A Suttogó titkai

Az amerikai írónő, Tracy Hogg könyve talán az egyik legnépszerűbb olvasmány azon anyukák körében, akiknek gyermeke krónikus rosszalvó. A könyv mindkét kötete kapott hideget és meleget is a kismamák által látogatott fórumokon, könyvértékelő oldalakon. Egy biztos: a Suttogó titkaiban többi könyvtől merőben eltérő stílusban olvashatunk arról, hogyan kell megoldani a baba körüli problémákat.

A Suttogó titkaiA könyvben jópár olyan dolog van, ami az amerikai igényekről szól és szöges ellentétben áll a jelenlegi hazai trendekkel. A szoptatásról és a tápszerezésről például úgy ír, mintha egymás természetes alternatívái lennének, melyek között az anya kedve szerint választhat. Nyilván az USA-ban a tápszerezés azért is elterjedtebb, mint idehaza, mert az anyák hamarabb visszamennek dolgozni, de ezt a különbséget a magyar kiadás kapcsán nem emelték ki, ezért a hazai olvasók számára úgy tűnhet, hogy a kétféle táplálási mód egymás alternatvája. Persze, ha valaki nagyon betartja a Suttogó titkaiban leírtakat, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan valóban tápszerre szorul majd a babája, tekintve, hogy az írónő már egészen kicsi kortól kezdve 3, majd 4 órás etetési időközöket javasol. No, ez az, ami teljes mértékben az igény szerint szoptatás és a megfelelő tejtermelés elérése ellen való. A Suttogó titkaiban olyan egészen elképesztő megoldásokkal is találkozhatunk, mint a gyermek ébresztőórával való szoktatása a határidőkhöz, azaz ahhoz, meddig tart a játékidő és meddig játszhat az egyes játékokkal. No komment.

Írhatnék még sok-sok kritikát a könyvről, azonban most inkább kiemelnék néhány olyan módszert, amit használhatónak és jónak tartok.

Napirend A napirendre szoktatásra dr.Spock óta mindenki úgy tekintett, mint valami rettenetes dologra. Szüleink idejében ugyanis még szigrú, óra szerinti napirendhez szoktatták a babákat: három-négy óránként mindig ugynabban az időpontban evés, mindig ugyanakkor alvás, és ha netalán szegény baba kicsit korábban éhezett meg, akkor is ki kellett várni a következő etetési időpontot. Ezzel szemben Tracy Hogg azt mondja, hogy a dolgok sorrendje számít. Az általa 4É módszernek elnevezett rendszer szerint az evés (Étkezés) után mindig játék (Ébrenlét) kell, hogy következzen, majd jöhet az alvás (Édes álom), és ekkor jut idő végre magunkra (Én). Ez a módszer az első hónapokban jól követhető, és kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy az anyuka se vesszen el teljesen a teendők tengerében és a baba is jólérezze magát. Ha idő előtt megéhezne (pl. növekedési ugrás miatt), a játékidőben kedvére ehet, és nem következhet be az, hogy evés után elalszik, aztán felkel és megint éhes, de megint bealszik szopizás közben. Számára is jó, hogy az alvásidőre kifárad és kevesebb gond van az elaltatással, hiszen pontosan tudja, mikor kell elaludnia és már eléggé fáradt is akkorra.

Hiszti és kisgyermekkor A kisgyermekkori akaratoskodás, rossz szokások és hiszti kezelése tekintetében is sok jó gondolatot közöl a Suttogó titkai. Például azt, hogyan segthetjük gyermekünket az önállósodás útján. Sok anyuka hajlamos mindenben segteni a gyereknek, megmutatni, mit hogyan csináljon, játék közben is folyton a segítségére sietni, ha elakad valamiben. A könyvben jó leírást találhatunk arról, miért érdemes hagyni, hogy a gyerek egyedül oldjon meg dolgokat, miben és hogyan dönthessen már egészen kicsi korban egyedül a gyerek milyen feladatokat bízhatunk rá, és hol vanaz a pont, ahol már közbe kell lépnünk. A hisztiről és az akaratoskodásról a magyarázatok mellett remek esettanulmányokat is olvashatunk.

Az ÁBCD módszer A könyv azt tanácsolja, bármilyen problémánk adódik a gyermekkel kapcsolatosan,először is: Á: Álljon félre!, azaz figyeljük meg a gyermek viselkedését, próbáljuk eg kiderteni az okokat. Utána: B: Bátorítsa!, azaz igyekezzünk elérni hogy a gyermek magától megoldja a problémát, és rájöjjön a helyes megoldásra. ezután könnyítsük meg a pici helyzetét és megoldást azzal, hogy csökkentjük a feléje irányuló ingerek és terhek számát, ezt ő úgy nevezi: C: Csökkentsen! Ha pedig sikerrel jár: D: Dicsérjen!, azaz azonnal dicsérjük meg.

Alvás: a Suttogó módszer A Suttogó titkait a legtöbben az elalvásra szoktató módszer miatt veszik meg. A módszer lényege, hogy a babának meg kell tanulnia egyedül elaludni. A módszert nem szabad 8 hónapos kor alatt elkezdeni, de felhívja a figyelmet arra is a írónő, hogy túl sokáig se várjunk, mert egyre nehezebb lesz az átszoktatás és egyre tovább tart majd.

Az egészen kicsik számára azt javasolja, hogy mikor mi magunk is mennénk lefeküdni, előtte vegyük ki a kicsit a kiságyból és félálomban etessük meg, így valószínűleg éjszaka is később éhezik majd meg és nem fog az éjszaka közepén felkelteni bennünket. Ez az ún álometetés, ami van, akinek beválik, van akinek nem. Az újszülötteknél, 3-4 hónapos korig általában jó (de ismerek olyan babát is, akinél nem működött), amikor már a fogzás is elindul és megzavarhatja az álmát.

8 hónapos kor után következik a tutinak mondott módszer, amely nagyjából a következőképpen néz ki: este ugyanabban az időpontban és ugyanazzal a szertartással körülvéve előkészíted az alvást (vacsora, fürdés, mese, puszi), lefekteted az ágyba a kicsit. Ha sír, megnyugtatod, de nem veszed ki az ágyból. Ha feláll az ágyban, visszafekteted a helyére. Mindezt addig, amíg nem alszik el. Ha éjszaka felébred, ugyanez az eljárás érvényes: nem szabad kivenni, simogatni lehet, megnyugtatni, visszafektetni a helyére, amíg el nem alszik.
Az első éjszaka kitartó gyerek esetén akár másfél-2 óráig is eltarthat, mire álomba szenderül, de ez az időtartam éjszakáról éjszakára csökken majd, míg végül a kicsi át nem alussza az éjszakát.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

115 Comments

Comment navigation

  • Ida

    2009. december 28. hétfő

    Kedves Flóra Anyukája!
    Én nem gondolnám, hogy a mi posztunk, nem a Te feladatod egy baba fejlődését vizsgálni s ha majd a gyermekorvos nem tartja megfelelőnek, lépni fog.Én úgy tudom gyógytornászt javasol. S nem is ez a téma.

    Az én kisfiam 6 és fél hónapos. Többször is felkel éjszaka, 2szer szopizunk s még van amikor 3,4-szer valami bánata van. Sokáig hasfájós volt, most amikor elkezdtem a pótlást ismét visszatért a pocakbaj. Legtöbbször köztünk köt ki reggelre. Nem hiszem, hogy ezen fog múlni a szexuális életünk, ha akarjuk meg tudjuk oldani. Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy ő ilyen, hisz a környezetemben a legtöbb baba átalussza az éjszakát. Napközben nagyon jó baba, ilyenkor mindig kárpótol minket.
    Több módszerről is olvastam, de úgy gondolom, hogyha ezek, csak a gyermekem sírása révén valósíthatók meg, akkor mi még sokáig fogunk felkelni, hisz nem azért szültem, hogy kínozzam. Biztosan gyorsan el fog szaladni ez az idő, s lehet hogy tényleg nem fogja sokáig hagyni, hogy babusgassuk, összebújjunk.
    Kitartást kívánok minden éjszakázó mamának!

  • Szabó Rita

    2009. december 18. péntek

    Ezt a könyvet akkor kell olvasni, amikor még az embernek nincsen gyereke, de hamarosan szeretne. Rengeteg valós élethelyzet van benne, ami a legtöbb gyerekre alkalmazható, természetesen vannak olyanok is, akikre nem. Viszont ahogy a baba születése után telnek-múlnak a hónapok, felismerünk saját életünkben is problémákat, amikre a könyv tudja a választ, így amikor mi is ilyen élethelyzetekbe kerülünk, egyrészt tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, másrészt pedig máris van előttünk egy megoldási javaslat, amit kipróbálhatunk. Ha nem megy, hát nem megy, tovább kell keresgélni megoldás után. Én a harmadik kötetet olvastam csak, és nem végig, csak bizonyos fejezeteket, és sokat segített. Nem tartottuk be szóról szóra, de az irányelveket követtük, és bizonyos fokig saját gyermekünkre alkalmaztuk, és így, ezzel a hozzáállással sok reménytelennek tűnő szituációból húzott ki bennünket. A kisfiam most 16 hónapos, egyedül alszik el az ágyában. Nyolc hónapos korában alkalmaztuk nála a módszert, ami megtanítja egyedül elaludni, mert már szinte óránként felkelt szopizni, és ez számomra egyértelműen azt jelentette, hogy hozzászokott, hogy így tud visszaaludni. Biztosan nem volt éhes, sem szomjas, és fájdalmai sem voltak. Egyszerűen megtanulta, hogy ha kicsit megébred, akkor sír egy kicsit, én bemegyek és szopizhat. Három nap alatt tanulta-értette meg, hogy az éjszaka alvásra való. Reggel mosolyogva, jókedvűen ébred, napközben is könnyen kezelhető, jó étvágya van. És sosem hagytam sírni úgy, hogy nem mentem be hozzá. Nem gondolnám, hogy azért, mert megtanítottam nyugodtan aludni (senkinek sem jó, ha óránként felkel éjszaka, egyszerűen fáradtan és nyűgösen fog ébredni, és ez a napjára is rányomja a bélyegét), ne lennék tekintettel az igényeire, a jelzéseire. A gyerekeknek is szükségük van önállóságra, és ha ezt nem tanítjuk meg nekik pici korukban, akkor később ebből nagyon sok problémájuk származik. Azért vagyunk mi a szülők, hogy mi tanítsuk őket, és mi segítsünk nekik.
    Sok fórumon olvasok ilyen kétségbeesett írásokat, hogy valaki már az idegösszeomlás szélén van, kétségbeesett, mert gyermeke többször, minden érthető ok nélkül sírva kel, és ezt ők sem bírják. Nekik abszolút ajánlható ez a könyv, mert ők már elhatározták, hogy szeretnének ezen a helyzeten változtatni.

