Fürdetés, altatás, etetés, napirend – ha két baba van a háznál

Nehéz dolog, ha két kisgyerek van a háznál. Akkor is számos “hogyan oldjam meg”-típusú kérdés merül fel, ha ikrek születtek és akkor is, ha kis korkülönbséggel született gyerekekről van szó. A kérdésekn egy része logisztikai (“akkor most melyiket fürdessem meg előbb?”), másik része érzelmi (“soha nem jut elég időm a nagyra/kicsire”, “bármennyire is teperek, nem tudok mindegyiknek tökéletes anyukája lenni”), a harmadik része pedig egyszerűen a szülők fogytában levő energiáiról szól.

Altatás, etetés, napirend, ha több baba van otthonA logisztikai rész talán a legkönnyebb: míg ha csak egy baba van a háznál, akkor lehet néha egy kicsit lazábbra venni a napirendet, addig két kisgyereknél már kötelező valamiféle rendszert vinni a család életébe. Nem kell mindig minden napnak ugyanúgy zajlania, de a főbb napirendi pontok (etetés, pelenkázás, fürdetés, altatás) körül kell lennie egy rendszernek. Ez a szülőnek is jó, mert így pl. nem fordulhat elő, hogy ugyanazt a gyereket kétszer pelenkázza be egymás után (ikres családban megtörtént eset :)), mindenki tudja a dolgát, és a gyerekek is hamar megtanulják, mi történik ilyenkor, mi a szokás.

Az esti fürdetésnél azt érdemes megnézni, melyik gyerek fáradt hamarabb (általában a kisebb) és őt kell hamarabb fürdetni és fektetni. Ha van rá mód, akkor a kicsi fürdetése után, amíg őt ágyba teszed, addig a nagyobbat fürdetheti az apuka. Ha azonban egyedül kell ezt megoldanod, akkor amíg a kicsi még nagyon kicsi, fürdesd meg, fektesd le (közben a nagy számára is legyen valamilyen fix program, amit eddig csinálhat, pl. esti mese nézés). A nagyobbak számára ez azért is jó, mert így este lesz egy kis közös anyával-apával töltött idejük, ami csak az övék – ezt nagyon szokták élvezni.

Amikor már nagyobbak (a kicsi biztonsággal ül, lehet a naggyal együtt fürdetni), akkor együtt fürödhetnek esténként, és egyszerre lehet őket lefektetni is.

Az altatást mindenki másként oldja meg, ez nagyban függ a gyerekektől is:

– Ha a nagyobbik gyerek a szülőkkel alszik, akkor maradhat ott a baba érkezése után is, ez neki is nagy lelki pluszt jelent. Ha van hely, akkor a kicsi is aludhat a szülőkkel egy szobában.
– Ha a nagyobbik gyerek rossz alvó, akkor semmiképpen ne költöztessük a szobájába a kezdetben gyakran felébredő kicsit, inkább kerüljön a szülők szobájába, amíg ki nem alakul a maga alvásritmusa.
– A két gyereket akkor költöztessük egy szobába, ha mindkettő jó alvó és nem fogják felébreszteni egymást, ellenkező esetben az egész éjszaka a visszaaltatásukkal fog eltelni.

Nincsen fárasztóbb annál, ha a nappali és az esti altatások is órákig tartó huzavonába torkollnak. Még, ha a nagyobbik gyereknél be id adtad a derekad és fél órákat ringattad, mire elaludt, addig a kicsinél ezt szinte lehetetlen végrehajtani, hiszen ott a nagy, aki közben szintén igényt tartana a figyelmedre. Sokat segíthet kezdetben egy hordozókendő, amibe belekötve aludhat a kicsi, amíg te a naggyal foglalkozol. Később pedig érdemes a kicsit az önálló elalvás felé terelgetni.

Az alvásidők kezdetben kaotikusan alakulhatnak. Az újszülött 2-3 óránként felébred enni, a nagy pedig 1-2x alszik még napközben, ezért úgy tűnhet, az egész nap szüntelen altatásból és etetésből áll. Szerencsére a kicsik rugalmasabban alkalmazkodnak, ezért érdemesebb inkább a nagy már meglevő napirendjéhez igazítani a napokat. A kicsi remekül elalszik a babakocsiban vagy kendőben, amíg a naggyal sétáltok vagy játszótereztek.
Nagyobb fejtörést szokott okozni, amikor a kicsi kétszer alszik napközben, a nagy pedig már csak egyszer. A nagy alvásideje szent, hiszen csak egy van belőle naponta, viszont a kicsinek is fontos az a két alkalom, amikor alhat. Ilyenkor érdemes úgy időzíteni, hogy a délutáni alvásidő egy része egy időszakra essen, így legalább mindennap egy rövid időszak csendespihenő jut anyának is 🙂

A szoptatás is némi előzetes szervezést igényelhet egy órákig nyammogó újszülött és egy örökmozgó 1-2 éves mellett. Egyrészt, ha még a nagy is szopik, vagy a várandósság alatt abbahagyta, de a testvér láttán, ismét kéri, nyugodtan lehet hagyni neki, ez számára lelki táplálék, a tejtermelésnek jót tesz és legalább nem kell azon aggódni, milyen bajba keveredik, amíg te a testvérkét szoptatod.
Érdemes jóelőre felkészülni a szopiidőre a nagyobbal is. Készíts a kezed ügyébe mesekönyvet, gyurmát, ceruzát és papírt, bábokat, kirakót vagy bármi mást, amivel szívesen játszik a kisgyerek, amíg te szoptatsz. Általában csak az első néhány alkalom szokott nehézkesen menni, utána megszokja a nagyobbik, hogy ilyenkor anya nem tud utána szaladgálni.

A napirend az első gyereknél még közös megegyezés kérdése, a kisebbeknek azonban már egy kicsit alkalmazkodniuk kell. Az iskolás-óvodás gyerek mellé érkezett kistestvérnek hozzá kell szoknia a család napirendjéhez is. Ha például a testvéreket minden reggel be kell vinni az iskolába/óvodába, és nincs rá mód, hogy a kicsi otthon maradjon, akkor elkerülhetetlen, hogy felébreszd és felöltöztesd őt is reggelente. És bizony az indulás idejébe bele kell számítani azt is, hogy a kicsi előtte még esetleg szopizik.

“Egyiknek sem vagyok elég jó anyukája”

Két picurral otthon néha azt érezheted, bármit csinálsz, nem elég jó, nem tudsz mindenki elvárásainak megfelelni, nem tudsz szétszakadni. A kicsi néha sír, mert nem tudsz azonnal rohanni hozzá, hiszen ott van közben a nagy, aki nyakig összekente magát és át kell öltöztetni. Néha pedig a kicsit kell egész nap tutujgatni, mert beteg és közben a nagyra nem jut elég időd, figyelmed. Rengeteg a sürgős teendő és nagyon sok a fontos, gyakran nem is tudod eldönteni, melyik a fontosabb. Ez sok energiát kivesz fizikailag is, lelkileg is.
A mindennapi “robot” 2 vagy 3 kisgyerekkel nagyon fárasztó, sokat segíthet, ha megpróbálsz minden napot kicsit színesebbé tenni valamivel. Egy kis változatosság vidámabbá teszi az életet mindenki számára. Például főzhettek valami különlegeset közösen vacsorára, kitaláltok estére egy közös családi programot, pl. közös séta este, elsétáltok egy távolabbi játszótérre, felfedezhettek új sétaútvonalakat, vagy elmehettek napközben kirándulni.

