Kedves Ági!
Kislányunk 3 éves múlt októberben.
Másfél éve költözünk új lakásba,ahol kezdetektől a szobájában aludt egyedül. Az esti rituálé kezdetektől ugyanaz,vacsi,fürdés7-8 között,mese olvasás,éneklés-összebújás,kimentem a szobájából,ezek után ő mindig szépen elaludt egyedül. Bár sose volt az az 5 perc alatt elalvó típus,mindig kellett neki fél óra,mig megtalálta a helyét. Ez mára van 1 óra is…
A problémám, hogy kb 4-5 hónapja egyik napról a másikra nem akart kiengedni a szobájából,keservesen sírt,azt akarta hogy maradjak mellette,míg elalszik. Pár alkalommal maradtam, aztán próbáltam tőle kérdezni, hogy miért nem akar egyedül maradni,hisz eddig olyan ügyesen,szépen aludt el, de nem igazán válaszolt rá, nem beszél róla. Azt hogy fél e valamitől,vagy megijed e, nem akartam kérdezni,nem akartam a szájába adni. A szobájába amugy nincs vaksötét, nem is szerettem volna sokáig maradni,elkezdtem tőle egyre távolabb lenni,de csak az ajtaja elé jutottam, ott várom meg mig elalszik. Ezzel megelégszik,de igy is sokszor kiszól, hogy ott vagyok e…. A kimegyek a nappaliba,ő utánam jön,visszaviszem,megint kijön,megint visszaviszem,de nem szólok hozzá stb. módszer nem igazán vált be,üvöltött mint a sakál 🙂
Ehhez még társult ezzel ezzel egyidőben, hogy rendre felkel éjfél-1 között, és vagy csendben átsétál közénk tovább aludni, vagy (ami gyakoribb) hangosan sír, amig oda nem megyek (az apukáját ilyenkor valamiért nem viseli el) és jönni akar az ágyunkba. Elég ritka hogy végig alussza az éjszakát a szobájában.
Vajon már megszokásból kel fel, vagy tényleg van valami baja,rossz álom,félelem??
Amugy édes,okos,ügyes,pici korától önállósodni vágyó kiscsaj. Ez a 2. éve a bölcsibe,ott is dícsérik. A változás ott annyi, hogy minden kisbarátja elment együtt szept-be oviba , csak őt nem vették fel (mert októberi), de már az új 2 éves gyerekekkel elvan.
Mesét szokott nézni itthon általában reggelente,amig készülődünk,de semmi félelmeteset, semmi nem nekivalót!
Talán megijedhetett valamitől,vagy életkori sajátosság, hogy elkezdett félni,megijedni? Majdnem minden este aranyosan elmondja, hogy szépen fog egyedül alduni, de mikor oda jutunk, keservesen kér hogy maradjak. Sok dologban nagyon következetes vagyok, de ez valamiért más, nem akarom hogy feszültségben teljenek az elalvásai, és természetesen azt szeretném, hogy ha szüksége van ránk, akkor tudja, hogy bármikor szólhat,jöhet,bújhat hozzánk!

El tudom képzelni róla, hogy egyszer csak azt mondja, hogy ‘anya menj ki’ (ahogy teszi is a hétvégi délutáni alvásoknál), csak nem tudom meddig várjak erre, nem tudom hogy tényleg fél e valamitől, vagy csak egyszerűen már hozzá is szokott, hogy elalvásig ott maradok vele én vagy apuka. Mert ha fél,természetes, hogy segítek ha kell a jelenlétemmel, viszont ha nem erről van szó, szívesen csinálnék mást, mint 1 órán keresztül üljek az ágya mellet, vagy a szobája elött.. 🙂

A másik kérdésem az lenne, hogy ha reggel korán kelünk, minden délután sétálunk,bicajozunk (ha az idő engedi), sokat foglalkozunk vele, „probáljuk lefárasztani”, akkor mért kell neki a bölcsiben is és este otthon is 3/4-1 óra míg nagy nehezen elalszik?

Előre is köszönöm, ha lenne valami ötleted 🙂

Kedves Ági!

Tanácsot szeretnék kérni az étkezéssel kapcsolatban. 16 hónaposak múltak az ikerfiaim. És igen rossz evőknek számítanak. Már a tápszer sem ment simán, nem sokáig ették csak pár hónapig és utána jött a tejpép majd a hozzátáplálás. Na az sem ment simán. Ment a válogatás. Joghurtot ettek sokáig reggeli tápszer helyett. De a mai napig nem isznak tejteméket.De nem részletezem, a lényeg, hogy alig akarnak elfogadni ételt és közben meg folyton éhesek. Nincs egyetlen egy olyan étel se ami tuti bejönne nekik. Én már a létező mindent kipróbáltam, de hiába. Tudom eszik a gyerek amennyi neki kell, de azért ez már kiborító helyzet. Óriási sírásokkal végződik az ebéd részükről is és részemről is. Kudarcként élem meg és nem tudok túl lépni rajta. Ha van valamilyen jó tanácsa azt szívesen fogadom!

