire figyelnek, beszélgetnek vele, közösen játszanak, illetve az alap hozzáállás olyan, hogy a sok hétköznapi teendő mellett jut plusz odafigyelés, őszinte figyelem a gyerekre is. Emelett pedig meg kell neki tanítani, hogy nincs mindig igaza és ne az legyen a cél, hogy “inkább megkapja, csak ne sírjon”.
március 5th, 2010 at 15:29
Kedves Ágnes!
19 hónapos a kislányom és gyakran olvasgatom a kismamablog-ot, igy a hiszti korszakot már a kezdetektől próbálom úgy kezelni, ahogy azt tanácsolod a szülőknek. Én teljes erőfeszitésemmel azon vagyok, hogy a kislányomnak minél könnyebb legyen ezt a számára sem könnyű időszakot kinőni, megtanitani vele, hogy hogyan tudja majd az indulatait kezelni.
De NAGYON NEHÉZ HELYZETBEN vagyunk az által, hogy a párom szüleivel élünk együtt és olyan sokszor érzem magam nagyon kellemetlenül, idegesen csakis amiatt, hogy a nevelési dolgokba bele szólnak, vagy ha épp kérek valamit azért sem úgy csinálják és meg vannak győződve arról, hogy én kegyetlen módszerekkel tanitom a gyerekemet bizonyos dolgokra, hiszen ha hisztizik nem figyelek rá….hagyon ŐT sirni.
Szerintük egy ilyen kis gyereknek még mindent szabad, még túl kicsi és nem kellene fegyelmeznem. Mióta pedig beköszöntött a hiszti korszak ez egyre rosszabb, mert mostmár a kicsi tudja, hogy nagyapánál majd vigaszt talál.
Igazából nem tudom, hogy azon kivül hogy már 100-szor megbeszéltem ezt a dolgot velük és elmagyaráztam, hogy a világon senki tőlem jobban nem szereti a kislányomat és nem is tudhatja senki jobban hogy mi jó neki és mi nem, mint én, az anyukája…mit tehetnék még azért, hogy végre megértsék ezt a helyzetet.
A kislányom lassan 2 éves és 10percet nem tud önállóan eljátszani mert valaki állandóan mellette volt és van a mai napig is, hiába kértem őket, hogy ne csinálják ezt, mert nem csak hogy én nem tudok csinálni tőle semmit, hisz folyton anya…anya…anya.
Elkezdtem egy módszert, amivel talán meg tudom tanitani a kislanyomat az önálló játékra. A módszerhez a segitséget Tőled kaptam, de a Suttogó titkai II. részből is olvasgattam dolgokat. De egyszerűen mig én napról ezen keményen dolgozom, ők megállnak az ajtóban, mikor a kicsi épp elmélyülten játszik végre és elkezdik szórakoztatni, hogy …”mit csinál az én kis unokám”? A szivem a torkomban dobod az idegtől.
TUDOM….az egyetlen megoldás az, ha végre külön költözünk. Ez még pár hét ha minden jól megy. De mondd meg kedves Ágnes, hogyan kezdjem majd akkor a kislányomat hozzá szoktatni ahhoz, hogy Papó és Mama nincs mindig ott, mennyire fogja megviselni ez az egész?? Én tudom, hogy a nagyszülők közelsége nagyon nagy segitség, tisztelem és becsülöm Őket, de a mi eddigi életünkben az csak hátrány volt, hogy együtt kellett lakni velük. Nagyon nehéz egy majd 2 éves kislánynak majd megtanitani, hogy anyának most dolga van, egyedül kell játszanod.
És a faramuci dolog az egészben, hogy a nap 98 százalékában én vagyok vele, mert sem a Papa sem a Mama ki nem viszi sétálni, vagy a boltba vásárolni, ha el mennek. Még egyszer nem aludt el egyikkel sem délután. Csak velem, ami félre ne érts!!! NEKEM NEM TEHER, csak annyi ismerősöm gondolja azt, hogy nekem mennyire nagy könnyebbség, hogy itt lakunk. Hát nem az és mivel annyira hozzá szokott ahhoz, hogy álandóan velem van, nagyon nehéz lesz.
