6 bosszantó dolog, ami valójában jó a kisgyereknek

Nyakig összekeni magát, játszik az étellel, ugyanazt a mesét kéri ezerszer, állandóan a nyomodban van: a totyogóknak rengeteg olyan szokása van, ami szülőként kisebb-nagyobb gondot okoz. De tudtad, hogy ezek valójában nem rossz szokások, hanem kifejezetten JÓK?

1. Mindent összeken

Van olyan anyuka, akit idegesít, hogy a gyermeke játszik az étellel és alig várja, mikor kezd már el rendesen enni. Mások hagyják a kicsit az étellel játszani és nem ijednek meg a szétkent pép és a ledobált kenyér látványától. De vajon miért játszik a kicsi az étellel?

A hozzátáplálás kezdetén elsősorban azért, mert érdekli az anyag állaga, struktúrája, szeretné megismerni milyen is valójában. Te azt látod, hogy turkál az ételben, ő viszont eközben valójában fizikai kísérleteket folytat, leteszteli a anyag sűrűségét, tapintását, teszteli a gravitációt 🙂

A maszatolás valójában hasznos. Egy tanulmány kimutatta, hogy azok a 3 éves kor alatti gyerekek, akik sokat maszatoltak, hamarabb tanulták meg kimondani azoknak az anyagoknak a nevét, amikkel maszatoltak, sőt az adott anyaggal kapcsolatos szavakat is hamarabb tanulták meg (színek, ízek, a hozzá kapcsolódó igék). Jó hír, hogy ez nem csak az ételekkel van így: a kicsik számára a maszatolás, szerelés, kóstolás, szétkenés stb. a tanulás első számú forrása, ami nem csak a manuális készségeket és a finommotorikát, hanem a nyelvi készségeket is fejleszti. Azt szeretnéd, hogy fejlődjön? Hagyd őt maszatolni: sarazzon, homokozzon, fessen ujjfestékkel, gyurmázzon, pancsoljon és hadd egyen kézzel!

2. Ugyanazt a mesét kéri újra meg újra meg újra

Minden szülő ismeri azt az érzést, amikor már félálomban el tudja énekelni a kedvenc dalocskát, elszavalni a kedvenc versikét (nálunk ez a “Nagymosást tart medve néni” kezdetű 8 versszakos vers volt, azóta is álmomból felébresztve is el tudom mondani :)) vagy elmondani a kedvenc mesét. A gyerekek a kedvenceket újra meg újra kérik és nincs ez másként a kedvenc mesefilmekkel sem, amiket rongyosra néznek. Mi ennek az oka?

Egy 2011-es tanulmány szerint ebben a korban az ismétlés a tanulás legjobb módja. Miközben a kicsi hallgatja a mesét, nem csak a nyelvi készségei fejlődnek és a témához kapcsolódó szavakat jegyzi meg, megérti a szövegkörnyezetet és a hozzá kapcsolódó érzéseket is. Ebben a korban a minták felfedezése a világban a gyermek számára nagyon fontos, ez teremti meg számára a biztonságérzetet. Ezért érzi jól magát, ha vannak körülötte szokások, ha van valamilyen számára is követhető napirendje. A mesében, a versikében, a dalocskában is a mintákat keresi és élvezi, hogy képes előre “megjósolni” mi fog történni. Ugyanezért ragaszkodik egyébként makacsul a kedvenc cumihoz, kanálhoz, alvósállatkához és ezért nehéz ebben a korban bármi ilyesmiről leszoktatni, mert ő úgy érzi, hogy ezzel a biztonságát fenyegeted. Az egyetlen, amit ilyenkor tehetsz, hogy olyan módon szoktatod le, hogy közben a biztonságot is megadod neki: pl. ha le akarod szoktatni a cumizásról, az öledbe veszed, megnyugtatod, amikor kéri és újra meg újra elmondod neki, hogy már nincs cumi, esetleg valamilyen más átmeneti tárgyhoz is hozzászoktathatod (pl. plüssállatka), amit ilyenkor mindig odaadsz neki és közben dédelgeted, így a plüssállatka és az anyához bújás idővel összeér a fejében és újra azt a biztonságérzetet fogja érezni, amit addig a cumi adott meg.

3. Mindenre nemmel válaszol

Kérsz reggelit? “Nem”
Cseréljük ki a pelust! “Nem”
A piros vagy a kék pólót szeretnéd felvenni? “Nem”

A totyogók kitartó ellenkezésében sokan megpróbálnak értelmet találni, pedig gyakran egyáltalán nincs benne logika, mert nem arról szól, hogy a kicsi tényleg nem akarná, amire nemet mond, hanem a kicsi fejlődő én-tudatáról. Elkezdi felfedezni magát, elkezd felfedezni téged és időről időre azzal a fájdalmas érzéssel szembesül, hogy az ő akarata és a tiéd nem mindig egyezik egymással. Megtiltasz neki dolgokat, rászólsz, mire ő is elkezdi próbálgatni ugyanezt a viselkedést. Gyakorlatilag a maga módján utánozza a viselkedésedet, gyakran lát téged fegyelmezni, hát ő is fegyelmez.

