Dackorszak, hiszti, reakció

A dackorszak nem csak a kicsiről szól. Legkésőbb ilyenkor te magad is szembekerülsz magaddal és néha magad is megdöbbensz a reakcióidon. A dackorszak nem csak a kicsi akaratáról szól, hanem a tiédről is. És még többről.

Amikor a kicsi a dackorszakba ér, valamikor 1 és másfél éves kor között, a legtöbb családban felfokozódnak az indulatok. Az anyuka, aki eddig abban a hitben élt, hogy minél nagyobb lesz a baba, annál könnyebb lesz a helyzete, rádöbben, hogy mintha egyre nehezebb lenne a helyzet. A baba ugyan már nem is igazán baba, egyre önállóbb, egyre ügyesebb, csak éppen egyre kiszámíthatatlanabb dolgokat művel. Néha érthetetlen, mit tesz és miért tesz.

 Dackorszak, hiszti, reakció És mivel most már neki is intenzív érzelmei vannak, kiadja az indulatait gondolkodás nélkül, ezért te sem tudsz hideg fejjel elmenni a kitörései mellett. Az, hogy egy kétlábonjáró érzelmi atomreaktor mellett élsz, belőled is kihozza a gyerekkori feszültségeket és gyakran meglepően reagálsz a hisztijeire. Utána persze elszégyelled magad, hogy mit tettél, de ez újra és újra előfordul. Egyre gyakrabban kell átélned, hogy amikor a kicsi kiborul, te is kiborulsz, feszült leszel, olyanokat mondasz, amiket annakidején a szüleid mondtak neked és amiktől elhatároztad, ha te felnőtt leszel, soha nem fogod mondani.

Ez az időszak az, amikor a legtöbb párkapcsolat elkezd megromlani. Az anyából akkora érzelmi energiát vesz ki a kicsitől való elszakadás, illetve a saját gyerekkori élmények újrafeldolgozása, hogy a feszültségek a házasságba is átkerülnek. Az anyák persze általában nem erről számolnak be, hanem az örökmozgó csemetét okolják a problémákért és az ezzel járó fizikai fáradtságot, pedig valójában lelkileg fáradtak.

Segíthet, ha felismered ezeket az érzéseket, ha valakinek őszintén elmondod őket, elmeséled a gyerekkori élményeidet, emlékeidet, ha kibeszéled őket, mint ahogyan segíthet az is, ha naplót írsz és ebben írod le ezeket a régi élményeidet, az aznapi történésekkel kapcsolatos reakcióidat, ambivalens érzéseidet.

Miért és miért most lettél anya? Hogyan éled ezt meg? Töltsd le az ingyenes könyvet most! Katt ide >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

54 Comments

  • Krisztina

    2011. május 30. hétfő

    Kedves Ági!
    Kislányom márciusban múlt 2 éves. 3 hete kezdtünk bölcsibe járni, de csak heti 3 alkalommal (hétfő, szerda, péntek) délelőtt – gondoltuk, jót tesz egy kis társasági élet! 🙂 Az ott alvást (helyhiány miatt) csak júliustól próbáljuk majd meg. Én még nem dolgozok, másik (7 hónapos) kislányommal itthon vagyok. Nagyobbik lánykám szerencsére kedveli a bölcsit, legalábbis amiatt még nem volt itthon “haddelhadd”, mert bölcsibe mentünk. 1-2 hete azonban az én kis szófogadó, nyugodt angyalkám tűzokádó sárkánnyá változott. :-)) Borzasztóan törékeny lett a hangulata, kész türelem-játékká lettek a napjaink. A bölcsiben nagyon kedvesek a gondozó nénik, Ők csak dicsérik a kislányomat – amit egyre nehezebb elhinnem. 🙂 Aztán hazaérünk – vagy rosszabb esetben már a hazafelé vezető úton – kivillantja méregfogát, és sikító-üvöltő “fenevaddá” változik :-), gyakorlatilag mintha nyúznám, még akkor is, ha csak az ágyra ültetem, hogy nyugodjon meg… Ma pl. azért hisztizett, mert nem akart beülni a gyerekülésbe, én pedig beletettem, vagy kicserélem a pelusát, és Ő nem akarja, vagy be kell jönnünk, de Ő nem akar, mire próbálom nyugodtan rábeszélni, persze nem jön, ekkor behozom, vagy ha sapka van rajtam, azért, és ha nincs, akkor pedig azért… 🙂 Sokszor még a játékait is dobálja dühében – erről is szeretném leszoktatni – hasznos tipp esetleg? 🙂
    Elkezdtük a dackorszakot? A határait próbálgatja? A közösségbe kerülés / anyától, apától, kistestvértől való távolodás ennyire megviseli? Ha igen, hát előre rettegek az ott alvástól!! 🙂 Úgy érzem, a Párommal sok figyelmet fordítunk a gyerekekre és imádjuk Őket – és ez így is van rendjén, most azonban kicsit tanácstalan vagyok: mi történik velünk? És leginkább: meddig fog tartani és mit tehetünk, vagy inkább hogyan éljük túl ezeket a helyzeteket? A “számoljak tízig magamban” módszeren már átestünk, sőt én néha lassan már a nyolcvannál járok, de sokszor ez sem eléééég! :-)) Tanácsodat kíváncsian várom! Ezer köszönet! 🙂

    • Vida Agi

      2011. június 10. péntek

      Ez azért van, mert a bölcsiben alkalmazkodnia kell, “jó kislánynak” kell lennie, itthon viszont kitör belőle a visszafojtott indulat. A fiam ugyanezt csinálta. Azt lehet tenni, hogy bölcsi után nem rohantok haza, hanem van egy kis extra program, játszótér, motorozás, kis vásárlás, közös séta, fagyizás stb., ez segít egy kicsit csak vele foglalkozni és átmenetet képez a bölcsi és a hazaérés között (illetve egy kicsit lefárasztja a gyereket, így kevesebb energiája lesz tombolni :))
      Az ottalvás ezekután már legfeljebb csak kisebb gondot fog okozni, de ott is az a szempont, hogy egy kicsi plusz figyelmet és mozgási lehetőséget kapjon bölcsi után.

  • SZASZ EDIT

    2011. április 01. péntek

    Gyoparka1EVES es meg mindig 2üszer alszik egy nap, reggel 7-8kozott ebred,11-tol fel 1-ig alszik most hogy jo ido van kint a szabadban toltjuk az idot allandoan jar kel 16utan ismet alszik kb 1 vagy masfel orat ,21-kor johet a lefekves ideje. akerdesem az lenne,tul sokat alszik napkozbe?

    • Zentai László

      2011. április 03. vasárnap

      Tiszteljük meg egymást, hogy helyesen írunk…

    • Vida Agi

      2011. április 14. csütörtök

      Nem, vannak olyan gyerekek, akik még 1 évesen is igénylik a kétszeri alvást nappal.

  • anna

    2011. március 12. szombat

    na de hogyan kezeljuk ilyen helyzetben a mi indulatainkat, hogyan legyunk mi is higgadtak, lassan mar az elo faba is belekotok neha, jon, h. sajat magam felpofozzam :(hamar kiakadok minden aprosago es tudom, hogy rahat a picurra is 🙁

    • Vida Agi

      2011. március 19. szombat

      Én is elég temperamentumos tudok lenni, de a dackorszakban kénytelen voltam megtanulni tízig számolni, mielőtt leordítom a másik fejét 🙂 Sőt a férjem még nálam is sokkal indulatosabb tud lenni és még ő is megtanulta, mi az, amit a gyerekek előtt inkább nem kéne, mert megtanulják… Ennyi a titka.

      Nyilván saját magadat nem vetkőzheted le és ne lepődj meg, ha a gyerekeid is hasonlóak lesznek, de ebben is meg kell tanulniuk valamilyen mértéket, illetve azt, hogy tudatosan tudják kezelni az indulataikat, mint ahogyan te is tudsz nemet mondani dolgokra.

  • Marianna

    2011. február 11. péntek

    Kedves Ági,

    Nagyon sokat olvastam már a dackorszakról és a kezeléséről, de a Te cikked felülmúlja az összeset.
    Teljesen magamra ismerek az egészben. Az érzelmi kitörések mindkettőnk részéről, sokszor érzem úgy, hogy teljesen elvesztem az “uralmamat” az egész helyzet felett.
    A lányom áprilisban lesz 3 éves. Szeremcsésnek mondhatom magam mert csak 3 hónappal ezelött teljesedett ki a dackorszak.
    Vannak korlátok, de ezek mindig is olyan “távolságban” voltak, hogy ne kelljen “tologatnia” őket. Ha viszont valahol ezt elérte, akkor nem volt tovább és ehhez mindig is szigorúan ragaszkodtam.
    Most az a helyzet, hogy minden az “övé”, ha valami nem tetszik neki -és ez előszokott sokszor fordolni-akkor el kezd köpködni. Haragosan néz, lökdösi a másikat, nem engedi fel a mászókára, elveszi a másik cuccát. Vagy egyszerűen el kezd ordítani, de talál rá okot, hogy kitörhessen. Legtöbb esetben sikerül eltérítenem a figyelmét, de ha nem vagy már elkéstem vele, akkor felkapom és elmegyek vele onnan ahol éppen vagyunk. Hátha a környezetváltozás jót tesz neki és akkor másra figyel.

    Fogalmam sincs,hogy jó-e amit csinálok. Adj tanácsot légyszives.

    Csuriban van azujjam, hogy ne tartson sokáig!

    Köszönettel

    Marianna

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Ez egy jó módszer arra, hogy kizökkentse a kicsit az indulatkitörésből, tehát lehet használni. De talán még jobb az, ha emellett (vagy helyett) példát is mutatsz neki, pl. megmutatod hogyan kéne hozzányúlni a másik gyerekhez, türelmes hangon elmondod, hogy meg kell osztozni a játékokon stb. (nem kell szónoklatot tartani, a rövidebb jobb)

  • babuli6

    2011. február 03. csütörtök

    Kedves Ági
    Segítségedet szeretném kérni!
    Kislányom 8.5 hónapos.
    Első gyermekem, kezdetektől fogva sokat foglalkoztam vele, igy -szerintem- nem tanulta meg, hogyan kell egyedül játszani. A nap 10-11 órájából, mikor fenn van, folyamatos foglalkoztatást igényel, egyébként orditás van. Kicsinek
    semmi gond nem volt vele, betettem a pihenőszékébe, ő elhintázgatott, mig én tettem a napi dolgom.
    Most viszont mindig sir, ha nem játszom vele. A lakásban zokogva mászik utánam, nemhogy felfedezné a szobát vidáman!
    Másfél órát sirt ma délután, ez volt az utolsó, amit ki tudtam próbálni, de ez sem működik…
    Semmit nem tudok tőle csinálni…
    Párom dolgozik, nagyszülők távol, segitségem nincs. Hogyan tanithatnám meg őt, hogy egy kicsit elfoglalja magát, játszon, másszon utánam, de ne sirjva?
    Napirendünk állandó egyébként, napközben is alszik, éjszaka néha ébred, jól eszik, sokat sétálunk.
    Várom válaszát!
    Köszönettel:
    babuli6

    • Vida Agi

      2011. február 06. vasárnap

      Bevált módszer, hogy a lakás minden helyiségében legyen neki egy játszósarka és mindegyiknél legyen el 10-10 percet, ha megunja vidd át máshova. Házimunkánál hordozóban vidd magaddal, beszélgess vele, adj játékokat, tárgyakat a kezébe. Max. 10 percet szoktak ebben a korban kibírni egy helyben, utána elunják. Váltogasd a 10 perc önálló játékot és a 10 perc közös játékot, vond be őt is a “házimunkába”, mutasd meg neki mit főzöl, mit csinálsz éppen, mesélj róla. Ezenkívül sokat segíthet a rendes napirend is, amiben megvan a helye az önálló játéknak, a közös játéknak stb. Mindig akkor játsszon önállóan, amikor éppen felébredt és evett, kipihenten ez jobban megy, ha már elunta, akkor játsszatok közösen és így váltogassátok. Legyetek sokat a szabad levegőn is, ez is segíthet, mert utána otthon is jobban elfoglalja magát a kicsi.

