A baba akarata

Már születése után úgy tűnhet, a babánk nagyon akaratos. Ha éhes, ha álmos, ha fáj a hasa, nagyon kitartóan tud sírni, egészen addig amíg meg nem szerzi az ennivalót, le nem fektetik, meg nem nyugtatják. Később ez még tovább fajul: követeli a cicit, nyújtja a kezét, hogy vedd fel, vagy vezetgesd kézenfogva, aztán következik a klasszikus “üvölt a kasszánál egy csokiért”-jelenet. Hogyan alakul ki a kicsi akarata? Mikor mondhatod azt neki elsőként, hogy “nem”? Hol végződik a “tényleg éhes vagyok”-sírás és hol kezdődik a “manipuláció”? Erről lesz szó most.

baba akarat, dackorszak, hiszti, akaratosSzületése után a babát az ösztönei vezérlik: sírással ad hangot az igényeinek, számára ez az életbenmaradás eszköze. Azonban már az első hetekben egyre finomodnak a kommunikációs eszközei: másként sír, ha éhes, ha fáj valamije, ha álmos, vagy ha unatkozik. Az, hogy milyen ez a sírás és hogy miben más az egyik sírás, mint a másik több tényezőtől is függ:

1. A baba alaptermészete: vannak hangosan és röviden síró babák, akik nagy hanggal kezdik, de hamar abbahagyják a sírást, vannak hangosan és hosszan síró, kitartó babák, vannak halkan, röviden síró babák, akik gyakran inkább csak nyöszörgéssel jelzik a kívánalmaikat és vannak halkabban, de hosszan síró babák.

2. A válasz: ha a baba az esetek többségében pozitív választ kap a kéréseire (azaz pl. ha enni kért, akkor megetetted) akkor jó élményekre tesz szert, elégedett lesz és egyre rövidebben sír majd és egyre kifinomultabban kommunikál, hiszen azt tapasztalja meg, hogy ha kér, akkor kap is. Ha a válasz bizonytalan (pl. ha éhes és ezért sír, néha enni kap, néha altatni próbálják), akkor többet és kitartóbban sírhat. Ha pedig negatív választ kap, akkor idővel kevesebbet sírhat, mert megtanulja, hogy hiába sír, úgysem kap segítséget.

3. A baba érzékenysége: vannak olyan babák, akik érzékenyebbek, nehezebben alkalmazkodnak, ők többet és hosszabban sírhatnak, míg a könnyen alkalmazkodó, kevésbé érzékeny babák, akik jobban tűrik a változásokat, kevesebbet sírnak.

A pár hónapos csecsemőről sokan gondolják azt, hogy már képes “manipulálni” a környezetét, ez azonban félreértés: ő még csupán jelzi az igényeit, segítséget kér tőlünk, azonban már a természetétől függően ebben a korban lehetséges, hogy erőteljesebb formában “reklamál” mindenért.

Az akarat a gyermek önállóságával párhuzamosan kezd el igazán látványosan fejlődni. Fél éves kor környékén már tiltakozhat a baba pl. az esti lefektetés ellen, ez azonban még nem igazi ellenállás, csupán az első jele annak, hogy a kicsi felismeri a helyzetet: tudja mi következik most és megpróbál ellenkezni.

8-9 hónapos korban már olyan elemek is megjelenthetnek a baba viselkedésében, mint pl. hogy ha etetni szeretnéd, kilöki a kezedből a kanalat, ha pelenkázod, fel akar állni, ha lefekteted, tiltakozik. Az akarat első kis szárnypróbálgatásai megijeszthetik a szülőket: néhányan azonnal beadják a derekukat és megpróbálnak kompromisszumokat kötni. “Jól van, akkor ebéd helyett inkább szopizunk”, “Jó, akkor még nem kell aludni” és így tovább.

Amit meg lehet próbálni ilyenkor:
– elterelni a kicsi figyelmét, például valamilyen játékot adni a kezébe, ameddig bepelenkázod,
– érdekesebbé tenni az étkezéseket, egyre több önállóan ehető ételt adni a kezébe, vagy egy kanalat, amivel ő maga próbálkozhat,
– újra meg újra visszafektetni, ameddig meg nem tanulja, hogy márpedig ilyenkor aludni kell,
– átszervezni az elalvás előtti rutint úgy, hogy mire a kicsi ágyba kerül, már kellőképpen ellazult állapotban legyen és ne legyen kedve tiltakozni.

10 hónapos kor tájékán az akarat fejlődésének újabb állomása jelenik meg: a baba a tárgyakra is ki szeretné terjeszteni az akaratát. Pl. egymásba szeretne illeszteni két építőkockát, de nem sikerül, ezért hisztizni kezd. Most kezdi megtapasztalni a saját határait és korlátait és ezt az élményt bizony nehezen dolgozza fel.

1-másfél éves kor között a szülők irányában is egyre akaratosabb lesz: hangosan követeli a kedvenc ételeit, válogat, nem akar lefeküdni, tiltakozik az öltözés ellen, gyakorlatilag mindennek megpróbál ellenszegülni, keresi a korlátokat és a határokat, pontosan azért, hogy minket próbára tegyen. Ha azt látja, hogy nem engedünk, hogy a határ még mindig ott van, akkor feladja a próbálkozást, ha azt látja, hogy bizonytalanok a határok, néha engedünk, néha nem, akkor ő maga is bizonytalanná válik.

Fontos időszak ez a totyogó életében, amelyben szinte mindig az akaratát teszi próbára: néha tiltakozik, ellenszegül az akaratodnak, máskor pedig kér, sőt követel dolgokat. Nem szabad abba a hibába esni, hogy “olyan pici még, most segítek neki, aztán úgyis kinövi majd”, most tanulja meg ugyanis, hogy mit szabad és mit nem. Ha most megmutatod neki, milyen szabályok mellett használhatja az akaratát, akkor az az egész életére hatással lesz majd.

Például, az evésből, a válogatásból sok gond szokott lenni. Bizonyos határok mentén lehet választani (pl. reggelire megkérdezheted, hogy sajtos kenyeret kér vagy tojást), de csak kétféle választási lehetőség legyen, mert a túl sok lehetőség őt magát is elbizonytalanítja és idővel az lesz, hogy órákat válogat majd a hűtőszekrény előtt, mert úgy gondolja neki ezt lehet. Ugyanez a helyzet az öltözéssel, pelenkázással, sétával és a többivel is. Legyél határozott abban, hogy márpedig fel kell öltözni, de adj neki választási lehetőséget abban, hogy melyik pólót venné fel. Legyél határozott abban, hogy le kell cserélni a pelust, de választhassa ő ki, hogy állva vagy fekve cserélitek le, vagy hogy melyik játékot akarja fogni közben, de kiválaszthatja azt is, milyen figura legyen a peluson.

Ha nem csak mindig tilalmak vannak, ha nem csak falakba ütközik az akarata, akkor megtanulja uralni azt és elsajátítja a szükséges önuralmat is.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

70 Comments

  • Buza Katalin

    2012. január 27. péntek

    Kedves Ági!
    A következő problémámmal kapcsolatosan kérném a segítséged. Nem nagy dolog, de engem nyomaszt.13 hónapos a kisfiam és mintha jobban szeretné az apját mint engem. Ha hármasban vagyunk apát nyaljuk faljuk, ha én is egy kis gyengédségre vágyom, csak pofont és hisztit kapok. Mit csinálok rosszul? Ha kettesben vagyok a gyerekkel teljesen normális a helyzet, bár ha simit kérek , akkor hiszti és veri az arcom.

    • Vida Agi

      2012. január 28. szombat

      Ennek az az oka, hogy veled mindig együtt vagy, téged már ismer, és most kezd el elszakadni tőled, ezért láthatóan “lázad” ellened, mások felé viszont most kezd igazán nyitni, ezért ellened lázad, mások felé pedig egyre nyitottabb. Most elsőként Apa a kedvenc, mert vele találkozik rajtad kívül a legtöbbet, aztán majd sorra érdeklődni kezd más emberek felé is. Idővel ez rendeződik majd, amikor megtanulja helyükön kezelni az embereket.

