A Jó, a Rossz és a Fegyelmezés

Amilyen jó élmény nézni, ahogyan a tegnap még magatehetetlen újszülöttből néhány hónap alatt önállóan mozgó, gondolkodó, játszó, kommunikáló kis emberpalánta lesz, olyan sok nehézséggel találkozhat szembe az újdonsült szülő. A baba ugyanis még ugyan baba, de nagyjából 9-10 hónapos kortól kezdve egyre több bajba keveredik, egyre több galibát csinál. Hol ő maga kerül veszélybe, hol a lakást rongálja meg, állandóan pakol, minden levesz, felmászik, leránt, és ezzel bizony nagy próbatételnek teszi ki a szülők idegeit is.

baba akarat, önállóságAz első szülői reakció a nevetés: “Nézd milyen aranyos, kipakolta a fiókot!” Aztán újra meg újra kipakolja, állandóan veszélyes dolgokat művel, folyton plusz munkát termel az anyukának, aki bizony idővel már nem örül, inkább kezd ingerültté és dühössé válni. Ilyenkor merül fel először, hogy talán ideje lenne fegyelmezni is.

A gond ilyenkor az, hogy a fegyelmezés fogalma mindenki számára mást jelent. Leginkább azt, amit mi magunk gyermekként megtanultunk. Pedig a fegyelmezés nem egyenlő a büntetéssel, sokkal inkább hasonlít a tanításra, mégpedig a folyamatában való tanításra.

1. lépés (10 hónapos kor után) Meg kell tanítanunk a kicsinek, mit jelent a jó és a rossz. Gyakorlatilag határokat kell mutatni neki, mi az, amit nem szabad, mi az, ami veszélyes és ezt újra és újra egyre több helyzetnél kell elmondani, megmutatni neki.

2. lépés Amikor már az élet sok területén érti és tudja, mi a jó és a rossz, következhet az önfegyelem megtanítása. Ez hosszú folyamat, lépésenként sajátítja el a kicsi és nagy szerepet játszik benne a mi példamutatásunk is. Ha te is kiabálsz, káromkodsz vagy csapkodsz, ha felbosszantanak naponta akár többször is, akkor nem várhatod el a babától, hogy ő ne agresszíven reagálja le az érdekellentéteket.

A fenti kettőt gyakorlatilag párhuzamosan kell végezni, folyamatosan állítva fel a szabályokat és határokat, és példát mutatva indulatkezelésből.

3. lépés 2 éves kortól kezdve egyre fontosabbá válik, hogy a kicsi megértse és elfogadja mások érzéseit és önző, akaratos “babából” mások szempontjait is figyelembe vevő kisgyermek váljék. Rengeteg olyan helyzet van, amikor erre a képességére van szükség, ezért ezt szépen lassan, érzelmi manipulációk és felesleges játszmák nélkül kell fejlesztgetni.

Például, amikor nagyon fáradt vagy és ezért nem tudsz azonnal ugrani, amikor ő kér valamit, akkor ahelyett, hogy színészi játékkal próbálod meggyőzni, majd ha ő hisztizni kezd, végül beadod a derekadat, megkérheted, hogy várjon még 2 percet, amíg kifújod magad és utána odaadod neki a kért tárgyat. Utána persze add oda neki. Ha már képes egy kicsit várni, akkor lassan kezdd el tágítani az időhatárokat.

Kell-e nevelni a gyereket? Manapság mind a két véglet pártján sokan állnak: a szigorú nevelés, az állandó fegyelmezés hívei épp olyan határozottan képviselik álláspontjukat, mint azok, akik úgy gondolják, magától is felnő a gyerek. A valóság az, hogy a fegyelmezés nem a szülők kényelmi szempontját szolgálja, nem afféle úri passzió, sokkal inkább ez segít beilleszkedni a kicsinek a társadalomba.

Ha túlságosan szigorúan nevelik a gyereket, akkor a szülői vagy iskolai felügyelet alól kikerülve később nem találja majd a helyét, mert nem mondják meg neki, mit csináljon, ha viszont túl engedékenyek a szülők, akkor a kicsi nem lesz fegyelmezett az iskolában és később az életben sem, és nehezen fog alkalmazkodni új helyzetekben, bizonytalannak érzi majd magát az életben, sok dolgoz félbehagy majd.

Fontos, hogy a fegyelmezési stílusnak a gyerek személyiségéhez is igazodni kell, és ez bizony nagy kihívás a szülők számára, mert a testvérek között is jelentős eltérések lehetnek. Vannak alapból alkalmazkodóbb, szabályokat könnyebben elfogadóbb, fegyelmezettebb gyerekek és vannak igazi belevaló, huncut, folyton kalandot kereső csemeték is, akik nehezen fogadják el a korlátokat. Ezek a különbségek már csecsemőkorban is jól láthatóak és számos kutatás szerint a szülőktől öröklött adottságoktól függnek: ha a szülők nyugodt, alapos, türelmes emberek, akkor a gyerekek is rájuk hasonlítanak, ha azonban a szülők is szeretik a kihívásokat, szívesen mondanak ellent, akkor a gyerekek is ilyenek lesznek.

Óvatosan a korlátokkal! A baba első önállósági törekvéseinek idején, 10 hónapos kor környékén, inkább arra törekedjünk, hogy a kicsi mindent nyugodtan és biztonsággal fedezzen fel a lakásban és pakoljuk el a veszélyes dolgokat (vagy, amit nem szeretnénk a kezében látni). Ahogyan azonban egyre nő, fokozatosan tanítsuk meg neki, mi az, amihez nem nyúlhat, amit nem piszkálhat, ugyanakkor legyenek olyan dolgok is, amikhez nyúlhat, amit szabad neki kipróbálni, és vonjuk be korának megfelelően a különféle házimunkákba is, ezáltal segítünk neki abban, hogy próbálkozzon, sikereket érjen el és tanuljon a saját hibáiból is.

Ha a gyermeked hisztizik és nem érted miért, ha mindenki osztogatja a tanácsokat és ettől folyton elbizonytalanodsz, ha nem érted, miért akaszt ki néha teljesen a gyermeked és miért mondasz olyasmit neki, amit később magad is megbánsz…Tudok segíteni neked. Katt ide a megoldásért >>

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

64 Comments

  • Andi

    2011. június 06. hétfő

    Kedves Ági,
    Korábban amíg a lányom picike volt kaptam tőled pár hasznos tippet. most már viszont szinte nagylány, és újabb komoly problémával kerültem szembe, és már komolyan aggódok.

    Panni 2 évesen bölcsibe került (most 2,5 éves múlt, 31 hónapos). A beszoktatás simán ment, az első pár hónap is tök jó volt. mindig szívesen ment, sosem sírt, jókedvű volt, jól érezte magát (sokat evett, aludt, játszott).

    Kb 2 hónapja kezdődött a rémálom, ami egyenlőre nem akar javulni.

    Én gondolom, hogy valami sorozatosan történhetett (egyet konkrétan tudok, hogy az egyik kisfiú többször húzta a haját), bár a gondozók szerint semmi extra kirívó eset nem történt.
    De elkezdett reggelente sírni. Nem is otthon, még örömmel indultunk reggelente. Sőt még a bölcsiben sem volt gond. De amikor bement a szobába, 2 lépés után sírva kihátrált. Gondolom akkor jutott mindig eszébe valami.
    És aztán egyre többször (most már szinte minden nap naponta többször) elkezdte bántani a többieket. Legtöbbször harap (ritkábban mar vagy csipked).

    Itthon soha nem látott még hasonlót sem,. a tvt is nagyrészt kerüljük. Vannak itthon háziállatok is (kutya, nyúl), sosem bántotta őket, a 2 bátyját sem (bár ők már nagyok).

    Az agressziója odáig fajult, hogy már nem egyszer annyira megharapott más gyerekeket, hogy vérzett az ujjuk, fülük, karikák voltak az arcukon.
    Ha valami eszébe jut, és el akarja venni a másiktól, és nem kapja meg akkor azonnal támad. Persze utána még ő van megsértődve (hangosan üvöltve sír) , és nem is lehet elterelni azzal, hogy pl kap egy ugyanolyan játékot.

    Állandóan elmondjuk neki, hogy ezt nem szabad, ez fáj a többieknek. Mindig megígéri, hogy többet nem csinál ilyet. Aztán ha szerencsénk van akkor van egy nap szünet, és kezdődik megint elölről, szinte sokkal durvábban.

    Nagyon kellemetlen is, hogy ilyen komoly fájdalmat okoz a többi gyereknek.
    És egyszerűen már nem tudom mit kezdjek vele.
    Ősszel megy oviba, de már előre rettegek, hogy ott is mi lesz.

    Szerinted mit csináljak?

