A hiszti kezelése: 3 megoldás

A hiszti az a probléma, ami a legtöbb anyukát tanácstalanná teszi. „Mitől lett ilyen hisztis a gyerekem? Hol tanulta ezt a viselkedést? Hogyan szabaduljak meg tőle azonnal?” – teszik fel a kérdést. Csodamódszerek nincsenek, ha azonban a probléma mélyére nézel, felismerheted azt a megoldást, ami a te gyermekednél leginkább beválik. 3 ritkán említett módszert mutatok most be a hiszti kezelésére.

Mielőtt bemutatnám a módszereket, fontos arról is beszélnünk, mi áll a hiszti hátterében és miért olyan nehéz ennek a problémának a kezelése.

A felnőtteket általában 2 dolog zavarja a hiszti kapcsán:
1. Maga a hisztiroham, amikor a gyerek magából kikel és akár 30-40 percen keresztül is képes az önkontrollját elveszítve, sírva toporzékolni, nyafogni. Ezt ne tedd hiszti közben, ha azt szeretnéd, hogy elmúljon
2. A hisztirohamok gyakorisága, amikor gyakorlatilag az egész nap azzal telik, hogy a kicsi éppen nyafog valami miatt.

A hiszti az indulatkezelés zavara, azaz a kicsi nem képes kezelni az indulatait, és amikor dühös lesz, elveszíti az önkontrollt. Ilyenkor gyakorlatilag „nincs magánál”, nem lehet rá észérvekkel hatni, nehéz megnyugtatni, „kilép magából”. Ahogy a gyermek egyre idősebb lesz egyre inkább megtanulja, hogyan kezelje az érzelmeit és egyre hatékonyabban tudja kezelni ezeket az indulat-rohamokat is.

A hisztirohamnak háromféle kiváltó oka lehet:

1. Haragszik valamilyen külső kiváltó ok miatt: ilyenkor a gyermeket zavarják a saját határai (pl. nem tud valamit elérni, megcsinálni) vagy a korlátok, amiket felállítottál neki (pl. bele kell ülnie a babakocsiba), vagy valamit közölni akar és nem értik meg. Ezek csalódásérzést okoznak benne, amit nem tud feldolgozni, ezért kezd el sírni.

2. Fáradt és emiatt veszti el az önkontrollt (ez nem csak akkor fordulhat elő, amikor a kicsi álmos, hanem akkor is, ha olyan helyen vagytok, ahol túl sok inger éri, pl. bevásárlóközpontban, vendégségben, ahol sok ember veszi körül, ilyenkor az idegrendszere „elfárad”)

3. Valamit akar és, ha nem kapja meg, akkor hisztizni kezd.

A felnőttek sokszor csak arra koncentrálnak, hogy mihamarabb abbahagyja a gyerek a hisztit, ez vezet gyakran arra a tévútra, hogy inkább engedünk az akaratának vagy megpróbáljuk valamivel elterelni a figyelmét, ami később ahhoz vezet, hogy a gyermek viselkedési eszköztárába beépül a hiszti, mint a célok elérésének, a szülői figyelem megnyerésének eszköze.

A hisztikezelés fő célja az, hogy megtanulja a kicsi helyesen kezelni az indulatait. Ez azt jelenti, hogy megtanulja, hogy a düh, az indulat nem feltétlenül rossz, azonban meg kell tanulni kontrollálni az érzelmeit és helyesen viselkedni ilyenkor. A tanulási folyamat fokozatos. Ha jó úton jártok, akkor a kisgyereknél a hisztirohamok egyre rövidülnek és ritkábbá válnak, míg végül teljesen elmaradnak, azonban arra számítani lehet, hogy 5-6 éves korban is előfordulhatnak még 1-1 alkalommal.

Milyen módszerekkel lehet kezelni a hisztit?

Ahhoz, hogy kezeld mindenképpen meg kell értened a hiszti kiváltó okát.
Ha a kicsi fáradt, túlpörgött, akkor nem a hisztit kell kezelni, hanem biztosítani neki a pihenést.
Ha magára haragszik, akkor segíts neki. Ha viszont azért haragszik, mert valamit megtiltottál, vagy valamit nem kaphat meg, akkor felesleges hosszasan magyarázni neki (ilyenkor magán kívül van, nem érti, mit szeretnél tőle), ilyenkor az segíthet, ha olyan feltételeket teremtesz neki, amiben levezetheti az indulatait mások és a maga károsítása nélkül, de nem erősíted meg benne azt, hogy a viselkedése helyes.

Az önkontrollját elvesztett kisgyermeknek arra van szüksége, hogy

  • kezelni tudja az erőteljes érzelmeit
  • feldolgozza a problémát, ami miatt kialakult a hiszti
  • visszanyerje a biztonságérzetét, az érzelmi biztonságát („anya nem haragszik”)

Fontos az is, mennyire kifelé vagy befelé forduló a gyermeked.

Az extrovertált gyerekeket általában az nyugtatja meg, ha ölbe veszed, átöleled ilyenkor, az introvertált gyerekeknél viszont meg kell várni, amíg magától lecsillapodnak, ők az ölelgetéstől inkább feszültek és ellenállóak lesznek.

A 3 hiszti-kezelő módszer:

1. A nyugisarok Egy csendes sarok otthon, ahol van egy kis fotel, vagy párna, plüssállatok, ahova be lehet menni bánkódni, levezetni a dühöt, kisírni magunkat. Amikor kitör a hiszti, ide lehet leülni közösen és megnyugtatni a kicsit, vagy a nagyobbakat leültetni „gondolkodni”. Fontos, hogy ez nem azonos azzal, hogy leülteted a gyereket a „büntiszékre” vagy beküldöd a szobájába. A nyugisarok egy olyan hely, ahol lenyugszunk, ha „kiborultunk”, ahol lehet pihenni (pl. ha a túlpörgés miatt hisztis a kisgyermek), lehet akár mesét olvasni és összebújni is. Egy hely, ami megnyugtató és amihez idővel kellemes, megnyugtató élmények kötődnek.

2. A maciölelés A hisztis kisgyermek, aki önmagát és másokat bántalmazhatja, amikor magán kívül van, vágyik az érzelmi biztonságra. Egy nagy öleléssel és kis suttogással a fülébe („semmi gond, tudom, hogy most mérges vagy, de anya segít neked”) megnyugodhat egy nagy öleléstől. Lehet, hogy elsőre tiltakozik, hiszen egy magán kívül tomboló kisgyermeket nehéz megölelni, ki akar szabadulni, de általában néhány perc alatt megnyugszik és elmúlik a hiszti. Persze vannak olyan gyerekek, akik ilyenkor eltolnak maguktól, ennek az okairól itt írtam.

3. Az indulat-elterelés Mivel a hiszti az indulatkezelés zavara, a gyermeknek nem csak azt kell megtanítani, mit nem csinálunk, amikor erős érzelmeink vannak (nem csapkodunk, nem harapunk stb.), hanem azt is meg kell tanulnia mi a helyes viselkedés ilyenkor. Az indulat-eltereléssel tulajdonképpen erre vezetjük rá. Például levezetheti az indulatát párnabokszolással, ugrálással, tapsolással, ezek mind olyan kifejezési módok, amikkel másokat nem bánt, nem okoz kárt, ugyanakkor alkalmasak a feszültség levezetésére.


Hisztikezelés

About The Author

Vida Ágnes

Pszichológia és pedagógia szakot végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei pedig szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket. Ági nem csak beszél róla, hanem csinálja is: személyesen is segít a hozzá forduló szülőknek és közben még a saját két tizenéves fiát is nevelgeti. Kérdezni szeretnél? Sürgős kérdésekre a Facebook oldalon vagy a blogon tudok válaszolni, ha privátban vagy személyesen szeretnél kérdezni, a beatrix@kismamablog.hu címen tudsz időpontot kérni.

96 Comments

  • Mary

    2013. december 13. péntek

    Kedves Ági!

    Kislányunk 14 hónapos és kb. egy hete az esti elalváskor iszonyatos hisztiben tör ki.
    Eddig mindig úgy aludt el, hogy beraktuk a kiságyba,énekeltünk neki egy kicsit,majd magától elaludt.
    Ám most ez úgy zajlik, hogy addig sír,amíg ki nem vesszük a kiságyból,és rendszerint kézben babusgatjuk el.
    Nem tudom mi történhetett?Az egyik ilyen alkalommal megpróbáltuk,hogy nem vesszük ki az ágyból,hanem ott vagyunk vele,és nyugtatgatjuk,de nem segített,és sajnos a szomszéd is átjött,és szólt, hogy nem tud pihenni, ugyanis ez kb. este 10 körül zajlott.
    Nem tudjuk mi tévők legyünk, és nem értjük mit ronthattunk el,hiszen eddig egy kis tündér volt a gyermekünk?

    Előre is köszönöm a segítséget!

    Mary egy aggódó szülő

    • Vida Ágnes

      2014. január 11. szombat

      Ez a dackorszak időszaka, a kicsi próbálgatja a szárnyait, kipróbálja, mire van neki ráhatása és mire nem. Most az esti altatás van soron. Mivel bizonytalan vagy benne, érzi ezt, ezért tovább próbálkozik. Legyél határozott és következetes az esti altatásban, de szervezd úgy, hogy neki is kellemes legyen: dédelgessétek, olvassatok neki mesét, legyetek ott vele kicsit. Ennyitől el kell aludnia, ha igazán álmos. Ha nem, akkor viszont valami más probléma lehet, pl. jön a foga, vagy nem elég álmos és azt kell kezelnetek.