Mi a megoldás? Az értelmetlen viták és az állandó ellenkezés csökkentéséhez 2 dologra van szükség:
1. Minél kevesebbet tilts, csak az igazán veszélyes dolgokat tiltsd meg, minden mást inkább taníts meg neki, így kevesebb lesz a konfliktus és sokkal jobban megbízhatsz majd a gyermekedben.

2. Amikor feleslegesen ellenkezik, ne állj le vele vitatkozni, inkább adj neki igazat: “Igazad van, tényleg nehéz választani a két póló közül.” Aztán tedd a dolgodat tovább, mintha mi se történt volna. Ha erre sírás és hiszti a válasz, nyugtasd meg és bármi is történjen, csináld azt, amit éppen tettél volna. Nem szabad megijedni attól, hogy ha ellent mondasz neki, akkor biztosan hisztizni fog. Ha sír, megnyugtatod. Ezzel komolyan veszed az érzéseit, de egyben jelzed is, hogy ebben a dologban te vagy a főnök.

4. Folyton rajtad csüng

Áll melletted a nadrágodba kapaszkodva, máskor mindenhova követ, az utcán pedig cipeltetni akarja magát: ezzel jelzi, hogy bár néha már nagyon “nagy” és egyre önállóbb, valójában ő még kicsi, aki észleli milyen nagy és veszélyes a világ és szüksége van arra a biztonságra és és támogatásra, amit a szülei közelsége jelent.

A “matrica”-korszak általában időszakos. 1-1 nagyobb fejlődési ugrás előtt vagy után, új, ismeretlen szituációkban, amikor a kicsi új érzéseket él át, átmenetileg bújósabb lesz.

Ha ilyenkor biztos választ kap, azaz felveszed, megnyugtatod, nem állsz le vitatkozni vele ezen, feltöltődik “anyával” és utána bátran és határozottan megy tovább a dolgára.

5. Nem akar csendben és nyugodtan ülni

Sőt, ha rászólsz, annál inkább csinálja. “Hú, ha nekünk lehetne annyi energiánk, mint neki…” – gondoljuk sokszor, ugyanakkor jó lenne, ha egyes helyzetekben nem akarna szaladgálni és csendben ülne (pl. étteremben, tömegközlekedésnél, orvosi váróban)
A gyerekeknek lételeme a mozgás. Ebből tanul, ezáltal fejlődik. Ráadásul a mai ülős, autózós, tévénézős kultúrában a gyerekek eleve kevesebbet mozognak, mint kellene. Napi 1-2 óra a játszótéren gyakran nem elég, ideális esetben napi 4-6 órát kéne a szabadban szaladgálnia a kicsinek az optimális fejlődéshez.
Ez azonban időhiány miatt gyakran nem sikerül, ezért marad az, hogy megteremted a lehetőségét, hogy ahol és amikor csak tud, mozoghasson, így amikor szükséges, könnyebben meg tud majd ülni.
Emellett az üldögélés gyakran azért sem tetszik neki, mert unatkozik. A kicsi szüntelen ingerkereső üzemmódban van, idegen helyen is azonnal menne és felfedezné azt. Ha erre nincs lehetőség, sokat segít, ha elvisztek magatokkal valamit, ami új a számára és akkor adod neki oda, amíg várakoztok (további ötleteket itt találsz arra, hogyan kötheted le nyilvános helyen)

6. Vacakol, szöszmötöl

Olyan világban élünk, amikor a hatékonyság egyre fontosabb, sokszor rohanunk, szeretnénk időben elindulni, néha csak az utolsó percben jutnak eszünkbe dolgok, úgy érezzük soha nem jutunk a tennivalók végére. A totyogó ezzel szemben nem siet sehová. Van, amit azért csinál lassan, mert még nem elég ügyes, más dolgokat egyszerűen csak élvez megtenni. Kiélvezi a mozdulatokat, eljátszogat vele és neked, aki szeretnél túllenni rajta, ez idegesítő lehet. Minden gyereknél más az, amivel szeret elbíbelődni, az evés, az öltözés, a fogmosás…

Nagy a kísértés, hogy ilyenkor segítsünk neki, megcsináljuk helyette. Sok anyuka inkább eltereli valamivel a kicsi figyelmét és gyorsan belapátolja a szájába az ételt, csak ne egyen már olyan lassan. Azonban, ami számodra időhúzás, számára fontos tanulási folyamat része. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy betervezed ezeket a napba és hagysz rájuk időt. Hamarosan azt fogod tapasztalni, hogy sokkal ügyesebben és önállóbban csinálja meg az adott feladatot.

Segíthet, ha van egy kis vonalvezető az egyes feladatokhoz, pl. a reggeli elinduláshoz készíthettek egy rajzos kis “naptárat”, amin ott vannak a feladatok, amiket reggel meg kell tenni, ha megcsinálta, kiszínezheti a hozzá tartozó kockát vagy beragaszthat oda egy matricát, így megfoghatóbbá válik számára az idő és nem kell folyton nógatni, emlékeztetni rá, mit kéne csinálnia.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

Leave A Response

* Denotes Required Field