Üdvözlettel: T.B.M.

Kedves Ági!

A babám 9 hónapos múlt, de még semmit nem hajlandó enni, teljesen rászokott a cicimre, napközben is azon alszik el, ráadásul egyedül nem tud aludni, csak akkor alszik, ha vele vagyok, éjszaka is velem kell aludnia, amint berakom a kiságyba észreveszi és sír, ha éjszaka berakom, akkor 20 perc múlva felébred, kiveszem elalszik a cicimen mellettem, berakom a kiságyba és megint 20 perc múlva felriad. Kicsit kétségbe vagyok esve, mert nem tudom így mi lesz később, teljesen hozzám szokott, és sajnos van amikor beleharap a mellembe, az pedig fájdalmas.
Fog majd önállósodni magától? Ráadásul nappal is állandóan vele kell lennem, nincs egyedül el a szobában.

Köszönettel:
Zsuzsa

Kedves Ági!
Kislányunk 3 éves múlt októberben.
Másfél éve költözünk új lakásba,ahol kezdetektől a külön kis szobájába,ágyába aludt egyedül. Az esti rituálé kezdetektől ugyanaz,vacsi,fürdés7-8 között,mese olvasás,éneklés-összebújás,kimentem a szobájából,ezek után ő mindig szépen elaludt egyedül. Bár sose volt az 5 perc alatt elalvó típus,mindig kellett neki fél óra,mig megtalálta a helyét.
A problémám, hogy kb 4 hónapja egyik napról a másikra nem akart kiengedni a szobájából,keservesen sírt,azt akarta hogy maradjak mellette,míg elalszik. Pár alkalommal maradtam, aztán próbáltam tőle kérdezni, hogy miért nem akar egyedül maradni,hisz eddig olyan ügyesen,szépen aludt el, de nem igazán válaszolt rá. Azt hogy fél e valamitől,vagy megijed e, nem akartam kérdezni,nem akartam a szájába adni. A szobájába amugy nincs vaksötét, nem is szerettem volna sokáig maradni,elkezdtem tőle egyre távolabb lenni,de csak az ajtaja előttig jutottam ott várom meg mig elalszik. Ezzel megelégszik,de igy is sokszor kiszól, hogy ott vagyok e….A kimegyek a nappaliba,ő utánam jön,visszaviszem,megint kijön,megint visszaviszem,de nem szólok hozzá stb. módszer nem igazán vált be,üvöltött mint a sakál 🙂
Ehhez még társul ezzel egy idő óta, hogy rendre felkel éjfél-1 között, és vagy csendben átsétál közénk tovább aludni, vagy (ami gyakoribb) hangosan sír, amig oda nem megyek (az apukáját ilyenkor valamiért nem viseli el) és jönni akar az ágyunkba.
Már megszokta vagy tényleg van valami baja,rossz álom,félelem??
Amugy édes,okos,ügyes,pici korától önállósodni vágyó kiscsaj. Ez a 2. éve a bölcsibe,ott is dícsérik. A változás ott annyi, hogy minden kisbarátja elment együtt szept-be oviba,ő maradt egyedül, de már az új 2 éves gyerekekkel elvan.
Mesét szokott nézni itthon általában reggelente,amig készülődünk,de semmi félelmeteset, semmi nem nekivalót!
Talán megijedhetett valamitől,vagy életkori sajátosság, hogy elkezdett félni,megijedni? Majdnem minden este aranyosan elmondja, hogy szépen fog egyedül aludni, de mikor oda jutunk, keservesen kér hogy maradjak. Sok dologban nagyon következetes vagyok, de ez valamiért más, nem akarom hogy feszültségben teljenek az elalvásai.
El tudom képzelni róla, hogy egyszer csak azt mondja, hogy ‘anya menj ki’ (ahogy teszi is a hétvégi délutáni alvásoknál), csak nem tudom meddig várjak erre, vagy hogy szoktassam le róla.

