8 dolog, amit a kötődésre nevelésről tudnod kell

Számos félreértés van azzal kapcsolatban, hogyan is alakul az anya és a baba közötti kötődés és mit jelent pontosan a kötődő nevelés. A leggyakoribb az, hogy csak a hordozott, szoptatott, együtt alvós babák fognak biztonságosan kötődni. De ez tévedés. Elmondom miért.

Kilenc hónap testi-lelki szimbiózis után az újszülött megszületik. Az életbenmaradásához továbbra is a felnőttek segítségére van szüksége, ezért ösztönösen kapaszkodik beléjük, segítséget kér tőlük. Az ő válaszaik döntik el, milyen összebenyomása lesz a világról. Szülőként a célunk az, hogy biztonságosan kötődjön hozzánk, megbízzon bennünk (a kötődés típusairól szóló bejegyzésben írtam le részletesebben, milyen kötődési típusok vannak és milyen zavarok lehetnek a kötődésben).

De mi is az a kötődés?

Sokan gondolják úgy, hogy a kötődés=ragaszkodás. Ha a gyerek kapaszkodik anyába, “anyás”, akkor kötődik. Ha nem tudok elválni tőle, elengedni az óvodába, mert nem ő sír, hanem én, na, akkor az “A” kötődés.
Sokan gondolják azt is, hogy a kötődés=gondoskodás. Ha pl. egy szülő gondoskodik a gyerekeiről, akkor minden oké a kötődéssel. Pedig a gondoskodás részben hozott szülői mintából, szokásokból, tanult viselkedésből ered. És bizony előfordul, hogy valaki ugyan gondoskodik a gyermekeiről, de csak fizikailag, érzelmileg már kevésbé.
A biztonságos kötődés több, mint ragaszkodás vagy gondoskodás.

A jó kötődés: BIZALOM

A kicsi bízik benned, tudja, hogy számíthat rád, ezért mer elindulni a világba, mert tudja, hogy visszaszaladhat, ott leszel, megvigasztalod. Ez adja majd az alapot ahhoz, hogy kamaszként és felnőttként is megtegye majd ugyanezt.
Hogy merjen bízni majd a barátaiban, a párjában is, merjen kötődni hozzájuk, szeretni őket anélkül a félelem nélkül, hogy “szeretni nem érdemes, mert úgyis csalódni fogok”.
Hogyan alakítsd ki? Úgy, hogy kiszámítható vagy és megbízható. Ha a kicsi hív, mész és segítesz, de legalábbis válaszolsz. Hogy felismered, mikor kér tőled segítséget, hogy türelmesen meghallgatod, amikor mondani szeretne valamit.

A jó kötődés: ŐSZINTE.

Nem arról szól MIT teszel (szoptatsz vagy tápszert adsz, hordozol vagy sem, apás szülés vagy nem, különalvás vagy együtt stb.), hanem arról HOGYAN teszed. Azért teszed, mert tényleg ebben hiszel? Meggyőződésből? Kiszámíthatóan? Megbízhatóan? Szívből? Vagy megfelelési kényszerből? Trendből? Tökéletességre vágyásból vagy azért, mert tudod, hogy az a jó? A kicsi igényeire figyelve, befelé a kettőtök kapcsolatára vagy kifelé, azt nézve, mit mondanak mások?
A kötődés nem csiribú-csiribá, hanem egymásra figyelés és szeretet. Nem tárgyakon múlik. A kötődés a baba és az anya, a baba és az apa kölcsönhatása (sőt: az anya és az apa kölcsönhatása is, ha ők kötődnek egymáshoz biztosan és nem ambivalensen, a gyermeküknek is jó kapcsolati mintát mutatnak).

Milyen lesz a kötődésre nevelt gyermek később?

Kutatásokból biztosan tudjuk, hogy:
– nagyobb lesz a stressztűrő képessége,
– kisebb az esélye az evészavarokra, mert az igény szerinti etetés révén megtanulja felismerni az éhséget és jóllakottságot,
– biztonságban érzi magát a világban, mert édesanyja viselkedése révén megtanulta, hogy a világ jó, és bízik magában is, mert van módja a maga tempójában megtapasztalni a világot,
– másokhoz is képes lesz biztonságosan kötődni, barátságot kötni, párkapcsolatot találni,
– a kötődési mintázat öröklődik, a biztonságosan kötődő gyerekek továbbadják a kötődési mintát a gyermekeiknek is.

Sokan helyütt olvasni, hogy a kötődésre nevelés 3 alappillére a hordozás, a szoptatás és az együtt alvás. Ezzel szemben az API (Attachement Parenting International) 8 alapelvet fogalmaz meg:

1. Készülj fel a várandósságra, a szülésre és a gyermeknevelésre fizikailag és emocionálisan!
A testi és lelki felkészülés egyaránt fontos. De mit is jelent ez? Fizikailag: kivizsgáltatod magad a várandósság előtt, ügyelsz az egészségedre a várandósság alatt és után, amibe beletartozik az egészséges táplálkozás, a testmozgás, a problémás fogak, itt-ott fájó testrészek nem elhanyagolása is. Nehezebb gyereket nevelni, türelmesnek maradni, a kicsire figyelni úgy, hogy közben egészségügyi problémáid vannak.

