Csakazértis

A dackorszak kezdetén van egy időszak, amikor úgy tűnhet, a baba mintha nem értené a tiltásokat, nem értené a „nem” szót, mert minden tilalom ellenére csakazértis a tiltott dolgokat csinálja tovább. Mit lehet tenni?

Először is pontosan érteni kell miről szól ez az időszak. A baba önálló akaratának első látványos megnyilvánulásai fél éves kor körül már jelentkezhetnek, de általában 9-10 hónapos korra ölt ez látványos méreteket. A kicsi az élet egyre több területén áll ellent a szülői akaratnak: nem bír megmaradni a pelenkázón, nem nyitja a száját etetéskor, sír, ha abba kell hagynia a játékot stb. Ezt kellemetlennek érezhetik a szülők, mintha a kicsi lázadna ellenük, egyre nehezebbek vele a hétköznapok, mindenért küzdeni kell. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy pontosan ezek az első önálló törekvések, az akarat első megnyilvánulásai vezetnek el ahhoz, amit szeretnél elérni a kicsinél: az önállósághoz.

Bizony, ahhoz, hogy később egyedül egyen, megbízhatóan közlekedjen a lakásban, tudjon vigyázni magára, ismerje a határokat, a szabályokat, tudjon alkalmazkodni és önálló döntéseket hozni, át kell esnie ezen az időszakon, meg kell ismernie a határokat, mindent ki kell próbálnia, meg kell néznie, fognia és meg kell tudnia, vajon anya és apa mit szól hozzá, mit tanít az adott dologgal kapcsolatban.

Miért alakul ki a „csakazértis” játszma?

Mert a kicsi számára nem egyértelműek a határok. Azt mondod, hogy nem, de nem egyértelmű számára a miért. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell magyaráznod a számára, hanem azt, hogy pontosabban kell kifejezned magad. Először is gondold át, mi az, amit tiltasz:

1. Egyértelműen veszélyes dolgok Konnektor, forró sütő, úton átszaladás stb. Ilyenekből kevés van, ezeknél azonban egyértelműen meg kell mondani, hogy ezeket nem csak tilos, hanem veszélyes is. Itt lehet egy kicsit túlozni is, amikor ezekről van szó, mert fontos, hogy a kicsi megtanulja, hogy ezek valóban a tilos kategóriába tartoznak.

Hogy ne kelljen állandóan a kicsi nyomában lenni, praktikus az igazán veszélyes dolgokat elzárni, eltenni olyan helyekre, ahol nem éri el őket.

2. Veszélyes, de tanulható dolgok Vannak olyan dolgok, amik azért veszélyesek, mert a kicsi nem tudja még használni őket, ezeket nem tiltani kell, hanem megtanítani a használatukat. Ilyen például a kanapéról fejjel előre lemászás. Ahelyett, hogy megtiltanád neki a kanapéra felmászást, egyszerűbb megtanítani, hogy ne fejjel előre másszon le (bevált módszer, hogy amikor próbál lemászni, akkor megfordítod lábbal lefelé és közben valamilyen jellegzetes hangot adsz, néhány alkalom után a hang és a mozdulat összekapcsolódik a kicsi fejében és már elég csak mondanod, máris megfordul, míg végül magától is eszébe jut majd).

Vannak olyan helyzetek, tárgyak is, amik nagyon érdeklik a kicsit, és bár veszélyesek, ha egyedül használja őket, de felügyelettel kipróbálhatja. Ilyenkor egyértelmű tiltás helyett meg lehet tanítani, hogy ezeket csak felügyelettel használhatja. Gyakori, hogy csak időszakosan érdekli a kicsit egy-egy tárgy, és ha veled kipróbálhatja néhányszor, utána már nem akarja majd használni. Nálunk például ilyen nagy kedvenc volt a teraszon a kislétrára való felmászás, ami mindkét gyereket nagyon érdekelte másfél éves kora körül – néhányszor felügyelettel felmászhattak és többé már nem volt érdekes nekik, csak a kíváncsiságukat kellett kielégíteni ezzel kapcsolatban.