Köszönöm megtisztelő figyelmed!!!
Válasz: Nem kell ebből nagy problémát csinálni, ha különköltöztök, akkor majd megszokja a kislányod azt is, hogy nincs mindig ott valaki, hiszen most is jól eljátszik egyedül, ha nincs ott vele senki. Az új helyen is ugyanilyen ügyesen meg fogja ezt oldani majd.
március 2nd, 2010 at 16:08
Kedves Ági!
Nekem olyan problémám lenne, hogy a kislányomnál aki most 18 hónapos kitört a dackorszak és egyre elviselhetetlenebb minden téren. Ha itthon van állandóan “rosszalkodik” és nem lehet vele játszani sem. Hiába ülök le mellé, csak ritkán érdekli valami is. Persze a kipakolás mindenféle szekrényből meg ilyesmik érdeklik. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy ilyen korszak, de én már nem tudom kezelni. Sokszor van dühkitörése és szokta magát is ütni, de leginkább a játékait vágja a földhöz. Sajnos az én hibámból tv függő és ezt sem tudom már kezelni, sőt nagyon szereti a számítógépen nézegetni a neki való zenéket meg mindenféle mondókákat hallgatni, de ezt úgy gondolom nem lehet egész nap és ő viszont követeli.
Az evéssel is gondunk van, vagyis mindig is gond volt, de most már eljutottunk odáig hogy nem ül meg egyáltalán az etetőszékben és nem is hajlandó ott enni. Hanem a szobában leül a kisszékére és ott eszik, és közben tévézik. De ez így eltart egy óráig is mert ugye a tv-zés közben lassabban eszik.
Próbáltam lekötni mindennel, meg szigorúbb lenni, de aztán beadtam a derekam.
Kérlek segíts mit tegyek hogy megüljön az etetőszékben és hogyan szoktassam le a tv-ről.
Válasz: Másfél éves korban már egyik gyerek sem akar az etetőszékben ülni: ültesd kisszékbe kisasztalhoz és hagyd, hogy maga egyen, ne te akard etetni. A tévét pedig simán ne kapcsold be 3-4 napig és elfelejti. Helyette menjetek sokat sétálni, játszótérre, foglald le mesével, játékokkal, ha kérdezi a tévét mondd, hogy nem tudod bekapcsolni, elromlott.
február 24th, 2010 at 14:03
Kedves Ági!
A kisfiam 2,5 éves, pár hónap múlva születik a kistesó. Bár a hiszti nála sajnos már elég régóta fennáll, és sok mindent kipróbáltunk már. De most már teljesen tanácstalan vagyok:-(!
Nem is azzal van a gond sokszor, hogy hisztizik hanem ahogy csinálja. Agreszív (üt, rúg ..),valamint elküld minket ( hagyjál békén, menj innen), vagy dobálja azt ami a közelében van. Sokszor játszunk, és minden ok nélkül, elkezdi dobálni a játékait. Ha ezeket este felé csinálja akkor tudom ez attól van mert már nem hajlandó napközben aludni, és ilyenkorra már elfárad.
Valamint az is érdekes, hogy éjjelente felkel, és ilyenkor csak engem fogad el, ha más megy oda hozzá( apuka, nagyszülő) akkor hisztizik és elküldi.
Esetek többségében ha napközben találkozik pl. nagyszülővel akkor először elküldi, ha kap valamit meg sem nézi.
Amúgy egy nagyon aranyos kisfiú, és úgy érzem, hogy nagyon okos is!
Tudnál valamit tanácsolni?
Köszönettel: Eszter
Válasz: Az, hogy amikor álmos, akkor nyűgösebb és agresszívabb, normális dolog, az én gyerekeim is csinálják. Nem szabad hagyni, hogy ennyire kifáradjon, ha már fárad, akkor le kell feküdni vele a nagyágyra, mesét olvasni, ettől egy kicsit kipiheni magát.