    • Kriszti

      2012. február 10. péntek

      Kedves Katalin!
      Lányom 6 hónapos, és én is tapasztalok hasonlókat. Ha valami gondja van a picinek, pl: fáj az ínye, unatkozik, vegyem fel…stb. nekem nyöszörög, sír, de egyszerre meglátja az apját,a mamit, már fülig is ér a szája, majd újból rám néz, és ismét nyöszörög.De persze ragaszkodik hozzám, ha más kezében van, egyszerre néz, és már jön is vissza hozzám. Én ezt úgy értelmezem, hogy valószínűleg tudja, hogy bármi gondja van, akkor rám számíthat elsődlegesen.

  • Krisztina

    2012. január 04. szerda

    Kedves Ági!
    Egy olyan problémám lenne hogy a lányom most lesz 2 éves és egyszerűen csak velem hajlandó lenni.A párommal külön vagyunk és születése óta anyukámnál lakunk, nem volt eleinte semmi baj hajlandó volt elmenni a nagymamival a boltba meg bárhova de egy ideje olyan ellenséges lett vele de végül is az összes családtaggal, nem veheti fel senki nem adhatnak neki puszit, ha mami beszél vele a széken hátat fordít neki, egy percre nem megy el mellőlem,ha még is ott hagyom akkor torkaszakadtából ordít.én már megprobáltam neki megmagyarázni hogy Anyu mindjárt jön elmentem gyorsan haza is mentem de addig sírt amíg a közelembe nem került.Most megszületett a húgom babajá most 2 hónapos nem vehetem fel ha még is és úgy dönt hogy most ő akkor hoppá jönni akkor én tegyem le a Zsófit, nem jó ha a mama veszi őt fel Nekem kell.Nem tudom mi tévő legyek most februárban lesz 2 éves és vissza kell mennem dolgozni de így nem tudom itthon hagyni ez senkinek sem jó.Segítségedet előre is köszönöm!

    • Vida Agi

      2012. január 08. vasárnap

      A gondot az okozhatja, hogy rájött, hogy ezzel a viselkedéssel ki tudja vívni a figyelmedet, és próbálgatja, meddig mehet el. Ha rendszeresen elmennél otthonról, elmondanád, hogy most elmész, de addig ő a mamával lesz és játszani fognak, és mire megeszi az uzsonnát addigra visszaérsz (a lényeg, hogy valami olyan eseményhez kösd ezt, amit ő is megért, hogy mikor szokott az lenni), akkor lehet, hogy az első pár alkalommal sírna, de aztán egyre kevésbé, mert megértené, hogy tényleg el kell menned, de aztán visszajössz és hogy ebben nem engedsz neki.

  • Adnilem

    2011. november 26. szombat

    Kedves Ági!
    Kislányom most 2,5 éves. (Korához képest rendkívül értelmes gyerkőc-a védőnő és gyermekorvos véleménye is ezt támasztja alá.)
    Több kérdésem is lenne, amiben a segítségedet szeretném kérni.
    1. Alvás: hétközben délután nagyon szépen elalszik, akkor csak kettecskén vagyunk otthon, beteszem a kiságyba és egyedül elalszik. Ha viszont hétvégente itthon van az apuka, az alvás onnantól kész mizéria. Nem és nem akar aludni.Mindennel próbálkozunk és végül nagy síróka árán elalszik-2 óra “küzdés” után. Mit tegyek? Erőltessem vagy nem gond ha kimarad a hétvégi alvás?
    Este pedig csak úgy hajlandó elaludni, ha mellette fekszik vki.Sokszor úgy gondolom, hogy már elaludt, felállok, aztán ő meg már ácsingózik is a kiságyban, hogy “Hová mész”?. Aztán kezdhetünk mindent előlről…Éjszaka meg persze amikor felébred, keres minket, akkor újra oda kell mellé kuporodni és úgy érzem, ebben lassan elfáradunk…Erre is szívesen venném véleményedet, javaslatodat!Mostanában azt mondja este, hogy fél vmitől…
    2. Ha vki kivesz vmilyen játékot a kezéből iszonyatosan elkezd sírni.Januártól szeretném vinni bölcsibe és tartok tőle, hogy ez ott nagy gond lesz :-(.Én ilyenkor mindig mondom, hogy kérjük vissza, de ő csak sír, meg sír…Otthon is szoktam vele erről beszélgetni, de sajnos nincs ereménye.Hogy kezeljem?
    3.Alapjában véve rendkívül kis kedves gyerek és elég érzékeny lelkületű is. Ha olyan zene szól (pl:altató), ami nagyon megérinti, akkor keservesen elkezd sírni. Ilyenkor mit tegyek? Mit tegyek, hogy ne így reagáljon rá?Hogy szoktassam hozzá ezekhez a zenékhez? Vagy majd az idő megoldja?
    4. Játék: nem szeret egyedül játszani, még csak a szobájában sem szeret egyedül bent lenni. Amik leginkább érdeklik, az a fejlesztő (3-4 éveseknek való) füzetek, memóriakártya, mesekocka, társasjáték. Önállóan nem és nem akar játszani… Hogy vegyem rá, mivel, az önálló játékra?

    Ne haragudj, hogy ilyen sok kérdést tettem fel, de ezeken a kérdéseken nap, mint nap forgok, hogy mit is tegyek.Segítségedet előre is nagyon köszönöm!

    • Vida Agi

      2011. november 28. hétfő

      1. Semmi baja nem lesz, ha néha nem alszik már napközben, felesleges idegtépés mind a kettőtöknek ezen 2 órát huzavonázni. Inkább feküdjetek le délutánonként az ágyra, olvassatok mesét és ha nagyon álmos, akkor hozzádbújva úgyis elalszik majd.
      Az esti félelmek ebben a korban kezdődnek. Ha nem csinálsz ebből nagy problémát, hanem csak azt mondod “Anya most elmegy aludni, te is feküdj le, hunyd be a szemed és várj, amíg nem jön el hozzád az álommanó”, akkor el fog aludni. Kaphat egy kis alvósállatot is, akiről elmesélheted neki, hogy mostantól ő fog rá vigyázni éjszaka.
      2. Ez normális ebben a korban, legyél vele türelmes, nyugtasd meg, mondd el, hogy csak kölcsön veszik a játékot és vissza fogják adni, vagy ha nagyon fontos, akkor mutasd meg neki, mit tehet ebben a helyzetben, hogy odamehet és visszakérheti. Az oviban hozzá fog majd szokni, hogy meg kell osztozni a játékokon.
      3. Ilyenkor, amikor sír, nyugtasd meg, és lehetőleg ne hallgasson egyelőre olyan zenéket, amiktől elsírja magát. Később majd ki fogja ezt nőni valamennyire (de mivel alapvetően érzékeny típusnak tűnik, mindig az is marad majd valamennyire)
      4. Adj neki néha apróbb feladatokat, amiket önállóan oldhat meg (pl. színezd ki ezt a képet, addig én megtisztítom a krumplit és utána megnézem, hogyan sikerült)

  • kriszti

    2011. november 23. szerda

    Kedves Agi

    Borzszto nagy hibat kovettem el.Keteves lesz ev vegen a kislanyom,es par alkalommal ugy mostam a hajat,mivel mindig sirtt,hogy benne ult a kadban es raeresztettem a vizet.Gondoltam gyorsan kesz 3 masodperc sem volt es igy le tudtam mosni a habot a hajarol.Egyebkent nem tudtam megmosni neki.Ilyenkor elkezdett sirni nagyon dehat maskor is sirt ha mostam,nem volt jo megoldas.
    Sajnos ez oda vezetett hogy most mar nem akar furodni sem,ha meghallja hogy folyik a viz mar elkezd sirni es mondfja hogy nem nem.Alig tudom beleallitani es lemosni valamennyire.Nem tudom mitevo legyek, volt most hogy 6 napig nem furdettem csak megt0r0lgettem kis posijat, de ez nem mehet igy tovabb.Nem tudom mit tegyek,kerlek segits.