3. Nem veszélyes, de kellemetlen dolgok Ide tartoznak pl. azok a tárgyak, amiket nem szeretnél, ha tönkremennének, ha összetörné, vagy elrontaná őket. Ezekkel kapcsolatban többnyire az a teendő, hogy megmutatod, hogyan kell használni. Nem elég hatásos rászólni a kicsire, hogy ne csapkodja a távirányítót, inkább meg kell mutatni neki, hogyan működik, hogyan kell használni – és idővel ezt kezdi majd utánozni.

Ha kellőképpen egyértelmű vagy a kicsivel, akkor nem lesz szükség állandó tiltásokra és fegyelmezésre, mert hamar megtanulja, hol vannak a határok, mit lehet és mit nem. Egészséges mértéket kell tudnod tartani a túlzott korlátozás és a teljes elengedés között, ami elsőre nehéznek tűnhet, de valójában csak arról van szó, hogy tudd: te alakítod ki a szabályokat, és amit kialakítottál, ahhoz következetesen tartsd is magad.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

28 Comments

  • Iza

    2011. december 11. vasárnap

    Kedves Ági!

    Lányom 2012 márciusában lesz 3 éves,nagyon eleven,sajnos már 2-szer volt agyrázkódása(elesés)
    Mindig szalad,ugrál,hiába mondom neki,hogy nem szabad,mert elesik,nem fogad szót,kinevet.A kórházban is szaladgált a folyosón:(
    Nem tudom mit csináljak,kérlek segíts!
    A videóid már láttam,de konkrétan erre nem találtam választ.

    • Vida Agi

      2011. december 18. vasárnap

      A kisgyerekek többsége egész nap csak szaladgál, ugrál. Adj neki minél több lehetőséget erre: menjetek szabad levegőre, játszótérre, játszóházba, ahol sokat szaladgálhat, vegyetek ugrálóasztalt vagy felfújható ugrálóvárat, amiben szabadon ugrálhat, ha nem tiltod, nem szólsz rá, hanem lehetőséget adsz, hogy biztonságos keretek között kimozoghassa magát minden nap, akkor kevesebb gond lesz vele otthon emiatt.

  • Klárika

    2011. október 17. hétfő

    Kedves Ági!
    A kisfiam 19 hónapos és borzasztóan hisztis. Kb. egy hete szinte csak arról szólnak a napjaink, hogy folyton csak nyávog, visít, semmi sem tetszik neki. Rövid időre még talán le lehet kötni mondókákkal, énekekkel….naqyon sokat tud már belőlük, néha unja is őket. Elkezdi tolni a biciklijét és ha beakad rögtön visít, ordít, és mi hiába magyarázzuk el neki, hogy ezt meg lehet oldani, meg is mutattuk már a férjemmel többször, hogy húzza hátra, majd megint előre – akkor örül neki, de ez csupán egy pillanatig tart – de a következő esetnél ismét hisztizik, és ugyanaz a nóta kezdőik előről. Már nem tudjuk mit kezdjünk vele. Én egész nap vele vagyok. Egy nagyon okos kisfiú és gyönyörű szép, de őszintén mondom néha teljesen kikészít minket. Már volt, hogy rácsaptam egyet a fenekére mert annyira felbosszantott. Nehéz folyton a nyafiját hallgatni. Mit tanácsolsz? Köszi előre is,
    Klári

    • Vida Agi

      2011. október 23. vasárnap

      A gyerekek ebben a korban tanulják meg, hogy nem mindenhatók, nem tudnak mindent maguk megoldani, ezért átmenetileg nagyon kiborulhatnak, ha nem tudnak uralkodni egy adott helyzeten. Felesleges ilyenkor magyarázkodni, inkább cselekedni kell: segíts neki megoldani az adott helyzetet, vagy ha nagyon hisztizik segíthet, ha átöleled szorosan, amíg meg nem nyugszik. Az állandó nyafogás idegesítő, de minden gyereknek van ilyen korszaka (lesz még máskor is), túl kell esni rajta.