    Egyébként a gyereknevelési könyvekkel az a helyzet, hogy a legtöbb ember már valamiféle meggyőződéssel nyitja ki őket. Én magam is tapasztaltam, mikor kölcsön kaptam sok könyvet mind a terhesség, mind az első pár hónap alatt, hogy ahogy elolvastam az összefoglalóját, vagy az első néhány oldalt, tudtam, hogy nekem az jó lesz-e vagy sem. Legtöbbünk megerősítést keres ezekben a könyvekben saját meggyőződésére, és ezzel nincs is semmi probléma. Annyira sok gyereknevelési tanácsadó könyv létezik, hogy mindenki saját igényei szerint válogathat belőlük. Az egyik gyerek és szülei szokásaihoz, életviteléhez az egyik könyv segítséget nyújt, a másik pedig nem. Annyi a feladatunk, hogy megkeressük azokat, amik a saját élethelyzetünkre, életvitelünkre, igényeinkre alkalmazhatók.

    Azt sem szeretem, amikor valaki nagyon radikálisan fogalmaz, hogy ez vagy az a nevelési módszer vagy könyv sz@r vagy tűzre való. Nekik lehet, hogy nem vált be, attól másoknak még beválhat. Azonkívül senkinek semmi köze és joga nincs ahhoz, hogy egy más ember gyereknevelésébe beleszóljon. A gyereknevelés a szülőkre és a gyerekre tartozik, másoknak lehet véleménye, és ha megkérdezik, persze, mondja el, de csak azért pocskondiázni valakit (vagy akár egy könyvet is), mert az nem egyezik az ő nevelési elveivel, komoly intelligenciahiányra utal.

  • Timi

    2009. november 10. kedd

    Sziasztok,

    én is azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó könyv. Ha egyes mondatokat ragadunk ki belőle akkor persze a végletekig ki lehet forgatni..ahogy a többit is.. a kedvencem pl az Éjszakai gondoskodás című könyvből (amit a suttogó ellenzők nagyon ajánlgattak nekem), hogy a baba délutáni pihenője nem arra van, hogy a mama takarítson, tegyen vegyen, esetleg hajat mosson. Ha a kisded nem tud egyedül elaludni hát anyuka legyen kedves vele szundítani, a család pedig tegye ezt lehetővé (apa aki este 7-ig dolgozik??) SZUPER :)) életszerű..
    A Suttogó szinte minden fejezete azzal kezdődik: NEKED JÓ hogy együtt alszotok? Ringatod 5 órát? Szopogatja a füled minden etetés előtt stb hülyeségek? HA NEKED JÓ, akkor szuper, csináljátok.. DE HA NEM – és valószínűleg ezért olvasod…. akkor ezt és ezt próbáld ki.. ezt szokták kifelejteni..
    Én pl szeretem, hogy következetes, mindenhol írja, hogy úgy kezdj el mindent ahogy folytatni is szeretnéd. Ja és sosem hagyja a gyereket egyedül a frusztrációval. Segítesz neki rendet tanulni.. és sajnos ahogy muszáj köszönni, enni, inni, aludni úgy időben abbahagyni a játékot is.. ha úgy szokja meg, hogy van egy rend, amint mindenkinek be kell tartania akkor később sem lesz ez sokk.
    Annak pedig, aki szó szerint szeretne követni egy könyvet, ergó a saját gyerekéhez egy használati utasítást szeretne, pszichiáter kell nem nevelési tanácsadó könyv.
    (Sokakkal beszélgettem erről a könyvről, hiszen olyan szélsőséges véleményeket vált ki.. a legtöbb emberről kiderült, hogy nem is olvasta.. csak hallott innen-onnan ezt-azt.. ja… )

  • Marosi Edina

    2009. november 04. szerda

    Sziasztok,

    Szabó Gábor véleményére annyit szeretnék reagálni, hogy a könyv messze a legjobb ami a témában született és az aki negatívumot vél benne felfedezni: vagy nem is tudja miről szól (esetleg nem is olvasta vagy azt hitte hogy ebben van a csodamondat amit ha kipecáz akkor minden varázsütésre megváltozik), vagy nem tudta következetesen alkalmazni a benne foglaltakat.

    Nekünk volt egy igen kemény kezdeti három hónapunk a kislányunkkal miután megszületett, de a fent említett könyv elolvasása és alkalmazása segített abban, hogy a gyerkőc csodájára járnak aki csak hall róla és kiderült hogy egy kisangyal.

    Első baba, aki egyedül alszik, külön ágyban, külön szobában és nem kell altatni, nem kell ringatni, csak beteszi az ember a kiságyába és már szundít is negyed órán belül sírás nélkül! Átalussza az éjszakát, este héttől reggel hétig durmol és napközben sincs gond. Hihetetlen étvágyú, szinte mindent szeret, fogzáskor a legcsekélyebb mértékben sincs probléma, mosolygós, kiegyensúlyozott kishölgy.

    Akinek érzéke van a gyerekekhez annak a fentiek elérése gond nélkül megy… nem is kell ilyesmikkel foglalkoznia… legalábbis ezt mondják.
    Akinek viszont nincs érzéke ehhez vagy tapasztalatlan a témában, annak csak javasolni tudom ezt a könyvet, nekem is egy másik anyuka ajánlotta és azóta is hálával gondolok rá.

  • Szabó Gábor

    2009. október 27. kedd

    A Suttogó titkai c. könyv a legsz*rabb könyv amit valaha olvastam. Ez nem a gyerekről szól, hanem ami a szülőknek kényelmes! Egyáltalán nem veszi figyelembe a gyerek igényeit. Röviden arról szól „hogyan törd be a gyereked”. A gyerek nem hülye és nem is vadóc, csak ismerni kéne a korából adódó idegrendszeri fejlettségét és az ebből adódó viselkedési mintákat.
    ÉN SENKINEK NEM JAVASOLNÁM!!!

  • Flóra anyukája

    2009. szeptember 18. péntek

    Sziasztok!
    Kedves Mariann 0822!
    Én azt gondolom, hogy a gyermekeink tükröt tartanak nekünk – lehet, hogy benned nincs elég kitartás és a gyermeked ezt akarja fejleszteni benned?!

    Kedves Berényi Hajnalka!

    Azt gondolom, hogy minden gyerek más és más, minden gyerek máskor jut el bizonyos mérföldkövekre, de az, hogy 9 hónaposan nem ül stabilan és nem mászik, engem aggasztana. A gyerekorvos nem küldött fejlődés neurológushoz Titeket? Én biztos keresnék egyet 🙂
    Az én lányom most múlt 13 hónapos, de 2 hónaposan már átfordult, és 3 hónaposan kúszott, 4-5 hónapos korában pedig stabilan ült, 10 hónaposan pedig kapaszkodás nélkül egyedül elindult, úgy, hogy soha nem lehetett vezetni, mostanra pedig már szalad. De persze Ő a másik véglet 🙂

    A Suttogóról csak annyit, hogy sajnos nem lehet már vele beszélni, mert pár éve meghalt – nyilván az sem véletlen, hogy rákban…
    Szerintem jókat írt, tényleg kicsit amerikai a stílusa, sok-sok ismétléssel, de sok átvehető, jó utat mutat.

    A Magyarországon megjelenő újságok szerintem rosszabbak: pontatlanul fogalmaznak, sőt, ahogy Barbara is tapasztalta, téves információt közölnek, nem foglalnak állást, egyik számban jobbra hajlanak egy kicsit a következőben pedig az ellenkezője mellett teszik le voksot. Akkor már inkább a Suttogó:)

    Az én kislányom is nagyon kitartó és akaratos, de azt gondolom, hogy vannak dolgok, amiben nincs helye az ő akaratának, pl. hideg, szeles időben sapka kell, bárhogy le akarja venni, stb. mégiscsak én vagyok a felnőtt és nem a farok csóválja 🙂
    Persze általában abszolút szabadsága van, nagyon sok mindenben hagyom, hogy Ő döntsön, pl.hogy a játszótéren előbb csúzdázzon-e vagy hintázzon-e, melyik nadrágot és polót vegye fel (persze 2-3 az időjárásnak megfelelő darabból választhat) Szerintem ezzel az akaratosság sem probléma és megtanul dönteni, és növeli az önbizalmát – és látom, ahogy egyre okosabb és ügyesebb!

    Mindenkinek élményekben gazdag, csodaszép indián nyarat kívánok!

  • Kati

    2009. szeptember 18. péntek

    Sziasztok!

    Az én kislányom most 14 hónapos, és amióta alkalmazzuk a Suttogó módszereket, azóta csodás az életünk! Én mind a 3 könyvet olvastam (Tracy sajnod már nem keres vele olyan jól, mert évekkel ezelőtt meghalt….), sok az ismétlés és átfedés, de szerintem ez nem baj.

    Az, hogy a napirendet csak a „hülye amerikainak kell magyarázni, egy átlagember tudja” mondattal egyáltalán nem értek egyet: nekünk semmi segítségünk nem volt az első 10-11 hónapban, mindent ketten csináltunk a férjemmel. Sehol egy nagymama, sehol egy nagynéni, barátnők:( és sajnos a környezetünkben kisbaba sem volt, tehát mi nem nagyon tudtuk, hogy mit és hogyan csináljunk. Lehet, hogy az én kislányom egy kivételes „eset”, de Ő például az első naptól kezdve csak a saját ágyában aludt, és a mai napig kell neki több hely a lakásban, ahol egyedül lehet, és nem zavarja senki! Ezt 2-4 hetesen szerintem nagyon nehéz, sőt lehetetlen megérzésből, meg ösztönből tudni. A kislányom egész nap sírt, pedig egész nap ölben volt, simogattuk, hozzá bújtunk, denem tudott aludni, ringattuk felváltva a férjemmel kb. egész nap, de csak sírt és ordított, mi pedig elkeseredtünk. Sajnos mi kb. ekkor olvastuk el a könyveket és az egész napos sírás azonnal megszűnt, mert rájöttünk arra, hogy neki csönd és nyugalom kell ahhoz, hogy ne fáradjon túlzottan ki, mert akkor már nem tud aludni. Azóta átalussza az éjszakákat, persze a fejlődési ugrásoknál van, hogy felébred, de nem nagyon sír, csak hüppög – csak bemegyünk hozzá beszélünk hozzá kb.2 percet és alszik is tovább. Ezt viszont következetességgel értük el. Ha az álmosság első jeleit megláttuk, rögtön vittük az ágyába és kb. 3 nap alatt rájött, hogy ez így milyen jó mindenkinek.