  • Beatrix

    2013. november 30. szombat

    Kedves Ági!

    4 évesen kezdtük az ovit, év közben (kistesó születése miatt nem szeptembertől), így egy hétig 2-2 órákra mentünk. Ez alatt egyszer hisztizett nekem a fiam hazafelé induláskor, egyszer pedig az óvónéninek mikor én nem voltam ott. Ezután figyelmeztettek, hogy a gyereknek 4 évesekre nem jellemző hisztérikus reakciói vannak. Lefekszik a földre, sír és nem hallgat senkire. Azt mondták ez 2 éves korig normális. Azt is javasolták, hogy forduljak nevelési tanácsadóhoz, amiért nem tudtam kezelni a helyzetet, azaz megvártam még magától megnyugszik és elindul. Szerintük ilyenkor meg kell fogni, felöltöztetni és vinni, és mivel nem értettem hogy gondolják ezt egy picivel a karomban, szóba került a pohár víz is javaslatként. Mi nem szoktunk ilyesmiket alkalmazni, nálunk maximum bünti van. Eddig úgy gondoltam elég szigorú szülők vagyunk, de tényleg többször is előfordul, hogy ha valamit nem szabad amit a fejébe vett, ilyen hisztiket produkál. Eddig azt gondoltam kinövi, de most nem tudom eldönteni, hogy meddig kezelhetem normálisnak ha így reagál, mert ez nem 1-1 alkalom, de már valóban rövidebbek és ritkábbak.
    Köszönöm szépen a válaszát!

    • Vida Agi

      2013. december 09. hétfő

      Egyáltalán nem javaslom a pohár víz használatát, nem is értem, hogy tanácsolhattak nektek ilyet… Teljesen jól kezeled most, vannak makacsabb gyerekek, akik még 4 évesen is hisztiznek néha, de ha nem adod be a derekad és következetes vagy, akkor el fogja hagyni ezt.

  • szaboepanni

    2013. november 26. kedd

    Kedves Ági!

    Tanácsodat szeretném kérni egy 3 éves kisfiúval kapcsolatban. Jelenleg ausztriában vagyok baby-sitterként egy családnál. És a gyerkőccel kapcsolatban a teljes tanácstalanságban vagyunk az anyukával. A probléma nálunk is a hisztirohamok sorozata, ami mára már mindennapossá vált,van hogy naponta több alkalommal zajlik le 30-40 perces üvöltés. Ilyenkor magán kívül ordít,visít,toporzékol a kicsi. Próbáltam megfigyelni,hogy mi váltja ki, igazából azt látom,hogy bármi,nem lehet rá felkészülni,egyik pillanatról a másikra kezdődik,és általában ugyanígy hagyja abba is,váratlanul,aztán megint olyan mintha mi se történt volna. Az óvodában semmi gond nincs vele,és általában akkor is sokkal ritkábban fordul elő,és jóval rövidebb ideig tart,amikor csak velem van,és a szülők a közelben sincsenek. Ma reggel például 40 percen keresztül nem tudtunk vele mit kezdeni, majd az apukája kedvesen bár,de felrótta nekem,hogy miért nem tudom leállítani ilyenkor,mert,hogy ők nem tudnak így nyugodtan elkészülni,hagyjam a mosatlant,a reggelikészítést,mindent,és játszak a kicsivel amíg ők zuhanyoznak,stb. Én egyrészről megértem,másrészről viszont ha a saját szülei nem tudnak vele ilyenkor mit csinálni,és ők nem tudják megnyugtatni,én hogyan tudnám? Ráadásul nyilvánvalóan ha a szülők itthon vannak,pláne az anyukája,akkor nyilvánvalóan nem velem akarja tölteni az idejét,hanem csak anya,anya,anya. Megjegyzem a szülők elég keveset vannak itthon a nap folyamán,legfőképpen este,akkoris maximum 1-2 órát tudnak a gyerekekkel tölteni(a két tesó,már mind tinédzserek). Azt látom,hogy szülőhiánya van,és mondja is a kisfiú,hogy miért nem anya jött értem az oviba,hol van anya,mikor jön,miért nincs itthon. Úgy érzem elfogadott,és szeret velem lenni,hozzám is bújik,megpuszil,jól eljátszunk ha együtt vagyunk, De CSAK mi ketten. De amint megérkezik valamelyik szülő,mintha nem is ugyanaz a kisfiú lenne előttem. Teljesen tanácstalan vagyok,hogy mit tudnék én ebben a helyzetben tenni,mint egy félig-meddig kívülálló. Az anyukája általában a szobájába viszi,és hagyja sírni,amíg le nem nyugszik,de ez a módszer bár valahogy megnyugtatja magát a gyerkőc,mégsem hiszem,hogy célravezető. Több probléma is ötvöződik ráadásul benne,egyrészt hiperaktyv,másrészt pedig egyáltalán nem érzi a mit szabad,mit nem határokat,vagyis,tudja a kis fejében,hogy például nem szabad szétszórni a rajzszöget a padlón,az ollóval rohangálni,a forró víz közelébe menni,egyedül megpróbálni kenyeret szeletelni,filctollal a parkettára rajzolni,megkeresni anya eldugott redbullját és meginni és még sorolhatnám,mégis megcsinálja,és utána még oda is jön büszkén hozzánk,hogy nézzük meg mit alkotott,holott tisztában van a helytelenségével. 24 órás felügyeletet igényel gyakorlatilag,mert az éjszakák sem felhőtlenek,gyakori,hogy többször felsír,felkel,nem tud nyugodtan aludni. Lassan már egész nap ezen gondolkozok,bújom a szakkönyveket,internetet,tanácsokért,segítségért,mert amilyen aranyos és szép pillanatokat tud szerezni ez a kis gyerkőc,olyannyira is meg tudja keseríteni a mindennapokat ez az örökös harc,ami nem csak az ő,hanem a körülötte lévő emberek energiáit is igencsak igénybe veszi. Mit lehetne tenni? Hol kellene elindulni? Hogy lehetne vele éreztetni a határokat?

    Köszönöm szépen a válaszodat és segítségedet előre is!

    • Vida Ágnes

      2014. január 08. szerda

      Ez normális: a legtöbb kisgyerek ebben a korban idegenek társaságában jól viselkedik, a szüleivel meg elengedi magát. Nyilván a szülőhiány miatt szorong is, ezért kel fel éjszaka, és ezért rosszalkodik, mert így próbálja felhívni magára a szülei figyelmét. Ezen nekik kéne változtatniuk, mert láthatóan a kisfiú több anyai odafigyelésre, törődésre vágyik.

  • P. Niki

    2013. november 19. kedd

    Kedves Ági!
    A segítségedet/tanácsodat szeretném kérni. Kislányom 11 hónapos lesz 24-én. Anyósommal lakunk együtt. Elkövették azt a hibát, ellenkezésem ellenére, hogy folyton felkapkodták a kicsit, amikor hisztizett. Most ott tartunk, hogy amikor rájön a hiszti, mert pl. elveszem tőle a telefonomat, akkor iszonyatos hisztibe kezd. Kiabál, megfeszíti magát, ökölben van a keze, csipked, mar, harap. Sokszor sajnos hiába szólok rá, vagy tudatom vele, hogy ez nem szép dolog,vagy megpróbálom elterelni a figyelmét ugyan úgy, sőt néha még jobban is csinálja. Ez az egyik helyzet amiben a segítségedet szeretném kérni.
    A másik, ami nem teljesen függ össze a témával, az az, hogy hogyan értethetném meg anyósommal kulturáltan végre azt, hogy ne kapkodja fel a kicsit, amikor így hisztizik, és még néha meg is dicséri, sőt! biztatja is (csapj az asztalra, hogy kéred a kajcsit, és kiabálj!). Már nem egyszer megmondtam neki, sőt párom is, de egyszerűen nem megy. Mit tehetnék még szerinted?
    Segítségedet előre is köszönöm! 🙂

    • Vida Agi

      2014. január 04. szombat

      Ez teljesen normális dolog ebben a korban. Most kezdi megtapasztalni, hogy van saját akarata, de ha csalódott vagy dühös, még nem képes kezelni az érzelmeit, ezért hisztizik. Ezt nem az anyósodék tették vele, hanem életkori jelenség. Mivel még kicsi, ezért ilyenkor el kell terelni a figyelmét, vagy felvenni és megnyugtatni, ugyanis éppen ezáltal tanulja meg azt, hogyan kell megnyugodni, amikor valami bántja.

  • Csép Edit

    2013. november 06. szerda

    Kedves Agi!

    Kislanyom két es fél éves,4 honapos kistestvere van és jar bölcsibe.
    Mar masodik este,h komoly hiszti kitorése van,ilyenkor foldre vagja magat,uti a fejet,nem lehet hozzaérni ketten nem tudjuk lefogni(felakartuk öltöztetni furdes utan,de nem sikerult),ma este azt hiszem habzott a szaja.Szoban se johet az ölelgetés vagy nyugi sarok,nem tudom,h ténleg hiszti vagy valami komolyabb baja van.Rendszeresen fürdik este ,semmi gond nem volt mostanaig,egyik naprol a masikra,vagy nem akar kijonni a kadbol vagy nem akar megfürödni és ebböl kifojolag kezdödik a hiszti,de magan kivül van és nem csak magat bantja,minket is üt.Meg vagyunk rémülve,orvoshoz kell fordulnuk vagy ténleg csak egy hiszti??