  • Ágnes

    2011. augusztus 18. csütörtök

    Kedves Ági!
    Korábban is kaptam már tőled segítséget. ezért is fordulok ismát Hozzád! Kisfiam 19 hónapos, nagyon aranyos, okos, értelmes gyerek! Viszont, sajnos ezt kell mondjam, a viselkedése teljesen kiborít! Már úgy érzem, nem bírom tovább idegekkel!Nagyon eleven kisfiú! Dobálja a játékait, folyamatosan eldobja az üvegét miután ivott belőle, beleharap a kekszbe, aztán eldobja, rugdos, harap és még sorolhatnám! Először higgadtan szólok rá, de kinevet, aztán már nem bírom és ordítok! Ilyenkor elsírja magát vagy bemegy a szobába, de előfordul, hogy nem érdekli! Néha már az utcán vagy a lépcsőházban is rájön a hiszti, ha nem engedem, hogy azt tegye, amit nem szabad!Ilyenkor attól félek, hogy lenéznek az emberek, mert veszekszek a gyerekkel! Sajnos nagyon sokat veszekszem vele, mert nem fogad szót,vagy rosszul viselkedik!Utánna mindig szépen elmondom neki, mit miért teszek, bár nem tudom megérti e?! Sérülhet ettől a kicsi lelke, hogy én csak azért veszekszem vele,vagy azért kiabálok(persze mindig bűntudatom van utánna, pedig csak jót akarok neki!), mert rosszul viselkedik?Persze nagyon sok szeretetet is kap, mert sokszor ölelgetem, puszilgatom, simogatom! Sokat játszunk együtt, mondókázunk, énekelek neki! Már nem tudom mit tegyek, nagyon kétségbe vagyok esve, hogy nem jól nevelem a gyerekem, sokszor érzem azt, hogy rossz anya vagyok és valamit nagyon elrontottam! Mi sokat vagyunk kettesben, mert az apukája a munkája miatt ritkán van itthon, így keveset lehet vele és a nagyszülők is vidéken laknak! Okozhat esetleg az apa hiánya is problémát a rossz viselkedésben?
    Kérlek segíts! Válaszodat előre is köszönöm! Ági

    • Vida Agi

      2011. augusztus 23. kedd

      A kiabálás azért gond, mert ez az életkor az indulatkezelésről szól. Ő még nem tudja, hogyan kezelje az indulatait, amikor dühös, mit csináljon, ezért csapkod, hisztizik stb. Ha te kiabálsz, azzal rossz példát mutatsz, azt, hogy a „kiborulás” jó, így kell csinálni.

  • Dobiné Tóth Mária

    2011. április 12. kedd

    Kedves Ági!
    Most először fordulok hozzád segítségért a 2 éves kisfiam viselkedésével kapcsolatban.
    Koppány fiammal alapvetően semmi komoly baj nincs, tündéri kis veszedelem, imádjuk őt – talán túlságosan is. Ami problémát okoz az az apukájával való kapcsolata. Apuci néha-néha megölelné megpuszilná,(és bár ezt tőlem sem veszi szívesen pedig nagyon-nagyon anyás, ezért hagyjuk, had jöjjön ő puszilni, ölelni), de az apjába ilyenkor belemar, rúg és csíp. Most már odáig fajult a dolog, hogy látszólag ok nélkül, közös játék közben pl.elmegy az apja mellett és belecsíp a combjába. Ami igaz az igaz, apa jó néhányszor kikelt magából, kiabált vele és „bünti szék”-be ültette néhány percre elmagyarázva neki hogy miért kell ott ülnie, de sajnos ez sem segít. Most az én elképzelésem szerint azt próbáljuk, hogy higgadtak maradunk (ami apának eléggé nehezére esik, mert ok nélkülinek érzi a bántást és avval magyarázza hogy nem szereti őt a gyerek), megpróbálunk nem nagy feneket keríteni a dolognak, de tartok tőle hogy ez sem válik be. Mit tehetnénk? Kedves Ági kérlek segíts!

    • Vida Agi

      2011. április 19. kedd

      Nem kell nagy feneket keríteni a dolognak, nem azért csíp ugyanis Apába, mert őt nem szereti, hanem azért, mert még nem tisztázódott le benne az Apával való kapcsolat, ezért vele kapcsolatban feszültség van benne, talán éppen azért, mert Apa indulatosabb néha a kelleténél, és ezt még ebben a korban a gyerekek nagyon megjegyzik. Ha tudtok ezen változtatni, és higgadtak maradni, akkor a csipkelődés is elmúlik majd.