A lelkiismeretfurdalás szinte állandóan jelen lehet az életedben, ha egyszerre 2-3 kisgyerek igényeinek próbálsz megfelelni. Ne akarj tökéletes lenni mindenben, és ne akard bebizonyítani, hogy képes vagy mindenre egyedül. Semmi nem történik, ha csak kétnaponta főzöl, ha néha rendeled az ételt, vagy ha segítséget kérsz a takarításban. De akkor sem történik semmi, ha néha keresel valakit, aki vigyáz 1-2 órát a gyerekekre és pihensz egy kicsit. Ehhez nem kell feltétlenül nagymama vagy babysitter, anyukák egymás között is leszervezhetik, ki mikor vigyáz a másik csemetéire pár órára.

Az első nehezebb időszakok gyorsan elmúlnak és a kis kor különbséggel született gyerekek gyorsan összenőnek, hamarosan azt fogod észrevenni, hogy unatkozol mellettük 🙂 Addig is: kitartás!

Van néha bűntudatod a gyermekneveléssel kapcsolatos nehéz helyzetek miatt? Szoktad néha úgy érezni, hogy talán te rontottál el valamit? Itt tudok segíteni neked >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

38 Comments

  • Eszter

    2013. október 03. csütörtök

    Kedves Ági!

    22 hónapos kislányom mellé hazahoztunk egy újszülöttet (szintén kislány). A nagyobb egyik napról a másikra hisztissé, csapkodóssá vált. A kérdésem az lenne, hogy a lázadás és ellenkezés lehet olyan mértékű, hogy akár a biológiai szükségleteit is felülírja? Nem úgy eszik, ahogy korábban és eddig 6 óra ébrenlét után egy szó nélkül lefeküdt aludni, most viszont 8-9 órát is inkább ébren van, huzavona az altatás. Nehéz kezelni ezt egy újszülött mellett, van valami javaslatod, ami könnyíthetné?
    Előre is köszönöm.

    • Ildó

      2013. október 03. csütörtök

      Szia!
      Nálunk ugyanez volt, csak fiúkkal, és a nagyobbik már 2,5 éves volt. Kb. 2 hónapba telt, amíg rendeződött a helyzet. A nagyobbik, aki addig nyugodt, szófogadó, illedelmes, stb. volt, átváltozott egy nyugtalan, ideges, csapkodó, ingerlékeny rosszcsonttá. Mintha nem is ő lett volna…2 hónapba telt, amíg elfogadta a helyzetet, hogy anya a kicsivel sokat foglalkozik, és hogy pl. a kicsi nem várhat. Sokat segített, hogy rájöttem, hogy hiába okos, ügyes a nagyfiam, és pl. tudott addig egyedül játszani, tényleg az a helyzet, hogy a figyelmemet ismét rá is koncentrálnom kell, és pl. amint a kicsi elaludt, a naggyal rögtön mentem játszani, mesélni, beszélgetni. Plussz, amint a nyűgösködés, hiszti első jelét észrevettem, már nevetve huncutkodtam vele, jól megölelgettem, megpuszilgattam, valami jó kis kérdéssel eltereltem a figyelmét.
      Az első két hónap nem volt túl vidám, mint inkább feszült, de amint ezeket elkezdtem csinálni, szinte egyik napról a másikra visszarendeződött a helyzet. Próbáld ki, hátha neked is segít (az elején fárasztó volt a jókedvet, nevetést “elővenni” hulla fáradtan, de megérte és utána már sokkal könnyebb volt).
      Üdv, Ildó

    • Vida Agi

      2013. október 15. kedd

      Igen, ez bizony lehetséges a dackorszakban. Nem lázadásról van szó, csak szeretne több figyelmet kapni, és ezért nem hajlandó úgy csinálni a dolgokat, mint korábban. Próbálj minél több külön saját kis programot kitalálni neki, olyat is, amikor a tesó ott van, olyat is, amikor nem. Nem nagy dolgokra kell gondolni, de pl. amíg a tesó szopizik, addig a nagynak olvashatsz mesét vagy gyurmázhattok. Vagy amíg a kicsi alszik, addig a naggyal süthettek közösen sütit (bármi, amit szeret, aminek örül). És neki is kell most a sok összebújás, dédelgetés, jobban, mint eddig bármikor 🙂

  • Nelli

    2013. július 31. szerda

    Kedves Ági,

    Két iker kisfiam van, most 9 hónaposak. Kezdettől fogva gondok vannak az alvásukkal. 3 hónapos korukig nagyon hasfájósak voltak. Utána ez megszűnt, de jött a fogzás és a hozzátáplálás miatti hasfájás. Jelenleg ott tartunk, hogy este 9-10 között elalszanak. Az egyik (‘A’ baba:) ) hajnali 1-2 között ébred és megiszik kb 150 ml tápszert, majd olyan 5 körül megint kel és megint kb ugyan ennyit iszik. A másik (‘B’) első ébredése szintén 1-2 között van, de utána ő 2 óránként felsír és csak ivással tudom megnyugtatni (összesen éjszaka megiszik 200-250 ml tápszert). Ez összességében azt jelenti számomra, hogy 9 hónapja nem tudtam 2 óránál hosszabbat aludni egy huzamban (mert napközben sokszor felváltva vannak fent, így akkor sem tudok pihenni) és kezdek már teljesen kipurcanni. Másik gond, hogy a védőnő és a gyerekorvos szerint nem kéne éjszaka enniük, mert jó súlyban vannak.
    2800 és 2900 grammal születtek és 8 hónaposan már 8,7 és 9 kg-ok voltak. De egyáltalán nem kövérek, csak magasak és izmosak. Először arra gondoltam, hogy csak a foguk miatt nem tudnak aludni. De voltak nyugalmi hetek a fogzásban és még sem volt változás. Főleg a ‘B’ gyerek a problémás, mert ő szinte minden alkalommal éles sírással ébred és tényleg 2 óránként most már lassan 5 hónapja. Amikor jött nagyon a foga, akkor volt olyan éjszakánk, hogy 40 percenként keltem hozzá (írtam magamnak…).
    Párologtatunk is, mert kicsit száraz a levegő és arra is gondoltam, hogy esetleg kiszárad a szája és azért ébred fel.
    Próbálkoztam ( a gyerekorvos tanácsára) vízzel / teával, de egyik sem jött be. Egyszerűen hiába isznak belőle akár mennyit, addig nem nyugszanak meg, amíg nem kapnak tápszert. Azt meg képtelen vagyok hallgatni, hogy sírnak. Egyrészt nincsenek is teljesen ébren és így felkeltik egymást, másrészt képesek teljesen behergelni magukat a sírással. Egyszer megpróbáltam, hogy nem reagálok, de szörnyű volt és végül feladtam. Utána órákba telt megnyugtatnom őket a párommal.
    Nem maradt más ötlet, mint az éhség. De ez is kérdőjeles számomra.
    Kezdettől fogva kapnak tápszert is, 7 hónapos korukig kaptak anyatejet (igaz 6 hónapos koruktól már csak fejtem nekik, mert lusták voltak szopni). 4 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, de le is álltam vele 2 hétig, mert rendszerint szorulásuk volt. Aztán szépen lassan mindent bevezettem. Viszont a mai napig szorulásuk van (két nap után is csak kúppal volt széklet) miden olyan bébiételtől vagy tápszertől, ami rizsdarát, rizskeményítőt, vagy burgonyakeményítőt tartalmaz (szóval ilyeneket nem adok nekik). Érdekes viszont, hogy simán esznek olyan gabonapelyhet, amiben van rizs is és a főzeléket is krumplival sűrítem és semmi bajuk.
    A napi kaja menetrendünk:
    – 7-8 felé reggeli: tápszer (feljenként kb 150 ml — annak ellenére, hogy hajnalban ittak)
    — itt van egy alvás
    – 10-11 között gyümölcs (esetleg bele vmi gabonapép)