Előre is köszönöm, ha lenne valami ötleted 🙂

Kedves Ági!
Kislányom 8 és fél hónapos, és az éjszakai kelésről valamint a napirendről szeretnék kérdezni. Este olyan fél 8-8 körül szoktunk fürödni, utána rögtön tápszert kap és általában evés közben el is alszik. Éjjel egyszer kel, megetetem és alszik is tovább reggelig, ami fél 6-6. Ilyenkor eszik még tápszert és alszik 7-ig kb. A kérdésem az lenne, hogy nem baj e, hogy este tápszeren alszik el, valamint éjjel is csak úgy tudom visszaaltatni, ha megébred, hogy megetetem. Az hogy mikor kel fel éjjel teljesen változó. Van mikor fél 3 és 4 körül kel és ha akkor eszik már reggel nem igazán eszik. Este megeszik 2 dl tápszert és éjjel olyan 150 ml-t. Reggel változó hogy mennyit eszik. A napirendünk úgy néz ki, hogy 9- fél 10 körül kap gyümölcsöt keksszel, fél 1 körül főzeléket, délután 4-5 között tejpépet, gyümölcsöt keksszel, vagy ha marad főzelék akkor azt. És este 8-fél 9 körül az esti tápszert. Jó ez így? Attól félek, hogy ha már szilárd vacsorát fog kapni, akkor nem fog tudni elaludni. Valamint éjjel ha felkel hogy fogom tudni elaltatni. Próbáltam már itatni vízzel, teával, vagy csak ringatni de csak akkor aludt vissza ha kapott tápszert. Válaszod előre is köszönöm!
Kata

Még csak annyit tennék hozzá, hogy ma cumisüvegből kínáltam neki a tejemet, nagyon örült neki, itta is szépen. Lehetséges akkor hogy a hasmenés, magasított fejjel való alvást is a fogzás okozta? Azért nem tud szopizni se, mert nagyon ingerli a fogínyét?Tudom hogy a mellből való szopi más technikát igényel mint a cumisüvegből való ivás. A sírás pedig azért lehetett mert szopizna de nem bir mert fáj? Remélem most kicsit lenyugszik ha kifejve adom neki a tejet. Köszönöm a választ! Szép napot!

Kedves Ági!

16 hós kislányom alvásával kapcsolatban írok.A problémám az,hogy csak úgy hajlandó elaludni,ha mellette ülünk (bármelyikőnk) és a kezünket fogja,simogatja.Ez idáig nem volt “terhes” számunkra mert mindig hamar elaludt, éjszaka sem nagyon kelt fel.Az utóbbi időben viszont éjszaka többször kel(szemfogai jönnek),sokszor inni is kér,de nagysokára,többnyire csak 1-2 óra múlva alszik csak vissza.Addig ott kell lenni vele a szobában fogva a kezét.Ő nyugodtan fekszik a kiságyban ,nem akar felkelni és nem is sír.Hogyan tudnám erről leszoktatni,ha elveszem a kezem egyből sírni kezd.Sosem voltam híve a sírni hagyásnak.
Köszönöm a választ előre is!

Kedves Ági!

Kislányom 7,5 hónapos és szörnyűek az éjszakáink!5 hónapos koráig átaludta az éjszakát, azóta felkel van hogy óránként felsír, nyugtalan 3 óránként megettem tápszerrel visszaalszik de a következő ébredés hamarabb jön mint 3 óra.Nincs még foga de egyáltalán nem nyálzik és semmi más nem utal arra hogy a fogzás lenne a baj.Napközben is nagyon nehezen alszik el van hogy csak egyszer alszik 1 órát, de próbálom altatni mindig mikor látom hogy álmos, van amikor napközben jól alszik 2×1,5 órát de éjszaka akkor sem alszik jól.

Kedves Ági!
A kérdésem a következő lenne, kisfiam 8 hónapos és kb. 2 hónapja majdnem minden nap hőemelkedése van. Voltunk már vizelet mintát adni, a fül-orr gégészeten de szerencsére minden rendben volt de nem értem hogy akkor ez miért lehet a dr.-nő mindig annyit mond ha még most is lesz akkor megyünk tovább. Már arra is gondoltam hogy lehet nem kellene mérnem minden nap vagy esetleg csak szimplán a hőmérő rossz( de direkt babáknak való digitális lázmérőt vettünk neki). Tanácstalan vagyok a kérdésben remélem tudsz segíteni. Válaszod előre is köszönöm.

