Anya üzemmód bekapcsolva :)

A várandósság gyökeresen megváltoztatja a legtöbb nő életét. Van, aki már a pozitív teszttől kezdve más életmódra vált, van, akinél fokozatosan következik be a változás, de egy biztos: a változás elkerülhetetlen.

Onnantól kezdve, hogy tudod, egy kis élet alakul benned, jobban figyelsz rá, mit eszel, mit csinálsz, elgondolkodsz a jövő dolgai felett, álmodozol róla, milyen lesz majd az élet gyerekekkel, hogyan alakul át majd a család és ez így is van jól. A legtöbb anyuka ilyenkor fokozatosan lelassít, ez a hormonok hatása is, maga a szervezet is ezt diktálja, és a baba szempontjából is ez a legjobb. Sőt, a babás életmód szempontjából is erre van szükség, hiszen a korábbi nagy szabadságból egy időre sokkal kötöttebb helyzetbe kerül az anyuka, a kicsi életmódjához-igényeihez kell igazodnia egy időre, majd pedig fokozatosan össze kell csiszolódniuk egymással.

A gond ott szokott lenni, amikor az anyuka nem lassul le eléggé és túl korán szeretné a babát a saját tempójára igazítani, vagy amikor túlságosan lelassul és nem képes követni a baba fejlődési ütemét, azt, ahogyan ő kezd alkalmazkodni a mi ritmusunkhoz.

Az első esetbe tartozik az is, amikor kezdettől rá van erőltetve a kicsire az időre etetés, illetve amikor az anya éli a világát, mint előtte, csak éppen mindenhova viszi magával a kicsit is. A második eset az, amikor a kicsi már régen nem akar időre enni, át akar szokni a 2 alvásról az 1-re, de mi még erőltetjük a 2-t, mert azt szoktuk meg, amikor szeretne már maga sétálni a játszótéren, de még mindig fogjuk a kezét, vagy amikor már maga fogná a kanalat, de mi még mindig kivesszük a kezéből. Egyszerűen nem vesszük tudomásul, hogy „azok az idők már elmúltak”, holott a baba első 2 évében hetek-hónapok alatt gyorsan következnek be a változások.

Van olyan is, hogy nem tudjuk felvenni a kicsi ritmusát. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjük, mit kellene nagyjából tudnia az egyes életkorokban, mire számíthatunk, mit várjunk el tőle, és ezt mindig vegyük figyelembe. Egyéni eltérések persze lehetnek, de soha ne az legyen az alap, hogy mit tud már a szomszéd gyereke, mit csinál a többi ismerős baba, hanem az, hogy mi az átlagos igény, és ehhez képest ő hol van.

Csupán a nagyon szélsőséges esetekben kell fellépni, minden más szokás magától elmúlik idővel: nekünk nem az a dolgunk, hogy a magunk képére formáljuk a kicsit, hanem az, hogy terelgessük és segítsünk neki a maga képére formálódni.

A gyakorlat nyelvére lefordítva: ismerned kell, mely korban mit kell tudnia (ezt pl. a Babastart Tanfolyamban is részletesen megtalálod 4 éves korig) és meg is kell figyelned őt, mit miért csinál.

Őszintén bevallom, gyakran az a benyomásom, hogy az anyukák annyira belemélyülnek a kicsi és a helyzet tanulmányozásába, hogy már-már túlmagyarázzák az egyes jelenségeket. Különösen igaz ez az első gyermekes anyukákra, a többgyermekeseknek már nincs idejük írogatni melyik evésnél hány grammot evett a baba és mennyi a súlya buki után (és olyan anyukával is találkoztam már, aki pontosan leírta a babanaplóba, hogy egyik nap délelőtt 42, a másik nap 98 percet aludt a kicsi és azt szerette volna megtudni, vajon miért alszik néha ennyit, néha annyit). Mi felnőttek se mérve szerint működünk, akkor a babának miért kéne?

Csak azért gondoljuk azt, hogy mérce szerint kéne működnie a kicsinek, mert nekünk kényelmesebb, ha tudjuk mikor fog enni, mikor fog aludni, és mennyit, és megrémülünk, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint azt elgondoljuk. Pedig valljuk be, mi történik, ha néha kimarad 1-1 alvás? Mi történik, ha csak 3 éves korában lesz szobatiszta és néha az áruház közepén kezd neki hisztizni?

Elárulom: semmi. Egyetlen gyerek nem ment még pelenkában érettségizni, és mindegyik megtanul idővel magától enni, aludni, öltözködni, bilibe kakilni és a többi. Jó dolog lelassulni a kicsi tempójára, de nekünk anyáknak nem csak az a dolgunk, hogy a hajót a víz felett tartsuk, hanem el kell jutnunk A pontból B pontba is, azaz kormányoznunk kell azt a hajót, ügyesen terelgetnünk, hogy egyre előrébb és előrébb jusson.

Végezetül szeretnék néhány szót ejteni arról, milyen fontos, hogy amikor már a gyerekek önállósodnak, kirepülnek, ne feledkezzünk meg róla, hogy mi is önállósodjunk vissza és repüljünk ki 🙂 Semmi baja nem lesz egy másfél évesnek, ha néha 1-1 órát a mamánál tölt, amíg ti elmentek moziba, és a 2 évesed nem sértődik meg, ha 1-1 estét Apával kell töltenie, amíg te sportolsz egyet vagy a barátnőiddel csevegsz. Kis lépésekben, fokozatosan neked is vissza kell szoknod a pelenkák világából a felnőttekébe, ez is a fejlődés része.

Persze ez néha ijesztő lehet, például azzal jár, hogy a 3 évesed már nem akarja, hogy babusgasd, és jobban szeret a szomszéd gyerekekkel játszani, mint veled, de ez nem valami végzetes nevelési hiba eredménye, hanem a fejlődés része. Cserébe néha bevallja neked, hogy beléd szerelmes, mert „a lányok az oviban mind olyan buták” és akkor megnyugodhatsz, hogy nem jársz olyan rossz úton 🙂

Most a te lelkedben fogunk vájkálni! Anyai Önismereti Tanfolyam az interneten – Ismerd meg a benned rejtőző anyát és a babádban rejtőző kisembert Katt ide a részletekért >>