    Valaszod elöre is köszönom.

    Tisztelettel,
    Edit

    • Vida Agi

      2013. november 16. szombat

      Ha ennyire magán kívül van a kicsi, akkor az nem az akaratáról szól, hanem úgynevezett distressz hisztiről van szó, amikor a gyermek teljesen magán kívül kerül, nem tudja kontrollálni magát, mert elborítják az érzelmek. Nyilván ilyenkor fáradt már nagyon, ezért is alakul ki ez nála. Ilyenkor nem lehet szavakkal, fegyelmezéssel hatni rá, meg kell ölelni, nyugtatni, várni, amíg megnyugszik.

  • Bori

    2013. október 25. péntek

    Kedves Ági!

    A kisfiam 29 hónapos, és a hirtelen fellépő látszólag ok nélküli hisztik feloldására keresem a megoldást! Általában akkor tör ki ha fáradt, és ha az apja is itthon van. Én vagyok vele minden nap, ami már igencsak fárasztó, főleg ha ilyen napjaink vannak. A férjem sokat dolgozik, így csak este láthatja, vagy még akkor se mert későn ér haza. Már pici korában is volt olyan jellegű hiszti hogy inkább engedtem neki, és próbáltam a nem-eket elkerülni, mert ahogy elkezdett mászni (ami későn kezdődött) ha valami nem tetszett neki fejelt.. a falat, a kiságyat, a földet, a követ, én meg bőgtem mert nem tudtam mit csináljak olyan hirtelen csinálta. Tiszta lila folt volt a feje. Emiatt a járóka hamar eltűnt, a kiságynak kivettük a rácsait. 1 éves kora óta nem is használja, egy nagy ágyban alszik (nem a miénkben). A fejelgetés ma már gyengédebb mert rájött hogy az fáj, viszont a saját fejét üti, a kezét csapkodja ide oda, és van amikor bekapcsol és magán kívül van, na ilyenkor nem tudom kizökkenteni! Már mondtam hogy jön a pohár víz, volt hogy ivott belőle, és akkor gyorsan bevette a cumit, akkor már jó volt. De volt hogy már leöntöttem és azon kívül hogy jobban sírt semmi nem történt. Többször csinálja ha itt van az apja is, ilyenkor én nem is létezem, én nem csinálhatok semmit vele ha mégis akkor elvetődik a földön. A hajmosás is kész katasztrófa, visít, pedig ritkán mosom, de kell mert koszmós még mindig…
    Megvizsgálta neurológus, pszichológus, azt mondta szűrjük ki az autizmust, vizsgáltassuk meg. DE én tudom hogy nem autista, nagyon értelmes, mindent tud és meg csinál, viszont nem beszél, lehet ez okozza a frusztrációt. Nincs bajom a hisztivel, tudom, hogy meg kell tanulniuk kezelni, de ha egyszer én az anyja sem tudom megnyugtatni akkor ki.. és ez neki is rossz, mert ha abbamarad akkor 5 perc múlva odahívom, és szó nélkül bújik az ölembe mint egy kiscica. Társaságba csak egy héten 1x vagy 2x járunk (baba klub) sokan mondják a bölcsit. Nincs unokatesó, nincs rokonságban baba, a szomszédok meg nagyon elfoglaltak, pedig itt sok gyerek van.
    Tanácstalan vagyok, bölcsi, nem bölcsi, hogyan zökkentsem ki, használ e a beszéd szempontjából a gyerek társaság vagy ráérünk?

    • Vida Agi

      2013. november 16. szombat

      Természetes, hogy a kicsi nehezebben tudja kezelni az indulatait, amikor fáradt. Ilyenkor gyakran nincs is tudatánál a gyermek, kialakul az ún. distressz hiszti, amikor a kicsi nem tud mit kezdeni az erős érzelmeivel (pl. düh, csalódottság) és magán kívül tombol. Ilyenkor szóval, fenyegetéssel, vízzel nem érsz el semmit. Vele kell lenni, át kell ölelni, meg kell nyugtatni, mert a te nyugodtságod által tanulja meg, hogyan kezelje ezeket a helyzeteket.

      A társaság ebben a korban már fontos, beszéd szempontjából is, szocializáció szempontjából is. A bölcsibe szokás is könnyebb, ha előtte gyerekek között volt gyakran a kicsi.

  • Hajnalka

    2013. október 10. csütörtök

    Sziasztok!!!
    Segítsetek,kérlek! 6 éves a lányom Augusztus 8 án töltötte.Első osztályos….nagyon jól tanul szerencsére sok gond nincs az iskolában sem ,sem itthon sem……..Viszont mióta iskolába jár még hisztisebb mint volt.Eddig tudtam kezelni,de mióta suli van nem megy és tanácstalan vagyok!
    Férjem külföldön dolgozik,szinte nem is látja a gyerekeit.Húgát a nagy lány imádja ,óvja és védi,sokat segít és játszik vele(velünk).
    Ha valami nem jön neki össze,ha valamit nem kap meg ,ha mondok valamit pl.: most gyakorlunk olvasni,most ,megyünk haza ……stb akkor olyan hisztit le vág,veri a földhöz magát,kiabál,ordítva sír és van hogy 20-30 percig is képes ezt csinálni……..Barátnőm azt tanácsolta vigyük el pszichológushoz…..
    Segítsetek ,kérlek ,mit csinálok ,rosszul??? Hogyan is oldjam ezt meg ??? Tényleg vigyem el orvosi segítséget kérjek??? Segítsetek,kérlek!!! Köszönöm előre is !!!!!!

    • Vida Agi

      2013. november 16. szombat

      Nagyon elfárad az iskolában, ez a gond. Iskola után kicsit pihenjen fekve, legyen egy kis csendespihenő, akár aludhat is egy kicsit, ez jót fog tenni neki.

  • Emma

    2013. október 07. hétfő

    szia. kisfiam most 26 hos. 1 honapja vettem el tole a cumit, konnyen lemondott rola, egyik naprol a masikra elfelejtette, de azota nagyon hisztis lett es agressziv. azelott nagyon jo gyerek volt, kiegyensulyozott. most oszinten szegyellek vele kimenni valahova is, mert kepes akarhol foldhoz vagni magat, vergodni es ordibalni, sokszor hozzam vagja a jatekait is es verekszik. azelott ilyeket sohasem csinalt. ejszakankent nem hajlando aludni sem eleg gyakran, pedig nappal mar nem is akar aludni. mitol lehetnek ilyen kitoresei? az en idegeim mar kezdik lassan feladni max napi 5 ora alvas mellet + meg dolgozom is itthon nem keveset. emelett sok idot szentelek a kisfiamnak es mindent megadunk neki. es meg hozza tennem hogy nagyon anyas lett, mindenhova csak egyutt megyunk, egyutt csinalunk mindent, beleertve a furdest es elnezest de meg a wc-zest is. mi tehetek ez ellen? hogyan valtoztassak? elore koszonom valaszod!

    • Emma

      2013. október 07. hétfő

      es meg hozzatennem hogy gyakran nem figyel vagy inkabb nem akarja hallani ha beszelek hozza, vagy tiltok, es akkor is fogja a rosszat csinalni. es hamarabb mint ejfel le sem tudom tenni aludni.

  • Nikolett

    2013. október 05. szombat

    Szia!
    Van egy 10 hónapos, mindenki szerint nagyon okos kislányunk, aki két hete olyan szinten kezdett el hisztizni, hogy bárhol hanyatt vágja magát vagy előre felé üti meg magát abba ami épp előtte van. Általában, ha nem az van amit ő szeretne. Pedig úgy tűnik tudja mit nem szabad csinálnia, vagy épp miért teszem a járókába, mert ha tiltott dologhoz nyúl mutogat a mutató ujjával hogy nem nem és mondja is, ha járókába teszem ( ez olyankor van ha nem tudok rá figyelni mert dolgom van) akkor pedig ahogy beleteszem először integet hogy pá pá azután ordításban tör ki és vagy hanyatt vágja magát vagy előre a járóka rácsába. Nagyon aggódom, mert nem tudom hogy szoktassam le róla, sokszor vérzik emiatt a szája, ínye, és üti meg ijesztően a fejét. Mindig magyarázom neki, hogy ez nem jó, mert fáj. Próbálom ilyenkor öleléssel megnyugtatni, ami sokszor sikerül is pár másodpercre, aztán amikor már azt hiszem minden rendben újrakezdi. Hozzá kell tennem van mellette egy 8 és egy 12 éves is akik szintén nagyon dühösek tudnak lenni és olyankor csapkodnak és kiabálnak, őket sikerül hamar lecsillapítani, de a kicsinél nem tudom mit tegyek, olyan kicsi még.

    • Vida Agi

      2013. december 09. hétfő

      Még nagyon kicsi és nem tudja szabályozni az indulatait. Ha ennyire magán kívül van, akkor ilyenkor ne tedd le, hanem vedd fel és nyugtasd, mert a te nyugalmadból és higgadtságodból tanulja meg, hogyan kezelje a saját dühét.

