8 módszer, amivel a gyerekek megtanulhatják kontrollálni az indulataikat

A dackorszak legnagyobb nehézsége, hogy a kicsi még nem tudja kontrollálni az indulatait, nem tud mit kezdeni velük. Nem csak megnyugodni tud nehezen, ez szinte lehetetlen is önerőből akkor, amikor kialakul az ún. distressz hiszti, hanem megelőzni sem tudja őket. Hogyan segíthetsz neki? 8 hasznos technika következik:

Mire jók ezek a technikák? Ha eközül a 8 technika közül kiválasztasz 1-2-t és megtanítod a gyermekednek, akkor: megtanulja időben felismerni, amikor dühös, képes lesz kontrollálni az érzelmeit és ritkább lesz a dühkitörés, a hiszti.
Némelyik technika abban is segít, hogy megnyugtasd őt, amikor magán kívül van, ilyen például a mély lélegzés technikája: amikor a kicsi hisztizik, öleld magadhoz és lélegezz mélyeket! Ha nem hagyja ilyenkor az ölelést, egyszerűen csak maradj mellette és lélegezz mélyen, ez nem csak neki, de neked is segít a megnyugvásban.

A kisebbeknél az a fontos, hogy megtanulja felismerni, mikor jön indulatba és kialakuljon a szükséges önkontroll, a nagyobbaknál, ovisoknál pedig olyan helyzetekben lehet hasznos ez, amikor pl. egy másik gyerek bosszantja fel őket és nem tudnak mit kezdeni a dühükkel. Ezáltal megelőzhetőek a veszekedések, verekedések társas helyzeketben.

Hogyan tanítsd meg neki? A legjobb, ha példát mutatsz, tehát amikor te vagy dühös, ugyanezeket a technikákat alkalmazod. Tudom, szülőként néha nehéz higgadtnak maradni, de hidd el, a gyermeked is hamarabb önuralmat tanul, ha látja, hogy te képes vagy rá.

Fontos: ez nem fog elsőre menni, kell néhány hét gyakorlás, mire a kicsi megtanulja használni, addig sokat segítesz, ha a kritikus pillanatokban figyelmezteted rá és elmagyarázod neki, mi következik most.

A technikák:

1. “Számolj ötig!”
Nem csak a felnőtteknél, a számolni már tudó gyerekeknél is működik, hogy mielőtt cselekednének ötig számolnak.

2. “Vegyél mély levegőt!”
Ez segít szabályozni az indulatok miatt felgyorsult légzést. Kisebbeknél is jól alkalmazható technika.

3. “Tedd zsebre a kezed!”
Segít emlékezteti rá magát, mire kell most figyelnie. Óvodásoknál már jól alkalmazható.

4. “Szorítsd ökölbe a kezed, aztán engedd ki! Ismételd meg háromszor!”

5. “Tapsolj egy nagyot!”
Kisebbek is könnyen megtanulják. A tapsolás általában játék, pozitív érzések kötődnek hozzá, ezért a rossz kedvet jóvá fordítja át, ráadásul közben az indulatot is kiadja a kicsi.

6. “Mondd el a düh-versikét!”
Találjatok ki közösen egy kis mondókát, amit elmondhat, amikor dühös, pl.

Hú, de mérges ez a medve,
nincsen neki rózsás kedve!
Hú, de nagyon haragszom,
a dühömet kiadom!
Brumm-brumm-brumm!

Ez óvodásoknál különösen jó lehet arra, ha az oviban vannak konfliktusai, amikor kontrollálnia kellene magát.

7. “Szkenneld át a tested!”

“Gondolj a fejedre, az arcodra, a nyakadra, a mellkasodra, a karodra, a kezedre, a pocakodra, a combodra, a lábadra!” Kisebbeknél, miközben mondjuk , végig is simogathatjuk ezeket a testrészeket, így tudatosul, miről van szó.

8. “Szaladj ide egy nagy ölelésre!”