A lelki felkészülésbe beletartozik a saját gyermekkoroddal, szüleiddel való megbékélés, a megfelelő önismeret kialakítása. Számos későbbi szorongás, pszichés probléma forrása, ha a gyermekkorodon, a szüleiddel való kapcsolatodon rágódsz, ha azon vívódsz magadban, mit mondtak a szüleid, megfelel-e nekik, ahogyan csinálod. Rengeteg későbbi probléma forrása az, ha nem tisztázod magadban az elvárásaidat a gyermekeddel kapcsolatban, ha mereven ragaszkodsz olyan elvekhez, amiknek még a forrását sem tisztáztad magadban.

A lelki felkészülésbe beletartozik a szülésre való pszichés felkészülés is, mert ez nem csak biológiai folyamat. Ahhoz, hogy testileg megfelelően történjék minden, lelkileg is tisztában kell lenni azzal mi történik bennünk (a pszichés szülésfelkészítő tudásanyagomat éppen emiatt készítettem el 8 évvel ezelőtt). És ennek a része a szülésélmény feldolgozása is.

Ide tartozik az is, hogy folyamatosan képezd magad, érdeklődj aziránt, hogyan is “működnek” a gyerekek, mire van szükségük, hogyan fejlődnek, maradj nyitott és kíváncsi rájuk minden életkorban!

Néhányan talán idegenkednek ettől az alapelvtől, mert úgy gondolják, nem lehet tökéletesen felkészülni. És igazuk van, valóban nem lehet. Az első hetekre lehet felkészülni, arra, hogyan is érdemes elkezdeni a szoptatást, hogyan kell megoldani egy újszülött körüli tennivalókat. Az első heteknek (az első 6-8 hét!) az egymásra hangolódásról, az egymásra figyelésről kellene szólniuk mind az anya, mind a baba részéről. Ha ezt megteremtjük, utána már sokkal könnyebben megy minden. Ha siettetjük (“már 2 hetes, már tudnia kéne”), másokra hallgatunk (3 óránként etesd, hagyd sírni stb.), kifelé figyelünk (pl. “mit fog szólni a védőnő, hogy a babám még 2 óránként eszik”), azzal nem csak a baba, de a magunk számára is megnehezítjük a dolgokat.

2. Etess szeretettel és elfogadással!

Az anyatejes táplálás nagyon jó a babának, de ha erre nincs mód, cumisüvegből is lehet igény szerint táplálni. A lényeg az igény szerinten van. Az egészséges baba képes maga ösztönösen jól szabályozni, mikor van szüksége ételre, a legtöbb későbbi problémát a felnőttek beavatkozása (pl. húzom még az időt) okozzák. (Itt meg kell említenünk, hogy az idő előtt született, kis súlyú, besárgulás miatt aluszékony vagy beteg baba viszont étvágytalan lehet, és nála természetesen fontos, hogy ébresszük fel, etessük és itassuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötődés emiatt sérülne.)

Azt is el kell fogadni, hogy a kicsi számára a szoptatás nem csak testi, de lelki szükséglet is. Az anyamellen megnyugszik és ezt sokan “rossz” szokásként értékelik, pedig valójában a lelki szükséglet, a biztonságra való igény, a “lelki táplálék” épp olyan fontos, mint a testi.
Cumisüveggel táplált babáknál is fontos a testközelség, a babusgatás, dédelgetés és, hogy megfigyeljük, mikor igénylik ezt.

3. Válaszolj érzékenyen!

Gondolkodj azon vajon mit szeretne a gyermeked tőled és válaszolj neki! Az egészen kicsiknél ez azt jelenti, hogy odamész, felveszed, később azt, hogy beszélsz hozzá, de mindig válaszolsz valahogyan. Benne foglaltatik ebben az empátia is az, hogy igyekszel megérteni a gyermekedet és a neki való válaszokat kitalálni az egyéniségének megfelelően.
Ez azért lehet különösen nehéz, mert a baba személyisége eltérhet a tiédtől (nyilván könnyebb empatikusnak lenni azzal, aki olyan, mint mi), ami sok félreértéshez és súrlódáshoz vezethet. Ha például te nyugodtabb természet vagy, egy aktívabb, erősebb akaratú babára különösen nehéz lehet ráhangolódnod, de fordítva is igaz: ha te szereted a nyüzsgést, nehéz lehet megbarátkoznod vele, hogy a babád rosszul viseli a társaságot, az aktív programokat és több nyugalmat igényel.

4. Adj neki testközelséget!

Az újszülöttek igénylik a testközelséget, a babusgatást, ez természetes igényük, hiszen a pocakban 9 hónapon át testközelben voltak, és ezt követően is így nyugszanak meg. Később ez azonban változhat. Vannak olyan gyerekek, akik kevésbé igénylik a dédelgetést és olyan életszakaszok is lehetnek a gyerekkor folyamán, amikor a kicsi átmenetileg nem szívesen fogadja a babusgatást, puszilgatást (pl. az óvodáskorú kisfiúk egy része nem szereti a nyilvános ölelgetést, de otthon szívesen fogadja, sőt, kéri).

A hordozás fantasztikus dolog és sok esetben praktikus is, de ez nem azt jelenti, hogy a babakocsi ördögtől való találmány lenne. Nyugodtan használd mindkettőt akár felváltva is, attól függően melyiket igényli a babád.

