Anya szerepet cserél

Az újszülött életében Anya még egy vele, aztán később rájön, hogy Anya nincs mindig ott vele, hanem egy külön személy, akire maximálisan lehet számítani, akinek az a dolga, hogy mindent megadjon neki. Hát persze, hogy csodálkozik rajta, amikor Anya egyszer csak azt mondja valamire, hogy „Nem szabad.”

dackorszak, hiszti, önállóság, akaratSzámodra természetes, hogy ahogyan a baba egyre önállóbb lesz, korlátokat kell neki szabni és bizonyos tárgyakhoz már nem nyúlhat, bizonyos helyektől távol kell őt tartani, és nem mindent csinálhat, ő azonban nem érti, mi ez a hirtelen változás. Eddig mindent szabad volt, most pedig Anya hirtelen ellenszegül.

A kicsi első reakciója erre általában az, hogy meglepődik, majd újra megpróbálja az adott dolgot. Az anyuka pedig teljesen félreérti ezt. Azt hiszi hogy:

1. A kicsi nagyon makacs típus, és nem lehet fegyelmezni
2. „Segítség, elromlott a gyerekem! Eddig szófogadó volt”
3. „Valamit elrontottam”

Ezzel szemben a baba csak tesztel: kíváncsi, hogy a következő alkalommal mi történik. És itt van a dolog kulcsa elásva: a következő alkalom. Ha ilyenkor a kicsi azt tapasztalja, hogy újra „nem szabad” a válasz, és újra meg újra következetesen ezt látja, akkor idővel (a sokadik alkalommal) megérti, hogy ezt nem szabad.

Ha viszont azt tapasztalja, hogy anya megpróbálja elvonni a figyelmét, mosolyog egy nagyot, hogy „milyen aranyos ez a kis huncut már megint próbálkozik”, ha kikel magából és rákiabál, vagy a kezére csap, és valahányszor próbálkozik, mindig más az, ami történik, akkor nem fogja érteni az üzenetet, nem fogja tudni, mit szeretnél tőle, mit kéne tennie az adott helyzetben, ezért újra meg újra csinálni fogja.

Ez az időszak az önbizalomról és a bátorságról is szól. Ha most megtanulja, hogy bizonyos dolgokra maga is képes, akkor később egyre bátrabb és egyre ügyesebb lesz, ezért nem szabad mindent következetesen tiltani, hanem fokozatosan kell bevezetni a szabályokat:

– 1 éves kor körül még csak azokat a dolgokat tiltsd meg, amik veszélyesek rá nézve, minden mást tegyél el, vagy tartsd tőle őt alapból távol, ami veszélyes, de felügyelettel használható, azokat jobb, ha kipróbálhatja (például mászkálás a lépcsőn, felmászás a mászókára stb.)

– másfél-2 évesen már meg lehet neki tanítani olyan szabályokat is, mint hogy nem nyúlkálunk be a kerítésen, nem szaladunk ki az útra, megállunk az út szélénél, nem

– 2-3 éves kor között fokozatosan képes megtanulni már az olyan apróbb illemszabályokat is, mint hogy figyeljen a tisztaságra, ne egyen a kanapén, ne kenje össze a falat, ne kenje össze magát a főzelékkel.

A lényeg itt a fokozatosság: ha hirtelen mindent tilos, ha túl sokat vársz el tőle, akkor bátortalanná és önállótlanná válik. Számos kisgyereket láttam már, aki azért nem mert önállóan enni 3-4 évesen, mert már 1 éves korában rászóltak, ha túl maszatosan evett, vagy törölgették a pofiját minden falat után.

Ez az időszak alapozza meg a későbbi kapcsolatot is köztetek: ha úgy éli meg a kicsi, hogy „eddig én voltam a világ közepe, most viszont teljesen elutasítanak”, az a jövőre is hatással lesz. Itt is a fokozatosság elve segít. Sok anyukával találkoztam, akit megviselt az, hogy a baba elkezd „ellentmondani” neki, „rosszalkodik”. Pedig ez a fejlődés útja. Nekünk nehéz és ellentmondásos korszak, számára viszont élete egyik legfontosabb fejlődési szakasza: most tanulja meg, mennyi mindenre képes és felismeri azt is, mennyi mindenre nem képes még, magatehetetlen, mások segítségére szoruló emberkéből különleges, egyedi személyiséggé válik, akinek saját gondolatai, saját akarata és cselekedetei vannak. Nekünk csak az a feladatunk, hogy finoman terelgessük az úton. Megéri a fáradtságot, nem?

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

7 Comments

  • Biróné Andi

    2011. május 06. péntek

    Kedves Ági!