  • Zsóka

    2013. október 05. szombat

    Szia!
    Az en fiam két éves múlt, értelmes, tündéri kisfiú. Viszont az a szokása egy jó ideje már, hogy ha valamit nem akar csinálni, vagy akarna de nem lehet, vagy csak simán nem tetszik neki valami(pl odamegyek megpuszilni mikor nem kivánja a közelséget, vagy jó éjt kívánok mikor még nem tervez lefeküdni), akkor arcon csap engem is meg a férjem is. Eléggé rosszul esik, mert sokszor nem is kell nagy indok, mégis így fejezi ki, ha nem tetszik neki valami. Kifejezetten hisztizni ritkán szokott, de ha mégis, na akkor tutira üt engem. Ugyanez van a dobálással is. Ráadásul annyira jól céloz, hogy mindig eltalálja a szegény célpontot. Érdekes megffigyeltem azt is, hogy ha nagyon jó kedve van pl izgatott, mert az egyik kis barátjával játszik stb, akkor is hajigál tárgyakat, meg csapkod. Hogyan tanitsam meg neki, hogy nemszabad csapkodni és dobálni, mert ez másokra veszelyes? Eddig úgy tûnt akkor hagyja abba leginkább, ha nem kiabálunk rá, csak azt mondjuk, hogy nem szabad, gyere csináljunk inkább ezt vagy azt…ha rászólunk, haragszunk emiatt, akkor az olaj a tûzre. Aggódom, mert egy hónap múlva kistestvére is lesz….

    • Vida Agi

      2013. december 09. hétfő

      Ebben a korban a gyerekek számára az indulatkezelés nagyon nehéz, ő így vezeti le. Segíthet, ha amellett, hogy elmondod neki, hogy ezt nem szabad, mutatsz neki más módokat a feszültség levezetésére, amivel nem okoz kárt másokban pl. párnaboxolás, tapsolás. A sok testmozgás szabad levegőn is segíthet, hogy ne forduljon elő gyakran ilyen eset. Sokat segíthet a témában ez a cikkem is: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/agressziv-a-gyermekem-mit-tegyek

  • K. Edit

    2013. szeptember 12. csütörtök

    Szia!

    A kisfiam a 3. hónapba lépett. Az,a problémánk hogy folyton sír ha nincs karban. Egy ideig le tudom foglalni,de csak nagyon rövid időre. Te mit javasolnál ilyen esetre?

    • Vida Agi

      2013. október 03. csütörtök

      3 hónaposan max. 5-10 percet van el a baba magában, utána unatkozni kezd. Ilyenkor ne vedd fel azonnal, ülj le mellé, játssz vele, aztán ha ezt is megunta, vidd magaddal hordozóban és beszélgess vele, amíg te a házimunkát végzed. Ha nagyon nyűgös napja van és nem akar ellenni nélküled, akkor pedig tedd hordozókendőbe és végezd úgy a dolgodat.

  • Reka

    2013. augusztus 29. csütörtök

    Kedves Agi!

    Hisztivel kapcsolatosann lenne kerdesem.1 eves es 7 honapos fiam,kb.ket-harom hete,folyamatosan hisztizik mindenert.Ha oda kapja azert ha nem azert,ha nem hagyom azert,folyton ellenkezik,es egesz nap nyafog.Neha ugy erzem nem birom idegileg,ezt a herce-hurcat.Ra is kiabalok nehanyszor mikor mar meg sem halja amit mondok.Nehany napja ejjel gyakran felsir(kulonben reg atalugya az ejszakat),van hogy viszaalszik,de olyan is hogy csak mellettem nyugszik meg.Van koze ennek a napi aktivtashoz??hogyan cselekedjek hogy hejes legyen?koszonom a valaszt!!

  • Marcsi

    2013. augusztus 09. péntek

    Kedves Ágnes!

    Kisfiúnak 21 hónapos,nagyon kiegyensúlyozott,mosolygós eletvidám gyermek. Az első komolyabb hisztijére, most Kedden került sor, mert az idő késeisége miatt babakocsival hoztuk haza,és nem motorozhatott. Ez a hiszti max 10 perc volt megszakításokkal.
    Azóta naponta 1-1 komolytalan rövidebb hisztit (max fél perces) lejátszik.
    Ma, viszont egész nap nagyon siros, és semmi nem tetszik Neki. Félek, én rontottam el valamit a hisztije kezelésében, és ez napról-napra rosszabb lesz?! Egy ilyen nyugis kiegyensúlyozott, későn hisztit kezdő gyerekből válhat egyik napról a másikra egy nagyon hisztis gyerek? Vagy az Ő enyhe hisztijei enyhék maradnak,ha ilyen későn kezdte el a hisztit?
    Sokszor nem bízok magamban,és abban jól oldottam-e meg a szituációt. Ezért is tűnik kicsit butának a feltett kérdésem, de nagyon sokat segitene,sok erőt adna a válaszod.
    Előre köszönöm a válaszod!
    Marcsi

    • Vida Agi

      2013. augusztus 22. csütörtök

      Ezt nem lehet megjósolni. Minden kisgyerek átmegy ezen az időszakon. Ha eddig kiegyensúlyozott volt, akkor biztosan mindent jól csinálsz. De hát neki is kell lázadni valamikor 🙂 Kezeld olyan magabiztosan ezt a helyzetet, ahogyan eddig is kiegyensúlyozott környezetet teremtettél a kisfiad körül és hamar el fog múlni ez az időszak 🙂

  • TCs Reni

    2013. július 30. kedd

    Kedves Ági!

    Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a problémám. Van egy 16 hónapos kisfiam. 4 hónapos kora óta nem szopizik. A hiszti, mint „életforma” most kezd igazán kiteljesedni az életünkben. A napközbeni kirohanásoknak nem veszek különösebb jelentőséget, mert tudom kezelni. Viszont az éjszakaival nem tudok mit kezdeni. Nem tudom megmondani milyen időközönként, de van, hogy zsinórban több éjszaka/hajnalban el kezd forgolódni, nyűglődni. Ilyenkor próbálok neki segíteni, hogy visszateszem a cumit a szájába, vagy adok neki inni. Normál esetben ez bejön. De azokon az éjszakákon, már szabályosan nem merek hozzányúlni, hozzászólni, mert csak rosszabb lesz a helyzet. El kezd visítani, toporzékolni. A cumit, a poharat ellöki. Ha fel akarom venni, magamhoz ölelni, ellök, kapálózik. Ha lerakom üvölt. Sehogy sem jó. Ha fogzik, akkor miért csak éjjel csinálja ezt? Próbáltam, hogy bekenem az ínyét, de nem engedi. Annyira tanácstalan vagyok, hogy már arra jutottam, hogy inkább nem csinálok semmit, csak hagyom, amíg megnyugszik, elfárad és elalszik No de ez akár egy órába is bele telik, ha nem több. Rengetegszer volt már, hogy éjjel adtam neki tejet, mert attól általában visszaaludt. De olyan is volt, hogy attól sem! Van olyan hosszú időszak is, amikor gyönyörűen alszik, gond nélkül. Kérlek segíts, mert nem látok már tisztán és nagyon tanácstalan vagyok. A nővéremnek van 2 gyereke, de ő sem hallott még ilyet, nem érti miért lehet. Együtt élünk, látja, hallja Ő is, és már ezért is iszonyú kellemetlen, hogy az egész ház az én fiamtól rezeg éjjelente. Nem értem, miért nem tudok segíteni a gyerekemen!!! ;( válaszodat előre is köszönöm! Reni

    • Vida Agi

      2013. augusztus 08. csütörtök

      Ezt a jelenséget pavor nocturnusnak hívják, kisgyerekkorban gyakori jelenség, ilyenkor a kicsi nincs igazán ébren, mindenfélét csinál, de nem emlékszik rá. Általában akkor jelentkezik, ha nagyon fáradtan, kicsit túlfáradtan feküdt le a kicsi este. Erre próbálj ügyelni, hogy ne legyen olyan, amikor túlságosan fáradtan kerül ágyba. Segíthet még a Mesélő Hold nevű illóolaj-keverék is a nyugodtabb alvásban.

  • Antónia

    2013. július 29. hétfő

    Kedves Ági!

    Szeretném segítséged kérni 22 hónapos leánygyermekünkkel kapcsolatosan. Kb. fél éve mondta védőnőnk, hogy Gréti jóval előrébb van értelmileg, mint a kora, így ez nagyon pozitív, azonban ennek negatív oldala várható, hogy elég akaratos lesz. Sajnos ez valóban így lett. Jelenleg ott tartunk, hogy teljes, hosszú, összetett mondatokban beszél, elképesztően érdeklődő, kb. 3 éveseknek való játékokkal játszik, megszámolja a dolgokat 10-ig és még sorolhatnám, de ezek a pozitívumok, amiknek örülünk. Azonban elég sokszor lép be mostanában a „nem hallja meg” effektus, vagy éppen az akaratosság. Elég sokszor sikerül szépen, elmagyarázva elkerülni, ha valamit éppen nem szabadna, de ő mégis csinálni szeretné, de pl. képtelen elfogadni, hogy a homokozóban nem szabad dobálni a homokot, nem lehet a pelenkázóasztal szélére mászni, mert leesik, stb.stb. Ezeket a helyzeteket csak úgy tudom megoldani, hogy elmondom 3-szor, hogy nem lehet, mert ha csinálja, akkor vagy elveszem a játékot, vagy kiveszem a homokozóból stb. De nem szeretnék ezzel a „ha ezt csinálod, akkor elveszem” módszerrel élni, de úgy tűnik, csak ez használ. Van-e esetleg más ötleted, hogy hogyan is lehetne ezeket a helyzeteket mégis megoldani, ha nem így?
    Nagyon köszönöm!
    Antónia

    • Vida Agi

      2013. augusztus 15. csütörtök

      Ezeket a helyzeteket pont így tudod kezelni, ahogy most csinálod: újra meg újra elmondva (röviden), megtiltva. A fenyegetés sem feltétlenül szükséges, elég csak határozottan elmondani, hogy „nem”, ez segíteni szokott.

