Legfrissebb bejegyzések
Legújabb hozzászólások
- RENÁTA(Reni) hú csajok nem tudom, de lehet beteg...
- RENÁTA(Reni) köszönöm csajok a bíztató szavakat....
- marta 35 hetes terhes vagyok. most voltam...
- Klaudia Szia.ma voltam orvosnál és azt írta...
Témák
Dackorszak, hiszti, reakció
A dackorszak nem csak a kicsiről szól. Legkésőbb ilyenkor te magad is szembekerülsz magaddal és néha magad is megdöbbensz a reakcióidon. A dackorszak nem csak a kicsi akaratáról szól, hanem a tiédről is. És még többről.
Amikor a kicsi a dackorszakba ér, valamikor 1 és másfél éves kor között, a legtöbb családban felfokozódnak az indulatok. Az anyuka, aki eddig abban a hitben élt, hogy minél nagyobb lesz a baba, annál könnyebb lesz a helyzete, rádöbben, hogy mintha egyre nehezebb lenne a helyzet. A baba ugyan már nem is igazán baba, egyre önállóbb, egyre ügyesebb, csak éppen egyre kiszámíthatatlanabb dolgokat művel. Néha érthetetlen, mit tesz és miért tesz.
És mivel most már neki is intenzív érzelmei vannak, kiadja az indulatait gondolkodás nélkül, ezért te sem tudsz hideg fejjel elmenni a kitörései mellett. Az, hogy egy kétlábonjáró érzelmi atomreaktor mellett élsz, belőled is kihozza a gyerekkori feszültségeket és gyakran meglepően reagálsz a hisztijeire. Utána persze elszégyelled magad, hogy mit tettél, de ez újra és újra előfordul. Egyre gyakrabban kell átélned, hogy amikor a kicsi kiborul, te is kiborulsz, feszült leszel, olyanokat mondasz, amiket annakidején a szüleid mondtak neked és amiktől elhatároztad, ha te felnőtt leszel, soha nem fogod mondani.
Ez az időszak az, amikor a legtöbb párkapcsolat elkezd megromlani. Az anyából akkora érzelmi energiát vesz ki a kicsitől való elszakadás, illetve a saját gyerekkori élmények újrafeldolgozása, hogy a feszültségek a házasságba is átkerülnek. Az anyák persze általában nem erről számolnak be, hanem az örökmozgó csemetét okolják a problémákért és az ezzel járó fizikai fáradtságot, pedig valójában lelkileg fáradtak.
Segíthet, ha felismered ezeket az érzéseket, ha valakinek őszintén elmondod őket, elmeséled a gyerekkori élményeidet, emlékeidet, ha kibeszéled őket, mint ahogyan segíthet az is, ha naplót írsz és ebben írod le ezeket a régi élményeidet, az aznapi történésekkel kapcsolatos reakcióidat, ambivalens érzéseidet.
Mielõtt kérdeznél: a kérdésekre általában 1 héten belül válaszolunk, addig légy türelemmel. Köszönjük!
(Ha most írsz elõször ide, akkor a hozzászólásod nem jelenik meg azonnal, hanem csak akkor, amikor válaszolunk rá.)
26 hozzászólás
Szólj hozzá!
Kedves Ági!
Kislányom 11 hónapos.Nagyon jó baba!Jól eszik,jól alszik!Egyetlen dolog kezd aggasztani,hogy ha otthon vagyunk szinte semmit nem tudok tőle csinálni!!Mindig mindenhova utánam jön(mászik)kapaszkodik fel a lábamon és sír egészen addig amíg fel nem veszem.Ha apukája itthon van és felveszi akkor is nyújtja a kezét felém.
Nem tudom jót teszek-e azzal ha nem foglalkozom vele és hagyom sírni.Nem szeretném ha sérülne a lelke vagy azt hinné,hogy nem számíthat rám.Mit tegyek?
Előre is köszönöm válaszod!!
Válasz: Nem sérül a lelke. Az élet alkalmazkodásból is áll, és ebben a korban már neki is kell néha alkalmazkodnia. Ez nem azt jelenti, hogy órákig hagyd sírni, de ha még van 5 perc dolgod, akkor nem kell félbehagynod csak azért, mert ő elunta magát. Mielőtt valami fontosabba kezdesz, mondd el neki, ő mit csináljon addig és te mit fogsz csinálni, adj neki játékot, vagy vidd magaddal a konyhába és ragaszkodj hozzá, hogy befejezed, amit csinálsz éppen, nem veszed fel addig. Ebből kezdetben hiszti van, aztán megszokja. Ettől nem sérül a lelke, csak tanul.
Kedves Agi!