    • Vida Agi

      2011. november 27. vasárnap

      3 dolgot tehetsz: 1. Pár hétig csak letörölgetve fürdeted, amíg el nem felejti a rossz élményt, aztán újra próbálkozol a rendes fürdéssel.
      2. Néhány hétig nem a kádban, hanem egy kiskádban, vagy lavórban és esetleg nem a fürdőben, hanem a konyhában fürödhet, hogy ne jusson eszébe az a hely, ahol a rossz élmény érte és elfelejtse az esetet.
      3. Néhány hétig együtt fürdötök a nagykádban, ahol te vigyázol rá.

  • giluka

    2011. november 21. hétfő

    Kedves Ágnes!!
    Nekem egy 15 hónapos kicsi lányom van aki eléggé akaratos és nagyon mozgékony!!A “problémám” kérdésem a viselkedésével kapcsolatos!!Úgyanis az én drágám a mellett hogy egész nap szaladgál és pakol egy percre sem ül le!!Egyre többet hisztizik rug harap csíp és üt!!Ami nagyon fáj!!Hiába mondom hogy nem szabad mintha a falhoz beszélnék ha othagyom akkor jön utánam és tépi a nadrágom néha már nem bírom és leülök jól kibögöm magam!!Mikor pofon üt mindig mondom nem szabad gyere inkább simogassuk meg az arcunkat látod milyen jó??És meg simitom!!Akkor ő is utánoz de mikor valamit nem engedek vagy elviszem onnan ujra és ujra bánt!!Mikor szolok neki hogy mit csinált akkor megsímit!!Ha mondom neki hogy bibises lettem és fáj amit csinál kinevet!!Egyszerűen nem értem!!Ha szépen és határozottan szolók nem halgat rám csak ha feljebb emelem a hangom ami szinte kiabálás már!!Ha valamit “jól” csinál egyből megdicsérem hogy érezze a külömbséget mikor mi lenne a “jó”!Az alvásunk szépen beált este 8-tól reggel 6-7ig!!Délbe még 1-2 órát alszik ami elég neki estig!Az utcán nem hajlandó sétálni olyan hisztit csap ha 2 métert kell mennie hogy az egész utca minket figyel!Én azzal próbálom megoldani hogy megálunk és nem mozdulunk addig amig nem indul el!Ez általába bejön!Nem várok el töle sokat csak annyit hogy pár métert sétáljon!Mozgásilag eléggé fejlett már pici 4 hónaposan ült 5 hónaposan állt viszonylag hamar elindult sokat táncol mászik föként a bútorokra (fotel,kanapé) mást nem engedünk neki mert ha rajta múlna az étkező tetején ugrálna!(Volt rá példa)A bilire egyszerüen nem tudom rá tenni mert mire pislogok egyett már le is ugrott róla!Sokat pakol és szokott segíteni is (törölgeti a szekrény ajtót és össze pakolunk együtt ha megkérem)persze ezeket magától csinálja gondolom utánoz engem!Ami még zavar az az hogy nem vigyáz a fejére egy picit se!Mindennek sikerül neki mennije fejjel persze véletlen de szerintem elég sokszor üti be a fejét!Nem sír ha ez történik szóval nem fáj neki szerintem!De engem zavar mert félek valami baja lesz!Próbálom következetesen nevelni amennyire tudom bár ez nem mindig sikerül!Az ételekbe válogat főzni már nem főzők neki külön mert nem eszi meg csak azt eszi jóízűen amit mi!Nagyon édes szájú bár én ennek nem örülök!Ha szépen eszik akkor kap nasit is (aszalt gyümit és teljeskiörlésű kekszet vagy gyümölcs joghurtott)!Sajnos a joghurt csak nasi lehet mert ha egy uzsit vagy tízórait váltok ki vele akkor nem hajlandó utána normálisan enni!Így megszokta ha jól eszik akkor vannak finomságok is!Csokit meg pudigont és hasonló cukros és egészségtelen dolgot nem adok neki mert így is fürge nem kell még pörgetni feleslegesen!Édesanyám szerint túl szigorú vagyok a picivel mindenbe!pedig én csak azt szeretném hogy ne tegyen mindent tönkre ne üssön és szépen egyen!Sajnos ha véletlen elérhető helyre teszek valamit azonnal megfogja és addig csapkodja húzza tépi még tönkre nem megy!Az építő kockát nem használjuk mert nem építkezik vele!Ha én épitek valamit ő lerombolja!Nem tudom hogy én csinálok e valamit rosszul vagy a pici túl izgága de így sajnos nagyon sokat idegeskedek amit ő is megérez!Kérlek segíts valami jó tanáccsal!A levelem azért tér ki kicsit mindenre hogy legyen egy összkép az egész nevelésről így gondolom könnyebb tanácsot adni!
    Válaszod elöre is köszönöm

    • Vida Agi

      2011. november 27. vasárnap

      A kislányod pontosan úgy működik, mint minden más 15 hónapos kisgyerek. Sokat mozog, egyre akaratosabb, mint minden gyerek ebben a korban. Próbálgatja, keresi a határokat, mi az, amit még megenged anya és mi az, amit már nem enged meg. Igen, ebben a korban sokat esnek, kelnek és gyakran hisztiznek is, mert még nem tudják másként levezetni az indulataikat. Ha valami nem tetszik, vagy nem megy, akkor rögtön jön a hiszti. Legyél vele következetes és határozott, abban, amit nem lehet. A hosszú séta még nem szokott menni ebben a korban, inkább vidd babakocsival, vagy ha azt már nem szereti, akkor segíthet, ha kis bevásárlókocsit tolhat maga előtt, mert azzal haladni kell, a szülőkormányos tricikit is szokták szeretni, mert abban “nagynak” érzik magukat és jobban tudnak mozogni, mint a kocsiban.
      Egy joghurt elég már ebben tízóraira, nem kell utána más, hiszen a főétkezésekre már laktató ételeket eszik.

      A hiszti két dologról szól:
      1. A gyereknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait, azaz azt, hogy nem borulunk ki azonnal, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő akarja.
      2. Meg kell tanulnia alkalmazkodni, elfogadni, hogy vannak szabályok és határok.
      Mindkettő kulcsa a példamutatás és a türelem: egyrészt meg kell neki mutatni egyértelműen mik a szabályok és nem módosítani rajtuk. Legyen egyértelmű a napirend, a mit szabad és mit nem szabad. Ha ez nem egyértelmű és világos, akkor a gyerek állandóan tesztelgetni fogja a határokat, és egyre kitartóbban hisztizik, mert megtanulja, hogy a hisztivel el tudja érni, amit akar.
      Másrészt meg kell tanulnia, mit kell tennie, amikor dühös. Ezt elsősorban úgy lehet megtanítani neki, ha te magad sem borulsz ki, amikor “éles” helyzet van, hanem türelmes és higgadt tudsz maradni, tudod kezelni a saját indulataidat is.

  • Szabó Renáta

    2011. november 18. péntek

    Kedves Ági!

