Büntessem vagy díjazzam?

Szia Ági!

Az én elsőszülött kislányom mára már 5 éves lett és azt gondolom valamit elrontottunk vele kapcsolatban. Nagyon makacs, az oviba is mindig azt kapom, hogy sokat kell rászólni, és hiába mondjuk meg neki, mit tegyen, sokszor harmadik-negyedik alkalomra sem akarja megcsinálni. Sőt! Néha azt veszem észre, hogy szándékosan nem mozdul, pl ha azt mondom neki, hogy menjünk le a konyhába enni. Szinte próbára tesz, hogy meddig bírom cérnával. Ennek eredménye, hogy rengeteg a vita, a feszültség köztünk. Mindezek mellet nagyon figyelmetlen. Idén szeptemberben kezdődik meg az oviban az iskolaelőkészítés, és aggódom, hogy a figyelmetlensége miatt majd nem tud jól teljesíteni. Ha valami nem megy neki, akkor dühösen viselkedik, ideges lesz. Pl: megharapja a ruháját, ha nem sikerül begombolni. Pedig nagyon jó képességű gyerek, óvónője szerint is, csak a figyelemösszpontosítással van baja és ezzel a makacssággal. Nem tudom mit tegyek! Arra gondoltam, hogy az vezetett idáig, hogy mindig többet vártunk el tőle, mint amit az életkorának megfelelően lehetne. Sajnos korán (másfél éves korában) rákényszerültem arra, hogy visszamenjek dolgozni. Nagyszülőkre, dédire bíztam az oviig! Annyira akartam, hogy addigra minden úgy legyen ahogy lennie kell, mert attól féltem, hogy akkor elveszítem a munkámat. Jól gondolom, hogy a túlzott elvárás eredménye a mostani viselkedése? Mit tehetek, hogy ez a helyzet javuljon? Van megoldás? Gondoltunk rá, hogy szakemberhez fordulunk, de ha tudsz tanácsot adni arra, hogy hogyan oldjuk meg mi magunk, akkor annak jobban örülnék és megköszönném. Van egy 7 hónapos kishúga is, akit nagyon szeret. Remélem, hogy ennek hatására is változik majd a helyzet és megtanulja, hogy nem csak ő van a világon, merthogy sokszor ez is problémát jelent. Gondoltunk még a lovaglásra is, mert azt hallottam, hogy az is segíthet a magatartás problémákon. Válaszodat előre is köszönöm!

Válasz: Szerintem semmi gond nincs a kislányoddal, pont olyan, mint minden más 5 éves: akaratos, makacs, egyre önállóbb, néha direkt teszteli mi történik, ha nem úgy reagál, mint ahogyan te szeretnéd. Ez egyes gyerekeknél erősebb másoknál valamivel gyengébb, de jelen van ebben az életkorban mindenkinél. Nem érdemes vitatkozni vele, jobb stratégia nagylány módjára bánni vele. Ebben a korban ugyanis már nagy bennük a vágy, hogy ők már „nagyok” legyenek, ezért minden érdekli őket, ami a „nagyokkal” kapcsolatos, ezért is akaratosabbak, mint korábban. Ha vita helyett választási lehetőséget adsz, ha nem azt mondod, hogy „gyere le vacsorázni”, hanem „mit kérsz vacsorára?” és adsz két választási lehetőséget (pl. vajaskenyér vagy sajtos kenyér), akkor azt érzi, nem parancsot kapott, hanem ő dönthet, mint a nagyok. Mivel ő a nagyobb és most kistestvére van, ez felerősítheti nála, hogy szeretné megszerezni a figyelmeteket, ezen segíthet bármilyen közös program, amin csak ő van ott és te (vagy Apa) és a kistestvér nem, akár a lovaglás is lehet ez, de egy sima ovistorna vagy közös biciklizés is jó lehet.

Üdv Ági! A kisfiam 16 hónapos múlt. Sajnos pár hónapja odáig jutottunk, hogy mindent dobál legyen az játék,étel, vagy ami épp a keze ügyébe kerül. Probálkoztunk szép szóval, hangosan, elkülönítve, enyhe kézrácsapással, nem észre vétellel, de sajnos amint meghallja a „nem” illetve „nemszabad” tiltószavakat még ingerültebben dobál és közben méreget, hogy mi is a reakciónk. Ha kicsit erőssebben vágok a kezére, azt követően sír és bújik hozzám, de amint egy kicsit is megnyugtattam folytatja tovább. Most már szinte nem is játszik a játékaival, csak dobálja őket és minden mást. Hozzá tartozik, hogy sajnos sokat vitázunk a párommal a pici előtt ezekről a dolgokról, hogy hogyan is kellene ilyenkor nevelni. Sajnos kezd az én türelmem is elfogyni,és egyre ingerültebben reagálom le ezeket a dolgait. Sok ismerős anyuka biztatott azzal, hogy ez a korszak is véget ér, és hogy majd kinövi egyszer, és volt olyan is, aki szörnyülködve hallgatta, vagy éppen látta, hogy mit csinál. Alapjában véve egy nagyon jó kissrác lenne, mert mindenkit ölelget, megpuszil és láthatóan megszeretget, de ha valamit is tiltunk neki máris dobál mindent. Mert azért mindent csak nem tilthatok meg neki, és az sem igaz, hogy hagyjuk rá majd abba hagyja.
Mit tegyünk, hogyan orvosoljuk.