Kedves Ági!
Végső elkeseredésemben írok. 3 éves kislányom mellé augusztusban kis tesó érkezett. Jól összeszoktak, szereti a tesót, kiegyensúlyozott, okos, aranyos, szófogadó kislány. Este azonban mindig hisztivel zárjuk a napot.
Mese CD-re alszik el, sokszor kér még vizet elalvás előtt, és a legújabb mizériája, hogy akár hogy van rajt a takaró, az nem jó. Próbáltuk az esti ivásról leszoktatni, de sikertelen volt. A takarózási mizériája odáig fajult, hogy hálózsákban alszik újra, de lassan az is a „nem jó” kategória lesz. A pici 2 hósan végigalussza az éjszakát, a nagyobbik pedig 3-4 alkalommal sír, nyüszög az éjszaka folyamán, hogy szomjas, vagy hogy igazítsam meg a takaróját. Próbáltam plüss állatot alvósnak szoktatni, de mindig sír, hogy neki nem kell, tegyem el az ágyból is, így nem akarom erőltetni. Egyszerűen már nincs ötletem, és minden este lelkiismeret-furdalással fekszem le, hogy a tündéri gyerekemmel megint kiabálni kellett, meg hideg vizezni, mert a vége lassan midig ugyan ez. Próbálom szép szóval, nem egyszer, hagyom sírni, hogy nem törődöm vele, szeretettel, öleléssel, de semmi nem használ az esti ivás és takarózás kérdésben… Mit lehet tenni, hogy végre nyugodtan teljenek az esték, mert lassan belefáradunk az éjszakai ingázásba a gyerekszoba és a hálószoba között?!?
Válaszodat előre is köszönöm!!!

kedves agi

a masfel eves kislanyomat az unoka tesoja raszoktatta arra hogy usson minden jatekot es azota nemcsak a jatekokat hanem engem es a mamajat is uti mit tegyek probaltam mar elmagyarazni neki hogy nem szabad utni de akkor jobban csinalja mit tegyek?

Kedves Àgi!

Megint szeretnèk kérdezni. A 16 hònapos kisfiammal nem sok helyre , illetve nem sokàig lehet közlekedni babakocsi vagy hordozò vagy cipelés nélkül, mert àllandòan lefekszik a földre az utcàn, bàrhol. Mostanàban van intenziven ez a probléma. Ott szoktam hagyni, pròbàlok nem foglalkozni vele, de akkor is csinàlja. Nem sir, nem hisztizik közben, csak egy hanggal mutatja kia nem tetszését és elhagyja magàt és lefekszik. Nagyon nehéz igy mindig, de amikor kutyàt sétàltatunk akkor minden alkalommal kikészülnek az idegeim mind a kettőjüktől. Ès a màsik, hogy mindent eldobàl a földre, bàrhol vagyunk. Otthon is lefekszik, otthon is dobàl. Egyébként egyedül nevelem, semmilyen segitségem nincs. Ès Ő a mindenem, imàdom, pont ezért esik rosszul, hogy nem igen hallgat ràm vagy megüt. Tudom, hogy nem az Ő hibàja, hanem én rontok el valamit nagyon a nevelésben. De mit?
Egyébként az előző üzenetemben leirtakròl: az éjszakai ivàs. Kipròbàltam, hogy vizet adtam neki natur tea helyett, hàtha akkor nem iszik annyit és közelebb kerülünk az éjszaka végig alvâsàhoz. De azt is ugyan ùgy megitta, ugyan olyan sokat. Ùgy hogy tanàcstalan vagyok minden itt felsorolt témàban.
Vàrom vàlaszàt, a jò megoldàs reményében.

Kedves Ágnes!

