A jó szülő-gyermek kapcsolat alappillérei

10 év, sok ezer megválaszolt kérdés, számtalan személyes tanácsadás – volt, amit nem tudtam, de sejtettem, van, amiben nem értünk egyet, de van néhány dolog, amiben biztosan hiszek:

1. A babát nem szabad sírni hagyni

És most nem arról van szó, amikor véletlenül pont akkor kezd el sírni, amikor nem tudod felvenni és te lélekszakadva rohansz, vagy amikor rossz napja van és kézben is sír: direkt, nevelési célzattal ne hagyjuk sírni!

A tudományos magyarázat: a tartósan megemelkedett kortizolszint alacsony stressztűrést eredményez, a baba rosszabbul viseli a változásokat, és az alacsony stressztűrő képesség felnőttkorra is megmarad.

A lélektani magyarázat: ő még kicsi, bízik benned, bízik a világban, hogy ha segítségre van szüksége, segítséget kap. Nem hobbiból sír, nem azért, hogy bosszantson: segítséget vár, mert bízik benned. Ha nem kap, elkopik a bizalom, gyengül a kötődés.

Az, hogy kezdettől hallgatsz rá, nem zárod őt ki érzelmileg hosszú távon is nyitottabbá tesz, jobb kapcsolatot eredményez. Hiszen jó lenne, ha még kamaszkorban is szóbaállna veled, ugye?

2. A szülő feladata, hogy megadja a kereteket

Például itt az altatás kérdése: erőltetni nem lehet az alvást, akármilyen trükköt bevethetsz, ha nem álmos a gyerek, nem tud ellazulni, nem fog tudni elaludni. Azonban a kereteket biztosíthatod neki: nyugodt környezet, segítség az ellazuláshoz (dédelgetés, kendőzés, cici, cumi, mózeskosár, pólya, alvós állatka, fehér zaj – melyik baba mit szeret), lefekvés előtti rutin.

Ugyanígy nem tudod elkezdeni helyette a járást, nem szerencsés felállítani és vezetgetni, amikor még magától nem érett meg rá, de a kereteket biztosíthatod: megfelelő hely, ahol felkapaszkodhat, biztonságos közeg, ahol mozoghat, gyakorolhat, inpiráló környezet, ami miatt érdemes nekiindulni.

És ez mindenben így van: jól viselkedni sem tudsz a gyereked helyett a élet különféle helyzeteiben (pedig néha praktikus lenne :)) de, ha megteremted az életében a kiszámítható kereteket, egyértelmű határokat, kiszámíthatóságot, akkor kevesebb gondja lesz azzal mikor hogyan kéne viselkednie, mert bízni fog a saját képességeiben és a hátterében.

A matekleckét sem tanulhatod meg majd helyette, de a tanulás feltételeit te biztosítod és te adod a mintát szorgalomból, kitartásból, abból, hogyan érdemes egy nehezebb feladattal megküzdeni.

3. Minden gyerek jó

Ha néha úgy is érzed, direkt csinálja és “jaj, mi lesz így ebből a gyerekből”, akkor vegyél egy mély levegőt és vedd észre, hogy ő valójában jó! A viselkedése talán nem jó. Talán fél, túlpörgött, túlingerelt, nem tud mit kezdeni az érzelmeivel, nem tudja mit vársz tőle, nem tud mit kezdeni egy-egy számára nehéz helyzettel. De ha jól érzi magát a világban, jól viselkedik. Sokszor nem is a gyereken kell változtatni, inkább a környezetén ahhoz, hogy a gyermek jól legyen.

4. Az empátia kötelező! (pláne, ha a saját gyermekedről van szó)

Hihetetlen, mennyire nem tudjuk magunkat beleélni a másik helyzetébe! Tudom, manapság mindenkinek megvan a maga baja, de az anyaság pont az a helyzet, ahol az ember átmenetileg lemond a saját önző érdekeiről és egy másik kis lényét helyezi előtérbe.

Empátia a gyermekkel szemben: átérezni, belelátni, milyen is kicsinek és magatehetetlennek lenni, 9 hónap moraj és tompa fény után kijönni a világító, villogó, üvöltően zajos világba. Megküzdeni minden falatért, mert még nagyon nehezen megy az evés.

Átélni a 2 éves világfájdalmát, aki minden egyes érzelméről úgy hiszi még: örökké tart. Azért ordít teli tüdőből, ha csalódik, mert elönti az érzelem és már nem is a csokit akarja a pultnál, hanem attól fél, soha nem fog elmúlni ez a rossz érzés belőle.

