3+1 nevelési hiba, amit még a legjobb szándékú szülők is elkövetnek

A legtöbb szülő mindent megtesz a gyermekeiért, kereteket szab, elvei vannak, szabályokat fogalmaz meg, mégis elkövetünk néha hibákat. A hiba természetes, hiszen a szülők sincsenek a nap minden percében csúcsformában: néha fáradtak, rosszkedvűek, idegesek, máskor szimplán csak szeretnének a végére érni a teendőiknek. Mégis vannak olyan viselkedésmódok, ami a gyerekekre rossz hatással van. Mik ezek és hogyan kerüljük el őket? Erről szól a cikk.

Amit erről mindenképpen tudni kell: nem az a probléma, ha 1-1 alkalommal előfordulnak ilyen esetek, hanem az, amikor rendszerré válik. Amikor a mindennapok része lesz a kiabálás, a siettetés, a vitatkozás, ebből játszmák alakulnak ki, már eleve ideges vagy bizonyos helyzetekben, mert tudod, hogy megint problémák lesznek és a gyerek is elkezdi másolni a viselkedésedet vagy megjegyzi, hogy “tudom, hogy úgyse foglalkoztok velem.”

#1 Nem figyelsz a gyerekre

A kisgyerekeknek nagyon fontos a kapaszkodó, a felnőtt megnyugtató jelenléte, ez jelenti számukra a biztonságot. De még később, óvodás, iskoláskorban is támaszkodnak a szüleik szavaira, a szüleik tanácsaira, a jelenlétükre. Igénylik, hogy foglalkozz velük.

Dr. Gordon Neufeld A család ereje című könyvében ír arról, mennyire fontos és szükséges, hogy a gyerekek életében ne csak kiskorban, hanem még kamaszkorban is jelen legyenek olyan felnőttek, akiket tisztelnek, akikre felnéznek, akiknek a vezetését elfogadják. Még ekkor is szükségük van őszinte beszélgetésekre, családi összetartásra, ha ugyanis ezt nem kapják meg, a társaikra fognak támaszkodni, a kortársaikra, akik hozzájuk hasonlóan szintén bizonytalanok sok mindenben, ebből pedig számos nehézség adódhat a kamaszkor folyamán.

Minden gyereknek más a figyelemigénye. Van, akinek elég egy kis minőségi idő kettesben minden nap, míg mások inkább mennyiségi időt igényelnek, ez a veleszületett temperamentum kérdése. A gyerekek sokféle módon jelezhetik, ha figyelemre vágynak: nyafognak, mindenfélét kitalálnak, hogy ne menj el (éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell), ál-betegségeket találnak ki (fáj a fejem, fáj a hasam, fáj a torkom), illetve bármit, amire tudják, hogy a szülők biztosan reagálnak. Ilyenkor nem az segít, ha meg próbáljuk győzni (“tudom, hogy nem fáj a torkod”, “már ettél, nem lehetsz éhes”), hanem az, ha több időt, több figyelmet fordítunk rá.

Néhány ötlet, ami segíthet a mindennapok forgatagában időt szakítani egymásra:

– rohanás helyett ovi után hazafelé ráérősen sétálni egyet és közben beszélgetni,
– lefekvés előtt fél óra játék közösen (az anyától nehezen elváló gyerekeknél szokott használni),
– hétköznap hazafelé bemenni közösen a játszótérre,
– kijelölni egy estét hétköznap, amikor ő választhat egy játékot, amit játszotok,
– rendszeresen társasjátékozni közösen,
– minden héten legyen legalább egy családi program, akár egy közös séta, biciklizés, kutyasétáltatás, fagyizás, amikor tudtok egymással beszélgetni,
– közös házimunka (a legjobb, ha kiskortól vezetitek egy kis családi faliújságon kinek mi a feladata, ki miben segít, így később rutinná válik és közben remekül lehet beszélgetni),
– volt olyan ismerősöm, aki úgy teremtett időt arra, hogy a kamasz gyerekeivel nyugodtan tudjon beszélgetni, hogy heti 3 reggel ő vitte őket iskolába, ezzel ő feláldozta a reggelét, mert olyan korán még nem kellett volna elindulnia, viszont így bőven volt ideje beszélgetni velük,
– közös étkezések minden nap, de legalább hétvégén,
– közös sportolás.

