Biztonságos terep

“Katasztrófa mi van nálunk mostanában. A 9 hónapos fiam mindent megszerez, mindent ki akar próbálni, ha elveszem tőle, visít. Egész nap a nyomában kell lenni. Normális egyáltalán, hogy ezt csinálja. Mit tegyek?” – kérdezte tőlem egy elkeseredett anyuka a minap. Ha neked is hasonló problémáid vannak, ha úgy érzed a lakásotok kész csatatér és állandó veszélyforrás a gyerkőc számára, akkor ez az írás neked szól!

Biztonságos terepElőször is nyugodj meg, a gyermeked rendeltetésszerűen működik 🙂 Nagyjából 3-4 hónapos kor tájékán a babák idegrendszere “Bekapcs” állapotba kerül, hirtelen mindenre fogékony lesz, válogatás nélkül és csak tömi-tömi magába a rengeteg információt. Gondolj bele, ő még semmit nem tud a világról… Mindent most kell megismernie, megtapasztalnia! A fényeket, a szagokat, az ízeket, a színeket, a zajokat, a zenét, az arcokat, a szavakat, a szokásokat, mindent-mindent!!!
Ezzel szemben mi arra kényszerítjük őket, hogy néha legyenek nyugton, sőt még arra is rávetemedünk, hogy néha alvásra bírjuk őket, felháborító 🙂

Visszatérve a fenti témára: 6-7 hónapos koráig a baba vágyakozva nézi a világot, de még csak korlátozott mértékben tud hozzájutni az érdekes tárgyakhoz, amiket lát maga körül. Fél éves kor környékére már nagyon unja a nézelődést, és sokat unatkozik, illetve mérgelődik, amiért nem tud még odamenni és közelebbről is tanulmányozni dolgokat. Ez az a korszak, amikor önmagában a nézelődés, a játék egyhelyben nem köti le a baba figyelmét, unatkozik, sokat nyűgösködik és valahogy semmi sem jó neki. Kevesebbet is alszik, mint eddig, este egyre nehezebb elaltatni, és napközben is gyakran rövidebbeket alszik.

Abban a pillanatban azonban, hogy elkezd kúszni, ez megváltozik. Végre önállóan is szemügyre veheti a világot! Egyszerre csak azt veszed észre, hogy akár fél órát is elmászkál a lakásban és persze mindent meg is kóstol, amit megszerez (számára még a kóstolgatás is a megtapasztalás része, mindenről meg kell nézni, ehető-e). Amit a biztonsága érdekében tehetsz az az, hogy számára elérhetetlen helyekre teszed el a vegyszereket, kozmetikumokat, az apró tárgyakat, amiket lenyelhet (még ennek ellenére is előfordulhatnak meglepetések, a fiam 8 hónaposan lenyelt egy katicabogarat, ami a szobában sétálgatott :))

A biztonsági intézkedéseknél gondolkodj kicsit előre: ha pl. az egyik héten még nem éri el a kicsi a legfelső fiókot, ahol a késeket tartod, 1-2 hét múlva már simán elérheti, ha még nem tudja kinyitni a szekrényajtót, 1-2 hét múlva már rá fog jönni hogyan kell. Az egyetlen biztos módszer: néhány szekrényt gyerekzárral felszerelni és oda rejteni a veszélyes dolgokat, valamint nagyon magasra, szekrény tetejére pakolni őket, vagy mindent betenni a kamrába.

Amikor már nemcsak kúszik-mászik, hanem fel is áll, folyton veszélyben lesznek az elektromos készülékek is: a távirányító, a telefon, a DVD, a videó, a TV, a hi-fi mind górcső alá kerülnek. Az apróbb és sérülékenyebb dolgokat (távirányító, telefonok) mi magasra tettük, a tévét azonban nem dughatod el, ezért itt a türelmes tanítás elvét alkalmaztam: ameddig csak nyálazta és nyomogatta, addig hagytam ismerkedni vele, amikor már nyomogatta is, akkor kihúztam a dugóból, mert úgy nem olyan veszélyes és nem is olyan érdekes (nem csinál semmit, ezért meg is unták) Amikor ismét előjött a nyomogatós korszak, akkor elmagyaráztam nekik, hogy ezt nem szabad, elromlik és csak óvatosan szabad nyomogatni. Ha mindezt türelmesen, kedvesen és minden egyes alkalommal ugyanúgy mondod el, akkor egész egyszerűen megunják a tévépiszkálást.

A “nem” szót 1 éves kor alatt még nem értik, tehát felesleges tiltani bármit is, mint ahogyan kézre csapni sem szabad. 1 éves kor előtt ezért a legjobb módszer az “akadálymentesítés”, azaz tüntess el mindent, ami veszélyes lehet, vagy amiben kárt tehet.