  • Hanna

    2011. január 11. kedd

    Kedves Ági!

    Engem a dackorszak agresszív viselkedésének kezelése érdekelne. A fiam most múlt kétéves, és most született meg a második fiúnk is, úgyhogy a testvérféltékenység miatti figyelemfelkeltés is közrejátszik. Leginkább az zavar, amikor mást bánt, verekszik, megdob bármilyen tárggyal…csak minket, szülőket…
    A kistestvérét nagyon szereti, látom rajta, hogy még nem tud mit kezdeni vele, de általában túlszereti, agyonpuszilgatja…de mindig figyelni kell természetesen, mert még nem tud bánni vele.
    Ráadásul nagy mozgásigénye van, és ilyen időben sem játszótér, sem park nem nagyon jöhet szóba…így nem fárad el fizikailag.
    Hiába mondom szépen, erélyesen…nem használ…
    Előre is köszönöm!
    üdv.
    Hanna

    • Vida Agi

      2011. január 16. vasárnap

      A legjobban úgy kezelhető a dackorszak, ha rendszeres, kialakult napirendetek van, ami a kicsi igényeit is figyelembe veszi. Mindenképpen legyen délelőtt egy nagy séta, mozgás, rossz időben is, ha nagyon csapadékos az idő, akkor délelőtt mozogjatok a szobában, legyen egy kis közös torna, tánc, fogócska stb. de a legjobb a friss levegő. Kerüld el, hogy túlfáradjon, túlpörögjön, mert ettől is agresszívabb lesz, ha látod, hogy már fáradt, akkor pihenjen le, olvassatok mesét, vagy nézzen egy kis mesét, így ő is jobban kipiheni magát.
      Amikor gyerekekkel agresszív, pl. társaságban, akkor a higgadtság és a jó példa a legjobb megoldás. Ne told le, amiért bántott másokat, csak halkan mondd el neki egy mondattal (nem kell hosszan magyarázni), hogy miért nem jó, amit csinált és tanítsd meg, hogy kérjen bocsánatot (ez nem az illem miatt fontos, hanem azért is, mert így megtanulja kezelni az indulatát és “emberszámba” venni a másik gyereket, felmérni, hogy rosszat tett a másikkal)

  • Ágnes

    2010. december 23. csütörtök

    Kedves Ági!
    A kisfiam 11 és fél hónapos!Nagyon okos, ügyes gyerek! Viszont egy ideje nagyon akaratos, hisztis lett! Ha nem engedem azt csinálni, amit nem szabad, de ő szeretné, elkezd ordítani. Ha olyankor felveszem az ölembe rugdoskodik!Időnként előfordul, hogy veri a fejét a padlóba vagy az ajtóba!Semmit nem tudok tőle csinálni, mert folyton a nyomomban van, kapaszkodik fel a lábamon!Ha nem veszem fel rögtön az ölembe sírni kezd!Az evés is külön tortúra nála, mert nem hajlandó egy helyben ülni. Néha kicsit erélyesebben rászólok,pedig próbálom magam tűrtőztetni, aztán bűntudatom van! Attól félek, hogy ettől lelkileg sérülhet!
    Mit tanácsolsz? Mit tegyek? Néha már úgy érzem, nem bírom idegekkel!
    Válaszodat előre is köszönöm!
    Ági

    • Vida Agi

      2010. december 26. vasárnap

      Nem sérül tőle lelkileg, ha néha rászólsz. A hiszti normális, hiszen a dackorszakban van. Amivel segíthetsz neki, hogy következetesen leteszed a szabályokat: egyrészt olyan napirendet alakítasz ki, ami számára is követhető és jó, másrészt ragaszkodsz bizonyos szabályokhoz. Ezenkívül, ha hisztizik, ne vedd fel az öledbe, hanem hagyd ott, minél kisebb figyelmet kap a hiszti, annál hamarabb leszokik róla.
      A házimunkákba vond be, akármit csinálsz, mindig adj neki valamilyen feladatot, amit ő csinálhat addig ott veled (pl. portörölgetés, szivaccsal törölgetés, a konyhában kislábas és fakanál vagy egy fiók, amiben neki való dolgok vannak, amit ő addig kipakolhat, amíg te főzöl)

  • Györgyi

    2010. november 28. vasárnap

    Kedves Ági!
    Kisfiam 14 hónapos és kb. 2 hónapja iszonyúan anyás lett ha az az “anyásság”, hogy lóg a lábamon. Sajnálom is szegénykét, mert főzés, mosogatás közben nem nagyon tudok mást tenni, mint kinyitom az összes konyhai szekrény ajtaját, ahonnan hagyom, hogy kipakolja a cuccokat, de ez sem elég. Ha a nappaliban vagyok, ruhát hajtogatok vagy pakolászok, akkor teljesen jó eljátszik magában, de ahogy a konyhába teszem a lábam, elkezd vigasztalhatatlanul sírni, hisztizni és két karral kapaszkodva csüng rajtam. Feltettem a konyhapultra, akkor rendben van, de a rotyogó étel mellett nem annyira biztonságos ugye. Nagyon kellene egy kis szabadság. Azt mondják páran, hogy én rontottam el, mert túl sokat foglalkozom vele, sokat olvasunk, játszunk és nem tanult meg egyedül játszani. Ebben a korban ez normális? vagy tényleg elrontottam? Amúgy nagyon látszik rajta a törődés, rengeteg dolgot megért, szinte minden állatot, tárgyat felismer, büszke vagyok rá, de kezdek megőrülni tőle :))))))Ha programokat csinálunk, Ringatóba viszem, játszótérre, ott is mindig mellettem-rajtam van, csak ritkán távolodik el és gyakran nyűgös, sír, csimpaszkodik. Help!!!! :)))))Mit csinálok rosszul? Fogalmam sincs. Előre is köszönöm a válaszod!

    • Vida Agi

      2010. november 30. kedd

      Ez teljesen normális jelenség ebben az életkorban, ki fogja nőni. Vond be a házimunkába is, legyen ott melletted, ne szórakoztasd folyton.

  • Kriszta

    2010. november 22. hétfő

    Szia Ági!

    Most 2 éves a kisfiam. Nagyon segítőkész, szeret mindent ő csinálni és ezt túlzásba is viszi. Abszolút nem zavar, sőt örülök neki, hogy ennyire önálló. A megoldandó problémám az lenne, amihez a segítségedet kérem, hogy ha én csinálok meg valamit, akkor kitör a hiszti és csak akkor tudunk véget vetni neki, ha engedünk.
    Példák:
    -Reggel kikészítem a ruháit amíg alszik, majd hisztizik, hogy rakjam vissza a szekrénybe, mert ő akarja kivenni.
    -Orrszívásnál is vissza kell raknom a polcra, mert hisztizik, hogy ő akarja levenni.
    -Hisztizik ha én öntöm ki a bili tartalmát, ha én húzom le a wc-t.
    -Néha azért is hiszti van, ha induláskor én veszem elő a cipőjét, kabátját, sapkáját.
    -Stb.
    Nem az a baj, hogy ő akarja megcsinálni, hanem az, hogy ne hisztizzen, ha én csinálom meg ezeket a dolgokat. Ne csináljon belőle problémát. Próbáltam elmagyarázni, hogy én is megcsinálhatom, ha úgy adódik és nem dől össze a világ ettől. Nem érti meg.
    Kérlek, adj valami jó tanácsot, ötletet!
    Előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2010. november 28. vasárnap

      Az a helyzet, hogy ebben a korban a gyerek nagyon ragaszkodik a szokásaihoz, ez számára a fő iránytű a világban. Támogasd a szokásait, különösen, hogy ezek jó dolgok, ne akarj ellene menni. 1 év múlva imádni fogod, hogy mindent magától csinál 🙂 Megérteni most még úgysem fogja, majd 3-4 évesen, tehát hiába magyarázod, inkább dicsérd meg érte, hogy ő csinálja, segíts neki, hogy ügyesebb legyen ezekben stb.

      • Kriszta

        2010. november 30. kedd

        Megpróbálom másképp megfogalmazni. Például a ruhakikészítés kicsit bonyolultabb annál, minthogy odamegy a szekrényhez és kiveszi. Úgy történik, hogy minden ruhadarabnál fel kell vennem (14-15kg), csak így éri el a ruhákat és előtte percekig könyörgök, hogy ha ő akarja kivenni, akkor ne mással foglalkozzon, hanem jöjjön oda és csináljuk, mert tellik az idő és a bölcsibe menni kell.
        És minden dolognál, amit ő akar csinálni ott kérlelem, hogy ne mással foglalkozzon, hanem csinálja meg amit akar.
        A kérdésem pedig az volt, hogy ha megcsinálok valamit és ő utána elkezd hisztizni, akkor hogyan magyarázzam el neki, hogy ez nem baj, ezért nem kell sírni, ez nem probléma?
        Ha mindent ráhagyok, hogy csinálja és kivárom minden előtt az időt, amíg mással foglalkozik, akkor 2 órába is telhet, amíg felöltözik, reggelizik, pisil és ami velejár, esetleg orrszívás.
        Köszönöm

  • Krisztina

    2010. november 15. hétfő

    Kedves Ági!

    Végigolvastam a “történeteket”, sok hasznos tanácsot találtam, én most a saját esetemben egy kérdésre keresem a választ. Két és fél éves kisfiammal igencsak benne vagyunk a dackkorszakban. Hullámzó a helyzet, bár rengeteg türelem kell és ez nap végére már nem mindig van. A hisztik nálunk mindig abból fakadnak, ha nem teljesítjük valamilyen kívánságát. Ezt általában tudjuk kezelni azzal, hogy eltereljük a figyelmét, csak simán ordítás van, figyel arra amit mondok, földhözcsapkodós hiszti nincs.