    Volt aki azt tanácsolta, hogy harapjuk vissza. ezt nem tartom jó ötletnek, főleg hogy itthon nincs gond (persze vannak hisztik, de viszonylagosan jól kezelhetők, de nincs harapás), azaz nem is tudnám tettenérni.

    Volt aki azt mondta, hogy büntit kapjon: pl külön sarokba leültetni.

    A bölcsis gondozónők mindig mondták ha ilyen eset volt, és mindig beszélgettünk is erről. de ő csak nevetgélt, mintha nem értené hogy ez nagyon rossz dolog. Lehet hogy már nem is igazán emlékezett a nappal történtekre???

    Valamit tennem kell, mert lassan eljutunk oda, hogy a lánykát is és minket szülőket is elkülönítenek, mint nem kedvelt család…

    Várom válaszod,
    Andi (3 gyerekes anyuka)

    • Vida Agi

      2011. június 11. szombat

      Az agressziót mindig az váltja ki, ha egy helyzetben nem tudunk mit tenni, tehetetlennek érezzük magunkat. A kislányod azért lett agresszív, mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, nem érzi jól benne magát, és ezt így vezeti le. Ezt még nem lehet nála értelmi szinten megoldani, hiába magyarázzátok el neki. Mivel most nyári szünet jön és utána új közösségbe kerül, ez megoldhatja a dolgot, ugyanis az új helyet nem fogja azonosítani a gyerek a régivel, a régi helyen volt egy kellemetlen élménye, amitől frusztrált lett, az új hely tiszta lappal indul nála, ezért emiatt nem kell aggódnod, ráadásul közben szünet is lesz, és ez segít neki elfelejteni azt a korábbi kellemetlen élményt.

  • Niki

    2011. április 18. hétfő

    Kedves Ági!
    Kisfiam három év lesz nyáron. Ami az én problémám, hogy verekszik. Már fordult elő ilyen, de akkor tanácsodra észrevettem, hogy ha fél akkor teszi ezt. Ezt sikerült legyőzni. De most megint itt tartunk. A hisztikkel még elbírok, azt valahogy tudom kezelni, de a verekedést…. Télen nem igazán volt gyerektársaságban, ennek tulajdonítottam az egészet. Most meg bántja a gyerekeket, fellöki őket, odacsap. Az unokatestvérével elég szépen eljátszik, de akiket nem gyakran lát, azoknak jaj! Állandóan magyarázok neki, hogyan kell csinálni, szépen bocsánatot is tud kérni, de mi haszna ha legközelebb ugyanazt teszi. Azt is elmondja, hogy szépen kell a játékokat elkérni, szépen el is kéri, de ha már nem adják oda… Már arra is gondoltam, hogy inkább nagyokkal van körülvéve és emiatt. (Lefigyeltem ők is milyen “szépen” játszanak. A multkor minden ok nélkül megsimogatott egy babát, aztán fellökte.
    Amúgy nagyon okos, beszédes, szobatiszta, a koránál fejlettebb gyerek-azt mondják. De akkor miért verekszik? Már lassan ott tartok, hogy nem merem gyerekek közé vinni. Ami még megrémít, hogy néha ha beszélgetünk azt mondja(nem mindig) azért csinálta, hogy hadd fájjon. Már van, hogy én is rácsapok a kezére, hogy érezze milyen rossz, de ezt magam sem tartom jó ötletnek.
    Kérlek adj tanácsot! Én már mindent kipróbáltam!

    • Vida Agi

      2011. április 24. vasárnap

      Azt semmiképp sem javaslom, hogy rácsapj a kezére, ezzel sajnos rossz példát mutatsz neki.
      A verekedés oka most egyértelműen az nála, hogy keveset volt gyerekek között, ezért nem tudja, hogyan kell gyerektársaságban viselkedni. A gyerekek viselkedése kiszámíthatatlan a számára, ezért frusztrált lesz és ezt vezeti le ilyen módon. Menjetek minél többet gyerekek közé és megtanulja majd, mit kell tennie.

  • Judit

    2011. március 15. kedd

    Kedves Ági,
    A tanácsodat szeretném kérni, mert a párommal már nem tudjuk mitévők legyünk.
    A kisfiam most két éves és kilenc hónapos, még itthon vagyok vele gyesen. A tavalyi nyarunk úgy telt, hogy szinte minden alkalommal csipkedte és lökdöste a gyerekeket a játszótéren, utcán, gyermekfoglalkozásokon, látszólag minden ok nélkül. Minden alkalommal finoman elvettem a kezét ha csipkedett, vagy odébb vittem ha fellökött valakit és elmagyaráztam, hogy „így nem viselkedünk, nem csipkedünk, nem bántjuk a gyerekeket.”Ennek ellenére ez tartott egész tavaly nyáron, de türelmes voltam. Ősztől elkezdtünk járni gyermekfoglalkozásokra, ahol néhány alkalom után már egész jó békességben elvoltunk a csoportban, úgy gondoltam túljutottunk ezen az időszakon. Télen aztán sajnos egy hosszas betegség miatt egyáltalán nem voltunk gyermekközösségben.
    A jó idő beálltával ismét többet vagyunk az utcán, játszótéren gyerekek között. És most ismét, ha észre vesz egy kisgyereket nekifut és fellöki. Minden ok nélkül. (Megkérdeztem miért tette: Mert nem tetszett a kislány. -volt a válasz.) (A kislány tőle távol állt, egyáltalán nem kerültek előtte kapcsolatba.) Ez többször is előfordult azóta, hogy minden ok nélkül nekiront –nála kisebb vagy vele egyidős- gyerekeknek. Azóta is ezerszer hallja tőlem finoman hogy „senkit nem bántunk, így nem viselkedünk.”. Újabban, már azt találtam ki, hogy ha ilyet csinál „haza kell mennünk.” Akkor persze hisztizik, hazamegyünk bárhol vagyunk, de a következő alkalommal ismét nekimegy a gyerekeknek.
    Azt szeretném tőled kérdezni, hogy ilyen helyzetekben véleményed szerint mi a helyes eljárás? Mivel próbálkozzak? Meddig lehet türelmesen elmondogatva hagyni, hogy talán majd egyszer leszokik róla, mennyire hatásos a hazavitel a helyszínről, esetleg a játékok megvonása büntetésként? Úgy gondoljuk, hogy elég „nagy” és értelmes már ahhoz hogy megértse mit szabad és mit nem.
    Válaszodat előre is köszönöm.
    Judit

    • Vida Agi

      2011. március 21. hétfő

      A büntetés mint olyan ebben a korban teljesen hatástalan, különösen ilyen helyzetekben, mert így az ő agressziójára (aminek az oka pl. a másik gyerektől, a gyerektársaságtól úgy általában való félelem lehet) szintén agresszió a válasz (büntetés), ebből pont az ellenkezőjét tanulja meg, mint amit el szeretnél érni. Ráadásul itt a te válaszod a viselkedésére az, hogy kiveszed a szituációból (hazaviszed), tehát esélye sincs megtanulni, mit kéne tenni fellökés helyett. Sokkal jobb ilyenkor, ha együtt odamentek a másik gyerekhez, bocsánatot kell kérnie tőle, megsimizni és röviden, egyszerű szavakkal elmondani, mennyire fáj ez a másiknak.
      Menjetek minél többet társaságba, pont azért, hogy megszokja a többi gyereket és megtanulja, hogyan kell viselkedni gyerekek között. Ezt büntetéssel, magyarázattal soha nem fogja megtanulni, csak akkor, ha sokat van gyerektársaságban és a saját bőrén tapasztalja meg.

    • Vitányi Tímea

      2011. április 18. hétfő

      Kedves Ági!

      Az én problémám is hasonló, kisfiam 2,5éves, bölcsis.Okos, értelmes, de az utóbbi időben mintha “kicserélték” volna.
      Egymást követő nap mind a két legjobb barátját megharapta, nem kicsit. Nem fogad szót a gondozónéniknek, dobálja a játékokat stb. Itthon semilyen változás nem történt, eddig nem volt vele ilyen gond. Normális, hogy hirtelen így megváltozott? Hogy reagáljak rá, mivel büntessem? Büntessem?
      Várom válaszod!
      Üdv: Timi

      • Vida Agi

        2011. április 24. vasárnap

        Ne büntesd. Inkább próbáld meg kideríteni, mi miatt szorong, mi okozza benne a feszültséget? Valószínűleg a bölcsiben történhetett valami, ami megzavarta.