Kisfiam 20 hónapos, és még mindig átlag 3-4-szer kell neki éjszaka tápszert adnom, de van, hogy 6-szor is kéri. Van egy nővére is, aki nemsokára 4 éves lesz, ő sem volt túl jó alvó kisebb korában, de 1,5 kora óta nagyjából végigalussza az éjszakákat. Kisfiam nem egészen 2,5 kilóval született, de szerencsére hamar összeszedte magát, fél éves koráig csak anyatejet kapott, 1 éves elmúlt, amikor abbahagyta a szopizást. Menet közben kellett neki kiegészítésként tápszert adnom, a gyerekorvos javaslatára, a viszonylag kis súlya miatt. 10 hónaposan elindult, az azóta eltelt majdnem egy év alatt összesen 1 kilót hízott. Étvágya van, csak mindent lemozog, és a tápszeren kívül hosszú ideig szinte semmit sem volt hajlandó meginni, most kezd végre nap közben szépen lassan átállni a teára. Elég súlyos atópiás dermatitise van (ezt tőlem örökölte, pontosan tudom, mennyire szenved szegény), és sajnos allergiás a poratkára is. Állandóan küzdünk a székrekedésével is, bár ez most, hogy kevesebb tápszert iszik, talán rendeződni látszik. Az általam ismert összes trükköt próbáltam már, hogy leszoktassam az éjszakai evésről, a kismamablog.hu-n talált ötleteket (pl. 1 hétig apa rendezte az esti rutint meg az éjszakai felkelést, aztán mikor ő kidőlt, 1 hétig a nagymama folytatta, de ha ez a 2 hét nem volt elég, gondoltam, nincs értelme tovább kísérletezni) is kipróbáltam, de sajnos eddig semmi nem használt. Próbáltam neki tápszer helyett vizet adni, még a legnagyobb nyári kánikulában sem volt hajlandó elfogadni, pedig azt is megpróbáltam, hogy szépen lassan egyre hígabb tápszert adok neki, de egy bizonyos mértéknél hígabbat nem hajlandó elfogadni. A bőrgyógyász annyit mondott a bőrére, hogy ha szerencsém van, 3 éves kora körül kinövi, addig ne is reménykedjek abban, hogy aludni fog. Vannak éjszakák, amikor órákat masszírozom krémekkel a bőrét, mert viszket neki, természetesen csak miután megitta a tápszerét, de amikor néha viszonylag tiszta a bőre, akkor sem alszik többet. Gondolom ennek már az az oka, hogy hozzá van szokva az éjszakai keléshez. Amúgy pici kora óta úgy alszik, hogy megszoptattam/megitta a tápszert, beraktam a kiságyába, és egyedül elaludt. Próbáltam mellette aludni, próbáltam bevenni magam mellé az ágyba, de olyankor nem aludt, hanem velem (hajammal, kezemmel, fülemmel, amit éppen elárt rajtam) játszott, aztán beraktam a kiságyába, kimentem, és 1 perc múlva aludt. Délután, este úgy alszik el, hogy megissza a nappaliban a teát/tápszert, aztán elviszem a szobájába, leteszem, és alszik. Éjjel is megissza a tápszerét a kiságyban, kiadja a cumisüveget, aztán hasra fordul és alszik. Lassan sajnos minden igyekezetünk ellenére vissza kellene mennem dolgozni, de addig amíg egy éjjel 4-szer kelek fel hozzá, nem fog menni, így most már muszáj lenne valahogy elérnem nála, hogy aludjon.
Köszönöm a választ.

Kedves Ági!

A kislányom 11 hónapos (80 cm és 10,5 kg) és még mindig eszik éjszaka. Az alkatán nem látszik, de nem valami jó evő. Nagyon nehéz etetni napközben, szórakoztatni kell közben. Éjszaka akkor adok neki tejet, ha már a víz és a cumi nem elég neki a visszaalváshoz. Le kellene szoktatnom erről vagy hagyjam, hogy magától szokjon le róla. Egyébként most komplikáltabb a helyzet, mert csak most jött ki az első foga és azóta általában 2-3 órát fent van éjszaka + rengetegszer ébred (5-10 alkalom). Szóval most ha adok neki tejet, ha nem akkor is órákig virrasztunk. Beszélget, felül, feláll, sír körbe-körbe. Használjam ki a helyzetet, mondván, hogy úgyis éjjelezünk és próbáljam leszoktatni?

Kedves Agi!
kisfiam nemsokara masfel eves, es korulbelul egy fel eve szokott ra arra, hogy elalvashoz kell neki az ujjunk. A masik kezen kozben az ujjat szopja.
Az ujjunkat ilyenkor piszkalgatja, a korommel jatszik. Neha „belealszik” a jatekba, maskor viszont nem tud tole elaludni. Ha elvesszuk a kezunket, kiakad, es addig nem nyugszik meg, amig vissza nem adjuk neki az ujjunkat. (mindegy, hogy az en ujjam vagy az apukajae.). A bolcsi kezdese ota hajnalban annyira felebred, hogy at kell hoznunk a mi agyunkba, ahol viszont konnyen elalszik. De ott is egy par ora mulva ratalal az ujjunkra es elkezdi piszkalni. Igy nem tudunk mi sem es o sem pihenni. Nincsen alvosallata, igazabol nem nagyon ragaszkodik jatekokhoz napkozben sem, szoval nincs „kedvenc”, amit ilyenkor fel tudnank neki ajanlani. Milyen tipusu alternativat javasolnal? (a bolcsiben is ugy alszik el, hogy a pedagogus fogja az ujjat, szerencsere, ott ezt nem tartjak gondnak, altalaban 1-2 perc alatt elalszik.)

Kedves Ági!