Éjszaka a legtöbb gyerek ebben a korban nagyon anyás, ez így természetes. Szoktatni kell hozzá, hogy néha apa megy és ilyenkor következetesen nem előjönni, hanem hagyni, hogy Apa bírkózzon meg a helyzettel.
február 18th, 2010 at 09:33
Kedves Ági!
Hát talán nem teljesen ide tartozó kérdés, de azt szeretném kérdezni tőled, hogy egy gyermekben (21 hónapos és egy magazati korban lévő 12 hetes babára) milyen hatással van, illetve mit okozhat, ha a két szülő közötti bizalom megingott. Gondolom mindenki hallott már a megcsalásról. Ebben az esetben ez tényszerű.
Van esetleg ilyen helyzetre tapasztalatod, könyv vagy bármi, ami arra utalna, hogy ebben az esetben hogyan és mily módon lehet a gyermek és magzat számára a legoptimálisabb (ha lehet ezt a szót használni) körülményt megteremteni? Mi az amire mindenképpen oda kell figyelni (tudom, a gyermek előtt nem beszélni, veszekedni, kerülni a feszültséget, de mi van a magzattal?). Várom visszajelzésed, vagy esetleges tanácsoda (pl. könyv, orvosi, …). Köszönettel Mingetty
Válasz: A magzat a hormonokon keresztül “értesül” arról, ha az anyát stressz éri. Ha folyamatos a stressz, akkor ős is nyugtalanabb, ami gyakran csecsemőkorban is megmarad (pl. sírós lesz a baba). Próbáld kerülni a feszültséget és érdemes megtanulni olyan meditációs gyakorlatokat, amivel oldani tudod magadban a stresszt.
február 15th, 2010 at 22:17
Szia Ági!
Mi azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a dackorszak egy kistestvér születésével párosul (a nagy 22 hó-s, a kicsi 2 hó-s), ráadásul a pici és az én betegségem miatt, volt hogy be kellett feküdni a korházba, így nem lehettem a naggyal néhány napot.
A nagy lányom alapvetően egy tündér, nagyon szófogadó, jó kislány, de az elmúlt 2 hónap nehézségei nagy hatással voltak rá. Egyik percben mosolyog, a következő percben meg annyira sír, hogy alig tudom megvígasztalni, volt, hogy be is kékült. Egyszer szépen játszik, vigyáz magára és a környezetére, másszor feláll a székre, beleül a pici bébihordójába. Egyszer tisztelet tudó, segítőkész, másszor be akar küldeni minket pl a fürdőszobába, és ránk akarja csukni az ajtót, az se érdekli ilyenkor, hogy ha odaég a kaja, vagy sír a pici. Ha “bekattan” se hall, se lát, ha nem az van amit ő akar, akkor szinte vígasztalhatattlanul sír. És 10 perc múlva lehet, hogy megint egy tünemény.
Eddig nagyon jól tudtuk kezelni az ilyen helyzeteket, a dackezdeményezéseket, de most eldurvúlt. Rendszerint ezek a problémák akkor vannak ha fáradt (elég rossz alvó). Eddig mindig azt csináltuk, hogy ha lehiggadt akkor elmagyaráztuk neki mit tett rosszul. De most azzonnali megoldás kéne, mert nem tudjuk, hogy viselkedjünk, mert ha ő hisztizik, arra a pici is felkell és sírni kezd.
Mit tudunk mondani neki az adott helyzetben, hogy ne a kistesót okolja a történtekért? Illetve ha ennyire rossz, hogy állíthatjuk le?
A másik kérdésem az lenne, hogy nagyon megharagudott az apósomra, szerintem azért, mert ő túl sokat foglalkozott a picivel. Pedig vele is szeretne, de a lányom be se engedi a szobájába. Hogy tudnám őket közelebb hozni?