    Nekem most 10 hónapos a kisfiam. Nagyon kis akaratos baba, általában kiharcolja, amit akar. (pl. nem marad a babakocsiban, vagy, hogy odaadjunk neki valamit) A férjem, azt mondja, én túl engedékeny vagyok vele, mert hagyom, hogy kipróbáljon dolgokat, amiket úgy gondolom, hogy nem okoznak veszélyt számára, és nekünk sem okoz vele kárt. De azt mondja, hogy már nevelni kell, mert később mindenért hisztizni fog, ha nem úgy van, ahogy ő akarja. én is úgy gondolom, hogy már most el lehet kezdeni, de nem tudom, hogy ilyen korukban, mit is értenek meg ők a fegyelmezésből, és mi is a jó módszer, hogy mind a hármunknak jó legyen. ? Gondolom, ha ilyen korban ráütünk a kezére, hogy ne nyúljon valamihez, azt még nem biztos, hogy érteni fogja, hogy mi történt. Kérlek, adj néhány tanácsot.
    Előre is köszönöm! Üdv, Reni

    • Vida Agi

      2011. november 20. vasárnap

      Ebben a korban kezdik felfedezni a babák, hogy az akaratukkal el is tudnak érni dolgokat. Nevelni ilyenkor is kell, de ez nem azt jelenti, hogy semmit sem szabad, hanem azt, hogy egyértelműen meghúzod a határokat, mi az, amit szabad és mi az, amit már megtiltasz. A kézreütés semmilyen korban nem megoldás! Ha valamit meg akarsz tiltani, akkor rá lehet szólni, hogy “nem szabad”, és nem csak mondani, hanem mutatni is kell, mit nem szabad és mit kell tennie. Ami veszélyes rá nézve, azokat zárd el és tedd el, ne legyen túl sok tilalom az életében, mert egyszerre túl sokat nem tud megtanulni még.

  • edit

    2011. november 18. péntek

    Kedves Ágnes!

    A 16 hós kisfiam viselkedésével kapcsolatban kérném segítséged. Sosem volt egy nyugodt baba, kicsinek is síros sokat nyűglődő fiúcska volt, de már odajutottunk hogy semmi nem jó neki, nem köti le semmi se. Egész nap csak rángat minket jobbra- balra és mutogat hogy neki mi kellene, ha megkapja (ha olyna amit oda lehet adni)akkor már újabb dolog kell, ha nem akkor mérhetetlen hiszti jön. dobálja magát a földhöz, sokszor úgy megüti magát hogy utána meg azért üvölt, mert fáj neki. a konyhában is folyamatosan kell neki vmi: nem hagy semmit sem csinálni, egyszerűen se főzni, se mosogatni nem lehet már tőle , 5 percet nem játszik el a játékaival, rángat oda és segíteni kell, vagy épp olvasni , vagy bármi amivel elvileg ő is elboldogulna, ha nem akkor isznyatos hangosan üvöltés következik.lassan már az üvöltések összeérnek és a nap felére már fáj a fejem. A férjem már szegénytől idegbajt kap, pedig eddig még elég jól viselte.Ha lefektetem, (már matracon alszunk együtt, mert már oda jutottunk az állandó éjszakai felkelések miatt)akkor is üvölt és dobálja magát, eltolja a fejem és kézzel lábbam rugdos ütlegel és húzza a hajam tiszta erejéből. nem tudom ez mitől lehet mert eddig szépen összebújva dúdolva , simizve alszunk 8 hós korától amikoris a rácsos ágyban már nem volt hajlandó megmaradni. Mitől lehet az hogy az eddig 8 hónapon át szépen működő lefekvés ami 5 perc vol, most fél órás csapkodássá vált és hogyan kellene kezelnem a viselkedését?

    előre is köszönöm
    edit

    • Vida Agi

      2011. november 20. vasárnap

      A gond az, hogy kezdettől az ő igényei voltak előtérben, ami normális egy újszülöttnél, csakhogy egy 16 hónaposnak már nem csak arra van szüksége, hogy minden vágya teljesüljön, hanem határokra, korlátokra is szüksége van. Ne engedj mindig a hisztijének, hanem állíts fel szigorú határokat és azokhoz következetesen tartsd magad, így idővel megtanulja, hogy nem lehet mindig mindent megtenni. És javaslom Beth.A.Grosshams: Ki az úr a háznál? című könyvét, sokat segíthet, hogy megtanuld kezelni a helyzetet.

  • Monika

    2011. november 08. kedd

    Kedves Agi!

    Mi lehet az oka, hogy 2 eves kislanyom nem szereti ha kacagok?Nem harsany, sem nem hangos a nevetesem, megis minden alkalommal megszolit, hogy :” mami ne kacagjon!”Az apja kacaghat, senkivel nincs ilyen “problemaja” . Mi lehet emogott?
    Azt pedig kifejezetten szereti, amikor valamit epitunk es o osszedonti, en pedig “sirok”.Alig varja, hogy johessen megvigasztalni, odabujik, simogat.
    Koszonom a valaszt!

    • Vida Ági

      2011. november 13. vasárnap

      Vannak babák, akik érzékenyebbek a hirtelen zajokra, az élesebb hangokra, ez veleszületett hiperérzékenység, amit részben ki fog nőni, részben megmarad majd, hogy hirtelen zajokra jobban összerezzenhet.

  • Adrienn

    2011. október 19. szerda

    Kedves Ági!
    10 hónapos kislányom mostanában állandóan sikít, visít, kiabál.Itthon és az utcán is egyaránt.Ha itthon vagyunk és éhes vagy bekakilt,vagy már nem kéri az ételt, vagy csak hogy odafigyeljek torkaszakadtából sikít.Ha postán vagy boltba vagyunk vagy megállunk a babakocsival vagy éppen kutyát, gyereket észrevesz egyből síkit visít vagy kiabál, de olyan hangerővel hogy mindenki frászt kap.Mindig elmondom neki hogy nem szabad, ne kiabálj, de mintha a falnak beszélnék.Más dologban pedig szót fogad ha mondom hogy nem vagy nem szabad.Kérlek segíts mert már tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak hogy abbahagyja.A nappali és a konyha egyben van így mindig ott van velem ha főzök,mosogatok és mindenhová jön utánam, meg mondom neki, hogy most kiteregetünk vagy elmegyünk wc-re stb.Nem szoktam magára hagyni, hogy keresni-e kelljen, ezért nem értem a viselkedését.

    • Vida Agi

      2011. október 23. vasárnap

      Azért sikít, mert rájött, hogy így odafigyeltek rá. Figyeld meg, pontosan milyen helyzetek váltják ki ezt belőle és próbáld megelőzni őket, vagy elterelni ilyenkor a figyelmét, hiába szólsz rá, ezzel még 10 hónaposan úgyse érsz el eredményt.
      Az, hogy mindenhova veled megy, normális ebben a korban, a szeparációs szorongás jele, hogy “őrzi” anyát, ezt idővel kinövi majd.

  • Nagy Zsófia

    2011. október 01. szombat

    szia Ági,

    kisfiam 1 éves, nagyon aktív, barátkozós baba, aki imád a középpontban lenni. Mostanában nem merek vele elindulni tömegközlekedési eszközzel,é s nagyobb vásárlásra sem. Mivel 10 kiló fölött van, nem bírom sokág a hátamon, és babakocsivan megyünk, amiben 30 perc után elunja magát, és visít. rettenetesen kellemetlen nekem az ordítás, visítás, és nem tudom kezelni. Frusztrál, ideges vagyok, legszívesebben felpofoznám, annyira rosszul érint. Ilyenkor adok neki játékot, amit hamar eldob, kölesgolyóval leköti magát, még ez a legjobb megoldásom. A feszengést és visítást persze azonnal abbahagyja, ha valaki (idegen) felveszi vele a szemkontaktust: egyből mosolyog, huncutkodik, tapsol.
    Min változtassak, hogy mindkettőnk számára elviselhető legyen az utazás, vásárlás?

    • Vida Ági

      2011. október 10. hétfő

      Teljesen normális, ha 1 évesen 30 perc után már elunja magát, ráadásul most nem igazán szeret ülni, mozognia kell, ez teljesen normális. Szervezd úgy a programot, hogy legyenek benne neki is “pihenők”, amikor totyoghat egy kicsit, vagy mozoghat, menet közben is beszélj vele, adj a kezébe érdekes tárgyakat, amiket megnézhet, ha van rá mód, egyelőre ne vidd magaddal nagybevásárolni, vagy vigyél magaddal valakit, aki tud vele foglalkozni, így könnyebben lehet vele bírni.