  • Harencsárné

    2013. július 18. csütörtök

    Kedves Ági.az én problémám kislányom 2hónapos korába kezdődött.Ha elkezd sírni és már annyira tud 11hónaposan,hogy hányásig sír.Nagyon fél az orvosoktól és már a látványuktól is fél.ha kihányja magát megnyugszik,nem gondolnám hisztinek,mivel nem toporzékol meg semmi ilyesmi.De akkor mit tegyek?Köszönöm válaszát.Melinda.

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Vannak ilyen gyerekek, akik a hányásig sírnak, és csak utána nyugszanak meg. Így adja ki magából a feszültséget. Ilyenkor segít, ha szorosan magadhoz öleled, és mélyeket lélegzel, ezzel elkerülhető a hányás.

  • Edó

    2013. július 17. szerda

    Kedves Ági!
    Kisfiam 25 hónapos, imádnivaló, kedves, mosolygós kis kópé, aki sírni szinte soha nem szokott. Az igazi, visítós, földön fetrengős hisztiket eddig szerencsére hírből sem ismerjük. Az etetéssel abszolút nincs gond, altatással sem, egyedül elalszik szinte bárhol, bármilyen helyzetben, idegenektől sem fél, kedves mindenkivel, és csendben van az orvosi vizsgálatoknál is. Szépen fejlődik a szókincse, és noha pelenkás még, a szobatisztaság is egész jól halad, próbálkozik, nincs ellenkezés nála ilyen téren. Kis veszettke amúgy, eleven és nem igazán ül egy helyben pár percet sem, minden érdekli, sajnos a veszélyes dolgok is, ám nem sír, ha valamit elveszünk tőle, vagy mondjuk, hogy nem szabad, megérti. A kérdésem az lenne, hogy ha eddig nem volt kifejezett „dackorszaka”, akkor „el lehet-e valahogy kerülni”, mert olyan édes, jó gyerek volt eddig, és most sokan azzal ijesztgetnek, h akkor majd óvodás korában tör ki rajta, de az még rosszabb lesz, mások szerint viszont, ha eddig nem volt ilyen, akkor „megúsztuk”. Te mit tudsz erről, melyik lehet igaz?

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Nem „kötelező” minden gyereknek sikítva hisztizős módon átesnie a dackorszakon. Ha nyugodt a környezet, kiegyensúlyozottak a szülők, megfelelő a kötődés, akkor a nagy hisztik elmaradnak – ez nem jelent semmi rosszat, örüljetek neki, hogy minden ideálisan alakult vele 🙂

  • Molnár Erzsébet

    2013. július 15. hétfő

    Kedves Ági!

    Szeretném én is a tanácsodat kérni!
    Kislányom most 22 hónapos – nálunk a hiszti során a picilány a „szokásos” elemek mellett rendszeresen beveri a fejét abba, ami éppen mögötte van (lehet ez a fal, a szekrény, az ágykeret). Nagyon félek attól, hogy egyszer úgy megüti magát, hogy annak már káros következményei lesznek. Próbálom vigasztalni, magamhoz ölelni, nyugtatni, de ez sokszor nem sikerül. Egy idő után megnyugszik, utána pedig mintha mi sem történt volna folytatódik a hiszti előtti tevékenység. A többi anyukához hasonlóan én is felteszem magamnak a kérdést, „mit rontottam el, mit csinálok rosszul”, de egyenlőre nem találom a választ. Forduljunk esetleg orvoshoz? Nagyon félek attól, hogy egyszer, akaratlanul ugyan, de kárt tesz magában.
    Köszönöm!!!

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Nem csinálsz semmit rosszul, ez egy ilyen időszak, mindenkinek át kell esnie rajta. Persze, nehéz végignézni, hogy a kislányod magát bántja, ezt igyekezz öleléssel elkerülni, persze ez is tiltakozást vált majd ki, de még mindig jobb, mintha beüti a fejét. És bár most nehéz megtenni, hosszú távon ez hamarabb vezet el oda, hogy a kicsi képes kezelni az indulatait.

      • anita

        2013. augusztus 05. hétfő

        Kedves Ági, az én kisfiaim 13 hónaposak. jó kedvű, barátkozós babák. az egyik viszont akaratos, kis haramia. az ikertestvére inkább ráhagyja, ha pl. elveszi tőle azt amivel játszik. kb. 8 hónaposan kezdte a fejét beverni, ha nem tetszett neki valami, ülve a lábait szét tette, lehajolt és a fejét a padlóba verte. Sajnos ezt azóta sem hagyta abba, egyre sűrűbben csinálja napi szinten többször is, bárhol és bármibe beüti a fejét egymás után. Próbáljuk elterelni a figyelmét vagy rászólni, hogy ne tegye. Viszont nem mindig vagyunk olyan közel hozzá, hogy megakadályozzuk. Amikor nagyot koppan persze sír. Nem tudom mit tegyünk. Félünk nehogy maradandó sérülést okozzon magának. Az indulatai kezeléséhez nyilván még kicsi.

        • Vida Agi

          2013. augusztus 26. hétfő

          Nagyon ijesztő ez a fajta hiszti, ilyenkor nem segít, ha rászólsz, hiszen még csak 13 hónapos, fontosabb, hogy megpróbáld megelőzni és segíts neki, hogy másként vezesse le az indulatát (erről van szó a cikkben, hogyan csináld)

  • gabi

    2013. július 12. péntek

    Sziasztok!

    Segítséget szeretnék! van egy 3és fél hónapos kislányom aki minden nap este 6 körül el kezd nyügős lenni(torka szakattából ordít), eddig mindig ilyenkor kézben cipelgettük és nyugtattuk, de sajnos már ez sem válik be. Mit lehet ne vele tenni, ne sírjon minden este órákat?

    Előre is köszönöm

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Estére a kicsik „megtelnek” ingerekkel, elfáradnak, de mivel tudja, hogy este van és jön a hosszú alvás, ezért nem akar még elaludni. Segíthet, ha estefelé gyakrabban szoptatod, ha sétálni mentek, vagy hordozókendőbe teszed és úgy nyugtatod, az sem gond, ha kis időre el is szundikál közben.

  • HegPet

    2013. július 03. szerda

    Szia Ági,

    szeretnék tanácsot kérni abban, hogy a 21 hónapos kisfiammal mit tegyek, ha a Te általad leírt 3 módszer sem használ. Régebben hanyattfekvő-eldobós hiszti volt, most meg a duzzogva sírunk arccal lefelé a földön szitu van. Nálunk a popsira csapás és kézre csapás nem működik, csak még jobban feldühödik, a rászólok kategória sem jön be. Mindig kinevet, tudom, hogy tudja, azért mégsem lehet verni műanyag játékokkal a tv-t és tükröt. Direkt provokál, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Erélyesebben szólunk rá, de az sem hatja meg most már. Nem használ a nyugisarok, mert elfut szégyenében és veri az ajtót meg minden mást dobál, ami az útjába áll. Kiságyba rakom be szó nélkül, vagy elmagyarázom, hogy miért van ott. De ez sem lehet jó megoldás, hiszen oda aludni jár. Ölelgetni ilyenkor nem lehet, mert vagy belekap a szemüvegembe vagy úgy megcibálja a hajamat, hogy már sírok a fájdalomtól. A figyelmét sem tudom elterelni, mert nagyon beleéli magát a sértődésbe … HA mesét nézünk és reklám megy, tiszta hisztis lesz tőle, dobálja magát, hamar megsértődik mindenen. Egyikünk sem volt ilyen gyermekkorában. És elég szarul érzem magam, hogy vajon mit nem csinálok jól. Megelőzni nem tudom a hisztit, mert néha olyan váratlanul tőr rá. Több figyelem kéne neki? Nyakunkon a bölcsi lassan. Köszönöm a válaszodat.

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      A hiszti kezelése nem tüneti kérdés. Nem az a megoldás, hogy mindenféle praktikákkal próbálkozol, hátha valamelyik bejön. Összességében kell látnod a képet a gyermekedről és arról, miért is hisztizik. Az ok pedig az, hogy nem tudja kezelni az indulatait. Sok minden történik vele, ami dühíti – ez természetes, hogy zavarja, ha valamit nem szabad csinálni, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő kigondolta, azonban azt is meg kell tanulnia, hogy a dühét hogyan vezesse le. Amit tehetsz, hogy ilyenkor higgadt maradsz, mert akkor ő is könnyebben megnyuszik. Ha a kiságyba tétel segít neki és ott megnyugszik, akkor tedd oda nyugodtan (nem számít, hogy az egyébként alvásra való, ebben a korban már tud különbséget tenni a gyerek a kettő között). Nem kell hosszasan magyarázni semmit. Ha durcás lesz, mert reklám megy a tévében, csak annyit mondj neki, hogy „tudom, hogy dühös vagy most emiatt, de ha vége a reklámnak, folytatódik a mese” és hagyd, hogy kitombolja magát.