Az en kislanyom mar 2esfel eves , de meg benne vagyunk a dackorszakban.Sokat segitett eddig is amit tanacsolsz:a hisztivel kapcsolatos “maradjunk higgatak” ,onfegyelmezes (bar ez neha nagyon nehez!)Amiota pedig mar tudja mi az,hogy “az enyem-ugy fel ev”,meglepoen megvaltozott a ,de remlem ez viselkedese,de remelem ez a hisztis ez az sirassal osszekotott enyem dolog is idovel meg fog valtozni.Nemreg volt pont ez az eset(meg a kislanyom 2eves szulinapjan egyutt bontogathattak az ajanedekokat az akkor meg masfel eves unokatestever kislanyaval, de ez ma mar nem igy van.A mult honap vene lett a kislany is 2 eves es ugy “egymasnak ugrottak”, s az en kislanyomnak hiaba mondtam, hogy ez most nem az o szulinapja es nem az o ajandekai, o megis csa az “enyem ” szoveget hajtogatta, meg is lokte es kezet is emelt a kisebbre,aki azert nem hagyta magat, de megis szet kellett valasztanom oket.S a kovetkezo 3eves szulinapra mar megtanultam ezek utan,hogy az ajandekokat nem fogjuk kibontani egyutt-kar mert amikor meg ment , eleny volt mindenkinek). Neked mi a velemenyed ezekrol a konfliktus helyzetekrol, hogy helyes ezt kezelni?
S meg egy rovid kerdes az eteseseel:a kis orokmozgo kislanyom par oercnel tovabb nem ul es eszik a szekeben akar egyedul, akar velunk az asztalnal, s aztan csak jatek ,valami elfoglatsag kozben tudom bekanalazni,befejezni az etkezest.Ez jo?Hogy lehetne vegig az asztalnal ulteteve enni?Es ennek kovetkezteben barhova is megyunk vendegseg, etterem, nem ul es eszik csak ha “szaladok” utanna es etetem.
Elnezest ,hogy egy kicsit hosszura sikerult, de remelem ,hogy hamar erkezik a valasz!
Aniko
Válasz: Míg 2 évesen még egymásnak ugranak “enyém” címszó alatt, addig 3 éves korra ezt teljesen kinövik. 2-2,5 éves korban ugyanis pont ezt tanulja meg a kicsi, hogy mit jelent az “enyém” és a “tiéd”. 3 évesen ez már csak azokra a dolgokra terjed ki, ami tényleg az övé, mert addigra tanulja meg, mi tartozik az ő “fennhatósága” alá.
Asztalnál ülve enni: ez is hosszú tanulás és megszokás kérdése. Egyrészt, mire asztalhoz kerül, tényleg legyen éhes a gyerek, ne nassoljon két főétkezés között. Másrészt csak annyit tegyél elé, amit biztosan megeszik, lehet, hogy ez kevesebb lesz, mint amennyit szeretnél, hogy megegyen. Viszont ha már megette, akkor ebben a korban még nem várhatod el tőle, hogy az asztalnál maradjon. Azt mindenképpen kerüld el, hogy az “asztal körül kelljen kergetni”, hogy egyen.
Kedves Ági,
Végigolvastam a postot és a hozzászólásokat. Alapvetően türelemmel kezelem ezeket a kirohanásokat, van nálunk is minden: hiszti, sikítás, földhöz csapkodás. Ha ketten vagyunk nagyon jól elboldogulok vele. Jó módszer az, ha amikor hisztizik és földhöz veri magát magára hagyom? Olyankor sokszor sír, amit vagy abbahagy és bejön hozzám van egy idő után szép szóval én terelem be. Illetve ami nagyon fájó anyai szívemnek, hogy sokszor “Neeee, neeeee”- visszautasítja a közeledésem. Ezt nagyjából elfogadom, ilyenkor nem csinálok nagy ügyet belőle, de néha majd megszakad a szívem emiatt hogy nem szeret a gyerekem… Ezek normális viselkedési formák 21-22 hónapos korban?
köszi, Szandi
Válasz: Félreértetted: nem “nem szeret a gyereked”, hanem csak dacoskodik, de attól még nagyon szeret
A dackorszak kicsit olyan, mint a kamaszkor: a gyerek lázad MINDEN ellen. Kicsit olyan mint az agresszív malacka a viccben, akinek semmi sem jó 
Ha hisztizik, a legjobb reakció, ha te higgadt maradsz. Az otthagyás nem rossz stratégia, mert így megtanulja, hogy nincs néző a “produkciójához”.
Sziasztok!
de a hangom felemelem és feszült vagyok, miközben tudom h ezzel mindent elérek, csak azt nem, h megnyugodjon..de feltör és kész. Azért próbálok nagy levegőket venni és sodródni az eseményekkel, de borzalmasan nehéz.