    • Bea

      2011. október 13. csütörtök

      Segítségedet szeretném kérni!
      A kislányom ma kezdi a 7. hetét. A problémám az evésével van.
      Nem tudok szoptatni mert 2 hetet kórházban volt rögtön születése óta és nem fogadja el a cicit csak az üveget. De nem is ez a baj.
      A probléma az, hogy nagyon nehézkes volt mindig is az evése. Keveseket evet, jóformán úgy kellett tömni belé az ételt.
      Azonban megörültünk mert 2-3 hete elkezdett nagyon sokat szépen enni. Akkor volt egy fejlődési ugrása.
      Azonban egy hete megint alig akar enni. A súlya alapján 80ml lenne az amit meg kellene ennie. De ő csak 40-60 ml enne meg minden étkezésnél, és utána erőltetnem kell bele.
      Nem tudom, hogy ez most mitől van. Nagyon el vagyok keseredve, hogy megint ott tartunk ahonnan elindultunk. Vagy kell-e erőltetnem egyáltalán? Vagy esetleg ezt okozhatta tápszer váltás? Mert ő a milupa peptit ette mert nem bírja a tejalapú tápszert a gyomra és a dokinő kiírt egy tejalapú tápszert, de mivel láttam, hogy ez nem jó neki újra a régi tápit kapja hétfő óta. Szóval tanácstalan vagyok. Most 21 dkg-ot hízott, de én úgy gondolom, hogy ha nem erőltetném bele az ételt nem hízott volna ennyit. De lehet ezt is rosszul gondolom. Mit tanácsolsz?? Várom válaszod!
      Köszönettel: Bea

      • Vida Agi

        2011. október 17. hétfő

        igen, ezt okozhatja a tápszerváltás, de ha 1 hét alatt 21 dekát gyarapodott, az tökéletesen megfelelő. Nem kell beleerőltetni az ételt, ha már nem fogadja el, egyen nyugodtan annyit, amennyit elfogad, hiszen a hízása tökéletes. Egyébként nem azt kell nézni 1-1 alkalommal eleget eszik-e, hanem naponta testsúlykilogrammonként összesen legyen elég, amit megeszik, ha pl. ő 4 kg, akkor 4*150 grammot kell ennie naponta, azaz összesen kb. 600 grammot/nap (ettől minden irányban lehet kis eltérés). Ha már több, mint 5 kilós, akkor viszont már csak 120 grammot kell ennie testsúlykilogrammonként naponta.

      • Bakonyi Mária

        2011. október 25. kedd

        Szia Bea!

        Miközben olvasom leveled, eszembe jut,én is mennyire aggódtam. Akkor még nem tudtam, ma már tudom, az anyai ösztönünkben meg kell tudnunk bízni, mert szerintem ez a legfontosabb, hogy babánk jelzéseit meg tudjuk érteni. A http://www.kismamablog.hu honlapon találtam meg, ami szerintem neked is sokat segíthet. A babalélek-mamalélek. Ha te megnyugszol, a baba is megnyugszik, ami kihatással van a fejlődésére, a táplálkozásra. Amikor magadban megtalálod a nyugalmat, a baba ösztönösen tudja jelezni feléd az aktuális igényeit. Ebben rejlik minden, bízz magadban. Te és a baba tökéletes összhangba tudtok kerülni. A ciciztetést, annak ellenére, hogy nem tudod táplálni ezúton, próbáld ki, hogy nem e céllal fogod a karjaidban, de tedd szabaddá számára azt, hogy elérhesse, ha úgy dönt. Ha kitartó vagy, meglátod, egyszeriben azt veszed észre, hogy ő fogja keresni a kapcsolatot az édesanyjával, amely egy olyan bensőséges kapcsolatról szól, amire mindkettőtöknek szüksége van. Kívánom nektek, hogy ide eljussatok, légy türelmes! Önmagaddal, és a babával. Nagyon sok sikert kivánok nektek ehhez a bensőséges kapcsolat megéléséhez. Szeretettel B.M.

  • zoé

    2011. szeptember 29. csütörtök

    Kedves Ági!

    Az én kisfiam most két és fél éves.Kb egy éves kora óta harapdál,csapkod,huzza a hajamat.Csak velem,senki mással nem csinálja.Amúgy,jól kezelhető.Sokmindent meg lehet vele beszélni.De ha olyan a kedve,vagy fáradt akkor jön a hiszti és a durvaság.Nagyon sokféle módszert kipróbáltunk már de egy sem vált be.Kérlek ha van valami ötleted írd meg.
    Köszönöm.
    Zoé

    • Vida Agi

      2011. október 01. szombat

      Ilyenkor tedd le és mondd neki, hogy “nem szabad” és hogy “fáj”, idővel megérti majd, mi a probléma, ha mindig következetesen és határozottan ezt teszed.

  • eszter

    2011. szeptember 19. hétfő

    Kedves Ági!

    Kérlek segíts nekem, mert aggaszt, hogy az eddig tökéletesen alvó kislányom az utóbbi időben szinte minden nap óránként felsír éjszaka. A baj, hogy én önző dög, mire elalszom, fel is ijedek a sírásra. Ha cumit adok a picinek egy perc, és máris alszik vissza. Van olyan éjszaka, hogy óránként, de van, hogy 2-3 óránként sír fel, ritkábban egy éjjel csak egyszer. Nappal tökéletesen viselkedik, boldog, kiegyensúlyozott, játszik, elvan, kacag, mozgékony, szépen eszik. A szeparációs szorongásán már 8 hónaposan túlestünk. Alul van két foga, felül a két egyesnél duzzadt az ínye, ezt aug. 23-án a gyerekorvos mondta. Még nincs fog, én nem látok fent semmit. Ma tölti a kicsike a 9. hónapját. Naponta 5-ször eszik, már nem szopizik 5 hónapos kora óta (sajnos), de szívesen eszik főzeléket, tápszert, tejpépet. Korábban azt írtad nekem, hogy korának, súlyának megfelelően táplálom. Most 9 hónaposan 7,7 kiló (36. héten született 2400 kg. 48 cm-vel) és 68 cm.
    Szerinted mivel segíthetek ESztikének?
    Eddig gyönyörűen aludt 20-tól 6-7-ig, most 20-tól 6-ig ilyen rosszul, nappal kb. 13-tól két órát, de akkor is fel-fel ébred.

    Köszönöm szépen segítségedet és kedvességedet: Eszter

    • Vida Ági

      2011. szeptember 20. kedd

      A felső fogak áttörését viselik általában a legnehezebben a babák, homeopátiás alkati szerekkel segíthetsz rajta, ehhez bővebb leírást itt találsz: http://www.kismamablog.hu/fogzas.pdf

  • Niko

    2011. szeptember 12. hétfő

    Szia Ági!

    Az én babám 4 és fél hónapos, 4-5 napja kezdett el sírni nagyon hangosan és kitartóan, mellette potyognak a könnyei és emelgeti a fenekét. Próbáljuk figyelmen kívül hagyni a sírását de egyre erősebben sír és végül felvesszük megvigasztalni, de ha újra letesszük megint elkezdi. Nem tudom lehet-e ez ellen tenni valamit, esetleg ez manipulációnak számít már? Mi a véleményed mit csináljak, mert egész nap nem szeretném cipelni? Válaszodat előre is köszönöm!

    • julcsiga

      2011. szeptember 18. vasárnap

      Szia!
      bár nem vagyok szakértő, de abban biztos vagyok, h ez nem az a fajta manipuláció, amit úgy kéne kezelni, h nem reagálsz rá! az én babám is ilyen volt egész picinek is, én hodoztam. mamagmra volt kötve és így nagyon finom volt neki és nekem is! nem szabad ilyen kicsi babákat így sírni hagyni! te vagy neki a minden, benned lakott, nem várhtod el tőle, hogy 4,5 hónap után egyszerűen “leszokjon arról a testközelségről, amit bent élt át…és ez így lesz még jó darabig, de még nagyon pici! hordozás, rngeteg megbízható oldalt találhatsz a neten. egy elég jó közösség a hordozással kapcsolatban főleg: http://www.mamami.hu
      jó egészséget és boldogságot!
      judit

    • Vida Agi

      2011. szeptember 19. hétfő

      Milyen helyzetben és mikor sír? Csak akkor, amikor leteszitek játszani? Vagy ha aludni teszitek le? Akkor is sír, ha ottvagytok vele, vagy csak akkor ha kimentek a szobából? Nem lehet hogy ilyenkor forogni vagy kúszni próbál és erőlködik?

