Élet egy totyogóval: Így éld túl!

Az egészséges totyogó jön-megy pakol, szétszedi a lakást. Sok minden ellen tiltakozik, nehéz vele az élet. Hogyan éljük túl az “állandóan a nyomában kell lenni”-korszakot?

Miért nehéz ez az időszak?

Mert 1-2 éves korra már azt várnád, végre könnyebbek legyenek a dolgok, de nehezebbek lesznek. Már nincsenek hosszú alvások, ami alatt gyorsan be tudod hozni a lemaradásodat. Már nem csak néhány kis babajáték hever szerteszét a lakásban, hanem a gardrób teljes tartalma. Már nincs olyan, hogy beteszed a kiságyba és elvan egy darabig, mert ő folyton szabad lábon akar lenni és menni valahova.

Mert fáradt vagy. Régóta nem aludtál egy jót és kezded zombinak érezni magad.

Mert állandó reaktív üzemmódban vagy: nem te döntöd el, mi történik, hanem a kicsi dönt, te meg rohansz, cselekszel, megmented, utánamész, intézed, ezért úgy érzed, kicsúsznak a kezed közül a dolgok.

Hogyan lehet ezt kibírni ép ésszel?

1. Legyen rendszer az életetekben!

A kicsinek kell ám a rendszer, de neked még inkább 🙂 Egy nagyjából körvonalazható napirend, amiben ő kimozoghatja magát, szabadon felfedezhet, de aztán neked is van szusszanásnyi szabadidőd. Ki kell használni a reggelt, amikor felébredt, evett és egy darabig jól elvan. Addig megcsinálni, előkészíteni mindent. Utána játék, irány szabad levegő, a játszótér, a séta! Aztán, amikor hazatértek, megint egy kis házimunka, hiszen ő elég fáradt már, talán eljátszik egy kicsit magában is, aztán ebéd, délutáni alvás és újra indulhat a kör: kis szabad játék, közös játék, esetleg még egy séta…

2. Tudjon biztonságosan játszani!

Keresni kell azokat a helyeket, ahol biztonságosan játszhat és nem kell folyton a nyomában lenni. Otthon is legyen olyan szoba, ahol szabadon mozoghat, de amit le tudsz zárni ajtózárral, hogy ne tudjon kijönni! Tudjon jönni-menni úgy, hogy nem kell állandóan utána szaladgálni!

Jó találmány a bárhol felállítható babakarám is, amivel elég nagy helyet tudsz teremteni a jövés-menéshez és a lakásban, kertben is szabadon kijelölhetsz vele egy helyet, ahol mászkálhat a kicsi, így változatosabb a környezete, mint ha mindig ugyanabban a szobában van.

3. Pakolni nem tilos, de…

A kíváncsiságát ki kell elégíteni. Pakolj el otthon mindent, ami veszélyes számára nem elérhető helyre és fogadd el, hogy ő kíváncsi arra, melyik fiókban, szekrényben mi van. Hadd nézze meg őket! Ő kipakol, aztán közösen bepakoltok, dicsérd meg nagyon, ha együttműködik, ha segít! Ha végigment az összes szekrényen, egy darabig nem lesznek érdekesek. (így tanítsd meg a kisgyermekedet arra, ami veszélyes)

A kényesebb tárgyakat (műszaki cikkek pl.) is meg lehet mutatni neki felügyelettel, ha érdekli. Mutasd meg, hol kell megnyomni, mit lehet csinálni vele és le fogja utánozni. Inkább így nézze meg, mint hogy magától akadjon rá és titokban, amikor nem látod, kárt okozzon benne! (akár a konnektor használatát is megtaníthatod neki)

4. Ne legyen közelharc a pelenkázás!

A pelenkázás-öltözködés ebben a korban nagyon nehezen szokott menni. Ami segíthet:

