Fürdetés, altatás, etetés, napirend – ha két baba van a háznál

Kedves Ági!

22 hónapos kislányom mellé hazahoztunk egy újszülöttet (szintén kislány). A nagyobb egyik napról a másikra hisztissé, csapkodóssá vált. A kérdésem az lenne, hogy a lázadás és ellenkezés lehet olyan mértékű, hogy akár a biológiai szükségleteit is felülírja? Nem úgy eszik, ahogy korábban és eddig 6 óra ébrenlét után egy szó nélkül lefeküdt aludni, most viszont 8-9 órát is inkább ébren van, huzavona az altatás. Nehéz kezelni ezt egy újszülött mellett, van valami javaslatod, ami könnyíthetné?
Előre is köszönöm.

Kedves Ági!
Nekem olyan problémám lenne,hogy most lesz 20.án 1 éves a fiam. Elég akaratos kisfiú ami eléggé megtépázza az idegeim. Ha valamire nemet mondok pl.: nem állunk fel a székre stb a nem szó hallatára azonnal üvölt. Ezen kívül ha csak egy percig nem rá figyelek azonnal hisztizik. se mosogatni se főzni se semmit nem tehetek. Egyedül nem játszik csak ha ott ülök mellette és adogatom a játékokat. Nekem nem is kell játszani csak ott lenni. Mindenkitől hallom hogy én rontottam el,de nem tudom hogy oldjam meg. Még sose volt tőlem távol,vagy nem vigyázott rá 10 percnél tovább senki addig is a konyhába szaladtam ki! Viszont szeptemberre várom következő gyermekünk és nem tudom hogy fogjuk ezt viselni ha Gergő mozdulni se hagy. Ráadásul nagyon lusta,vagyis csak az evés-ivásban. Mindent szépen csinál akár egész lakótelepet körbesétálj ha kell. de kanállal enni se akar csak üresen rágcsálja de inkább nem eszik ha nem etetem meg. maszatol de kb 2 félfalatot eszik (mert a többi rajta landól). szépen iszik már mindenből bár két hónapja az utolsó kortyot mindig kiköpi amit nem értek. De inni se iszik magától se cumisüvegből se csőrőspohárból,se semmiből. Odahozza ha szomjas de ő nem fogja meg ivás közben. Napközben sport kupakos 3dl üvegből (kis janás ásványvizes üveg) iszik. de azt is csak hozzám vágja ha szomjas. Hogy szoktassam önállóságra? nagyon okos baba ha kérek valamit odahozza megkeresi,ha kimegyünk sétálni akkor pedig őnnálló nagyon. 8 hónapos kora óta nem használunk babakocsit. ami jónak tűnt de most már annyira feszegeti a határokat hogy séta közben nem fogja meg a kezünket és arra megy amerre akar. a eltávolodunk jelszóval ott hadjuk (persze nem) de 60-70 méternél se érdekli hogy nem vagyok vele. így nehéz a haladás. Ezen hogy tudok változtatni? próbálok teret adni neki de egy babakocsit rángatva szeptembertől nem tudok 60-70 métereket rohanni utána. Kicsit félek nem fog menni két gyerekkel. Köszönöm előre válaszod!

Kedves Ági!
Először is szeretném megköszönni ezeket a praktikus tanácsokat! Jól fog jönni pár hónap múlva!
Nekem lenne egy kérdésem. Tudom, hogy nem teljesen ide kötődik, de úgy gondolom te tudsz nekem ebben a legjobban segíteni.
Szóval augusztus elején fogom megszülni a második babámat. A kislányom viszont csak 18 hónapos lesz ekkor. Még soha, pár óránál többet nem voltunk távol egymástól, ezért nem tudom, hogy mi lenne a legjobb megoldás, amíg én kórházban leszek a picivel. Behozzák e hozzám látogatóba vagy inkább csak akkor találkozzunk, ha hazajöttünk a kórházból? Mit javasolsz? Melyik megoldás lenne a legjobb. Egyáltalán ilyen pici korban megmaradna benne, hogy kb. három napig nem találkoztunk? Apa, nagymama és a testvérem itt lenne vele. Napközben biztos jól eljátszanának, de este biztos észrevenné, hogy nem vagyok, mert eddig csak négyszer fordult elő, hogy nem én raktam le aludni. Tényleg és ezt elrontom, hogy mindig én fektetem a lányom? Jobb, ha gyakrabban hagyom a férjemre az alatatást?
Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Ági,

Rászántam magam, hogy szakértő véleményét kérjem ki, mert teljesen tanácstalan és kimerült vagyok.