  • Nikola

    2011. szeptember 03. szombat

    Szia Ági!

    Segítségedet szeretném kérni!Kislányom egy éves,és problémáink az alvással vannak.Mióta megtanult ülni,felállni,azóta rémálom az alvás!Beteszem a kiságyba mert látom,hogy álmos,de elkezd üvölteni,felül,feláll,hiába fektetem vissza.Napközben kicsit ringatnom kell,és félálomba beteszem a kiságyba,így elalszik.De este csak mellettem alszik el,cicin.Ha átviszem az ágyába,5perc múlva felébred és addig üvölt míg ki nem veszem.Szerintem ez csak hiszti,de én nem bírom mikor sír.Tanácsolták már többen,hogy hagyjam kicsit sírni,aztán majd megtanulja,hogy este az ágyában kell aludni.Éjszaka még mindig felkel 2-3x,ha a foga jön akkor többször is,ilyenkor is csak cicin hajlandó vissza aludni.Így inkább vele alszom a szobájába,hogy a férjem tudjon aludni,és ne hulla fáradtan menjen munkába.De már én is kezdek nagyon fáradt lenni,ezek a folyamatos hisztik meg már tényleg leszívják az erőmet!Tudom,hogy én rontottam el,hogy kiskorától mellettem aludt,mivel nagyon hasfájós volt,és így legalább aludtunk!Kérlek adj valami tanácsot,mert már eléggé el vagyok keseredve!A viburcol kúpot is kipróbáltuk de nálunk nem vált be.Camomillát kap jelenleg is.Válaszodat előre is köszönöm!

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      Próbáld meg este is úgy altatni, mint nappal, a lényeg, hogy el tudjon lazulni és ne legyen éber, amikor ágyba kerül. Az első alkalommal még biztos tiltakozni fog, ezért újra és újra ki kell venni, megnyugtatni és visszatenni, de aztán fokozatosan megszokja majd. A másik lehetőség, hogy néhány napig este Apa fekteti és ő megy be hozzá éjszaka, ez általában az első este nehéz, de utána 1-2 nap alatt megoldja a dolgot, mert a kicsi Apával nem mer olyan követelőző lenni, mint veled (és neki nincs tejszaga sem, ezért kisebb a csábítás)

  • Irén

    2011. augusztus 31. szerda

    Ági az én nagyobbik lányom lassan 3 és fél éves lesz és a hugát aki lassan 2 éves lesz állandóan piszkálja, megüti vagy kicsit megrugja vagy épp elveszi a játot töle, pedig szeretik egymás, naponta ölelgetik egymást, idönként játékot adnak egymásnak Nem tudom, hogy mit csináljak mikor rájön a nagyobbikomra a “rosszalkodás” a huga ellen. Próbáltam neki többször elmagyarázni a dolgokat, de akkor ö volt megsértödve. Pedig foglalkozom külön-külön is velük.
    Nem tudom mi tévö legyek.

    • Vida Ági

      2011. szeptember 10. szombat

      Ez bizony gyakran előfordul testvérek között. A gondot az okozza, hogy a nagy állandóan úgy érzi ilyenkor, elveszítheti a szeretetedet a kicsi miatt, ezért mutatja a féltékenység jeleit. Ha bántja a kicsit, egy pár percre ültesd félre egy nyugodt helyre, ahol megnyugszik (annyi percre, ahány éves), de ne zárd a szobájába, mert ez félelmet okozhat benne. Ezután, ha lenyugodott, akkor beszéld meg vele, hol követett el hibát, de ne őt hibáztasd, hanem csak a viselkedését ítéld el. Ezután pedig beszéljétek meg, mit kéne tennie legközelebb, ha ilyen helyzet van (pl. ha a tesó elvesz valamit, ne üsse meg, hanem szóljon neked)

  • Bela

    2011. augusztus 30. kedd

    Hat ennel viccesebbet regen lattam: praktizalo anyukak flamelnek, raadasul publikban. LoL.

    Tok vicces, hogy valaki TANACSOT ad, meg VELEMENYE van, es erre betamadjak pro es kontra. `nem, nicsigaza az Aginak, mert bezzeg az en kis jozsikammal en igy csinaltam, bla-bla-bla`. Istenem…

  • eszter

    2011. augusztus 23. kedd

    Kedves Ágnes!
    Kérem segítsen nekem, mert kezdek elkeseredni. Kislányom most volt 17-én 8 hónapos, és már egy hete a nap nagy részét heves sírással tölti, és csak akkor nyugszik meg, ha felveszem, vagy fekszem mellette, és testkontaktusban vagyunk (hozzám ér, rám mászik). Ilyenkor biztos nem éhes, szomjas, nem a foga kínozza, viszont kapaszkodva áll. Olyan hevesen sír, hogy a haja tiszta víz, a pofija vörös, és olyan hangosan üvölt, ahogy csak tud. Lassan már egy szendvicset sem tudok csinálni magamnak, mert ha olyanja van, akkor még akkor is üvölt, ha egy méterre vagyok tőle, de nem ér hozzám, nincs a kezemben. A házimunka elvégzése is kezd lehetetlenné válni. Éjszaka 20tól reggel 6-ig alszik, délután 13-15-ig. Ekkor tudok kicsit fellélegezni.

    Kérem adjon tanácsot, hogy okozhatja-e ezt szeparációs szorongás, ha igen, MITÉVŐ LEGYEK! Ha mellette fekszem és hozzám ér, rám mászik vagy felveszem egy hangja sincs, viszont kész tortúra a fürdés utáni törülközés, öltözés. tiltakoztik, üvölt, dobálja magát.

    Nagyon el vagyok keseredve!!!

    Köszönettel várom segítő válaszát: Eszter

    • Vida Agi

      2011. augusztus 29. hétfő

      Ezt a szeparációs szorongás okozza, nehezen viseli, hogy egyre önállóbb, ezért paradox módon ő látszólag egyre anyásabb lesz. Játsszatok sokat együtt, amikor viszont nem tudsz vele lenni, dolgod van, vidd magaddal és hanggal nyugtasd. Segíthet az is, ha hordozókendőben magadra teszed, amikor lehet. Pár hét alatt elmúlik majd ez az időszak, addig kitartás 🙂

  • Anna

    2011. augusztus 22. hétfő

    Sziasztok! Egy tapasztalatot én is megosztanék. Az én lányom 21 hónapos koráig szopizott, emellett azonban szépen evett szilárd és pépes ételeket is. Akkortájt a gyermek életkorából adódóan, a szoptatás miatt szinte mindenki támadott a környezetemben. Leginkább azt mondogatták, hogy a baba soha nem fog leszokni a ciciről és én is biztos kényelemből, vagy lustaságból engedem neki a szopizást. A dolog odáig fajult, hogy engedve a pressziónak elkezdtük az elválasztást. Az első 3 nap igen sírósra sikeredett a babának is és nekem is. Végül kompromisszum született: este nincs cicizés, reggel viszont kicsikét szopizhat. A kisasszony alig 2 hét múlva, határozott “NEM” kijelentéssel magától utasította el a cicit és onnantól rá sem nézett többet. Szóval én csak annyit mondanék, hogy akinek van teje és a babája rendesen fejlődik, korának megfelelően esetleg más táplálékokat is eszik, szerintem bátran szoptasson ameddig lehet. Normális esetben, a gyermek többnyire úgyis elválasztja magát a megfelelő időben. Tapasztalatom szerint egyébként a szoptatás és a tejhozam fenntartása nem tartozik a kifejezetten ,,kényelmes” vagy “egyszerű” megoldások közé… (de ez egy másik topic témája) Biztosan van, aki nem ért velem egyet, vagy nem érti mit keres itt ez a hozzászólás. Röviden: személy szerint sajnálom, hogy hagytam magam a környezetem befolyása alá vonni ahelyett, hogy az ösztöneimre hallgattam volna… és itt az ösztönök a kulcs!