    A nappali alvással nekünk is volt 1-2 hétig probléma – de ez is csak azt jelenti, hogy 2-3 nap nem tudta kialudni magát. Nálunk itt is a túlfáradás az ok. Mi még inkább este 6-kor is letettük 1/2 órára aludni, ha fáradt volt és már aludt előtte 2 órát napközben és utánna este 7-től reggel 8-9-ig alszik. Most pedig este 7-8 között alszik el, reggel 8-9-ig alszik és napközben kb.2-4 órát alszik 2 részletben.

    Tud egyedül játszani, de sokat játszunk együtt is, meg tudom csinálni a házimunkát, mindennap főzök, ami régebben elképzelhetetlen volt. Vidám, kiegyensúlyozott, boldog gyerek, imádja az embereket, a gyerekeket.

    A szoptatás kontra tápszerezés kérdésben is egyetértek a Suttogóval – nyugodtan kövezzetek meg!
    Szerintem ahogyan a gyerekek sem egyformák a szülők sem. Én 12 hónapos koráig szoptattam a kislányomat, imádtam azt az érzést 🙂 viszont 4 hetente konkrétan semmit nem szopizott… NA azt az érzést nem kívánom senkinek sem!! (3-4 hónaposan kb. 150-200 gr-t szopizott 5-6 alkalommal naponta, „böjti időszakban” viszont csak 20-40 gr-t szopizott. A védőnő és gyerekorvos és fórumok, meg mindenféle hülyeség hatására 10-16 alkalommal tettem mellre, hogy legyen tejem, és ez állandó feszültséget okozott, hogy lesz-e tejem, stb. Kb.3 hónap megfigyelés után arra jutottunk, hogy telihold idejére esik ez a semmit nem eszik 3-4 nap, de mindenki kiröhögött, pedig a kislányom a mai napig böjtöt tart teliholdkor!
    Azóta ilyenkor nem erőltetem az evést, és így nincs is feszültség az evés körül.
    Szerintem jobban jártunk volna, ha kicsit hamarabb kezdjük bevezetni a tápszert (10 hónaposan kapott először kiegészítésként napközben és imádta!) Sokkal kevesebb feszültség alakult volna ki – és persze azóta találkoztam olyan anyukával, aki csak azért szoptat, mert ez az elvárás, pedig utálja az egészet! Szerintem akinek semmi jó élménye nincs a szoptatással kapcsolatban, annak igenis ajánlom a tápszert.

    Szerintem a következetesség a legfontosabb és nincs olyan, hogy Tracy féle következetesség meg XY-féle következetesség. Mindenki választ egy utat magának és ha véget ért egy időszak, akkor látja meg, hogy jól választott-e.

    Azt viszont vallom, hogy minden szoktatás kérdése. Ha arra szoktatod a babádat, hogy veled aludjon, az jó, ha neked jó, de azért gondold meg, hogy 3-6-10 évesen is jó lesz-e? Több kisgyerek volt az ismerettségi körünkben (azóta már nagy kamaszok), akik nagyon jó fogamzásgátlók voltak – évekig a szülők között aludtak…
    És ez ugyanúgy igaz az evésre, a hisztire és szerintem mindenre. Ha egyszer nem eszi meg a főzeléket és te valami kedvencével helyettesíted, akkor később csak azt fogja megenni – biztos ti is találkoztatok már kisgyerekkel, aki csak a sült krumplit eszi meg ketchuppel.

    A hisztiről pedig csak annyit, hogy szerintem a hiszti nem más, mint amikor a gyerek nem tudja kezelni az érzéseit és elvárja, hogy anyuka vagy apuka mutasson neki valami mást, ami eltereli a figyelmét arról az érzésről – szerintem így nevelnek sokat érzelmileg sérült embereket. Szerintem sokkal fontosabb meglátni, hogy a gyereknek mi a baja, mi bánthatja, és hogy kifejezheti az érzelmeit, ami persze nekünk szülőknek nem tetszik és ráhúzzuk a hiszti jelmezt. Szerintem nagyon kevés igazi hisztis gyerek van. Vannak persze akaratosak és nagyon akaratosak is – az enyém is ilyen, de az akaratosságot lehet kezelni 🙂

    Mindenkinek szép csecsemő- és kisgyerekkort kívánok, amit együtt tud megélni a gyermekével!

  • marianna0822

    2009. augusztus 12. szerda

    Sziasztok! Senkineksincs kitartó gyereke csak nekem???az éjszakai tej ivásról kettő hónapig tartott amíg leszoktattam.több mint fél litert ivott éjszaka és egyszer még mindíg kéri! Igaz ő már nagyobb 2éves de nagyon kitartó és makacs, amit nem akar azt nem csinnálja! Egy gyereket nem lehet erőszakolni, de akkor kinevel kit????

  • Egy éves anyuka

    2009. július 28. kedd

    Miért kell egy gyereket külön ágyban külön szobában altatni?
    Nem jó odabújni valakihez, érezni az illatát, megsimogatni? Ha felriad a baba/gyerek éjjel, nem jó éreznie, hogy nincs egyedül a sötétségben? Nem jó, ha érzi, hogy ott van a szülők támogató jelenléte?
    Gondoltál már arra, hogy az a gyerek, aki a szüleivel alszik, annak a fogzása szinte hangtalan? Vagy hogy éjszaka nem riad fel sírva? Ez a gyerek magabiztosabb és életrevalóbb?
    Szülőként nem az a feladatunk, hogy figyeljünk a gyerekünk jelzéseire? Ha éhes, etessük, ha álmos, altassuk, ha unatkozik, segítsünk neki feltalálni magát, ha a szülő ölelő biztonsága kell, adjuk meg.
    A problémák nem egy könyv megvásárlásával vagy mások tanácsadásával oldódnak meg, hanem ha mi, szülők figyelünk a belső ösztöneinkre, és azok szerint cselekszünk.
    Örülök, hogy sokan osztoznak itt ezen a véleményen.

  • Gabriella

    2009. július 23. csütörtök

    Sziasztok,
    Kedves Kata!
    Ezeket a sorokat mintha én írtam volna. Utolsó betűig egyet értek. Gyermekeink nem gépek. Szerintem is az embernek az ösztöneire kell hagyatkozni. Felejtsétek már el azt az időmérő szerkezetet! Most engedjétek magatokhoz a gyermeket, míg ő is akar bújni. Aztán nagykorában már bánhatjátok, hogy iskolábamenet sem akar megölelni. Az a baj tudjátok, hogy rengeteg az Okos. Mindenki ilyen-olyan úton pénzt csinál az éppen felkapott dolgokból és mi sajnos isszuk ezeket a dolgokat. A legfantasztikusabb dolgok a legeslegegyszerűbb dolgok. A TERMÉSZET. Abból kell kiindulni, hogy mi az eredendő. A kacatokat már az ember gyártja és sajnos mi vesszük, mint a gép. Mindig az a jó, amit a természetből közvetlenül el tudunk venni, mindenféle gyártási technológiák alkalmazása nélkül.
    Szóval, ne mérgezzétek sem lelkileg sem testileg a gyermekeiteket. Az is igaz sajnos, hogy képtelenek vagyunk szemléletet váltani. Isszuk ezt a rohadt civilizációt és ettől allergiásak és immunbetegek a gyermekeink. Nézzük csak meg Afrikát, ott miért nincsenek allergiás betegek, legalábbis töredéknyi arányban? Az is igaz, hogy az is egy véglet. Az emberiség, legalábbis Magyarország kb. az első világháborúig fejlett olyan szintre, amelytől tovább nem szabad lett volna menni. Akkor már megvoltak a védőoltások, kellő higiénia, stb. Igen, ez a korosztály él most 90 körüli éveket. Aztán jött a háború: kálium, nitrát, foszfor (fegyvergyártáshoz). Háború után valamit termelni kellett a fegyvergyárakban, így lettek a gyógyszerek, amiket mi falunk.
    Szóval, legyetek észnél. Az eredendő és természetes!!!
    Gabi

  • Kata

    2009. június 26. péntek

    Én sok mindent elolvastam, aztán úgy döntöttem, inkább a természetre bízom az „alvás dolgot”. A lányom 12 hónapos, még kétszer kel szopizni éjjel, de mivel utána rögtön vissza is alszik, nem visel meg túlzottan a dolog. Boldog, kiegyensúlyozott gyermek. Egyszer eljutunk majd oda is, hogy átalussza az éjszakát 🙂 Voltak és vannak nehezebb meg könnyebb időszakok, amikor elindult egy hónapig óránként keltünk, aztán normalizálódott a helyzet. Senki nem mondta, hogy könnyű és áldozatmentes lesz a gyereknevelés. Nemsokára elkezd majd kamaszodni, és fel sem tudjuk kelteni reggelenként 🙂
    Olgi írására reflektálva, azért még annyit hozzátennék, hogy egy szopós babát nem lehet túletetni, az anyatej egyik fő tulajdonsága éppen az, hogy nagyon hamar emésztődik. Én azt gondolom, hogy ha a természetet figyeljük, az a legtöbb kérdésünkre választ ad – és ha megnézed, egy állatnak sem csörög az óra három óránként, hogy most kell megetetnie a kicsinyét, abszurd gondolat. Nem értem, miért kell túlbonyolítani azt is, ami legalább egyszerű. Amúgy meg én szeretem, ha néha az ölemben alszik, szeretem nézni, hallgatni, ahogy szuszog, érezni az illatát és látni, hogy mennyire biztonságban érzi magát.
    Szerintem minden anyuka nyugodtan hagyatkozzon az ösztöneire, mert az nem fogja megcsalni. A különböző módszerek meg… vagy bejönnek, vagy nem, biztosíték nem nagyon van rájuk. (Azért azt gondolom az biztosabb, hogy Tracy jól keres a könyvével, mint az, hogy segít, főleg, hogy trauma mentesen teszi azt.)

  • Berényi Hajnalka

    2009. június 16. kedd

    Kedves Ági!

