Cumi, ujjszopás – Biztos a rossz szokás?

Sok anyuka tart attól, hogy a gyermeke menthetetlenül rászokik a cumira/ujjszopásra és „még 7 éves korában is szopni fogja”. Miért alakul át a cumizás/ujjszopás rossz szokássá? Miért tarthatja meg a gyerek akár kisiskolás korig ezt a szokását? Mit lehet tenni?

Az ujjszopás természetes reakció, sok baba már magzati korban is szopja az ujját, tehát nem kell megijedni, ha a néhány hetes baba is elkezdi, ez még nem jelent rossz szokást. Vannak erősebb szopási ösztönnel született gyerekek, akik szinte egész nap csak szopiznának, ők gyakran hamar megtalálják az ujjukat, de az is lehet, hogy kevésbé ügyesek (ilyenkor még nincs szem-kéz koordináció, sőt annak sincs tudatában a csecsemő, hogy a saját kezét szopizza), ilyenkor cumival lehet segíteni rajta.

A legjobb megoldás, ha igény szerint szophat a kicsi, így az ösztön kielégítésre kerül, ám azoknál a babáknál, akik nonstop szopizást igényelnek, ez különösen megterhelő lehet, ilyenkor szokott képbe kerülni az ujjszopás vagy a cumi.

Mind a cumi, mind az ujjszopás a megnyugtatás eszköze a baba számára. Természetes ösztöne, hogy ha álmos, jön a foga, fáj a hasa, rossz kedve van stb. akkor szopizni akar. Bizonyos nomád törzseknél akár 5 percenként is szopizhat a baba, de ez ott nem gond, hiszen hordozókendőben viszik mindenhova. Azonban a mi kultúránkban nem ez a megszokott, az anyákra sok feladat hárul, marad hát a „pótcici”, a kicsi ujja, vagy a játszócumi.

Le lehet szoktatni róla? Magától is elhagyhatja?

Teljesen normális dolog, ha egy gyerek korlátozott mértékben 6 éves korig cumizik vagy az ujját szopja elalváskor – ha az nappal egyébként nem jut az eszébe.

A legtöbb esetben a csecsemőkori ujjszopást/cumizást magától elhagyja a kicsi 3-4 éves korra. A cumi esetén, ha nappal nem kapja meg, nem cumival a szájában játszik, csak elalváshoz használja, egyszercsak már nem kéri többé (fontos, hogy ne te dugd a szájába minden elalváskor, várd meg, amíg ő kéri, így lesz lehetősége úgy dönteni, hogy már nem kéri többé)

Az ujjszopás esetében még egyszerűbb a helyzet: ha már sokat játszik a baba, eszébe sem jut játék közben szopni az ujját, hiszen így nem tud játszani.

Hogyan fordul rossz irányba?

Ha a kicsi számára az ujjszopás, a cumi lesz az önnyugtatás fő eszköze és a feszültségek oldására nem kap szülői segítséget, a cumi/ujjszopás berögzült szokássá válik, amihez makacsul ragaszkodik. Ennek gyakran az életében előforduló, számára nehezen feldolgozható változások állnak a hátterében. A leggyakrabban előforduló okok:

1. Feszültségek a családban: Kiabálás, haláleset, költözés, a kicsi számára feldolgozhatatlan helyzetek (verekedés, sok hangos vita, titkos feszültségek, pl. amikor a gyerek miatt a szülőkk titokban veszekednek)

2. Testvér érkezése: Ez még akkor is feszültséget okoz a kicsiben, ha látszólag minden rendben van, nem bántja, szeretgeti, segít stb.

3. Óvodai/bölcsődei feszültségek, szorongás, mert sok a gyerek, rá kevesebb figyelem jut az oviban, ezért így nyugtatja magát (a közösségbe szoktatás során felmerülő problémákról itt olvashatsz)

4. Nevelési problémák: túl szigorú nevelés, túl sok a határ, „mindent tilos”, vagy a kicsi nem tudja feldolgozni azt a korszakot, amikor egyszercsak a „mindent lehet” helyett korlátok léptek az életébe (1 éves kor körül)
A korlátok hatására tanult tehetetlenség lép fel, ilyenkor a kicsi játék helyett, pótcselekvésként kezd cumizni, így nyugtatja magát.