#2 Helikopter szülők

Helikopter szülő az, aki egész nap a gyerekek körül kering. Kisebb korban állandóan azt lesi, nincs-e valami baja, folyton a baba mellett ül és szórakoztatja és még iskolás korban is állandóan a gyerek körül “kering”. Beleszól minden mozdulatába, beosztja minden idejét, mindent megtervez körülötte, a gyereknek pedig nem kell csinálnia semmit, tökéletes kiszolgálást kap.
A gyerekek fokozatosan válnak el a szüleiktől és lesznek önállóvá. Idővel maguk intézik az ügyeiket, maguk barátkoznak, kipróbálják a képességeiket és ebből nagyon sokat tanulnak. Megtanulják, hol vannak a határaik, mire képesek és mire nem, néha hibáznak, de ebből is tanulnak, néha rossz tapasztalatokat szereznek, de ez is hasznos lesz nekik később.

A helikopter szülő körbevattázza a gyermekét, így ugyan biztonságban és kényelemben nő fel, de fogalma sincs a valós képességeiről, nincsenek tapasztalatai.
Gyakran az áll a háttérben, hogy a szülő szeretne tökéletes gyermekkor biztosítani, megteremteni a gyerekének, hogy minden a lehető legjobb legyen, amivel csak találkozik, megkímélni őt a nehézségektől, ez a jó szándék azonban ahhoz vezethet, hogy a gyerek nem szerez valós tapasztalatokat magáról és a világról és önállótlanná válik.

#3 Mással összehasonlítani a gyereket

Osztálytársakkal, testvérrel, rokon gyerekkel… A gyerekek nem szeretik, ha összehasonlítják őket másokkal. Ez nem igazságos, hiszen a ő egyedi és különleges, a saját képességei alapján teljesít, a saját érdeklődési körét, habitusát használja, nem összevethetőek az eredményei másokkal.
Van olyan gyerek, aki szorgalmasan tanul, küszködik, mégis csak hármast kap, míg a másik minimális munkával éri el ugyanazt az eredményt.
Épp nemrégiben történt, hogy a kisebbik fiam egyest kapott matekból egy olyan témára, amit a bátyja már nagyon jól tud. Persze a testvére (ilyenek a testvérek) rögtön dicsekedni kezdett vele, hogy ő milyen okos és a kicsi meg nem tudja, mire a kicsi teljesen elkeseredett, hogy ő ezt soha nem fogja tudni, soha nem fogja megérteni. Megbeszéltük, hogy minden egyes nap megoldunk abból a feladattípusból 5 példát közösen, amíg meg nem érti. Másnap már ő szólt, hogy ma még nem gyakoroltunk, 1 hét múlva pedig a tanár felajánlotta, hogy javíthat és egy gyönyörű 4-es dolgozatot írt 🙂
Járt is neki a nagy dicséret, hiszen magához képesdt sokat fejlődött, igyekezett és felülmúlta önmagát.

És persze ez nem csak az iskolai teljesítményre vonatkozik: a viselkedését sem szabad másokhoz hasonlítani, hiszen lehet, hogy a testvére vagy a szomszéd gyereke szépen megül egy helyben, de talán ő egészen más természet, miközben egy aktívabb gyermek számára már az is teljesítmény, ha csendben elfoglalja magát egy darabig.

+1 Nem tűzöl ki határokat

Azt szokták mondani, hogy a gyerekeknek kell a határ és mindig keresik a határokat, de valójában ez nem teljesen így van. A gyerekek fokozatosan ismerik meg a világot, a határok azért kellenek, hogy a koruknak megfelelő mértékben biztonságban legyenek. Az 1 év alatti babát még nem engedjük oda a sütőhöz, mert veszélyes, az 1-2 év közöttinek már meg lehet tanítani, hogy forró és olyankor ne menjen a környékére, ne nyúljon hozzá, a 4-5 éves már mászkálhat a konyhában olyakor, de óvatosan, a 10 éves pedig már képes óvatosan kivenni a süteményt belőle.

A határok tehát folyamatosan tágulnak, de a gyerekek igénylik őket és szeretik, ha egyértelműek.
Ha folyton ellenkezik, annak általában az az oka, hogy vagy túl sok a szabály és az meggátolja őt a szabad mozgásában vagy pedig folyton változnak a szabályok és nem érti, pontosan mit is vársz el tőle.