Szükségem volna a tanácsotokra, bár jól ismerem a gyerekem, azt gondolom elég jók az ösztöneim, sztm jól nevelgetjük a kis palántánkat, de most tanácstalan vagyok. Pszichológiát végeztem, így sajnos nem tudom kikapcsolni a dupla-gondolkodásom sem, ezért hatványozottan idegesít ez a mostani mélypontunk, mert nem akarok semmit elrontani. Szóval:
14 hónapos a fiam, iszonyú mozgékony, jófej gyerek, pörög folyton, eddig elég kiegyensúlyozott volt, evett rendesen (sokat és mindent), jókedvű volt majdnem mindig, de ez most megváltozott-remélem csak egy időre…
A gondok:
1. Nem hajlandó enni. Csak meglátja a kaját és torka szakadtából elkezd ordítani, ledobja a földre a kaját, a tányért, a kanalt, mindent. Gyümölcsöt gyakorlatilag egyáltalán nem hajlandó megenni (csak a banánt, semmi mást), meg sem hajlandó kóstolni az új dolgokat, olyanoktól is ordít, amit még az életében nem látott, tehát nem tudathatja milyen az íze…olyat sem hajlandó megenni, amit addig imádott. Egy falatot nem vesz a szájába! Ordít! Ilyenkor próbálok nem engedni és édességet adni neki, nem egyszer ebéd nélkül feküdt le az elmúlt hétben. Utána sem hajlandó enni. Nem értem, mert eddig iszonyú jó evő volt. Megőrülök ettől, már minden kajához úgy ülünk oda, hogy sík ideg vagyok, mert tudom h egy tortúra lesz megint és ált. úgy is van…
2. Mindennel kapcsolatban iszonyú hisztis lett. Mindenre rázza a fejét, mindent ledob, földhöz vág, semmi nem jó neki és ha vmi nem abban a pillanatban és úgy történik, ahogy ő gondolja, leveri magát a földre és jön a torka szakadtából ordítás. Egész nap rajtunk csüng, de ott se igazán jó neki. Ott is csak tipródik.
A legnagyobb gondom, hogy nem tudok türelmes maradni. Az elmúlt egy hétben (mióta durva a helyzet) sokszor elszakad nálam a cérna és veszekszem vele, nem bírom megállni, kitör belőlem. Na, nem ordítok vele, nyugi
Ha azt mondod, hogy ez egy teljesen normális időszak, akkor vhogy kibírjuk. Szeretnék megnyugodni, hogy nem mi rontunk el mégis vmit, hanem normál krízis, amin keresztül megy a fiam.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, próbáltam pontos képet festeni, iszonyú hálás leszek, ha mondtok vmi okosat!
Válasz: A hiszti normális ebben a korban, ezt szépen kinövi majd. Az evést viszont nem értem, miért tiltakozik ennyire ellene. Nem lehet, hogy jönnek a hátsó fogai vagy szemfogai? Lehet, hogy emiatt nem esik jól neki az étel. Próbálj bekukucskálni a szájába, de jele lehet az is, ha az ujjával dörzsölgeti az ínyét. A fogzásra próbáljátok ki a homeopátiát, ez segíthet visszahozni az étvágyát is.
Szia Ági.
Mindig olvasom a tanácsaidat és sokat segített nekem eddig is. Most azonban tanácstalan. Kislányom most egy éves és nem tudom neki megtanítani hogy a kezembe adja ha már nem kéria cumispoharát.Minden alkalommal eldobja. Nem is lenne gond ha ezt csak otthon csinálja, de sajnos az utcán vagy ahol éppen vagyunk és gyakran megesett hogy az uttesten dobta el. A másik problémám hpogy kezd durva lenni. Mindig hozzám vág valamit ha megtiltok neki valamit.De csak játékból és amikor álmos, amúgy nem csinálja. A harmadik amiről már olvastam de nem lettem okosabb, sok óriás növény van a lakásban ami ugye a földön van és abból mindig kipakolja a virágföldet és szétkeni a szőnyegen. Amikor azt mondom neki hogy nem szabad rám mosojog huncutul és folytatja, aztán ujra rámnéz hogy mit lépek erre. Sajnos ilyenkor elröhögöm magam mert olyan édes , de nem tudok rá mérges lenni semmiért. Ezt ő valószínüleg érzi is mert mindig minden rosszalkodása után huncutkodik velem. Én meg megharapdálom. Tudom nagy hiba mert játéknak veszi de olyan nehéz megállni. Képtelen vagyok a kezére csapni. A kisfiam már 11 éves de soha egyszer nem csaptam rá semmiért pedig rá aztán ráfért volna. A kislányom egy tündér. ritkán sír,de gyakran csinál rosszat. Ami természetes mert gyerek. Milyen taktikák vannak mindezek leszoktatására ami nem jár fenyítéssel? Válaszodat előre is köszönöm. Mona.