    – 1-2 között főzelék sajttal (~ 200 gramm / fő)(a sajtot most kezdtük el)

    — itt jön egy alvás
    -5-6 felé megint gyümölcs + gabonapép, ha délelőtt nem volt.

    – 8 körül főzelék hússal (~ 200 gramm / fő)
    – 9 körül (elalvás előtt) tápszer (150-250 ml)

    Számomra úgy tűnik, hogy sokat esznek, de mégis éhesnek látom sokszor őket. Nemrég elkezdtem bulátát adni nekik, ha látom, h már ennének, de még korán van a következő evéshez. A rosszabb alvó gyerek rosszabb evő is, sokszor kevesebbet eszik, mert minden jobban érdekli az evésnél. Lehet, hogy emiatt éhes is marad, de vacsorára mindig sokat eszik.

    Nem tudom, mit rontok el, vagy elrontok-e valamit, de találnom kell megoldást, hogy többet aludjanak egyhuzamban a fiúk éjszaka, mert így hamarosan végkimerüléssel visznek kórházba. Ja, azt még akartam írni, hogy a fogfájásra Osanit nevű homeopátiás bogyót adok nekik ha nagy a baj, ami valamennyire segít, de már volt olyan is 2x, hogy panadolt kellett adnom, mert annyira szenvedett az egyik gyerek.

    Válaszát előre is nagyon köszönöm! Sz.Nelli

    • Vida Agi

      2013. augusztus 08. csütörtök

      Szerintem nincs semmi gond azzal, ha éjjel még esznek 1-1 alkalommal 9 hónaposan. Ez nem a súlyon múlik, sőt, a nagyobb súlyú babáknak a tápanyagigénye is nagyobb. A nappali étkezések száma,mennyisége normális.
      Az “A”-babánál nem kell semmin változtatni. A “B” babát úgy tűnik, kicsit jobban megviseli a fogzás. Lehet, hogy neki az Osanit összetevői nem segítenek, a Viburcol kúpot lehetne megpróbálni helyette. És, ha ez sem segít, akkor az 1. ébredésnél vedd magad mellé és úgy aludjatok tovább.

  • Detti

    2013. április 28. vasárnap

    Kedves Ági!

    Kisfiam most 9 hónapos, egy szobában alszik a család, neki is van külön ágya. Nemrég derült ki, hogy újra állapotos vagyok. Decemberre várjuk a második babát. (a nagy akkor lesz 17 hónapos) Az első kérdés ami egyből felmerült bennem, hogy hogyan aludjunk!?
    Mi lenne a jobb megoldás?
    Ha mindenki egy szobában aludna? (bár tartok attól, hogy a nagy majd felébred a kicsire) Vagy most gyorsan szoktassuk át a külön szobára? (viszont akkor meg nagyon magányos lesz ha látja, hogy csak ő alszik egyedül)
    Vagy még a 3.-ik lehetőség, hogy a 2 gyereket összerakni egy szobába, mi meg a másikba, de az meg nagyon fárasztó lesz az etetések miatt.

    Szeretném kérni a véleményed.

    Előre is köszönöm!

    Üdvözlettel: Detti

    • Vida Agi

      2013. május 30. csütörtök

      Ez nagyon függ családtól és a gyerekektől is. Ha a nagy jó alvó, akkor aludhat egy szobában a testvérével, ha mindkettő rossz alvó, akkor viszont az a jobb, ha mindketten veletek alszanak. Azt is meg lehet próbálni, hogy a nagy külön szobába költözik még most, így mire megérkezik a testvér már hozzászokik az új szobához, nem érzi majd úgy, hogy ő kimarad valamiből.

    • Melitta

      2013. július 24. szerda

      Kedves Detti!

      Engedd meg, hogy megosszam veled a saját tapasztalatomat!
      Május végén született a kislányom, kisfiam márciusban volt 2 éves. Ő születése óta velünk aludt egy szobában, kiságyban. Úgy gondoltam, hogy két évesen még nincs itt az ideje nagy ágyra váltani, ahhoz meg, hogy másik szobába tegyük, nagyon sok mindent kellett volna átvariálni, és nem is biztos, hogy bevált volna. Ezért hosszas töprengés után a következőkre jutottam: a kisfiam maradt a saját helyén a saját ágyában (így legalább ez nem változott, ez számára is megnyugtató), és egy kölcsönbe kapott kiságyat tettünk be szintén abba a szobába, a kislányom részére. Jó is lett volna, ha a kisasszony ellenne benne, de “sajnos” nem szeret egyedül lenni… Így egyelőre velünk alszik, a mi ágyunkban, ami abból a szempontból viszont nagyon hasznos, hogy amikor éjszaka felébred, és enni kér, még mielőtt a férjem vagy a kisfiam felébredne, felébredek a szuszogására, és mellre teszem. Így férjemnek is nyugodt az éjszakája, nem holtfáradt másnap a munkahelyén, a kisfiamat nem kell éjszaka visszaaltatgatni, és a legtöbbször mi sem ébredünk fel teljesen, épp csak annyira, hogy elkezdem etetni, ő elkezd enni, aztán alszunk is vissza… 🙂 (sokszor nem is emlékszem reggel, hogy mikor vagy hogy etettem, csak abból tudom, hogy etettem, hogy nem öltöztem vissza… 🙂 ) persze ha már nem fog éjszaka enni, vagy kialakul, hogy kb. mikor (még azért minden képlékeny), szépen beköltözik majd a kiságyába. Remélem, tudtam segíteni! Jó babavárást! 🙂