Ez különösen bújósabb gyerekeknél és a kisebbeknél hasznos technika. A kisgyerekek érzelmeit még az anya érzelmei is szabályozzák, ha odabújik hozzád, az őt is megnyugtatja.


Hisztikezelés

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

11 Comments

  • Lóska Melinda

    Reply Reply 2017. október 31. kedd

    Kedves Ági!
    Nagyon el vagyok keseredve. Kislányom 3 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Eddig is nagyon akaratos volt, ill. voltak hisztik is, de ehetett kezelni. Egy okos, értelmes gyerekről beszélünk. Pár hete, viszont mintha kicserélték volna. Mindenért nyafog, hisztizik, már-már dührohamokat kap. Akárhogy próbálom megnyugtatni, szinte magán kívül van, üvölt, lök el magától, csapkod, rugdos. Kiabálja, hogy: nem szeretlek anyuci, menj innen. Ha kimegyek, akkor azért üvölt még jobban. Az apja a közelébe sem mehet ilyenkor. Nem tudom már hogy lehetne ezt kezelni. Nemsokára érkezik a kis tesó, jó lenne ha minél előbb leszokna erről a viselkedésről. Mivel próbálkozhatnék még?
    Előre is köszönöm a választ!
    Üdv: Melinda

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. november 07. kedd

      A kisgyereknek hatalmas változás az óvoda, az otthoni biztonságos környezetből bekerül egy ismeretlen közegbe, ahol magára van utalva, a szülei, akikre eddig támaszkodott, nincsenek ott vele. Ezt a helyzetet minden gyerek a maga módján próbálja kezelni. A kislányod azzal, hogy kérései vannak, parancsolgat, kontrollálni próbálja a környezetét. Akármilyen okos is, ő még csak egy kisgyerek, akinek megrendült a biztonságérzete és azt próbálja megint megteremteni. Segíthet, ha ovi után nem mentek rögtön haza, hanem mindig van valami mozgásos program (séta, kismotor, bicikli, játszótér stb.), ahol kimozoghatja magából a napi feszültséget. Otthon is igyekezz vele minél többet foglalkozni, “babázni” vele, hogy visszatérjen az egyensúly. Amikor hisztizik, ne próbáld megnyugtatni, se meggyőzni. Csak legyél mellette, mondd el neki halk hangon, hogy nagyon szereted és segítesz neki megoldani a problémáját, bármi is legyen az. Ha azt látja, hogy te higgadt maradsz ilyenkor, számíthat rád, ő is egyre hamarabb meg fog majd nyugodni.

  • Lynn

    Reply Reply 2016. szeptember 13. kedd

    Kedves Ágnes!
    Nagyobbik gyermekem 3 éves kislány, már több mint egy éve jár rendszeresen gyerekközösségbe, kiegyensúlyozott, jó szociális képességű gyermek, mondhatnám “jókislány”.
    Amiatt írok mert egy ideje az ő legjobb barátnője, akivel ovin kívül is gyakran összejárnak eléggé agresszív lett. Az oviban is többször volt a kislánnyal gond és az én lányomat is rendszeresen bántalmazza. Ilyenkor ő vagy sírva hozzám jön, vagy ellöki magától, de volt már hogy vissza is ütött. Tanítottam neki hogy ha újra megütné őt akkor lépjen hátra pár lépést, vegyen mély levegőt és ne üssön vissza, de ugyanakkor azt sem szeretném ha őt vernék. A környezetemben lévő anyukák szerint ebben a korban az agresszió normális és nincs abban semmi rossz ha “felmérik ki az erősebb”. Olyan is előfordult hogy a barátnője anyukája látta ahogy kislánya ököllel megüti az én lányomat és nevetett rajta.
    Kedves Ágnes, te mit gondolsz erről? Tényleg csak én reagálom túl a helyzetet es valóban túlóvom a lányomat? Számomra az erőszak elfogadhatatlan bármilyen életkorban és nem tudom hogy ezt hogyan kezeljem, hiszen más nevelésébe nem szólhatok bele, azt sem szeretném hogy bokzsáknak használják a gyerekemet, de ha visszaüt akkor is mindig rászólok. Szerinted hogyan lehetne (és kell-e egyáltalán) ilyen helyzetben nevelni?
    Válaszodat előre is köszönöm.
    Linda