Válasz: Növény: mivel ez veszélyes is lehet (pl. megeszi a földet), ezért a cserépnél körbe a föld fölé feszíts ki egy nejlonzsákot, hogy ne férjen hozzá.
Cumisüveg: ha tiltod, akkor annál érdekesebb lesz neki. Babakocsiban köss rá egy madzagot, hogy ne tudja a földre dobni. Otthon meg hadd dobálja, minden gyereknek van ilyen korszaka, és ha nem foglalkozol vele, pont olyan gyorsan növi ki, mint ha igen.
Sziasztok!
Rég voltam itt és már megint rá kellett jönnöm hogy nem vagyok egyedül a problémával! A 21 hónapos kisfiam aki eddig a világ legaranyosabb,legszófogadóbbkisfia volt most durva,ok nélkül nekem jön,ha megkérem hogy szedjük össze a játékokat ordit és csak az érdekli ami nem megengedett amit eddig nem csinált!A válszokat megkaptam de nagyon nehéz nyugodtnak maradni és sajnos nem igazán sikerül:( Inkább azt kérdezném meddig tarthat?Ha nem maradok nyugodt akkor sosem fog kinöni belöle?
Válasz: Általában 2 éves kor körülre sokat javul a helyzet, de azért még utána is lehetnek dühkitörések, csak ritkábban. A fiúk egyébként is akaratosabbak, több türelem kell hozzájuk.
Sziasztok!
Én még új vagyok e fórumba, de problémám, amit szeretnék megosztani veletek, lehet nem új, pláne ha ti már tapasztalt anyukák vagytok.
Kisfiam másfél éves múlt, és most érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy nem bírok vele. Nem beszél még, viszont nagyon jól ért – amit akar, úgy-e. Sajnos a férjemen kívül nincs semmilyen nagyszülői segítségünk, akire rá tudnám bízni picit a fiamat, így amióta megszületett még nem igazán tudtam kikapcsolódni, szórakozni, feltöltődni. Férjemmel elvan egyedül a kisfiam, de nekem egyedül elmenni valahová, vagy barátnővel sem “olyan” mint a férjemmel. Valószínű ezért is jutottam el így 19 hónap után arra a szintre, hogy semmi türelmem sincs a kisfiamhoz. Autónk nincs, de azért sokat kószálunk sétálunk a környéken, sok kismamával, kisbabával találkozunk, játszunk stb. De kettesbe a házba a kisfiam lassan elviselhetetlen. Ma már úgy érzem, csak azt csinálja amit nem szabad, eléggé bababarát a lakás, de a függönyöket nem távolíthatom el, konnektorok be vannak dugva ugyan de kihúzni a lámpát ki tudja, minden fiókora szinte tettem biztonsági zárat, de amelyikre nem lehet azt tuti kipakolja, mentek már tönkre zománcos edényeim…mindent mégse pakolhatok az egekbe, hogy ne érje el. Hiába mondom nem szabad, szépen, ezerszer, úgyis csinálja.
Másik legnagyobb gondom, hogy üt, ver harap, kézzel, játékkal egyaránt. Ez megy több hónapja. Ciki, mert a játszótéren is fejbevert a gereblyével. Hiába magyaráztam el neki, hogy nem szabad, hogy fáj, hogy cirómaró, simisimi helyette, hiába sírtam, vagy csapok rá a kezére, visszaüt. Játéknak fogja fel. Ha a fenekére csapok, akkor sír, de attól 5 perc múlva ugyanúgy megüt, vagy húzza a hajam. Nem tudok mitévő lenni. Bizonyára már utál engem, elege van belőlem. Én meg teljesen tehetetlen vagyok.
Normális jelenség ez? Mit rontottam el ? Miért nem reagál a nem szabad fogalmára ? Pedig olyan okos, olyan dolgokat csinál, hogy környezetünkben az ekkora gyerekek még seholsem…igazi cukorfalat. De mégse bírok vele.
Segítsetek nekem!
Köszönöm szépen
Válasz: Nem rontottál el semmit: egy egészséges másfél éves fiúgyermek pont ilyen eleven kell, hogy legyen. Ilyenkor akaratosak, agresszívek, hisztisek, de ez normális, az életkorral jár. Ne csapj a fenekére, mert azzal azt tanítod neki, hogy agresszió helyes megoldás. Ehelyett minden alkalommal, ha csapkod, vedd el tőle, amivel csapkodott és higgadtan röviden mondd el, hogy ezt nem szabad. Ezenkívül menjetek nagyon sokat a szabad levegőre, hogy lefáradjon és ne otthon unatkozzon. Ebben a korban a sok program (séta, motorozás, kirándulás) az, amivel le tudja vezetni a felesleges energiáit.