  • Katamama

    2011. március 07. hétfő

    Kedves Ági, egyáltalán nem fontos a kérdésem, csak érdekelne, hogy pszichológusként van-e ötleted az alábbira (vagy ez kevés infó).
    Lányom most 20 hónapos, egészen kicsi kora óta a nyakába, illetve a csuklójára tesz dolgokat. Szinte minden nap talál egy hajgumit, amit a kezére tesz (nem szorosan), és ha talál egy madzagot, akkor azt a nyakára. Még alig mászott, amikor kivette az apja zokniját a szekrényből és azt kanyarította a nyaka köré és tiltakozott ha elvettem. Azt hiszem, nem “disziteni” akarja magát, csak valamiért jó érzés. Vajon miért? (egyébként a terhességem, szülésem teljesen normális volt, kicsit későn fordult meg, de még bőven időben és végülis fájásgyengeség miatt vákummal fejezték be…). Kösz a tippet

    • Vida Agi

      2011. március 18. péntek

      Hát ezt ennyiből nem lehet megmondani. Esetleg az lehet, hogy valóban díszíteni akarja magát, lányoknál ez korán kezdődhet, de fiúknál is előfordulnak olyan dolgok, amiket kilesnek a környezetükből, valami miatt megtetszik nekik és ezért sokszor gyakorolják.

  • Gyöngyi

    2011. február 24. csütörtök

    Kedves Ági!
    Először csak egy kis történetet mesélnék el.A kisfiam 15 hónapos és imádja a fiókokat kipakolni.Egy igen fáradt és stresszes napomon is ezt tette, én meg olyat amire mindig azt mondtam,hogy én nem fogok tenni.Rácsaptam a kezére.Nem is nagyot,épp csak egy kicsit.Na,de nem csak Ő tanult ebből hanem én is.Ugyanis amikor elkezdtem visszarámolni a fiókba odajött és rácsapott a kezemre.:)Hát egy pillanat alatt vidám lettem,és persze elgondolkodtatott a dolog.Az én kis drágám milyen szépen összekötötte a dolgokat.

    A következő viszont egy kérdés lenne.
    Ahogy már írtam 15 hónapos.12-13 hósan már mondogatta,hogy baba,papa,mama apa,add ide.Viszont most már 1 hónapja semmit,csak öö-zik.Biztos,hogy sok mindent tud és ért,mert ha mondjuk neki,hogy mit csináljon azt szépen meg is csinálja.Kiviszi a pelust a kukába,a koszos ruhát bedobja a szennyesbe,hozza a kért játékokat.De valamiért most már egyáltalán nem beszél.Ennek mi lehet az oka?Mit csináljunk,hogy újból beszélni kezdjen?

    Válaszát előre is köszönöm
    Gyöngyi

    • Vida Agi

      2011. március 06. vasárnap

      Igen, ez gyakori, hogy te odacsapsz és ezt ő is megtanulja, ezért nem túl hatékonyak az ilyen módszerek.

      Valószínűleg most más fontos neki, ezért nem használja a korábbi szavakat. Beszélgessetek sokat vele, énekeljetek, mondókázzatok, mondjatok neki mesét, nézegessetek mesekönyvet, mutogassatok a képekre, mondjátok el mi van rajta, és kérjétek meg, hogy ő is mutassa meg, utánozzatok állathangokat, ezt szeretik utánozni és megtanulni a kicsik, ez is fejleszti az utánzóképességet.

  • Emese

    2011. február 16. szerda

    Kedves Agi!
    En etettessel kapcsolatos kerdest fogok kerdezni. Kisbabam 6 honapos s 1 hetes, mar egy honapja eszik gyumolcspureket es zoldsegpureket, de egy hete el utasitsa az anyatejet. Ejszaka nagy almossagba vagy ehsegebe kiszopizik 150ml-et (uvegbol szopizik szuletese ota, nem fogadta el a cicimet), nappal, ha belekeverem valamibe, de ugy magara nem kel neki.Mi a teendo ebbe az esetbe? Tudom, hogy szuksege van folyadekra, elegendo lenne neki a tea, avagy at kel terni Milupara? koszonom.

    • Vida Agi

      2011. február 25. péntek

      6 hónaposan mindenképpen szüksége van még naponta anyatejre vagy ennek hiányában tápszerre. Ha belekevered valamibe és úgy elfogadja, akkor add úgy neki, ha nem fogadja el, akkor térjetek át tápszerre.

      • Emese

        2011. február 25. péntek

        koszonom valaszod!

  • mmadacsi

    2011. február 16. szerda

    Kedves Ági!
    A következőkben szeretnék tanácsot kérni: Kisfiam 1 éves lesz a héten, egy hónaja elkezdett egyedül járni, mára tökéletesen megy, de ezzel egyidejüleg igen furcsa szokásokat vett fel. Kb 2 hete elkezdett pörögni és egyszerűen nem tudjuk leállítani, valamint kb 3 hete aktívan tép a hajunkat (néha az arcunkat is). Próbálom ezek a tettek után leszidni, valamint kicsit egyedül hagyni, hogy érezze a súlyát, de egyenlőre nem vezetett eredményre:( Az a baj, hogy sajnos sokaszor közösségben gyerekekkel is ezt teszi és nyilván féltem más gyerekét is az enyémtől emiatt. Kb. 10 hónapos kora óta egyébként nem nagyon szereti ha sok ember veszi körül és idegen környezetben is láthatóan szorong. Félek, hogy így túl anyás lesz és 2 évesen szeretnénk bölcsibe adni,de félek, hogy hogyan fogom tudni leszoktatni az ilyen fura viselkedésekről.
    Válaszod előre is köszönöm!
    Melinda

    • Vida Agi

      2011. február 18. péntek

      Ez tulajdonképpen mind normális és átmeneti jelenség. A haj és arcpiszkálás a testtudat kialakulásának a része, ezt hamar kinövi majd, főként ha csak annyit teszel ilyenkor, hogy azt mondod “Nem” és leteszed, otthagyod egy kicsit, ez néhány hét alatt eredményt hoz.
      2 éves koráig még rengeteget fog változni, emiatt korai aggódni, most a járástanulás és az önállósodás szakaszában van, ezek a dolgok pár hónap alatt lecsengenek és jön helyette más. Nehogy azt hidd, hogy a bölcsődében a többi gyereknek nincsenek ugyanilyen furcsa szokásai…

      • mmadacsi

        2011. február 18. péntek

        Kedves Ági!
        Köszönöm válaszod!

  • cs.zsuzsa

    2011. február 14. hétfő

    Kedves Ági!

    Szeretnék ismét tanácsot kérni.
    Kisfiam 13hónapos,idegenekkel nagyon barátságos,mindenkihez odamegy nézi,mosolyog,beszél hozzájuk,ez nemis baj,örülök hogy ilyen.
    kb.10hónapos lehetett amikor nem birtam ellenállni,és rácsaptam a kezére,és mondtam DÁ_DÁ.állandoan a számitogépet kikapcsolta,itt kezdödött a probléma,ha annak lehet nevezni.Azota nagyon sokszor mondja DÁ_DÁ,ott áll a tiltott dolognál,nem nyul hozzá,van amikor igen,szerintem nézi a reakciomat,ha már egymás után 3szor hozzányul amihez nem szabad,beviszem a szobájába,és az ajtórácsot rácsukom,ott áll ilyenkor a rácsnál és sir.van amikor abbahagyja,és leveszi a zokniját és az ujjai közül szedi ki a szöszt,vagy épp egy játékot odavisz,és elkezd játszani.többnyire sir.várjam meg még kisirja magát?addig ne engedjem ki?nem tudom jó ez igy?A másik ha hazajön az apja,rögtön letámadja,és üti az arcát és egyfolytába mondja DÁ_DÁ.ezt miért csinálja?engem ritkán üt.nem tudom,hogy mit rontottunk el.mit csináljunk?apja már kivan,hogy állandoan veri.pedig sokat játszik,foglalkozik vele.
    köszönöm válaszod.