Empátia egymás irányába is: néha elszomorodom, hogyan beszélnek egymással az anyukák. Hogy képtelenek beleélni magukat a másik helyzetébe. Hogy esetleg, ami neki rutin, ami könnyen megy, az a másiknak teher és nem tudja megoldani.
Hogy a másiknak lehetnek olyan kényszerek az életében, ami miatt hamar visszatérni kényszerül és ezért fontos, hogy mihamarabb kiszámíthatóan aludjon a babája. És ez neki sem feltétlenül könnyű.

De akármennyire is nem értünk egyet, a cél mindannyiunknál ugyanaz: a legjobbat szeretnénk a babánknak. És el kell fogadni, hogy ehhez a legjobbhoz többféle út vezethet.

5. Ha anya jól van, a baba is jól van

Ehhez szerintem nem kell hosszú kommentárt fűzni. A 9 hónap testi szimbiózis nem ér véget a szüléssel: lelki szimbiózissal folytatódik. Különleges időszak ez és csak sokkal-sokkal később kezdünk el lassan egyre távolabb kerüni egymástól. Ezt megint csak nem lehet erőltetni és nem is szabad: a kicsik anyásak, az anyukák pedig babásak. És ez így van jól 🙂

Hogyan nevelj kiabálás nélkül? Ötletek a türelmesebb neveléshez és az érzelmeid kezeléséhez Töltsd le itt >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

10 Comments

  • Ildi

    Reply Reply 2017. április 02. vasárnap

    Kedves Ági! Hogyan legyek jó anya úgyhogy a családom (párom családja, mert velük élünk együtt) csak kritizál, hogy mennyi mindent nem csinálok jól? Második éve ez megy, nem tudom meddig bírom még!Tényleg csak nekem vannak hibáim? Két egészséges gyermekem van, most várom a harmadikat. De ez engem felemészt. Mindenki jobban tud mindent, mint én… Félek, hogy ezért még a páromat is elveszítem. Ne haragudj(on), nem igazán tudom, hogy kihez fordulhatnék.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. április 05. szerda

      Nyilván nem csak neked vannak hibáid 🙂 Sajnos ez gyakori probléma, mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, ők jobban tudják, mint az anya. Ez nem arról szól, hogy veled lenne gond, hanem arról, hogy ők akarnak hozzáértőnek látszani. A legjobb megoldás az, ha megbeszélitek a dolgot a pároddal és a szüleivel is, a második legjobb meg, ha a szép szó nem használ: okosan bólogatni, aztán úgy csinálni, ahogy te gondolod 😉

      • Ildi

        Reply Reply 2017. április 05. szerda

        Köszönöm szépen! Jobb kedvet csináltál Nekem! Köszönöm szépen mégegyszer!

  • Vivi

    Reply Reply 2017. január 28. szombat

    Kedves Ági!

    Kisfiam,Olivér 2016.06.27-én született. 6 hónapos kismama voltam, mikor elveszítettük édesapámat, akit nagyon szerettem. Terhességem minden komplikációtól mentes volt, nagyon jól éreztem magam, végig dolgoztam. Családi vállalkozásban dolgozunk, apu halála után elég sok gond szakadt a nyakunkba. Tulajdonképpen én tartottam a lelket mindenkiben. Nagyon erős voltam….látszólag, de rengeteget sírtam.
    Az egészhez hozzátartozik az is, hogy az esküvőnket le kellett mondanunk, apu betegsége miatt. Aztán apu gyorsabban épült fel, mint várható volt, így fél évvel később megtartottuk a lagzit. Apu a műtétet követően még 13 hónapig élt, ez az időszak arról szólt, hogy gyógymódokat kerestünk, vittük Őt szakemberekhez. Aztán világossá vált számomra, hogy kismama vagyok, nagyon boldogok voltunk(egy ideig), majd rohamos romlás következett be édesapám állapotában. 10 hónapja pedig sajnos elveszítettük Őt. Én voltam mellette az utolsó órákban.
    Olivért nagyon vártuk, hogy “gyógyírként” szolgáljon mérhetetlen fájdalmunkra. Kisfiam rendkívül jó kisbaba, 2 hetes kora óta átalussza az éjszakát, csak akkor sír,ha éhes.Injekcióknál sem sír.
    4 hónapos volt, mikor még nem tartotta megfelelően a kis fejecskéjét, ezért befektettek minket a Szegedi Klinikára, ahol napi 2 alkalommal jártunk Dévény-tornára. Ettől nagyon ügyes lett, azóta is hordom heti 1 alkalommal. A kivizsgáláson nem találtak semmi problémát. Szemészetre is küldtek, mert a jobb szeme picit behúz, de ott is azt mondták, hogy minden az életkorának megfelelő.
    Tegnap azt mondta a Dévény-tornás hölgy, hogy számára nagyon aggasztó, hogy Olivér nem sír, és nem mosolyog. Édesanyám elmondása alapján én sem sírtam, bár nagyon mosolygós baba voltam. Kisfiam fordul hátról hasra és hasról hátra is, nagyon figyel mindenre, nagyon ügyesen megfogja a játékokat.Még fogai nincsenek, bár nagyon nyálazik, ügyesen gügyög.
    Szeretném a véleményedet kérni, hogy nem lehet kihatással Olivérre az édesapámmal történtek?Nem lehet, hogy azért nem mosolyog?