Kedves Ági! mindig hasznosak voltak a tanácsaid, köszönöm szépen! most is lenne egy kérdésem. egy éves múlt a lányunk egy igazi ördögfióka. valszeg elkezdődött nála a dackorszak. direkt azt csinálja amire mondom hogy nem szabad, amit gondol hogy tilos. ha rosszalkodik, mondom neki miért nem szabad, hogy tudom hogy érdekelné, de az pl. apáé, anyának fáj stb. és mit csináljunk helyette, mi az övé. de abszolut nem érdekli a dolog. csak látja rajtam hogy nem akarok neki engedni, és ezt élvezi, mosolyog huncutul és ujra és ujra próbálkozik. egy idő után eltávolitom a helyszinről amire persze testének megfeszítése és hiszti a válasz. vagy amikor mondom neki hogy mit kell csinálnunk, pl. pelusozni, mondja hogy nem és ringatja a fejét erősen. aztán ha mégis lefektetem a pelusozóra rúgkapál mint egy bolond , sír, alig lehet pelenkázni. az egészben az a legnehezebb, hogy alig tudok hidegfejű maradni, nem birom ezt a viselkedést. mintha direkt azért csinálná mert élvezi nézni hogy engem bosszant. kérlek adj tanácsot hogy lehet lekezelni ezeket ahelyzeteket és hány éves koráig tart ez egy gyereknek. köszi
Válasz: Nem fogod elhinni, de minél dühösebb vagy, annál inkább csinálják, no, nem azért, mert rosszalkodni akarnak, hanem kíváncsiak, hogy újra és újra ugyanazt a reakciót váltják-e ki belőled. A pelenkázás mindig mumus szokott lenni, próbáld ki, hogy nem fekteted le, hanem egy gyanútlan pillanatban, amikor nem számít a pelenkázásra, vagy valami más köti le a figyelmét, akár állva átpelenkázod. Először nehéz így pelusozni, de gyorsan meg lehet tanulni (ha nagyon nem megy, vehetsz felhúzós pelust, de a hagyományossal is gyorsan bele lehet jönni)
A veszélyes vagy kényes tárgyakat el kell tenni jó magasra. Ami előlmarad, azokat pedig ha piszkálja, meg kell mutatni, hol a helye, hova való stb. Minél higgadtabb vagy, annál inkább megtanulja ő is kezelni az indulatait.
Kedves Ági!
Nekem egy 25 hónapos kisfiam van, aki abszolút nem sírós, bárhol gond nélkül elalszik, szívesen játszik egyedül vagy más gyerekkel, megeszi a főzeléket, és mindig, minden esetben kedves, mosolygós, önzetlen kisgyerek.
Szinte sohasem sír, korához képest nagyon gyenge hangja van, túlságosan is babás. Még soha nem volt olyan, hogy bömbölt, sikított, vagy magát földhöz vágta volna. Értelmes, békés gyerek, akivel nincs túl sok gond. Viszont ha más gyereket lát toporzékolni, sikítozni, rendszerint nagyon megijed, remeg, szalad oda hozzánk, szorítja a kezemet… Szegénykét úgy sajnálom. Olyan jó gyerek, de kissé azért megerősödhetne.
Ami viszont probléma, hogy Ernőke gyakran durvul, kemény tárgyakat vág hozzá másokhoz, bottal ütöget bennünket, vagy megpróbálja villával kiszúrni a másik szemét, stb. Én hiába mondom, hogy ezt nem szabad, mert másnak ez fáj és veszélyes is, hiába. Kétségbe vagyunk esve, már ezért nem merünk szomszéd kis pajtásokat hívni, Ernő még bennük is kárt tesz… Nála ez lenne a dackorszak? pedig egyébként olyan elragadóan kedves kisbaba, megosztja a játékait, szívesen játszik a többiekkel közösen, de hogyha rájön a dobálózás, senkit nem kímél. Fogalmam sincs, hogyan szoktathatnám le erről a buta, veszélyes játékról. Egyébként pár hónap múlva várjuk a testvérkét, már előre tartok attól, hogy őt is ütögetni fogja és durva lesz vele.
Válasz: A fiúk általában durvulnak, mert fiúk. Nyugodtan hívjatok játszótársakat, minél többet van gyerekek között, annál inkább megtanulja a játékszabályokat. A testvérét nem fogja bántani, emiatt ne aggódj, de ne lepődj meg, ha -amikor a tesó már feláll és a lakásban közlekedik- akkor néha összekapnak majd. Főként, ha fiúk, akkor ezt nem lehet elkerülni, és nem is kell nagy feneket keríteni neki.
Kedves Dóra!