    Amit nem tudom hogy kezeljünk, minden alkalommal ordít, ha valamit abba kell hagyni., pl. haza kell menni a jászótérről, ki kell szállni a boltban a kisautóból, be kell menni az udvarról stb. Ilyenkor nem használ semmilyen figyelemelterelés, sokáig üvölt. Mindig pontosan tudja, hogy majd ki kell szállni, haza kell menni stb., ezt mindig tisztázom vele előre, de amikor eljön az idő, akkor ordítás.

    Már sok helyre lehetne vele menni, de sokszor nem megyünk, mert “nem tud vislkedni”, tudom, hogy ez nagyon rossz hozzáállás, szeretnék ezen változtatni, de nem tudom, hogy tanítsam meg neki, hogy egyszer abba kell hagyni a dolgokat és ha azt mondom, akkor szó nélkül menni kell. Egy idő után már elfogynak az eszközök a figyelemelterlésben is, illetve nem tudom semmivel meggyőzni, ilyenkor felkapjuk és visszük.
    Hogy lehet vele megértetni, hogy nem tudjuk/akarjuk a lehetetlen kívánságait teljesíteni. (pl. ő akarja vezetni az autót, belemenni a Balatonba novemberben stb…)

    Előre is köszönöm a válaszodat!

    Üdv
    Krisztina

    Ps.. Nem tudom kedves sorstársak, ti hogy vagytok vele, de én minden nap hulla fáradt vagyok a folyamatos alkudozástól és küzdelemtől, remélem egyszer lesz még aranyos, mosolygós gyerekem…

    • Vida Agi

      2010. november 20. szombat

      Ez az életkor sajnos az anyukák számára arról szól, hogy folyton alkudozni kell, ez egyébként később is megmarad valamennyire (a fiaim picit nagyobbak már, de folyton alkudozás van). Segíthet, ha mindig azonos módon kezeled a helyzetet (pl. megfogod és viszed, vagy azt mondod, akkor én elmegyek, te pedig itt maradsz), mert így megérti, hogy nincs alkudozás.
      Elinduláskor arra is oda kell figyelni, hogy olyankor induljatok el, amikor nem éppen elmélyült játékban van a kicsi, hanem amikor befejezett valamit. Előre szólj, hogy “ezt még befejezed, utána indulunk”, vagy amikor már nagyobb, akkor “5 perced van még”, így fel tud rá készülni, hogy most majd abba kell hagyni.

      A többi helyzetben, amikor valamit ki szeretne próbálni, amit szerinted nem szabad, akkor gondold végig, tényleg nem szabad-e. Bizonyos dolgokat tapasztalati úton kell megtanulniuk a gyerekeknek, ha megtiltod, azzal csak elodázod, hogy kipróbálja. Pl. ha a Balatonhoz mész télen, akkor vigyél váltóruhát és hagyd, hogy megnézze, hogy tényleg hideg, ettől rájön, hogy ez egyáltalán nem jó neki, mert tényleg hideg és tapasztalati úton megérti majd, te meg át tudod öltöztetni, ha vizes lett a ruhája.

      Az nem jó taktika, ha emiatt nem viszed sehova. Sőt: ha minden nap találkozik ezzel a helyzettel és mindig ugyanúgy kezeled, hamarabb megtanulja majd.
      Nagy elvárásaid azért ne legyenek, soha nem lesz olyan, hogy mindig szó nélkül otthagy valamit, mert kéred, de azért javulást el lehet érni.

  • Gabriella

    2010. november 09. kedd

    Kedves Ági!

    Segítségedet szeretném kérni!
    Kisfiam 3 hónapos. Kb. másfél hónapos koráig nagyon nehezen aludt el, de bevezettük azt, hogy a játék után, mikor már elfáradt,betettük a kiságyába. Egyedül sosem aludt el, de ha a fejecskéjére tettük a kezünket és közben paskolgattuk a popsiját, akkor elaludt. Másfél hónapos korától 3 nappal ezelőttig egész szépen aludt. Kicsit nyöszörgött elalvásnál, de nem kellett fél óráig altatni és nem hisztizett óriásit. 3 napja valamiért nagyon rosszul alszik. Annyira sír mikor letennénk aludni, hogy teljesen beleizzad, elvörösödik, kiduzzadnak az erecskék a fején, ugyanúgy, mint másfél hónappal ezelőtt. Ha felveszem, megnyugszik, de ha visszateszem újra ordít. 🙁 Tegnap is kicsomagoltam teljesen, hogy nem szorítja-e a pelus, vagy nincs-e valami más baja. Evett, így éhes nem lehet, játszott, ezért elfáradt, de mindig figyeljük a fáradtság jeleit és néhány ásítás után már irány az ágy. Ha hordoznánk, akkor egész jól ellenne. 🙂
    Este fél 9-kor fürdik, 9-kor eszik, kb. fél 11-kor megy aludni. Éjfélkor, mikor alszik, én kiveszem az ágyából és megetetem üvegből.Mivel ilyenkor félálomban van, így könnyen vissza alszik. Korábban megvártam míg felébredt és ezért mindig csak fél 2 körül tudtam letenni. Ez az etetés így bevált és szinte mindig fél 6-kor ébred reggel. Ma viszont 1 órával korábban ébredt és borzasztóan éhes volt. Először megpróbáltam vissza altatni, hátha csak “véletlenül” ébredt fel, de rögtön rájöttem, hogy éhes. Evett, majd elaludt és sajnos én is. Egy óra múlva ébredtem és ő is (ekkor megmértem, hogy mennyit evett előtte /70g-ot/, és utána evett rendesen. Elgondolkoztam azon is, hogy lehet, hogy nem elég neki amit egész nap megeszik? Ezt viszont nem hinném, mert mindig mérjük, hogy mennyit eszik. Sajnos nincs túl sok tejem, ezért többnyire délutánonként már ki kell pótolni, hogy meg legyen a 150g. A jelenlegi súlyához képest (5kg), ha hatszor eszik egy nap, akkor ~130-at kellene ennie, de ő megeszi a 150-160-at is (Ha többet eszik, csak kibukja. Amú
    gy is refluxos.) Ma is evett délben 150-et, 14órára aludt el, de 14.45-kor már fel is ébredt és annyira éhes volt, hogy úgy csinált, mint aki mindjárt éhen hal. Megevett 160-at, fél 5-kor ment aludni.
    A segítségedet szeretném kérni abban, hogy mit tegyünk altatáskor, hogy ne legyen ilyen “fájdalmas” az elalvás a Picikémnek.

    Válaszodat előre is nagyon köszönöm!

    Üdvözlettel,

    Gabriella

    • Vida Agi

      2010. november 17. szerda

      Az a helyzet, hogy nem akkor kell lefektetni, amikor ásít, hanem egy kicsit később, 3 hónapos korban nagyjából 1,5-2 óra ébrenlét után. Ilyenkor már biztosan nagyon álmos. Nappal maximum 3 alvásra van szüksége, az esti lefekvés előtt pedig hosszabban kell fentlennie, mint nappal két alvás között, ilyenkor általában 2,5-3 órát tudnak gond nélkül ébrenlenni már 3 hónaposan.

      Az éjszakai plusz ébredés oka a 3 hós növekedési ugrás, ilyenkor a baba a megnövekedett testtömege miatt többet kér már enni, ezért újra felébredhet éjszaka vagy plusz evési időpontokat iktathat be, ez teljesen normális.

  • Jéglné Léber Adrienn

    2010. november 04. csütörtök

    Kedves Ági
    Segítségedet szeretném kérni!
    Kislányom 8 hónapos és rettentően anyás!
    Bevallom nagyon elkényeztettem első gyermek és rengeteget dédelgettem!
    Nem volt vele sok probléma egészen idáig,tudtam tőle főzni mosni takarítani!
    Viszont hirtelen megváltozott minden még a villanykapcsolóig sem tudok elmenni nélküle,anélkül hogy ne ordítana és zokogva mászik utánam!Kipróbáltam sok módszert hagytam egy délelötöt üvölteni beleizzadt taknya nyála egybefolyt!!!!
    Elvagyok keseredve nem tudom kitenni a lábam a fürdőbe sem!Mindig így
    marad??????Kérlek tanácsolj valamit!
    A nagy fordulat a történetben az hogy mamával keresztanyukájával elvan integet nekem és bárhová elmehetek!!!
    Kérlek írj
    Egy elkeseredett anyuka!
    Adry

    Válasz: Természetesen nem marad mindig így 🙂 Ez egy átmeneti időszak, néhány hét és elmúlik. Ahova utánadmehet, oda hadd menjen utánad. A gond az, hogy most már utánad tud mászni és nem érti, miért nem lehet. Tegyél el mindent, ami veszélyes és hagyd mászni a lakásban mindenhová, legfeljebb, ahova nem akarod, hogy menjen, ott csukd be az ajtót. Semmi nem történik, ha a konyhában játszik, pakolászik, amíg te főzöl és akkor sem, ha a WC-re is veled megy, ez utóbbi egyébként nagyon érdekel minden babát, a szobatisztaság kialakulásában is nagy szerepe van, ha látja, mi történik “odabent”.

  • milananyu

    2010. augusztus 31. kedd

    3 elevenkislányos, én végigolvastalak, de azt tudom mondani, h tényleg bízz magadban, nem biztos, h a harmadik babával is ilyen gondok lesznek.Egyéltalán nem biztos.Csak ne így állj neki eleve, bár ha mégis max kellemes csalódás ér.
    Nekem 2 fiam van a nagyobbik okt ben 4 éves a kicsi 8 hónapos lassan…na ő se egyszerű eset de azért ennyire sírós nem volt mint neked, viszont a nagyhoz képest aki nagyon jó baba volt elég nehéz eset volt, most is csak ölben lenne mindig, irtó lusta még mindig nem forog csak hasra…
    na de a nagy nekem szívesen fogadta semmi baj nem volt, gondlom te is elejétől fogva mesélsz nekik tesókáról aki hamarosan megszületik.Ez sokat segíthet ha minden nap többször beszégetsz velük róla.
    Kívánom neked h kelleme csalódás érjen most a 3 babóval.Kilányotok lesz megint, s terveztétek amúgy, mert nekem leveledből úgy tűnik te egyáltalán nem szerettél volna több babát a két leányzó után.

  • 3elevenkislányos

    2010. augusztus 31. kedd

    Kedves Ági!
    Nagyon szomorúan olvastam válaszodat. Vagy nem olvastad végig a levelem, vagy nem láttál még olyan igazi sírós babát, akit nem lehet SEHOGY megnyugtatni: nem eszik,alszik, sír- hanem mondjuk szopás közben is sír csak úgy, vagy pl. attól is, ha halkan telefonálok közben, sőt ezért megharap, tisztábatétel közben is, akkor még jobban ha babakocsiba vagy kendőbe teszem. Egyvalami enyhítette időnként egy kicsit, ha ferdén két kézzel a levegőbe emelgetve hintáztattam, miközben állva és járkálva a térdemmel rogyasztottam megfelelő ütemre.Egyébként én képes vagyok az éhenhalás szélén is gyurmázni, de arra nem hogy végignézzem még egyszer hogyan készül ki a másik kettő. Ezért első gondolatom az volt, hogy majd örökbe adom, de ezt szégyellem. Gondolkoztam ezeken a szülésfelkészítő és babastart tanfolyamokon, de időm sincs és mit csináljak ilyen sablonos megoldásokkal?

