Gyorsan! Avagy 3 tipp a gyors elindulás érdekében

A világ gyors, vele gyorsulunk mi is felnőttek – egészen addig, amíg gyermekünk nem lesz, mert egy újszülött mellett mintha behúztad volna a kéziféket, lelassul minden. Csakhogy a babával és aztán a kisgyerekkel néha el kell menni bizonyos helyekre (orvoshoz, tornára, nagymamához, később pedig bölcsődébe, óvodába stb.) mégpedig: IDŐRE! El kéne indulni otthonról, amihez fel kéne öltözni, össze kéne csomagolni, elérni a buszt – mindez pedig babával, kisgyermekkel sokkal l-a-s-s-a-b-b-a-n történik, mint ahogyan szeretnéd. A kicsi ugyanis néha húzza az időt, nem szeret öltözni, utálja a pelenkázást, nem veszi a kabátot, ráadásul a végén, amikor már kint álltok az ajtó előtt, mindig van még valami, amiért vissza kell szaladni. Miért ilyenkor a legnyűgösebb a gyerek? És hogyan oldd meg ezeket a helyzeteket agyvérzés nélkül?

elindulás otthonrólAz első elindulás otthonról az újszülöttel általában sokként hat minden anyukára: kismillió dolgot kell összekészíteni, előre gondolkodni: Mi lesz, ha bepisil/bekakil út közben? Mi lesz, ha megéhezik? Mi lesz, ha fázik? Mi lesz, ha sírni kezd? Ám mindez, még csak a kezdet. Az első hónapokban valójában elsősorban logisztikai kérdésről van szó: érdemes előre összepakolni egy pelenkázótáskát, amiben minden ott van, ami csak kellhet egy néhány órás kiruccanásnál (pelenkázáshoz, etetéshez, ruhacseréhez stb.), és otthon rendszeresen feltölteni benne az elhasznált készleteket, így indulásnál már erre nem kell odafigyelned.

Később azonban már új szempontok lépnek a képbe, amikre oda kell figyelned:

1. Hagyj rá időt!

A babák egy része már kiskorában sem szereti a hirtelen helyváltoztatást, nehezen tűri, ha pakolásszák, de még a nyugodtabb babáknál is elérkezik az a korszak, amikor nem szereti a pelenkázót, utálja a hosszas öltöztetést, és kikéri magának, ha kizökkented a játékból az elindulás miatt. Képzeld magad a baba helyébe: elmélyülten játszik, amikor anya fogja, kiveszi a játék közepéből, átpelenkázza, öltöztetni kezdi, és már viszi is ki magával. Ő gyakorlatilag passzív elszenvedője a dolognak, gyakorlatilag fogalma sincs, mi történik vele, hova viszik, természetes, hogy amikor már nagyobb lesz, akkor elkezd tiltakozni ellene: “Hé, mi történik velem?!”-kérdezi.

Bizony időt kell adni neki, hogy el fogtok indulni akár otthonról, akár a játszótérről vagy éppen a nagymamától, ahol olyan jól érezte magát. Az első hónapokban ez még kevésbé okoz problémát, de ahogy a baba egyre önállóbbá válik, egyre erőteljesebben fog tiltakozni azellen, ha “csak úgy” kiveszed egy szituációból, mert indulni kell. Te is türelmesebb leszel, ha bőven hagysz időt az indulásra, öltözésre és nem az utolsó pillanatra hagysz mindent, és ezt a kicsi is megérzi. Egyszerűen csak szólj neki az indulás előtt pár perccel, hogy “Lassan indulnunk kell!” és mondd el neki azt is, mit csináljon addig (pl. “Menjenek be a kisautók aludni a garázsba!”) és ebben egy kicsit segíthetsz is neki.

Télen, amikor sok ruhát kell felvenni, a lassú indulás részét képezheti az is, hogy egyszerre csak 1-1 ruhadarabot adsz fel rá. Pl. indulás előtt negyed órával felveszitek a tiszta pelust és a harisnyát, 10 perccel előbb a nadrágot, 5 perccel előbb a pulóvert, induláskor pedig az overallt és kabátot.

2. Amikor már önállóan csinálná…

A babák már fél éves kortól “segítenek” a szülőknek az öltözésben, pl. nyújtják a karjukat, ha felsőt adsz rájuk. Ahogy egyre nagyobb lesz a baba úgy tud egyre ügyesebben résztvenni majd a különféle feladatokban. Csakhogy kezdetben ezeket nem olyan tökéletesen hajtja végre, ügyetlenebb, lassabb, mint a felnőttek. Sok anyuka ezt nem tudja kivárni, ezért inkább gyorsan megcsinálja ő, mert a “gyerek még úgyse tudja”. Ezért aztán csodálkoznak, ha a kisgyerek később sem fogja tudni, és nem is akarja majd, mert azt tanulta meg, hogy “a cipőt anya adja fel”.