A nagyobbik lányom 3 éves volt januárban. Pici kora óta rosszul alszik, sosem aludta át az éjszakát, mindig voltak gondok, de igazán nagy gondok úgy másfél éves korában kezdődtek, mert akkor volt hogy óránként sírt hívott magához, alig aludtunk. Aztán voltak jobb és rosszabb időszakok.

Mikor megszületett mellettünk aludt, aztán az ágyunk mellett a kiságyban, 1 éves kora körül került át a másik szobába a kiságya, de akkor mi is oda költöztünk. Egy ideig nem is volt baj, többször felébredt éjszaka, de összességében kibirható volt. Aztán várandós lettem a másik babánkkal és épp akkor fordult meg a nagyobbiknál is az alvás. Nagyon rosszul kezdett aludni, mint már említettem.
A férjem éjszaka dolgozik, én pedig nem tudtam vele aludni, mert annyit ficánkolt éjjel. Volt hogy kipróbáltuk, de többször megrugta a pocakom.

Így ment ez a rosszúl alvás, sokszor le sem akart feküdni az ágyába, velünk akart aludni. Pedig akárhányszor szólt én mentem oda hozzá, volt hogy éjjelente 5-6x, de vele aludni semmiképp sem szerettem volna, nem is tudtam, főleg mikor már nagy volt a pocakom.

Aztán mikor megszületett a kissebbik gyermekem, akkor sem javult a helyzet. Most sem tud aludni, sokszor felsír, odahív magához, én odafekszek, de kell a másikhoz is menjek, mert ő is van hogy felébred, itatnom kell ,stb.

Amúgy most úgy alszunk hogy matrac van az ágya mellett, ott alszik a férjem míg éjjel munkába indul. Aztán én fekszek mellé többször is éjjelente.

Az éjjel összesen 3 órát aludt, azonkívül csak forgolódott, nyöszörgött, nézelődött a sötétben. És ilyen sokszor előforul, igazából az a ritka ha alszik 7-8 órát, azt is több részletben…

Napközben is sokszor elég szeszélyes, sokszor van hangulatváltása. Nehezen játszik el egymaga, de ez így van már pici kora óta. Szeret a figyelem központjába lenni, nem igazán tűri ha nem rá figyelnek, nem vele foglalkoznak.

Amúgy nem jár oviba még, este nem kap édességet (napközben sem nagyon), kakaót, csak meleg tejet. Nem tv-zik sokat, napi 1-1.5 órát összesen átlagban, a téli hónapokban, de van hogy egyáltalán. Próbálunk vele kimenni minden nap, hogy kifáradjon, játszon a levegőn.

Kérlek segíts! Félek hogy komolyabb baj van… Erdéyi vagyok, és itt nem foglalkoznak az ilyesmivel csak legyintenek, de ha Debrecenben tudsz orvost akihez fordulhatunk, akkor kérlek írd meg.

Köszönöm!

Márta.

Kedves Ági!

