Csapkodós babák: Mit tehetsz, hogy ne ütögessen?

Sok anyuka kérdezte tőlem az elmúlt hetekben, mit lehet tenni, ha az 1-2 éves kicsi dühében csapkod, verekszik. Íme néhány módszer, ami segíthet:

Miért is csapkod, mar a baba?

Először is fontos megérteni, hogy a totyogók csapkodása mögött nincs szándék, nem azért csinálják, hogy fájdalmat okozzanak. Ez még nem igazi „verekedés”!

A babák fokozatosan tanulják meg uralni a testüket. Az újszülött, amikor izgalomba jön, kontrollálatlanul csapkod, gyakran a saját mozgása ijeszti meg és emiatt kezd el sírni, mert nem tudja, hogy a testrészei hozzá tartoznak. Az első fél év során sokat fejlődik a baba ezen a téren, egyre ügyesebben használja a kezeit és 6-7 hónapos korban kezdi el felfedezni a lábait is (ilyenkor van az, hogy lelkesen rágcsálja őket).

Ebben a korban, ha ölbe veszed, néha belemar az arcodba, meghúzza a hajad, nem tudja ugyanis, hogy ezek a testrészek nem hozzá tartoznak. Némi kísérletezés után, nagyjából 10-11 hónapos korra már meg tudja különböztetni egymástól a saját és anya testrészeit, azonban még mindig nem ismeri a „fáj” fogalmát, valamint a kézügyessége sem elég fejlett ahhoz, hogy egy-egy ügyetlen mozdulatával ne okozzon fájdalmat (pl. meg akarja simogatni a cicát, de a mozdulat erőteljesebbre sikeredik, mint kéne)

Ahogy a baba akarata is fejlődik, még egy nehézséggel kell számolni: néha nagyon indulatos, dühös lesz és ilyenkor csapkod. Ezt sokan félreértik, azt hiszik, a kicsi „bosszút áll” és ezért csap oda, de valójában más az ok.

Amikor a kicsi indulatba jön, ún. regresszív állapotba kerül, olyan viselkedésformákat vesz fel, amik egy korábbi életkorra jellemzőek. Gyakorlatilag ilyenkor „visszamegy” kisbabába és kontrollálatlanul csapkod, harap, mar stb. Átmenetileg elfelejti, hogyan kell irányítani a mozdulatait és ezzel fájdalmat okoz másoknak.

Mit lehet tenni?

1. A megoldás első felét mindenki ismeri.
Fogd meg a kezét és mondd neki határozottan: „Nem szabad! Fáj!”

A határozott szülői reakcióból érzi, hogy olyasmit tett, amit nem szabad.
Ez azonban még nem elég, mert ebből nem tanulja meg, hogyan kerülje el a hasonló helyzeteket a későbbiekben. Éppen ezért van szükség a második lépésre:

2. Fejleszd a testtudatát!

Minél inkább ismeri a kicsi a testét és tisztában van azzal, mire képes, mit tud okozni egy-egy mozdulata, annál ritkábban fordul elő, hogy összevissza csapkodna.

  • Tanítsd meg neki a testrészeit úgy, hogy finoman megsimogatod őket és kimondod a nevüket! Jók az erre való mondókák is!

    Például:

    Itt a szemem, itt a szám,
    Ez meg itt az orrocskám.

    (mutatás szemre, szájra, orra)
    Jobbra-balra két karom,
    Forgatom, ha akarom.

    (jobb és bal kéz emelgetése, forgatása)
    Két lábamon megállok,
    ha akarok ugrálok!

    (ha a kicsi még nem tud ugrálni, a két lábadra állítva emelgetheted őt ilyenkor)

  • Kérd, hogy mutassa meg a szemét, száját, fülét stb.!
  • Kérd, hogy mutassa meg ugyanezeket rajtad is!
  • Utánozz neki állatokat az arcoddal és a karoddal és bíztasd, hogy utánozza!
  • Amikor valami fájdalmat tapasztal (pl. elesik), mondd ki a “fáj” szót (kicsit túl is játszhatod), hogy tudatosuljon benne, melyik érzésről van szó.
  • A mozdulatait finomíthatod a simi-simi-bumm-bumm játékkal, amikor két különböző színű párnát teszel elé, az egyiket simogatjátok és mondjátok, hogy simi-simi, a másikat boxoljátok és mondjátok, hogy bumm-bumm-bumm. Ez kiváló feszültséglevezető és a kétféle mozdulat közötti különbséget is megtanítja a kicsinek.
  • Amikor hisztizik és csapkod, fogd meg a kezét és mondd azt: „Kicsi kar mit csinálsz?!” Ez segít tudatosítani, hogy a karjával csinált „rosszat” és gyakran ki is zökkenti a kicsit a csapkodós hisztiből.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

14 Comments

  • Petra

    Reply Reply 2023. július 19. szerda

    Kedves Ági.