    Válasz: Nagyon negatívan gondolkodsz az egészről, ez már az első leveledből kiderült. Több száz babát láttam már személyesen, olyat is, akinél már a szomszédok kérték, hogy csináljanak már valamit a gyerekkel, ezért hozták el hozzám. Ha te feszült vagy, a gyerek is feszült lesz, ha elhatározod, hogy a te helyzeted borzalmas és nem tudod kezelni – már most, amikor még nincs is meg a baba- akkor akármilyen nyugodt babád lesz borzasztónak fogod látni a helyzetet. Nincs olyan baba, aki “csak úgy” ok nélkül sír és ne lehetne megtalálni a sírás valódi okát, ami lehet egészen prózai is (éhes, unatkozik stb.) vagy komolyabb dolog (pl. reflux) Ha meg sem próbálod megérteni, miért sír, csak a fenekét rázod, akkor biztosan sírni is fog, mert nem a problémáját oldottad meg, hanem csak megpróbáltad elhallgattatni – ez az oldal és a tanfolyamok pont arról szólnak, hogy megtanuld megérteni a gyereket és a problémáját megoldani, ahelyett, hogy csak megnyugtasd valahogy.

  • 3elevenkislányos

    2010. augusztus 25. szerda

    Kedves Ági!
    Először is nem panaszkodni akarok, és sajnálom, hogy nem tudok rövidebb lenni,de 35 hetes terhes vagyok és rettegek a harmadik baba megszületésétől és az azt követő időszaktól. Annyira szeretném már átélni, hogy legyen egy normális kisbabám, akivel már az elején is szerethetjük egymást. Azért írom ezt, mert az első is kezelhetetlen volt újszülöttként, de mikorMegszületett a második, elkezdődött az igazi lelki terror.
    Egyszer Léna(az elsőszülött akkor két év 4 hó) mosolyogva odahozta a popsikenőcsöt, majd megkérte hadd kenjen egy kicsit Pálma fenekére. Örültem,ezután körömmel belemart a kicsi puncijába. Máskor csak elsétált mellettünk mikor szopiztunk, akkor pont nem hisztizett (pedig ritka pillanat volt mikor Léna nem éppen naponta hatodszor-hetedszer is meztelenre levetkőzve feküdt a hideg kövön és orákon át hisztizett és verte a fejét a földbe) na szóval belemart a Pálma fejébe ahol puha. Volt amikor leöntött narancslével bennünket szopizás közben, direkt kiborította a konyhába a levesét a földre, a WC-zselét a kagylóból kihúzta és egyenletesen szétkente a nappaliban, míg én a kicsivel voltam, a hűtőt kipakolta, stb. stb. (és akkor hogyan főzzek, takarítsak, teregessek meg tüzeljek emelett?)Megint máskor megrántotta a lábát, nem volt elég baja szegénynek.
    Olyanokon húzta fel magát és kiabált:- Ne legyen a (játék)kutyának farka, vágjuk le!
    -Ennek ne legyen szőre!
    -Ne vigye a kosarat a farkas a szájában! (Dzsungel könyve nevű filmben)
    Ezeken órákig sírt, meg hisztizett. Olyan dolgokon, amit nem lehet megváltoztatni! Hiába magyaráztam.

    És jött utánam mindenhová és vergődött,és nem lehetett olyat csinálnom, hogy otthagyom, és majd abbahagyja.
    Aludni nappal abszolút nem hagyták egymást. Nem túlzok, 10 perc alvás volt a legtöbb napközben!!! Pálma akkor kezdett el napközben rendesen aludni, mikor Lénát oviba vittem, vagyis 9 hónaposan, de. fél óra délután pedig 1 óra, 2 óra. Persze a cicivel együtt, vagyis oda voltam láncolva.
    Addig is Én a nemalvástól-nemevéstől szédültem, fájt a fejem, légszomj, hol melegem volt, hol a hideg rázott. Leestem a lépcsőről, összetörtem a poharakat, elvágtam a kezem, ilyenek. Pisilni is csak Pálmával az ölembe mehettem. Nagyon véreztem, még 6 hetesen is, mert semmit nem tudtam pihenni és Pálmát állva kellett ringatni, még éjszaka is, legalábbis 2-5-ig mindig, sokszor reggel -7-ig is, emellett a csípőcsontok is nagyon fájt, valszínű szülés után nem bírtak visszaállni, emiatt is jó lett volna egy kis pihi. 15 hónapos koráig nem aludtam egy jót, 6-8 szopás éjszaka, mellettem aludt el, elzsibbadt kezem-lábam, nem mertem forogni. A kiságyban sose aludt, mert attól félt. Hiányzott a férjemmel való kommunikáció. Próbált segíteni amit tudott, fürdetéskor(pánikszerű 4 hónapos korig), de hát nem tudott csodát tenni.
    Pálma 4 hónapos koráig nem mentünk ki az udvarból se, még a boltig se, ami 150m-re van!!! egyrészt mert mindenki ijedten nézett hogy miért ordít ennyire a kicsi, miért nem csinálok vele semmit, másrészt meg Léna szándékosan meghempergett a sárba, kitépte a kezét a kezemből, összecsuklott, abszolút nem tudtam a két gyerekkel előre haladni. Egyébként is 1 óra volt az öltöztetés.Lénát nem hibáztatom, nagyon megtört a lelki fejlődése, mert Pálma olyan volt mint egy őrült, mint akinek fáj az élet. Az nem igaz hogy hasfájós volt, mert adtam neki homeopátiás gyermekorvos által írt gyógyszert, gyógynövényes, meg rendes papáverines görcsoldót, fájdalomcsillapítót, nyugtató kúpot (Germicid). Semmi sem használt.
    Szoptattam igény szerint, ahogy ő akarta, próbáltam 3 óránként, 4 óránként, grammra pontosan mértem, volt, hogy kifejtem szoptatás előtt a laktózban dús tejet, hogy nem-e az bántja. Többféle büfi pózt bevetettünk, még evés közben is. Próbáltuk a cumit, hordozókendőt, hintát, zenét, babamasszázst (nem szerette, ha hozzáértem), így fektetem, úgy fektetem.SEmmi. A cici sem nyugtatta meg, és nem aludt el rajta, állandóan kínlódott.
    A legrosszabb az volt, hogy akkor is hallottam a sírását, amikor már nem is sírt
    Léna tesó is ILYEN rettenetes volt, de ő csak 2,5-3 hónapos koráig, utána mindig csak jobb lett, és szeretett jönni-menni, autózni, ismerked-. Pálmát még 10 hónaposan se tudtam letenni az ölemből, mindentől és mindenkitől félt 3 hónapos korától. De most már minden jobb lesz vele, néha még bepánikol a postán, vagy a boltban, de kezelhető:-)))))olyan jó hogy már valahogy meg lehet nyugtatni. Még előfordul, hogy a papájától, nagymamától bepánikol, de már megnyugszik egy 5-10 perc után. Már azt hittem javíthatatlan idegbeteg gyerekem van, de 19 hónapos korára csoda történt, barátkozós, kedves kislány lett.Persze hiszti van, ha nem sikerül felvenni a kiszemelt cipőt, zoknit, bekötni a fűzőt, felcipzárolni a pulóvert, kinyitni valamit, vagy nem azt kap enni, amit ő akar. De abba is tudja már hagyni.Most már 23 hós.
    Nem tudom, szerintem olyan anyagot kap a szervezetembe a baba, amitől dilis lesz, valami hormon, vagy méreg, ami az idegrendszerre hat… mivel az orvosok mindig egészségesnek találták őket, nem tudok mire gondolni.
    SúlyFejlődésük nagyon gyors volt, bár a második sokat betegeskedett (légúti, lázas állapotok)mivel
    3 hónapos korra megduplázták súlyukat.Most itt leszek egy 4 egy 2évesel és egy újszülöttel és fogalmam sincs túléljük-e fizikailag és lelkileg? Semmivel nem lettem okosabb, mint az első előtt, mert nem tudtam megoldani semmit, csak az idő múlásával enyhültek a dolgok.

    Válasz: Nyugalom, nincs miért aggódnod. Az a tapasztalat, hogy az első gyerek után mindig a második a nagy sokk, akkor van a legtöbb probléma, amíg ők még kicsik, és a harmadik már ehhez képest fel sem tűnik. Az is fontos, hogy ha te bízol benne, hogy kezelni tudod a helyzetet, ha bízol magadban és kiegyensúlyozottan állsz a dolgokhoz, történjék bármi is, csak nevetsz rajta, akkor ők is ezt fogják átvenni, ők sem lesznek feszültek, hisztisek stb. Ami még fontos, hogy amikor megszületik a kicsi, akkor a nagyokkal foglalkozz. A kicsinek mindegy, ő csak eszik, alszik, ha sír, akkor kendőbe teheted és megnyugszik, viszont a nagyokkal foglalkozz sokat, vond be őket a babázásba, csináljatok programokat a kicsivel együtt, amíg szoptatsz, addig rajzoljatok, gyurmázzatok, olvass mesét nekik, menjetek sokat a szabadba, így egyszerűbb lesz velük.

  • Kriszta

    2010. július 19. hétfő

    Kedves Ági!

    Kislányom 11 hónapos.Nagyon jó baba!Jól eszik,jól alszik!Egyetlen dolog kezd aggasztani,hogy ha otthon vagyunk szinte semmit nem tudok tőle csinálni!!Mindig mindenhova utánam jön(mászik)kapaszkodik fel a lábamon és sír egészen addig amíg fel nem veszem.Ha apukája itthon van és felveszi akkor is nyújtja a kezét felém.
    Nem tudom jót teszek-e azzal ha nem foglalkozom vele és hagyom sírni.Nem szeretném ha sérülne a lelke vagy azt hinné,hogy nem számíthat rám.Mit tegyek?
    Előre is köszönöm válaszod!!

    Válasz: Nem sérül a lelke. Az élet alkalmazkodásból is áll, és ebben a korban már neki is kell néha alkalmazkodnia. Ez nem azt jelenti, hogy órákig hagyd sírni, de ha még van 5 perc dolgod, akkor nem kell félbehagynod csak azért, mert ő elunta magát. Mielőtt valami fontosabba kezdesz, mondd el neki, ő mit csináljon addig és te mit fogsz csinálni, adj neki játékot, vagy vidd magaddal a konyhába és ragaszkodj hozzá, hogy befejezed, amit csinálsz éppen, nem veszed fel addig. Ebből kezdetben hiszti van, aztán megszokja. Ettől nem sérül a lelke, csak tanul.