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      A gyerekek többféleképpen dolgozzák fel a közösséget és van olyan gyerek, aki úgy érzi, a közösség számára folyamatos fenyegetés, ezért megvédi magát, verekedősebb lesz. Valószínűleg itt is ez történt. Ugyanakkor a gyereknek meg kell tanulnia azt is, hogyan védje meg magát, hiszen nem lesz mindig ott a szülő mellette, amikor valamilyen attrocitás éri. Tehát igaza van a környezetedben levő anyukáknak, valóban engedi lehet egy bizonyos mértékig a verekedést és nem kell beavatkozni, hagyni kell, hogy a gyerekek maguk között oldják meg a konfliktusokat. Csak akkor kell beavatkozni, ha nagyon eldurvul és már sírás a vége. Ugyanakkor ez önmagában nem elég, emellett folyamatosan tanítani kell őket arra is, hogyan lehet békésen, szavakkal, kooperációval rendezni a konfliktusokat (azt azonban tudni kell, hogy 3 évesen még egyszerűen nem tudják a gyerekek megfelelően kifejezni magukat ehhez, tehát ez inkább csak hosszú távon hoz majd eredményt)

      • Lynn

        Reply Reply 2016. szeptember 29. csütörtök

        Nagyon köszönöm a segítséget.

  • siklodi eszter

    Reply Reply 2016. szeptember 13. kedd

    Kedves Agi,
    Van egy kislanyom aki 9 honapos. Es mar elkezte a hisztiket. Okolbe szoritja a kezet megveszul es orditt. Vagy ha valami nem ugy tortenik ahogy o szeretne megint hiszti. feszitti meg magat es sir. olyankor se az oleles se a nem reagalok ra nem valt be.ha probalom elterelni vigyelmet egy darabig sikerul de utanna folytassa. elszomorit, hogy ilyen picin kezdi es megsem tudom magyarazni neki. felek elveszittem turelmem ha mar most kezdi.eddig nem voltak ilyen gondok es valami otletet szeretnek mivel probalkozzak meg.hozzad fordultam mert az alvas tehnikaid is bevaltak.elore is koszonom szepen segitseged.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. október 14. péntek

      Ebben a korban a hiszti egyáltalán nem tudatos, hanem ún. distressz hiszti, azaz a kicsi az erős érzelmekre, csalódásra a teljes testével reagál, erős pszichés fájdalmat él át. Ilyenkor az segít, ha megvigasztalod, dédelgeted, ölbe veszed, a magyarázat semmit sem ér, a vigasztalásod azonban segít neki, példát mutat abban, hogyan kéne megnyugodni, megnyugtatni saját magát. A legjobb technika az, ha felveszed, megöleled és mélyeket lélegzel, mert a nyugodt légzés a babát is megnyugtatja.

  • Csízi Andrea

    Reply Reply 2016. június 07. kedd

    Kedves Agi!
    Tobb dolgot kiprobaltam a 3 eves kislanyom megnyugtatasaban a hisztikor, de az valt be legjobban hogy megkinalom par korty vizzel es utana szeretgetes!
    De most atfutott az agyamon, hogy ezzel nem artok e neki a kesobbiekre valo tekintettel!
    Folytathatom e ezt vagy inkabb keressek mas modszert?
    Koszonom szepen 🙂

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. július 24. vasárnap

      Ha ő ettől megnyugszik, akkor nincs vele semmi baj 🙂

  • Kerekes Adrienn

    Reply Reply 2016. május 04. szerda

    Kedves Ági!
    Gratulálok az oldalhoz!Régóta szeretnék kérdéssel Hozzád fordulni, de nem vagyok tagja a facebook közösségnek.
    Mikor van legközelebb alkalmam megkeresni kérdésemmel?
    Üdvözlettel:
    Adrienn

Leave A Response

* Denotes Required Field