Hogyan legyél következetes? Mindig a kicsi korának megfelelő módon. Kisebb korban nem kell hosszasan magyarázni, az egyértelmű magyarázat (“Vigyázz, veszélyes!”) és a cselekvés (“Gyere, megmutatom, hogyan működik a távirányító! Nem dobolunk vele, hanem megnyomjuk a gombot!” az, amiből a kicsi leginkább ért.
Nagyobb korban érdemes akár hosszasabban beszélgetni egy-egy szabályról. Természetes, hogy iskoláskorba érve a gyerekek elkezdik megkérdőjelezni a határokat, rákérdeznek, mi miért van. Ezt ne vedd támadásnak vagy kötözködésnek! Beszéljétek át őket, az is lehet, hogy néhány korábbi határon lehet már módosítani, mert a gyerek tényleg megérett rá. Nem az a lényeg, hogy neked legyen igazad, hanem az, hogy ő megtanuljon biztonságban, felelősséggel létezni a világban és ez az ilyen beszélgetéseken is múlik.

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológus, babapszichológus. 2006 óta foglalkozik csecsemőkori problémákkal, könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két kisfiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

26 Comments

  • Melinda

    Reply Reply 2016. szeptember 25. vasárnap

    Szia Ági
    Kislányom 2,5 éves és kb. 6 hete dadog. Ezt megelôzôen nagyon szépen beszélt, akár összetett mondatokban.
    Most is vannak jobb napok, amikor szinte észre se lehet venni a dadogást, de van olyan is, amikor szinte egy szót sem sikerül könnyedén kimondania. Egy ideig az elsô szóelemek esmétlése volt a jellemzô, mostanában változatosabb, elôfordul, hogy inkább elnyújtja a szókezdeteket, szavakat.
    Igyekszünk teljesen normálisan reagálni, nehogy úgy érezze, valami nem stimmel. Többnyire lelkesen csacsog, de mostanában idônként már a szája elé teszi a kezét, elveszíti a szemkontaktust beszéd közben és látszik, hogy zavarja az egész.
    Vajon élettani dadogás ez még, vagy már most jobb, ha szakemberhez fordulunk? És ha igen, milyen szakemberhez?
    Van egy 8 hónapos kishúga, így nyilván sok minden megváltozott az életében az utóbbi idôben. Kevesebbet tudok vele kettesben lenni, több a szabály…
    Kb. 2 hónapja egy szobában alszanak, és bár a nagylányom nem ébred fel a kicsi éjjeli 1-2-szeri ébredésére, de mégis úgy látom, mintha fáradtabb lenne mostanában. Összefügghet mindez a dadogással?
    Elôre is köszönöm a válaszod
    Melinda

  • Melinda

    Reply Reply 2016. szeptember 18. vasárnap

    Kedves Ági!

    Volt már egy hasonló kérdés itt, az előttem szólók között, de én szeretném még egy kicsit kombinálni.

    A kislányom májusban töltötte be a három évet, és most szeptemberben kezdte meg az ovit. Itthon tudtam maradni vele, mert érkezik a kis tesó majd december végén. A család gyarapodása miatt hirtelen úgy döntöttünk, hogy októberben a lakótelepről kertes házba költözünk. Nagyon értelmes kislány, hamar megérti az összefüggéseket a dolgok között, és ahogy az ovi elkezdődött, az első hét nagyon tetszett neki, de a második héten már úgy ordított rúgott vágott, hogy az óvónővel ketten nem tudtuk ráadni a benti cipőt.

    Ezért az óvónő megkért, hogy minden nap reggel vigyem, fél órát maradjak bent, és ebéd előtt menjek érte, mert tőlük nem fogad el ennivalót. És amíg nem eszik, addig az ott alvást sem fogják megpróbálni vele. (Alapvetően nagyon válogatós itthon is, keveset is eszik, a tanácsod alapján tudtuk pár hónapja az üveges babakajáról leszoktatni. Illetve délben nem alszik kb egy éve.) Minden nap többször emlegeti: akarok- nem akarok költözni. A kis tesónak adom az ágyam – nem adom az ágyam, stb. Sokat foglalkoztatják ezek a gondolatok is.

    Szeretnék neki segíteni hogy kiegyensúlyozott maradjon, hogy könnyebben elfogadja a változásokat. Eddig sikerült megtalálni az arany középutat, ügyesen viselkedik a boltokban, hivatalos helyeken vagy akár étteremben.

    Hogyan viselkedjek én ebben a helyzetben? Mikor engedhetek neki? Az oviban erőltessem az ebédet és az ott alvást? Vagy vigyem később is haza ebéd előtt/után és alakítsunk ki új napi rendet? A költözés és a kis tesó köröli dolgokba mennyire avassam be, pl költözés előtti takarításkor ott legyen körülöttünk? Akkor költözzünk amikor oviban van, vagy hétvégén, hogy lássa mi történik?