5. Biztosítsd a fizikailag és emocionálisan biztonságos alvást!

A fizikai biztonságot talán nem kell magyarázni, de mit jelent az emocionálisan biztonságos? Azt, hogy a kicsi jól érzi magát, amikor elalszik, biztonságban érzi magát az alvóhelyén, nem fél, nem éli át a magára hagyatottság élményét. Ez történhet saját ágyban saját szobában és közös ágyban is. Kezdetben talán praktikusabb, ha velünk egy szobában van a kicsi, hogy megismerjük az alvási szokásait, az éjszakai viselkedését is, ráadásul itt könnyebben meg tudja figyelni, le tudja másolni a mi éjszakai viselkedésünket is, megtanulja azt, mikor van az éjszaka és mit csinálunk akkor.

Amikor azonban már ismerjük, hogyan alszik, mit igényel, eldönthetjük, hogyan aludjon a továbbiakban. Vannak olyan babák, akiknek a biztonságérzetéhez feltétlenül kell a szülők közelsége, mások a kiságyban is szépen elalszanak.
Ez azonban nem kőbe vésett szabály: később is lehetnek olyan korszakok, amikor átmenetileg a kicsi igényli a közelségünket pedig korábban a saját ágyában aludt, mint ahogyan egyszercsak bekövetkezik az az időszak is, amikor magától szeretne saját ágyban, saját szobában aludni, mert ott érzi jól magát éjszaka.

6. Következetes szerető gondoskodás

Sokan nem tudják, de a következetlen nevelés rosszabb a gyereknek, mint a következetesen szigorú vagy a következetesen engedékeny. A következetesség, a szülő kiszámítható viselkedése ugyanis biztonságérzetet ad a gyermeknek. Ha azonban minden erőnkkel igyekszünk jól csinálni, aztán néha betelik a pohár és átcsapunk szigorúba, aztán engedve a nyomásnak mégis engedünk, azzal összezavarjuk a gyereket.

Ebbe beletartozik az is, hogy amikor nem tudunk a kicsivel lenni érzelmileg biztonságos környezetben hagyjuk olyasvalakivel, akit ismer, aki mellett jól érzi magát. Sokszor találkozom vele, hogy a kicsit a nagymamára hagyják, akit nem igazán ismer, mert csak ritkán találkozik vele, és nem értik, miért sír mellette, amikor ő a nagymamája. Azért, mert nem kötődik hozzá! Időt kell hagyni rá, hogy a kicsi megbízzon abban, akivel együtt van és el kell fogadni, hogy idővel hozzá is kötődni fog (a kötődés nem csak az anya és a baba között jön létre, hanem az apához, a nagymamához, később a bölcsődei gondozóhoz és az óvónénihez is kötődik majd a kicsi). A kötődéshez pedig időre van szükség, rendszeres találkozásra, türelmes ismerkedésre, nem lehet csak úgy otthagyni a gyereket és “lelépni” (sajnos még manapság is sok bölcsőde javasolja ezt, de a fokozatos beszoktatás lelkileg sokkal kevésbé megterhelő a kicsi számára).

Gyakori tévhit, hogy ha az anya hamar visszatér a munka világába, nem fog megfelelően kötődni, ez azonban nem igaz. A legújabb kutatások szerint 1 éves korig jobb a családias környezet és ha ugyanaz az 1-2 személy van a kicsivel (apa, nagymama, bébiszitter), de ezt követően közösségbe is kerülhet a kicsi (nyilván itt is jobb ilyen kis korban a nagyon kis csoportos, családias környezet állandó gondozókkal).

7. Gyakorold a pozitív gyermeknevelést!

Tiltás helyett tanítás és példamutatás, büntetés helyett következmények, türelmes magyarázat a korának megfelelő módon. Ezt gyakran azért nehéz megvalósítani, mert a gyermekkorunkból hozott nevelési mintáink egészen mások, de nem lehetetlen.

8. Találd meg az egyensúlyt a családi és a magánéleted között!

Annyira belefeledkezel az anyaságba, hogy magadról el is feledkezel? Pedig a te jóléted, boldogságod a gyermekeid számára fontos. Vagy másként: nem tudsz nekik adni, ha magadnak sosem adsz. Szülőnek lenni nehéz és a kicsik sok figyelmet, energiát igényelnek. Ahhoz, hogy képes legyél pozitívan nevelni, szükséges, hogy amikor csak lehet, pihenj! A szabad levegő, a sport, egy hobbi, a találkozás barátokkal, a baba-mama klub egyaránt feltölthet. Ha nincs lehetőséged másra hagyni a babát, vele együtt is tudsz pihenni – ha fejben “pihenő üzemmódra” kapcsolsz.
Pihenj fejben is: ne csak azon agyalj, mit miért csinál a baba, az is kikapcsol a megszokottból, ha valami egészen másra gondolsz, például tervezgeted a családi nyaralást, a hétvégi kirándulást, a szoba átrendezését, a hobbidat, a születésnapot…

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon válaszolok, a blogon a hozzászólások között nem. Ha a kérdésed hosszabb vagy privátban szeretnél kérdezni, kéthetente az online fogadóórán tudsz kérdezni.