    Köszönöm válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 30. hétfő

      A mosolygás a kicsiknél a kapcsolatteremtés eszköze elsősorban és utánzás, tehát nem feltétlenül csak az érzelmeik befolyásolják csak, hogy mosolyognak-e. A kérdés az, hogy egyáltalán nem mosolyog, tehát soha nem csinálja, mert az valóban probléma jele lehet, vagy amikor rámosolyogsz, akkor visszamosolyog, csak pl. idegenekkel tartózkodóbb, mert ezesetben nincs semmi gond, egyszerűen csak alapból kicsit bizalmatlanabb típus.

  • Anita

    Reply Reply 2017. január 27. péntek

    Kedves Ági,

    A segítségedet vagy tanácsodat szeretném kérni!

    Kisfiam 3,5 éves és fura dolgai vannak! Folyamatosan hajaz immáron 1,5 éve és kezd idegesítő lenni! Mindenből hajat csinál legyen az egy takaró vagy bármi más…a gyurmából is hajat csinál akár magának is de a műanyag figuráknak is! A lego duplóból is fésűt és hajszárítót épít! A másik…szeptember óta ovis 2 csoport van 1 épületben amit egy tolóajtó választ el,na itthon van egy nagy traktorunk amit betesz az ágy és a szekrény közé és az a micimackó csoport ajtaja…..és 2 órán keresztül tologatja előre és hátra! Mással viszont nem játszik,se egy autó se semmi! Leülünk társasozni mert kéri és 5 perc múlva otthagy vagy elkezd másra figyelni,és ugyanez az olvasással! Az oviba maximálisan meg vannak vele elégedve mert szót fogad (ott) és nagyon tisztelettudó és állítólag semmi gond vele és ott odafigyel a mesékre és a mondókákra is nem szaladgál el mint itthon!De ott is alig várja hogy uzsi után kitolhassa a kocsit a dajka nénivel! Ebben szeretném a tanácsodat kérni hogy ez normális ebben a korban hogy ilyen “felnőttes” játékokkal játszik? Mondjuk őt mindig szórakoztatni kellett egész pici korától de már az én türelmem is véges! Azt bírna egész nap ha bújócskáznánk meg gyömöszölnénk de én ebbe most belefáradtam,meg a dackorszak kellos kozepe van 🙁 Attól félek hogy ez a hajazás nehogy amiatt legyen hogy ő nem fiúnak érzi magát! 🙁
    Amúgy mindent nagyon korán csinált 9 hósan már ment és 21 hónaposan mondatokban beszélt! A mozgásfejlődésben semmi sem maradt ki!
    Bocsánat hogy hosszúra sikeredett!

    Üdvözlettel,

    Anita

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. január 28. szombat

      Valószínűleg számára ezek a játékok jelentik a biztonságot, ezért ragaszkodik hozzájuk (más gyerek a rongyiját vagy a mackóját viszi folyton magával, őt az autózás és a hajazás nyugtatja meg). Ez teljesen normális, kinövi majd. A hajazás sok minden miatt lehet, vannak gyerekek, akiket ilyesmi érdekel, nem kell belemagyarázni semmit. Lehetséges, hogy pont az átlagosnál gyorsabb fejlődés miatt játszik ilyen szokatlan módon.

  • Zsófi

    Reply Reply 2017. január 25. szerda

    Kedves Ági!
    Még novemberben kérdeztem az együttalvásnál. Előttem, utánam kaptak választ. Én nem.:( Ránéznél, légy szíves? Köszönöm szépen!

Leave A Response

* Denotes Required Field