    Úgy érzem, ehhez társul egy új “szokása is”: most aludt ott először a nagymamájánál, akivel egy városban lakunk (férjem édesanyja)
    Ő az a fajta nagymama, aki nem csak elkényezteti, és soha nem mond neki nemet semmire, hanem még biztatja is, pl hogy így ugrálj, makogj hozzá mint a kis majom, stb. Szereti ha produkálja magát az unokája (mert ilyen volt a nagy unoka is kicsinek, csak rá lehet figyelni másra nem).
    Azóta itthon, ha megkérem olyan dolgokra ami eddig alapvető volt, mint pl gyere, ülj a bilire és pisiljünk indulás előtt, vagy mossunk kezet, vagy rakjuk el a játékokat, azzal vág vissza, hogy vigyem el a mamához és hagyjam ott, anya te nem is kellesz. Ha tovább erőltettem az adott dolgot, igazi sírós hisztit vág le, hogy őt most azonnal vigyem a mamához.

    Először nagyon rosszul esett, mint ha már engem nem is szeretne. De gondolkodtam rajta és lehet hogy ez is a változások miatt jött elő, hogy a mamánál bármit lehet, még a hülyeséget is. Próbáltam azt mondani, hogy mamának most dolga van, nem ér rá, ő is szokott főzni, mosni, stb. De ez inkább olaj a tűzre. Illetve attól félek, hogy ha legközelebb megyünk hozzájuk, és haza indulásnál ugyan így hisztizik, akkor majd a mama pártfogásba veszi, hogy ha az unokája ezt akarja akkor igen is aludjon ott. (A férjemmel megbeszéltük hogy havi egyszer meg is fogjuk engedni, de nem minden héten, vagy egy héten többször is. Pont a fent említett változások miatt.)
    Ilyenkor hogyan kellene kezelni ezt a fajta hisztit? Különösen hogy a mama nem partner benne?! Már megemlítette hogy a kis tesó születésekor ő szívesen veszi magához a kislányunkat akár két hétre is. Hát erre már igazán nem vágyom…

    Köszönöm hogy végig olvastad, ezt a litániát, és még jobban köszönöm a tanácsaidat is!

    Üdv, Melinda

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. szeptember 28. szerda

      Őszintén szólva, ez elég nagy változás egy 3 éves gyereknek, hiszen a teljes élete felborul: költözés, testvér érkezik és óvoda, természetes, hogy most nem kiegyensúlyozott, hogy hisztis, nyűgös. Számára még az érvek, a racionalitás nem megmagyarázható dolog, nem tud azzal a ténnyel mit kezdeni, hogy költözés lesz és kistestvér születik, úgy tudsz neki segíteni, ha nem erről bezélgetsz vele, hanem sok olyan mesét olvastok, amiben a gyereknek kistestvére születik (pl. Anna, Peti, Gergő), költözik a család vagy óvodába kerül egy kisgyerek (pl. Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok), de azok a mesék is segítenek feldolgozni a változást és megérteni az érzelmeit, amikben a szereplőnek meg kell küzdeni a hétfejű sárkánnyal vagy valamilyen nagy nehézséggel (a magyar népmesék között sok ilyet találsz).

      Ha nem muszáj, most nem szükséges egyelőre bentaludnia és ennie az oviban, úgy tűnik, egyelőre nem bízik az új helyzetben, ez később változni fog majd.

      Az valahol normális, hogy a mamánál többet lehet, mint otthon, ezt a gyerek is tudja, ne vedd magadra az érvelését, természetesen ő kihasználja a helyzetet. Nem kell megmagyarázni neki, miért nem mehet át. Úgy tűnik, a kislányod most bizonytalannak érzi magát a sok változás miatt és mivel te is bizonytalan vagy (érthető okokból), ezért ő akarja megmondani mi legyen, hogy visszaszerezze az elveszített biztonságérzetét. Segíthet, ha nem engedsz neki ebben, határozott vagy, ugyanakkor, amikor csak tudsz foglalkozol vele, bevonod a készülődésbe (költözés stb.) ő is ott lehet, kérdezhet, segíthet, összepakolhatja a saját holmiját, segíthet rendezkedni, vásárolni stb. A testvér születésekor is jobb, ha ő is otthon van, nem megy el a nagymamához addig, hanem részese a történteknek.

      • Melinda

        Reply Reply 2016. szeptember 29. csütörtök

        Kedves Ági!

        Én köszönöm a segítséged, válaszodat! Kellemes hétvégét kívánok neked és a családodnak.