27 Comments

  • Zsuzsi

    Reply Reply 2017. május 25. csütörtök

    Kedves Ági! Kislányom 11 hónapos és azzal a problémával állok szemben hogy az eddig úgymond jól elalvó kislány hirtelen uvoltesbe kezd amint szeretném a kisagyba tenni.eddig ezzel nem volt gond ,szépen simogatva elaludt.ha éjjel ébred, akkor sem tudom vissza altatni ,ahogy eddig ,ki kell vennem a kisagyból a nagy ágyra és onnan atcsempeszni az ő ágyába. De sokszor ahogy tenném be észre veszi és újabb uvoltesbe kezd.van hogy másfél óra ,hogy visszaalszik. Mitől lehet ez, mit tegyek.Tanacstalan vagyok. Várom válaszát. Köszönettel Zsuzsi.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2017. május 28. vasárnap

      Bár ijesztő ez a viselkedés, valójában nem az az oka, hogy ne szeretné a kiságyat vagy ne akarna aludni. Épp ellenkezőleg: már nagyon álmos, de nem szeretne elválni tőled, így reagálja le a szeparációs szorongást. Ilyenkor vedd ki, nyugtasd meg, de aztán következetesen tedd vissza megint a kiságyba, ha sír, simogasd, amíg el nem alszik. Mindenképpen ügyelj rá, hogy az altatás időszakában minél kevesebb fény legyen a szobában és zajok se zavarják, mert ez is megnehezítheti az ellazulást.

  • Zsu

    Reply Reply 2016. december 02. péntek

    Tisztelt Doktornő!

    Azért írok önnek, mert nagy bánatom van és segítségre, válaszokra van szükségem.
    A 19 hónapos, kislányom az édesapja jelenlétében teljes mértékben elutasít, ellök magától. Nem akarja, hogy én foglalkozzak vele, nem hagyja hogy gondozzam, babusgassam. Az esti altatás is a férjemmel történik mert engem hisztérikus sírás közepette tol el magától. Nem értem miért történik ez. Mint anyát teljesen megtagad a gyerek ha az apja velünk van . Nem történt semmi különleges dolog. Az egyik nap a délutáni sétánkkor elkapott minket egy hatalmas vihar, ami dörgéssel , villámlással érkezett majd leszakadt az ég. A férjem felkapta a gyereket és hazáig futottunk. Ettől a naptól kezdve van ez ….. Nekem ez annyira rossz! Nagyon elszomorít . Próbáltunk együtt, a férjemmel ezen az elutasításon puhítani, de semmi eredmény. A férjem reggeltől estig dolgozik, keveset látja a gyerek hétköznap. Én délelőtti munkabeosztásban dolgozom, ezidő alatt Zoé bölcsiben van. De ez már 15 hónapos kora óta így van. Ez a probléma pedig kb egy hete van .
    Nagyon szépen kérem, hogy tanácsaival és véleményével segítsen nekünk, mert én ezt nem sokáig bírom még lelkileg.

    Előre is köszönöm a válaszát
    Zsu

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Ez ijesztő helyzet, de valójában teljesen normális és kislányoknál nagyon gyakori. A lányok ebben a korban nyitnak az édesapjuk felé és néha ezt kicsit túlzásba is viszik, kisajátítják Apát. Ez nem ellened szól és nem is szabad szomorkodnod miatta! Egyszerűen csak az az oka, hogy az az ijesztő helyzet nyomot hagyott a kislányodban és azóta Apát nagyon különlegesnek látja. Az újdonság varázsa idővel elmúlik majd és a kislányod visszatér a rendes kerékvágásba, addig pedig élvezd azt az időt, amit ketten együtt töltesz vele.

  • Vera

    Reply Reply 2016. november 21. hétfő

    Kedves Ági!

    9 hónapos kislányom viselkedésével kapcsolatban szeretném a véleményedet kérni. Ha kimegyek a szobából sírva mászik utánam, nem tud eljátszani nélkülem ha nem lát, de már ott tartunk, hogy abban a szobában kell lennem ahol játszik és ha már csak megmozdulok, hogy felállok valamiért rohan oda hozzám, ott hagy mindent és kapaszkodik a lábamba, és áll fel rajta. Eddig mondhatni szeparációs szorongás, viszont ami aggaszt, hogy sokszor úgy érzem megfojt a szeretetével, dörgöli hozzám a fejét, arcát, már nem enged el, van úgy hogy nem játszik csak rajtam ill. a kanapéról lelógó lábamhoz dörgölődik, huncutkodik. Nagyon sokat foglalkozom vele, szinte csak együtt játszunk, tanítgatom, könyvet lapozgatunk, mondókázunk, labdázunk, stb. Mostanában már éjszaka is felkel, és van hogy 2-3 órán át nem tudom letenni a kiságyba, elalszik a vállamon, vagy az ölemben, de mintha nem hagyná magát mélyen elaludni, amint leteszem felsír. Természetesen etetés, itatás ilyenkor már megvan. Apjánál már nem alszik el, sír utánam.
    Gyors mozgásfejlődése miatt 6,5 hónaposan mászott, 7 hónaposan stabilan ült és még nem töltötte a 8 hónapot amikor kapaszkodva felállt. Azóta már próbálja egyre gyakrabban elengedni a bútorokat és elindulni önállóan, pár másodpercre már megáll kapaszkodás nélkül is. Azért írtam ezt le részletesen, mert a viselkedésének a megváltozása kb. a mászás, leginkább a felállás időszakára tehető. Miért viselkedik így? Nem megfelelő a kötődése, nem érzi magát biztonságban nélkülem? Mit tegyek, hogy változzon valamit a helyzet, mert egyrészt nagyon fárasztó, másrészt aggasztó kicsit.