– ha találsz valami olyan tárgyat, ami addig leköti (azok a legjobbak, amiket máskor nem kaphat meg),
– a kisebbik fiamnak volt egy kedvenc meséje, amit ilyenkor el lehetett neki mesélni és addig nyugton volt, amíg azt mondtam,
– meg kell tanulni állva öltöztetni, pelenkázni, sok kisgyerek jobban viseli így, mint ha le is kell feküdni,
– ha nagyon nem megy, nem ördögtől való dolog ám addig egy kedvenc mesefilmmel elvonni a kicsi figyelmét arról, hogy ő most tiltakozni szeretett volna 🙂

5. Légy rugalmas!

1-2 éves kor között a baba néha már nagyon komoly “nagy” módjára viselkedik, önálló, máskor pedig visszamegy kiscsecsemőbe. Ettől nem kell megijedni, a fejlődés velejárója, hogy időnként visszamegy kicsibe, babusgatásra, testközelségre vágyik. Ő így töltődik fel és gyűjt bátorságot egy újabb fejlődési ugráshoz.

Az anyukák gyakran nem tudják felvenni ezzel a lépést. Van, aki a másfél évest még csecsemőként kezeli és pl. nem hagyja önállóan enni (és ezt a másfél éves is érzi, ilyenkor azért nem eszik, mert már leszokott róla, hogy próbálkozzon, anya úgyis rászól, ezért inkább hagyja, hogy megetessék).

A másik véglet, amikor siettetik a kicsit és másfél évesen elvárják tőle, hogy óvodásként viselkedjen, pl. öltözzön fel magától, egyen önállóan és tisztán, aludja át az éjszakát, hallgassa végig nyugodtan a mesét stb.

Amiben megkönnyítheted mindkettőtök számára ezt a korszakot, ha elfogadod, hogy ez egy átmeneti időszak a baba és a kisgyerek-állapot között. Ne várd el tőle, hogy úgy viselkedjen, ahogyan egy óvodásnak kellene, de ne is kezeld már kisbabaként!

6. Hagyd, hogy ő csinálja!

A kicsi szívesen tanul új dolgokat, de kezdetben még ügyetlen. Nem eszik rögtön tisztán és késsel-villával, de ha hagyod neki, egyre ügyesebb lesz majd. Kezdetben az önálló evés maszatos és inkább kézzel sikerül, mint kanállal, de ez nem gond. Ha támogatod a törekvéseit és olyan ételeket készítesz az étkezések javarészében, amiket ő is meg tud enni kézzel, de odakészíted a kanalat, a villát is, ha rendszeresen esztek együtt és látja, hogy te hogyan csinálod, hétről hétre egyre tisztábban eszik majd. Azt is lehet, hogy az étkezések többségében darabos, kézzel is fogható étel van, de 1-1 étkezésre készítesz olyan sűrű pépet is, amit könnyű kanalazni, például sűrű krémlevest, házi készítésű gyümölcsös túrót, gyümölcsjoghurtot, gyümölcspépet. Tanítsd meg emellett a villa használatára is! Evés után pedig közösen takarítsatok fel.

Ugyanígy ügyetlen lehet még kezdetben az öltözésben, a játékokban, de ha gyakoroljátok, belejön majd.

7. Ne legyen huzavona az evésből!

Ne aggódj amiatt, ha változó a gyermeked étvágya! A sűrűbb, darabosabb ételek eleve laktatóak, ezért hamarabb jóllakik velük a gyermek, de 1-2 éves kor között jönnek a nagyobb őrlőfogak, szemfogak is, ez is okozhat átmeneti étvágycsökkenést. Az is gyakori jelenség ebben a korban, hogy átmenetileg csak bizonyos ételeket fogad el a baba, vagy lázad az etetőszék ellen (mert be van benne kötve). Ez utóbbi helyzetben az segíthet, ha kap kis asztalt és kis széket és ott ehet. Az se gond, ha itt néha feláll, mocorog, ezt kinövi majd. Nem kell utána szaladni az étellel. Ha megunta, nem eszik tovább, az ételt el kell tenni. Hamar megtanulja majd, hogy addig kell enni, amíg az étel az asztalon van.