    • Anita

      2011. augusztus 23. kedd

      Szia Anna
      Teljesen egyetértek mindazzal amit irtál,és azt gondolom aki ilyet mondott neked az sose szoptatott vagy nem “élvezte” a dolgot, vagy csak egyszerűen féltékeny arra,hogy te még mindig szoptattál.Pedig milyen jó érzés:)
      Egy 9 hónapos kisfiú anyukája aki még szoptat:)

      • Záhony Anikó

        2011. augusztus 28. vasárnap

        Én is egyetértek Veletek! De mivel “akaratos” típus vagyok, nem hagyom magam lebeszélni a szoptatásról. Félelmetes, hogy miket gondolnak ma az emberek erről a témáról, miközben valahol olvastam, hogy 150 éve még a gyerekek átlag 3 éves korig szopiztak. Ma meg közlik némely bölcsiben, hogy mire a gyerek jön, válasszák el… megáll az eszem. És nem látom be, hogy mit árthat, ha szopik egy gyerek? Ha a gyermekem igényli, és nekem nem fáradtság, sőt jól esik, kinek mi köze hozzá??? Ne hagyjátok magatokat!
        Egy 28 hónapos, szopizós nagyfiú anyukája

  • Szalai Viktória

    2011. augusztus 22. hétfő

    Kedves Ági,

    Kislányom 7 és fél hónapos. 3310grammal született, jelenleg 7,45, jókedvű kisbaba, kinézete és életkedve tökéletes:-)
    A hozzátáplálással azonban vannak kisebb gondjaink. A barackot, banánt, almát megeszi, ezeket sinlac péppel keverve is, de a zöldséget nem sikerült egyelőre megszerettetni. Krumplit, sárgarépát nem fogadja el, próbáltam én is főzni, boltit is adni, de nem jártunk sikerrel.
    Kérdésem ez lenne, nem gond-e, hogy ennyire egyoldalú egyelőre a táplálkozása, és a tápszer még mindig e legkedvesebb neki (ebből kifolyólag ebből is eszik a legtöbbet).
    Mivel próbálkozhatnék? Van-e valami, amivel kissé “izgalmasabbá” tehetném neki a zöldségféléket?
    Adhatok-e joghurtos bébiételeket már?
    Válaszodat előre is köszönöm, Üdv, viki

    • Vida Agi

      2011. augusztus 23. kedd

      Ebben a korban minden babának “egyoldalú” a táplálkozása, hiszen még csak kevésféle ételt ehet. Nem kell izgalmasabbá tenni. Kapja azokat, amiket már ehet, ha már többfélét eszik, akkor lehet keverni, kombinálni őket. Húst mindenképpen kapjon már naponta. Tejtermékeket 8 hónapos kortól kaphat.

    • Irén

      2011. augusztus 31. szerda

      Viki nem tudom azóta, hogy álltok a zöldségekkel, de a sima krumpli helyett ajánlom az édes krumplit. Azt is nagyon jól lehet keverni különbözö zöldségekkel, husikkal.

      Üdv Irén
      két lányzó anyukája

  • Mariann

    2011. augusztus 22. hétfő

    Kedves Ági!
    Az én fiam 3 éves. Nagyon okos, értelmes. Lefekvés előtt nagyon sokat kér inni, ezért pelus is kell még alváshoz sajnos. Mondom neki, hogy ilyenkor csak egy pohárral van, és nincs több. Erre ő: Még utolsó, még utolsó. Ha nem adok neki elkezd sírni és felkelti vele a másik szobában lévő kis tesót. Ilyenkor mi a teendő? Adni neki még? Vagy keljen fel a kicsi, majd visszaalszik? -bár az sem egyszerű sajnos. Sajnos ilyen NEM-eknél nagyon tanácstalanná válok. Mi a helyes?
    Köszönöm

    • Vida Agi

      2011. augusztus 23. kedd

      Ha szomjas, akkor adj még neki, ez pont az a helyzet, amikor nem szabad nemet mondani. Ha bepisil, hát bepisil, a gyerekek kb. 6 éves korig nem teljesen szobatiszták éjszakára.

    • Orsi

      2011. augusztus 23. kedd

      Szia Mariann!

      Az én 3,5 éves kislányom is sokat iszik, este főleg (mert napközben nem iszik eleget az oviban). Teljesen szobatiszta éjszakára is 3 éves korától, de egyszer éjjel ki kell vinni pisilni, különben sírva ébred.
      Nekünk teljesen bevált, hogy csak felvesszük éjfél körül, kivisszük a wc-re, félálomban pisil és már alszik is tovább. Így se pelus, se “baleset”, nyugodt alvás reggelig. Ha nem tesszük, eleinte volt, hogy bepisilt, később sírva ébredt, hogy pisilnie kell este 11 és hajnal 5 között valamikor. Azóta nyugodtak az éjszakák és a kistestvérét sem kelti fel.

  • Veronika

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Kedves Kata!
    Feltalàltàk màr a BÉBIÉTELT,ami turmixolt gyümölcsöket,zöldségeket,föttételeket tartalmaz,ezeket nem kell megràgni!de te is eltudod késziteni én mindig magam készitettem a kisfiamnak.És nem azért mert nem tudtam szoptatn!Most 20 honapos és még mindig szopizik 1-2 szer egy nap.
    Valerka és Kata szerintem is félreértelmeztétek ez teljesen normàlis és valos érv az én fiam is mikor màr fàradt vagy nincs kedve enni akkor mindig cicizne az könyebb,jobb és szunyàlni is lehet közbe és a mami is ott van.

  • Orsi

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Kedves Ági! Nekem kérdésem lenne, a cikk továbbfűzésében: az én fiam is átesett az egy-másfél éves kor körüli próbálkozásokon, de nem volt vészes. Most 2 éves és az érdekelne, hogy a rá most jellemző dackorszak átlagosan milyen idős korig tart? Most is elég jól kezelhető a fiam, nem vészesen sokat hisztizik, de a másik, ami már nehezebb, hogy időnként rájön a “rosszalkodás”, és nekiesik a dolgoknak újra és újra (óra, virágok, laptop, kerítésnád, állólámpa, stb.). Ha jól gondolom, akkor a határokat feszegeti még mindig? Meddig tart ez? Továbbra is a türelmes “tanítás” a célravezető eszköz? Előre is köszi: Orsi

    • Vida Ági

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Maga a dackorszak 3 éves korig tart, de általában legerősebben 2 éves kor körül szokott megmutatkozni. Továbbra is a példamutatás és a türelmes tanítgatás a jó módszer. A nekiesést hogyan érted? Dühből szétszed dolgokat?

      • Orsi

        2011. augusztus 21. vasárnap

        Köszi az eddigi választ, megerősítettél!
        A nekiesést nem dühből csinálja, inkább kis bosszantásként, határfeszegetésként. Pl. letép egy növénylevelet. Megbeszéljük (nagyon szépen beszél, mondatokban és értelmes is), hogy ez nem jó, a virág sír, fáj neki, ne csinálja. Megbánó ari kis arccal mondja, hogy “jó”. Erre 1 perc múlva újra ott van és letépi a következőt, majd vidáman hozza megmutatni, holott tudja, hogy nem szabad.

        • Vida Agi

          2011. augusztus 22. hétfő

          Igen, ezzel a határokat feszegeti, plusz kíváncsi rá, mit fogsz reagálni. Azt érti, hogy nem szabad, de nem érti, hogy miért nem. Ki kell próbálnia, mi történik, ha egy “nem szabad”-dolgot csinál.