    Már sokszor segítettél tanácsoddal, remélem most is tudsz.
    Kisfiam elmúlt 10 hónapos és mostanában (1-2 hete) felvette azt a furcsa szokást, hogy elalvás előtt még ücsörög az ágyában, majd álomba „tépkedi” magát. Ez azt jelenti, hogy a textil pelusából, amivel alszik foggal kitépkedi, kihúzgálja a cérnaszálakat és rosszabb esetben meg is eszi. Ha a pelust elvenném tőle, kitörne a 3. világháború, mert mindig az nyugtatja meg, ha sír is és azzal a kezében, vagy szájában alszik el, ez a szokása viszont nem hogy nagyon zavar, de stresszelek is tőle, mert mégis csak cérnát eszik! Próbálok én rászólni, tiltani, ideig-óráig, amíg látom működik is, de fogalmam sincs este, vagy éjjel ha felkel esetleg mit művel. Nagyon aggódom, hogy ebből előbb-utóbb baj lesz. Az már csak hab a tortán, hogy a szöszöket is, amiket talál a földön a szőnyegből, megeszi, ha nem vagyok elég gyors, vagy figyelmes…
    Nagyon elkeserítő…

    Előre is nagyon köszönöm a segítségedet!

    • Vida Agi

      2011. május 18. szerda

      Ez ijesztő szokás, de baja szerencsére nem lesz tőle, és általában az ilyesmit hamar ki szokták nőni a babák, jellemzően ez a 9-12 hónapos kor közötti időszak az, amikor még a hangyákat is képesek felenni a földről, utána leszoknak erről.

  • FONO

    2011. április 23. szombat

    Kedves Ági!

    3 hete hagytuk abba a szoptatást a 22 hónapos kislányommal, aki nagyon szerette a cicit és mindig azon aludt el. Azóta is sokszor simogatja, fogdossa és néha mondja hogy meg szeretné szopizni, de elmagyarázom hogy nagylány, meg Anyának nem jó és nem szabad.
    Az első hét elég jól ment, de kb 2 hete minden nap van 1-2 dühkitörése. Általában az esti lefekvés előtt, de van hogy pl amikor a játszótérről kellene elindulni és még nem akar. Sokat olvastam a dackorszakról, és most biztos frusztrált mert a szopi elhagyása az első lépés a leválásban. DE EZ MÁR TÖBB MINT SZÖRNYŰ!!! Van hogy 30-40 percig is üvölt artikulátlanul, rúgkapál, taknya nyála egyben. ‘Anya gyere ide, anya menjél el, Anya gyere ide, anya menjél el, tedd le, vedd fel…stb’ semmi nem jó amit teszek, letépi magáról a ruhát és a földön fetreng. Nagyon megvisel érzelmileg, nem tudok semmit tenni, ott ülök mellette, már nem is szólok mert a megnyugtató szavak sem használtak, meg semmi. A férjem egyre azt kérdezgeti hogy normális-e ez a gyerek, és mivel eddig csak könyvekből tudok a dackorszakról, de élőben még nem láttam ilyet, én is kicsit tanácstalan vagyok, meddig normális egy gyerek tombolása? Vannak akik tényleg ennyire kikelnek magukból? Kérlek válaszolj arra is hogy ez még normális e, illetve hogy mit tudok tenni ilyenkor?
    Köszönettel, Nóra

    • Vida Agi

      2011. május 07. szombat

      Igen, a dackorszakban sajnos tényleg lehetnek ilyen hisztik. A legjobb taktika, ha ilyenkor nem szólsz hozzá, nem kap figyelmet, sőt ki is mehetsz a szobából, mert ha ottvagy, akkor tovább tart a „műsor”.
      Emellett, ha pontosan tudod, mikor szoktak jönni ezek a hisztik, akkor meg is tudod előzni őket.

  • Mimi

    2011. április 13. szerda

    Cikkedet hivatkozással megosztottam a babakuckós blogomon, a kismamáknak. Köszi

  • kittianyu

    2011. április 12. kedd

    Kedves Ági!
    Kislányom 19 hónapos és NAGYON ANYÁS!!!Ez azt jelenti, hogy SEHOVA nem tudok elmenni úgy hogy ne üvöltene még meg nem jövök!A mamák is tanácstalanok.Addig amíg távol vagyok nem hajlandó csak keveset enni, inni, aludni.Ennek eredménye mire haza érek az éppen aktuális dolgomról(ami eddig 2-3 óránál sosem volt több), egy kimerült babát látok!Beiratkoztam egy tanfolyamra amit már kicsit bánok is, mert sajnálom a kislányomat.Általában ezek a hisztik könny nélküliek, tehát nem lehet komoly!?Ugye?Mi tegyek?A fokozatosság megoldás, vagy ártok a gyerekemnek azzal hogy magára hagyom?Ha bölcsibe kéne mennie mi lenne?Ott megszokná???Kérlek adj valami tanácsot mert így szorongok napról napra!A főzés sem megy, mert azt sem hagyja!Köszönöm válaszod!
    KITTY

    • Vida Agi

      2011. április 23. szombat

      Ez a dolog arról szól, hogy a kicsinek meg kell tanulnia, szoknia, hogy amikor elmész, akkor vissza is fogsz jönni. Erre csak az a megoldás, ha minden alkalommal elmondod neki, hogy most el fogsz menni, és mikor jössz vissza (olyan időpontot mondj, amit ő is megért, pl. uzsonna után), illetve, hogy addig mi fog vele történni (pl. ti addig sétáltok egyet a mamával, aztán kapsz ebédet stb.) utána pedig tényleg pont akkor, amikor ígérted, vissza is jössz. És ez történik minden egyes alkalommal. Idővel így meg fogja tanulni, hogy bízhat benned. A főzéshez pedig engedd, hogy ott legyen veled addig.