    Kislányom 2 év 3hónapos.Nagyon kedves,okos ,segítőkész,jó szívű.
    Mégis mikor gyerekekkel játszik,néha úgy bevadul.
    Megüti ,megcsapja őket,fellöki.
    Úgy öleli szeretetből,h eldőlnek…
    Simogatja is őket,szóval nem gonoszágból tesz mindezt.
    Sokszor rászóltam,-ezt nem szabad,ez fáj neki,nem jó neki…simogasd inkább,vagy kiállts neki,ha szeretnél valamit(mert még nem beszél).
    Néha már kellemetlen,mert rossz szemnel néznek ránk az anyukák,pláne ha kisebbekkel csinálja ezt.
    Hogyan tudnám jobban tudatosítani benne,hogy ne csapjon oda néha.
    Igazán el sem tudom kerülni,mert csak odacsap.
    Köszönöm szépen előre is válaszát.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. július 23. vasárnap

      Még nem tudja kifejezni szavakkal mit érez, mit szeretne, ezért a tetteivel „beszél”. Figyeld ki mikor csinálja (pl. amikor már fáradtabb, vagy ha túl sokan vannak körülötte) és igyekezz megelőzni. Ha mégis csinálja, fogd meg határozottan a kezét és mondd, hogy nem szabad, aztán segíts neki mit kéne csinálnia az adott helyzetben, mutass példát! (pl. gyere kérjük el a játékot, de nem szabad elvenni)

  • Rita

    Reply Reply 2023. május 09. kedd

    Kedves Ági!

    15 és fél hós lányom elkezdte, hogy a játszótéren, ha kortárs babákkal akar játszani, és ők nem vevők rá, elkezdi csapkodni őket. Olvastam, hogy ebben az 1-2 éves korban a gyerekek még inkább egyedül, vagy egymás mellett játszanak. Az én gyerekem viszont ha gyereket lát, azonnal megy hozzá, oda akarja adni ami épp a kezében van, de a hasonló korú babák általában nem veszik el tőle. Próbálom mondani neki, hogy most a baba nem biztos, hogy kéri, mást szeretne játszani, de hajthatatlan, megy utánuk és próbál kapcsolódni. Ha ez nem sikerül odacsap. Nagyobb, legalább ovis korú gyerekekkel nem csinálja ezt, ez a korosztály már ugyanis érti, hogy ha nyújt a baba valamit el lehet venni tőle, és innentől kezdődik az ide-oda adogatás, a kislányom boldog és igyekszik a maga módján mindenképp bekapcsolódni a gyerekek játékába (akár homokozás, labdázás stb. ) ugye más kérdés, hogy még nem elég ügyes, de ha a gyerekek partnerek, beveszik magukhoz. Kérdésem, hogy mennyire normális, hogy ennyi idősen elsősorban mindig másokkal akar játszani? És mit tegyek, hogy leszoktassam a csapkodásról, ha a korabeli babák nem vevők erre a nagy nyitottságra tőle? Köszönöm előre is!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. május 10. szerda

      Ő szociálisabb, mint a többiek, de még nem tudja jól kifejezni magát, ezért csapkod. Ha a nagyobbakkal jobban kijön, akkor játsszon nagyobbakkal, sokat tanulhat tőlük. Az ilyen veleszületetten nagyobb társaságigényű gyerekek általában szeretnek náluk nagyobbakkal lenni és élvezik, ha sokat lehetnek mások között. Ettől a kommunikációja is fejlődik majd és egyre jobban kijön majd a korabeliekkel is.

  • Annamari

    Reply Reply 2023. március 03. péntek

    Kedves Ági!