  • Vica

    2013. április 06. szombat

    Kedves Ági!!Van egy négy éves és egy 20 hónapos kisfiam.Szeretnék tanácsot kérni abban, hogy hogyan szoktassam őket vissza a saját ágyukba, szobájukba.Mostanában nagyon sokat voltak betegek, hol az egyik, hol a másik, vagy épp mind a kettő és sokszor egy nagy ágyban aludtam velük, hogy tudjam őket figyelni, lázat mérni…Most már szeretném, ha külön aludnának.Ha el is alszanak a saját helyükön, akkor éjszaka vándorolnak.Még ez nem is lenne akkora baj, ha csak az egyik jönne!Van este mese, összebújás… és mégis éjszaka vándorolnak.Mit tegyek?A kicsinek most jöttek ki az őrlőfogak(alul-felül szinte egyszerre) , meg is szenvedte!!A kicsi ha elalszik fél 9-9 körül, akkor biztos, hogy 3/4 11-11 körül kiabál és utána elindul hozzánk, a nagyobbik csak átsétál, de ő később!!Szeretnék ebben segítséget, tanácsot kérni, mert már nem tudom, mitévő legyek!!!
    Köszönöm előre is a válaszodat!!!
    Üdv.:Vica

    • Vida Agi

      2013. április 21. vasárnap

      Teljesen normális, ha egy kisgyerek éjjel néha átvándorol a szülőkhöz. Ez természetes igényük, így érzik magukat biztonságban. Idővel kinövik majd. Károsabb mindenáron erőltetni a saját szobában maradást, mint megvárni, amíg magától rendeződik a dolog.

  • mswic

    2013. március 25. hétfő

    Kedves Ági!
    Nekem olyan problémám lenne,hogy most lesz 20.án 1 éves a fiam. Elég akaratos kisfiú ami eléggé megtépázza az idegeim. Ha valamire nemet mondok pl.: nem állunk fel a székre stb a nem szó hallatára azonnal üvölt. Ezen kívül ha csak egy percig nem rá figyelek azonnal hisztizik. se mosogatni se főzni se semmit nem tehetek. Egyedül nem játszik csak ha ott ülök mellette és adogatom a játékokat. Nekem nem is kell játszani csak ott lenni. Mindenkitől hallom hogy én rontottam el,de nem tudom hogy oldjam meg. Még sose volt tőlem távol,vagy nem vigyázott rá 10 percnél tovább senki addig is a konyhába szaladtam ki! Viszont szeptemberre várom következő gyermekünk és nem tudom hogy fogjuk ezt viselni ha Gergő mozdulni se hagy. Ráadásul nagyon lusta,vagyis csak az evés-ivásban. Mindent szépen csinál akár egész lakótelepet körbesétálj ha kell. de kanállal enni se akar csak üresen rágcsálja de inkább nem eszik ha nem etetem meg. maszatol de kb 2 félfalatot eszik (mert a többi rajta landól). szépen iszik már mindenből bár két hónapja az utolsó kortyot mindig kiköpi amit nem értek. De inni se iszik magától se cumisüvegből se csőrőspohárból,se semmiből. Odahozza ha szomjas de ő nem fogja meg ivás közben. Napközben sport kupakos 3dl üvegből (kis janás ásványvizes üveg) iszik. de azt is csak hozzám vágja ha szomjas. Hogy szoktassam önállóságra? nagyon okos baba ha kérek valamit odahozza megkeresi,ha kimegyünk sétálni akkor pedig őnnálló nagyon. 8 hónapos kora óta nem használunk babakocsit. ami jónak tűnt de most már annyira feszegeti a határokat hogy séta közben nem fogja meg a kezünket és arra megy amerre akar. a eltávolodunk jelszóval ott hadjuk (persze nem) de 60-70 méternél se érdekli hogy nem vagyok vele. így nehéz a haladás. Ezen hogy tudok változtatni? próbálok teret adni neki de egy babakocsit rángatva szeptembertől nem tudok 60-70 métereket rohanni utána. Kicsit félek nem fog menni két gyerekkel. Köszönöm előre válaszod!

    • Vida Agi

      2013. április 20. szombat

      Szeptemberig még sokat fog változni, önállósodni ő is. És neked is változni kell kicsit. Ő nagyon akaratos, te pedig néha engedsz az akaratának, hogy ne legyen üvöltés. De nem neki kell irányítania téged, hanem neked kell vezetned őt. Ha nem tudsz menni, mondd neki, hogy várjon kicsit. Ha kimész a konyhába, hagyd nyugodtan egyedül játszani. Ha akar, menjen utánad, de ne te rohanj mindig. Javaslom ezt a tanulmányomat, sokat segíthet: http://www.kismamablog.hu/onallosag-fejlodese

  • Balazs Annamaria

    2013. március 15. péntek

    Kedves Agi!
    Armin fiam 8 honapos,sajnos keves idejig szoptattam mert nem volt tejem,es eleg hamar ratert a szolid etelre.Egy par napja (pontosabban 5 napja)nem akar elfogadni semmi kajat meg a kedvenceit sem a reggeli muzlin a napi joghurton vagy gyumolcson kivul semmit,na persz az elalvas elotti tejet.Mar nem tudom hogy hol all a fejem es nem tudom mit tegyek?Mit tanacsolsz?Elotre is koszonom.

    • Vida Agi

      2013. március 21. csütörtök

      Valószínűleg jön a foga vagy beteg lesz (nézd meg nem piros-e a torka) és ezért nem esik neki jól minden étel, ez normális.

  • Timcsi

    2013. március 13. szerda

    Kedves Ági!
    Először is szeretném megköszönni ezeket a praktikus tanácsokat! Jól fog jönni pár hónap múlva!
    Nekem lenne egy kérdésem. Tudom, hogy nem teljesen ide kötődik, de úgy gondolom te tudsz nekem ebben a legjobban segíteni.
    Szóval augusztus elején fogom megszülni a második babámat. A kislányom viszont csak 18 hónapos lesz ekkor. Még soha, pár óránál többet nem voltunk távol egymástól, ezért nem tudom, hogy mi lenne a legjobb megoldás, amíg én kórházban leszek a picivel. Behozzák e hozzám látogatóba vagy inkább csak akkor találkozzunk, ha hazajöttünk a kórházból? Mit javasolsz? Melyik megoldás lenne a legjobb. Egyáltalán ilyen pici korban megmaradna benne, hogy kb. három napig nem találkoztunk? Apa, nagymama és a testvérem itt lenne vele. Napközben biztos jól eljátszanának, de este biztos észrevenné, hogy nem vagyok, mert eddig csak négyszer fordult elő, hogy nem én raktam le aludni. Tényleg és ezt elrontom, hogy mindig én fektetem a lányom? Jobb, ha gyakrabban hagyom a férjemre az alatatást?
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Nem kell aggódni, a gyerekek jobban szokták ezt viselni, mint amennyire az anyukák aggódnak miatta 🙂 Lehet azt is csinálni, hogy ő addig otthon van, de azt is, hogy ő addig a mamánál “nyaral”. A kórházba jobb, ha bemegy, találkozik veled, megmutatod neki a babát, elmondod, hogy mikor mész haza stb. Előtte meséljetek sokat erről, mesébe szőve azt, mi történik a nagytestvérrel, ha kistestvér születik, így nem lesz ismeretlen neki a dolog (az Anna, Peti-ből a Kistestvér születik című kifejezetten alkalmas erre)