    Köszönöm válaszod,
    Vera

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. november 24. csütörtök

      Semmi baj a kötődésével, ebben a korban a gyerekek így viselkednek, ezt hívják szeparációs szorongásnak. A jelenség magától is elmúlik, ahogy a kicsi megtanulja, hogy ha te kimész a szobából azzal még nem tűnsz el és vissza fogsz jönni. Addig is, ha sír, vidd magaddal, legyen ott veled, hadd lásson, ha olyan házimunkát végzel, amihez két kézre van szükséged, akár kendővel a hátadra is kötheted. Ha pedig csak arról van szó, hogy 2 percre át kell szaladnod egy másik helyiségbe, és nem tudod magaddal vinni, hanggal nyugtasd, beszélj hozzá, mert így segítesz neki felismerni, hogy anya akkor is megvan, amikor nem látja.

      Amikor már kúszik-mászik sem szabad elvárni tőle, hogy játsszon el egyedül, amíg te főzöl-mosol-takarítasz. Hadd menjen utánad, beszélj hozzá, később adj neki kis feladatokat a házimunkából, legyen játszósarka a lakás minden helyiségében, hogy amikor anyás napja van, akkor is veled lehessen.

      • Vera

        Reply Reply 2016. november 24. csütörtök

        Köszönöm a válaszod, megnyugtattál, viszont a takarítás teljesen esélytelen, mert neki nem elég, hogy utánam mászik és lát, ő rögtön kapaszkodva feláll a lábamon, és szorítja, mozdulni sem tudok tőle. De majd még próbálkozom, köszönöm mégegyszer.

        Vera

  • Bódai Fekete Judit

    Reply Reply 2016. november 04. péntek

    Kedves Ágnes!
    2 éves lesz decemberben a kisfiam.
    Próbáltam a szociális fejlődése miatt közösségekbe járni vele. Pl zenebölcsikbe. Sajnos azonban azt veszem észre ,hogy kisfiam fél, szorong a közösségben. Szerényebb kisfiú , kell nekik egy felnőtt akiben megfelelően bízhatnak hiszen te is mondod ,hogy bizonyos korig az nem egy gyerek személyében találja meg ,mert akik félénkebbek félhetnek is más erősebb,dominánsabb gyerekektől akik kikapják a kezükből a játékot stb… ez tiszta sor. Az én kisfiam bátortalanabb…
    Viszont néha azt érzem lehet hozzám is ambivalensen kötődik, mondom a példákat
    Amennyiben hozzánk jönnek “ritkán”, nagyon barátságos nyitott . Kedveli a gyerektársaságot unokatesóit akik 4 es 10 éves szereti őket valamint a szomszéd kislány kisfiúval is nagyon barátságos.
    Volt hogy mi mentünk át és nagyon jól érezte magát.
    Azonban ha nagyobb közösségben zárt helyen vagyunk menekülni akar. Első 20 perc 30 perc szigorúan csak az ölemben ül és les megfigyel , viszont a játékos énekeknék nem is akar velem sem részt venni. Majd ezután jön a hatalmas sírás szonte meg sem tudom vígasztalni. Múltkor sikerült egy picit enyhítenem a labdás játékkal a sírását mondtam neki te is szaladj el es hozz labdát vagy menj oda és dobd bele te is és csinálta. Majd mikor jött az óra végén a játékos szabad foglalkozás odamentünka tobbi gyerekhez és játszottunk de akkor is szigorúan fél méteres távolságo belül mellette kellett lennem.majdmikor azt láttam megnyugodott elfutottam rendezni az órát kifizetni 2 perc sem telt bele felállt keresett mondtam neki kicsim itt vagyok és sírva futott felém… utàna már mutatta a cipőjét ő vissza sem akar menni játszani menni akar.
    Miért van ez? Azt gondolom félősebb kisgyerek többnyire csak velem/ a családdal van ez rendben van. Viszont tartok attól hogy ambivalensen kozodik hozzám? Mit tegyek? Miért nem tudom maradásra bírni miért fél szorong?
    Egy 28 éves anyuka első kisgyermekkel

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. december 10. szombat

      Az ambivalensen kötődő kisgyerek fél az édesanyjától, amikor találkozik vele, viszont nyugtalan, amikor nincs ott. Tehát a kisfiad nem kötődik ambivalensen, inkább csak félénk idegenek társaságában, valószínűleg veleszületetten introvertáltabb, zárkózottabb és ez okozza. Ez jellemzően akkor szokott változni, amikor a kicsi elér a beszédfejlődésben egy olyan szintet, amikor már bátran tud kommunikálni a többi gyerekkel is. Nem szabad erőltetni egyelőre, hogy nélküled játsszon (ezért van a vígasztalhatatlannak tűnő sírás is), inkább maradjon veled, a te biztos közelségedben barátkozzon a gyerekekkel és ha jó tapasztalatokat szerez, idővel megjön a bátorsága is.

  • heviktoria

    Reply Reply 2016. szeptember 15. csütörtök

    Kedves Ági,

    sajnos a babamasszázzsal kapcsolatos bejegyzéshez valamiért nem tudok hozzászólást írni 🙁 ezért itt teszem fel a kérdésemet.

    Mikor, melyik napszakban érdemes a babát masszírozni?
    A fürdés előtt vagy esetleg valamikor napközben?

    Válaszodat előre is köszönöm!

    Eva

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Jellemzően pelenkázásokkor van erre alkalom, de a legtöbben este fürdés után öltöztetéskor szokták csinálni. Emellett természetesen bármikor lehet a nap folyamán, amikor nyűgös a baba, vagy úgy látod, jólesne neki.

  • Orsi

    Reply Reply 2016. szeptember 14. szerda

    Kedves Ági!