Én csak ritkán mondjuk havonta 1x mutatok természetfilmet, vagy régi magyar rajzfilmet a 3 éves kisfiamnak. Az első vetítések után tapasztaltam, h mennyire függővé tud válni ezektől. Újra és újra követelte ő is ezeket. Utána határoztam el, hogy csak igen ritkán, különlegességként mutatok neki egy-egy természetfilmet, vagy mesét. A gyermekek okosak, ami jó nekik (vagy legalábbi úgy élik meg) azt megjegyzik és újra és újra kérni fogják. A kész vízuális mesék, rajzfilmek rendszeres nézése, elgyengíti, nem engedi igazán kialakulni az ő belső képzeletvilágukat. Úgy tudom ez hatással van a kreatívitásuk kialakulására, fejlődésére is. Minél kisebb egy gyermek, annál fejletlenebb, gyengébb a képzelőereje, így a vízuális (már készen megrajzolt,elmondott) mesék különleges hatással lehetnek rá, a való világ UNALMASSÁ VÁLHAT számára, ezekkel szemben.
.
Szerintem rendszeresen ne nézzétek semmit sem a számítógépen inkább CD-én hallgassatok gyerek énekeket, mesét (akár angolul is). Mi is ezt teszük már egy ideje, (s érdekes ezeket nem is követeli úgy a kisfiam, pedig szereti és szívesen hallgatja) és jó pár dalszöveget megtanultunk ezekből
Minden jót Nektek! Livi
Kedves Ági!
Még annyit hozzátennék az előző levelemhez, hogy a kislányom azóta egyre többet igényli, hogy én foglalkozzam vele és hiszti rohamokat is kapott.. sír, toporzékol, sikít ökölbe szorított kézzel, remeg az idegességtől, és látszik hogy tele van feszültséggel. Kérlek adj tanácsot, hogy hogy tudjuk a legjobban kezelni azt ilyen helyzeteket. Mert ha próbálnánk nem tudomást venni a róla ilyenkor, akkor biztos megint a hajtépkedést választaná. Én annyit tudtam eddig tenni, hogy szeretettel vagyok felé ilyenkor is, próbálom megnyugtatni, elterelni a figyelmét, ami nem nagyon megy…Nem tudom mi a helyes ilyenkor…
Kérlek segíts..
Köszönettel:
Eszter
Válasz: Ez a helyes: legyél nyugodt, nyugtasd meg és ennyi. Nem kell kiabálni vele, elmagyarázni, miért rossz, amit csinál, csak türelmesnek maradni. Aztán fokozatosan kinövi majd ezt az időszakot.
Kedves Ági!
A segítségedet kérném.
21 hónapos kislányom tépkedi a haját és a hajszálakat meg is eszi. Valahol azt olvastam, hogy az ilyen viselkedés hátterében lelki ok állhat..
Nemrég pár hétig csinálta, majd abbahagyta. Egy hónapja testvérei születtek, ikrek és miután hazajöttünk a kórházból, nem sokkal később újra kezdte a hajevést.
Általában akkor húzgálja a haját, ha éppen nem látjuk, főleg mikor letesszük aludni, vagy picit magára hagyjuk.
Eddig semmi gond nem volt, kb 8 hónapos kora óta egyedül aludt el és nem tépkedte a haját. Csak a korábban említett pár hétben és most.
A székletében találunk hajszálakat, nem csomókban, de pár szál szokott lenni benne.
A hajszálakat már pici korában is szerette, mikor elkezdett mászni, minden szöszt és hajszálat szeretett volna megenni és az én hajammal is nagyon szeret játszani mostanában, simogatja, piszkálgatja.
Kicsit aggódunk, hogy nem fog-e összeállni a gyomrában a haj.. És gondolom megviselheti, hogy testvérei születtek. Ezen a tüneten kívül, ha ez ennek lehet a tünete, nem látszik rajta nagyon, hogy bántaná a testvérei érkezése. Bár az utóbbi napokban egyre többször igényel kifejezetten engem, ha a férjem foglalkozik vele. Nagyon igyekszünk rá odafigyelni, külön játszani vele, sokat szeretgetni. Az összebújást talán jobban igényli mint eddig de ez érthető is.A szülés előtt egy hétig kórházban voltam, akkor voltunk egymástól külön először, de akkor sem húzta a haját, nem látszott rajta, hogy megviselné a távollétem, nem volt semmi probléma,de nem tudom, hogy esetleg nem fojtotta-e magába..
A picik mellett nem tudok a nap minden percében rá figyelni, hogy mikor eszi a haját és van hogy pár percig nem figyelek rá és máris kihasználja a helyzetet.. Hogy segíthetnénk ezen a dolgon szerinted és mennyire szóljunk rá? Szoktunk neki szólni, hogy nem szabad, de nagyon nem tetszik neki.