        Üdv, Melinda

  • Adrienn

    Reply Reply 2016. augusztus 25. csütörtök

    Kedves Ági!
    Két gyermekem van, egy 1,5 és egy 4 éves. A problémám a 4 éves kisfiammal kapcsolatos. Ő egy nagyon érzé, akaratos, és rettentő akaratos kisgyermek. Nem egyszerű neki korlátokat szabni, ebből adódóan sajnos sokszor kiabálás a vége. És van hogy kapott a popsijára vagy a kezére. Természetesen tudom hogy ez nem megoldás, de akkor abban a helyzetben az tűnt jónak.
    A probléma pár napja kezdődött, nagyon szomorú, sokat sír és olyan mintha attól félne hogy elveszít valamit\ valakit… példát is. Egyik este fürdésnél elkezdett sírni hogy a szöszöket (amik a vízben voltak) ki kell venni, és beletenni valamin Nehogy elvesszenek, mert neki azok a barátai, szereti őket…. Alig lehetett megvigasztalni, ezzel kezdődött. Ma pedig egy lepke miatt pityergett, hogy mi van ha elrepül, ő nem akarja hogy elmenjen. Ő a legjobb barátja. Folyamatosan ment a szobába hogy itt van- e még.
    Próbáltam kideríehogy mi történt, de sajnos nem sok sikerrel. Jövő héten kezdődik az óvoda. Már szoktatjuk a gondolathoz, ami természetesen nem egyszerű. A tavalyi évben szinte minden reggel sírt hogy nem akar ott maradni. Sokat hiányzott is, sokat volt beteg. Egyszerűen nem értem mi történt. Megszakad a szívem! Iszonyú rossza anya vagyok! Kérem adjon tanácsot hogy mit tegyek. Köszönöm szépen!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. augusztus 28. vasárnap

      A gyerek részéről ez a viselkedés a figyelem megszerzésére irányul. Azt szeretné, ha vele foglalkoznál, ha figyelembe vennéd az érzelmi igényeit. Sajnos az odacsapás lelkileg is megsebzi a gyereket, ezt jobb lenne ezentúl elkerülni. Emellett igyekezz rendszeresen neki szánni 20-30 percet, amikor teljesen csak rá figyelsz, olyat játszol vele, amit ő szeretne, hidd el ez az apróság is nagyon sokat tud segíteni abban, hogy jobban érezze magát, te pedig jobban meg tudod figyelni és rájöhetsz, mire is van igazán szüksége. Sokat segíthetnek ezek a kis hangfelvételeim is, amiket nemrég készítettem: http://pozitivexpo.hu/pozitiv-gyermekneveles/

  • Éva

    Reply Reply 2016. augusztus 13. szombat

    Kedves Ágnes!
    Segítséget szeretnék kérni,van egy 7 éves fiam aki most kezdi az iskolát és van egy 6 hetes kislányom.A kérdésem igazából a 7 évesre irányulna,mert neki nagyon sok változás van most az életében.Idén májusban költöztünk másik városba,mert a férjem munkája megkívánta.(Aki viszont mostoha apja a kisfiamnak,mert elváltunk 4 éve az édesapjával.)
    Júniusban megszületett a kistesó és szeptemberben kezdi az iskolát.
    Szóval ilyen változásokból 1-et is elég lenne feldolgozni,nemhogy ennyi mindent egyszerre.
    Szeretnék tanácsot kérni,hogy hogyan tudok segíteni a nagyfiamnak ,hogy könnyebb legyen neki,mert most kezdődtek nála újra a hisztik amik kis korában voltak.Ha valamit úgy gondol hogy nem jól csinál akkor megpofozza magát (ezen nagyon ledöbbentem,mert itthon nem kap pofont),ilyen kiskamaszokra jellemző kötekedés és visszabeszélés lett rá jellemző mostanában.Nagyon aggódok hogy nem tud egyedül megbírkózni ennyi változással!Mit tehetek én?
    Köszönöm a válaszod!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. augusztus 14. vasárnap

      A legtöbb, amit tehetsz, hogy most az átlagosnál többet foglalkozol vele, játszotok, sétáltok, mesét olvastok stb. Ez megnyugtatja őt, hogy a testvér születésével, költözéssel nem veszített el téged. A kicsinek igazából mindegy, hogy a játszótéren vagy meseolvasás közben szopizik, a nagynak viszont fontos érzelmi igényei vannak, amiket ki kell elégíteni. Azért hisztizik, kötekszik, mert így próbálja megteremteni a saját biztonságát ebben a változó helyzetben. Ha többet foglalkozol vele, megnyugszik és ismét beléd helyezi a bizalmát, nem akar majd ő parancsolni.