Az önállóságot biztatni kell, támogatni kell. Ez időbe telik, de ha kivárod azt a néhány hetet, amíg lassabban veszi fel a kicsi a cipőt, a pulóvert, később már rá is bízhatod és összességében gyorsabb lesz az elindulás. A gyermeked pedig büszke lesz magára, mert egyedül csinálta 🙂

3. Nem mindegy, mikor és hogyan indultok el

A kisgyerekek igénylik a rendszerességet. Sokkal könnyebb az elindulás a játszótérre, a boltba, a bölcsődébe, ha az a maga megszokott idejében és rendjében történik. Ahogyan az esti fürdetésnek és alvásnak van rutinja, úgy azt elindulásnak is lehet.

Egyrészt legyen meg a napirendben ezeknek az alkalmaknak a helye. A szokásos bevásárlás, ügyintézés vagy játszótér épp úgy helyet kaphat a napirendben, mint az etetés, az alvás és a fürdés. Figyeld ki, melyik időpont a legalkalmasabb erre a gyermeked napirendjében! Van olyan baba, aki mindig elalszik a babakocsiban, ezért olyankor jó elindulni vele, amikor már játszott és kezd álmosodni, ezesetben viszont be kell tervezned, hogy esetleg éppen út közben fog felébredni és szeretne enni. A nagyobbaknál (akik már csak egyszer alszanak napközben) viszont az alvásidő szent és sérthetetlen legyen (kivéve néha 1-1 napos kirándulás), figyelj rá, hogy amikor ez elérkezik, addigra legyen módja rá, hogy kipihenje magát.

Másrészt legyen meg az elindulási rutin, amiből a baba/kisgyermek tudja, hogy most el fogtok indulni, mi következik, mit szokott ilyenkor anya csinálni, mit kell neki tennie stb. Saját tapasztalatom is, hogy ha a már akaratát próbálgató kisgyermek érzi, hogy az elindulás rutinja egy zárt rendszer, akkor nem jut eszébe ilyenkor kérni még egy kakaót vagy elfutni előled, amikor öltöztetni akarod. Olyan rutint találj ki, ami egyszerű lépésekből áll (pl. először anya szól, hogy indulni fogunk, és felöltözik, aztán helyrerakjuk a játékokat, aztán pelust kapok, aztán öltözünk, aztán vesszük a cipőt stb.), rövid időtávot fog át (max. 20 perc). Fontos, hogy ilyenkor már ne hagyd csellengeni a kicsit két lépés között, ne az legyen, hogy közben 10 percet szaladgál vagy játszik, mert ha érzi, hogy néha így, néha úgy alakulnak a dolgok, ő is próbálkozik majd különféle időhúzási praktikákkal.

A cikksorozat következő részében: Gyorsan! Avagy: “Csináld már, amit mondok! Miért nem sietsz? Gyerünk!”

Hisztizik? Az egész napotok huzavonából és vitából áll? Melyik az a 3 lépés, amit meg kell tenned, hogy javíts a helyzeten? Innen megtudhatod >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

2 Comments

  • Szende

    2013. január 15. kedd

    Szia Agi! Kisfiam 18 honapos es az oltozkodes az atlagban jol alakul, szepen kivarja amig feloltozunk es elindulunk. A baj ott van hogy kint nem hajlando egyedul jonni, a sajat laban. Rovid utakat csinalunk a boltig vagy a szomszedig, es vegig nyujtsa a kezet hogy vegyem fel. Ha hoszabb utra indulunk akkor szivesen ul babakocsiban. De a rovid seta sehogy sem mukodik. Megy kb 4 metert es tobbet nem hajlando. Egy hete probalom hogy megse vegyem fel, joljon a sajat laban. Hat ez hol megy hol nem. Tiltakozik es vegig hisztizik es sir. A hazban nagyon sokat szaladgal, vagy ha kimegyunk a parkban ott is. Hogyan cselekedjek?
    Koszi szepen elore is!

    Szende

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Ilyenkor sokat segíthet valami, amit ő tolhat maga előtt, pl. lehet kapni kicsi bevásárló kocsit, amibe lehet gyűjtögetni, pakolászni út közben mindenfélét, ezt nagyon szokták szeretni, de egy játék babakocsi is jó lehet. Akár azt is lehet, hogy beleültet egy kedvenc macit és ő “viszi el sétálni”, ezt nagyon fogja élvezni és közben elfelejti, hogy most tiltakoznia kéne a séta ellen 🙂