Kislányom 3 és fél hónapos és csak szoptatom. Kezdetben 2-szer, max 3-szor kelt fel éjszaka enni. Az utóbbi 3 hétben, viszont legalább 4-szer, néha 7-szer kel fel éjszaka. Ilyenkor addig sír míg nem szopizhat. Egy-két korty után egyből elalszik, de max. 2 óra múlva megint kéri. Próbáltam már elaltatni ilyenkor szopizás nélkül, és ha sikerült is egy óra ordítás után fél óra múlva ismét fent volt.
Napközben ha hordozóban, vagy babakocsiban viszem valahová akkor pillanatok alatt elalszik, különben csak cicin. Mivel ilyenkor nem lakik jól, mert elalszik evés közben hiába ébresztgetem, ébredés után nem sokkal ismét éhes. Így előfordul, hogy óránként eszik. A gyerekorvos szerint csak 4 óránként kellene neki enni adnom, de ez csak akkor menne, ha mindig babakocsiban aludna és közben sétálnánk. Persze azt is mondták már, hogy biztos kevés a tej és adjak neki inkább tápszert. Ezt meg sem hallottam, mert mikor elalszik folyik a szájából a tej és közel sem szívja ki az összeset.
3 hónapos korától rutinosan forog hátról hasra és fordítva. Előtte előfordult, hogy magától elaludt játék közben. Azóta ezt nem sikerült elérni.
Nem tudom, hogy ez csak a természetes cicin alvási igény, vagy egy rossz szokás. Elég fárasztó így, de ha ez még normálisnak tekinthető, akkor elfogadom. Ha viszont csak egy rossz szokás, hogyan tudnám erről leszoktatni, mielőtt még jobban elmélyülne a dolog?

Kedves Ági!

Segítséget szeretnék kérni Tőled! A kislányom, Lilla 2013.06.20-án született. (3810 g és 53 cm).
Pénteken lesz 3 hónapos, jelenleg 60 cm és 6300 g. Csak anyatejet eszik, átlag 6-7* naponta.
Nagyjából kialakult már egy napirendünk. Reggel 7-8 körül kel, felöltözünk közben gagyarászik, mosolyog, jó kedvű. Aztán evés, böfi, ha jó kedve van játszószőnyeg. Kb. 1-1,5 óra múlva elálmosodik és elkezd nyöszörögni. Ekkor felveszem és a kezemben ringatva elalszik. Ha nincs jó kedve, akkor evés után rögtön kézbe és szintén annyi idő után elalszik. A kézben altatásról próbáltam már leszoktatni, de olyan ordítva sírás lett belőle, hogy alig bírt megnyugodni és persze az alvásból sem lett semmi. A kézben altatással kevésbé van gondom, a baj az, hogy akár 20 perc akár 50 perc után próbálom meg letenni azonnal, max. 10 perc után sírva ébred. Még leülni sem nagyon tudok vele,mert akkor is ugyanaz a helyzet. Azt mondogattam, hogy pici még, igényli a közelséget, de azért már nagyon nehéz, mert 6,3 kg és nem tudok semmit csinálni tőle. 🙁
A 12 órai evést fekve csinálom, hagyom, hogy belealudjon. Általában ilyenkor kb. 1-3 óra között van az alvásidő. De nem tudok felkelni mellőle, mert akkor sírva ébred.
Az esti alvást egy kb. 30 perces babaolajos masszázs, fürdés előzi meg. Aztán evés közben cicin alszik el. Aztán beteszem az ágyba és alszik hajnalig, akkor kel enni és aztán akár, ha ébren teszem be az ágyba elalszik reggelig. Van. hogy csak azért kel fel, mert addig ficereg az ágyban, míg már nem tud tovább menni, de vissza sem tud aludni. Egy alkalommal már átaludta az éjszakát.
Azt mondtam eddig, hogy amíg alszik ilyen ügyesen éjjel nem zavar a nappali cipelés, de már nehezem bírom, leszakad a derekam.
Amúgy a mozgása nagyon ügyes, a fejét tartja, hason ügyesen „halad” előre. Alapvetően, ha nincs front, telihold, meleg, hideg stb…., akkor jó kedvű, vidám, kiegyensúlyozott baba. Sokszor pisilni is úgy tudok menni, hogy rajtam van, vagy sír amíg végzek. Sokszor akkor is ordítás van, ha leteszem. Megnyugtatni is én tudom legkönnyebben, nagyon „anyás”. Apa dolgozik, reggel 7-től este7-ig, ketten vagyunk egész nap, ezért érthető.
A kérdésem, hogy milyen módon alakítsam a nappali alvásokat? Hogyan szoktassam le a kézben alvásról? Miért kel fel, ha leteszem, vagy megállok, leülök vele? Normális a napirendünk? Javasolsz valamilyen változtatást? Lehetséges, hogy ennyi idősen már manipulálni próbál a sírással? Mert, ha felveszem és ringatom mindig abbamarad a sírás?!
Lehetséges, hogy jön a foga, mert tömi be a szájába az öklét, ömlik a nyála?
Van, amit rosszul teszek, máshogy kellene csinálnom?
A kézben alvás azóta van így, mióta a cukorbetegségemből adódó rosszullét miatt 4 napot kórházban töltöttem és a mamák, papák vigyáztak rá és magukon altatták, hogy ne érezze úgy a hiányomat. Ekkor 1 hónapos volt, előtte a kiságyban aludt éjjel és nappal is. Lehetez az oka a viselkedésnek?
Bocsánat a sok kérdésért, de kezdő anyuka vagyok és tanácstalan! 🙁
A levelet is félkézzel írtam, mert a Lilla most is rajtam csüng. 🙂
Segítségedet nagyon szépen köszönöm előre is!
Szép estét!
Üdv.,
Kövesdi Anett