      • Éva

        Reply Reply 2016. augusztus 19. péntek

        Köszönöm a megnyugtató választ,megfogadom!
        Eva

  • Noemi

    Reply Reply 2016. július 10. vasárnap

    Kedves Agi, a babam ebben a honapban lesz egy eves.Olyan gond van vele hogy meg nem all fel, egyszeruen nem erdekli ot hogy belekapaszkodjon valamibe es felálljon , ez miert lehet? Ha felállitom akkor nem akar elore lepni csak all 😀 Kezdek aggodni, pedig az ulesnel is mar irtam hogy 8 honaposan meg nem ult fel egyedul, aztan 9 honaposan egyik nap felult azota allandoan felul. Tudom akkor is tulaggodtam. Esetleg othol kellene tornaztatnom? Vagy mivel motivaljam arra hogy kapaszkodva legalabb felálljon és lepegessen? A babajárokába meg nem felváltott lábbal hajtsa magát hanem ugy egyszerre bokodi .

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. július 12. kedd

      Válaszoltam a Facebookon, ahol ugyanezt kérdezted!

  • Patai Barbara

    Reply Reply 2016. június 23. csütörtök

    Szép napot!Az az igasság,hogy egy és féléves a kicsi!Az elmúlt hetegben nagyon kemény hiszti rohamok vannak a kislányon ami azzal jár,hogy nem vesz levegőt,fenn akadnak a szemei,elernyed a teste,és elég hosszú idő kell,hogy észhez térjen!Teljesen eluralkodik rajtam a pánik,hogy hogyan kezeljem ezt a dolgot,kérem segítsen nekem abban,hogy hogyan kezeljem,már teljesen elvagyok bizonytalanodva és ezt érzi a kicsi is már már,lelki beteg vagyok,hogy mit rontottam el én nem vagyok ebben bisztos,hogy ez normális!Nagyon szépen kérem segítsen nekem!Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!(első szülött gyermekem)

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. június 25. szombat

      Ez nagyon ijesztő helyzet, amit azzal tudsz megelőzni, hogy amikor hisztizni kezd, akkor magadhoz öleled és mélyeket lélegzel. Ettől a kicsi átveszi a te légzési ritmusodat és nem jut el az ijesztő ájulásközeli állapotig.

  • Tünde

    Reply Reply 2016. május 31. kedd

    Kedves Ágnes
    Végső elkeseredésemben írok. Az 1 éves kislányom egész nap sikítozik. Ha jó kedve van azért ha rossz azért. Mi itthon nem kiabálunk. Próbáltam suttogós játékot játszani vele, nem veszek tudomást róla, kimegyek a szobából suttogva nyugtatom mikor kiabál de semmi nem használ. Az idegeink pattanásig feszültek ráadásul ikerlakásban élünk És bár a szomszéd még nem szólt biztosan nem rajong értünk. Van egy 5 éves fiam is igyekszünk felelősen és helyesen nevelni a gyerekeinket vele nem is volt ilyen probléma így teljesen tanácstalan vagyok. Kérlek adj nekem pár jó tanácsot. Köszönöm!!!!

  • Melinda

    Reply Reply 2016. május 30. hétfő

    Szia Ági, sokat olvasom az írásaidat és nagyon hasznosnak tartom ôket, de az alábbi kérdésemre nem találtam választ köztük. A 2 és negyed éves kislányomnak képzeletbeli barâtja van. A kis barát kb. egy hónapja “él” velünk, és elég csintalan lehet, mert a kislányom gyakran rászól, nevelgeti. Azaz a tôlem hallottakat, (pl. nem szabad, csúnya dolog) mondogatja neki. Az az érzésem, h így tanulgatja az új szabályokat ( amik az utóbbi idôben igencsak megszaporodtak, mert 5 hónapja kistesôja született), így azonosul velük. Vagy lehet ez vmi hiánynak a kivetülése, h úgy èrzi kevesebbet foglalkozom vele, esetleg magányos? Gyakran elôfirdul képzeletbeli barát kisgyerekeknél, vagy ez különös dolog nála? Elôre is köszönöm a válaszod.

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. május 31. kedd

      Ez természetes dolog, általában az átlagnál magasabb intelligenciájú gyerekeknél jelentkezik. Ez nem a magány jele, egyszerűen csak egy játék, amiben a kicsi erős fantáziája dolgozik.

  • Andi

    Reply Reply 2016. május 29. vasárnap

    Kedves Ági!

    Rendszeresen olvasom a blogodat és nagyon sok hasznos “túlélési” tippet kaptam már Tőled, amit ezúton is nagyon köszönök!