    Az Én kislányom 9 hónapos,még soha nem aludta át az ájszakát.Pedig már jó lenne,250ml tejpépet iszik meg elalvás elött.Van mikor 125ml aztán fél óra múlva meg a maradékot.Egész este folyamán megiszik + 200ml még.A doktornö mondta adjak neki vizet és egy idö után eltolja magátol és alszik,de ezt még nem tapasztaltam.Vizet 150ml iszik este a 250ml tejpépre.Ha felébred a kislába a megesba emelkedik csapkodja a kiságyhoz.sokat forod álmába,vann mikor körbejár.Alszik legjobb esetben éjfélig,eszik megint,majd fél 3,fél 5 és általában 8 körül ébred.KIcsit játszik és fél óra múlva alszik.Napközben is eszik rendesen.Sokat játszik,még nem mászik,nem is ül stabilan,3-4 percig ül aztán eldöl.Forogni is 8 hónaposan kezdett.Mit tegyek ,hogy átaludja az éjszakát?
    Köszönöm. Hajnal

    Válasz: Ebben a korban leggyakrabban 3 ok miatt kelnek fel a babák:

    1. Fogzás: amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.

    2. Mozgásfejlődés: ez több fronton támad, egyrészt az idegrendszer állandó fejlődésben van miatta és ez okoz éjszakai felriadásokat, másrészt az izomzat fejlődik, és gyakran a kicsi a saját izomrángásaira, illetve a mozgására ébred fel (kvázi álmában is „gyakorol”).

    3. A szeparációs szorongás, ami 8 hónapos kor körül kezdődik, a kicsi rájön, hogy anya és ő nem egy személy és felismeri, hogy anya nincs mindig ott, ezért, amikor felriad, akkor anyát hívja, keresi.

    Ehhez hozzájön még az, hogy a gyerkőc megtanulja, hogy amikor éjjel felriad (a fenti 3 ok valamelyike miatt), akkor segítséget kap a visszaalváshoz.

    Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként szüntessük meg azokat az okokat, amik miatt a baba éjjel felkel. Ha a fogzás jeleit tapasztalod (nyálzik, kezét, játékait rágja), akkor mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz). Ha sokat mocorog éjjel, elmászik az ágyában stb. akkor megpróbálhatod, hogy éjjel hálózsákban altatod. Anyahiány ellen pedig segíthet egy kispárna vagy ruhadarab (póló), amit a tiéd és amit odaadsz neki az ágyban, de erre szolgálhat az alvósállatka is.

    Ha ezen a téren már mindent megtettél, akkor következhet, hogy megtanítod egyedül elaludni, illetve, ha felébredt, visszaaludni. Erre az a módszer, hogy amikor este leteszed, akkor kicsit megdédelgeted, annyira, hogy ellazuljon, de nem altatod el teljesen. Ha már félig alszik, akkor leteszed a kiságyba, ha sír, kiveszed, megnyugtatod, ha ellazult, megint visszateszed és így tovább, amíg el nem alszik.
    Ha éjjel felkel, ugyanez a teendő.És a nappali alvásoknál is így kell csinálni. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz.

    Sírni semmiképpen se hagyd órákig, de próbáld kifigyelni a határmezsgyét a segítségkérés és a hiszti között (ebben a korban már előfordulhat).

    Az is be szokott válni, ha pár napig este Apa fekteti és ő kel fel hozzá éjjel (tudom, nehéz megoldani), de 1-2 nap alatt teljes változást szokott hozni ez a módszer, ha következetesen alkalmazzátok.

  • Andrea

    2009. június 12. péntek

    Sziasztok!

    Nem olvastam a könyvet csak pár részletet hallottam róla igy nem sokat tudok hozzászólni.Annyit mondhatok,hogy anya-gyermek kapcsolata nagyon fontos és ha hagynám órákig sirni miközben ő igy tud velünk komunikálni akkor nagyot csalódna bennem,mert ő próbálja megértetni hogy neki éppen mire van szüksége.Amit persze mi nem teljesitünk,mert valaki leirta a könyveben hogy hagyni kell sirni! Fontosabbnak tartom a hisztinél a figyelem elterelést és a szemtől-szembe való kommunikálást mint ha végig nézném ahogy veri magát a földhöz vagy a fejét a földbe ezt Suttogó nélkül is megoldottam.A gyerekkel foglalkozni kell és segiteni a további fejlődését és tanulását és nem egyedül hagyni,hogy játszon én addig pihenek (majd pihenek akkor mikor ő alszik) na meg ez: elvenni a játékot,mert letelt a játékidő ehhez inkább nem irnák semmit!!!
    Az anyai ösztöneinkre próbáljunk hallgatni.
    Mindenkinek szép napot és gyereknevelést.

  • BSzilvia

    2009. június 06. szombat

    Sziasztok!

    Én is olvastam Tracy könyvét.A második rész épp mostanában kezdtem el.Szerintem jó dolgokat ír rajtuk segített ha épp szükség volt rá.
    Az éjszakai alvással nincs gondunk mondhatni nem is nagyon volt szerencsére.A kislányom 4 hós kora óta átalussza az éjszakát amit valószínű korábban is megtett volna de mivel koraszülött volt és kis súllyal született ezért 3 óránként ébresztettem magamat majd őt is (sokszor sikertelenül),hogy szopizzon.
    Nálunk az elmúlt 1 hónapban a nappali alvással vannak gondok.1 óránál többet nem hajlandó aludni még akkor sem ha hulla fáradtan alszik el.Ez kb. azóta amióta felállt.Csak azt szeretném tudni,h ez addig így lesz amíg el nem kezd járni???Csak azért kérdezem mert a kevés nappali alvás miatt estére annyira kiüti magát,h fürcsi után a pelenkázón törölközés ill. pelenkázás közben elalszik.Ha véletlenül nem akkor beteszem az ágyba és már alszik is.Ezzel így nincs is gond de azért jó lenne ha nappal többet aludna.:-)

  • Bianka

    2009. június 01. hétfő

    Kedves Anyukák leendő Anyukák!

    Én nagyon nagyra tartom Trecy-t,nagyon szép és van akik számára nagyon hasznos dolgokat ír le.Barátnőmnél sokminden bevált a „módszerei közül”,de nálunk szinte semmi nem vállt be,így neki is ajándékoztam a könyvemet.Az előző hozzászólásokkal egyetértek,de minden gyerek más és minden gyereknél más válik be.Mindenki az ösztöneire hallgasson ,ne pedig könyvből próbáljon meg nevelni.
    Az én kislányom egyik könyvben említett kategóriákba sem sorolhatom,egyik sem jellemző rá.Picibabaként a létező összes könyvet kiolvastam,mert mindegy volt,hogy nappal vagy éjjel van végig üvöltötte a napokat.Legalább fél éves koráig „nem lehetett kibírni” amit lerendezett.Teljesen tanácstalan voltam és nem tudtam mi tévő legyek.
    Az evéssel is baj volt,hisz se az anyatejet,se a tápszert nem ette meg.A létező összes tápszert kipróbáltuk,kórházba megállapították,persze nem vizsgálták ki,csak ráfogták hogy refluxos.Ami nem volt igaz,mert a kislányom nem bukott,csak nagyon ritkán.
    3 hónapos korától mindent adtunk neki ,persze nem egyből a főtt ételekkel kezdtük,csak kis rafinériával,pl_:tápszerbe 2 kanál alma,vagy sütőtök,tejpépek ,alma,stb…
    Hála istennek van egy nagyon jó főorvosunk,aki koraszülött osztályon dolgozik és mondta ritkán,de látott már ilyen kismanót,aki nem hajlandó se anyatejet se tápszert enni.Ő adott tanácsokat,de nélküle elvesztem volna,mert egy könyv sem írt le olyan problémákat amikkel mi szembesültünk….
    Természetesen nagyra tartom az írónőd,kívánom hogy a módszerei sikeresek legyenek ….
    Üdvözlettel:Bianka

  • Bencs Regina

    2009. március 24. kedd

    Sziasztok/csókolom!

    Nekem van egy kistestvérem (Éva) aki 7 hónapos. Nagyon aranyos.
    Egy kis angyal! Imádom! Ja nem tudjátok/tecenek tudni hol lehet a suttogóval beszélgetni? ha megtetszik/megtudjátok akkor tessék/szóljatok márt jó?!

  • Katica

    2009. március 15. vasárnap

    Sziasztok!

    Én mindig más szemszögből látom a dolgokat, ezért nehéz hozzászólnom. Sérült gyermekem van, nevelésében mindig az ösztöneimre hallgattam. Igaza van annak, aki írta, hogy minden gyerek más. Nekem az az elvem, hogy minden gyerek egyszer megérik arra, hogy leváljon az édesanyjáról, ki előbb, ki utóbb. Addig szeretgessük, vigasztaljuk, öleljük, amíg ezt igényli, hagyja, s később is legyünk a közelében, hiszen senki másra nem támaszkodhat ha baj éri, ha fél, ha váratlan dolog történik vele, amire még nem tud reagálni. Ez fokozottan érvényes addig, amíg nem tudja elmondani, mi a gondja, s ez nem egyenlő azzal, ha annyit mond: baba, mama, papa. A kifejező beszéd kialakulása bizony jó néhány évig eltart, sokszor még az óvodás sem tudja elmondani, mije fáj, mert egész egyszerűen nem tudja pontosan beazonosítani a helyet sem.
    A baba szempontjai mellett azonban kétség kívül az anyáéra is figyelni kell, az önfeláldozásnak, a lelki és testi tönkretételnek semmi értelme nincs. Mindenkinek meg kell találnia az arany középutat. Ehhez lehet ötleteket meríteni könyvekből, újságból, a netről, mások tapasztalataiból, mindegy. Csak azt alkalmazzátok, amit elfogadhatónak tartatok, akkor rosszat nem csináltok! Az anyai ösztön, a megérzés mindig segít, ha mertek hagyatkozni rá.
    Azt vallom, hogy egyszerűen csak feltétel nélkül szeretnünk kell a gyermekünket, annál többre nincs is szükségük!
    Jó babázást kívánok mindenkinek!
    Katica