Válasz: Ez természetes jelenség ebben a korban. van, amelyik gyerek földhöz veri magát a hisztitől, ha dühös, van, amelyik dobál. Lehet, hogy ti a könnyebbiket kaptátok ki 🙂 Egyrészt ki fogja nőni, másrészt segíthetsz neki ebben, ha megtanítod kezelni az indulatait. Erre nem jó módszer az, ha te is ingerült leszel, hiszen ezzel azt tanítod neki, hogy ez a jó viselkedés, ingerültnek kell lenni, kiabálni stb. Ha ehelyett te képes vagy ilyenkor először magadban csendben 10-ig számolni, majd csendben megfogni a kis kezecskéjét és elmondani, megmutatni neki, mit tegyen, mit vársz el tőle (pl. megfogod a kezét az éppen eldobni való tárggyal együtt és megmutatod, hogy tegye le az asztalra), akkor pár hét alatt ő is ugyanezt fogja tenni magától, amikor ingerült lesz valami miatt. Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni az is kell, hogy te magad ne szégyelld, hogy ő ilyen. Te is, én is voltunk ilyen kicsik és átmentünk a dackorszakon – ez elsősorban arról szól, hogy megtanuljuk kezelni az indulatainkat és azokat a helyzeteket, amikben korlátaink vannak. Ezt a kicsinek is meg kell tanulnia – sőt azoknak is meg kellett tanulnia, akik hüledeznek, hogy mit csinál a gyereked. Sőt, az ő gyerekeiknek is meg kellett tanulnia, csak ők nem dobáltak, hanem másként vezették le az indulataikat.

Szia Agi!Mar egy par hete a tanacsodat kertem mert annyit teazott a 2 eves fiam ejjel ,hogy2liter teat is kepes volt meginni.Van egy jo hirem megfogattam a tanacsodat es nem engedtem utana eldobtuk a cumis uvegeket es helyette kapott egy csoros poharat .Igazad volt ebbol mar nem olyan jo a tea es ejelente nem is ker 2-3 kortynal tobbet ,sot mar sem nappal sem ejjel nem kell pelo miota nem teazik.Nagyon halas vagyok a tanacsaidert ,de megint lenne egy kis gondom Balazska mostanaban elkepesztoen hisztis nappal este nem akar pizsamat venni csak aval a ruhaval akar lefekudni amivel egesz nap jatszik .Mikor vegre fel veszi reggel ugyanaz a cirkusz csak forditva le nem akarja vetni.Senki sem csinalhat semmit mert o rogton visit ha oda lepek ahova o nem akarja akkor orulten ordit ugy ,hogy meg a szomszedban is haljak nem eleg ,hogy olyan szomszed lakik alattunk ,hogy meg az abc-ben is kepes megalitani ,hogy mondjam meg a fiamnak ne szaladgaljon.Mond meg kedves Agi ,hogy magyarazzam meg egy 2 eves gyereknek ,hogy ne szaladjon? Meg kertem szepen legyen egy kis turelemmel de hiaba.De engem nem erdekel a szomszed csak a hisztivel tudnek mit kezdeni.
Varom valaszod Erika.

Válasz: Vannak olyan dolgok, amiben nem szabad engedni, bármennyire is hisztis a gyerek. Türelmesen el kell magyarázni és határozottan ráadni a pizsamát. A szaladgálással ugyanez a helyzet. Ha következetesen nem engeded az ABC-ben csatangolni, akkor 2-3 hét alatt leszokik róla. Nekünk bevált, hogy feladatokat kaptak az ABC-ben, hogy ne unatkozzanak, pl. a kezükbe adtam a kosarat és ők hozhatták, együtt válaszottuk ki a kenyeret, tarthatták a zacskót, amíg zsemlét tettem bele, ez lekötötte őket és nem szaladgáltak.

Bevallom, és ritkán, veszélyes szituációban én rá szoktam ütni a kezére a 1,5 éves kisfiamnak és mondom neki, hogy „dádá, nem szabad”. Eleinte „működött”, a meglepetés erejével, de mostmár ha csak csúnyán nézek, akkor is rácsap a saját kezére, mondja, hogy „dádá” és közben vigyorog :)) Szóval ez a módszer tényleg nem jött be nálunk.