    • Vida Agi

      2011. február 20. vasárnap

      A problémát az okozza, hogy a kicsi megértette, amit tanítottál neki, csakhogy a büntetést, a szobába zárást ő még nem érti. Az normális, ha nézi a reakciódat: arra kíváncsi tényleg nem szabad-e neki, keresi a határokat, ezeket neked kell megmutatnod neki. A bezárás tehát teljesen felesleges, hiszen szemmel láthatólag megérti a “dádá” jelentését.Csakhogy ezzel azt is tanítottad neki, hogy bizonyos dolgokat agresszióval kell elintézni, ezért csapkodja meg apát is, amikor hazaér. Próbáld meg ezentúl inkább, hogy csak megfogod a kezét, amikor olyat csinál, amit nem szabad, vagy csak mondod neki, hogy “nem szabad” vagy, hogy “dádá”

  • Eniko

    2011. február 14. hétfő

    Koszonom a sok jotanacsot, es hirlevelet, udv ;Eniko

  • Piros Judit

    2011. február 11. péntek

    Kedves Ági!
    KÉrdésem az lenne,hogyan szoktassam le kétéves fiamat a szopizásról?? Megmondom őszintén nem bírom tovább….kb.egyéves kora óta csak az egyik cicimből hajlandó szopni,egyrészt ez fura nekem,nem tudom ez lehet-e “ártalmas”??!!
    Mindig is a szoptatás híve voltam,vagyok mégis mostanra besokalltam tőle…néha naponta 5-6X is szopik még és ezt soknak tartom…nem igazán jó evő,ezért néha azzal vigasztalom magam,hogy szopott,bár szerintem ez már csak a kis lelkét táplálja inkább! Sokszor mondom neki:Már nagy fiú vagy,ne cicizzél…erre Ő cicizik ,majd mikor elég volt kikőpi és közli velem leszokok ciciről!!!Nincs szívem nem adni neki ,mindig eltervezem ez lesz az utcsó,aztán…..tudja mit szeretnék és szerintem Ő is leszokna,de mégsem,,.. mit tegyek,határozottan végleg vonjam meg Tőle????ha mondom,hogy szokjon le,de adok neki,nyilván kérni fogja!??
    Köszönöm segítségét!
    P.Judit

    • Vida Agi

      2011. február 18. péntek

      Több mód is van rá, hogy leszoktasd róla, de néhány napig nagyon nehéz dolgod lesz, bármelyiket is választod:
      1. Megteheted, hogy éjjel csak vizet kap szopi helyett, ebből valószínűleg az elején hiszti és nemalvás lesz, de ha kitartasz, akkor néhány nap alatt megszokja
      2. Azt is megteheted, hogy este hozzádbújva alszik el, de szopit nem kap, ilyenkor viszont előfordulhat, hogy éjjel is ezt akarja majd visszaalváshoz
      3. Azt is lehet, hogy szépen nyugodtan megbeszéled vele még napközben, hogy mostantól nincs cici, és megindoklod valamivel (indoklásra többféle verziót hallottam már, pl. “elvitte a nyuszika a tejet a nagyon kicsi babáknak”, “elfogyott a tejecske” stb.). Ha kéri, akkor megint elmondod ugyanezt a történetet. Az altatásnak azonban ugyanúgy kell adni egy keretet, mint addig, tehát ez nem azt jelenti, hogy akkor most szépen el fog ezentúl aludni magától, mert valamilyen mód kell, ahogy elaltathatja magát, pl. bevezetsz valamilyen alvósállatkát, de sokszor az is segít, ha a te párnáddal aludhat el.
      4. 1-2 napig este Apa fekteti le és ő megy be hozzá éjjel, ez általában gyorsan hatni szokott, Apának ugyanis nincs tejszaga és hozzá másként állnak, mint Anyához, rólad tudják, hogy megengedőbb vagy. Az első alkalom lesz nehéz, azt át kell vészelni, addig te tűnj el és Apa is készüljön rá, hogy nem 2 perc lesz elaltatni a gyereket, de onnantól kezdve rohamos javulást fogtok tapasztalni.

  • Tina

    2011. február 11. péntek

    Kedves ági!

    Kislányom 18 hónapos lesz és pár hete kis “agresszívke”. Babacsoportban (max. 1,5 hónap korkülönbségű csoport) figyeltem fel rá igazán, hogy más gyerekektől ha nem tudja megszerezni amit akar, hangosan visít, azok elkezdenek sírni és megszerzi a kívánt dolgot. Hasonló módon jár el, ha tőle szeretnének vmit elvenni. Elpityerednek körülötte a hangerejétől. Emellett roppantul ki szeretné mutatni, mennyire szereti őket, ölelget és néha felborítja a gyerekeket. Régebben gyakrabban találkoztunk hasonlókorúakkal, majd aug. óta nem jártunk csoportba. Ez lehet az oka?

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      Ezek a dolgok teljesen normálisak: próbálgatja az erejét, és most rájött, hogy ha visít, azzal el tudja érni, amit akar a többi gyereknél. Ez önmagában nem gond, ebben a korban a legtöbb gyerek agresszív a maga módján, a bölcsiben, oviban szépen megtanulják, hogyan kell másként elérni, amit akarnak.

  • Medina

    2011. február 10. csütörtök

    Szia Ági.

    Már nagyon sokszor segítettél amit nagyon köszönök Neked és ismét segítségre szorulunk 🙁
    Pankám most 21 hónapos nagyon okos kislány ismeri ,hogy mit szabad mit nem,figyel rám és megérti mit kérek. Fegyelmezésre jól reagál és mindent rendeltetés szerint használ. Nagy családban élünk rengeteget járunk társaságba és sok baba van körülöttük,korban is hozzá illők. Sokat van vele foglalkozva minden házimunkát együtt csinálunk (mosunk,főzünk,takatítunk,bevásárlunk)A problémánk a következő: Mindentől FÉL…senkihez nem megy oda ahhoz sem akit ismer.Az állatoktól egyenesen retteg pedig nekünk is van cicánk. Születése óta látja őket nap mint nap,Ha közelít a cica retteg ,sír. Mi ilyekor ugye azt mondjuk,hogy NEM BÁNT szeret téged..ebből kifolyólag Ő ezzel a mondással azonosítja a félelmet. Tehát ha valamitől fél rögtön mondja,hogy nem bánt. Sajnos nagyon sokszor hallom ezt tőle:-( emberekre is használja. Soha nem emelt rá kezet senki még gondolatban sem,úgy vártuk Őt mint a messiást.Meg sem ijedt semmitől és még csak rossz élménye sem volt. Társaságban,gyerekek közt is elvan egy darabig míg szaladgálós kukucssolost játszanak aztán ráun és elkezd mást játszani. Addigsemmi baj míg valamelyik gyerek nem közelít hozzá,ha ez bekövetkezik őrültként toporzékól(félti a játékot).A játszótéren nem barátkozik gubbaszt az ölemben és mondja:nem bánt…
    Itthon semmi baj vele eljátszik..ha máshol vagyunk és kikerülünk az aurájából már anyázik-apázik sír. Édesanyámmal(őt nagyon szereti) nap mint nap találkozik,de hogy elmenjen vele sétálni az kizárt ha el is megy jól érzi magát de minden második szava az anya apa.Emlegeti mindig a kis pajtásokat szeretne menni hozzájuk de ha ott vagyunk csak csérogás van.
    Mit tudnék tenni,hogy segítsek neki abban ,hogy ne féljen?
    Köszönöm válaszod
    Medina

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      Nem kell aggódni, ez normális ebben a korban. A felnőttek, nagyobb gyerekek viselkedése kiszámítható, de a korabeli gyerekek még sok olyan dolgot tesznek, ami ijesztő a számára. Most még abban a korban van, hogy minden érdekli, de kell neki a “hátország” is, apa vagy anya, akihez vissza lehet szaladni, ha gond van, ezt fokozatosan kinövi majd.

  • Mónika1980

    2011. február 10. csütörtök

    Kedves Ágnes!
    Segítséget szeretnék kérni öntöl. Kisfiam 22 hónapos, és sajnos még nem hajlandó egyedül enni. Ha a villlát odaadom neki akkor néhány falatot már rászúr a villára, de elég hamar megunja és nekem kell etetni. Kanalat abszolút nem használ, hiába adom neki oda hogy próbálja meg, visszaadja hogy én etessem. Próbáltam úgy is hogy egy kanállal én adom, ő meg egy másikkal próbálja, de úgy sem akarja. Egy hónap múlva megyünk bölcsödébe és szeretném ha ott már egyedül enne. Egyébként is problémás nála az evés, mert közben mindíg csinál valamit (ha nem engedem játszani közben nem eszik egy falatot sem). Hogyan tudnám neki megtanítani az önálló evést?
    Előrre is köszönöm válaszát.

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      Mivel már képes egyedül enni, ezért a probléma nem az, hogy nem tud egyedül enni, hanem, hogy nem akar. Valószínűleg ennek az az oka, hogy unja és tudja, hogy te úgyis megeteted majd. A bölcsődében kénytelen lesz egyedül enni, ezért ott ez már nem lesz probléma. Addig is folyamatosan ösztönözd egyedül evésre, lehetőleg együtt egyetek és amikor együtt esztek, akkor mindenki a magáét egye, ne te etesd őt, hagyd próbálkozni minél többet egyedül, de ne hagyd játszani közben.