    Egy nagyon kedves ismerősömnek égetően nagy szüksége lenne segítségre 3 hónapos babájával kapcsolatban. A helyzetük annyira katasztrófális, hogy ő maga még csak segítséget se tud kérni, nem tud ennyi időre se elszakadni a kislányától.
    Helyzetük röviden: Kb 6 hetes korában kezdődött el a folyamatos hintaszékben ringatás egy később kiderült reflux miatt. Azóta a hintaszékből kiszállni alváskor nem lehet, ezzel párhuzamosan ha az anyukája megpróbálja máshol altatni, nem megy, a sírástól sajnos összehányja magát. Egy darabig jó volt a hordozó kendő is, volt nap, mikor a babakocsit is elfogadta, de nagyon-nagyon ritkán. A gyerek nem fogadja el az apját, nem foghatja meg és ha már csak egy szobában vannak, akkor is méregeti. Nincs nagyszülő, se egy rokon, aki segíteni tudna, így lassan tönkre mennek a kialakult helyzetben. Van viszont egy 12 éves nagyfia, akivel szuper kapcsolata volt, de félő, hogy így ez is rámegy.

    Az én véleményem szerint személyes segítségre lenne szükségük, mivel nem tud sajnos gép elé se ülni, illetve a reflux miatt a kislány nagyon sír az autóban is.

    Köszönettel,
    Czakóné Szalai Orsolya és Fehér Anna

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Ezen segíthet egy reflux párna, amivel a megfelelő testhelyzetben aludhat a baba. A babakocsiban meg lehet próbálni hason sétálni vele, a refluxos babák ezt jobban szeretik, mint a hanyattfektetést.

  • Erika

    Reply Reply 2016. augusztus 27. szombat

    Kedves Ági!

    Nagyszerű a honlap, rengeteget tanultam tőled mióta rábukkantam az írásaidra.
    A kérdésem a következő:
    Kislányom 1 éves, első gyerek. Pici korától hozzá van szokva a jövés-menéshez nálunk, sokat van együtt a nagyszüleivel is. Fantasztikus kapcsolat alakult ki köztünk. A problémám az, hogy eddig, ha szükséges volt, rá tudtam őt bízni a nagyszülőkre, aztán intézhettem a dolgom, szépen megvolt velük. Pár hete azonban senkivel nem marad meg, ha látótávolságon kívül kerülök. Már a férjemmel sem tudom kettesben hagyni őket, mert nála is ordít.
    Apósomék szerint hagynom kellene kicsit sírni nélkülem, nem szükséges mindig átvennem őt, mert később (óvoda) ez gond lesz. Én viszont abban bízom, hogy ez csak életkori sajátosság, ahogyan jött, ugy fogja kinőni is.
    Tudni kell még, hogy nem kényeztetem “feleslegesen”, nem vagyok örökké az árnyékában, csak ha igénye van rá, akkor dajkálom. Egyébként meg igyekszem bevonni a napi feladatokba, együtt mosogatunk (ő a kis kanálkáit, műanyag edénykéit pancsikolja a mosogató egyik felében széken állva, ruhákat együtt teregetjük, pakoljuk stb.)
    Egyébként nagyon önálló, szépen eszik egyedül, önállóan jár, inni is próbálkozik egyedül a pohárból, szóval igyekszem öt nem anyámasszony katonája módra nevelni.
    Segítségedet elöre is köszönöm. Erika

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. augusztus 28. vasárnap

      Ez a szeparációs szorongás időszaka, ebben a korban ez normális jelenség. Nem lesz gond az oviban emiatt, addigra sokat változik majd ő is. Ami segíthet: soha ne tűnj el, ha el kell menned, inkább mondd el neki, hova mész, meddig maradsz (ne időpontot mondj, ezt ő még nem érti, inkább valamilyen eseményhez kösd pl. uzsonna után jövök) és ami a legfontosabb: mi történik addig vele (pl. addig apával kisautóztok, aztán uzsonna és utána jövök). Aztán búcsúzz el és menj el. Nem baj, ha sír, akivel marad, az majd megnyugtatja. Pár alkalom után rájön, hogy ilyenkor visszatérsz, nem tűnsz el örökre és megszűnik a probléma is.

  • Barbara

    Reply Reply 2016. augusztus 06. szombat

    Kedves Ági!

    Régóta olvasom az írásaid és az azzal kapcsolatos hozzászólásokat- válaszokat.
    Most érzem úgy, hogy olyan problémával állunk szemben, amiben a Te segítségedre lenne szükség..