    Lányom most volt a napokban 2 éves. Okos, játékos, sokat beszél, szépen válaszol, ha kérdezünk tőle, vannak már saját gondolatai (beszélgetés közben arra a kérdésre, hogy szeretne-e majd lovat simogatni, azt válaszolta, hogy ő inkább itthon maradna a szobába), viszont nem szereti a gyerekeket. Ezt ő saját magától mondta, nem mondta neki senki. Az unokatestvére 3 éves, ritkán találkoznak, de akkor mindig veszekedés van, mert a kislány elveszi a lányomtól a játékot, erre ő pedig mérgében megharapja. Természetesen ez fordítva is megtörténik, de harapás nélkül. Ha elmegyünk játszótérre, s épp nincs senki ott, akkor annak örül, ha viszont vannak ott, akkor mindenkit hazaküld, elkezdi kiabálni, hogy „az a kislány/kisfiú ott nem jó, hazamegy”. Olykor ha találkozunk az utcán más gyerekekkel, akkor vagy azt mondja, hogy „nem jó”, vagy pedig egy idő után megharapja. Pár napja voltunk egy közösségi foglalkozáson (tornaóra volt), akkor is ellökött és megharapott egy másik kislányt, aki épp csúszni akart, de természetesen a lányom is pont azt szeretett volna. Elég vadócka, ebből a szempontból nehéz őt kezelni. Kint sem szeret igazán lenni, inkább el van bent a játékaival, az ő kis világában. Mindenkivel szeret játszani a családból, de van úgy, hogy eljátszik egyedül is, csak legyen mellette valaki. Kicsi babákkal, állatokkal szeret játszani, vagy a szerepjátékokat szereti (a kedvence a tűzoltás). Azt is megfigyeltem, hogy amikor 100 %-ban csak vele foglalkozom, akkor mindenben szót fogad, viszont ha csak 99%-ban, akkor nem figyel rám, dobálja a játékait, vagy olyat csinál, amiről pontosan tudja, hogy nem szabad, pl. leveri a cserepes virágot. Azt szeretném kérdezni, hogy miért harap meg másokat? Van úgy, hogy az apját is, vagy a mamát, engem „csak” megcsíp, de azt ritkán. Csak azért, mert elvették tőle a játékot, s az rögzült neki, hogy minden gyerek ilyen? S meddig fog tartani ez a harapós időszak? Mert már legalább fél éve ez így van sajnos. Most jön az utolsó 4 foga, amiből az alsó kettő félig kint van. Nem tudom, hogy ennek köze van-e az egészhez, vagy nincs. Vagy ő ilyen lesz mindig? Mit javasolnál erre?

    Válaszodat előre is köszönöm szépen.

    Annamari

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2023. március 05. vasárnap

      Még elsősorban tőled függ érzelmileg, ami ebben a korban normális, ezért van az, hogy ha nem figyelsz rá, akkor „szétesik”. A társaságban pedig még bátortalan, tart a többiektől, ezek önvédelmi reakciók. Menjetek minél többet gyerekek közé, de legyél ott vele, hogy biztonságban érezze magát és minél több tapasztalatot szerezzen arról, hogyan kell mások között viselkedni.

  • Réka

    Reply Reply 2021. július 06. kedd

    Kedves Ági!
    Nem tudom nézed-e még a kommenteket, elég régi a bejegyzés.
    Az lenne a kérdésem, hogy a csapkodás csak méreg esetén normális? 1 éves a fiam és akkor is csapkod, ha valaminek örül /pl utoléri a cicát és jól meg akarja püfölni/. A játszótéren sem merem odaengedni gyerekekhez, mert mindenkit meg akar csapkodni. Ha meg valami diszkomfort érzete van /álmosodik, szomjas, akármi/ akkor odajön hozzám és mindenáron belém akar harapni.
    Próbáltam már, hogy elviszem/otthagyom, lefogom a kezét és mondom, hogy nem szabad, de vagy kinevet vagy nekiáll sírni.

    Mit tehetek még?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2021. július 12. hétfő

      1 éves korban ez még sok minden miatt lehet. Ha nagyon örül, ha fáradt, éhes stb. akkor ebben a korban még nem tudják uralni teljesen a testüket, ezért van, hogy ilyenkor van csapkodás, harapás stb.

  • Heni

    Reply Reply 2018. szeptember 18. kedd

    Kedves Ági, 2éves9hónapos a kislányunk.Mostanában ha nem engedek neki valamit,pl.hogy segítsen a forró törtkrumplit keverni,mert ő szeretné elveszem a kanalat,hangsúlyozottan ki mobdom Nem Szabad.Erre megüt.Ha netán a Mamával telefonálok,mert messze vannak a szüleim,ordít ha nem rá figyelek.Ez jellemző mikor apa itthon van s beszélgetünk is.Hogy ő rá figyeljünk.Napi 24ből 48órát csak vele foglalkozom.Mindent együtt csinálunk.Nem értem,hol rontottuk el?Nem szoktam csapni neki,pont ezek miatt,mert lehet azért bánt,egyszer oda csaptam neki a popora.Játéknak hiheti?Mit tegyek?Apa határozott ő oda csap,de őt soha nem is bántja,ha tilt valamit.Segíts kérlek.Közel az ovi s félek így elengedni.