  • kiscsiga

    2011. március 22. kedd

    Most láttam csak a szeparációs szorongásról is van egy bejegyzésed, talán ott lenne a helye az előző kérdésemnek… Lehet, hogy nálunk is erről van szó? Bár a mamánál simán ott tudom hagyni, akár egész nap (elég rendszeresen, majdnem hetente 1x, de éjszakát még nem töltöttünk külön) és apa is simán elviszi 1-2 órás nagyobb sétákra. Előre is köszönöm a válaszod!

  • kiscsiga

    2011. március 22. kedd

    Szia Ági!
    Újra a véleményedre lennék kíváncsi és még egyszer köszönöm az eddigieket! Kislányunk 18 hós és tavaly október óta heti kb. 4 alkalommal jár délelőttönkét bölcsibe (kis létszám, min. 2 gondozónő, akiknek már emlegeti otthon a nevét is). Alapvetően azért kezdtünk el járni, mert elég félős volt az idegenekkel szemben (de azért dolgozni sem árt anyának :)), ugyanakkor csak 2 napot kellett ottmaradnom vele az elején, mert ahogy lekötötte a figyelmét vki vagy vmi, már mehettem is. 1-2 alkalommal még mondták, hogy elkezdett sírdogálni napközben, de ahogy telt az idő, odáig jutottunk, hogy elég volt elmondanom: „anya ebéd után jön majd érted”, már szaladt is játszani. Egyébként máig sír, ha egy idegen túl közel megy hozzá, ill. azonnal nyöszörög ha kikerülök a látóköréből pl. itthon. Úgy 2 hete, kezdődött, hogy már nyöszörög a bölcsiben, amikor vetkőztetem és bent sem enged el, csak úgy tudom otthagyni, ha vmelyik gondozónő ölbeveszi és foglalkozik vele. Persze sír. Igaz, hogy gyorsan megnyugszik, de borzasztó így hazamennem. Azt látom, hogy megjelent (a hisztikkel együtt, amik szerencsére még jól kezelhetők nála) valamiféle kettősség: nem akar nélkülem csinálni semmit, viszont előfordult mostanában, hogy leszegett fejjel elindult, ha kint voltunk a szabadban és nem érdekelte milyen messze vagyok tőle (persze utána mentem, de kíváncsi voltam, meddig nem érdeklem). Néha egészen belefeledkezik egyedül a játékba, mondókázásba, máskor pedig már akkor is nyöszizik, ha beszélgetünk előtte apával. Köze lehet ennek a bölcsis dologhoz? Elmúlik, majd átlendül ezen is, vagy rosszul csinálunk vmit? Nem akarok újra belemenni a beszoktatásba, szerintem az visszaesés lenne és a bölcsis nénik sem javasolják, hogy ottmaradjak vele.

    • Vida Agi

      2011. április 01. péntek

      Nem kell aggódnod, ez szinte mindig így van: idővel a gyerek rájön, hogy „jó dolog a bölcsi, de ez most már mindig így lesz”, és megpróbálja feszegetni a határokat, hátha egy kis nyafival el lehet érni, hogy anya mégse vigyen be. Ez ugyanígy van az ovival, sőt később az iskolával is, néha nincs kedve menni a gyereknek egy darabig, aztán megint megjön a kedve és lelkesen jár tovább 🙂

      • kiscsiga

        2011. április 04. hétfő

        Már eddig is sejtettem, hogy neked mindig igazad van Ági, és valóban, már vidáman hagyom ott a csajszit reggelente!!!
        Köszönöm

        • Vida Agi

          2011. április 19. kedd

          Szuper 🙂

  • Viki

    2011. március 16. szerda

    Szia Ági!