  • Leibovici Aniko

    2010. június 05. szombat

    Kedves Agi!
    Az en kislanyom mar 2esfel eves , de meg benne vagyunk a dackorszakban.Sokat segitett eddig is amit tanacsolsz:a hisztivel kapcsolatos “maradjunk higgatak” ,onfegyelmezes (bar ez neha nagyon nehez!)Amiota pedig mar tudja mi az,hogy “az enyem-ugy fel ev”,meglepoen megvaltozott a ,de remlem ez viselkedese,de remelem ez a hisztis ez az sirassal osszekotott enyem dolog is idovel meg fog valtozni.Nemreg volt pont ez az eset(meg a kislanyom 2eves szulinapjan egyutt bontogathattak az ajanedekokat az akkor meg masfel eves unokatestever kislanyaval, de ez ma mar nem igy van.A mult honap vene lett a kislany is 2 eves es ugy “egymasnak ugrottak”, s az en kislanyomnak hiaba mondtam, hogy ez most nem az o szulinapja es nem az o ajandekai, o megis csa az “enyem ” szoveget hajtogatta, meg is lokte es kezet is emelt a kisebbre,aki azert nem hagyta magat, de megis szet kellett valasztanom oket.S a kovetkezo 3eves szulinapra mar megtanultam ezek utan,hogy az ajandekokat nem fogjuk kibontani egyutt-kar mert amikor meg ment , eleny volt mindenkinek). Neked mi a velemenyed ezekrol a konfliktus helyzetekrol, hogy helyes ezt kezelni?
    S meg egy rovid kerdes az eteseseel:a kis orokmozgo kislanyom par oercnel tovabb nem ul es eszik a szekeben akar egyedul, akar velunk az asztalnal, s aztan csak jatek ,valami elfoglatsag kozben tudom bekanalazni,befejezni az etkezest.Ez jo?Hogy lehetne vegig az asztalnal ulteteve enni?Es ennek kovetkezteben barhova is megyunk vendegseg, etterem, nem ul es eszik csak ha “szaladok” utanna es etetem.
    Elnezest ,hogy egy kicsit hosszura sikerult, de remelem ,hogy hamar erkezik a valasz!
    Aniko

    Válasz: Míg 2 évesen még egymásnak ugranak “enyém” címszó alatt, addig 3 éves korra ezt teljesen kinövik. 2-2,5 éves korban ugyanis pont ezt tanulja meg a kicsi, hogy mit jelent az “enyém” és a “tiéd”. 3 évesen ez már csak azokra a dolgokra terjed ki, ami tényleg az övé, mert addigra tanulja meg, mi tartozik az ő “fennhatósága” alá.
    Asztalnál ülve enni: ez is hosszú tanulás és megszokás kérdése. Egyrészt, mire asztalhoz kerül, tényleg legyen éhes a gyerek, ne nassoljon két főétkezés között. Másrészt csak annyit tegyél elé, amit biztosan megeszik, lehet, hogy ez kevesebb lesz, mint amennyit szeretnél, hogy megegyen. Viszont ha már megette, akkor ebben a korban még nem várhatod el tőle, hogy az asztalnál maradjon. Azt mindenképpen kerüld el, hogy az “asztal körül kelljen kergetni”, hogy egyen.

  • Szandi

    2010. május 25. kedd

    Kedves Ági,
    Végigolvastam a postot és a hozzászólásokat. Alapvetően türelemmel kezelem ezeket a kirohanásokat, van nálunk is minden: hiszti, sikítás, földhöz csapkodás. Ha ketten vagyunk nagyon jól elboldogulok vele. Jó módszer az, ha amikor hisztizik és földhöz veri magát magára hagyom? Olyankor sokszor sír, amit vagy abbahagy és bejön hozzám van egy idő után szép szóval én terelem be. Illetve ami nagyon fájó anyai szívemnek, hogy sokszor “Neeee, neeeee”- visszautasítja a közeledésem. Ezt nagyjából elfogadom, ilyenkor nem csinálok nagy ügyet belőle, de néha majd megszakad a szívem emiatt hogy nem szeret a gyerekem… Ezek normális viselkedési formák 21-22 hónapos korban?
    köszi, Szandi

    Válasz: Félreértetted: nem “nem szeret a gyereked”, hanem csak dacoskodik, de attól még nagyon szeret 🙂 A dackorszak kicsit olyan, mint a kamaszkor: a gyerek lázad MINDEN ellen. Kicsit olyan mint az agresszív malacka a viccben, akinek semmi sem jó 🙂 Ha hisztizik, a legjobb reakció, ha te higgadt maradsz. Az otthagyás nem rossz stratégia, mert így megtanulja, hogy nincs néző a “produkciójához”.

  • seresv

    2010. május 21. péntek

    Sziasztok!
    Szükségem volna a tanácsotokra, bár jól ismerem a gyerekem, azt gondolom elég jók az ösztöneim, sztm jól nevelgetjük a kis palántánkat, de most tanácstalan vagyok. Pszichológiát végeztem, így sajnos nem tudom kikapcsolni a dupla-gondolkodásom sem, ezért hatványozottan idegesít ez a mostani mélypontunk, mert nem akarok semmit elrontani. Szóval:
    14 hónapos a fiam, iszonyú mozgékony, jófej gyerek, pörög folyton, eddig elég kiegyensúlyozott volt, evett rendesen (sokat és mindent), jókedvű volt majdnem mindig, de ez most megváltozott-remélem csak egy időre…
    A gondok:
    1. Nem hajlandó enni. Csak meglátja a kaját és torka szakadtából elkezd ordítani, ledobja a földre a kaját, a tányért, a kanalt, mindent. Gyümölcsöt gyakorlatilag egyáltalán nem hajlandó megenni (csak a banánt, semmi mást), meg sem hajlandó kóstolni az új dolgokat, olyanoktól is ordít, amit még az életében nem látott, tehát nem tudathatja milyen az íze…olyat sem hajlandó megenni, amit addig imádott. Egy falatot nem vesz a szájába! Ordít! Ilyenkor próbálok nem engedni és édességet adni neki, nem egyszer ebéd nélkül feküdt le az elmúlt hétben. Utána sem hajlandó enni. Nem értem, mert eddig iszonyú jó evő volt. Megőrülök ettől, már minden kajához úgy ülünk oda, hogy sík ideg vagyok, mert tudom h egy tortúra lesz megint és ált. úgy is van…
    2. Mindennel kapcsolatban iszonyú hisztis lett. Mindenre rázza a fejét, mindent ledob, földhöz vág, semmi nem jó neki és ha vmi nem abban a pillanatban és úgy történik, ahogy ő gondolja, leveri magát a földre és jön a torka szakadtából ordítás. Egész nap rajtunk csüng, de ott se igazán jó neki. Ott is csak tipródik.
    A legnagyobb gondom, hogy nem tudok türelmes maradni. Az elmúlt egy hétben (mióta durva a helyzet) sokszor elszakad nálam a cérna és veszekszem vele, nem bírom megállni, kitör belőlem. Na, nem ordítok vele, nyugi 🙂 de a hangom felemelem és feszült vagyok, miközben tudom h ezzel mindent elérek, csak azt nem, h megnyugodjon..de feltör és kész. Azért próbálok nagy levegőket venni és sodródni az eseményekkel, de borzalmasan nehéz.
    Ha azt mondod, hogy ez egy teljesen normális időszak, akkor vhogy kibírjuk. Szeretnék megnyugodni, hogy nem mi rontunk el mégis vmit, hanem normál krízis, amin keresztül megy a fiam.
    Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, próbáltam pontos képet festeni, iszonyú hálás leszek, ha mondtok vmi okosat! 😉

    Válasz: A hiszti normális ebben a korban, ezt szépen kinövi majd. Az evést viszont nem értem, miért tiltakozik ennyire ellene. Nem lehet, hogy jönnek a hátsó fogai vagy szemfogai? Lehet, hogy emiatt nem esik jól neki az étel. Próbálj bekukucskálni a szájába, de jele lehet az is, ha az ujjával dörzsölgeti az ínyét. A fogzásra próbáljátok ki a homeopátiát, ez segíthet visszahozni az étvágyát is.

  • Dobi Mónika

    2010. május 09. vasárnap

    Szia Ági.
    Mindig olvasom a tanácsaidat és sokat segített nekem eddig is. Most azonban tanácstalan. Kislányom most egy éves és nem tudom neki megtanítani hogy a kezembe adja ha már nem kéria cumispoharát.Minden alkalommal eldobja. Nem is lenne gond ha ezt csak otthon csinálja, de sajnos az utcán vagy ahol éppen vagyunk és gyakran megesett hogy az uttesten dobta el. A másik problémám hpogy kezd durva lenni. Mindig hozzám vág valamit ha megtiltok neki valamit.De csak játékból és amikor álmos, amúgy nem csinálja. A harmadik amiről már olvastam de nem lettem okosabb, sok óriás növény van a lakásban ami ugye a földön van és abból mindig kipakolja a virágföldet és szétkeni a szőnyegen. Amikor azt mondom neki hogy nem szabad rám mosojog huncutul és folytatja, aztán ujra rámnéz hogy mit lépek erre. Sajnos ilyenkor elröhögöm magam mert olyan édes , de nem tudok rá mérges lenni semmiért. Ezt ő valószínüleg érzi is mert mindig minden rosszalkodása után huncutkodik velem. Én meg megharapdálom. Tudom nagy hiba mert játéknak veszi de olyan nehéz megállni. Képtelen vagyok a kezére csapni. A kisfiam már 11 éves de soha egyszer nem csaptam rá semmiért pedig rá aztán ráfért volna. A kislányom egy tündér. ritkán sír,de gyakran csinál rosszat. Ami természetes mert gyerek. Milyen taktikák vannak mindezek leszoktatására ami nem jár fenyítéssel? Válaszodat előre is köszönöm. Mona.

    Válasz: Növény: mivel ez veszélyes is lehet (pl. megeszi a földet), ezért a cserépnél körbe a föld fölé feszíts ki egy nejlonzsákot, hogy ne férjen hozzá.

    Cumisüveg: ha tiltod, akkor annál érdekesebb lesz neki. Babakocsiban köss rá egy madzagot, hogy ne tudja a földre dobni. Otthon meg hadd dobálja, minden gyereknek van ilyen korszaka, és ha nem foglalkozol vele, pont olyan gyorsan növi ki, mint ha igen.

  • Andi

    2010. április 28. szerda

    Sziasztok!
    Rég voltam itt és már megint rá kellett jönnöm hogy nem vagyok egyedül a problémával! A 21 hónapos kisfiam aki eddig a világ legaranyosabb,legszófogadóbbkisfia volt most durva,ok nélkül nekem jön,ha megkérem hogy szedjük össze a játékokat ordit és csak az érdekli ami nem megengedett amit eddig nem csinált!A válszokat megkaptam de nagyon nehéz nyugodtnak maradni és sajnos nem igazán sikerül:( Inkább azt kérdezném meddig tarthat?Ha nem maradok nyugodt akkor sosem fog kinöni belöle?