  • Olgi

    2009. február 27. péntek

    Sziasztok,

    Én nagyra tartom Tracy Hoggot és irányadónak tartom a könyvét. Kisregényt írhatnék mennyiféle bajunk volt és mi mindenen mentünk át (a kisfiam most 1 éves), de én inkább olyan dolgokra szeretnék kitérni, amiről se az Ági , se Tracy Hogg nem ír.
    Nevezetesen: azért sem szabadna állandóan etetni a babát (már amikor mi is tudjuk, hogy nem valószínű, hogy éhes), mert a tej nem szívódik fel olyan gyorsan, mint ahogy az utánpótlást kapja. Ez ez ördögi kör. A baba örül neki, hogy a meleg tejcsi csordogál neki a bendőjébe, anyucihoz odabújhat, de amikor nagy nehezen elalszik, jön az emésztés és a teli gyomor, ami rendetlenkedik. A rossz közérzete miatt felébred, megint ráetetünk és ez megy így tovább.
    A másik, amiről megint nem nagyon hallottam senkit beszélni, hogy a baba vizszintesen alszik, vagy kicsit megemelt fejjel? Bár erre is egy belgyógyász doktornő hívta fel a figyelmem, nem magamtól jöttem rá. A folyadék nagyon gyakran visszajön a nyelőcsőben kisebb, nagyobb mértékben. ( Mi refluxosok is voltunk, akkor figyeltünk rá. Aztán amikor, úgy gondoltam rendbe jöttünk, azóta nem.)
    Szóval, amióta kispárnával alszik, jobb a helyzet és már csak párszor ébred fel.
    a STOP módszert alkalmaztam a gyereknél, amitől elég követelődző lett. Ráhagytam mindent, ami belefért, hogy nem ártott vele magának, és környezetben sem tett kárt. Nagyon értelmes, érdeklődő, de nagyon akaratos.
    Jó gyereknevelést mindenkinek!

  • Eszter

    2009. február 23. hétfő

    Sziasztok!A könyvről én is hallottam,nem olvastam még.Az én lányom 7 hónapos,3 hónapig 3óránként ébredt,megetettem,aludt tovább az ágyában.4 hónapos kora óta viszont minden éjjel óránként,másfél óránként ébred.Nagyon ijedős,ragaszkodó,nem marad meg a babakocsiban.Kenguruval közlekedünk.Azt mondta az orvos rosszul van szoktatva.Ha ébred megitatom,alszik tovább,ha nem reagálok addig sír mig nem dugom a cicim a szájába.egy kicsit nehéz de nem tudom mit tehetnék.Elkelne egy kis segítség!!!

    Válasz: Ebben a korban leggyakrabban 3 ok miatt kelnek fel a babák:

    1. Fogzás: amíg nem törik át 6 foga (két metsző alul és 4 felül), addig általában ez problémát szokott okozni, mert feszítik az ínyt.

    2. Mozgásfejlődés: ez több fronton támad, egyrészt az idegrendszer állandó fejlődésben van miatta és ez okoz éjszakai felriadásokat, másrészt az izomzat fejlődik, és gyakran a kicsi a saját izomrángásaira, illetve a mozgására ébred fel (kvázi álmában is „gyakorol”).

    3. A szeparációs szorongás, ami 8 hónapos kor körül kezdődik, a kicsi rájön, hogy anya és ő nem egy személy és felismeri, hogy anya nincs mindig ott, ezért, amikor felriad, akkor anyát hívja, keresi.

    Ehhez hozzájön még az, hogy a gyerkőc megtanulja, hogy amikor éjjel felriad (a fenti 3 ok valamelyike miatt), akkor segítséget kap a visszaalváshoz.

    Mindig azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként szüntessük meg azokat az okokat, amik miatt a baba éjjel felkel. Ha a fogzás jeleit tapasztalod (nyálzik, kezét, játékait rágja), akkor mindenképpen kapjon fogzásra való homeopátiás alkati szert (tehát nem valamilyen homeopátiás szert, hanem az ő tüneteinek és természetének, alkatának megfelelőt – ezekről részletesebb leírást a http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf alatt találhatsz). Ha sokat mocorog éjjel, elmászik az ágyában stb. akkor megpróbálhatod, hogy éjjel hálózsákban altatod. Anyahiány ellen pedig segíthet egy kispárna vagy ruhadarab (póló), amit a tiéd és amit odaadsz neki az ágyban, de erre szolgálhat az alvósállatka is.

    Ha ezen a téren már mindent megtettél, akkor következhet, hogy megtanítod egyedül elaludni, illetve, ha felébredt, visszaaludni. Erre az a módszer, hogy amikor este leteszed, akkor kicsit megdédelgeted, annyira, hogy ellazuljon, de nem altatod el teljesen. Ha már félig alszik, akkor leteszed a kiságyba, ha sír, kiveszed, megnyugtatod, ha ellazult, megint visszateszed és így tovább, amíg el nem alszik.
    Ha éjjel felkel, ugyanez a teendő.És a nappali alvásoknál is így kell csinálni. Az elején még nehezen fog menni, akár 1-1,5 óra is eltelhet, amíg el nem alszik, de napról napra jobb lesz.

    Az is be szokott válni, ha pár napig este Apa fekteti és ő kel fel hozzá éjjel (tudom, nehéz megoldani), de 1-2 nap alatt teljes változást szokott hozni ez a módszer, ha következetesen alkalmazzátok.

  • Edina

    2009. január 30. péntek

    Sziasztok,
    Bajban vagyunk!!!
    Iker kisfiaink vannak 22 honaposak es eddig leszamitva a fogzast es a betegsegeket a fiuk szepen aludtak nappal is es ejszaka is. De most mentunk keresztul egy hosszan eltarto viruson es az egik kisfiu nem akar elaludni csak ha bent maradok a szobaban es ejszaka termeszetesen felebred es nem hajlando visszaaludni csak ha bent maradok meg ujra elalszik, es ezek az ejszakai ebredesek egyre gyakoribbak. Segitseg mit tegyunk?
    Amerikaban elunk es az orvosunk azt tanacsolta, hogy addig hagyam sirni meg el nem alszik, brrrrrr….

    Válasz: A gond az, hogy a betegség kizökkentette a megszokott ritmusból, most jobban igényel téged. Két lehetőség van: 1. hagyod sírni és megszokja a korábbi rendet, 2. megadod neki, amit szeretne (magadat), aztán fokozatosan visszaszoktatod. Ez utóbbi történhet úgy, hogy magad mellé veszed az ágyba az elalvás idejére, aztán átteszed a saját ágyába, ha már elaludt, vagy úgy, hogy egy darabig együtt alszotok egy matracon, amíg nem alszik jobban.

  • manka

    2008. november 02. vasárnap

    Sziasztok! Szerintem – mint minden – az ebben a könyvben leírtak is részben alkalmazhatókak 100%-ig. Közhely, de minden gyerek más. Az anyukának kell éreznie, mit-hogyan. Gyakran a „szerencsén” is múlik, hogy mennyire lehet a „suttogó proramot” alkalmazni. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott babánál, ugye, nagyobb lehet a siker, vagy esetleg a gyerek érez rá, hogy így mindenkinek könnyebb, jobb.
    Kisfiam 1 éves. A kórházból való hazajövetelünk óta van napirendünk, ami – ahogy nőt a kisfiam – változott, de a főbb pontok stabilak maradtak. Az egyik ilyen az „Esti program”-unk: zene,éneklés-tánc-maszírozás,tornázás-fürdés-evés-alvás. Pár hónapos kora óta este 8tól alszik reggel fél 7ig, mindenféle szoktatás, erőlködés nélkül – egyedül szokott le a hajnali evésről (újszülött korában 1× kelt hajnalban). Mindenkinek ilyen első babát kívánok.
    Egyébként minden kismamának ajánlom, hogy minél több ilyen témájú könyvet olvasson (még az állapotossága alatt) és szűrje ki belőle, ami neki és a kicsinek is tetszik és minden erőlködés nélkül tudják alkalmazni.

  • Bné Évi

    2008. november 01. szombat

    Sziasztok!
    Én az előző hozzászólók közül Nagy Évával értek egyet. A férjemmel mi is próbáltunk „receptet” keresni elaltatásra, de rájöttünk, hogy nem lehet találni, meg nem is érdemes keresni, mert ha olvasok egy „fehéret”, a következőben a szöges ellentétét találom, én is ezért gondolom, hogy nem kell itt szakkönyveket olvasgatni, minden úgy van jól, ahogy van, vagyis ahogy éppenséggel érzem, úgy csinálom. Most 8 hónapos a kislányom, nem nagyon olvasok könyveket, azt csinálom mindig amit épp jónak látok, és néha elalszik egy hang nélkül, néha meg 1 órát is ordít. Akárki látja, mindenki azt mondja, hogy kiegyensúlyozott baba. A gyerekorvosunk is csak dícsérte most a héten, amikor látta, hogy milyen okos, kiegyensúlyozott, és 8 hónap alatt még (lekopogom) nem volt beteg, pedig mi már voltunk megfázva mellette, és nem kapta el.
    Szóval nemhogy minden gyerek, meg minden szituáció más, de a gyerek hangulata is minden nap vagy minden órában változhat. Lehet, hogy az a módszer, ami egyik nap tutira bejött (mondjuk elaltatás kapcsán), a következő nap egyáltalán nem jön be. De ezzel mi, felnőttek is így vagyunk. Ha csak magamból indulok ki: amit egyik nap szeretek, azt a másik nap utálom.