    Pici lányom 1 éves lesz Áprilisban. Mindketten ugyanazon a napon születtünk, a velejéig kosok vagyunk. Ebből kifolyólag a vérmérsékletünk is egyforma 🙂 Az lenne a gondom, hogy harap a gyerek. De nem egyszerű módon, hanem méregből. Ha elveszek valamit tőle, vagy bármi olyan dolog történik, ami nem neki megfelelő. Dühből és erősen, elkapja a kezem vagy amit éppen ér és a 4 fogával kiadja magából a dühét. Mindent meg szoktunk beszélni, mit miért szabad és mit miért nem. Látszólag megérti és vissza is mutatja, hogy pl. kuka büdös, stb. De amikor makacskodik, akkor előtör belőle a kiskutya. Félek, hogy kis méregzsák lesz, viszont nem tudom leszoktatni róla. Van valami ötlet, hogy ezt hogyan kell kezelni, vagy mivel zökkentsem ki? Ha olyankor történik, amikor valamit nem tud megcsinálni, akkor segítek neki, de csak akkor képes figyelni, ha már levezette a dolgokat 🙂 Normális dolog ez, vagy kell ezzel valamit tenni? Próbáltam utána olvasni, de ilyenről nem találtam semmi infót.

    Köszönettel előre is.

    Viki
    ui.: a honlap és a fejlődési hírlevelek nagyon jók. Sokat segítenek és mindent megtalálok amire szükségem van. Jó hogy vagy 🙂

    • Vida Agi

      2011. március 24. csütörtök

      A fiúk általában vadócok, hajlamosak a csípésre, harapásra, ütésre stb. ez a kicsi önállóságának, akaratának fejlődésével jár: szeretne már elérni dolgokat, és ha nem kapja meg, vagy nem tetszik neki valami, akkor így fejezi ki. Ha te ilyenkor nem csinálsz ebből nagy ügyet, nem szólsz rá stb. és tőled nem lát ilyesmit, hanem higgadtan kezeled, ha mondjuk dühös vagy, akkor hamar ki fogja nőni.

  • minimanó

    2011. március 06. vasárnap

    Kedves Ági!

    Már több tanácsot is adtál, amiket nagyon jól tudtam hasznosítani. De most viszont ismét felmerült egy igen nagy probléma. Unokahúgom 3 éves, édesanyjával és nagyszüleivel él egy háztartásban. Sajnos édesapja születése óta nemigazán látogatja. Most éli dackorszakát, ami nagyon súlyos viselkedési problémákhoz okoz… Folyamatos hisztigörcsöket kap, ilyenkor ordít, ajtót rugdossa, csapkod.Nem lehet rá hatni, volt már, hogy hideg vízzel meg kellett az arcát mosni, hogy lehiggadjon. (Eddig a családban ő volt a középpontban, de 4hónapja megszületett az unokaöccse akire nagyon féltékeny.) Édesanyjára, nagyszüleire többször ráüt, nem fogad szót nekik, viselkedése a magatartására is kihat. (ezt a viselkedést csak otthon csinálja, az óvodában panasz sincs rá)
    Szeretnék tanácsot kérni, hogy esetleg hogyan lehetne ezeket a hisztigörcsöket lecsökkenteni. Hogyan lehet a dackorszakot „elviselhetőbbé” tenni?! Mit tanácsolsz? mit tegyünk?
    Válaszodat és segítségedet előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. március 18. péntek

      A hiszti arról szól, hogy még nem tudja kezelni az indulatait, ezért amikor dühös, akkor teljesen kikel magából. Amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, nem szidod le, nem emeled fel a hangod, hanem vagy eltereled a figyelmét, vagy megnyugtatod, esetleg ha mondjuk arról van szó, hogy csinálni kéne valamit, amit ő nem szeretne akkor határozottan csinálod tovább, nem engedsz a hisztinek. Ha azt látja, hogy te higgadt tudsz maradni, ő is megtanulja majd kezelni az indulatait. Az is jó megoldás, ha átöleled ilyenkor és ettől megnyugszik. Viszont fontos, hogy az ő agressziójára ne agresszió legyen a válasz, azaz ne kiabáljatok vele, ne kapjon büntetést, fejmosást stb. ez csak még kiegyensúlyozatlanabbá teszi a kicsit.

  • Júlcsi

    2011. március 02. szerda

    Kedves Ági!