Azt sem tudom, hogy meg kell-e nézetni a gyomrát, vagy beleit, hogy nem áll-e össze benne a haj, bár nem gondolom, hogy azért olyan mennyiséget enne. Igyekszünk mellette lenni elalvásig és odafigyelni rá amennyit csak lehet.De altatás közben is próbálja enni a haját. Mintha elalvás előtt nyugtatná magát ezzel. Kérlek adj tanácsot, hogy hogy tudnánk segíteni neki, hogy abbahagyja ezt a rossz szokást.
Üdvözlettel:
Eszter
Válasz: A beleit nem kell megnézetni, de meg kell próbálni rászoktatni arra, hogy a haja helyett valamilyen állatkát gyömöszöljön ilyenkor. Ha kitartóan adod neki mindig, amikor a haját tépi, akkor hozzá fog szokni. Emellett tudni kell, hogy ez olyan pótcselekvés, ami szorongásra utalhat nála. foglalkozzatok többet vele, legyenekolyan időszakok minden nap, amikor csak vele foglalkozol.
Kedves Ági!
A segítségedet szeretném kérni a következők miatt.
Kislányom immár 22 hónapos lesz. Mikor kicsi volt rengeteg nehézségünk volt az elalvással. Az utóbbi 8-10 hónapban szinte semmi. Cicizések után betettük az ágyába és mint elaludt magától, vagy kis beszélgetés után magát ringatta álomba. Ez az utóbbi 2 hétben megváltozott. Kistestéve fog érkezni (de csak szeptemberben), egy-két új helyre (a rendelőbe, tanácsadóba) el kellett, hogy vigyem magammal. Gondolom a megszokott nyugodtság kicsit megbomlott. Végül azzal, hogy valaki bentmaradt nála sikerült elaltani, délután is és este is. Az elmúlt 2-3 napban azonban egyáltalán nem aludt délután (ez korábban mindíg 1/2 2-től 1/2 5-5-is aludt) nagy alvó volt. Nagyon nagy változásnak érzem ezt most. Ha bent maradok, beszélget, ugrál, tornázik, játszik, de nem lehet egyedül hagyni, mert sír vagy hisztizik.
Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehetne, ezt az alvást visszarendezni valamilyen módon délutánra is, mert gondolom még szüksége van rá, vagy történhet ilyen gyorsan, hogy mégsem. Vagy átmeneti időszak ez. Mint látod egy kicsit tanácstalan vagyok.
Várom válaszod.
Köszönettel:
Mingetty
Válasz: Ebben a korban ez előfordul. Próbáld meg, hogy a nagyágyon altatod délután, közösen mesét olvastok, aztán melléfekszel és úgy alszik el, ez általában szokott segíteni. Az nem gond, ha 1-1 alkalommal már kimarad a délutáni alvás, de helyette fél-1 órát ébren pihen a kicsi, mesét olvastok, vagy mesét néz, a lényeg, hogy legyen egy kis délutáni csendespihenő.
Kedves Ági!
Úgy teszek, ahogy írtad, hogy kitűztem egy időpontot a tv-re szám.gépre a kisfiamnak, és ezek kívül nem nézhet mesét.
Ma amikor kérte, mondtam, hogy most játszunk mással, a szám.gépet, meg bekapcsoljuk alvás után délután.
Dühös lett, sírt, és otthagyott, majd visszarohant, és egy jól irányzott pofont kaptam a 16 hónapos fiamtól. Nagyon váratlanul ért, alig tudtam lereagálni. Én soha nem ütöttem őt meg, ezért rosszul is esett és dühös is voltam.
Megfogtam a kezét amelyikkel ütött, és magam elé állítottam. Azt mondtam neki, egyszerű szavakkal fogalmazva, hogy Nem bántod anyát, ne verekedj! Nekem ez most fájt, és szomorú vagyok. Nem számítógépezünk, játszunk az autópályával. Válasz: Neeeem! Sikítás és földön fetrengés. Azért utána jött játszani ,de pár perc múlva újra kérte a mesét.
Miért kaphattam ezt a pofont, csak a düh levezetése, vagy a határok feszegetése? Kellett volna mást is mondanom?
Válasz: Levezette a dühét, ez teljesen normális.
Köszönöm mindenkinek a jótanácsokat és a bíztató szavakat
Timcsi
Timcsi,
Az én kisfiam is ugyanezt csinálta, és képzeld pár napja (egyik napról a másikra) bevonult a szobába egyedül játszani. (16 hós)Tudom ez nem vigasztal. De én sokszor adtam neki durva dolgokat főzés közben (víz, liszt, mámozott zöldség, sajt) és engedtem, hogy azt csinálja amit én. Persze aztán jött a takarítás, öltözés. Utcán is sokszor vittem kendőben, bár azért fél óra szerintem elég sok egyhelyben.
