Rossz szokás vagy nem? Le kell szoktatni vagy nem?

Miért szoktattad rá? Miért nem szoktatod le róla? – a kérdés feltételezi, hogy a szülő rontotta el a babát, rászoktatta valami rosszra. Gyakran azonban egyáltalán nem erről van szó. A babák maguk is kialakítanak szokásokat, amikhez aztán ragaszkodnak és vannak olyan “szokások” is, amik a csecsemőkor ösztönös igényeiből fakadnak.

Évezredeken keresztül gondolták úgy, hogy a gyerek tiszta lap, amire bármit írhatunk, szobor, amit bárkivé formálhatunk. Sokan ma is úgy hiszik, minden a szülőn múlik ez azonban egyáltalán nem így van.

Az újszülött beépített programmal jön világra.
Pontosan jelzi, mikor éhes, mikor álmos, mikor vágyik testközelségre.
Ha az igényeit megértik, segítenek neki, választ kap a jelzéseire: jól érzi magát és “jó baba”.
Egész könnyen alkalmazkodik. Ha sírni hagyják, idővel már nem sír többet, mert megszokja, hogy nem kap segítséget.
Ha nem kap enni, amikor éhes, teát kap, vizet, kivárják a 3-4 órát, megszokja azt is.
Nem jelez többé, eltemeti magában az igényeket, de az éhség megmarad: lelki éhséggé válik.

Amikor valaki azt mondja, szoktasd le arról, hogy 2 óránként kéri az anyatejet, vagy hogy testközelben nyugszik meg, az valójában azt mondja, hagyd figyelmen kívül az igényeit és változtasd őt olyanná, hogy ne legyen gond vele.

Mi rontottuk el?

Mi szülők sokszor félre is értjük ezt. Jól akarjuk csinálni, ezért olyasmire is rászoktatjuk a babát, amiről azt hisszük az ő igénye. Például csak rázogatva, cipelve, porszívó hangjára, hintában, autóban alszik el a baba, vagy csak a vajas kenyeret, a rudit és a pötidanont eszi meg.

Holott nincs olyan újszülött, aki kimászna a kocsihoz, beülne és azt kérné, ott altasd, a 10 hónapos nem veri azt asztalt az első túró rudiért és egyik babához sem adnak olyan használati utasítást, hogy csak porszívó hangjára lehet altatni.
Ezek a mi kényszermegoldásaink. Rájövünk, hogy működnek, praktikusak, a gyerek végre alszik, végre megeszik valamit, megnyugszunk, hogy működik és rászoktatjuk őket. Ha mégis így alakulna, itt írtam arról, hogyan tudsz változtatni rajta.

Sőt: magunkat is. Ezek a MI szokásaink. Nem kérte őket a gyerek, nekünk volt kényelmesebb, ezért választottuk. Ő meg elfogadta. És persze tiltakozik, ha elhagyjuk, ha leszoktatnánk, de ha már a kárára válik, ha az egészség rovására megy, le kell szoktatni.

De nem azért, mert más szerint már nem kéne felkelnie éjszaka, nem azért, mert szerinte már kanalasat/darabosat/pörköltet kéne ennie, elhagynia a szopit vagy ráülnie a bilire. Hanem azért, mert

1. úgy látod, megérett rá, eljött az ideje vagy
2. az adott szokás egészségtelen, káros, nem tartható tovább, nem fér bele az életetekbe többé.

Mondjuk 1-2 hónaposan még nem okozott gondot, hogy a kicsi este 11-kor aludt el, ez nektek is jó volt így. De 3 évesen, amikor reggel oviba kell menni emiatt nem tudja kialudni magát, tehát muszáj változtatni rajta. (De elég csak akkor! Nem kell már újszülött kortól azért erőltetni az este 8-at, mert 3 év múlva oviba megy.)

A szülői mesterség nagy kérdése: mi az, ami a gyermek egyéniségéből, lényéből fakad?
Ami az övé, arról nem leszoktatni kell, hanem támogatni, fejleszteni, megtanítani, hogyan, hol használhatja okosan, miként válhat hasznára.

Mondok egy példát: a gyerek nagyon hangos, erős hangja van és ez néha zavar másokat, esetleg téged is. Ha folyton lepisszeged, állandóan vissza kell fognia magát, úgy érzi, az erős hang rossz tulajdonság, amit ki kell irtania magából.
Ha olyan feladatokat adsz neki, ahol ő lehet a hangadó, a ceremóniamester, ha elviszed színjátszókörbe vagy kórusba, ha olyan játékokat játszol vele, ahol hol hangosan, hol halkan kell beszélni, megtanulja a helyén kezelni ezt a képességét.

A “szoktasd rá-szoktasd le” azért is nehéz kérdés, mert szeretnénk megfelelni a környezetünknek is. Elbizonytalanít minket a másik véleménye: Tényleg káros szokás lenne, ha cicin alszik el?
Tényleg gond, ha csak este 10-kor fektetem?
Tényleg le kéne szoktatni az éjszakai szopiról?

Ha jó nektek, ha bevált, nem kell leszoktatni.
Ha természetesnek érzed, 5 perc alatt elalszik úgy, neki és neked is megfelel: miért ne?
Nincs jogunk beleszólni a másik életébe.
Nincs jogunk megítélni a döntéseit.
Lehet, hogy neked fura, ahogy a másik csinálja,
de talán neki meg az a fura, ahogyan te csinálod.

Formálhatjuk-e a gyerekeinket?

Igen, nagyon is.
Hatással vagyunk rájuk azzal, ahogyan viselkedünk, ahogyan reagálunk. Ők tőlünk tanulják el az élet alapjait, tőlünk szerzi első élményeiket a világról.
A gyermeknevelés nem a szülők kényelméről szól, hanem arról, mit tapasztal meg a kicsi: Milyen a világ?
Olyan, ami válaszol? Ami szereti őt? Ami elfogadja olyannak amilyen?
Vagy olyan, ami mindenáron ráerőlteti a saját szabályait?
Olyan, ami kivárja, amíg megérik, amíg megérti? Vagy olyan, ami mindenáron keresztülpréseli rajta az akaratát?
Olyan, ami elvár, erőltet? Vagy olyan, ami megvár, türelmes?
Olyan, ami keményen, büntetve nevel?
Vagy olyan, ami gyengéden, példamutatással formál?

A világot, ami a babát körülveszi mi teremtjük.
Magunkat kell leszoktatni mások véleményének figyelésétől, és rászoktatni arra, hogy a megismerjük a kicsit, magunkat és türelmes szeretettel neveljünk.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

Leave A Response

* Denotes Required Field