    Az én kislányom is áprilisban lesz 3 éves, és ő is minden ellen tiltakozik! Türelmetlen, és hisztis! A múltkor például az orvosi rendelőben kellett várnunk, és a mellette ülő kislánynak megszorította a kezét, minden ok nélkül! Mostanában rengeteget verekszik, és nem tudom hogy mit tehetek ez ellen! Amellett nagyon okos kislány, sokat mondókázik, hamar tanul, de nem tudom hogy mit tehetek a hisztivel! Sokszor csak rá hagyom, de általában el magyarázom neki, hogy mit miért kell tenni, vagy nem tenni! De ez nem válik be mindig! El vagyok keseredve, mert nem tudom mit tegyek!?

    • Vida Agi

      2011. március 11. péntek

      Olyan nincsen egy kisgyereknél, hogy „minden ok nélkül”. Pl. lehet, hogy dühös volt, haragudott, amiért várni kell és ő még nem tudja levezetni ilyenkor a dühét, ezért előfordulhat, hogy „ártatlanok” ellen fordul a dühe (ez végülis felnőttkorban is megesik…) A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor „éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

  • Edit

    2011. február 26. szombat

    Kedves Ági!
    Több jótanácsot is kaptam már tőled, de mindig van újabb és újabb problémám, amivel nem tudok mit kezdeni.
    A kisfiam hamarosan három éves lesz, kezdhetné az ovit, de nem hajlandó pohárból inni, és a telipelus sem zavarja. Neki a sportkupakos üveg a „cumija”, ebből iszik és csakis ebből. Hónapok óta próbálom rávezetni, hogy pohárból is lehetne már inni, de csak szórakozik vele, meg magára csorgatja az innivalót. Ha nyugtalan, rögtön kéri az üvegét és a párnáját, enélkül sehová sem tudunk elmenni, mert akkor jön a hangos, hosszan tartó hiszti.
    A pelenkáról remélem a nyáron le tudom majd szoktatni, de az ovi miatt ez is elég sürgető lenne.
    Az a legnagyobb gondom, hogy rendkívül akaratos és indulatos gyerek, így elég nehéz bármiről leszoktatni vagy rászoktatni. A következetesség sokszor kudarcba fullad a családi nyugalom megtartása érdekében, mert a férjem munkája miatt gyakran nappal szeretne pihenni. A legjobb programjaink is idegesítő véget érnek, mert a kicsi fiam folyton olyan dolgokat akar csinálni ami nem illik bele a helyzetbe. Hiába magyarázunk neki hárman is, őt nem érdekli.
    Elég nehéz így vele. Azt sem tudom, hogy ez a temperamentumából adódik-e, vagy csak ez most egy ilyen korszak (kb. másfél éve és csak fokozódik).
    A segítségedet eslősorban abban kérném, hogy a pohárra hogyan szoktassam rá és az üvegét hogy vegyem el tőle? Szerinted elmúlik ez a végtelen makacsság, vagy kénytelenek leszünk ezzel megtanulni együttélni?
    Válaszodat előre is köszönöm, Edit

    • Vida Agi

      2011. március 06. vasárnap

      A legtöbb gyerek 3 évesen érik meg a szobatisztaságra, a nyár rá is jó hatással lesz majd, gyakran egyik pillanatról a másikra szobatiszta lesz a gyerek, ehhez itt találhatsz több infót: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/mikor-legyen-szobatiszta

      A pohárra szoktatással nem kell külön foglalkozni, az oviban gyorsan megtanulja majd, de játékosan lehet ezt is otthon gyakorolgatni, pl. fogmosásnál az öblítésnél, fürdőkádban, nyáron a szabadban, ahol nem akkora gond, ha leönti magát.

      A makacsság gyakori ebben a korban, főként fiúknál ez javulni fog még, de azért teljesen nem múlik el (tudod, a férfiak már csak ilyenek :))

  • Ircsi

    2011. február 24. csütörtök

    Kedves Ági!