      Ugyanakkor a saját érzelmeidet is rendezned kell ezzel kapcsolatban: nem a te hibád, hogy dackorszakban van a gyermeked, ez a kisgyermekkor velejárója és kinövi majd. Te csak segíthetsz neki, hogy könnyebb legyen az átmenet, ez az, amit tehetsz érte most.

  • Kathy

    2013. június 23. vasárnap

    Szia Ági Egy kis tanácsra/segítségre lenne szükségem! 14 hónapos kisfiam nagyon fura dolgokat csinál kb.2 hónapja! Ha nem kaphat meg valamit vagy elveszek tőle valamit aminek nagyon nem örül akkor behisztizik és a szájával megfejeli a hozzá éppen legközelebb eső tárgyat vagy ha nincs ilyen akkor lehajol és „megpuszilja” a földet! 🙁 A múltkor úgy „megszájalta” az asztal szélét h vérzett a szája! 🙁 Próbáltam már nem észre venni, kicsit drasztikusabban szájon pöcketni, hideg vízzel lefröcskölni picit de edig semmi nem vezetett eredményre! Szerinted miért csinálja ezt és mit lehet csinálni ebben a helyzetben?! Légyszi segíts ha tudsz mert egy picit el vagyok keseredve h miért csinálja ez! 🙁

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Ez a viselkedés természetes ebben a korban: egyre akaratosabb, egyre nehezebben viseli, ha ellenkeznek vele és nem érti, hogy lehet az, hogy eddig mindent szabad volt, most meg annyi tilalom veszi körül. Mivel még kicsi, nem tudja kezelni az indulatát, a dühét ilyen helyzetben, ezért így vezeti le a feszültséget. Igyekezz megelőzni, hogy fájdalmat okozzon magának: ha valamit megtiltasz, és tudod, hogy dühös lesz, akkor vedd fel az öledbe, mondd neki, hogy „tudom, hogy most dühös vagy, de ezt nem szabad”, és várd meg, amíg megnyugszik. Ezzel segítesz neki kezelni az indulatait.

  • Mészáros Éva

    2013. június 22. szombat

    Kedves Ági!
    Azért fordulok hozzád, mert nem tudom, hogy mit csináljak. 2 gyermekem van kis korkülönbséggel. A kisfiam 2 éves 2 hónapos, pici lányom 6 hónapos. 19 hónap van köztük. Nagy volt a testvérféltékenység kezdetben, de szűnőben már. Eleinte nem szerette a tesót, integetett, ha kérdezték tőle, szereti-e; mára bújik hozzá, szeretgeti. Kisfiam még nem beszél, csak pár szót, ettől is feszült, ha nem értjük; tombol a dackorszak. Anyukám pedagógus (én is az vagyok), de szerinte ez NEM NORMÁLIS ahogy a kisfiam hisztizik. Ahogy itt olvastam a bejegyzéseket, nem térünk el az átlag hisztitől 🙂 Ha valami tilos, akkor gyakran jön a jó öreg hiszti. Anyukám inkább hagyná, csak ne csinálja szegény ezt a NEM NORMÁLIS dolgot. Ilyenkor csapkodja magát a földhöz, pofozza magát, karmolja (ezt mostanában nem annyira már), hörög, sikít…. Én próbálom higgadtan kezelni, inkább hagyni és várni a hiszti végét – öleléssel rosszabb lesz. De, ha anyukám bejön és elkezd jajveszékelni „hogy orvoshoz kell vinni szegény gyereket, adjon neki nyugtatót” meg szegény, de sajnálom-és mindezt a gyerek előtt, hát kész vagyok. Szerencsére ritkán jövünk haza, de olyankor mindig kiborul a bili ezen. Nem normális az a szülő, aki nem viszi ilyenkor orvoshoz a gyerekét és nem tesz meg mindent…. Ilyeneket mond nekem. És a legnagyobb gond az, hogy tömbházban lakik és mit szólnak a szomszédok, hogy az ő unokája „ilyen”. Az én gyerekkorom is a visszafolytásról szólt és próbáltam megfelelni, de már nemcsak velem ilyen.
    Velem van a baj?

    • Vida Agi

      2013. július 21. vasárnap

      Nem veled van a baj 🙂 Sajnos a hisztiproblémákról nem egyezik meg a mai álláspont a szüleink álláspontjával. Nem érdemes vitatkozni róla vele. Majd elmúlik a dackorszak, és kiderül, hogy mégis van kivel eldicsekedni a szomszédoknak 🙂

  • A. Emília

    2013. június 20. csütörtök

    Kedves Ágnes! 27 hónapos kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretném véleményét/tanácsát kérni. Sajnos úgy érzem, hogy most már nehezen birkózom meg kicsi fiam viselkedésével, aki 2 évesen szokott le a szopiról, egy hete magától alszik el (eddig mindig velem, mellettem aludt el, egy ágyban aludtunk), és talán azt is érdemes megemlítenem, hogy a párom, az édesapa sajnos ritkán van velünk, mivel külföldön dolgozik (viszont a nagyszülőkkel sok időt tölt a fiam, a nagypapa a kedvenc). Egyetlen gyermekünk eddig, testvére (még) nincs. Bölcsibe nem jár, viszont összejárunk mi, kisgyermekes anyukák, tehát vele egykorúakkal azért szokott találkozni. A hosszú bevezető után akkor jöjjön a problémám. Agresszív viselkedése miatt írok, ami napi szinten sajnos jelen van, egyszer- kétszer előjön pl. csipkedés formájában. Kb. egy hónapja leszokott a harapásról, most csipkedés van napirenden, persze csak akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy az neki tetszik, nem engedek meg neki valamit, vagy rászólok, olyankor nagyon erősen megcsíp, sőt más gyereket is szokott. Emellett pedig -annak ellenére, hogy min. 100-szor nagyon szigorúan rászólok, illetve a sarokba is küldöm ezért-, a szekrényajtót pl. ami a közelében van olyankor, erősen bevágja, és közben engem néz, vagy eldobja azt, ami a keze ügyében van. Leginkább engem a csipkedés zavar, mert mi lesz majd, ha bekerül a gyerekközösségbe?! Emellett kb. 4 napja olyan hisztérikusan viselkedik, hogy min. másfél órán keresztül tegnap is és ma is sírt, csapkodott, kiabált., mert nem az történt, amit ő akart. Mit ronthattam el? Két anyuka is azt tanácsolta, hogy ha csíp, akkor erősen verjek a kezére, vagy a szájára, de bevallom, nem visz rá a lélek erre. Lehet, hogy túl enyhe vagyok? Emellett viszont okos( két nyelven nevelem/neveljük az édesapa miatt, és nagyon ügyes mindkét nyelven), szerethető gyermek, aki napi szinten odajön hozzám, hogy puszit adjon, átöleljen (van, hogy csípés után odajön hozzám, és azt mondja: Szeretlek, anya! ). Lehet, hogy túlzásba viszem az aggódást?? De a csípés-dolog nagyon zavar… és a sok-sok tanács közepette, úgy érzem, kezdek elveszni. Elnézést a hosszú leírásért. Válaszát előre is nagyon köszönöm: A. Emilia.

    • Vida Agi

      2013. július 11. csütörtök

      Most tanulja meg kezelni az indulatait, sokszor dühös és nem tudja még, hogyan kéne levezetnie. Semmiképpen ne agresszióval reagálj az ő agressziójára, ez egyáltalán nem segít, sőt még ront is a helyzeten. Határozottnak kell lenned, az igaz, de nem erőltetve, hanem türelmesen, szeretve a gyereket, következetesen. Ha másokat bánt, akkor fogd meg a kezét, mondd, hogy „nem szabad” és aztán menjetek oda és kérjen bocsánatot (nem a bocsánatkérés miatt, hanem, hogy lássa, a tetteinek következménye van). A hiszti kezelésére a cikkben megtalálod a választ.

  • Krisztina

    2013. május 25. szombat

    Kedves Ági!
    Teljesen el vagyok keseredve 2,5éves kislányom reggeli bölcsibe indulását nem tudom kezelni a hisztijét amit csinál az szinte leírhatatlan ezt kb látni kellene 🙁
    Olvastam írásait születése óta olvasok nem szoktam írni mert mindig megtaláltam a választ eddig.Szóval január óta jár bölcsibe kezdetek óta borzasztó nehezen megy minden napunk szinte minden reggel eleinte végig üvöltötte az utat anya ne vigyél engemet anya ne menj dolgozni anya én is megyek veled anya maradj te is…Aztán váltott és a bölcsiben csinálta most pedig itthon fél 7kor kelünk ahhoz hogy 8előtt 1perccel beessünk,nem én ébresztem magától ébred felöltöztetem ő elkezd tajtékozni tépi le a ruhát,teljesen levetkőzik ha nem akkor bepisil és minden kezdődik előről a ruha feladása cirkusz minden egyes darabon és rugkapál elfut tombol ő nem megy bölcsikébe.Elvileg jól érzi ott magát azt mondják a cirkusz nekem szól 25hónapig szopott akkor vettem el amikor bevették a bölcsibe 2éves kora előtt szobatiszta lett egyből éjjel nappalra most fél év után éjjel pelus van.Nyitott barátságos választékosan és szépen beszél könnyen barátkozik.Teljesen romjaimban vagyok mit rontottam el és hogy lehet-e még másképp és hogyan olvastam sokmindent nálunk nyugiszoba van ha mérges pillanatok alatt megnyugszik ott de reggel semmi nem használ ha bölcsibe kell menni.Maci ölelés szóba sem jöhet nem tűri el az ölelést ilyenkor aztán egyszercsak
    „magához tér” hüppögve tartja a lábát öltözik hüppögve beszélget.Elismerem kiborulok mostmár de amíg nem borultam ki sem tartott 1óránál kevesebbet a cirkusz.Hát így megy ez 4hónapja ha ideje engedi nagyon megköszönném válaszát!!