  • Orsi

    2011. február 10. csütörtök

    Szia Ági!
    Fiam 1,5 éves pont.
    Mióta tud helyet változtatni, és elér olyan helyeket, dolgokat is, amiket nem szabad, azóta mindig mondom neki, hogy nem szabad és 1-(2) szóval, hogy miért nem.
    Persze ő azóta is és még a mai napig is az ilyen tiltott dolgokat/helyeket újra és újra megpróbálja megfogni/megközelíteni.
    Most egy ideje ez még jellemzőbb. Pl. a konnektorhoz való 10 másodpercenkénti odanyúlás, a virág levelének 10 másodpercenkénti letépési kísérlete, az asztalra való felmászás 10 másodpercenként, stb. És persze jópár próbálkozás után csak sikerül neki (kirántja a zsinórt a konnentkorból, letép egy levelet, fent van az asztalon).
    Mi ilyenkor a teendő? Amellett, hogy ott állok mellett és mondom, hogy nem szabad, meg elveszem a kezét, ill. elé nyúlok az asztalnál, még mit tegyek?
    Néha, ha túl sok elmondás után is megteszi a dolgot, akkor beteszem büntetésből a járókába. Ilyenkor néha csak játszik, néha meg sír. Ha sír, akkor elmagyarázom neki, miért van ott, de ott hagyom pár percre és leülök pár méterre tőle. Mit tanácsolsz?
    Köszönöm szépen előre is.

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      A járókás módszer jó, megerősíti a tiltás lényegét, lehet alkalmazni. Igazából teljesen jó, amit csinálsz, ha határozott vagy és következetes ezekben, valamint nincs minden megtiltva, tehát pl. felügyelettel megnézhet bizonyos dolgokat, akkor kielégíti a kíváncsiságát és egyre kevesebb ilyen gond lesz vele (a fiamnak pl. egy időben a konyhapultra való felmászás volt a mániája, odatolta a széket, felmászott és pakolt, aztán 3-4 alkalommal megengedtem neki felügyelettel és soha többé nem érdekelte, nyilván a konnektorral ezt nem lehet megcsinálni, de más olyan esetekben, ami felügyelet mellett nem veszélyes, lehet alkalmazni ezt a módszert) A veszélyes dolgokra célszerű elmondani a “nem” mellett azt is, hogy miért nem, és hogy veszélyes, itt egy kicsit lehet is “túlozni” a hangsúllyal, hogy a kicsi érezze, hogy vannak dolgok, amiket “jobban nem szabad”, ami tényleg fontos.

  • Gabi

    2011. február 09. szerda

    Kedves Ági!
    Kislányom 10 hónapos. 3hete kezdett el kúszni.Még nem ül, és nagyon nincs is benne hajlandóság, hogy fel szeretne ülni.Ez baj?Forduljak esetleg gyógytornászhoz?Köszönöm a segítségét!

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      A felülés a mászás folyamatából jön majd, tehát ha még kúszik, de nem mászik, akkor még van ideje, rá fog jönni.

  • ildiko

    2011. február 09. szerda

    Szervusz kedves Ági!

    Az én problémám a következő. A kisfiam 14
    hónapos kisfiú. Nagyon akaratos,igazán temperamentumos de barátságos kisbaba. Ha valamit nem engedünk neki anyira elkezd sírni hogy képes fuldokolni levegőt nem vesz sírásközben. A gyermekorvos azt mondta hogy egy pohár víz ilyenkor jól jőn,de nem igazán segített. Bárhol képes a (hisztire) igazából csak az akaratát akarja érvényesíteni tudom de nem nagyon tudom kezelni a helyzetet. Egy példa ha sétálásból megyünk haza és neki nincs kedve hazamenni egyszerüen annyira sír hogy tiszta víz lesz a kis buksia szinte visít. mit tudok tenni hogy fegyelmezem de ne jussunk el idáig?

    • Vida Agi

      2011. február 13. vasárnap

      A hisztit meg lehet próbálni elkerülni (megfigyeled milyen helyzetek váltják ki és ezeket kerülöd), de teljesen nem lehet elkerülni. A kicsi ebben a korban tanulja meg, hogyan szabályozza az indulatait, ezen át kell esnie, és meg kell tanulni azt is, hogy néha vannak korlátok, néha alkalmazkodni kell másokhoz. Ilyenkor hagyni kell, hogy kitombolja magát, nem kell magyarázkodni, nem kell megvigasztalni, meg kell várni, amíg abbahagyja.

  • Kati

    2011. február 09. szerda

    Kedves Agi!
    Az en kislanyom 1 eves 9 honapig szopott azota nem akarja elfogadni a tapszert egyaltalan mit tegyunk , viszont minden tejtermeket elfogad minden nap eszik turot jaurtot de hianyzik a tej.Egy masik problema ami egy kicsit aggaszt nem akar egyaltalan maszni nem szereti a hasan azonnal visszafordul a hatara es ha pedig nem engedjuk ordit a hasan de akkor sem indul el maszni, mit tegyunk, jarni ugyesen jar egyedul meg nem 100% biztos de 8 honapra szuletett talan ez is kozrejatszik.Azt szeretnem tudni baj-e ha a baba nem maszik van meg egy nagyobb lanyom o sem maszott nagyon sokt es nincsenek mozgasbeli problemaink, o mar 9 eves de a picur egyaltalan nem akar.Elore is koszonom a valaszt.

    • Vida Agi

      2011. február 09. szerda

      Ha eszik tejtermékeket, akkor nem kell mindenáron erőltetni a tápszert, a tejből nyerhető kalcium mennyiséget tejtermékekkel és kalciumot tartalmazó zöldségfélékkel (pl. spenót) is lehet fedezni, valamint 1 éves kortól adható már tej is.

      Ha kimarad a mászás, az nem a mozgásban okoz gondot, hanem abban, hogy nem fejlődnek bizonyos idegpályák, amiknek pont a mászástól kellene és ez később diszlexiát okozhat. A gond az, ha teljesen kimarad a mászás, a kevés mászásnál ilyen probléma nincs, hiszen ott a mászás révén fejlődik az idegrendszer. Mivel nem szeret hason lenni és már 1 éves, érdemes lenne ezzel a problémával gyógytornászhoz vagy fejlesztőpedagógushoz fordulni.

  • Gyöngyi

    2011. február 09. szerda

    Kedves Ági!

    Kisfiam egy éves és 2 problémával küzdünk. Az egyik hasonló az előttem szóló Claudia problémájához, azaz kisfiam nemtetszés esetén veri a fejét földhöz. Én is próbálom kerülni az ilyen szituációt, de valóban van hogy elkerülhetetlen. Erre a kérdésre hamarosan olvashatom a válaszod, amikor Claudiának írsz.
    Másik problémánk, hogy dobálja a játékait és a különféle kezébe kerülő dolgokat. Bár minden esetben figyelmeztetem, ismétlem hogy “nem szabad”, nem látok javulást. Mutatom neki a helyes magatartást, felveszem az éppen eldobott dolgot és finoman leteszem a földre, hogy lássa mit szeretnék kérni tőle. Ez sem segít. Tudom, idő kell míg megtanulja hogy mit szabad és mit nem, azonban ez a dolog már közel 3 hónapja tart.
    Előre is köszönöm a válaszodat!

    • Vida Agi

      2011. február 09. szerda

      Mivel még csak 1 éves, ezért sokkal lassabban tanul, mint egy másfél vagy 2 éves kisgyermek. Ez a folyamat nem csak abból áll, hogy adott helyzetekben milyen módszerrel próbálod tanítani, ez egy komplex magatartási rendszer, ami körülveszi a kicsit:
      – az, hogy van napirendje,
      – az, hogy vannak egyértelmű szabályok és fogódzók az életében,
      – az, hogy te hogyan reagálsz egyes helyzetekben (amikor pl. te dühös vagy valakire/valamire)

      Mindezek együttesen hatnak a kicsire. Idő kell, mire mindez beérik, de ha jó hatások érik, akkor hamar ki fogja nőni ezt a korszakot, míg ha kiegyensúlyozatlan a környezet, nincs napirend stb. akkor még 3 éves korig vagy azon túl is megmaradhatnak bizonyos rossz szokások, amiket később már nehezebb orvosolni. Tehát nem arra kell törekedni, hogy most azonnal jó legyen, hanem arra, hogy a későbbiekre ne vigyen át rossz megszokásokat a kicsi, és minél zökkenőmentesebben átvészelje ezt az időszakot (úgy kell a dackorszakot felfogni, mintha egy mini kamaszkor lenne)