    Mi most vagyunk benne a kőkemény dackorszakban. Kislányom ma-holnap 3 éves lesz és kb.1-2 hete olyan ellenállást tanusít, amitől megőrülök. Tudom, hogy ez normális,ezzel a korral jár, de olyan dolgok, ami fontos és nem teszi vagy másképp csinálja, az nagyon kihoz a sodromból. A mai nap a csúcs. Reggel óta megy a hiszti, sírás, kiabálás, mert nem hajlandó bevenni a nagyon fontos antibiotikumot. Hétfő óta szedjük, eddig okosan bevette, de a mai nap nem tudom mi történt vele, sajnos már én sem bírom tovább, rácsaptam a seggére és pofont is kapott. Borzalmasan kikészültem ezért és bánt a lelkiismeret, de mit tegyek? Mivel tudok ráhatni? Mit tegyek a dackorszak ellen? Hogy vészeljük át? És sajna még mindig nem vette be, pedig már jön a következő adag. 🙁

    köszi:Ircsi

    • Vida Agi

      2011. március 06. vasárnap

      Vannak olyan helyzetek (pl. a gyógyszer bevétele ilyen), ahol ha a szép szó nem használ, akkor bizony muszáj trükközni és mondjuk egy falat ételbe beledugni a gyógyszert. Az átvészelésben sokat segíthet, ha nem folyton ezen rágod magad, hanem elkezdesz egészen más dolgokkal foglalkozni (hobbi, tanulás, barátok stb.), legalább gondolatban, de ha van rá mód, akkor szervezz néha kimenőket magadnak, akár a kicsivel is kimozdulhatsz minden nap otthonról, ez is segít jobban elviselni a helyzetet, mintha egész nap otthon vagytok és azon rágod magad, hogy mennyit hisztizik.

  • Melinda

    2011. február 22. kedd

    Kedves Ági!Olyan jó volt olvasni ezt a bejegyzésedet. Mi a két nagyobb gyermekünkkel pontosan így tettünk.Ahogy nálad a létrázás, úgy nálunk a lépcsőzés volt az érdekes. Hát megmutattuk nekik és megtanítottuk őket, hogy hogyan kell négykézláb lépcsőn közlekedni.Persze mondanom sem kell, hogy a barátaink közül sokan értetlenül álltak ezelőtt és csodálkoztak, hogy miért nem használunk gyerekzárakat és pakolunk el előlük dolgokat. A 3.gyermekünk még csak 3 hónapos, de már most kíváncsian várom azt az időszakot.:)

  • Szandra

    2011. február 19. szombat

    Kedves Ági!!
    Kisfiam 11 hónapos.Lassan egész nap csak azt mondogatom neki,hogy nem szabad,pedig csak 2-3 dolog az amit nem engedek neki,de egész nap ezeket csinálja.Ilyen a konnektorból rángató vezetékek.forró olajradiátor ki be kapcsolása és hogy ver. Az egyik legidegesítőbb,hogy üt.Akár hogyan próbálom erről leszoktatni nem megy.Tudom,h még kicsi,de biztos vagyok benne,h érti azt,hogy nem szabadna csinálni.Mi a jobb megoldás?mérgesen rászólni?csak simán lefogni a kezét(ilyenkor neki áll hisztizni),volt ,h ilyenkor leraktam az ölemből,de nem mindig foglalkozik vele,ha mégis visszakéri magát,megint kapok egyet.
    Válaszodat előre is köszönöm

    Szandra

    • Vida Agi

      2011. február 25. péntek

      Szólj rá határozottan (de nem mérgesen), hogy „Nem”, tedd le az öledből és egy darabig ne engedd vissza. De jó megoldás az is, ha lefogod a kezét, mert ezzel egyértelművé teszed, mit nem akarsz, hogy csináljon. Ebben a korban még lassan értik meg, mit akarsz, 1000x kell elmondanod, mire leszokik róla, addig légy türelemmel.

  • Kata

    2011. február 15. kedd

    Köszi! Ez nagy para nálunk, hogy nem engedünk-e meg túlsok mindent, vagy nem tiltunk-e sokat, egyszóval hoyg jó helyen van-e a határ. De öszötnösen kb. oda tettük, amit most leírtál: ha nem tesz magában vagy a környezetében kárt, akkor csak csinálja, csak tanul belőle.
    Ami engem nagyon meglep, hogy érzi a hangomon, mikor gondolom komolyan a tiltást. Szóval az általad írt „túlzás” nála nem jön be, tudja hogy nem őszinte. De a tűzhelyet például nagy ívben kikerüli mindig, olyan ilyedten szóltam rá, mikor először próbálkozott. 🙂