    • Vida Agi

      2013. május 27. hétfő

      Ne aggódj, nem rontottál el semmit. A bölcsi hibája, ha ennyire nem akar menni a gyerek és az is, ha megint bepisil éjszaka. A legtöbbet azzal segíthetsz neki, ha megpróbálsz túllépni az eddigi szokásaitokon és kellemes reggeleket teremtesz, ahol neki is van választási lehetősége. Pl. választhat reggelire két étel közül, aztán választhat pólót kettő közül stb. A sorrend se a szokásos legyen, először reggeli közösen, aztán öltözés (részben egyedül). Idegeskedés és sürgetés helyett próbálj kényelmes és lassú reggeleket teremteni, ahol neki is vannak választási lehetőségei, ahol ő is dönthet. Ha együttműködik, akkor dicsérd meg és tegyél neki kisebb engedményeket, pl. kiválaszthat egy játékot, amit magával hozhat.

      • Krisztina

        2013. május 29. szerda

        köszönöm szépen!

    • Adri

      2013. június 21. péntek

      Én ugyan nem vagyok semmiféle szakértő anyai szemszögből, viszont a leghisztisebb gyerek voltam anno. Már elmúltam 30, de emlékszem az érzésre, a befulladásokra, hogy mit miért csináltam. Talán segít, ha azt mondom, a gyereked szeretné, ha az ő „akaratát” is figyelembe vennéd. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha kompromisszumot kötnél vele (nem a hiszti pillanatában), akkor könnyebb lenne. Vannak gyerekek, akik egyszerűen nem viselik el, hogy a felnőttek azt hiszik, csak ők tudják a tuttit… ülj le vele nyugis percekben, és köss vele „üzletet”. Nem arra gondolok, hogy ígérj be neki csokit, vagy hasonló dolgokat, egyszerűen kérdezd meg tőle, hogy pl ő mit tartana okos megoldásnak? Hidd el lesz válasza. Aztán, mivel bölcsibe úgyis menni kell, szépen magyarázd el, hogy miért, és hogy miért is nem lehet veled egész nap. Nyilván ez is gyerekfüggő, de én anno ezt vártam volna. és hogy engem is számításba vegyenek.

  • T.Judit

    2013. május 21. kedd

    Kedves Ági!
    Kisfiam (most 29 hónapos)leggyakrabban azért hisztizik, ha az ételek, amelyeket neki szánunk/Ő kér elveszítik „egész-ségüket”, eredeti formájukat. Pl. véletlen letörik a túrórudiról egy darabka csokimáz, belevágunk egy szelet valamibe, mert valahogy el kell kezdeni enni, a joghurt egyenletes felszínét megtörjük a kanállal stb. Ez óriási sírást, az étel azonnali elutasítását váltja ki. Ez a jelenség más területeken is megvan, játékokkal és használati tárgyakkal kapcsolatban is, de az ételes esetek a legbénítóbbak. A főtt ételek, amelyeknek nincs olyan szigorúan meghatározott formája, nem váltanak ki ilyen reakciót (vagy ritkán). Nem találtunk eddig hatékony módszert ennek kezelésére, és naponta többször, néha sokszor előfordul (jó étvágyú gyerek). De nem mindig, és kiszámíthatatlan, hogy egy gombóc fagyiból kellemes együtt töltött cukizás, vagy egetverő hiszti lesz… Próbáljuk az étkezés elején terelni a figyelmét, mert ha az első falaton túl van, akkor megúsztuk:)
    Engem néha már végtelenül felidegesít, de sajnálom, mert látszik, hogy Ő is tehetetlenül vergődik ebben a helyzetben.
    Mit érezhet ilyenkor a kisfiam? Mivel lehetne az ilyen helyzeteket kezelni? Ismert ez a jelenség?
    Köszönöm!

    • Vida Agi

      2013. június 01. szombat

      Van olyan személyiségtípus, akinek nagyon fontos a dolgok tökéletessége és ez már egészen kis gyermekkorban is megmutatkozik. Az ilyen gyerek általában örömüket lelik az olyan játékokban is, amikben sorba kell rendezni dolgokat, színenként szét kell válogatni stb. Ez az életkor egyébként is arról szól, hogy a kicsik ragaszkodnak a rendhez, a határokhoz, a szokásokhoz. Idővel persze megtanulja, hogy nem kell mindennek mindig tökéletesnek lennie, addig csak annyit tudsz tenni, hogy megpróbálod megelőzni az ilyen helyzeteket.

  • violetta

    2013. április 16. kedd

    szia.én azt szeretném kérdezni hogy ha 20130322-én kellett volna megjönnie de abban a hónapban nem jött meg de április 1-igen.A méhemnél néha feszülést és szúrodást érzek.A mellbimbóm kicsit érzékeny.szerinted terhes lehetek?????ja csinaltam 1tesztet es negativ lett nap közben neha emejgek is.elöre is köszönöm a választ.

    • Gabi

      2013. április 17. szerda

      Nem tudom, hogy egyébként pontosan szokott-e megjönni a menzesze, és hogy most ez a vérzés mennyi ideig tartott. Ha 2-3 napon belül elmúlt, és nem is volt olyan mennyiségű, mint általában, akkor még szóba jöhet a terhesség. Viszont ha elhúzódott és bőséges vérzéssel jelentkezett, akkor a terhesség esélye is minimális.

  • Lilla

    2013. március 10. vasárnap

    Sziasztok!

    Mi történhetett egy 10 hónapos gyerekkel, aki a Suttogó szerint eddig Mintababa volt – volt naprendünk, szépen eljátszott magában, jól aludt és jól evett – , és kb 1 hónapja gyakorlatilag mindennap üvölt, ha nem Vele foglalkozunk?
    Korábban a szeparációs szorongásra gondoltam (valószínűleg ez is van benne, hiszen, ha kimegyek a szobából, egyből nekiáll hisztizni – nem, nem sír, hanem hisztizik), de egyszerűen nem lehet egyedül hagyni.
    A legkeményebb az, hogy napközben csomószor látszik, hogy majd összeesik, olyan álmos, de ha leteszem a kiságyába, susogok Neki, altatódalt dúdolok, ordít, ha ki próbálok menni, akkor meg végképp. Feláll a kiságyában (egyébként 1 hónapja állt fel, azóta mindig függőlegesen van), és krokodilkönnyekkel sír. Ha ölbe veszem, persze egyből elhallgat…
    Két hónap múlva kell leadnom a diplomamunkámat, így nem tudok egész nap Vele foglalkozni. Próbáltam áttenni a járókába, 15 perc múlva kb elunja magát és ott is ordít. A levegőre is nehéz levinni, mert 15 kilós babakocsit gyerekestül nem éppen egyszerű mutatvány levinni a lépcsőn… ott nyilván tök jól elvan, de nem lehet egész nap lent lenni, az itthoni teendők miatt.
    Már wcre is nehezen tudok sokszor eljutni, annyira bömböl— nem bírom. Nagymamák messze (200 km), Apukája dolgozik—-
    Minden ébredéskor sírva kel…
    Egy hatalmas szerencsénk van, az éjszakát átalussza. Így szoktattam újszülött korától, ez szerencsére megmaradt. Vacsi, fürdés, kicsi táp (7 hónapos korában elment a tejem), jóéjtpuszi és alszik is.
    De a nappalok rettenetesek.
    Mit csináljak?
    Segítségeteket köszönöm….

    • Hajni

      2013. május 22. szerda

      Próbáld meg ha Apa otthon van legyen ő vele egész nap, és te csak néha kukkants be rájuk, vagy egy barát, szomszéd aki tud segíteni.Meg kell szoknia hogy másokkal is kell lennie,nem csak mindig Anyával. Nálunk is volt ilyen, igaz nálunk szinte születésétől fogva, én sem mehettem sehova. Ha van valaki akire egy-egy órára rátudod bízni, az sokat segíthet.Ha sír akkor se menj be csak egy fél óra múlva. Fontos hogy ez mindig nálatok legyen ,ne streszeld tovább azzal hogy még idegen környezetben is van.nekünk ez segített.