  • szeszu

    2008. október 19. vasárnap

    Sziasztok
    Én nem olvastam a könyvet ( de sokat hallottam róla), de hasonlóképpen nevelem a lányom, és nekünk ez bevált. Mióta hazajöttünk a korházból, mindent ugyanabban az időben csinálunk, és első perctől kezdve szépen nyugodtam elaludt magától, és szinte heteken belől elhagytuk az éjszakai evéseket. Most 11 hónaposak vagyunk, és este 8-tól másnap reggel 9óra 15-ig alszik, nagyon ritka ha reggel fél 8 fele felébred, de akkor sincs gond, mert megkapja akis tápszerét, és visszaalszik 9óra 15-ig. Aztán ebéd után 13.15-kor teszem le aludni, és 15.15-ig alszik. Én nem panaszkodom, az biztos hogy nagyon nagy feláldozással jár, mert nagyon lakáshoz vagyunk kötve, szinte sehova nem járunk, mert nem hajlandó aludni máshol, csak a kiságyában, de nem gond, mert nyugodt kiegyensúlyozott baba. A másik dolog viszont, ha beteg, vagy fogzik, akkor nállunk is gondok vannak, éjszakákat nem alszik, és képes egész nap sírni, volt olyan egész hónap, mert nagyon nehezen gyógyul, mikor egész éjszaka járkáltam vele, a vállamon aludt, mert annyira megvolt fázva, hát persze hogy kivettem, próbáljon meg valaki nyugodtan aludni mikor tele van az orra, és nem kap levegőt, de utána sem volt gond, meggyógyult, és visszatért minden a rendes kerékvágásba. Azt azért hozzáteszem hogy ő a harmadik gyerkőcöm, az első lányommal nagyon sok gond volt, ő sose aludt mindaddig, amíg 3 éjszakán nem hagytam estétől reggelig ordítani(kegyetlen volt, vele együtt sírtam), azóta alszik. A második lányomat már külön szobába tettem mikor hazajöttünk a korházból, és nem volt vele baj semmi, és a harmadik lányommal sincs semmi gond, úgyhogy minden gyerkőc más szerintem, és nem szabad elkeseredni, de az biztos hogy túl szigorúan sem szabad nevelni a gyereket, úgyis tudod hogy csak hisztizik, és csak azért kel fel éjszaka ( mert akkor tényleg hagyni kell sírni) mert akkor tényleg rád kap, és csak megszokásból is felfog ébredni, vagy tényleg van valami baja, és akkor úgyis kiveszed, hogy megnyugtasd.
    Mindenkinek jó egészséget kívánok, és sok boldog percet a gyerekekkel.

  • kata0720

    2008. október 14. kedd

    Sziasztok! Megint én… 🙂 Kedves Ági! Köszönöm a tanácsot, megpróbáltam, de sajnos nem ment. Abban teljesen igazad van, hogy a fogzás megindulása miatt ébredt fel olyan sűrűn…egyrészt, másrészt pedig azért mert hirtelen oly nagyot nőtt, hogy még a doktornő is elámult. Így sűrűbben volt éhes és az éjszakai felébredésekkor is rendesen szopizott (nem aludt el a cicin, amint jelezte, hogy jól lakott, máris levettem) és még ébren visszafektettem az ágyba. Simán visszaaludt, majd pontosan 3 óra múlva újra evett és így tovább. Egyébként a nappali evések is sűrűbbek lettek, 2 óránként simán kérte a cicit és bizony nem csak megnyugtatás céljából. Na szóval én megpróbáltam ezt a ringatós, megnyugtatós dolgot, de a férjem hajnalban kelt, ment dolgozni és ez így kivitelezhetetlen volt, mert nem tudott aludni. Na meg hiába nyugttam, ringattam, csak kereste azt a cicit. 🙂
    De mára már semmi gond. Így 21-22 hetesen már visszaállt a régi rend. Nappal 3-4 óránkémnt eszünk, éjjel pedig 2×5 órát alszik, tehát csak 1x kell felkelni hozzá etetni. Hogy mi az oka? Védőnőm ajánlására minden este a fürdés előtt egy kis +. Én 60ml vízzel keverek el 2 púpozptt kanál tejpépet,amit 4 hónapos kortól lehet adni. Ezt minden este megesszük és így többet alszunk.
    Úgyhogy kedves kismamák, kitartás és egy kis leleményesség… és meg lesz az eredménye! Azért köszönöm Ági, lehet, hogy a következő kisbabámnál még hasznát veszem a tanácsodnak!

  • Barbara

    2008. október 07. kedd

    Zsiz,biztos, hogy minden amerikai hülyeamerikai?Ez egy cseppet még nagyobb általánosítás, minthogy minden gyerek xhónapos korától átalussza az éjszakát, nem?Neked hány amerikai ismerősöd van?Nekem egy se, de nem biztos, hogy mindegyik olyan , mint a Springersóban.Mint ahogy a Mónikában fellépők se reprezentálnak mindannyiunkat…
    Ezt most tényleg nem a könyv védelmében,csak úgy.
    Sziasztok!
    Barbara

  • Barbara

    2008. október 05. vasárnap

    Sziasztok!
    Csak röviden:
    Gondolom, ti is unjátok már a Suttogó körüli pozitív-negatív hisztériát: én igen, ezért tényleg jó volt, hogy Ági olyan kommetet írt, ami végre nem nevezhető elfogultnak.
    Nem tudom számít-e, csak egy apró pontosítás:
    Tracy Hogg éppenséggel azt írja, hogy a babát kézben kell megnyugtatni, és ha megnyugodott, azonnal visszateni, illetve ha a baba már áll akkor mindig csak lefektetni .
    Nem sokat számít,tudom csak a pontosság miatt is, a Kismamában ( ami egyébként a kedvenc babamama újságom) írták már azt is, hogy a Suttogó titkai szerint sírni kell hagyni a gyereket, amit a szerző ezzel szemben többször deklaráltan elutasít!
    Minden jót nektek!
    Barbi

  • Zsiz

    2008. október 01. szerda

    Sziasztok,

    Egy 15 hónapos kislány anyukája vagyok. Mi is megvettük a Suttogót, elolvastam mindkét kötetet. Nem kellett volna. Elismerem, vannak benne hasznos tanácsok, tippek, de alapjában véve nem magyaroknak szól, hanem az amerikaiaknak. Én azt éreztem, hogy Tracy Hoggnak az a célja, hogy a baba teljesen észrevétlen maradjon, mintha nem is létezne. Tegyünk meg mindent a saját kényelmünkért és nyugalmunkért, ehhez nyújt segítséget a könyv. (Akkor aludjon a baba, amikor nekünk jó, minél előbb aludja át az éjszakát, játsszon el egyedül csendben, miközben mi pihenünk…) Hát menjen a fenébe Tracy, én azt mondom! Minden gyerek más és más, nem lehet sablonokat rájuk húzni. Nem vagyok hajlandó órákig hallgatni az ordítást, miközben simogatom a hátát: ezerszer jobb, ha odaveszem magamhoz és úgy alszunk el, összebújunk, átfogja a nyakam és 2 perc múlva alszik. Nekem ez többet ér.
    A napirend valóban fontos, de csak egy hülye amerikainak kell ezt a 4É-vel magyarázni, szerintem ezt egy átlagember tudja. A felnőtteknek is megvan a napi rutinja, a kisbabáknak is igénye van a napirendre, hiszen így tudja, hogy mi után mi következik és ettől érzi magát biztonságban. Nálunk Tracy Hogg nélkül is ugyanúgy zajlottak az esték, és nem ad hoc csináltuk a dolgokat. Szóval szerintem teljesen triviális dolgokat magyaráz, másrészt sok esetben kegyetlennek tűntek a módszerei. Én nem venném meg még egyszer a könyvet és nem is olvasnám el, ha újra kezdeném. Azt gondolom, hogy a nevelés során nagyon fontos a következetesség, de nem Tracy Hogg elvei alapján.

  • kata0720

    2008. szeptember 23. kedd

    Na most már elesztettem a fonalat… Ma elolvastam az összes alvásról szóló cikket és blogot, de fogalmam sincs mit tegyek. 4 hónapos a kisfiam. 2 hónapos kora óta 5-7 órát aludt éjjel, már láttam az alagút végét, kipihenve és boldogan ébredtünk. Egy hete minden éjjel 3 óránként felkel, mint amikor hazahoztuk a kórházból. Megetetem, mert eddig úgy gondoltam éhes, ezért kel fel. Most akkor ne etessem meg? Vagy teát adjak neki? Vagy csak ringassam? (Ez kétlem, hogy beválna, mert amíg ne kerül a cici a szájába, addig bömböl…) Várom a megmentő válaszokat, mielőtt holtkóros leszek! 🙂

    Válasz: Pár nap alatt te vagy a tizedik, aki ugyanazzal a problémával keres meg. 4 hónapos baba eddig jól aludt, most felkel. Minden anyuka a legváltozatosabb problémákra gyanakszik 🙂 de megnyugodhatsz: nem vagy egyedül. A babák többsége azért kezd el felkelni ebben a korban, mert megindul a fogzás.
    Ne etesd meg 2-3 óránként (ebben a korban kb. 5-6 óránként éjjel is ehet, ezzel nincs semmi probléma, lehet rá igénye), mert nem azért kel fel, mert éhes. Teát se adj neki (ez egyébként is nagyon rossz szokás, rászokik a baba).
    Se éjjel, amikor felkel, se este ne altasd el, hanem meg kell tanítanod magától visszaaludni. Ha felsír, kiveszed az ágyból, megnyugtatod, visszateszed. Ha megint sír, megint kiveszed, megnyugtatod, visszateszed. Ezt addig kell játszani, míg el nem alszik magától (első alkalommal készülj rá lelkileg, egy órát is eltarthat a dolog, dea következő alkalommal már nem lesz ennyi). Pár nap alatt javulni fog a helyzet, ha következetesen csinálod, mert megtanul magától visszaaludni, ha felkel. Ha viszont nem vagy következetes, hanem csak 1-2szer kipróbálod, aztán feladod, akkor romlani fog, mert azt tanulja meg, hogy ha megébred, segítesz neki visszaaludni.

  • Vida Agi

    2008. szeptember 08. hétfő

    „a rossz szokás kialakítása a szülő felelőssége. De a “kezdő” szülő honnan tudhatná, hogy amit csinál az éppen rossz vagy jó?? ”
    Erről szól a Babastart Tanfolyam és az ÁLomba Ringató Praktikák c. könyv. Pont azokra a hibákra mutatnak rá, amiket az elején elkövethetsz.

  • Adri

    2008. szeptember 07. vasárnap

    Kedves Ági!

    Az én kisfiam 13 hónapos. Ahhoz , hogy mára jó alvó baba legyen, igenis úgy éreztem, hogy mind kisfiam, mind a családom érdekében segítségre lesz szükségem.(éjszaka fél évesen még 4-5 ször felébredt, és általában ,ha fél ötkor felkelt hajnalban akkor nem tudtam visszaltatni. Nálunk még probléma volt a cumi is.) . Olvastam Ferber módszerről is (hagyjuk a babát sírni, de bizonyos időközönként menjünk be hozzá…) de a Suttogó szerinti altatási módszert ezerszer humánusabbnak tarom!!! Hogy miért? Ügyel arra, hogy az anya-gyermek kapcsolat ne sérülhessen azáltal, hogy végig a gyermek mellett vagyunk mindaddig, míg el nem alszik. Ha pontosan betartjuk Tracy utasításait, ha elszántak vagyunk, akkor hatékony ez a módszer. Márk egyedül alszik el a KISÁGYÁBAN és átalussza az éjszakát. Kivétel: a fogzás, kánikula ideje.