5. Ezt tanulta: ha hisztinél mindig cumit kapott, hogy lenyugodjon, azzal azt tanulta meg, hogy ez a megnyugvás eszköze és később is ezzel nyugtatja magát.

Ezek csak a kiváltó okok, amik tartóssá tették, felerősítették nála a szokást, lehet, hogy már régen elmúlta, vagy nem lehet tenni semmit ellenük. Amit tehetsz ezen a téren, hogy kiegyensúlyozott környezetet teremtesz a kicsinek, foglalkozol vele, őszintén megoszthatja veled az érzelmeit, bánatait, szorongásait, hogy megfelelő helyzetet teremthess a leszokáshoz.

Leszoktatás?

„Jaj, de nagy fiú vagy és még cumizol? Nekem adod a cumidat?” – szokták kérdezni nénik az utcán a kisgyerekektől. A régi felfogás szerint elvették a gyerektől a cumit valamilyen ürüggyel és ezzel véget is ért a leszoktatás. A gyerek pár napig sírt, nem tudott elaludni, esetleg felvett valamilyen más szokást alváshoz, pl. fogni kellett a kezét, vagy csak anya ágyában aludt el, adott esetben nagyobb nehézségeket okozva a családnak, mint amit a cumival altatás jelentett.

Az ujjszopással kapcsolatos praktikák tárháza is nagy: bekenni az ujját citrommal, paprikával, leszoktató folyadékkal, kesztyűben altatni… A legtöbb gyereknél ezek hatástalanok, de legalábbis sírással, nyugtalansággal járnak és éppen a probléma gyökerét nem orvosolják.

Mit tud az ujjszopós/cumizós gyerek? Talált egy módszert, amivel meg tudja magát nyugtatni, el tudja lazítani, és ehhez ragaszkodik. A megoldás tehát az, ha olyan módszert keresünk, amivel ugyanezt el tudja érni, de másképpen, elfogadottabb és kevésbé fogkárosító módon.

– Például kiválaszthat egy alvós állatot, ami ezentúl vigyáz az álmára.
– Kialakítotok egy olyan alvás előtti rutint, aminek a végén a kicsi teljesen ellazul és el tud aludni.
– Nappal lekötitek a figyelmét, sok közös programot teremtve, hogy kellő figyelmet kapjon és ne jusson eszébe unalmában szopni az ujját/cumizni.
– Ha látod, hogy így nyugtatja magát nappal, bevonod valamilyen közös feladatba, eltereled a figyelmét vagy odaadod neki az alvósállatkát, hogy az egyik szokás kiváltsa a másikat.
– Megszűnteted azokat a tényezőket, amik ezt kiválthatták nála és rajtad múlnak: olyan ésszerű határokat szabsz, amiknek a kicsi meg tud felelni, nem állítasz túl nagy elvárásokat felé (különórák, rengeteg program, ami miatt nem tud a kicsi szinte soha otthon szabadon játszani órákon át), túl sok nevelés, ami lebénítja a gyereket, ha amikor megemeled a hangod vele szemben, nem ijeszted-e meg túlzottan, nem bénul-e le a hangodtól (érzékenyebb gyerekeknél ez is okozhatja, hogy ilyenkor a szopizásba menekül)

Ha erőltetjük a leszoktatást, piszkáljuk a gyereket azért, mert szopja az ujját/cumizik, azzal erősítjük benne a tudatot, hogy ő ilyen „cumis” gyerek, ráadásul erősítjük a bizonytalanságát is. Megijed, hogy elveszítheti az önnyugtatás és a biztonság számára fontos forrását, ezért még jobban ragaszkodni kezd hozzá. Ha ehelyett segítünk neki más módon megnyugodni, ha magunkat, a figyelmünket, időnket adjuk oda a megnyugvás eszközeként, a szokás idővel egyre kevésbé lesz fontos a számára és megtanul másként is elaludni, megnyugodni.

Hogyan oldhatóak a szorongások játékos módszerekkel? Tudj meg többet itt >>