  • mswic

    2013. március 11. hétfő

    Kedves Ági!
    Nekem olyan problémám lenne,hogy most lesz 20.án 1 éves a fiam. Elég akaratos kisfiú ami eléggé megtépázza az idegeim. Ha valamire nemet mondok pl.: nem állunk fel a székre stb a nem szó hallatára azonnal üvölt. Ezen kívül ha csak egy percig nem rá figyelek azonnal hisztizik. se mosogatni se főzni se semmit nem tehetek. Egyedül nem játszik csak ha ott ülök mellette és adogatom a játékokat. Nekem nem is kell játszani csak ott lenni. Mindenkitől hallom hogy én rontottam el,de nem tudom hogy oldjam meg. Még sose volt tőlem távol,vagy nem vigyázott rá 10 percnél tovább senki addig is a konyhába szaladtam ki! Viszont szeptemberre várom következő gyermekünk és nem tudom hogy fogjuk ezt viselni ha Gergő mozdulni se hagy. Ráadásul nagyon lusta,vagyis csak az evés-ivásban. Mindent szépen csinál akár egész lakótelepet körbesétálj ha kell. de kanállal enni se akar csak üresen rágcsálja de inkább nem eszik ha nem etetem meg. maszatol de kb 2 félfalatot eszik (mert a többi rajta landól). szépen iszik már mindenből bár két hónapja az utolsó kortyot mindig kiköpi amit nem értek. De inni se iszik magától se cumisüvegből se csőrőspohárból,se semmiből. Odahozza ha szomjas de ő nem fogja meg ivás közben. Napközben sport kupakos 3dl üvegből (kis janás ásványvizes üveg) iszik. de azt is csak hozzám vágja ha szomjas. Hogy szoktassam önállóságra? nagyon okos baba ha kérek valamit odahozza megkeresi,ha kimegyünk sétálni akkor pedig őnnálló nagyon. 8 hónapos kora óta nem használunk babakocsit. ami jónak tűnt de most már annyira feszegeti a határokat hogy séta közben nem fogja meg a kezünket és arra megy amerre akar. a eltávolodunk jelszóval ott hadjuk (persze nem) de 60-70 méternél se érdekli hogy nem vagyok vele. így nehéz a haladás. Ezen hogy tudok változtatni? próbálok teret adni neki de egy babakocsit rángatva szeptembertől nem tudok 60-70 métereket rohanni utána. Kicsit félek nem fog menni két gyerekkel. Köszönöm előre válaszod!

    • Vida Agi

      2013. április 01. hétfő

      Nem rontottál el semmit. A szeparációs szorongás időszakában van, ez olyan se veled, se nélküled állapot. Jó hír, hogy szeptemberre már nyoma sem lesz.
      Önállóság: ne a kanállal evést erőltesd, adj neki olyan ételeket, amit kézzel felcsipegethet, kanállal csak sokkal később szokott sikeredni az evés, de csipegetni 1 évesen már jól szokott menni. Javaslom az önállóság fejlődéséről írt tanulmányomat, ott bővebben is írtam erről a témáról: http://www.scribd.com/doc/57118659/onallosag-fejlodese

  • Márta

    2013. március 07. csütörtök

    Kedves Ági,

    Rászántam magam, hogy szakértő véleményét kérjem ki, mert teljesen tanácstalan és kimerült vagyok.

    A nagyobbik lányom 3 éves volt januárban. Pici kora óta rosszul alszik, sosem aludta át az éjszakát, mindig voltak gondok, de igazán nagy gondok úgy másfél éves korában kezdődtek, mert akkor volt hogy óránként sírt hívott magához, alig aludtunk. Aztán voltak jobb és rosszabb időszakok.

    Mikor megszületett mellettünk aludt, aztán az ágyunk mellett a kiságyban, 1 éves kora körül került át a másik szobába a kiságya, de akkor mi is oda költöztünk. Egy ideig nem is volt baj, többször felébredt éjszaka, de összességében kibirható volt. Aztán várandós lettem a másik babánkkal és épp akkor fordult meg a nagyobbiknál is az alvás. Nagyon rosszul kezdett aludni, mint már említettem.
    A férjem éjszaka dolgozik, én pedig nem tudtam vele aludni, mert annyit ficánkolt éjjel. Volt hogy kipróbáltuk, de többször megrugta a pocakom.

    Így ment ez a rosszúl alvás, sokszor le sem akart feküdni az ágyába, velünk akart aludni. Pedig akárhányszor szólt én mentem oda hozzá, volt hogy éjjelente 5-6x, de vele aludni semmiképp sem szerettem volna, nem is tudtam, főleg mikor már nagy volt a pocakom.

    Aztán mikor megszületett a kissebbik gyermekem, akkor sem javult a helyzet. Most sem tud aludni, sokszor felsír, odahív magához, én odafekszek, de kell a másikhoz is menjek, mert ő is van hogy felébred, itatnom kell ,stb.

    Amúgy most úgy alszunk hogy matrac van az ágya mellett, ott alszik a férjem míg éjjel munkába indul. Aztán én fekszek mellé többször is éjjelente.

    Az éjjel összesen 3 órát aludt, azonkívül csak forgolódott, nyöszörgött, nézelődött a sötétben. És ilyen sokszor előforul, igazából az a ritka ha alszik 7-8 órát, azt is több részletben…

    Napközben is sokszor elég szeszélyes, sokszor van hangulatváltása. Nehezen játszik el egymaga, de ez így van már pici kora óta. Szeret a figyelem központjába lenni, nem igazán tűri ha nem rá figyelnek, nem vele foglalkoznak.

    Amúgy nem jár oviba még, este nem kap édességet (napközben sem nagyon), kakaót, csak meleg tejet. Nem tv-zik sokat, napi 1-1.5 órát összesen átlagban, a téli hónapokban, de van hogy egyáltalán. Próbálunk vele kimenni minden nap, hogy kifáradjon, játszon a levegőn.

    Kérlek segíts! Félek hogy komolyabb baj van… Erdéyi vagyok, és itt nem foglalkoznak az ilyesmivel csak legyintenek, de ha Debrecenben tudsz orvost akihez fordulhatunk, akkor kérlek írd meg.

    Köszönöm!