    Ui: a rossz szokás kialakítása a szülő felelőssége. De a „kezdő” szülő honnan tudhatná, hogy amit csinál az éppen rossz vagy jó?? Annak idején eszembe nem jutott, hogy miért nem jó a babakocsiban altatni vagy éppen cicin hagyni elaludni… Ma már tudom, és ezt többnyire a Suttogó című könyvnek köszönhetem.

  • Viktória

    2008. szeptember 05. péntek

    Üdv. Mindenkinek!

    Nekünk 4 gyermekünk van, büszke vagyok Rájuk nagyon.
    Régen méricskézni kellet folyton a gyereket, evés előtt, után, (közbe):-). Az amúgy is bizonytalan első babás anyukák, végig stresszelték a szopizást:”Vajon eleget eszik-e?”
    Így persze még kevésbé indult be a tej és a szopi is csak nyűg volt, nem különleges együttlét. Mi akkor szopizunk, amikor a babócának szüksége van rá, akár éjszaka is. Lehet h nem táplálkozik, csak a kis lelkét nyugtatja meg vele, Na és?Nem azért van az anya, h „rendelkezésre”:-) álljon?

    Szerintem mindenki a legjobbat akarja a gyermekének, így ha a szívére hallgat-legyen könyveben írva, vagy a déditől hallva-csak jót tehet a kis kincsének.

    Mindenkinek sok örömet a meglévő, vagy születendő gyerkőceihez!
    Üdv:Viki

  • Natália

    2008. szeptember 04. csütörtök

    Kedves Ági!

    Én is úgy érzem, hogy vagy eleve szkeptikusan olvashattad a könyvet, vagy figyelmetlenül, de sem azt nem írja sehol Tracy, hogy 8 hónapos kor alatt nem érdemes elkezdeni az altatásos módszert, sem azt, hogy órát KELL bevinni a gyerekszobába és csak addig játszhatnak a gyerekek!
    Ez az „órásdi” is például csak egyetlen egy nagyon speciális esete volt a sok közül, amit ő maga is extremitásként említ, mert ott már más módszer neki sem vált be, de abszolúte nem követendő példaként írta.

    Egyébként gratulálok a Kismamabloghoz, nagyon sok hasznos és jó dolgot is olvastam már tőled.

    Üdv,
    Natália

  • Villemo

    2008. augusztus 03. vasárnap

    Egyetértek a lefektetés körüli „szertartással”, nálunk nem vált be /20 hónapos a kisfiam/
    az éjszakai megnyugtatásra a simogatás, lefektetés, amig el nem alszik.
    5 hetes korától átaludta az éjszakát, ám mikor jöttek a kis fogai, 6 hónaposan, bizony hiába próbáltuk megnyugtatni, csak az használt, ha magunk közé vettük, ott elaludt, és szépen visszatettük a kiságyába. Ez két hétig egyfolytában igy volt, attól féltem, hogy közénk szokik, de egyszer csak nem sirt fel éjszaka, és magától megoldódott. Időnként előfordul, hogy felsír, és a jól bevált módszer szerint megnyugtatjuk. De hát ahány baba, annyi módszer a megnyugtatásra, visszaaltatásra.:)

  • Vida Agi

    2008. július 30. szerda

    Joyi, minden gyerek más. Vannak kitartó, akarotos gyerekek, akik napokig képesek ordítani, nem lehet őket ilyesmivel megtörni, náluk más módszerekre van szükség.
    Az anyósod 30 évvel ezelőtti módszere micsoda?

  • Joyi

    2008. július 29. kedd

    Csak egy-két dolgot szeretnék én is közölni, nekem egy 8 hónapos kislányom van. Sajnos csak altatással sikerül az alvás (első baba, olyan jó volt babusgatni, most isszuk a levét.. :)). Olvastam a felvesz/letesz módszerről, és természetesen ki is próbáltuk, 2 nap után feladtam, mert a gyerekem zokogott, megnyugatni nem tudtam. Erről külön fejezetet kellett volna írnia.. Leginkább az alvás miatt vettem meg az első kötetet, aztán férjem megajándékozott a másodikkal. Egyébként egyetlenegy könyvet olvastam el várandósságom idején, úgy vagyok vele, hogy az ember ne már a szakkönyvben olvasottakkal nevelje a gyermekét. Persze van ilyen is, de annak a babának mintagyermeknek kell lennie. Pedig tényleg minden gyerek más és más. Van egy-két jó rész benne, tetszett például a vérmérséklet, a kislányom hisztis akaratos, igazi talpraesett csajszi, totál rá ismertem. Én pedig sajna akaratos anyuka, nagyon jól passzolunk egymáshoz. 🙂 A könyveket lehet eladom, anyósom 30 éves elavult módszerei jobban bejönnek 😉 (de tényleg) Üdv: Joyi

  • Vida Agi

    2008. július 15. kedd

    Éva, jól mondod, pont ez a lényeg! Minden gyerek más… Az egyik könnyebben beadja a derekát, a másik a végletekig képes kitartani. A nagyfiam 10 perc alatt csatakosra sírta magát, ha nem vettük ki a kiságyból, ő igényli az odabújást, a szeretgetést a mai napig elalváshoz (3 éves). A kicsi egészen más természet, ő magától is elalszik, nyűgösebb időszakaiban pedig sokkal könnyebb volt terelgetni, hogy jobban aludjon.

  • Nagy Éva

    2008. július 15. kedd

    Végigolvastam a hozzászólásokat.. Hát nem egyszerű.
    Nekem két fiam van, és ég és föld a két gyerek. A kisebbiknek ha azt mondom alvás, két perc és alszik. A nagyobbikkal végigjátszottuk az összes interneten talált, könyvekben olvasott módszereket, de egy sem használt.
    Hagyjuk sírni?? Lemértük! Este nyolctól képes volt hajnali háromig sírni.. És akkor is azért hagyta abba, mert kivettük, elég volt.. A gyereknek erre nincs szüksége. Velünk alszik, jól alszik. Mindkét gyerek végre átalussza az éjszakát – velünk. Nagy ágyat vettünk, készültünk:) Összebújva, szeretetben, és nekünk jó így. Mindenki csinálja úgy, ahogy érzi, ahogy szerinte a gyereknek a legjobb. Ha minden anya könyvet írna, mind különböző lenne.
    Mert igenis minden gyerek más, más a lelke, és más a környezet amiben felnő. Más, mert a szülők – ha megvan mindkettő – dolgoznak, stresszesek a pénz miatt, fáradtak, valakinek van segítsége, valakinek nincs.

  • Hajni

    2008. július 14. hétfő

    Viki, teljesen igazad van!
    Az előzőekben leírtam a véleményem, még csak annyit akarok hozzáfűzni, hogy mindenképp nagyon fontos a korai napirend kialakítása, és igenis kellenek szabályok már az első napokban is, hisz az egész gyermekkort meghatározza, mert ezek révén alakul ki a biztonságérzet, ami kisebb korban is nagyon fontos, de ezeket a szabályokat nem lehet leírni, mert minden gyerekhez, családhoz egyénileg kell szabni.
    Illetve szerintem a túl sok és merev szabályok nem jók, mert ha ne adj’Isten valami miatt felborul a napirend (pl.utazás, anya v. gyerek kórházba kerül stb.), akkor a gyerek úgy megzavarodik, vagy megijed, hogy lehet nagyobb kárt teszünk. Érdemes megfontolni, mi az amit mindig tudunk teljesíteni és olyan szertartásokat inkább kialakítani, ami valamihez köthető, amit bárhol s bárki tud alkalmazni a gyerekkel, s nem elsősorban az időre s az órára hagyatkozni. (Én csak a fürdetési időponthoz ragaszkodom, de a nagyobbik lányommal egyszer nyáron kertben fürödtünk délelőtt, s szegény bealudt egész napra, délután úgy keltettem, és sírt, nem tudta mi van, azt hitte este van, így a másodiknál most inkább nem strandolunk napközben, majd csak jövőre, ha nagyobb lesz. Illetve ha utazás stb. miatt csúszott 1 órát a fürdetés, már megviselte, nyűgösebb volt, ezekkel érdemes számolni.)
    Meg kell találni az arany középutat személyre szabottan!!!

  • Viki

    2008. július 14. hétfő

    Sziasztok!
    Az én fiam 3 hónapos volt, mikor véletlenül a kezembe került „A sútoggó mindent megold” (3-ik összefogalaló fejezet) cimű könyv. Megvettem, átolvastam és én személy szerint úgy voltam vele, hogy, ami szimpatikus volt és logikusnak találtam kipróbáltam. A 3-4 órás napirendre való térést 6 hónap alatt én sem találtam jó módszernek, mi csak 9 hónap után tértünk át. De az éjszakai etetés bevált, de csak, ha 11 előtt etettem meg. Ha elcsúsztam 11 utánra, akkor éjjel 2-3 között ismét enni kért, hanem aludt reggel 6,30-7 körüliig.
    Az alvásproblémára nálunk a popsiveregetős módszer jött be (amit még ma is alkalmazunk, ha 40-50 perc alvás után megébred). A felvesz-letesz módszertől még jobban felébredt …..
    De nagyon sok mindenben egyet értettem a könyvben leírtakkal. Bár én is azt vallom, hogy minden gyerek külön egyéniség, és elsősorban mindenkinek a saját gyerekét kell megfigyelni és utána alkalmazkodni, bár az is igaz, hogy azért közben egy kicsit be kell segíteni a dolgoknak, hogy a negyedik É (Én)-re is jusson idő :o)

  • Hajni

    2008. július 14. hétfő

    Hát nem semmi!!!!!!!
    Hihetetlen amiket itt olvastam, bár még a könyvet nem vettem meg, de több helyen hallottam róla. Úgy hiszem, ez is csak az üzletről és a pénzról szól. Lehet nekem is kéne írnom egy könyvet. 🙂
    Én azt vallom, hogy minden gyermek a földön más, ha 20 gyerekem lenne sem nevelném őket egyformán, mert nincsenek skatulyák, sémák, minden gyerek-, és anya-gyerek-, apa-gyerek- stb. (folytathatnám) -kapcsolat más. MINDENKI hallgasson az ösztöneire, és ISMERJE MEG A GYERMEKÉT! Erről szól az első pár hónap, év!