  • Edina

    2011. február 09. szerda

    Nálunk az idősebb kislány 3 éves múlt, a kisebb pedig 9 hónapos múlt. Az én problémám is hasonló a többi kismamáéhoz. A kicsi evéskor szintén kell, hogy foglalatoskodjon valamivel, de ezenkívül “motorozik” is közben. Állandóan kifújja az ennivalót. Minden csupa ennivaló. Ő is és a környezete is. Mindegy, hogy mit adok neki. Ha közben vizet adok neki, hátha szomjas, azt is kiköpi egy idő után. A másik része ennek a problémának az, hogy éjszaka viszont – gondolom amiatt, mert éhes – felsír tápszerért. Már néhány hónapos kora óta átalussza az éjszakákat, csak hajnalban evett/eszik először, de mostanában újra éjfél körül is kér enni. A napirendünk egyébként: hajnalban eszik először fél 5 körül tápszert, ha felébred 7 körül akkor köszöni nem éhes. 10 körül a délelőtti alvás előtt iszik bébiitalt, utána dél körül van az ebéd. Du. ahogy kijön a lépés uzsonna (valamilyen bébidesszert, banán, sütőtök stb.) a vacsora fél 7 – 7 körül az ebéd másik fele (úgy főzök, hogy maradjon vacsira is) vagy valami más főzi. Fél 9 – 9 alvás 270 gramm tápszerrel. Ez kb a napi étkezésünk. 8 kg, 74 cm, 2 foga van és mászik. Minden érdekli, folyton úton van. Vajon miért motorozik evés közben állandóan és miért kel fel éjszaka? Hogyan lehet ez megoldani?
    A nagyobbal pedig csak annyi a baj, hogy az én tündéri nagylányom egyre gyakrabban nem fogad szót nekem, ellenkezik, hisztizik és látja rajtam, hogy ideges vagyok, sőt megkockáztatom, hogy élvezi is a helyzetet. Enni sem eszik sokat és délutánonként nyár óta nem alszik, pedig szüksége van rá. Óvodába elkezdtük a beszoktatást, ami tetszett is neki, de beteg lett, így várok még egy kicsit, hogy az influenza szezon lemenjen és a kisebbik is erősödjön. A naggyal sem foglalkozom sokkal kevesebbet, mint korábban. A kicsi sincs állandóan ölben, hogy ez legyen a problémája. Az igaz, hogy a délelőtt szinte mindig főzéssel és rendrakással, pakolással, takarítással telik, hiszen este erre már nincs energiám. Hajnalban pedig nem mindig tudok felkelni. Ők addig játszanak egymással vagy tv-t néznek. Tudom, hogy ez óriási baj. Bízom benne, ha oviba megy, akkor sok minden másképpen lesz, remélem enni és aludni is fog és “megjavul”, vagy nem. Köszönöm a segítséget.

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Nagyjából 1 éves korig teljesen normális, ha a kicsi felébred enni újra, mert ahogy a súlya nő, nő a tápanyagigénye is, és nem mindig tudja ezt napközben pótolni. Mivel nekik még nagyon gyors az emésztésük, nem feltétlenül bírnak ki 8-10 órát evés nélkül, tehát az nem gond, ha éjjel 4 óránként felkel enni a kicsi még ebben a korban.

      A “motorozás” valószínűleg egy rossz szokás nála. Ezt részben ki fogja nőni, részben lehet rajta változtatni úgy, ha minden egyes alkalommal rászólsz ilyenkor határozottan, hogy “Nem”, illetve ha egyre több szilárd ételt kap, amit kézzel ehet (ez jobban leköti majd és nehezebb kiköpni)

  • Éva

    2011. február 09. szerda

    Nálunk is hasonló a helyzet, csak “segítséggel” eszik. Most 13 hónapos kisfiam, csak akkor nyitja a száját ha lefoglalja valami. Már beletörődtem, és inkább adok valami érdekeset, hogy egyen. De ha ledobja akkor nem kapja vissza, csak ha véletlen esik le. Így egy étkezés során mindig van 1-2 reklám újság, toll, tejpépes doboz amibe pakolászik. Ha elfogy az a pár darab “kellék”(ledobja, megunja) akkor nincs több amit adok, így Ő is tudja hogy nem lehet vég nélkül válogatni. Nálunk ez vált be. Időnként újítok valamit, ami érdekes. Azt gondolom, hogy ha lassan elkezd önállóan enni, akkor leszokik erről, mert akkor lefoglalja a kezeit az evés. Az nálunk sem vált be, hogy majd legközelebb eszik, mert éhes lesz. Lehet, hogy egyesek helytelenítik, de szerintem le fog erről szokni. Azért írtam ezt a pár sort, mert sokan járnak hasonló “cipőben”, és lehet hogy jó olvasni ilyen véleményt is. Ágitól elnézést, ha ellenkezik a tudományos nézetekkel 🙂 .

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Próbálj meg egyre gyakrabban olyan ételeket adni neki, amiket ő maga ehet meg önállóan, ez megszünteti a problémát, igazából bőven elég, ha az ebéd megmarad főzeléknek (de 13 hónaposan már azt eheti, amit ti), és a többi étkezés mind önállóan zajlik.

  • Kriszti

    2011. február 08. kedd

    Kedves Ági!
    Először is köszönöm az eddig kapott sok hasznos tanácsot. A kisfiam 2 éves múlt és, ha unatkozik vagy fáradt akkor dülöngél az ágynak vagy a fejecskéjét ütögeti a támlájába. Nem a kiságynak, hanem kanapénak vagy puha támlájú ágynak. Az elalvással nincs gondja, szépen a kiságyban alszik el. Csak napközben többször leül a kanapéra és …Nagyon zavar ez a “ütögetés”.Szerinted miért van ez? Nagyon okos és ügyes kisfiú egyébként, Halász Juditot dalait énekli és mondókázik. A másik, hogy még mindig sokat jár lábujjhegyen. Ez normális?
    Köszönöm előre is a válaszodat!
    Köszönettel:Krisztina

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Ennek a szokásnak az az oka, hogy így nyugtatja magát, önmagában ez nem gond, ki fogja nőni. Esetleg segíthet, ha kifigyeled, mikor csinálja és olyankor felváltod a meglevő szokást egy másikkal, pl. kap egy plüssállatot, amit ilyenkor ölelgethet, vagy egy rongyot, kispárnát stb.

      Ha mindig lábujjhegyen jár, akkor forduljatok orvoshoz, de ha csak néha, akkor azzal nem kell foglalkozni, az egyensúly miatt kell ez neki, idővel kinövi majd.

  • Volentics Claudia

    2011. február 08. kedd

    Kedves Ágnes!

    Kislányunk 16,5 hónapos. Érdeklődő természetű,kifejezetten huncut kislány, sőt mondhatom, gyakran türelmetlen is. És ez okozza a problémát (azt hiszem). Ha valami nem tetszik neki, lehajol és beveri a fejét a földbe, padlóba. Persze csak annyira, hogy ne fájjon neki. Értem, hogy ezzel fejezi ki dühét, de ez kellemetlen is tud lenni. Mondok egy példát: járunk menőmanó tornára, ahol a mai foglalkozáson adtak a gyerekeknek csörgőt. Ilka lányom is jól elvolt vele, de amikor vissza kellett adni (majd utána a labdát, aztán a lapátot, és így tovább a többi játékszerrel), akkor minden alkalom után dühösen sírva a fejét beverte a terem padlójában. Persze próbáltam elterelni a figyelmét, amikor láttam, hogy vissza kell adni a játékot, de nem mindig sikerült. Kellemetlen a szituáció mások előtt. Sajnálni nem szoktam meg indokolatlanul babusgatni, mert azt vettem észre a játszótéren, hogy pl. ha a gyerek elesik és az anyuka elkezdi “híkálni” körülötte, akkor kezd el a gyerek sírni, amúgy meg ha a szülő azt mondja (én így teszem), hogy “semmi baj, állj fel”, akkor a gyerek feláll és játszik tovább.

    A gyerekorvosnak említettem még mikor “csak” a fejét ütötte (12 hónaposan) hasonló szituációban 2 kezével, nyitott tenyérrel . Azt tanácsolta, kerüljem az ilyen szituációtés ne szóljak a gyerekhez. De hát egy ilyen szituációt, amit fent említettem, nem lehet kikerülni, adódik. Mit tudok tenni? Mi a helyes magatartás a szülő részéről ilyen esetben? Tény, hogy apukája és én is elég hirtelen természetűek vagyunk, így van genetikai alapja a reakciónak, csak nem lehetne, hogy másképp fejezze ki a dühét? Mert hogy le kell vezetnie, azt értem. Csak azt gondolom, nem mindegy, hogy hogyan. Vagy ez majd ahogy jött, úgy el is múlik idővel? Hallom más anyukáktól,hogy van, amelyiknek a gyerek még 2,5 fél évesen is csinál hasonlókat.

    Ha ebben tudna tanácsot adni, azt nagyon szívesen fogadnám.

    Köszönettel:
    Claudia

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      A helyes magatartás tényleg az, amit az orvos mondott, hogy nem foglalkozol vele, nem ugrálod körbe a gyereket. A problémát egyébként az okozza, hogy így vezeti le a feszültségét. Segíthet, ha a jellemző szituációkban “felajánlasz” neki egy másik feszültséglevezető módot, pl. megmutatod, hogy ilyenkor tapsoljon a tenyerével, vagy csapjon egyet a padlóra (asztalra) Azonnali megoldást ez sem fog jelenteni, de pár hét után megtanulja majd.