    Márta.

  • Alexandra

    2013. március 04. hétfő

    Kedves Ági!

    Két kisfiam van, egy 3 éves illetve egy 15 hónapos.Hamarosan tervezünk újabb kistestvért. A problémám az, hogy a nagyot szeretném óvodába járatni, de a körzetes óvoda főút mellett van, szmogos, zajos. A védőnő szerint “nem vészes”, mert a kert az épület mögött van, így árnyékolja a kipufogófüsttől.
    Az óvónők, hiába fullasztó a levegő, emellett a főút mellett viszik a gyerekeket nap, mint nap. Lenne más lehetőség, a párhuzamos utcában,ott nincs forgalom, de a járda keskeny, így az óvónők a kényelmesebb utat választják.
    Tudom, hogy a fiamnak szüksége lenne a gyerektársaságra. Otthon nagylegény a kistesóval, de idegen gyerekekkel félénk, visszahúzódó. Biztosan fejlődne a személyisége azáltal, hogy egy lesz csak a sok közül.
    De nem tudnám elviselni, hogy ebben a bűzben legyen, és az egészsége károsodjon!
    A kérdésem az, hogy árt neki, ha még egy évig itthon marad? Talán addig el tudnánk költözni, és a tesvére(i) is itt van gyermektársaságnak.
    Miért lenne rosszabb négyévesként lenni az óvodában először, mint háromévesként?
    Lehet, hogy a merev regulák miatt- itt is 3 nap a beszoktatás- jobb is, ha érettebb fővel megy…
    Mi erről a véleménye?

    Köszönettel:

    A.

    • Vida Agi

      2013. március 13. szerda

      Egyáltalán nem árt neki! Sok szakember szerint a gyerekeknek csak 4 éves kortól van szükségük rendszeres gyermektársaságra és közösségre. Természetesen attól még lehet gyerekek közé vinni, játszótérre, játszóházba, ahol ismerkedhet a korabeliekkel, gyerekekkel. Semmi baja nem lesz, ha még nem megy óvodába, ha nem muszáj.

  • anita

    2013. március 03. vasárnap

    Kedves Ági!

    Nálunk nem kettő, hanem három kisgyerek éjszakáját kellene valahogy össze raknunk és most nagyon mély ponton vagyunk!Van egy 3,5 éves és kettő 17 hónapos fiam.
    AZ ikrek nyáron átköltöztek a nagy szobájába, mert csak két szoba van.Az egyik iker -Boti jó alvó volt, apa ment hozzá és leszokott az éjszakai ciciről utána szinte mindig végig aludta az éjszakát. Kb. 2 hónappal ezelőttig. Amióta megébred és 2-3 órát fent van, ordít a cici után, így hogy végre aludjunk már kap!
    A másik iker-Levi pedig sajnos a kezdetektől olyan visítást rendez, ha nincs mellettem és nem kap cicit éjjel, hogy arra mindenki felébred.
    Mivel éjszaka kb.6-8 alkalommal kel, plusz most már a másik és a nagyobbik is jön közénk éjszaka már hulla fáradtak vagyunk!
    Levi már mellettem alszik kb. 10 hónapos kora óta.
    Este lefekvéskor ciciznek az ikrek azon alszanak el. Majd letesszük őket az ágyukba és Levi kb. fél óra múlva már ordít és csak a cicin nyugszik meg, befekszik mellém. Mondanom sem kell, hogy semmit nem tudok már este se csinálni, a házaséletről nem is beszélek, mert olyan nincs! Kb. fél / óránként innentől kezdve kel a kis srác. Oda fordulok adok cicit és alszik is vissza, de ha nem, akkor olyan éles/sikító hangon visít, hogy sajnos még a szomszéd is hallja, így nem merjük megpróbálni a két másik gyerek mellé betenni. Pedig a nagyobb jó alvó, nem kel fel rá, csak hajnalba kel, akkor jön közénk és alszik tovább (ezzel nincs bajom).
    Na most odajutottunk, hogy a másik ikrem is kel éjszakánként és nem tud vele mit kezdeni apa, így sokszor éjjel egyszerre kettőt szoptatok amitől már ki vagyok!
    Őszintén szólva imádtam szoptatni, de mostanra elég lett, már nem igazán akarok, nem esik jól (szeretnék végre legalább 2-3 órát egyben aludni, nem is egy éjszakát). Nem tudom, hogy szoktathatnám le őket, így hogy egyszerre ketten vannak. Fogalmam sincs mit csináljak! Ráadásul egyedül kellene megoldanom, mert apának még éjjel is kel dolgoznia itthon, ahhoz hogy ennyi fiút etetni tudjunk:)és ha még közben gyereket altat, akkor nem tud bemenni dolgozni.
    Igazából kellene egy megerősítés, hogy nem lesz lelki bajuk, ha egyszer csak nem adok nekik cicit. Meg azt sem tudom az esti cici helyett akkor hogyan altassam el őket egyedül, mert a nagyot apa altatja?Hogyan altassam el őket a szobában miközben ott apa mesél a nagyobbnak?
    Jaj, a nagyobbal sokkal könnyebb volt…
    Nagyon nehéz az ikres élet!!! Nekem összehasonlítási alapom is van!!! És bizony nekem is volt már, hogy fogalmam sem volt melyiket büfiztettem mikor kicsik voltak, mert fáradt voltam és egyszerre kettőt nem tudtam!
    Mit tanácsolsz, hogy álljak hozzá a cici leszoktatáshoz, egyszerre kettőnél?
    Bocsánat, hogy hosszú lett! Előre is köszönöm a választ!

    • Vida Agi

      2013. március 13. szerda

      Ebben a korban sok minden okozhatja az éjszakai gyakori felébredést. Nem a cici a hibás! Nagyon jó dolog és gratulálok hozzá, hogy még mindig szoptatod őket, emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod, a legjobbat adod nekik. A sok ébredést nem ez okozza, hanem valami más, az, hogy cicivel alszanak vissza, azért van, mert ezt szokták meg, de nem emiatt kelnek. Mi miatt ébredhetnek akkor? Például azért, mert most bújnak a kisőrlők és a szemfogak (ezen homeopátiás szerekkel vagy ha nagyon fáj neki, nappal is dörzsölgeti, duzzadt az ínye akkor egy kiskanál Nurofent lehet adni éjszakára). De az is gyakori, hogy a nappali sok élmény miatt alszanak nyugtalanabbul, ezen este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea segíthet, vagy a Mesélő Hold nevű illóolaj, amit a szobájában párologtathatsz.