    Válasz: Általában 2 éves kor körülre sokat javul a helyzet, de azért még utána is lehetnek dühkitörések, csak ritkábban. A fiúk egyébként is akaratosabbak, több türelem kell hozzájuk.

  • Andrea

    2010. április 22. csütörtök

    Sziasztok!
    Én még új vagyok e fórumba, de problémám, amit szeretnék megosztani veletek, lehet nem új, pláne ha ti már tapasztalt anyukák vagytok.

    Kisfiam másfél éves múlt, és most érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy nem bírok vele. Nem beszél még, viszont nagyon jól ért – amit akar, úgy-e. Sajnos a férjemen kívül nincs semmilyen nagyszülői segítségünk, akire rá tudnám bízni picit a fiamat, így amióta megszületett még nem igazán tudtam kikapcsolódni, szórakozni, feltöltődni. Férjemmel elvan egyedül a kisfiam, de nekem egyedül elmenni valahová, vagy barátnővel sem “olyan” mint a férjemmel. Valószínű ezért is jutottam el így 19 hónap után arra a szintre, hogy semmi türelmem sincs a kisfiamhoz. Autónk nincs, de azért sokat kószálunk sétálunk a környéken, sok kismamával, kisbabával találkozunk, játszunk stb. De kettesbe a házba a kisfiam lassan elviselhetetlen. Ma már úgy érzem, csak azt csinálja amit nem szabad, eléggé bababarát a lakás, de a függönyöket nem távolíthatom el, konnektorok be vannak dugva ugyan de kihúzni a lámpát ki tudja, minden fiókora szinte tettem biztonsági zárat, de amelyikre nem lehet azt tuti kipakolja, mentek már tönkre zománcos edényeim…mindent mégse pakolhatok az egekbe, hogy ne érje el. Hiába mondom nem szabad, szépen, ezerszer, úgyis csinálja.

    Másik legnagyobb gondom, hogy üt, ver harap, kézzel, játékkal egyaránt. Ez megy több hónapja. Ciki, mert a játszótéren is fejbevert a gereblyével. Hiába magyaráztam el neki, hogy nem szabad, hogy fáj, hogy cirómaró, simisimi helyette, hiába sírtam, vagy csapok rá a kezére, visszaüt. Játéknak fogja fel. Ha a fenekére csapok, akkor sír, de attól 5 perc múlva ugyanúgy megüt, vagy húzza a hajam. Nem tudok mitévő lenni. Bizonyára már utál engem, elege van belőlem. Én meg teljesen tehetetlen vagyok.

    Normális jelenség ez? Mit rontottam el ? Miért nem reagál a nem szabad fogalmára ? Pedig olyan okos, olyan dolgokat csinál, hogy környezetünkben az ekkora gyerekek még seholsem…igazi cukorfalat. De mégse bírok vele.

    Segítsetek nekem!
    Köszönöm szépen

    Válasz: Nem rontottál el semmit: egy egészséges másfél éves fiúgyermek pont ilyen eleven kell, hogy legyen. Ilyenkor akaratosak, agresszívek, hisztisek, de ez normális, az életkorral jár. Ne csapj a fenekére, mert azzal azt tanítod neki, hogy agresszió helyes megoldás. Ehelyett minden alkalommal, ha csapkod, vedd el tőle, amivel csapkodott és higgadtan röviden mondd el, hogy ezt nem szabad. Ezenkívül menjetek nagyon sokat a szabad levegőre, hogy lefáradjon és ne otthon unatkozzon. Ebben a korban a sok program (séta, motorozás, kirándulás) az, amivel le tudja vezetni a felesleges energiáit.

  • Vikica

    2010. március 21. vasárnap

    Kedves Ági! mindig hasznosak voltak a tanácsaid, köszönöm szépen! most is lenne egy kérdésem. egy éves múlt a lányunk egy igazi ördögfióka. valszeg elkezdődött nála a dackorszak. direkt azt csinálja amire mondom hogy nem szabad, amit gondol hogy tilos. ha rosszalkodik, mondom neki miért nem szabad, hogy tudom hogy érdekelné, de az pl. apáé, anyának fáj stb. és mit csináljunk helyette, mi az övé. de abszolut nem érdekli a dolog. csak látja rajtam hogy nem akarok neki engedni, és ezt élvezi, mosolyog huncutul és ujra és ujra próbálkozik. egy idő után eltávolitom a helyszinről amire persze testének megfeszítése és hiszti a válasz. vagy amikor mondom neki hogy mit kell csinálnunk, pl. pelusozni, mondja hogy nem és ringatja a fejét erősen. aztán ha mégis lefektetem a pelusozóra rúgkapál mint egy bolond , sír, alig lehet pelenkázni. az egészben az a legnehezebb, hogy alig tudok hidegfejű maradni, nem birom ezt a viselkedést. mintha direkt azért csinálná mert élvezi nézni hogy engem bosszant. kérlek adj tanácsot hogy lehet lekezelni ezeket ahelyzeteket és hány éves koráig tart ez egy gyereknek. köszi

    Válasz: Nem fogod elhinni, de minél dühösebb vagy, annál inkább csinálják, no, nem azért, mert rosszalkodni akarnak, hanem kíváncsiak, hogy újra és újra ugyanazt a reakciót váltják-e ki belőled. A pelenkázás mindig mumus szokott lenni, próbáld ki, hogy nem fekteted le, hanem egy gyanútlan pillanatban, amikor nem számít a pelenkázásra, vagy valami más köti le a figyelmét, akár állva átpelenkázod. Először nehéz így pelusozni, de gyorsan meg lehet tanulni (ha nagyon nem megy, vehetsz felhúzós pelust, de a hagyományossal is gyorsan bele lehet jönni)
    A veszélyes vagy kényes tárgyakat el kell tenni jó magasra. Ami előlmarad, azokat pedig ha piszkálja, meg kell mutatni, hol a helye, hova való stb. Minél higgadtabb vagy, annál inkább megtanulja ő is kezelni az indulatait.

  • winnie

    2010. március 21. vasárnap

    Kedves Ági!
    Nekem egy 25 hónapos kisfiam van, aki abszolút nem sírós, bárhol gond nélkül elalszik, szívesen játszik egyedül vagy más gyerekkel, megeszi a főzeléket, és mindig, minden esetben kedves, mosolygós, önzetlen kisgyerek.
    Szinte sohasem sír, korához képest nagyon gyenge hangja van, túlságosan is babás. Még soha nem volt olyan, hogy bömbölt, sikított, vagy magát földhöz vágta volna. Értelmes, békés gyerek, akivel nincs túl sok gond. Viszont ha más gyereket lát toporzékolni, sikítozni, rendszerint nagyon megijed, remeg, szalad oda hozzánk, szorítja a kezemet… Szegénykét úgy sajnálom. Olyan jó gyerek, de kissé azért megerősödhetne.
    Ami viszont probléma, hogy Ernőke gyakran durvul, kemény tárgyakat vág hozzá másokhoz, bottal ütöget bennünket, vagy megpróbálja villával kiszúrni a másik szemét, stb. Én hiába mondom, hogy ezt nem szabad, mert másnak ez fáj és veszélyes is, hiába. Kétségbe vagyunk esve, már ezért nem merünk szomszéd kis pajtásokat hívni, Ernő még bennük is kárt tesz… Nála ez lenne a dackorszak? pedig egyébként olyan elragadóan kedves kisbaba, megosztja a játékait, szívesen játszik a többiekkel közösen, de hogyha rájön a dobálózás, senkit nem kímél. Fogalmam sincs, hogyan szoktathatnám le erről a buta, veszélyes játékról. Egyébként pár hónap múlva várjuk a testvérkét, már előre tartok attól, hogy őt is ütögetni fogja és durva lesz vele.

    Válasz: A fiúk általában durvulnak, mert fiúk. Nyugodtan hívjatok játszótársakat, minél többet van gyerekek között, annál inkább megtanulja a játékszabályokat. A testvérét nem fogja bántani, emiatt ne aggódj, de ne lepődj meg, ha -amikor a tesó már feláll és a lakásban közlekedik- akkor néha összekapnak majd. Főként, ha fiúk, akkor ezt nem lehet elkerülni, és nem is kell nagy feneket keríteni neki.

  • Ábel Livi

    2010. március 19. péntek

    Kedves Dóra!

    Én csak ritkán mondjuk havonta 1x mutatok természetfilmet, vagy régi magyar rajzfilmet a 3 éves kisfiamnak. Az első vetítések után tapasztaltam, h mennyire függővé tud válni ezektől. Újra és újra követelte ő is ezeket. Utána határoztam el, hogy csak igen ritkán, különlegességként mutatok neki egy-egy természetfilmet, vagy mesét. A gyermekek okosak, ami jó nekik (vagy legalábbi úgy élik meg) azt megjegyzik és újra és újra kérni fogják. A kész vízuális mesék, rajzfilmek rendszeres nézése, elgyengíti, nem engedi igazán kialakulni az ő belső képzeletvilágukat. Úgy tudom ez hatással van a kreatívitásuk kialakulására, fejlődésére is. Minél kisebb egy gyermek, annál fejletlenebb, gyengébb a képzelőereje, így a vízuális (már készen megrajzolt,elmondott) mesék különleges hatással lehetnek rá, a való világ UNALMASSÁ VÁLHAT számára, ezekkel szemben.
    Szerintem rendszeresen ne nézzétek semmit sem a számítógépen inkább CD-én hallgassatok gyerek énekeket, mesét (akár angolul is). Mi is ezt teszük már egy ideje, (s érdekes ezeket nem is követeli úgy a kisfiam, pedig szereti és szívesen hallgatja) és jó pár dalszöveget megtanultunk ezekből :).
    Minden jót Nektek! Livi

  • Eszter

    2010. március 15. hétfő

    Kedves Ági!

    Még annyit hozzátennék az előző levelemhez, hogy a kislányom azóta egyre többet igényli, hogy én foglalkozzam vele és hiszti rohamokat is kapott.. sír, toporzékol, sikít ökölbe szorított kézzel, remeg az idegességtől, és látszik hogy tele van feszültséggel. Kérlek adj tanácsot, hogy hogy tudjuk a legjobban kezelni azt ilyen helyzeteket. Mert ha próbálnánk nem tudomást venni a róla ilyenkor, akkor biztos megint a hajtépkedést választaná. Én annyit tudtam eddig tenni, hogy szeretettel vagyok felé ilyenkor is, próbálom megnyugtatni, elterelni a figyelmét, ami nem nagyon megy…Nem tudom mi a helyes ilyenkor…
    Kérlek segíts..

    Köszönettel:

    Eszter

    Válasz: Ez a helyes: legyél nyugodt, nyugtasd meg és ennyi. Nem kell kiabálni vele, elmagyarázni, miért rossz, amit csinál, csak türelmesnek maradni. Aztán fokozatosan kinövi majd ezt az időszakot.