Itthon nem nagyon fordulnak elő vészhelyzetek szerencsére, mert jó ideje „akadálymentesítve” van a lakás, de ha pl. boltba megyünk vagy játszótérre, néha a hajam égnek áll, olyan veszélyes dolgokat művel. Ilyenkor megpróbálom kiemelni a szituációból, másra terelni a figyelmét. Az utánzás-módszer, amit javasolsz, szerintem csak nagyobb korban működik igazán, a bolti ill. játszótéri szituban nem. Pl. én nyilván nem akarom ledönteni a szörpösüvegeket a boltban és a játszótéren sem tépem ki másik gyerek kezéből a játékot. Ilyen esetekre mit tudnál javasolni, Ági?

Válasz: A bolt az nehéz eset, mert tele van ingerforrással, ráadásul ebben van némi tudatosság is, tehát a gyerek szemmagasságában direkt neki szóló termékeket helyeznek el, épp a napokban olvastam erről egy cikket. Szóval itt az a legjobb taktika, ha távoltartod tőle, bevásárlókocsiba vagy babakocsiba teszed, vagy lefoglalod valamivel, amíg még ilyen kicsi, 2-3 évesen már jól meg lehet beszélni vele, alkut kötni, megérti mit szabad tenni a boltban és mit nem.
A játszótéren a közös játék szabályait el kell mondani, ott bizony rá kell szólni, ha durva, elmagyarázni, mit nem szabad. A családi napköziben, ahova jártunk, sok kicsi volt és ott megfigyeltem, milyen jól megtanulják a gyerekek, ezeket a szabályokat, ha nap, mint nap hallják. A 2 évesek már el tudták magyarázni, hogy meg kell osztozni a többiekkel a játékon stb. mert mindig ezt hallották. Ha sokat van a gyerek ilyen helyzetben és hallja a szabályokat, akkor meg is tanulja.

A kisfiam 9 hónapos, én 44 éves vagyok és hulla fáradt. Nemrég kezdett el komolyabban kúszni mászni és életveszélyes lett. A lányom 18 éves és már nem emlékszem, hogy vele hogyan vészeltem át ezt az időszakot. ( életben van tehát sikerült:-)
Már előre rettegek az iskolakezdéstől, mert akkor egyedül kell, hogy futkossak és egyfolytában résen kell majd lennem, hogy Attila milyen extrém sportot talál megint ki. Nagyon mozgékony és sajnos a „nem” szót egyszerűen nem fogja fel. Én el szoktam venni tőle, ha olyat szerez meg, amivel kárt tehet magában és próbálok mosolyogni rá, ha készségesen ideadja, vagy kiköpi, hogy máskor se erőszakkal kelljen elvennem tőle. A példamutatás a lányomnál bevált, de akkor ő már idősebb volt. Most amikor például a babám megszerzi a távkapcsolót, vagy a telefont, akkor tényleg csak azt utánozza, amit én is teszek. A gond azzal van, hogy minden tárgynál az első lépés, hogy megkóstolja, hogy ehető-e. A következő, hogy megnézi milyen hangot ad, ha ütöget vele más dolgokat és hogy leesik-e, ha eldobja. Először én is a „cseréljünk, adok valami sokkal érdekesebbet” módszer választottam. Azzal eljátszott egy darabig és utána újra a tiltott gyümölcsöt követelte, persze csak ráutaló magatartással, de elég idegtépően.
Kíváncsi lennék, hogy ilyen pici korban a díjazást, hogyan lehet kiváltani (büntetni nem fogom) valami mással, ha a példamutatás egyenlőre nem jön be. Én hiába nem nyúlok soha veszélyes helyekre, ő igen és mikor mutatom, hogy az nem jó és milyen borzasztó dolgok történnek vele, ha azt megteszi, nagyon jót mulat rajtam.
Tényleg jól jönne néhány tanács ebben a témában, mert a fogzás elején tartunk és alig alszom, de ez egy másik történet.

Üdvözlettel : Ildikó

Válasz: Jó hír, hogy a gyermeked rendeltetésszerűen működik 🙂 Mindenre kíváncsi, mindent ki akar próbálni, meg akar szerezni, és elsőként a szájába veszi, nála ugyanis még ez is a megtapasztalás része.
Nálunk semmi nem volt elől ennyi idős korukban, számukra is elérhető helyen, amit nem akartunk, hogy csapkodjanak vagy a szájukba vegyenek. Megéri kicsit magasabbra pakolni a kényesebb tárgyakat, így nyerhetsz 9-10 hónapot (akkor ugyanis már felmászik majd értük 🙂 de legalább akkor megenni nem fogja :))
9 hónapos korban a példamutatással már próbálkozhatsz, de ennyi idősen még hetek kellhetnek, mire megtanulja, mit akarsz, ez csak 14-15 hónapos kor után működik. A „nem” szót sem érti még, úgyhogy marad az akadálymentesítés. De hogy ne legyen teljesen ingerszegény a környezet, mi a frekventáltabb helyeken tartottunk régebbi érdekes tárgyakat, telefon, régi távirányító, dobozok stb. ezekkel jól lefoglalták magukat.