  • Andi

    2013. március 02. szombat

    szia Ági!

    egy kicsit eltér a kérdésem ettől a témakőrtől, akár új téma is lehetne…
    mi még csak tervezzük a második baba érkezését. illetve a fiúnk születése előtt eleve két gyerkőcöt szerettünk volna kis korkülönbséggel. most viszont már nem vagyunk biztosak abban, mikor érkezzen a testvér. Levente 9 hónapos, és nagyon szeretjük. nem tudjuk elképzelni, hogy tudnánk-e egy másik babára is ennyi időt, energiát szánni. elvben viszont mindketten úgy gondoljuk, hogy jobb testvérnek lenni, mint egykének. nem vagyunk már “fiatalok”,részben ezért is szerettünk volna hamar 2. babát.
    a másik dolog, ami engem zavar, az az én ellenérzésem a szüléstől. Levente születése után úgy éreztem, hogy nem is volt olyan szörnyű,(igaz a 34. héten elfolyt a magzatvizem, és császármetszéssel született meg a fiúnk, teljesen egészségesen) ahogy viszont telik-múlik az idő, annál inkább idegenkedek az újabb terhesség gondolatától is. szerinted mi alapján vállaljuk a 2. babát? észérvek alapján, és majd úgy is kialakul, vagy igenis, vegyük figyelembe az érzéseinket, és várjunk még?
    mi az előnye a hátránya a kis és a nagyobb korkülönbségnek testvérek között?
    köszönöm előre is a válaszod!
    Andi

    • Vida Agi

      2013. március 13. szerda

      A kis vagy nagy korkülönbség előnyeiről és hátrányairól itt írtam: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/korkulonbseg

      Ha tartasz a várandósságtól, szüléstől, javaslom, hogy keress meg olyan szakembert, aki még előtte segít rendezni az előző várandóssággal és szüléssel kapcsolatos élményeidet, pl. egy dúla sokat segíthet ebben (javaslom Lénárd Orsi oldalát: http://www.lenardorsi.hu)

  • moni

    2013. február 27. szerda

    Kedves Ági!
    Nagyon megörültem a cikknek, de azután kicsit elszomorodtam: az elején említed az ikreket, de végülis a nagy része nem nekik szól:( 5 hónapos ikreim vannak és valóban az élet főként a logisztikán múlik. A számomra a legnagyobb stressz az esti fürdés, amit mindig egyedül csinálok. Sajnos arra még nem tudok megoldást, hogy hogyan fürdessem és etessem meg őket este úgy, hogy valamelyikük ne ordítson, mert már éhes vagy türelmetlen.
    Van esetleg erre ötleted? Köszönettel: Moni

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Fürdetés: szerencsére hamarosan akkorák lesznek, hogy már együtt egyszerre is fürödhetnek majd. Addig azt teheted, hogy megfürdeted az egyiket, addig pihenőszékben veletek lehet a másik, vagy járókában játszhat, aztán amíg fürdik a másik, a kiságyban játszhat a másik. De ha be tudtok szerezni fürdetőkarikát vagy fotelt, akkor egyszerre ketten is fürödhetnek a nagykádban. Odakészítesz egy hordozót a kád mellé, kiveszed az egyiket, becsomagolod törülközőbe, beteszed a hordozóba, aztán kiveszed a másikat is és viszed őket öltözni. Amíg az egyik öltözik, a másik a hordozóban lehet. Sajnos ilyenkor óhatatlanul is előfordul, hogy az egyik nyűgös, amíg a másikkal foglalkozol, emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod, nem tudsz a kettőnek egyszerre megfelelni.

  • Rónaszéki Linda

    2013. február 25. hétfő

    Kedves Ágnes!

    Kisfiam február 15-én volt 1éves, jókedvű,mosolygós és igen eleven gyermek, mondhatni fáradhatatlan és rossz alvó.
    5hónapos korában 1-2ébredéssel átaludta az éjszakát (a saját ágyában), ekkor még szoptatás és karban tartás után sikerült lefektetnem. Az esti játék,ének stb. rutinszerű volt, úgy érzem, minden szokást kialakítottunk. Szépen aludt, noha nappal elválaszthatatlanok voltunk, gyakorlatilag őriztem a gyermeket…
    Egy nyári megfázás után férjem jobbnak látta a nehéz elaltatásnál, ha velem marad a nagyágyban és persze így is maradtunk. Még mindig szoptatok és a fiammal alszom, illetve aludnék, de hol a foga miatt, hol a kíváncsisága miatt(mindig talál6ó indok a neten) megébred, éjszakánként 5ször6szor, automatikusan rágja a mellem(ami már nagyon fájdalmas, mivel6foga van) és hiába próbálkozom simogatással, megnyugtatással, követeli a mellem és másképp nem alszik vissza. Emelgetni, cipelni 10kilósan nagyon nehéz. Amúgy is egyre élénkebbé teszi.
    (A szabadban babakocsiban 2órát is alszik mélyen….)
    Annak idején megrendeltem az Ön cédéjét, de nem történt semmilyen változás a dologban.
    Nem szeretnék sérülést okozni neki, igénylem én is a közelségét, de több hete nem alszom és férjem, aki külön szobában alszik nem partner a leszoktatásban, egyedül próbálom egyelőre nappal kiságyba rakni altatás után, de ez még csak próba…sajnos még kudarc…felébred egyből, szoptathatom újra.
    A fogzás miatt talán egyre kevesebb ételt eszik, és többet szopik, így nem apad a tej..
    Ősszel szeretnék visszamenni dolgozni, de így esélyem sincs rá.
    A környezetemben lévő szoptatós anyukák ugyanígy vannak a problémával, pedig már 2éves múlt gyermekük…
    Mit ajánl?

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Az együttalvó babák általában éberebben alszanak, mert anya ottvan velük és félálomban tudnak szopizni. Ha átszoktatod saját szobába saját ágyba, akkor az mindenképpen sírással és ellenkezéssel jár majd kezdetben. Ha kitartó és határozott vagy és következetesen ugyanazzal a módszerrel altatod vissza akármi is történik, idővel megszokja majd.

  • Kiki

    2013. február 22. péntek

    Kedves Ági!
    Nagyon örülök én is ennek a friss bejegyzésnek. A mi kislányunk most 11 hónapos és mire 1,5 éves lesz, meg fog születni a kistesója. Kis lakásban élünk, ahol papírvékonyak a falak, ezért szeretnénk rendezni az alvási nehézségeket, mire az új családtag megérkezik. A védőnő tanácsára lassacskán szoktatjuk le a pici lányt a szopizásról. Most már csak éjjelente keresi a cicit, de sajnos ettől nem tud eltekinteni. A fő gond: Egyedül elaludni nem tud, minden törekvésem ellenére (nem szopizás közben alszik el, hanem szopizás után az ölembe eszem és akkor; utána a kiságyába kerül). Olvastuk az Aludj jól gyermekem! c könyvet is, és tegnap éjjel ki is próbáltuk, aminek hosszú sírás lett az eredménye, majd a pici lány újra a karomban aludt el. Nap közben az erkélyen álló babakocsiban alszik el, de ha jön a nyár, ez a módszer sem fog működni a nagy meleg miatt. Nem tudom, mit tegyünk, hogy megtanítsuk aludni a kis gyöngyöt. Remélem tudsz valami csodaszert! KÖszönöm előre is a válaszodat. Üdv, Kiki