Amikor elkezd a kicsi közlekedni a lakásban a másik gond az szokott lenni, hogy mindig a nyomában kell lenned, ezért nem tudsz a házimunkával foglalkozni. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg tudd oldani, érdemes arra az időre, amíg nem tudsz odafigyelni rá, járókába tenni vagy pedig gyerekrácsot szerelni az egyik szobára és addig inkább ott hagyni. Ez akkor is jól jöhet, ha éppen ki kell szaladnod a postáshoz, vagy más vonja el a figyelmedet, hiszen nem lehetsz mindig a kicsi nyomában.

Amikor már feláll és totyog, újabb veszélyforrások lépnek be a képbe: az asztalsarkok és az éles bútorok, amikben megütheti magát. Érdemes úgy tologatni a bútorokat a lakásban, hogy ne kelljen folyton valamit kerülgetnie a kicsinek, emellett az éles sarkokra szereljetek élvédőt.
A többi, az hogy gyakran elesik és megüti magát, korántsem olyan veszélyes, ezen a korszakon minden baba átmegy. Ha nagyon beüti a fejét vagy a szemét éri ütés, akkor mindenképpen forduljatok orvoshoz, de többségében ezek az esések kevésbé veszélyesek, mint amilyennek látszanak.

Nehéz időszak az, amikor már fel tud állni, de még nem tud visszaülni, és egyszerűen csak elvágódik, ilyenkor érdemes mögé egy szivacsot tenni, amíg álldogál, így nem üti meg magát.

Mivel a kicsi nagyon kíváncsi és szeret pakolászni, érdemes néhány dobozt megpakolni érdekes, de ártalmatlan tárgyakkal és a lakás különféle pontjain elhelyezni, így kedvére pakolászhat, kutathat a kincsek között és kevésbé akarja majd a nagyi kristályvázáját megszerezni. A konyhában a legalsó fiókot is kiutalhatod neki, néhány fakanállal, műanyag edényekkel, szívószálakkal, habverővel kibélelve remekül elszórakozhat vele 🙂 A fiókok húzásával kezdetben gond szokott lenni, nincs olyan baba, aki legalább egyszer ne csípné oda a kezét, de ha többször is megmutatod neki, hogyan kell csinálni, hova ne tegye a kezét, akkor meg fogja tanulni használni majd.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Évi

    2010. november 18. csütörtök

    Szia Ági!
    5 hónapos a kisfiam. Már tud hátról hasra fordulni, vissza ritkábban. Eddig a földön egy pléden töltötte a játékidejét, és úgy láttam, hogy kúszni próbál, körbe sikerül is neki. De ilyenkor, gondolom, mivel nem halad előre, elkeseredik és sírni kezd. Vettünk neki járókát, hogy ne húzza össze maga alatt a plédet, de ebben meg azért nem halad, mert csúszik a keze-lába rajta. 2 kérdésem lenne: Lehet, hogy nem jó a járóka, jobb lenne, ha valami érdesebb felülete lenne? A másik, hogy engem nagyon elkeserít az, hogy bárhol van, egydül nem sokáig tudja magát szórakoztatni, mennem kell felvenni vagy játszani vele, de így egy egyszerűbb ebédet se tudok összeütni, nemhogy takarítani! Először a msolyával próbál odacsábítani, aztán sírni kezd, ha nem maradok vele. Van-e valami módszer erre? “Fel van kapatva”? Vagy kinövi ezt a nyűglődést, ha jobban tud majd mozogni?
    Válaszodat előre is köszönöm: Évi

  • bianka

    2010. április 02. péntek

    kedves Ági,

    az Ésszel vagy szívvel cikkedhez már írtam, de lehet, h az nem a problémák és válaszok terepe, úgyhogy itt is megkérdezném a véleményedet: mit tegyünk, h 14,5 hónapos lányunk ne érezze mindenkinél biztonságban magát? konkrétan: mindenkihez oda megy, ölbe ül, minket ott hagy. nem is értem, h miért (ez már több, mint barátságosság, persze mindenkire mosolyog is), meg kellemetlen is sokszor. gondolom, nem mindenki akarja őt ölben tartani. ha hívom, nem jön. nekem persze rosszul esik (nem szeret, nem ragaszkodik hozzám, noha vele vagyok, játszom egész nap?), de főleg attól félek, h egyszer majd valaki jól ránk förmed és joggal – miért kéne a mi gyerekünket pátyolgatnia egy idegennek?
    miért lehet ez, és mit tehetnénk?