    A kislányom most 15 hónapos, én születésétől kezdve itthon dolgozok, a férjemmel közös vállalkozásban. Sok feladat van, de igyekszem valahogy mint a tányérpörgetős zsonglőr megoldani, hogy mindenre jusson idő. Van egy hölgy, aki a háztartásban, babavigyázásban segít. Eddig szépen ment is a zsonglőrködés, de most egyre rosszabb minden. Baba egész nap szinte csak és kizárólag rajtam lógna, amint leülök a gép elé dolgozni, egyből lilafejes üvöltés van (szopi, evés, ivás, peluscsere, foghomeobogyó után is). A reggelt úgy indítjuk, hogy kb. 6 órakor szopizik, aztán játszunk egy kicsit, aztán reggelizek, felöltözünk és leteszem játszani én meg leülök(nék) a gép elé dolgozni. Aztán délben ebéd, alvás (ilyenkor rá tudok kapcsolni a feladatokkal), aztán felkelés, séta, ügyintézés együtt (viszem mindenhova magammal és mondom neki mikor mit csinálunk, mi történik, odaadhatja a bankkártyát a postás néninek, ilyesmi) vagy játszótér (akármilyen feszített is a feladatlista, erre igyekszek mindig időt szakítani, ha csak húsz percet, akkor annyit, de általában van), 6-7 órakor fürdés, vacsora, 8 órakor alvás (ilyenkor ha van energiám még 1-2 óra munka belefér). Szóval tényleg igyekszem, hogy a munka is menjen, babával is legyen időm meg a férjemmel is (ő reggel korán megy, késő este jön, hétvégén adminisztrál(unk)). A problémám az, hogy mostanában, baba ahogy meglátja, hogy ülök a gép elé, jön a lilafejes üvöltéssel. mondjuk dolgozni is úgy szoktam, hogy van, hogy az ölembe ültetem, adok neki színes nagy gemkapcsokat pakolászni a dobozába, vagy krétát rajzolgatni, használaton kívüli billentyűzetet nyomogatni, vagy bármit amivel kicsit bevonhatom amíg gépelek. ha nagyon ficereg, pakol, kalampál a kezem alá, akkor lerakom. ennek ellenére sokszor 1 órát is képes üvölteni, ha nem veszem fel, alig játszik el egyedül, pedig régebben volt, hogy fél órát, háromnegyed órát is elmolyolt maga ugyanezzel a menetrenddel. A férjem szerint hagyjam bőgni, majd abbahagyja. De nem hagyja, így meg dolgozni se tudok, babára is kevesebb játékidő marad, mert a folyamatos bőgéscsillapítással megy el egy csomó. Család szerint túlságosan magamra kapattam (nagymamák messze, a besegítős hölggyel szeretik egymást, de vele is csak úgy van el, ha én a lakásban vagyok – teszteltük, amikor elmentem, fél óra múlva haza kellett mennem, úgy sírt magán kívül). Amúgy egy barátkozós, nagyon nyitott, okos, ügyes, mosolygós (és nagyon nagyon akaratos baba (kos), akit mindenki önkéntelenül is észrevesz és megállapítja, milyen kiegyensúlyozott és jólnevelt. Mégis mit csinálok rosszul? Mit tegyek a bömbölésekkel?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. május 31. kedd

      Nem csinálsz semmit rosszul, a menetrend is teljesen jó így. Egyszerűen csak ő ért most egy olyan korba, amikor jobban “őriz” téged és az akaratát is próbálgatja (“Vajon, ha sokat sírok, anya abbahagyja-e a munkát?” :)) Ami segíthet: keresni valami olyan különleges játékot, tárgyat, amit csak ilyenkor kaphat meg. Kaphat egy kis íróasztalt a te asztalod mellé, amin ő “dolgozhat”, amíg te dolgozol, lehet rajta zsírkréta, papír, színes újságpapír, amit tépkedhet, könyvecske, amit lapozgathat. Az is segíthet, ha reggel a játék helyett inkább mozogtok kicsit, kinyüzsögheti magát egy kis séta, játszóterezés, szaladgálás, mert talán az is a baja, hogy ő akkor jönne-menne, amikor te dolgozol, viszont ha reggel kifárad, utána talán egy darabig jobban elfoglalja magát valami nyugis dologgal.

      • Andi

        Reply Reply 2016. május 31. kedd

        Kedves Ági!