Nem tudom, hogy lényeges e, hogy egy nagyon okos kislányról van szó, aki már mondatokban beszél (mint egy 2,5 éves gyerek), s nagyon gazdag a lelki világa.
Válaszodat előre is köszönöm
Válasz: Ez egy nagyon nehéz korszak neki, hiszen nemcsak a dackorszakban van, ami önmagában is nehéz, hanem ehhez még egy testvért is kapott. Nem érdemes elmagyarázni neki, mit tett rosszul. A hiszti nem a “jól és a rosszul” tett dolgokról szól, hanem arról, hogy nem tudja még uralni az indulatait, ha dühös vagy feszült, akkor azt így vezeti le. Az egyetlen megoldás, ha ilyenkor nem foglalkoztok vele, ha pedig mégis, akkor jó példát mutattok neki, nem lesztek ti is feszültek, ingerültek, nem kiabáltok, hanem higgadt türelmes hangon beszéltek hozzá, tudatosítjátok benne az érzelmet “tudom most dühös vagy, mert…”
Nálunk is pont ekkora a korkülönbség, úgyhogy együttérzek
A hangoskodást gyorsan megtanulta a nagy, hogy nem lehet, ha a kicsi alszik, mindig türelmesen elmondtam és megtanulta, elfogadta.
A másik, ami segíthet, ha neki is tesztek engedményeket, amiket csak neki szabad, mert ő a “nagy”. Pl. aludhat délután a ti ágyatokban, segíthet főzésnél stb.
február 12th, 2010 at 00:50
Kedves Ági!
Fiam 3 éves lesz, mindig is hisztis volt. Hol ritkábban, hol gyakrabban. Alapból egy tünemény, aztán hirtelen vált (van, hogy ok nélkül) és ilyenkor se kép, se hang. Mindennel próbálkoztunk, nem hat rá semmi. Aztán hirtelen visszavált, mintha nem történt volna semmi. Rokonaink szerint orvoshoz kellene vinni, mert annyira kifordul ilyenkor magából. Milyen megoldást tudna erre nekem ajánlani? Valamit rosszul csináltunk? Szigorúak vagyunk, vagy pont ez a gond?
Köszönöm válaszát!
Tündi
Válasz: Nem kell emiatt orvoshoz fordulnotok. A hiszti nem rajtatok múlik. Arról van itt szó, hogy a kicsi nem tud uralkodni az indulatain, ezt kell megtanulnia. A legjobb mód erre, ha ti magatok példát mutattok, tehát nem kiabáltok vele ilyenkor, nem próbáljátok fegyelmezni, hanem higgadtan tudatosítjátok benne az érzést “tudom, hogy dühös vagy most”, illetve nem foglalkoztok vele, nem reagáltok rá. Ki fogja nőni ezt az időszakot.
február 8th, 2010 at 14:11
Kedves Ági!
Kislányom 6,5 hónapos. Ebben a korban már hisztizet???
Korábban úgy gondoltam, hogy erre a kérdésre NEMa válasz, de nekem most úgy tűnik, hogy hisztizik.
Úgy vettem észre, hogy rájött, hogy ha nagyon üvölt, akkor felveszem, mert nem bírom nézni. Korábban olyan szépen eljátszott egyedül. Most már körbegurulja a játszószőnyegét, el van a játékaival egy ideig, de aztán mikor megunja elkezd üvölteni. És néz rám óriási szemekkel, könnye, orra folyik. De látom az arcán, hogy tul.képp semmi baja. Ilyenkor hiába adok neki másik játékot, teszem arrébb.
Vagy ha például nem ér el valamit amit meg akar szerezni, vagy elveszem tőle, mert nem játékszer, akkor is elkezd üvölteni.
Akkor nyugszik meg, ha elkezdek csak vele foglalkozni, de akkor egyből nevet is, csak az a gondom, amikor ez főzés vagy épp reggelizésem idején jön rá…
Van egy ilyen időszak, amikor megint több dédelgetésre vágyik? Próbáltam utánaolvasni, de nem találtam sehol.