  • Évi

    2011. február 08. kedd

    Kedves Ági,
    nagyon szívesen olvasom a cikkeket, hasznos jó tanácsokat kaphatok ezáltal.

    Nekem az egy éves kisfiam nem akar enni, főleg kanalas ételeket utasít el, úgy kell becsempészni a szájába, miközben mászik, vagy a járókájában van. Mindemellett ő is szépen kidobja a játékokat és mindent akár az etetőszékből is. A cumisüvegből a tápszert is akkor fogadja el, amikor reggel éhes, illetve amikor már nagyon álmos. Éjjel így gyakran felébred enni, amit korábban sosem tett. Ráadásul még mindig csak pépesen eszi meg az ételeket, pedig már van öt foga. A kekszet harapja, vagy a zsemlét majszolja, de semmi darabosat nem fogad el kanállal.
    Elképzelhető, hogy a fogzás miatt nem eszik a kisfiam rendesen? Amúgy jól néz ki, nem sovány, vidám kis gyerek.

    Mit tanácsolsz, mit csináljunk?
    Előre is köszönöm szépen a segítségedet!
    Évi

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Nekem úgy tűnik, hogy nem az étvágyával van a baja, csak rossz étkezési szokásokat vett fel.

      A darabos ételekre úgy lehet rászoktatni, hogy a főzeléket nem pépesíted teljesen, hanem fele-fele arányban tumixolsz, illetve töröd össze villával a hozzávalókat és a kettőt összekevered. Ha ezt így megeszi, utána már csak 3/4-1/4 arányban legyen a pépes és a darabos étel, míg a végén már csak villával törd össze. Emellett el lehet kezdeni pl. kölesgolyót adni uzsonnára, tízóraira, amit saját kézzel tud enni, és ha nem rágja meg, akkor is szétolvad a szájában. Emellett puha gyümölcsöket kis darabokra vágva is lehet adni (sárgadinnye, barack, szőlő lehúzott héjjal, banán stb.)

      Igazából 1 évesen már az étkezések többségénél célszerű, ha egyedül eszik, adj neki elsősorban olyasmit, amit ő tud felcsipegetni, mert ebben a korban annyira mozgékonyak a gyerekek, hogy a kanalas etetést már nem tudják végigülni, mint ahogyan ezt ő is teszi.

  • Éva

    2011. február 08. kedd

    Kedves Ági!

    Mikor a tanácsaidat olvasom, olyan kézenfekvőnek, logikusnak és egyszerűnek tűnik minden… csak aztán kiderül, hogy a gyakorlatban csaknem megvalósíthatatlan… Két kisfiam van, az egyik 2,5 éves, a másik 11 hónapos. Valójában a nagyobbikkal van gond, aki, mióta a kicsi elkezdett mászni, roppant féltékeny, és mindent elkövet, hogy magára terelje a figyelmet – ez nagyjából rosszalkodásban nyilvánul meg. Mi a teendő, ha elmondhatom neki szép, nyugodt hangon százszor is, hogy nem szabad felmászni, mert megüti magát, elrántani a kicsit, dobálni a játékokat, stb., semmi eredménye, csak üvöltés – hiszti – ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja… elterelem a figyelmét, de 2 perc múlva ugyanez megy… pedig nem szoktuk ráhagyni, de nagyon kimerítő az állandó balhéját hallgatni-elviselni. Pedig igazán nincs arról szó, hogy vele nem foglalkozik senki, mert a nagyszülők is napi rendszerességgel besegítenek, valaki mindig van vele-velük, rengeteget verselünk, mondókázunk, amit szeret is nagyon -, megvan a csak őrá fordított idő is, néha angyali jó gyerek, aztán megint kezdődik elölről a rosszalkodás és üvöltés, olykor szinte egész nap ez megy. Mit lehet ezzel kezdeni? Mert a türelem, majd kinövi már túl régóta tart… lassan már nem bírom-bírjuk idegekkel. Előre is köszönöm válaszod!

    Éva

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      A testvérféltékenység normális dolog, különösen kis korkülönbségnél lehet erős, ezzel együtt kell élni, kicsit mindig is rivalizálni fognak egymással.

      De. A hisztikezelés módja nagyon fontos. Nem magyarázni kell és elterelni a figyelmét, mert ebből azt tanulja meg, hogy ha rosszalkodik, azzal fel tudja hívni magára a figyelmet. Hanem azt kell tenni, hogy példát mutatsz: pl. ha kezd felmászni, leveszed onnan, határozottan azt mondod, hogy “nem” és el is viszed a közeléből az adott helynek dolognak (a legjobb egy másik szoba) Ha hisztizik, akkor pedig hagyni kell hisztizni. Pár hét alatt el lehet érni ezzel, hogy ne a hisztivel akarja kivívni a figyelmedet. Ezenkívül igyekezz őt bevonni mindenféle közös feladatba, házimunkába, arra való hivatkozással, hogy ő már nagyfiú, neki lehet (pl. sütés-főzés).

  • kriszta

    2011. február 08. kedd

    Kedves Ági!

    Nekem is hasonló problémám van.
    1 éves múlt a kisfiam, és az etetés nehézkes,mert izeg-mozog-forgolódik,nincs türelme hozzá. Pár falatot eszik szépen, aztán muszály valamit a kezébe adni,vagy mutogatni neki,különben nem hajlandó enni. Amit viszont odaadok azt ledobja.
    Nem szeretném ha játék lenne neki az evés, a gyerekorvos is ezt tanácsolta,hogy ne hagyjuk,majd a következő etetésnél eszik.
    Te mit tanácsolsz?

    Köszi!

    • gabi

      2011. február 08. kedd

      kedves Ági,

      nekünk hasonló problémánk van 10.5 hónapos, egyébként szépen fejlődő és bűbájos lányunkkal. ha nagyon éhes, akkor is csak kb. az adagja felét eszi meg, utána izeg-mozog, elkapja a fejét. a kezébe adott kanál/tányér már nem elég érdekes neki, emiatt mindig újabb és újabb tárgyakat (nem feltétlenül játékot, de sajnos nem mindig az evéshez kapcsolódó dolgokat) kell keresni neki, amivel “lefoglalja magát”, amíg eszik. és közben ügyesen nyitja a száját, tehát várja a falatot, mert még éhes, csak már unja a kanalazgatást. az utóbbi időben adok vmi darabos ételt a kezébe, amit egyedül eszegethet (ennek örül), és amellé befér a kanál is, de ez nem működik mindig. az is segít, ha sok emberrel ül egy asztalnál, mert ez ugye érdekes, lehet nézelődni, de ez sajnos napközben nem megoldható. kérdésen hasonló: mit tegyünk, hogy megszeresse az evést, és ne kelljen állandóan kicselezni?

  • Manianyu

    2011. február 07. hétfő

    Érintőlegesen kapcsolódik a témához a történetem/kérdésem:
    19 hónapos volt a lányom, amikor elkezdtünk bölcsődei játszóházba járni. Egy alkalommal pont egy énekes foglalkozás kezdődött, amelyet szerettem volna kipróbálni. Egy másik terembe mentünk, ahova nem lehetett játékot vinni, mondván, hogy most énekelni megyünk, arra kell “koncentrálni”. Persze lehetett közben szaladgálni, nem volt kötelező aktívan közreműködni a programban.
    A szoba, ahol a foglalkozást tartották nem volt üres, a falak mentén labdák és hullahopp karikák sorakoztak. Úgy tűnt, hogy a többi gyerek ügyet sem vet rá, nem úgy az én lányom, aki egyből szeretett volna játszani velük, de rászóltak, hogy nem lehet. Én is próbáltam hatni rá, és bevonni az éneklésbe, de nem ment, ott is kellett hagyni a foglalkozást.
    Már aznap este az altatós éneknél rátette a számra a kezét, nem akarta, hogy énekeljek, gondoltam biztos nincs most kedve hozzá.
    Azóta romlott a helyzet (most 24 hónapos) bárki, bármikor énekel, rászól, hogy hagyja abba, nem tűri, ha fütyülünk, dúdolunk, sőt, ha verset mondunk, azt sem. Ami dallamos, szóba sem jöhet. A zenei kísérettel szóló dalt meghallgatja, de ha valaki anélkül énekel, azt nem.
    Gondolom, akkora frusztrációt okozott benne, hogy nem engedtem játszani, hogy így reagál az éneklésre.
    Már sok mindent kipróbáltam, de nem sikerült visszaszoktatnom rá.
    Erőltetni nem akarom, de nem tudom mit tegyek.
    Szívesen vennék bármilyen ötletet, ami segíthet…

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Ezen az tud segíteni, ha nem erőlteted direktben a zenélést, éneklést, de mégis jelen van az életetekben. Pl. főzés közben dudorászol, zenét hallgatsz néha otthon stb. Idővel elfelejti a kellemetlen élményt és feloldódik benne ez a gát.