Kedves Ági!

3 éves kisfiam hamarosan kezdi az ovit. Erősen kötődünk egymáshoz, babakorától velünk alszik egy szobában, a kiságya a mi ágyunk mellett van, abban alszik, de ha szükségét érzi, átgurulhat. Soha nem hagytuk sírni, igény szerint szopott 2,5 évig, mindent megbeszéltünk vele, közösen megoldottuk a problémákat, nincs hisztéria. Nagyon barátságos, ismeretlenekkel azonnal barátkozó, nyitott, nagyon beszédes, kezdeményező gyermek.

A gondom az, hogy ha beszélünk az oviról, akkor elkeseredetten mondja, hogy nem akar menni (mert már rájött, hogy ott anya nékül kell majd lennie). Ha nekem nagyritkán olyan intéznivalóm van, ahová őt nem viszem magammal, anyukámmal nagyszerűen elvan, de csak a déli elalvás közeledtéig. Akkor elkezd keresni, és a vége elkeseredett, vígasztalhatatlan sírás. Nem alszik el nélkülem, apával sem, sem délben, sem este.
Én meg tudom oldani, hogy délben elhozom őt majd az oviból, de több okból is sokkal könnyebb lenne nekem, ha legalább egy fél évig ott aludna. (A valóság pedig az, hogy magam sem tudom elképzelni, hogy ne legyen velem a kisfiam, én magam is félek az ovitól, hogy másokra bízzam a legféltettebb kincsemet. Persze erről nem beszélünk.)

Én nem tudom elképzelni azt, hogy ha majd sír a gyerek az oviban, hogy haza akar jönni, én rákényszerítsem, hogy igenis maradni kell, ott kell aludni, mert „ez a dolgok rendje”., és mert ez nekem könnyebbség lenne (munkám miatt, ill. kistestvére fog majd születni).
Ugyanakkor, – bár már teljesen megszoktam, hogy igényli a velem való összebújást az elalváshoz -, kistestvére érkezéséig mindenképp jó lenne megtanulnia, hogy nélkülem is elaludjon. Én azt gondoltam, ez majd magától szépen kialakul, szép lassan leválik majd, de lehet, hogy ez a „spontán” leválás sokkal később történik meg, mint amire számítottam? Mi a teendőm?

Kedves Ági!

A kisfiam 9 hónapos és egész éjjel szopik.Napközben csak egyszer szoptatom, de az esti szoptatás kisebb megszakításokkal reggelig tart.Megpróbáltuk,hogy éjjel a férjem keljen fel hozzá,ő felveszi ringatja, de vigasztalhatatlan,ezért legutóbb feladtuk.Nagyon kiborul,ha átveszem akkor is még órákig szipog ,hüppög,még álmában is.Nem tudom,hogy mi lehet a megoldás…nem tudom,hogy azzal teszek jót ha hagyom,hogy cicin legyen egész éjjel (már nagyon fáradt vagyok)vagy ha nem hagyom neki és kiborul,de leszokik róla.(persze az esti és a reggeli szoptatás marad) Válaszát előre is köszönöm.

Kislányom 1 éves, 8 hónapos koráig mindig cicin aludt el, aztán hirtelen ez megváltozott és jó megoldásnak tűnt szoptatás után betenni mellé a kezem a kiságyba és becsukni a szemem. Természetesen sikerült rászoktatnom erre, ha már csak a szemem kinyitom, feláll és mosolyog, ha kitartóan fekszem mellette csukott szemmel és babrálhatja az ujjaimat akkor egy idő után (hol fél óra, hol 1 óra) elalszik. Éjszaka még minimum kétszer ébred szopizni. Próbáltam plüss játékot, szopi kendőt beadni neki, de elalvás előtt mindent kiad a kiságyából, még a takaróját is. Ha szeretném megtanítani neki, hogy egyedül aludjon el, kell keresnem valamit “magam helyett”, (játék, pelus stb) vagy csak egyszerűen fokozatosan vonjam meg tőle a megszokott rítust?
Köszönöm a választ.