    A kötődéssel kapcsolatban lenne pár kérdésem Hozzád: 25 éves vagyok, a kisfiam 7 hónapos (első baba) mindenki el van tőle ájulva (persze mi is), hogy mennyire barátkozós, talpraesett, mindenkivel kacérkodik, testileg és szellemileg egyaránt korát meghazudtoló.
    Olvastam már több cikket a kötődésről és tudom, hogy nem feltétlen az jelenti a biztonságos kötődést, hogy a baba mennyire “anyás” és éjjel-nappal a szoknyáján lóg. Bár azt nem tudom, hogy ebben a korban hogyan mutatná ki, ha az lenne (nálunk semmi sírás, bújás, kétségbeesés és szemmel anya keresése nincs, látszólag mindenkivel nagyon jól érzi magát, ha teljesen új társaságban vagyunk akkor is).
    Őszintén ezeket olykor hiányolom, hiszen nem érzem, hogy bármennyivel is fontosabb lennék számára mint a többi “idegen” és néha úgy érzem, hogy nem kötődik eléggé hozzám- vagy épp fordítva? Biztonságosan kötődik?! Születése óta nagy a nyüzsgés körülötte, minden nap van nálunk valaki- nagyszülők, nagynénik, barátok, szomszédok és együtt is sokat megyünk. A körülöttünk lévők életében központi hely az otthonunk- régen is az volt és mi is központi személyiségek vagyunk.
    Lehetséges, hogy ettől lett ilyen Ő is? (A szomszéd kislány 5 hónapos és csak az anyukája tudja megnyugtatni, ha észreveszi, hogy más ölében van sírni kezd) Ebben a korban hogyan mutatják ki az anyához ragaszkodást és szeretetet? Változtassunk az eddigieken és ne legyen átjáróház nálunk? Vagy éppen ezzel teszünk jót neki? Akkor “anyásabb” lesz? Vagy örüljünk neki, hogy ennyire nyitott és magabiztos baba? Néha úgy érzem megőrülök, hogy nem érzem, hogy én lennék neki a legfontosabb az életében.
    A kérdés szempontjából nem tudom mennyire fontos: együtt alszunk a nagy ágyban, igény szerint szoptatott baba.

    Köszönöm előre is!
    Barbara

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. augusztus 08. hétfő

      Örülj neki, hogy ilyen nyitott, aranyos baba 🙂 Valószínűleg azért ilyen, mert ehhez szokott, de emellett megkapja tőled a kötődéséhez szükséges többi hozzávalót is. Jól érzi magát a világban és ez annak köszönhető, hogy biztonságosan kötődik hozzád.

  • LovászK

    Reply Reply 2016. május 01. vasárnap

    Kedves Ági! Az ismerősöm történetét folytatnám okulás végett. Kilenc nap után haza tért. Addig a nagymama vigyázott a nyolc hónapos kislányra. A szopi helyett cumisüvegből kapott tejet, de nehezen ment, hogy elfogadtassa vele a mama, de végül az éhség győzött és remekül megszokta a negyedik nap körül. A hozzátáplálással nem volt baj. Az eddig remekül alvó baba (két hetes kora óta egyben átaludta az éjszakákat) éjjelenként 5-6 órát alud sok megszakítassal, mert kereste az anyját. A mama mag mellé fektette a nagyágyban de az anyját kereste a kicsi. Most hogy haza tért az anyuka, a gyerek nem ismerte meg. Nem akarta, hogy átvegye a mamam kezéből, idegennek tekintette. Ettől az ismerősöm sírva összeomlott, amit megértek. De a gyereket is. Cicivel is kínálta, de elhúzta a fejét. Sajnálom hogy így alakult, remelem, előbb-utóbb, ha nem is hamar, de rendbe jön köztük a kötelék, visszatér a jó alvás.

  • Kiss V

    Reply Reply 2016. április 21. csütörtök

    Kedves Ági!

    Ha a babámnak (4,5 hónapos) nem folyik az orra, kap rendesen levegőt, de nagyon szörcsög, akkor kell szívni az orrát?
    Először azt hittem, hogy megfázott, de most már nem vagyok benne biztos.
    Régebben volt már olyan, hogy a tej akadt meg neki, ekkor orrszívásnál nem jött semmi. Ekkor nem is aggódtam.
    Most is kipróbáltam, most átlátszó színű váladék jön. Nem tudom, hogy azzal teszek jót ha szívom, vagy ha nem. Úgy hallottam, hogy ha sokat szívom, tönkreteszem a nyálkahártyát.
    Viszont mi van ha fent van még az orrüregben és ha nem szívom ki, akkor arcüreggyulladást kap?
    Nem lázas, nem folyik az orra, kap rendesen levegőt, odatettem a kezem és érzem, hogy megy neki a levegő.
    Gondoltam fogzásra is, mert ömlik a nyála, de nem dagadt az ínye, nem érzek fogacskát.
    Köszönöm előre is.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. április 25. hétfő

      Igen, ha szörcsög, akkor érdemes szívni. A sok szívás azt jelenti, hogy óránként többször is szívod neki, de napig néhány alkalomtól nem lesz semmi baja, ha hallod, hogy szörcsög, nyugodtan szívjad. Mivel ebben a korban még nagyon szűkös az orrüreg, gyakori, hogy marad bent pangó váladék, ami a légzést nem zavarja, de azért ott van és a későbbiekben betegséghez vezethet.

  • Judit

    Reply Reply 2016. április 15. péntek

    Kedves Ági!

    A baba fejlődését hétről hétre követő hírlevelt sajnos nem kapom hónapok óta. Most a 22 hónapban járunk. Nagyon szeretem azírásaidat olvasni, ezek a hírlevelek hiányoznak.
    Üdvözlettel: Judit