Nálunk nem kettő, hanem három kisgyerek éjszakáját kellene valahogy össze raknunk és most nagyon mély ponton vagyunk!Van egy 3,5 éves és kettő 17 hónapos fiam.
AZ ikrek nyáron átköltöztek a nagy szobájába, mert csak két szoba van.Az egyik iker -Boti jó alvó volt, apa ment hozzá és leszokott az éjszakai ciciről utána szinte mindig végig aludta az éjszakát. Kb. 2 hónappal ezelőttig. Amióta megébred és 2-3 órát fent van, ordít a cici után, így hogy végre aludjunk már kap!
A másik iker-Levi pedig sajnos a kezdetektől olyan visítást rendez, ha nincs mellettem és nem kap cicit éjjel, hogy arra mindenki felébred.
Mivel éjszaka kb.6-8 alkalommal kel, plusz most már a másik és a nagyobbik is jön közénk éjszaka már hulla fáradtak vagyunk!
Levi már mellettem alszik kb. 10 hónapos kora óta.
Este lefekvéskor ciciznek az ikrek azon alszanak el. Majd letesszük őket az ágyukba és Levi kb. fél óra múlva már ordít és csak a cicin nyugszik meg, befekszik mellém. Mondanom sem kell, hogy semmit nem tudok már este se csinálni, a házaséletről nem is beszélek, mert olyan nincs! Kb. fél / óránként innentől kezdve kel a kis srác. Oda fordulok adok cicit és alszik is vissza, de ha nem, akkor olyan éles/sikító hangon visít, hogy sajnos még a szomszéd is hallja, így nem merjük megpróbálni a két másik gyerek mellé betenni. Pedig a nagyobb jó alvó, nem kel fel rá, csak hajnalba kel, akkor jön közénk és alszik tovább (ezzel nincs bajom).
Na most odajutottunk, hogy a másik ikrem is kel éjszakánként és nem tud vele mit kezdeni apa, így sokszor éjjel egyszerre kettőt szoptatok amitől már ki vagyok!
Őszintén szólva imádtam szoptatni, de mostanra elég lett, már nem igazán akarok, nem esik jól (szeretnék végre legalább 2-3 órát egyben aludni, nem is egy éjszakát). Nem tudom, hogy szoktathatnám le őket, így hogy egyszerre ketten vannak. Fogalmam sincs mit csináljak! Ráadásul egyedül kellene megoldanom, mert apának még éjjel is kel dolgoznia itthon, ahhoz hogy ennyi fiút etetni tudjunk:)és ha még közben gyereket altat, akkor nem tud bemenni dolgozni.
Igazából kellene egy megerősítés, hogy nem lesz lelki bajuk, ha egyszer csak nem adok nekik cicit. Meg azt sem tudom az esti cici helyett akkor hogyan altassam el őket egyedül, mert a nagyot apa altatja?Hogyan altassam el őket a szobában miközben ott apa mesél a nagyobbnak?
Jaj, a nagyobbal sokkal könnyebb volt…
Nagyon nehéz az ikres élet!!! Nekem összehasonlítási alapom is van!!! És bizony nekem is volt már, hogy fogalmam sem volt melyiket büfiztettem mikor kicsik voltak, mert fáradt voltam és egyszerre kettőt nem tudtam!
Mit tanácsolsz, hogy álljak hozzá a cici leszoktatáshoz, egyszerre kettőnél?
Bocsánat, hogy hosszú lett! Előre is köszönöm a választ!

Kedves Ági!
Nagyon megörültem a cikknek, de azután kicsit elszomorodtam: az elején említed az ikreket, de végülis a nagy része nem nekik szól:( 5 hónapos ikreim vannak és valóban az élet főként a logisztikán múlik. A számomra a legnagyobb stressz az esti fürdés, amit mindig egyedül csinálok. Sajnos arra még nem tudok megoldást, hogy hogyan fürdessem és etessem meg őket este úgy, hogy valamelyikük ne ordítson, mert már éhes vagy türelmetlen.
Van esetleg erre ötleted? Köszönettel: Moni

Kedves Ági!
Nagyon örülök én is ennek a friss bejegyzésnek. A mi kislányunk most 11 hónapos és mire 1,5 éves lesz, meg fog születni a kistesója. Kis lakásban élünk, ahol papírvékonyak a falak, ezért szeretnénk rendezni az alvási nehézségeket, mire az új családtag megérkezik. A védőnő tanácsára lassacskán szoktatjuk le a pici lányt a szopizásról. Most már csak éjjelente keresi a cicit, de sajnos ettől nem tud eltekinteni. A fő gond: Egyedül elaludni nem tud, minden törekvésem ellenére (nem szopizás közben alszik el, hanem szopizás után az ölembe eszem és akkor; utána a kiságyába kerül). Olvastuk az Aludj jól gyermekem! c könyvet is, és tegnap éjjel ki is próbáltuk, aminek hosszú sírás lett az eredménye, majd a pici lány újra a karomban aludt el. Nap közben az erkélyen álló babakocsiban alszik el, de ha jön a nyár, ez a módszer sem fog működni a nagy meleg miatt. Nem tudom, mit tegyünk, hogy megtanítsuk aludni a kis gyöngyöt. Remélem tudsz valami csodaszert! KÖszönöm előre is a válaszodat. Üdv, Kiki

Kedves Ági!

Nagyon örültem a cikknek, mert hozzánk is hamarosan érkezik a kistesó és 1,5 év korkülönbség lesz a gyerekek között.
A kezdeti óriási önbizalom után már egyre inkább félek, hogyan fogom megoldani a nappalokat, amikor csak egyedül leszek velük itthon.
A maratoni szoptatás alatt elképzelni sem tudom, mit fog csinálni a fiúnk. Nagyon igényli a figyelmem, szereti, ha együtt játszunk, de ez teljesen természetes.
A házimunkát és a főzést akkor tudom megoldani, amikor ő napközben alszik.

Valahogy úgy terveztem, hogy a kicsi fog majd „igazodni” a már bevált napirendünkhöz, de valószínűleg amint megszületik az elképzelés borulni fog. 🙂
Azért én reménykedek és lelkesen olvasom tovább a cikkeket, mert sok-sok hasznos információt kaptam már Tőled!