Mi a helyes viselkedés részemről? Hogy kezeljem?
Ksözönettel
Ági
Válasz: Ez nem kifejezetten hiszti még, csak fejlődik az akaratereje
Ez tulajdonképpen egy erőjáték: neki meg kell tanulnia, hogy néha várjon, tehát nem történik semmi, ha nem kapod mindig fel. Ugyanakkor neked is engedned kell néha – azaz alkalmazkodnotok kell egymáshoz. Semmi nem történik, ha kivárja, amíg megeszed a maradék reggelit, de amint befejezted, mész hozzá és játszol vele egy kicsit. Vagy ha ilyenkor megfogod és odaviszed magadhoz beülteted az etetőszékbe, nézelődhet, de közben befejezed azt is, amit éppen csinálsz.
január 30th, 2010 at 23:51
Kedves Ági!
Szeretném megköszönni az eddigi sok segítségedet.Ismételten a tanácsodat kérném.
A lányom 17 hónapos. Barátságos, sokat halandzsázik, szereti a társaságot, mindennap de. és du. megyünk levegőre, mert otthon csak unatkozik, elég akaratos.
Azt gondolom elég következetes vagyok a nevelésében, sokmindent kipróbálhat, sokmindent szabad, de amit nem, azt igazán nem. Emiatt azért van sok hisztikezdemény, volt “fej a földbe döngölése”, és “eldobom magam a közért közepén ha indulni kell”. stb. Ez utóbbiakra nem voltam vevő, ha nem volt senki aki közönség, abbahagyta, bár sírt. Az egyéb hisztike figyelemeltereléssel egészen jól csillapítható.
De este hat óra után, ha valahol vagyunk – gondolom kezd elfáradni – néha minden átmenet nélkül, belemar az ember arcába. Akkor is ha előtte jó érzi magát. Ilyenkor óra nélkül tudom, mennyi az idő.
Még rosszabb ha a kis barátjával teszi ezt, félek egyszer a szembe fog belekapni.
Próbáltam magyarázni, hogy miért nem szabad, volt sarokbaállítás(ahol persze vég nélkül üvölt, könnyek nélkül),volt kézrecsapás.Utána mindig magyarázat, hogy miért kapta, miért nem szabad, átölel, simogatja a kezemet stb.
A helyzet azonban nem változik. Próbáltam előbb megetetni, hátha esetleg megéhezik(általában fél hét körül vacsorázunk), szomjazik, és azért lesz agresszív de nem.
Szeretném valahogy megértetni vele, hogy ha elfárad, nem megoldás az arcbamarás, valami jó leszoktató módszert szívesen vennék. Főleg mert nem messze dackorszak, ha ugyan ez már nem az.
Tudnál valamit tanácsolni? Köszönettel:Timi
Válasz: Igen, ez már a dackorszak. De ez nem nevelési kérdés. Minden gyerek elkezd durvulni, nyűgösködni ebben a korban, ha fáradt. Ilyenkor nem rászólni kell, hanem le kell ültetni vagy akár feküdni vele és kicsit pihenni, mesét olvasni, rajzolni, énekelni stb. a lényeg, hogy pihenjen egy kicsit, töltődjön fel.
január 29th, 2010 at 14:21
Szia Ági!
Mi lassan 17 hósak vagyunk. Nem kirívó eset amit írok, de szeretném tudni mi a helyes reagálás. Kisfiam amikor játszunk, rengetegszer eldobja a dolgokat (plüssállat, kirakós). Ilyenkor persze elmondom hogy annak hol a helye, tegyük vissza, próbálok vicces lenni, hogy “jaj, bukfencezett a maci”(amire persze nagyokat rötyög).Csak amikor mindennap ezerszer megcsinálja, már nem tudom mit tegyek!??? Mi az az egyfajta dolog ahogy reagáljak?
Az alapkérdés pedig hogy mikortól kezdődik a hisztis korszak? Meddig tart? (persze utána biztos jön vmi más izgalmas korszak:-) )
Előre köszönöm segítséged!