  • Eszter

    2010. március 14. vasárnap

    Kedves Ági!

    A segítségedet kérném.
    21 hónapos kislányom tépkedi a haját és a hajszálakat meg is eszi. Valahol azt olvastam, hogy az ilyen viselkedés hátterében lelki ok állhat..
    Nemrég pár hétig csinálta, majd abbahagyta. Egy hónapja testvérei születtek, ikrek és miután hazajöttünk a kórházból, nem sokkal később újra kezdte a hajevést.
    Általában akkor húzgálja a haját, ha éppen nem látjuk, főleg mikor letesszük aludni, vagy picit magára hagyjuk.
    Eddig semmi gond nem volt, kb 8 hónapos kora óta egyedül aludt el és nem tépkedte a haját. Csak a korábban említett pár hétben és most.
    A székletében találunk hajszálakat, nem csomókban, de pár szál szokott lenni benne.
    A hajszálakat már pici korában is szerette, mikor elkezdett mászni, minden szöszt és hajszálat szeretett volna megenni és az én hajammal is nagyon szeret játszani mostanában, simogatja, piszkálgatja.
    Kicsit aggódunk, hogy nem fog-e összeállni a gyomrában a haj.. És gondolom megviselheti, hogy testvérei születtek. Ezen a tüneten kívül, ha ez ennek lehet a tünete, nem látszik rajta nagyon, hogy bántaná a testvérei érkezése. Bár az utóbbi napokban egyre többször igényel kifejezetten engem, ha a férjem foglalkozik vele. Nagyon igyekszünk rá odafigyelni, külön játszani vele, sokat szeretgetni. Az összebújást talán jobban igényli mint eddig de ez érthető is.A szülés előtt egy hétig kórházban voltam, akkor voltunk egymástól külön először, de akkor sem húzta a haját, nem látszott rajta, hogy megviselné a távollétem, nem volt semmi probléma,de nem tudom, hogy esetleg nem fojtotta-e magába..
    A picik mellett nem tudok a nap minden percében rá figyelni, hogy mikor eszi a haját és van hogy pár percig nem figyelek rá és máris kihasználja a helyzetet.. Hogy segíthetnénk ezen a dolgon szerinted és mennyire szóljunk rá? Szoktunk neki szólni, hogy nem szabad, de nagyon nem tetszik neki.
    Azt sem tudom, hogy meg kell-e nézetni a gyomrát, vagy beleit, hogy nem áll-e össze benne a haj, bár nem gondolom, hogy azért olyan mennyiséget enne. Igyekszünk mellette lenni elalvásig és odafigyelni rá amennyit csak lehet.De altatás közben is próbálja enni a haját. Mintha elalvás előtt nyugtatná magát ezzel. Kérlek adj tanácsot, hogy hogy tudnánk segíteni neki, hogy abbahagyja ezt a rossz szokást.

    Üdvözlettel:

    Eszter

    Válasz: A beleit nem kell megnézetni, de meg kell próbálni rászoktatni arra, hogy a haja helyett valamilyen állatkát gyömöszöljön ilyenkor. Ha kitartóan adod neki mindig, amikor a haját tépi, akkor hozzá fog szokni. Emellett tudni kell, hogy ez olyan pótcselekvés, ami szorongásra utalhat nála. foglalkozzatok többet vele, legyenekolyan időszakok minden nap, amikor csak vele foglalkozol.

  • mingetty

    2010. március 11. csütörtök

    Kedves Ági!

    A segítségedet szeretném kérni a következők miatt.
    Kislányom immár 22 hónapos lesz. Mikor kicsi volt rengeteg nehézségünk volt az elalvással. Az utóbbi 8-10 hónapban szinte semmi. Cicizések után betettük az ágyába és mint elaludt magától, vagy kis beszélgetés után magát ringatta álomba. Ez az utóbbi 2 hétben megváltozott. Kistestéve fog érkezni (de csak szeptemberben), egy-két új helyre (a rendelőbe, tanácsadóba) el kellett, hogy vigyem magammal. Gondolom a megszokott nyugodtság kicsit megbomlott. Végül azzal, hogy valaki bentmaradt nála sikerült elaltani, délután is és este is. Az elmúlt 2-3 napban azonban egyáltalán nem aludt délután (ez korábban mindíg 1/2 2-től 1/2 5-5-is aludt) nagy alvó volt. Nagyon nagy változásnak érzem ezt most. Ha bent maradok, beszélget, ugrál, tornázik, játszik, de nem lehet egyedül hagyni, mert sír vagy hisztizik.
    Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehetne, ezt az alvást visszarendezni valamilyen módon délutánra is, mert gondolom még szüksége van rá, vagy történhet ilyen gyorsan, hogy mégsem. Vagy átmeneti időszak ez. Mint látod egy kicsit tanácstalan vagyok.
    Várom válaszod.
    Köszönettel:
    Mingetty

    Válasz: Ebben a korban ez előfordul. Próbáld meg, hogy a nagyágyon altatod délután, közösen mesét olvastok, aztán melléfekszel és úgy alszik el, ez általában szokott segíteni. Az nem gond, ha 1-1 alkalommal már kimarad a délutáni alvás, de helyette fél-1 órát ébren pihen a kicsi, mesét olvastok, vagy mesét néz, a lényeg, hogy legyen egy kis délutáni csendespihenő.

  • Dóra

    2010. március 08. hétfő

    Kedves Ági!
    Úgy teszek, ahogy írtad, hogy kitűztem egy időpontot a tv-re szám.gépre a kisfiamnak, és ezek kívül nem nézhet mesét.
    Ma amikor kérte, mondtam, hogy most játszunk mással, a szám.gépet, meg bekapcsoljuk alvás után délután.

    Dühös lett, sírt, és otthagyott, majd visszarohant, és egy jól irányzott pofont kaptam a 16 hónapos fiamtól. Nagyon váratlanul ért, alig tudtam lereagálni. Én soha nem ütöttem őt meg, ezért rosszul is esett és dühös is voltam.
    Megfogtam a kezét amelyikkel ütött, és magam elé állítottam. Azt mondtam neki, egyszerű szavakkal fogalmazva, hogy Nem bántod anyát, ne verekedj! Nekem ez most fájt, és szomorú vagyok. Nem számítógépezünk, játszunk az autópályával. Válasz: Neeeem! Sikítás és földön fetrengés. Azért utána jött játszani ,de pár perc múlva újra kérte a mesét.

    Miért kaphattam ezt a pofont, csak a düh levezetése, vagy a határok feszegetése? Kellett volna mást is mondanom?

    Válasz: Levezette a dühét, ez teljesen normális.

  • Timcsi

    2010. március 08. hétfő

    Köszönöm mindenkinek a jótanácsokat és a bíztató szavakat 🙂
    Timcsi

  • Dóra

    2010. március 05. péntek

    Timcsi,
    Az én kisfiam is ugyanezt csinálta, és képzeld pár napja (egyik napról a másikra) bevonult a szobába egyedül játszani. (16 hós)Tudom ez nem vigasztal. De én sokszor adtam neki durva dolgokat főzés közben (víz, liszt, mámozott zöldség, sajt) és engedtem, hogy azt csinálja amit én. Persze aztán jött a takarítás, öltözés. Utcán is sokszor vittem kendőben, bár azért fél óra szerintem elég sok egyhelyben.

    Én meg most ezen aggódom, hogy miért vonult be egyedül a szobába, és kezdett el, tv-t nézni autózni építeni, míg én a házimunkát végzem.Már bemesélem magamnak, hogy mert nem vele foglalkozom bánatos, vagy ilyesmi. ha bekukkantok, vagy olvas, vagy játszik, eddig meg sírt, ha főzni vagy bármi mást mertem.

  • Anett

    2010. március 05. péntek

    Timcsi,

    Kislanyom 14 honapos es amig nem tanult meg jarni nalunk is ugyanezek a “partyk”zajlottak le!Tudom,hogy rettentoen nehez!!!
    Azota mar sokkal nyugodtabb es egyedul iseleg jol eljatszik ha olyan kedveben van!

    Udv.Anett

  • Timcsi

    2010. március 04. csütörtök

    Kedves Ági!

    Nagy szükségem van a a segítségedre, mert néha már úgy érzem, ezzel a “feladattal” nem tudok megbírkózni egyedül…
    Kisfiam lassan 15 hónapos, nem tud járni egyedül (csak néhány lépést tesz meg önállóan, aztán megijed és gyorsan leül).Egyszerűen nem lehet vele kimozdulni sehova: sem sétálni babakocsival, sem szülőkormányos triciklivel, sem vásárolni, vagy rokonoknál, mert egy iső után,( kb:30 perc) elkezd nyefegni, nyafogni, feszengeni, pukkadozni, majd hisztizni.Néha úgy érzem, neki semmi nem elég jó.
    Nem tudunk este nyugodtan megvacsorázni a férjemmel, mert az etetőszékben is csak megy a rapli, pedig első perctől így próbáltuk.Egyedül még nem tud enni, ezért ha megetettem, akkor türelemmel kellene lennie, hogy én is megvacsorázzak…Próbáltam már, hogy ha ő befejezte, akkor kiveszem, hogy menyjen játszani, (persze ott mellettünk) de neki az sem jó, csak mászik rám és kiabál!
    Napközben is ez van, elég anyás lett (ami jól esik, de néha kiborít, mert egy lépést sem tudok tenni egyedül) szóval még rosszalkodni sem képes, ha főzök, ha mosogatok, stb. ott csüng a combomon, és szó szerint bújik belém, az elmaradhatatlan nyefegésével. Ha beteszem a járókába, egy fél órát elvan egyedül, de akkor sem játszik a játékaival, csak üldögél, fetreng, feláll és várja mikor megyek már érte.
    Mit rontottam el ennyire?Mit tehetnék, hogy türelemre szoktassam, és ezt az elviselhetetlen vinnyogást elhagyja.
    (hozzáteszem:első gyermek.Állandóan szórakoztattuk, foglalkoztunk vele, mese, vers, ének első perctől kezdve.Most is ezt várja el??)
    Előre is köszönöm a segítségedet!
    Üdv:Timcsi

    Válasz: Egy 15 hónapos gyerek soha nem türelmes 🙂 Neki lételeme a nyüzsgés, a mozgás, a felfedezés. Ha azt szeretnéd, hogy elfoglalja magát, amíg eszel, akkor adj a kezébe valami rágcsálnivalót, amíg ti esztek. Ne főzeléket egyen vacsorára, hanem olyan ételeket, amiket maga csipegethet a tányérról, hagyd, hogy kísérletezzen vele.
    Ha sétálni mentek és unatkozni kezd, ne tegyél semmit. Nem kell szórakoztatni, kivenni, meg kell mondani, hogy “mindjárt hazaérünk”, egy pár percig nyafog, aztán úgyis abbahagyja – ez is arra tanítja, hogy bizonyos helyzetekben alkalmazkodni kell.
    Az természetes, hogy anyás, ebben a korban minden pici az. A teendő itt is ugyanaz: mondd meg neki ilyenkor, hogy anyának most főzni kell, esetleg adj a kezébe egy lábost meg egy fakanalat, amivel elfoglalhatja magát, de ne hagyd abba miatta a főzést.
    Ha azt tapasztalja, hogy bizonyos helyzetekben nem tudsz vele foglalkozni, akkor megtanulja majd. A nyafogást meg idővel kinövi, türelem.