Én meg most ezen aggódom, hogy miért vonult be egyedül a szobába, és kezdett el, tv-t nézni autózni építeni, míg én a házimunkát végzem.Már bemesélem magamnak, hogy mert nem vele foglalkozom bánatos, vagy ilyesmi. ha bekukkantok, vagy olvas, vagy játszik, eddig meg sírt, ha főzni vagy bármi mást mertem.
Timcsi,
Kislanyom 14 honapos es amig nem tanult meg jarni nalunk is ugyanezek a “partyk”zajlottak le!Tudom,hogy rettentoen nehez!!!
Azota mar sokkal nyugodtabb es egyedul iseleg jol eljatszik ha olyan kedveben van!
Udv.Anett
Kedves Ági!
Nagy szükségem van a a segítségedre, mert néha már úgy érzem, ezzel a “feladattal” nem tudok megbírkózni egyedül…
Kisfiam lassan 15 hónapos, nem tud járni egyedül (csak néhány lépést tesz meg önállóan, aztán megijed és gyorsan leül).Egyszerűen nem lehet vele kimozdulni sehova: sem sétálni babakocsival, sem szülőkormányos triciklivel, sem vásárolni, vagy rokonoknál, mert egy iső után,( kb:30 perc) elkezd nyefegni, nyafogni, feszengeni, pukkadozni, majd hisztizni.Néha úgy érzem, neki semmi nem elég jó.
Nem tudunk este nyugodtan megvacsorázni a férjemmel, mert az etetőszékben is csak megy a rapli, pedig első perctől így próbáltuk.Egyedül még nem tud enni, ezért ha megetettem, akkor türelemmel kellene lennie, hogy én is megvacsorázzak…Próbáltam már, hogy ha ő befejezte, akkor kiveszem, hogy menyjen játszani, (persze ott mellettünk) de neki az sem jó, csak mászik rám és kiabál!
Napközben is ez van, elég anyás lett (ami jól esik, de néha kiborít, mert egy lépést sem tudok tenni egyedül) szóval még rosszalkodni sem képes, ha főzök, ha mosogatok, stb. ott csüng a combomon, és szó szerint bújik belém, az elmaradhatatlan nyefegésével. Ha beteszem a járókába, egy fél órát elvan egyedül, de akkor sem játszik a játékaival, csak üldögél, fetreng, feláll és várja mikor megyek már érte.
Mit rontottam el ennyire?Mit tehetnék, hogy türelemre szoktassam, és ezt az elviselhetetlen vinnyogást elhagyja.
(hozzáteszem:első gyermek.Állandóan szórakoztattuk, foglalkoztunk vele, mese, vers, ének első perctől kezdve.Most is ezt várja el??)
Előre is köszönöm a segítségedet!
Üdv:Timcsi
Válasz: Egy 15 hónapos gyerek soha nem türelmes
Neki lételeme a nyüzsgés, a mozgás, a felfedezés. Ha azt szeretnéd, hogy elfoglalja magát, amíg eszel, akkor adj a kezébe valami rágcsálnivalót, amíg ti esztek. Ne főzeléket egyen vacsorára, hanem olyan ételeket, amiket maga csipegethet a tányérról, hagyd, hogy kísérletezzen vele.
Ha sétálni mentek és unatkozni kezd, ne tegyél semmit. Nem kell szórakoztatni, kivenni, meg kell mondani, hogy “mindjárt hazaérünk”, egy pár percig nyafog, aztán úgyis abbahagyja – ez is arra tanítja, hogy bizonyos helyzetekben alkalmazkodni kell.
Az természetes, hogy anyás, ebben a korban minden pici az. A teendő itt is ugyanaz: mondd meg neki ilyenkor, hogy anyának most főzni kell, esetleg adj a kezébe egy lábost meg egy fakanalat, amivel elfoglalhatja magát, de ne hagyd abba miatta a főzést.
Ha azt tapasztalja, hogy bizonyos helyzetekben nem tudsz vele foglalkozni, akkor megtanulja majd. A nyafogást meg idővel kinövi, türelem.
Dóri!
Ja, simán lehet, hogy nem lesz több hiszti, ezeknél soha nem lehet tudni:)
De amúgy szerintem egy 16 hónapos is megértheti, ha azt nem is tudja pontosan, mennyi idő múlva lesz a reggel vagy az este, de azt igen, hogy ha most nem is lehet, legalább van remény:)
Kedves Barbi! Köszi a tippet, nagyobb gyereknél én is így gondolom, de szerintem 16 hónapos nem érti, hogy mi az, hogy Csak reggel, vagy ez az utolsó. De ezzel próbálkoztam én is. Ma újra néztük, de nem volt hiszti,remélem marad ez a helyzet.