Az én kislanyom 9 és fél honapos most. Igen szerencsés vagyok vele, mert 2 honapos kora ota atalussza az éjszakat. Nem kellett szoktatni, semmit nem csinaltam ennek érdekében, magatol alakult ez igy ki. De ugy érzem azért volt, mert nappal megitta a szûkséges tej adagot. Nem szoptattam direkt, hanem fejtem 4 honapon keresztûl és ûvegbôl adtam neki az anyatejet. Igy mindig néztem a mennyiséget. Nappal is 3-szor alszik 1-1,5 orat. Szépen eszik, igaz mostanaban unatkozni kezdett evés kôzben, s feszengett az etetôszékben. Egybôl gondoltam, hogy mar enni akar egyedûl. Adok neki olyat, amit be tud egyedûl dugdosni a szajaba, kôzben meg adogatom a pûrét. Igy elfogadja. Aztan miota allni tud, elkezdôdôtt egy kis kabaré az altatas utan. Megvolt a szokasos ceremonia, befekûdt a kisagyba, szopizta az ujjat, a kutyus farkat morszolta. Aztan ahogy indultam kifele, felpattant, hatalmasakat nevetgélt és mokazni akart. Na, gondoltam, most mit tegyek? Igen vicces volt, imadnivalo, legszivesebben megdôgônyôztem volna. De csak odamentem a kisagyhoz, megsimogattam a hatat, csitigattam, mert ugy megelevenedett, hogy szinte ugralt. Semmi. Aztan kivettem, megint elénekeltem neki az altato dalt, betettem az agyba. Indultam kifele, megint felpattant. Faradt voltam, igy egyszerûen csak kimentem a szobabol. 5 percig még vidamkodott (hallottam a bébimontioron keresztûl) s elaludt. Ha sirt volna, persze nem igy cselekedtem volna. Masnap este megint probalkozott, de egyszer kivettem-visszatettem, s mar aludt is 🙂 Azota meg mar nem is probalkozik. Okosab am ezek a kis tôpôrtyû és nagyon huncutok! Minden tôkéletes, ugy érzem 100%-ra beleadok mindent, hogy szépen cseperedjen. De nekem nagyon segit ez a blog, Vida Agnes cikkjei és a tôbbi anyuka hozzaszolasa. Örülök, hogy létezik, kôszônôm! Emellett azt szeretném hozzaszolni, hogy ha egy anyukat a maximalis szeretet vezérel és nem idegeskedik ha valami nem ugy sikerûl, akkor elôbb-utobb megtalalja a jo megoldast.

Kedves Ági!

A kislányom már 15 hónapos, nappal nem szopik,szépen alszik délutánonként kb 1,5 órát. Éjjel viszont még mindig gyakran kel, nyafogva hív hogy „anya-anya”, és csak cicin tud ellazulni. De ezt eljátsza olyan 2 óránként. Nagyon fárasztó, és már szeretnénk az ő kisszobájába átszokatni,de így nem tudunk belevágni.. 🙁 Miért csinálhatja? Még mindig a fogzás lenne? Van ötleted mivel lehetne leszoktatni erről?
Válaszodat előre is köszönöm.
Nóri

Kedves Ági!

Kislányom 1 éves, 8 hónapos koráig mindig cicin aludt el, aztán hirtelen ez megváltozott és jó megoldásnak tűnt szoptatás után betenni mellé a kezem a kiságyba és becsukni a szemem. Természetesen sikerült rászoktatnom erre, ha már csak a szemem kinyitom, feláll és mosolyog, ha kitartóan fekszem mellette csukott szemmel és babrálhatja az ujjaimat akkor egy idő után (hol fél óra, hol 1 óra) elalszik. Éjszaka még minimum kétszer ébred szopizni. Próbáltam plüss játékot, szopi párnát beadni neki, de elalvás előtt mindent kiad a kiságyából, még a takaróját is. Ha szeretném megtanítani neki, hogy egyedül aludjon el, kell keresnem valamit „magam helyett”, (játék, pelus stb) vagy csak egyszerűen fokozatosan vonjam meg tőle a megszokott rítust?
Köszönöm a választ.