  • LovászK

    Reply Reply 2016. április 14. csütörtök

    Kedves Ági!
    Rég óta olvasom a soraidat és sokszor segítettek átlendülni nehézségeken, tanácstalan időkben. Most nem a magam baja miatt fáj a fejem, hanem egy hozzám közel álló, gyermekét egyedül vállaló nőtársam miatt. A kisbabája 8 hónapos, szoptatja. Anyagi nehézség miatt munkát kell vállalnia, de ő sajnos arra a megoldásra jutott, hogy külföldön vállal alkalmi munkát. Ergo a hamar sok pénzt választotta, amivel ideig-óráig kihúzza. Ennek a döntésnek az eredményeképpen most egy hétre, a nyáron hetekre, 1-2 hónapra kimegy és a kislányát otthon hagyja a nagymamára. Az egy héten a mamam szabit vett ki, de nyáron fizetős bölcsibe vagy napközibe megy a baba, utána a nagymama vigyáz rá. Aggódom, a gyerek lelki sérülésétől tartok. Én a fix, havi munkat és a bölcsit javasoltam, de nem hajlik rá. Az anyuka saját anyjához való kötődése az én amatőr megítélésem szerint ambivalens. Egyértelműen se veled se nélküled, a hozzá fűződő viszonya. Az elmesélt gyerekkori sztorik alapján a mama folymatos érzelmi libikókázásban nevelte a lányát. Sok nehézség is volt ezert vele. A lényeg hogy ő, a ma mar nagymama is elhagyta anno a kicsi babáját annak 6 hónapos korában hónapokra. A sors megismétli önmagát. Mit gondolsz? Van remény, hogy a ma még csecsemő, új generáció simán átvészelje az anyja hiányát? Egyébként szerintem nagy szeretetben neveli a lány a babát. Sokkal nagyobban, mint amiben őt nevelte a szintén egyedülálló anyja. Szeretném, ha ez a pici baba nem lenne egyenes folytatasa a két nőnek! De ki tudja, hogy még mi vár rá…

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. április 19. kedd

      Ha őt is elhagyták, akkor bizony előfordulhat, hogy öntudattalanul is ezt a mintát viszi tovább. A lányok jellemzőbben jobban viselik ezt, mint a fiúk és sokat számít az is, ki van még ott neki, ki vigyáz rá, ha olyan, akihez kötődni tud, akkor nem gond, hogy az anya időszakosan elmegy. Ha pl. ott az apuka, akit szeret vagy a nagymama, aki folyamatosan vele van, megadja a szükséges érzelmi biztonságot, az sokat segíthet.

  • Kné Szilvi

    Reply Reply 2016. április 07. csütörtök

    Kedves Ági!

    Először is szeretném elmondani milyen sokat jelent nekem a blogod. Számtalan esetben nyújtott segítséget nekem kisbabámmal kapcsolatos gondokban. Köszönjük, hogy vagy nekünk 😉
    Csak érintőlegesen kapcsolódik a témához a kérdésem ezért elnézést kérek.
    4 hónapos a babám 6x eszik naponta 3 szopis 3 tápszeres evés van. Ez a rendszer öthetes kora óta. Két hete eldurvult a fogzása két alsó ki is bújt neki szépen. Egyik nap kemény “fogzós” napja volt. Nyűgi, rágcsálás stb. Vacsi elött aludt egyet és sírva ébredt gondolom a foga miatt. Cicire akartam rakni de ahelyett hogy rakapott volna mint általában, csak sírt sírt keservesen. Némi próbálkozás után végül tápszert kapott cumisüvegből ezt gond nélkül elfogyasztotta.
    Ez rendben van csakhogy ma mem fogzós napja van. Jó kedve van nem sírva kel mègis a reggeli cicizésen kívül a délutáni és esti cicinél sírni kezd mikor közelít a cici.
    Úgy sikerül megszoptatni hogy előbb berakom a szajaba a cumisüvegét amiben víz van és pár korty után kicserélem cicire. Utána vidáman szopizik mint máskor. Nem köpi ki eszik rendesen.
    Vajon a fogzós napról maradt rossz élmény rögzülhetett?Vagy ez már az elválasztódás mert enne valami mást már? Vagy cumizavar?
    Nem adom fel egy kis cumizavar miatt a szopit de azt sem szeretném hogy olyat erőltessek rá amit ő nem szeretne.

    Előre is köszönöm a válaszodat

    Szilvi

  • Pintér Regina

    Reply Reply 2016. április 07. csütörtök

    Kedves Agi,

    Kisfiam, Noam 6 hetes. Elso baba, 26 eves vagyok. Sok a kerdes.
    Aggodalmam a kovetkezo, felek, hogy laktozerzekeny.-en is az vagyok, ekcemaval es hasmenessel jelentkezik. Elso pillanattol kap Milumil tapszert, mara nem kap anyatejet, mert mar par hete nem fogadja el a cicit, kezdettol fogva fejek es cumibol kap enni. Az utobbi hetekben, mar mar annyira keves volt a tejem, hogy ugy dontottem, hogy abbahagyom, mert egy egesz napi fejes sem eleg egy etkezesre.
    Korulbelul egy hete pici piros pottyok jelentek meg az arcan a fejen es a nyakan. Bepanten sendidermet javasolt a doktorneni amitol szepen elmult, de amikor nem kentem kiujult.Amikor meg kapott anyatejet, akkor jott ki neki is ez amikor nekem.
    Sokat olvasok a hasfajasrol, nem tudom eldonteni, hogy neki sokat faj e. Nincsenek ejszakaba nyulo sirasok, de sokat feszeleg es sirdogal.(le tudom foglalni-akkor vajon unatkozik??) Szeklete neha reszben zoldes, nagy mennyisegu( napi egyszer van-de azt sokaig nyomja).
    A laktozmentes tapszerrol azt olvastam, hogy megfogja a szekletet, mert nehezen emesztheto.
    Koszonom szepen a valaszod.
    Udvozlettel
    Regina

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. április 25. hétfő

      Ha te is laktózérzékeny vagy, akkor nála is érdemes óvatosnak lenni és HA tápszert kérni, de ezt az orvossal érdemes egyeztetni, ő melyiket ajánlja.

Leave A Response

* Denotes Required Field