A válogatósság miatt nem kell aggódni, egy bizonyos fokig normális. A totyogó óvatos az új ízekkel, szereti részekre bontani a szendvicseket (ez az őskorból fakadó ösztön: akkoriban veszélyes dolog volt egymással összekeveredett dolgokat enni, amiket nem vett az ember alaposan szemügyre mik is azok :)), bizonyos ételeket kedvel, aztán nem fogadja el, aztán megint kedveli (ennek az is lehet az oka, hogy egyes tápanyagokra az adott időszakban jobban van szüksége a szervezetének, míg másokra nem). Amire oda kell figyelnünk, hogy mindegyik nagy ételcsoportból származó ételeket rendszeresen egyen (gabonafélék, húsok, tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök). Az, hogy ezen belül nem fogad el mindent, egyáltalán nem gond! Ha egyébként változatosan eszünk a családban, jó példát mutatunk, idővel ő is követni fogja majd.

8. Ne fásulj bele!

Kell a változatosság, hiszen az állandó huzavonába, rohangálásba a totyogóval be lehet őrülni. Tényleg sokat segíthet, ha nem ugyanazokat a köröket futjátok, hanem új programokat találsz ki. Elmentek egy másik játszótérre, új útvonalon sétáltok, keresitek a baba-mama programokat, összejöttök más anyukákkal és együtt játszanak a gyerekek, kirándultok, könyvtárba mentek (sok helyen van babasarok), játszóházba, baba-mama klubba. A totyogónak is jó, ha új élményeket szerez és amíg nem vagytok otthon, addig sem otthon pakol szét a gyerek 🙂

9. Élvezd!

Minden életkornak megvan a maga szépsége. A totyogókornak például az, ahogyan a kicsinek nyílik az értelme, egyre kíváncsibb a világra, napról napra többet tud. Számtalan jelét adja annak, mennyire jólelkű, különleges, milyen nagy humorérzéke van, milyen kedves tud lenni, mennyire szeret. Élvezd ki ezt az izgalmas időszakot, játssz vele sokat és ne aggódj a holnap miatt! Vedd észre, mennyi csodát tartogat a gyermeked minden egyes nap!


Hisztikezelés

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

4 Comments

  • Vica

    2016. szeptember 14. szerda

    Kedves Ágnes! A kislányom 7,5 hónapos. Tegnap játék közben nagyon erősen mellen rúgott. Éjszaka óta nagyon fáj és egy diónyi nagyságú piros folt is látszik rajta. Tanácsos ezzel orvoshoz fordulni, vagy gond nélkül magától is el fog múlni?

    • Vida Ágnes

      2016. szeptember 28. szerda

      Ha még szoptatsz, ilyenkor előfordulhat, hogy azon a ponton becsomósodik a mell, ezt meleg vizes borogatással lehet orvosolni, ettől elmúlik.

  • Lilla

    2016. július 28. csütörtök

    Kedves Agnes, hogy kossem lé a drága gyermekem ha már reggeli előtt és közben is már a teraszra, udvarra kertbe akar kimenni. Sosem hagy magamra, 2;5eves, én vagyok a jatszotarsa. 😀 Bármivel játszik ott kell lenni a közelében,annyira nagyon anyás. Mikor és hogyan valasszamm lé magamról? Még cicizik alvasnal. Jár bölcsibe,kiveve mikor beteg és itthon van velünk. Rengeteg energiával rendelkezik, nem tudom,tudjuk úgy lefarasztani, hogy ataludna az éjszakát. Kérem adjon tanácsot. Mindig olvasom Önt. Koszonom.

    • Vida Ágnes

      2016. július 28. csütörtök

      Nem lehet kialakítani a teraszon neki egy biztonságos játszósarkot? A babakarám kifejezetten alkalmas az ilyesmire.