  • Tünde

    Reply Reply 2018. április 11. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam 2 éves 3 hónapos dac korszakban vagyunk és nem tudjuk kezelni. Általában jó gyerek de amikor előbújik a kis ördög belőle akkor húzza a hajunkat pofoz rúg jatekaival ver minket és főleg a kutyusunkat. Nem jöttünk meg rá mivel tudnánk ilyenkor fegyelmezni próbáltunk vele szépen beszélni elmondani hogy nem szabad fáj buta dolog úgy orrba vágta közbe az apját hogy elindult az orra vére. Fizikai fenyitest nem szeretnénk alkalmazni bár igazából 2x már előfordult hirtelen tehetetlensegbol oda csaptunk egy kicsit és csak nevet. Ez a másik hogy mindig csak nevet és ha mondjuk elvesszuk akkor a játékot vagy a cumit akkor is csak nevet.
    Előre is köszönöm.
    T

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. április 14. szombat

      Nem szabad megcsapni, sem erőteljesen fegyelmezni. A testtudatát kell fejleszteni, hogy rájöjjön, mivel okoz gondot. Fogd meg a kezét és mondd el a kezének, hogy „nem szabad.” A cikkben leírtak is segíthetnek.

  • Bettina

    Reply Reply 2018. február 05. hétfő

    Szia,

    Kisfiam 2 éves és 3hónapos. Már elég régóta van ez a harapós – verekedős korszak nála. Ha valamit nem kaphat meg, vagy valami nem úgy történik,ahogy ő szeretné elkezd csapkodni. Mostanában felfedeztem benne valami tudatosságot is sajnos. Pl. Ha boltba vagyunk és megtetszik neki valami, de mondom, hogy addig nem szabad kibontani amíg a néni nem csipogja le elkezd sírni és csapkodni. Pár hete már amikor felemeli a kezét ilyen esetben mondja is, hogy”oda csapok” amit nem is tudom honnan vett mert sose mondtunk neki ilyet. Mindig mondjuk neki, hogy nem szabad csapkodni, ha mérges vagy simizni kell. Át is ölelem ilyenkor, de sajnos vagy ellök magától, vagy addig sír amíg meg nem kapja amit szeretne. Ritkább az az eset amikor sikerül elterelni a figyelmet mással. Itthon van még, nem jár bölcsibe. Az unokatestvéreivel is ha játszik és elveszik előle a játékot elkezd sírni, és csapkodni.

    A harapás igazából játék közben szokott élő jönni amikor már kezd kicsit túlpörőgni pl. Fogócska közben, amikor végre utoléri akivel játszik gyorsan meg is harapja.

    Már nem tudom mitévő legyek ezzel a két dologgal kapcsolatban.
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2018. február 11. vasárnap

      Az első esetben nem tudatosan csapkod, hanem az indulatkitörés miatt nem tudja kontrollálni a mozdulatait, ilyenkor a hisztit kell kezelni és nem szabad neki odaadni, ami miatt hisztizni kezdett, különben később is mindent így akar majd elérni. A hisztikezelésről bővebben itt olvashatsz

  • Erika

    Reply Reply 2017. április 18. kedd

    Kedves Ági!

    14 honapos a lanyom, es ahogy irtad is, idoszeruen, elkezdodott a csapkodas. Alapvetoen velunk es targyakkal szemben nem tunik problemasnak, feba csapkodos epizodokbol kiemelkedek a kutyankkal valo kapcsolata. Duh-tol, frusztralo helyzetrol fuggetlenul, a kutyaval valo kommunikacioja csak az utlegelesrol, csapkodasrol szol. Tolunk es a kornyezetunktol sosem latott ilyet, szuletese ota tanitjuk a kutyaval valo kapcsolatteremtest neki. Mindig is a kutyank volt a legnagyobb motivacio es rajongas targya. Felmerult bennem, hogy kezd feltekeny lenni, sokszor latja ahogy a kutyat is megolelgetem, elmondom neki hogy szeretlek, ha szukseges bevedem a kutyat, a lanyommal szemben is. Kerdesunk valojaban, hogyan tudnank buntetes helyett massal kezelni ezt a helyzetet. Valoban feltekenyseg lehet? Szeretnem, ha jo baratsagg lenne kettejuk kozott, s a szentimentalitaspn tul, igyekszem leheto legjobban oldani a kutyank frusztraciojat a gyerek miatt, nehogy barmi durvulas legyen ( nem igazan van ra esely, de biztos, ami biztos). Elore is koszonom. Erika

Leave A Response To Erika Cancel reply

* Denotes Required Field