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Csodaszer nem létezik. Az olyan módszerek, mint az Aludj jól gyermekem! sem csodaszerek, a legtöbb baba először bizony úgy reagál rájuk, mint a kislányod: tiltakozik. Ha kitartóan csinálod és nem engedsz neki akármennyire is sír, akkor idővel megtanulja.
      Én azt tanácsolom, hogy várj még ezzel. Semmi nem történik, ha cicin alszik el nappal és este, ha így gyorsan el tud aludni. Semmi nem történik, ha még akkor is így alszik el, ha már megszületik a testvére (és akkor sem történik semmi, ha ketten egyszerre szopiznak, ez a tejtermelésnek is jót tesz és a testvér érkezése okozta szorongást is enyhíti). Valamennyi segítséget minden gyerek igényel az elalváshoz, miért lenne gond, ha ez a cici?! Addig azonban még sok-sok hónap eltelik majd és ő is sokat változik. Ebben a korban fél év rengeteg! Lehet, hogy mire megszületik a testvér már egyáltalán nem fogja a cicin alvást kérni, hanem elalszik majd más módon is. 11 hónaposan még természetes, ha igényli a szopizást, nem kell leszoktatni, idővel magától is elhagyja majd.

  • Gyula

    2013. február 22. péntek

    Üdv.
    Kérdezni szeretnék.
    Van egy másfél éves fiúnk és egy most született 3 hetes lányunk. A fiúnk nagyon jól fogadta a hugit,de mostanában hirtelen egyik pillanatról a másikra rájön olyan dolog,hogy odamegy a kiságyhoz,meghúzza a baba haját,vagy éppen torkaszakadtából visít,vagy mérgesen azt hajtogatja nem,nem,nem. pl. ül a tv előtt és egyszercsak feláll és ezt teszi.
    Ez szerinted minek tehető be vagy mi válthatja ki?
    Köszönöm válaszod!

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Ez normális reakció a részéről. Eddig ő volt a középpontban, most minden megváltozott és a tesó kapja a legtöbb figyelmet. Meg kell tanítani rá, mit nem szabad csinálni a testvérrel, de még ennél is sokkal fontosabb, hogy rengeteg időt, figyelmet kell adni a nagynak is, játszani, beszélgetni vele, elvinni sétálni, külön programokra, amikor a testvér nincs ott, és persze minél több testközelséget, szeretetet adni neki 🙂

  • Judit

    2013. február 21. csütörtök

    Kedves Ági!

    Nagyon örültem a cikknek, mert hozzánk is hamarosan érkezik a kistesó és 1,5 év korkülönbség lesz a gyerekek között.
    A kezdeti óriási önbizalom után már egyre inkább félek, hogyan fogom megoldani a nappalokat, amikor csak egyedül leszek velük itthon.
    A maratoni szoptatás alatt elképzelni sem tudom, mit fog csinálni a fiúnk. Nagyon igényli a figyelmem, szereti, ha együtt játszunk, de ez teljesen természetes.
    A házimunkát és a főzést akkor tudom megoldani, amikor ő napközben alszik.

    Valahogy úgy terveztem, hogy a kicsi fog majd “igazodni” a már bevált napirendünkhöz, de valószínűleg amint megszületik az elképzelés borulni fog. 🙂
    Azért én reménykedek és lelkesen olvasom tovább a cikkeket, mert sok-sok hasznos információt kaptam már Tőled!

    • Vida Agi

      2013. február 25. hétfő

      Én se tudtam elképzelni, de előbb-utóbb sikerülni szokott a nagynak az alkalmazkodás az új körülményekhez.

  • Sz. Márti

    2013. február 20. szerda

    Kedves Ági!
    Nagyon örültem ennek a cikknek, mert pontosan ilyen helyzet előtt állok, 3 hónap múlva megszületik a kislányom a most 17 hónapos kisfiam mellé, és már most mindenki riogat mindennel, de mi így terveztük, és én már nagyon várom az új kihívásokat. 
    Mindenesetre egy kérdésem lenne az éjszakai alvással kapcsolatban két gyerkőc esetén, ugyan utaltál rá a cikkben is, de kicsit bővebben is kíváncsi lennék a véleményedre.
    Jelenleg nálunk úgy zajlanak az éjszakák, hogy a fiunk a szomszéd szobában lakik, de éjjel egyszer felébred, akkor átjön hozzánk (vagy áthozzuk, ha nem indul el magától), és így nyugodtan alszunk reggelig mindhárman, ha megébred, csak hozzábújik valamelyikünkhöz, és már alszik is tovább. Ez így nekünk nagyon kényelmes is, és persze nagyon szeretjük is, hogy ilyen összhangban élünk hárman. Viszont helyhiány okán is a hugica a mi szobánkban lesz elhelyezve egy jó darabig (terveink szerint kb. 1-1,5 éves koráig, amikor már egy szobába költöztethetőek), gyakorlatilag az ágyunk mellett lesz az ágya, és a mi nagyágyunkban is fogom szoptatni (fotel vagy ilyesmi már nem fér be). Szóval a kérdésem az, hogy szerinted ez az állapot, hogy a kisfiunk gyakorlatilag kb. éjféltől általában velünk alszik, mennyire lesz zavaró? Egész pontosan nem hiszem, hogy a picinek zavaró lenne, inkább a fordított helyzettől tartok, hogy a fiamat fogja zavarni a pici, ha felébred éjszaka (pelenkázás, szoptatás a nagyágyban stb.). Szerinted próbáljuk visszaszoktatni a fiamat a saját ágyába (ott is alszik azért, csak azért többször felébred éjjel), bár őszintén szólva ezt nem nagyon szeretnénk – vagy mi legyen a megoldás? Amúgy nappal szépen alszik a fiam a saját ágyában egyedül, nagyon szereti azt is. Köszönöm előre is a válaszodat!
    Üdvözlettel: Sz. Márti

    • Nóra

      2013. február 22. péntek

      Kedves Márti!

      Én másfél hónapja szültem meg az akkor 18 hónapos lányom mellé a kisfiamat. Nagy lányom még szopizik és a nagy ágyban alszik és mostmár a kicsi is. Az első egy másfél hét volt kritikus. Akkor minden kis nyöszörgésére felébredt. Mostmár semmire szinte. Tegyük hozzá, nálunk apuka nincs a képben így kicsit több a hely az ágyban, de szerintem úgy is működne. Ne legyen kétséged és akkor menni fog… Én mindig ezt az elvet követem, és működik! A nagy fiadnak szüksége lesz arra a kis plusz lelki táplálékra (ahogy V. Ági is írja a cikkekben) amikor veletek alszik. Én drukkolok nektek és nem lesz semmi gond!
      Ja és ne hallgass senkire!!! Hallgassatok az ösztöneitekre, ha eddig jó volt és működött ezután is fog!