  • Barbara

    2010. március 03. szerda

    Dóri!
    Ja, simán lehet, hogy nem lesz több hiszti, ezeknél soha nem lehet tudni:)
    De amúgy szerintem egy 16 hónapos is megértheti, ha azt nem is tudja pontosan, mennyi idő múlva lesz a reggel vagy az este, de azt igen, hogy ha most nem is lehet, legalább van remény:)

  • Dóra

    2010. március 03. szerda

    Kedves Barbi! Köszi a tippet, nagyobb gyereknél én is így gondolom, de szerintem 16 hónapos nem érti, hogy mi az, hogy Csak reggel, vagy ez az utolsó. De ezzel próbálkoztam én is. Ma újra néztük, de nem volt hiszti,remélem marad ez a helyzet.

  • barbara

    2010. március 02. kedd

    Kedves Dóra!

    Csak műkedvelőként: nálunk is volt hasonló, és az olyan szabályokat tudtam a kislányommal megértetni, mint, hogy “reggel lehet”, vagy “elalvás előtt lehet”, de akkor ahhoz ragaszkodni, tehát ne ötletszerűen, hanem ha van a napnak egy része, amikor lehet nézni a mesét, , és amúgy a világ legtermészetesebb hangján mondod, hogy ” de tudod, hogy csak reggel tudunk x y-t nézni”, akkor az talán hatni fog. Nálunk legalábbis ez vált be. Ja, meg még az, hogy meg szoktam vele beszélni, hogy mondjuk 3 kisvakondot lehet megnézni, és az utolsó előtt megbeszélem vel, hogy ez az utolsó lesz, tehát nincs több, akkor azt megérti.
    Barbi

  • Dóra

    2010. március 01. hétfő

    Kedves Ágnes!
    Segítséget szeretnék kérni a következő problémámban.
    Kisfiam 16 hónapos. Pár hónapja nézzük a Baby Einsteint és egyéb piciknek való dalokat,videókat a számítógépen. Ez kb. napi fél órát jelent, de a történeteket, dalokat többször felidézzük a nap folyamán, énekelek, táncolunk rá, és bábozásnál is az itt elhangzott történeteket veszem elő. Többségében angol nyelvű, de van magyar is. A fiam elkezdte megtanulni az angol szavakat, és több dolgot két nyelven is megért, megnevez.
    A probléma ott kezdődött, hogy egyre gyakrabban követeli a számítógépezést, eleinte el tudtam terelni a figyelmét, de játék közben többször felpattan, és a géphez rohan, sír, hogy nézzük. Reggel úgy ébred, hogy mondja a dalok címét, és rohan a géphez, de én nem kapcsolom be, hisztit csap, sikít. Már belépünk a lakásba követeli, hiába ülök le mást játszani. Miután egyik nap ebéd után 2 órát sírt érte, nem akart elaludni, elraktam a monitort,és jó pár napig nem énekeltem a dalokat. Ma már énekeltem, de nem gépezhet, mert úgy érzem nem tudom ezt a szintű követelést korlátok közé szorítani.

    Szeretném, hogy nézze is, mert nagyon kedves kis történetek, sokat tanul, és szebben énekelnek mint én. Tudom, hogy ő is szeretné, de nem tudom hogyan tudnám szabályozni Most a tavasz közeledtében bízom, többet lehetünk kint, de nem szeretnék ha itthon vagyunk egész nap csatát vívni.
    Nagyon sajnálom, mert gazdagította szókincsét, és boldogan hallgatta.
    Most nincs, és így is elvan, aktívabb a közös játékban, néha még mondja, és pityereg, a nagyszülőket is kérleli.
    Hogy oldjam meg, hogyan korlátozhatnám? Elég határozott voltam, hogy nincs, és játszani mentünk, de órákig képes volt hisztizni. Lehet jobb lenne ezt a programot a napjainkból örökre kihagyni? Sajnálnám, mert élményt adott neki.

    Válasz: Ezek a játszmák arról szólnak, hogy a kicsi teszteli, hol vannak a határok. Ha engedsz, akkor megtanulja, hogy lehet. Ha korlátokat állítasz fel, akkor megtanulja, HOGYAN lehet. Tehát mondd azt, hogy most nem lehet, csak este (és az időponthoz köss hozzá egy olyan eseményt, ami arra a napszakra jellemző, pl. alvás után, vagy amikor apa hazaér)

  • Anett

    2010. március 01. hétfő

    Szia Agi,

    Van 1 kis problemam.Szeretnem megrendelni az Onismereti trening+Babastart tanfolyam csomagot elektronikus valtozatban.
    A baj csak annyi,hogy akarhogyan is probalom nem talalom ezt a verziot amikor belepek a rendeles kulfoldre oldalra!
    Az arra is kivancsi lennek amennyiben tudnal nekem segiteni!
    Nagyon koszonom!

    Válasz: Anett, ezt úgy tudod megtenni, hogy megrendeled a sima megrendelőlapon és megrendelés után megadjuk a Paypal fizetéshez szükséges adatokat, itt már be tudod állítani fizetéskor ennek a csomagnak az árát is.

  • erdna

    2010. február 28. vasárnap

    Kedves Ági!

    Most 2 éves a lányom. Alapvetően egy nagyon édes és nagyon aranyos gyerek, soha nem volt vele gond. Születése óta soha nem volt gond vele. Mindenhova lehetett utazni vele – ez most is így van. Nagyon közvetlen volt és barátságos – ez most is így van. Mindig kedves és mosolygós volt – ez most is így van.
    Az egyetlen nagy gond és küzdelem az alvással van. Egyszerűen utál aludni. Iszonyú hisztit és műsort csinál, amikor le kell feküdni. Ordít, visít és sivít, mert gyűlöli az alvást, úgy gondolja, ez büntetés. És tényleg úgy van ahogy írtad, hogy belőlem is nagyon rossz reakciókat vált ki. Úgy gondoltam eddig, hogy türelmes anya vagyok, és ez így is van sok tekintetben, alapvetően nehéz kihozni a sodromból. De ez az alvás kikészít. Nem tudok már mit kitalálni. Ha rajta múlna, akkor soha nem feküdne le és soha nem aludna el. Sajnálja az időt rá, úgy gondolom, hogy büntetésnek érzi az alvást. Ha csak tehetné, mindig játszana.
    Eddig nem volt gond, de ahogy elértük a 2 éves kort, nagyon erős tudattal próbálja kezelni a dolgokat. És eléggé nem tudom mit kezdjek vele. Már nekünk is álmatlan éjszakákat okoz. Kicsit most amúgy is nehezebb, mert jön a kistesó. És aggódom amiatt, hogy mi lesz akkor, ha majd megszületik és akkor is ordítani fog.
    Van valami jó tanácsod?
    Köszönöm

    Válasz: Az ordítás nem csak az alvásnak, hanem a leendő kistesónak is szól. Még nincs itt a tesó, de ő már tudja, hogy változnak a dolgok és a bizonytalanság megrémíti – ez természetes ebben a korban. Próbáld meg kellemes élménnyé tenni a számára az altatást: összebújás, meseolvasás közösen, melletted aludhat el a nagyágyban, és akár ott is aludhat nappal, így nem fog ellenkezni, hanem meg fogja szeretni.

  • kiscsiga

    2010. február 27. szombat

    Kedves Ági!
    A kislányunk most 7 hónapos és a kúszással próbálkozik (hátrafelé már jól megy!!!). Nem tualjdonítok különösebb jelentőséget a csillagjegyeknek, de úgy gondolom, hogy az alapvető tulajdonságokban bőven van igazság. A lányzó oroszlán és már csillogtatja az akaratosságát :). Ha nem ér el egy tárgyat, amit szeretne (ez könnyen előfordul, hiszen egyelőre csak távolodik a dolgoktól), az kevésbé zavarja, viszont amikor fordulna valamelyik irányba, de hirtelen nem tudja merre, vagy hogy melyik tagját hova is kell tennie, látszik, hogy dühösen próbálkozik. Persze nem hagyom elfajulni a dolgot, egy kicsit hagyom, hátha megtalálja a megfelelő pozíciót, mert a legtöbb esetben folyamatosan pörög ide-oda, de ha nem, akkor elterelem valamivel a figyelmét. Ez még működik a legtöbb helyzetben, de gondolom a mostani reakciói már előrevetítik, hogy a későbbiekben sem lesz ezügyben könnyebb dolgunk…
    A fenti cikkben nagy igazság, hogy nem elhatározás kérdése, hogy majd nem cselekszünk úgy, mint a szüleink. Néhány dologban, de egyelőre nem a gyereknevelés kapcsán én is észreveszem, hogy úgy reagálok, ahogy NEM AKARTAM és felismerem pl. az apu mintáját. A babával kapcsolatban eddig nem tapasztaltam magamon ilyesmit, remélem nem is fogok, nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, legalábbis nem emlékszem komoly traumára, amit fel kellene dolgoznom. Aztán majd kiderül, mit hoz ki belőlem a lányom. Szóval, ha most ilyen könnyen elveszti a türelmét, később is több figyelmet és türelmet igényel majd ezügyben? Egyáltalán ez a reakció hisztis reakciónak számít, vagy a mozgásfejlődés részének tekinthető?
    A válaszodat előre is köszönöm!

    Válasz: Ez nem igazi hiszti, hanem elégedetlenkedés, a mozgásfejlődés velejárója. Ilyenkor a baba átéli a “már akarom, de még nem tudom elérni”-érzést.

  • kata

    2010. február 26. péntek

    Kedves Ági!
    Amit kérdeznék az csak félig tartozik ide, de most aktuális.18 hósak leszünk lassan. Kb. 1-1.5hónapja azt csinálja a fiam, hogy amikor ki kell mennem a lakásból (postás,stb) elkezd nagyon sírni, kiabálni, toporzékolni, de ez számomra nem hisztis hanem inkább kétségbeesés. Ugyanez ha elmegyek wc-re, vagy csak felállok mellőle. Ez eddig nem így volt, bár a dackorszaka hamarabb kezdődött. Bizonyos hétvégente suliban vagyok, ilyenkor apjával van, és ennek nyoma sincs.Mondja is a férjem, hogy nem érti, nála sosincs így. Én meg úgy érzem, hogy mintha rosszul csinálnék vmit pedig nem. Megtudnád magyarázni hogy nála miért angyal nálam meg a fenti esetekben miért olyan?

    Válasz: Mert tudja, hogy anya könnyebben enged, nála egy kis reklamációval célt lehet érni. Apával viszont nem tudja, hogyan kommunikáljon, ezért vele nem próbálkozik.