Válasz: Ez már a hisztis korszak (kb. 2 éves korig erősebb, aztán 3 éves korig lecseng, majd 4 éves kor körül megint visszajön). Nem kell problémát csinálni a dobálásból, reagálj mindig ugyanúgy, amikor látod, hogy dobná, fogd meg a kezét és tegyétek le a tárgyat a helyére. Ha már eldobta, akkor higgadtan vele együtt menjetek érte és tegyétek a helyére, mindig ugyanúgy. Ha azt látja, hogy higgadt tudsz maradni, akkor megtanulja kezelni az indulatait.
január 29th, 2010 at 13:12
Kedves Ági!
Kisfiam 8 hónapos, és állandóan “belemászik” az arcunkba, ha felvesszük őt, harapdálja az arcunkat, huzigálja a hajunkat, ráadásul nemcsak a családtagokkal csinálja ezt, hanem mindenkivel aki a közelébe kerül. Valószínűleg a fogát próbálgatja, de már egyre kellemetlenebb ez a szokása, szeretnénk őt kíméletesen leszoktatni erről. Mit tegyünk, hogy tudnánk rávenni, hogy ne csinálja ezt.
Előre is köszönöm a válaszod.
Dóra
Válasz: Erről itt írtam részletesen: http://www.kismamablog.hu/a-baba-fejlodese/anyanak-faj
január 26th, 2010 at 11:11
Szia Ági,
Kisfiam 7 hónapos, és sajnos hozzászokott ahhoz, hogy folyton ott vagyunk mellette. Most már abba a fázisba ért, ha 1m-es körön kívül vagyunk, akkor elkezd üvölteni. Már semmit sem tudok otthon csinálni, mert ha felállok mellőle elkezd sírni, mászik utánam, és kapaszkodik fel a lábamon. Ha ülök mellette a földön, nagyon szépen játszik egyedül, de a szeme sarkából mindig figyel, hogy ott vagyok-e. Ezt én hisztinek gondolom, de lehet hogy már a szeparációs szorongás? Tudnál tanácsot adni, hogy hogyan lehetne rászoktatni, hogy kicsit önmagában is eljátszon, és ne kelljen ott ülni mellette, hogy legalább az ebédjét el tudjam készíteni?
Előre is köszönöm!
Válasz: Ez nem hiszti, hanem a szeparációs szorongás kezdete. Az a baja, hogy az eddigi tevékenységei már untatják, már programra vágyik, unatkozik. Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova. Házimunkánál hordozóban vidd magaddal, beszélgess vele, adj játékokat, tárgyakat a kezébe. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a “házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Kaphat etetőszéket is, amiben megtámasztva ülhet, ebbe is teheted a hordozó helyett, mert itt magasabban van és többet lát.
január 15th, 2010 at 20:59
Szia Saci,
én is arcbafújást szoktam alkalmazni (enyhén mint egy kis szellő) és nálunk is bevált!
Szilvi
január 15th, 2010 at 20:02
Sziasztok.
az Affektiv apnoe kapcsan a csaladunkban jol bevalt modszer, hogy ilyenkor az arcara fujunk a kicsinek, s a fujasr hatasara beindul a legzes.
Hatekony modszer es talan kevesbe drasztikus mint az arcon locsolas.
Mi a velemenyed Agi?
Koszonom
saci
Válasz: Ez is jó lehet, van amelyik babánál ez is működik (tulajonképpen bármi jó, ami kizökkenti)
január 15th, 2010 at 15:18
Lányom 11 hónapos, és mostanában láttam nála egyszer-kétszer, hogy lenyúl a torkára. Nem tudtam nagyon hová tenni a dolgot, csak mondtam neki, hogy nem szabad, és kivettem a kezét (ezt többször, hátha megtanulja), de ilyenkor néha csak huncutul mosolyog. Ez vajon más kategória vagy ez is valamiféle jelzés a részéről? Én azt gondoltam, csak érdekesnek találja, azért próbálgatja.