    válaszodat előre is köszönöm!
    szomorú Bianka

    Válasz: Miért lenne gond, hogy ilyen barátságos az emberekkel a lányod? Ez azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát a világban és ennek örülni kell, nem pedig korlátozni benne! Az a jó és az ideális, ha egy gyerek ilyen 🙂

  • Kriszta

    2009. szeptember 07. hétfő

    Nekem 15 hónapos a kisfiam. Nálunk a virággal és sok minden mással kapcsolatban az jött be, ha mutattam helyette valami mást. Pl. néhány alkalommal meg akarta tépázni a fikuszt a nappaliban, én meg mondtam neki, hogy nem szabad, mert fáj a virágnak, inkább simogasd meg így (és megsimogattam). Azóta minden reggel mihelyst átmegyünk a nappaliba megsimogatja. A kerti muskátlit is kezelésbe akarta venni, azt szaglászni szoktuk tépázás helyett :-), meg együtt locsoljuk meg, ő a kis locsolóval, én meg a naggyal.

  • zita

    2009. szeptember 03. csütörtök

    Engem is érdekel ez a “mikor remélhetek” korszak eljövetele (most 14 hónapos), nálunk ugyanis a szobabickli óvja a növényt egyenlőre…
    A fiókozást valóban megtanulta, az alsó kettőt ki is pakolhatja, de az a baj, hogy kezdi elérni a harmadikat is, amiben viszont már vannak veszélyes dolgok és nem szeretnék mindent elzárni, jó lenne tényleg megtanítani őt, hogy vannak nem szabad dolgok, helyek is!

    Válasz: Egyelőre az legyen a fő szempont, hogy a biztonságát óvd meg, másfél-2 éves kor között már lehet tanítgatni, de addig inkább arra ügyelj, hogy ne essen semmi baja.

  • Adrienn

    2009. szeptember 03. csütörtök

    Szia Ági!

    Ismét egy mélyen érintő téma…:) A lányunk egy éves múlt, az egész lakást felfedezte már, a legizgalmasabb elfoglaltsága egy 2 méter magas növény levelének a tépkedése – lenne. Szerencsére a járókáját – amit már csak tárolásra használunk – úgy tudtam elhelyezni, hogy így lehetetlen hozzáférnie. Kérdésem az lenne, hogy mikor remélhetem, hogy felhagy ezzel a szokásával? A “járókabiztosítás” előtt már sikerült neki jó néhány levéltől megszabadítania a növényt, persze minden egyes alkalommal elmondtam, hogy nem szabad, mert blablabla, de – gondolom a kora végett – ez süket fülekre talált. Próbáltam a figyelmét terelni, de a végeredmény csak az, hogy irtó érdekes az a virág:) Szóval mikor lehet a növény biztonságban?

    Üdv!

    Válasz: Erre a leghatékonyabb megoldás, amit hallottam, hogy hálót tettek a növény köré (nem nagyon sűrű növésűt), amíg le nem szokott a gyerek a tépkedésről (4-5 nap), utána levették.

  • Jné Büki Krisztina

    2009. szeptember 02. szerda

    Jó, hogy írsz erről a témáról is.
    Sajnos a tanácsaid nálunk nem működnek megfelelően. Egyszerűen lehetetlen minden eshetőségre felkészülni. A baba mindig megtalálja azt a veszélyforrást, amit te el sem tudsz előre képzelni. Az egész lakást nem ürítheted ki, a kamra pedig behatárolt méretű. Amit nem ér el ma, azt holnap a játékosdobozára állva már igen. Nem is beszélve a nagyobb tesvérek izgalmas játékairól, amik nem helyettesíthetők mással.
    18 hónapos angyalom alaposan próbára teszi lakásunkat és a találékonyságunkat.
    Viszont azt el kell ismernem, hogy a nagyobbak ilyen téren másként viselkedtek, és kevesebb feladat elé állítottak. Szóval ez valószinűleg gyerekfüggő is.

  • Orsolya Sanabria

    2009. szeptember 02. szerda

    KIVÉTELEK ERŐSÍTIK A SZABÁLYT :o) Folyamatosan mindenhol azt olvasom, hogy egy gyerek 1 éves kora előtt nem érti a ‘nem’ szó jelentését. Hmmm…. :o) Én egy nagyon szerencsés anyuka vagyok ezek szerint. A gyerkőc most 1o hónapos, de már egy hónapja ha azt mondom neki valamire, hogy NO (nem magyar a családnyelvünk) akkor azonnal felémfordul, rámnéz elkezd nevetni és a fejét rázza ahogy mi felnöttek a nem-kor, majd abbahagyja a tevékenységet és tovább áll. Kb ötször ha ugyanezt eljátszuk valamivel pl. nem megyünk a teraszra, akkor többször nem probálkozik vele. :o)