          • Orsi

            2011. augusztus 22. hétfő

            A következményeket már többször megtapasztalta: pl. letépte a virág levelét, amit nem tudtunk visszarakni. Az állólámpa egyik búráját eltörte, ezért az már nem használható (nem pótolható), és még egy példa: a játszótéren is fellök egymás után többször gyerekeket (főleg a “barátait”), akik közül az egyik sír tőle, a másik nem. Mégis folytatja és ezt már régóta űzi, pedig látja a reakciókat (amik bár nem egyformák). Ilyenkor pl. a 3. eset után mondjam, hogy a köv. után bünti lesz (pl. hazamegyünk) és menjünk haza? A higgadt magyarázás, tanítás itt nem hatott eddig. (Bocs a sok visszakérdezésért :-))

            • Vida Agi

              2011. augusztus 29. hétfő

              A büntetésből ő még nem igazán ért és számolni sem fogja tudni az alkalmakat. Inkább állítsd félre, várd meg, amíg kidühöngi magát és engedd vissza, a hazamenetelből semmit sem ért majd.

  • b. nora

    2011. augusztus 21. vasárnap

    🙂

    Az en babam tapszeres volt, de ugyanez a helyzet alakult ki.10 hos korul volt, amikor mar regen evett mindent, nem volt valogatos.Este es reggel kapott uveget csak.Egy ebed alkalmaval azonban hiaba kinaltam barmivel, semmi nem kellett, tolta el a kezem,tanyert, kanalat es kozben uvoltotte, hogy baba hamm!!! Etlen nem akartam lefektetni, ezert ebed helyett gyorsan keszitettem neki tapot.Megette, elaludt.Csakhogy a masnapi ebednel is ugyanez tortent,pedig a kedvenc ebedje volt. Es ez lett volna harmadnap is, mert rakezdte a sirast akkor, amikor meglatta a tanyert es a kanalat.Kicsit fajt a szivem, de en is megmakacsoltam magam: elmondtam, ha nem eszik ebedet, nem lesz ma uveg es etlen fekszik le.Nezett, de nem evett.Lefektettem, sirva aludt el.Viszont uzsonnara szepen megette a delben otthagyott ebedet.Masnap meg volt egy enyhe probalkozas, de amikor ebed helyett megmutattam neki az alvorongyot, hamar a kanal utan nyult 🙂

    • Edina

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Ha-ha, ez jó. Milyen kis okosak már ilyenkor is! 🙂

  • Tina

    2011. augusztus 21. vasárnap

    A szopizás éppen azért jó példa szerintem (és ezt szoptatós anyukaként mondom), mert éppen mivel az olyan nagyon jó a baba számára, ezért ezen a téren könnyebben engedünk az akaratának. Tehát nem az anyatejen van a hangsúly, hanem hogy mikor és mennyit engedünk neki ebben. Ha rájön például, hogy a cicizés a gyenge pontunk, ahol _mindig_ (!) engedünk, ahol és amikor akarja, bármikor emelheti a pólónkat (tudok ilyenről) és bármi helyett eheti, amihez éppen nincs kedve, akkor később az elválasztás vagy a darabos ételre szoktatás is kínszenvedős lehet. Ami nem baj, sokan túlélték már ezt is, de a – egyéntől, családtól, saját szokásoktól függő – határok meghúzásával ezen a téren is könnyebb lesz a dolgunk később. Ezt is lehet okosan szabályozni.

  • Évice

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Nagyon tetszett a cikk, igazán hasznos. Marci fiunk 9,5 hónapos és tényleg belekerült ebbe a tiltakozós időszakba…nálunk nem az evés inkább az alvási problémák körül forog minden. Napközben csak babakocsiban hajlandó elaludni, éjszaka többször felébred. Hogy mitől nem tudjuk!
    Már nem szopizik, hanem sok -sok finom bio zöldséget és egyéb mást kap és nagyon szépen fejlődik. (80 cm és 10,3 kg)

  • Hanna

    2011. augusztus 21. vasárnap

    A helyzet egyáltalán nem ennyire egyszerű. A nagyobbik gyerek akaratos, de a majdnem 3 év alatt még csak egyszer hisztizett boltban, pedig minden nap járunk…
    Viszont eddig semmi bejegyzést nem találtam a többemberes babákról és gyerekekről, pedig arra szükség is lenne…
    Szerintem nem hasznos ez a cikk, ahogy a babapórázos sem volt az.

    • Nóri

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Van akinek hasznos, attól még mert neked nem…Én rengeteg választ kapok a kérdéseimre Ági írásaiból és szerintem nem vagyok egyedül.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Jó ötlet, fogok írni a többemberes babákról.

  • Bánfi Kata

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Az én fiam 8-9 hónaposan még szinte majdnem csak anyatejet kapott. Tényleg miért olyan baj az? Hiszen még a foga sem volt kint. Talán 2, akkor hogyan adjak neki szilárd ételt? Mivel is rágná meg? Én is valerkával értek egyet. Semmiben nem szenvedett hiányt a fiam azért, mert akkor még – és most 14 hónaposan is kap anyatejet – főleg szopott.

    • Vida Agi

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Egyáltalán nem baj, én is 2 éves korig szoptattam, nem erről szólt a cikk.

    • Teyla

      2011. augusztus 22. hétfő

      Az én kislányomnak 9 és fél hósan bújt ki az első foga. Az ételt viszont nem a fogak számától tettem függővé. 6 hós koráig csak szopizott. Utána kezdtem el a hozzátáplálást. Addig adtam neki pépeset, amíg azt nem láttam, hogy szívesen eszik, és utána kezdtem el kísérletezni, hogy na vajon megeszi e, ha csak villával nyomom össze. Van aminél bejött, van aminél nem. Most már mindent akar enni, amit mi eszünk. És bár már elmúlt 17 hónapos, de esténként még mindig szopizik. Nagyon örülök ennek, mert én nagyon fontosnak tartom, hogy minél több baba anyatejes legyen, és addig szopizzon ameddig csak lehet!

  • Tara

    2011. augusztus 21. vasárnap

    Talán azért, mert ebben a korban már nem elég a szopizás és más féle táplálékra is szüksége van a babának?!?!

  • valerka78

    2011. augusztus 21. vasárnap

    “Jól van, akkor ebéd helyett inkább szopizunk” Mintha a szopizás valami rossz dolog lenne?! Főleg egy 8-9 hónaposnál. Miért pont ez lett a példa?

    • eva77

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Félreértetted!Itt épp az volt a lényeg, hogy ebéd helyett a szopizást ajánlja fel az anyuka csak legyen békesség…tehát a kényelmesebb megoldást a babának ás mamának is.

    • Enikő

      2011. augusztus 21. vasárnap

      Mert szopizni könnyebb és gyorsabb, mint szilárd ételt ennie! Ezt félre értelmezted azt hiszem!

    • Vida Agi

      2011. augusztus 21. vasárnap

      A teljes mondat így hangzott: “Az akarat első kis szárnypróbálgatásai megijeszthetik a szülőket: néhányan azonnal beadják a derekukat és megpróbálnak kompromisszumokat kötni. “Jól van, akkor ebéd helyett inkább szopizunk”, “Jó, akkor még nem kell aludni” és így tovább.” Láttál te ebben pejoratív kifejezést? Nem gond, ha néha kötsz kompromisszumokat, különösen ebben a korban, amikor még pl. fogzás vagy betegség miatt néha a baba szinte teljesen visszaszokik a cicire. De 1-2 éves korban már meg kell gondolni, hogy kompromisszumot kötök és hagyom a gyermeket “nyerni” vagy pedig kitartok amellett, hogy márpedig ebédelni kell rendesen.

      • valerka78

        2011. augusztus 22. hétfő

        A bekezdés elején kiemelt 8-9 hónapos kor miatt tartom továbbra is nem megfelelő példának, úgy gondolom, joga van annak a gyereknek lustának lenni, anyának is a kényelmesebb, “halkabb” hisztimentes megoldást választani. Ha 1-2 éves gyerekről lett volna szó a megelőző mondatokban, cicire visszaszokásról, pólóemelgetésről, akkor esetleg rendben, de akkor sem hoznám fel a szoptatást “rossz” megoldásként vagy kompromisszumként. “Nem akarsz ebédelni, na jó, egyél legalább desszertet” vagy nem is tudom, mi lenne számomra az érzékletes példa.