    Nekem is vannak elveim, második gyermekem nevelem, és próbálom betartani a napirendet, az egyetlen, amire figyelek, hogy mindennap este 7-kor (+-15 perc) fürdetem, utána csendben szopizás, egy halk jó éjszakát (első gyereknél műnködött az altató, kisebbik csemetém utálja:-) szóval megismerni a gyerek igényeit és ahhoz mérten alakítni az elveinket, s így elég biztosan már 2 hónapos kortól tudja a gyerek hogy este van s aludni kell. Első gyermek és a mostani is néha átalussza az éjszakát néha nem, de ez függ a hőségtől, anyatej mennyire zsíros (mit eszünk), és a fogzástól, frontoktól stb. Nem lehet általánosítani, tehát úgy érzem az észt sem lehet osztani.

    Lehet a harmadik gyermeknél minden más lesz, de hogy mettől meddig játszon szegény gyerek, az abszurd.
    Alvásigényük is más, kisebbik lányom reggel 7-kor kel, majd 8-kor újra úgy bealszik, néha képes egész délelőtt aludni, de már a játszószőnyegen is néha, majd délután is 3 órát alszik, s néha az éjszakát is átalussza, nagyobbik egésznap aludt ennyit. Szóval ne stresszeljen senki, ha nem jönnek be a „suttogó elvei”!!!

  • Mona

    2008. július 03. csütörtök

    Sziasztok! Érdekes ez a „szoktatósdi”…. 2 gyerkőccel a nyakamon merem állítani, hogy „biztos módszer” nem létezik. Az én lányom képes visítani akármennyi ideig szünet nélkül… ha ő ki akar jönni a kiságyból, ki is fog…:) Mostanra megtanult egyedül elaludni (eddig általában mellettünk, cicin, stb.) úgy, hogy nem kellett kivisítania a torkát. Nem tehetek róla, én úgy érzem, ha tovább hagyom sírni kétségbeesetten, könyörgően, mint 5 perc, kihasználom azt, hogy én vagyok a „nagy”…. és ő ott tehetetlenül kesereg. A fiammal ilyen gondjaim nem voltak, leraktam, elaludt.

  • V.R. Mónika

    2008. július 01. kedd

    Sziasztok!

    Én három tüneményes gyermek után kíváncsiságból érdeklődtem a módszer után és rájöttem, ha pár évvel korábban születek én is megírhattam volna ezt a könyvet, és minden kismama, aki a kezdeti nehézségek után nem retten meg a következő gyermek vállalásától.
    Mi férjemmel alig húsz évesen első diplománk után vállaltunk gyereket, közben elvégeztünk még kettőt, felépítettünk egy nagy házat és lett három gyerek. A gyereknek az a természetes, amihez szoktatják, ha az az, hogy hajnali 4-kor kocsiba be 7-kor szoptatás egy mellékúton, aztán anyu apu vizsgázik, hazafele megint szoptatás, és majd 3 órás út, akkor az lesz neki a természetes.
    Jó annak, aki mindig minden napirendet be tud tartani, de sajna mai világunkban ez nagyon ritka.

    Ettől függetlenül, ajánlom mindenkinek, de csak úgy alkalmazza, hogy gondolja magát gyermeke helyébe!

    Én mindent megadok nekik, addig amíg gyerekek, hosszú itthoni nyár, esti grillezés, utazások. Ne kerüljön be idő előtt abba a mókuskerékbe, amit úgysem tud majd felnőttként elkerülni.

    Mónika

  • Anita

    2008. június 21. szombat

    Sziasztok!
    hát nálunk meg abszolút nem vált be az én gyerekem olyan kitartó volt éjszaka (már 2-3 hónaposan is) hogy 5-6 óra múlva hajnalban azt mondtam, hogy nem érdekel az egész… az sem érdekel, ha cicin alszik el még gimnazista korában is csak legyen csönd és alhassunk. volt még két próbálkozásunk a szokásos esti dolgok után lefektettük az ágyába és felvettük – letettük a könyv szerint… minden alkalommal ugyanaz lett az eredmény hajnal 3-ig simán ordított ugyanazzal a lendülettel mi pedig feladtuk és másnap mind a hárman baromi fáradtak voltunk
    szóval nincsenek csoda módszerek, minden gyerek más és szerintem mindenki talája meg azt ami neki-nekik a legjobb

  • adrienn

    2008. június 16. hétfő

    Jesszusom Zérciné pedagógus!
    Régen a Spock volt a trend. Ma a Suttogó a trend. Nálam a józan ész és a következetesség a trend. A kislányom 8 hetes kora óta alszik éjjel. Saját ágyában, zavartalanul. Tracy nélkül sikerült.(tehát nem viszek virágot) De bármikor elalszik saját maga.
    Ha valaki RÁSZOKTATJA a babát a cicin, ölben elalváshoz, az miért reklamál később.
    Evés-játszás-alvás nálunk is. Nem olvastam tracy-t. Rájöttem magamtól, hogy a legjobb.

    A másik: egy irányba tartja a fejét,mindig uaz a pont van nyomás alatt, lapos lesz így a kis feje. Kéne hasra is forditani.(A homlokcsont bármit „kibír”,nem lesz lapos) „jajj azt nem szereeetiii… jajj,úúgy sajnálom”
    Ígyhát ha ilyen okos anyukánk van, lapos marad a fejünk.

    Az USA-ban a tápszerezésben semmi kivetnivalót nem találnak (sajnos). Hozzá kell tenni, hogy ott a „GYED/S” 3 hónap! Igen, jól írtam. NEM 3 év. Utána lehet húzni dolgozni.Persze , hogy az összes gyerek tápszeres. „American dream”. Ehhez persze tracynek semmi köze. Ez ott nem trend, hanem kényszer.
    Admin abszolut korrekt kritikát írt. Nem „lehúzta” a könyvet. Feltétel NÉLKÜL elfogadni valamit…. hát, az már a Hit 🙂

  • Betti

    2008. június 15. vasárnap

    17 hetes terhes vagyok, ikreink lesznek. Nagyon boldogok vagyunk, a férjemmel már nagyon várjuk, hogy a babák megszülessenek. Mivel első gyerekek, sokszor gondolunk arra, hogyan leszünk képesek ellátni és nevelni őket a lehető legjobban.

    Hallottam a „suttogóról”, megrendeltem a 2 kötetet, és izgatottan várom, hogy elolvashassam azokat. Remélem sok hasznos tanácsot kapok gyermekeink neveléséhez.

  • Agglegény

    2008. június 12. csütörtök

    Jó találmány a gumióvszer.

  • ydnub

    2008. május 07. szerda

    Szerintem mindenkinek saját magának kell kiválasztania a könyvből, mi az, ami neki és a kisbabájának hasznos. Nem találkoztam még 100 %-os jó recepttel, de ez a könyv számunkra nagyon sok hasznos tanáccsal szolgált és nagyon tetszett a szemléletmódja. Persze az első időkben hasfájás, majd fogzás miatt az altatás a saját kiságyában kudarcba fulladt (hulla fáradtan az embernek nem sok kitatrása volt szabályokhoz tartani magát), napirendjét pedig magától (magának) alalkította ki kislányom, aki most egy éves. Nemrég a felvesz-letesz módszerrel remekül visszaszoktattam az ágyába és azóta átalussza az éjszakát (korábban nappal a babakocsijában, éjjel pedig mellettem aludt). Szerintem egyébként a második kötet tanácsai könnyebben kivitelezhetőek. A szoptatás kontra tápszer témáról pedig az a véleményem, hogy a szoptatás fejezetben adott tanácsai bármelyik szakkönyvben megállnák a helyüket (volt szerencsém párat olvasni..). Természetesen én is azt vallom, hogy a gyermeknek fél éves koráig az anyatej a legjobb táplálék (nemhiába ezt a „trend”-et hirdetik a védőnők, orvosok), de miért kellene lelkiismeretfurdalás gyötörje azt az anyukát, akinek ez valamiért nem jön össze?!
    Egyébként köszi az összefoglalót!

  • Zércziné

    2008. április 12. szombat

    Tracy is csak fél éves kor után ajánlja a hozzátáplálást.A bajom az volt, hogy nem pontosak a kiemelt módszerek.Az, hogy nyolc hónapos kor alatt nem érdemes elkezdeni az elalvásra szoktató módszert???Ezt hol írta Tracy?Négy hónapos kor előtt alvási rituálé+susogás, négy hónapos kor után alvási rituálé+felvesz-letesz módszer.

  • admin

    2008. április 12. szombat

    20 évvel ezelőtt itthon még azt javasolták az anyukáknak, hogy kezdjék el mihamarabb hozzátáplálni a babákat és adjanak nekik teát, ha hamarabb éheznek meg, mint kellene akkor ez volt a szokás, a „trend”. Ezzel szemben most a fél éves korig való kizárólagos szoptatást és az anyatej 1 éves korig való dominanciáját tartják jónak a szakemberek. Most ez a „trend”. Lehet, hogy újabb 20 év múltán megint egészen mást javasolnak majd az anyukáknak, csak mert a tudósok valami újabb dologra jönnek rá.

    Ha figyelmesen végigolvasta a cikket, láthatja, hogy az első kritikát leszámítva számos hasznos módszert mutattunk be a könyvből, amiket mindenkinek javaslok kipróbálni.

  • Zércziné

    2008. április 11. péntek

    Szomorú, hogy ezt a kritikát író hölgy, vagy úriember nem olvasta el rendesen ezt a könyvet, vagy igazából nem érti.Még a pozitívumként kiemelt dolgokat is helytelenül írja le.Mi az, hogy amerikai vagy hazai trend???Szomorú, hogy már a csecsemőknél is trendről beszélünk(ez nem magyar szó, ugye??!!)Kíváncsi lennék, hogy ki írta.Én pedagógus vagyok, és úgy gondolom, hogy nem trendeket kell követnünk.Tracy csak egyszerű, észszerű dolgokat ír le, aminek sikerességéhez türelem kell.Hála Tracynek, az én féléves kisbabám kigyensúlyozott, két és fél hónapos kora óta végigalussza az éjszakát, és mi pedig kipihent, boldog szülők vagyunk!!!!Ráadásul ez az egyetlen könyv, ahol nem írnak szörnyűségeket, riasztó dolgokat. Köszönet a saját magunk, és környezetünkben lévő kismamák részéről!! Ha tehetném, Tracy sírjára az összes gyermek és szülő nevében egy hatalmas csokor virágot helyeznék el tiszteletem, és megbecsülésem jeléül.Zércziné

Comment navigation