        Nagyon szépen köszönöm a megerősítést és a tippeket, mindenképpen kipróbálom. 🙂

  • Éva

    Reply Reply 2016. május 26. csütörtök

    Kedves Ági!
    Kéthetes babánkat vegyesen táplálom(tej+tápszer). Jelenleg szopcsi után pótlást kap. Ezután büfi, séta, ringatás. Az elalvás pedig nagyon nehezen megy. Félálomban kiságyba tesszük cumival, de van, hogy így is ébren van a következő etetésig. Azonban, ha sikerül elaludnia, akkor olyan mélyen alszik, hogy szinte magától fel sen kel, ébresztenünk kell. Mit rontunk el, hogyan lehetne könnyebben elaltatni? Nem gond-e, hogy folyton ébresztjük, és nem magától kel? Mennyit hagyhatjuk egyáltalán egyhuzamban aludni? Éjszaka 5-6 órát is képes aludni. Nappal maximum 4 órát hagyjuk aludni.
    Köszönjük válaszát!

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. május 26. csütörtök

      Éjszaka nem gond, ha 5-6 órákat alszik, az egészséges baba, ha éhes, akkor felébred, ettől nem kell tartanotok. Nappal jobb 3-4 óránként felébreszteni, különben előfordulhat, hogy elkezdi összecserélni a nappalt az éjszakával. Az nem gond, ha néha már két etetés között végig ébren van, később ez még sokat alakul majd.

  • Nelli

    Reply Reply 2016. május 13. péntek

    Kedves Ági!
    Kérdésem nem a cikkhez kapcsolódik, viszont nem találtam most aktuális cikket a kérdésemhez!
    Kislányom 8,5 hónapos és 6 hónapos kora óta megállt a hízásban! 6 hósan volt 6,5 kiló és 66 cm. Most pedig ugyanúgy 6,5 kiló és 68 cm! Rengeteget mozog, 4 hónaposak forgott, 6 hónaposak kúszott, most félig Meddig mászik is, de inkább kúszik gyors tempóban és lépten nyomon feláll ha valami kapaszkodót talál! Szerinted a sok mozgás az oka, hogy nem hízik? A párom is és én vékony testalkatúak vagyunk! 6 hónapos koráig kizárólag szopott, utána kezdtem a hozzátáplálást. Mostmár szívesen eszik darabost ételt, a kekszet elmajszolja egyedül. Szoptatom is, még este is 2szer felébred szopni. Alsó 2 foga 7 hónaposak kibújt, most megint sokat rágja az ujját ebből gondolom, hogy készülődik a felső 2,is. Kedden mennünk kell kivizsgálásra!
    Ilyenkor mit takar a kivizsgálás, mrert az orvosom nem

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. június 25. szombat

      Ebben a korban előfordulnak ilyen megtorpanások, mert sokat mozog a baba. Ha egyébként eleget eszik, naponta legalább 5-6x pisil vagy kakil, jókedvű, nincs miért aggódni.

  • Zsófi

    Reply Reply 2016. május 11. szerda

    Kedves Ági! A február 13-i cikkedhez írtam. Megtennéd, hogy megnézed, légy szíves? Köszönöm! Zsófi

  • Major Gabriella

    Reply Reply 2016. május 10. kedd

    Kedves Ági!
    Nem tudom jó helyre írok e, sokat olvasom a blogot, de mostmar nekem is elkél a jotanacs. Röviden: fél éves fiam össze vissza eszik és alszik. A legnagyobb probléma, hogy főétkezés után egy órával megint enni kér, főleg ebéd után jellemző. Próbáltam többet adni, van, hogy meg se eszi, ha mégis, akkor is kér nem sokkal utána. Van amikor viszont ez elmarad, érdekes mód, és 3 óra múlva kér. Kiszámíthatatlan, főleg hogy 2 hónapos kora óta saját maga alakította ki az amúgy felnőttes étkezési rendjét. Az alvással nincsenek bajok, bár sokszor írod, hogy ennyiszer meg annyiszor kell aludniuk x idősen, nos ő 3x de inkább 4x alszik egy nap, és éjjel végig. Hozzataplalok, tapszeres. Nem lenne gond az evéssel, hisz a súlya több, mint jó, csakhogy egész nap nyűgös! Mostanában nem jó kedvű! Étvágya van, bár lehet, hogy hamarosan fogzik, de mindent arra sem lehet fogni. Mi ennek az összevisszaságnak az oka és hogyan érjek el egy ideálisabb napirendet, hátha neki is jobb kedve lenne?

    • Vida Ágnes

      Reply Reply 2016. június 25. szombat

      Szerintem nem az evéssel van a baja, inkább a foga jön és ezért nyűgös egész nap. Ha nem enne eleget, nem híznak ilyen szépen. Az nem gond, ha ő még az életkori átlagnál gyakrabban alszik, örülj neki 🙂

Leave A Response

* Denotes Required Field