      • Manianyu

        2011. február 11. péntek

        Köszönöm.
        Már annyi változott, hogy elviseli a “lóg a lába lóga” mondókát… 🙂

  • Szilvi

    2011. február 07. hétfő

    Kedves Ági!

    Nekem egy olyan problémám lenne, hogy 13 hónapos kisfiam most már hónapok óta azt csinálja, hogy az etetőszékben ülve a darabos ételeket, tányérját, kanalát, poharát, ha már nem kell állandóan ledobja a földre. Ilyenkor mindig mondjuk neki, hogy ezt nem szabad, de ő csak mosolyog. Olyan mintha direkt csinálná, mert még figyel is közben minket, hogy mit szólunk hozzá. Pedig mikor ezt a dobálózást elkezdte,(nem tudom már talán 8 hónapos kor körül), akkor ahogy tanácsoltad, mindig hagytam, hogy ledobja és visszaadtam neki. Azt írtad, hogy ha így csináljuk,akkor hamar kinövi ezt. Hát lehet, hogy egy időre abbahagyta, már nem emlékszem, de most tuti, hogy direkt csinálja, minket tesztel, hogy mit szólunk hozzá. Ezt mikor fogja abbahagyni? Illetve ezen kívül mit lehet még csinálni vele?
    A másik problémám a harapás, marás, hajhúzás. Ezzel kapcsolatban is már írtam neked és azt is tettük,amit mondtál,hogy “nem szabad” és letettük. Sajnos nem segít, ha olyanja van, harap, csíp, mar, húzza a hajam, ha esetleg felveszem, hogy megölelgessem stb. Igazából már sokszor nincs is kedvem felvenni. Sokszor olyan is van, hogy ott mászkál körülöttem a konyhában, és akkor egyszer csak fogja magát és beleharap a combomba. Hát ilyenkor azért elég nehéz nem rákiabálni, mert fáj, szóval már kapásból kiáltok egyet. De azért megpróbálom betartani, hogy elszámolok 10-ig, aztán szólok rá. De ilyen esetben nem mindig sikerül. És az a baj, hogy ezt csinálja a nagymamákkal, apával is. Mondjuk felveszik, hogy megpuszilgassák és ő nem simogat, hanem már kap oda. Ilyenkor mindig mondjuk, hogy “nem szabad, az fáj a mamának, papának. Simi-simi” Dehát ezt mondjuk már kb. 3-4 hónapja és semmit sem ér. Mit tegyünk? Legyünk türelemmel?
    Mellékes információ, hogy még mindig szoptatom 2-3x, mert olvastam az egyik cikkedben, hogy ha korán elválasztjuk a babát, vagy anélkül hogy ő is szeretné, akkor lehetnek ilyen reakciók.Szóval nem értem.
    Segítségedet előre is köszönöm!
    Szilvi

    • Vida Agi

      2011. február 11. péntek

      Ez a “tesztelés” a dackorszak velejárója, tulajdonképpen a két probléma gyökere ugyanaz: próbálja kitalálni a határokat, mert azok nem egyértelműek a számára. Minden gyerek más, ő látszólag nem éli meg egyértelmű határként, amikor azt mondod, hogy “nem szabad”. Javaslom, hogy emellé valamilyen hatásosabb eszközzel is add a tudtára, hogy hol a határ, pl. ilyenkor tedd be a járókába vagy kiságyba pár percre, hogy megértse, ezt tényleg nem szabad.

  • Reni

    2011. február 05. szombat

    Kedves Ági!
    Nekem lenne egy olyan kérdésem hogy a fiam áprilisban lesz 4 éves és ovis.Van egy másfél éves öccse is.Gondok vannak vele az oviban.
    Türelmetlen,akaratos lerombolja mások játékát és néha verekszik is.
    Ha meglát egy játékot másnál és kéri de ha nem adják neki oda akkor elveszi.Pedig szeret oviba járni.Itthon általában a kisebbik az aki ilyet csinál.Ő gondol egyet és lerombolja a játékot, odamegy meghúzza a haját vagy néha meg is harapja.A kicsit ha megszidom vagy kicsit ráütök a kezére azt hiszi csak játszunk és nevet aztán annál jobban csinálja.
    Lehetséges hogy ennek köze van hozzá?
    Nem tudom már hogy mi lenne a megoldás vagy a legjobb fegyelmezés.

    Kérlek ha tudsz segíts nekem a megoldásban.

    Előre is köszönöm!
    Reni

    • Vida Agi

      2011. február 05. szombat

      A kicsivel amit tehetsz, hogy nem szidod meg, csak annyit mondasz, hogy “nem szabad”, és elveszed tőle, mindezt határozottan. Igen, először azt hiszi, ez csak játék, de idővel megtanulja, mi a gond, mit nem szabad csinálnia, illetve ezzel megtanítod neki, hogyan kezelje az indulatait.

      Előfordulhat, hogy a nagy az oviban a kicsitől ellesett magatartást “utánozza le”, ahogy a kicsi ki fogja nőni ezt a viselkedést úgy majd a nagynál is szépen megszűnik majd.

  • Ildiko

    2011. január 26. szerda

    Kedves Agi!

    Kisfiam7.5 honapos,”akaratos” baba.Valamit meglat,azonnal utanakap….ez igy idaig gondolom teljesen normalis.Viszont Apa szerint hisztizni kezdett…..valoban ugy nez ki…kinezi maganak mondjuk a taviranyitot,es addig sir amig a kezebe nem kapja…..igy azonnal megnyugszik.Viszont szerintünk nem megoldas.Hogyan kellene ezt kezelni?Igyekszem elterelni a figyelmet,miutan elmagyaraztam neki,hogy ezt a valamit nem kapja meg mert….Nem mindig jön be.Ez tenyeg a hiszti elsö jele?Magam reszeröl kicsinek tartom ahhoz hogy ez valoban hiszti legyen….
    Az “okosok” azt tanacsoljak hagyjam sirni,amit meg en nem birok elviselni….

    • Vida Agi

      2011. január 30. vasárnap

      Igen, ez már az akaraterejének a próbálgatása. Nem igazi hiszti ez még, csak rájött, hogy ez egy kommunikációs lehetőség. Igazából ha ellenállsz, annak biztosan egy kis sírás lesz a vége. Nem kell sírni hagyni, és nem kell neki megmagyarázni sem, ezt még úgysem érti. Hanem el kell tenni ilyenkor az adott tárgyat szem elől és azt mondani a babának, hogy “nem”. Utána pedig elterelni a figyelmét.

  • Jucus

    2011. január 24. hétfő

    Szia!
    Nagyon tetszenek a cikkek, és eddig nagyon sok hasznos tanácsot véltem felfedezni bennük. Azomban lenne nekem is egy kérdésem. A kisfiam 9 és fél hónpos. Igen aktív és felfedező baba aki keresi a kihívásokat a szüleihez hasonlóan. Kiragadnék egy példát: Mindig a konektorokat szeretné bütykölni, természetesen van benne vakdugó, de szeretnénk neki megtanítani hogy ez veszélyes és nem játék. Amint lát egyet feláll a falhoz és a kis ujjával játszani szeretne vele. Eddig mindig elvettük onann és hozzátettük hogy ezt nem szabad, veszélyes mert megráz az áram. Ha úgy tartja kedve akár 20szor is el kell húzni onnan, közben nem nevetünk ő mégis azt hiszi játszünk vele. Persze mindig próbáljuk más játékával kizökkenteni a szituációból. Ez csak egy példa volt, azt szerettem volna vele érzékeltetni hogy igen akaratos és makacs gyerekről van szó. Szeretnék tanácsot kérni hogy milyen módszerek vannak a büntetésre ilyen korban, hogy hogyan vezessük rá hogy ez rossz cselekedet. A Jutalmazást is előnyben részesítem, mint nevelési eszközt, de ebben a korban ezt is nehezen tudom alkalmazni. Előre is köszönöm a választ.

    • Vida Agi

      2011. január 29. szombat

      A konnektoros példára a megoldás: rászólsz, hogy “Nem, veszélyes” és elveszed onnan a kezét. Nem kell elvinni onnan, hosszan magyarázni, miért nem. Az ő reakciója az lesz erre, hogy azt hiszi játszotok, de mivel ebben a korban utánzással tanul, ezért idővel (ez akár hetekig eltarthat, mert lassan érti meg), el fogja hagyni ezt a szokást.
      Ebben a korban felesleges büntetni: ami veszélyes el kell tenni, minden másban jó példát kell mutatni, meg kell mutatni a szabályokat: “Nem szabad”, “Nem” és bizony ezt naponta 100x is el kell mondani, meg kell mutatni, mit csináljon a nem kívánt viselkedés helyett, mire megtanulja.