  • Panka

    2013. február 13. szerda

    Sziasztok, két 3 éves ikergyermekem van (fiú, lány). A kisfiú aránylag nyugodt, de a kislánnyal már egyszerűen nem bírunk mit kezdeni. Amíg itthon voltam velük még csak-csak megbirkóztam a helyzettel, de mióta óvodába járnak, kezelhetetlen. Amikor megyünk értük délután szaladgál össze-vissza, nem akar öltözni, ha ráakarjuk adni a ruhát üvölt. Sajnos ebben a helyzetben nem tudjuk nála alkalmazni a nem figyelek oda módszert mert haza kell őt vinni ha tetszik neki ha nem. Volt már úgy, hogy 2 ember fogta le mire föl bírtam öltöztetni, mindezt üvöltés közepette. Próbáltuk már a „ha nem jössz, akkor itthagyunk” módszert is, de mintha a falnak beszélnénk! Szeretnék ezekben a dolgokban! Előre is köszönöm:

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Próbáljatok meg vinni valamilyen kis jutalmat, amit akkor kap meg, ha felöltözik, esetleg ígérni valamilyen kis apróságot (pl. hazafelé vesztek egy fagyit). A jutalmazás nagy motiváló erővel bír 🙂

  • Mononana

    2013. február 11. hétfő

    Kedves Ági!

    Azzal a kérdéssel fordulok önhöz : Nekem van egy lassan 22 hónapos lányom , nagyon vidám nevetős általában. Régebben voltak hiszti rohamai . Megint előjött. A lányom képes órákon át sikítani szünetekkel, eddig éjjel csinálta , vagy nem akart elaludni , vagy felébredt és félálomban üvöltött. Ilyenkor nem lehet hozzá érni sem, rohangál veri magát, csak hideg víz segített eddig , de az sem mindig. Két hónap alatt elmúlt. Most újra elkezdte napközben , most is egy órán át síkit. Kiszoktam menni a szobából , és ha abba hagyja bemegyek ,aztán újra kezdi. Én nem kiabálok vele, de néha kétségbe esem . A hiszti alapja az most,ha nem sikerül ú gy valami ahogy eltervezte akkor begurul és dobálja a játékait, vagy ha megmondom neki ezt nem szabad csinálni. Lehet túl sokat vettem fel mikor sírt kisebb korában, meg még szoptatok is. Régebben nagyon rászokott a mesékre , amiről leszoktattam és nem nézünk csak ritkán , mert én károsnak tartom. Válaszát köszönöm.

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Nem te hibáztál, a hiszti az életkorral járó sajátosság. Az, hogy nála ilyen hosszan elhúzódik annak a jele, hogy nem tudja kordában tartani az indulatait. Valószínűleg nála az otthagyás helyett a bejegyzésben írt maci-ölelés és nyugisarok módszerek segíthetnek, hogy képes legyen kordában tartani az indulatait.

    • Vida Agi

      2013. március 13. szerda

      Ha félálomban csinálja, akkor ez nem hiszti, hanem az úgynevezett pavor nocturnus nevű jelenség. Nagyon ijesztő és igazából nem lehet tudni az okát. Az biztos, hogy a nappali túl sok programmal, túlfáradással kapcsolatban van. Segíthet, ha az esti órákban már csak kis fény mellett nyugalmasabb játékokat játszik, mesét olvastok, illetve este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea vagy a Mesélő Hold nevű illóolajkeverék párologtatása is jó hatással lehet rá.

  • Györgypál Éva

    2013. február 08. péntek

    Szia Ági!

    Az én fiam most 20 hónapos. Eddig minden rendben volt, szót fogadott, evett egyedül, úgy sétált az utcán, hogy nem kellett fognom a kezét de két hete mintha elvágták volna teljesen kikelt magából. Ha valami rosszat csinál itthon és rászólok, elmegy a füle mellett, kinevet és csinálja tovább. Vagy ha kimegyünk az utcára (most olyan latyakos, sáros, esős idő van) meglát egy pocsolyát vagy sarat rögtön odamegy bele a közepébe és hiába minden az én fiam még csak felém se néz mit mondok neki. Erre az én válaszom: kiveszem a sárból, pocsolyából elmagyarázom neki, hogy az előbb mire figyelmeztettem, hogy miért nem jó az amit csinál és elviszem onnan. Erre ő: visszaszalad és tovább csinálna. Nem tudom kellő távolságra vinni ezektől a helyektől hiszen minden 3. méteren van valami amibe bele lehet gázolni. Nem is lenne ezzel baj a a ruhája és a cipője nem ázna át. Mi lenne a megoldás erre a viselkedésre? Előre is köszönöm a válaszod!

    • Vida Agi

      2013. március 02. szombat

      Ez gyakori jelenség ebben a korban. Keresi a határokat, hogy mit szabad és mit nem és néha túllép a határokon, hogy megtapasztalja, mi történik olyankor, ha megszegi a szabályokat. Ha azt látja, hogy ilyenkor anya kicsit magyaráz, de aztán újra vissza lehet menni, akkor újra meg újra meg fogja próbálni. Csak annyit lehet tenni, hogy határozottan rászólni, elvinni onnan és ezt megcsinálni 1000x, mire megtanulja, mit nem szabad (számára nem feltétlenül egyértelmű még, hogy nincs különbség sár és sár között)

    • Melinda

      2013. március 09. szombat

      Kedves Éva!

      Nekem 3 fiam van. A pocsolyába ugrálással kapcsolatban az jött be nálunk, hogy mindegyik gyereknek vettünk gumicsizmát, és vízhatlan esőnadrágot. Pocsolyás időben felvettük a megfelelő esőruhát, és indulhatott a játék. A gyererek tudták, hogy a pocsolyákba csak akkor szabad belemenniük, ha felvettük az esőruhát. Más esetben maradt az egyéb játék, és a séta. Mindhárom gyerek gyorsan megtanulta ezt, és nem volt többé gond. 🙂

  • Fricska Béla

    2013. január 30. szerda

    Kedves Vida Ágnes

    Olyan kérdéssel fordulok önhöz , hogy a 22 hónapos lányomnak van legalább kettő furcsasága,( dévényes terápián túl vagyunk, 5 hónapja sétál, tsmt-zünk h-p 16 feladatsor beszédre és egyensúlyi zavarokra, szavakat nem kapcsol össze de a szókincse gyarapszik napról-napra pl.anyajegy-et mondja az anyát nem )az egyik hogy a játékok csak rövid ideig kötik le, helyette inkább fel le sétálgat a kezében valami lógóval azt bámulva maga elé tartva néha-néha elesve, mert nem a lába elé figyel hanem a tárgyat nézi.A másik érdekessége a kezéhez való beszéde, a szemei elé tartja a két kis kezét érdekesen állnak az ujjacskái (egyik ujja nyitva a másik kicsit behajlítva ) és csak mondja neki a magáét hablagyolva.A könyvet szépen lapozza és mutogatva mondja mi micsoda, rajzolni szeret 3 ujjal is megfogja a ceruzát.A magnót állandóan bekapcsoltatja és énekli az első szótagot a szavakból. A szemkontaktus nem a legjobb de azért egy kicsit megtartott.Lépcsőzni úgy akar ahogy a felnőttek így ez még nem megy annyira.”Repdesni” örömében szokott.
    82 cm magas 12 kg 48 cm fej.Hypoton volt.

    Köszönöm az esetleges válaszát.

    • Tamás

      2013. február 13. szerda

      Kedves Ágnes!

      Gyakori olvasói vagyunk, de még nem találtunk hozzászólást hasonló esettel kapcsolatban, ezért is fordulunk Önhöz és kedves Olvasóihoz.
      Kislányunk pár nap múlva fogja betölteni a 17. hónapos kort.
      Ő egy rendkívül energikus életvidám kis csajszi, a család bohóca. Rengeteget lót-fut egész nap és nagyon igényli, hogy sokat foglalkozzunk, játszunk vele. Mindenkivel nagyon nyitott, villamoson, metrón kiprovokálja, hogy ráfigyeljenek, visszamosolyogjanak rá. Imád gyerekek társaságában lenni, de nehezen viseli, ha nem úgy történik valami, ahogy ő szeretné, főleg ha valamit elvesznek tőle a többiek; ellenben nagyon békés természetű. Sajnos 5-10 centivel és pár kilóval kisebb a vele egykorú gyermekeknél (német nyelvterületen élünk), de még így is átlagos méretű és súlyú, ügyes kis izomgolyó. Kezdetektől fogva igen anyás volt, de ez valószínűleg minden hasonló korú gyermeknél így lehet.
      A problémánk két hete kezdődött mikor feleségem és kislányunk a nagyszülőknél maradtak egy hétre. Igazából ott is csak a hét vége felé kezdett el jelentkezni, úgyhogy még nagyon friss, mondhatni egy hete kezdődött jelenségről van szó. A nagyszülőknél nagy a pörgés, családi ház, állatok, szabadság, egyszóval buli az élet, nagyon szeret ott lenni. Mindezek ellenére anya egyre inkább az epicentrumba került és kialakult az a jelenség, amiről már olvastunk, hogy anya gyakorlatilag nem hagyhatja el a látómezőt. Ha ez megtörténik, akkor azonnal indul a „hiszti”, üvöltözés, a WC ajtónál sírás.
      Relatív sokat dolgozom, többnyire úgy megyek el otthonról, hogy kislányom reggel nem lát, és van, hogy úgy érek haza, hogy már nem lát, ennek ellenére az esti fürdetések 90%-át még így is én csináltam mostanáig. És minden rendben is volt, élvezte a fürdést, látszott rajta, hogy élvezi, kikapcsol. Az esti fürdetés, majd kis közös hancúrozás hármasban, aztán altatás/szoptatás mindennapi rituáléja kb. 1 óra alatt lezajlott és kb. fél kilencre sikerült is elaludnia.
      Ez a rituálé most egyáltalán nem működik. Gyakorlatilag egyáltalán nem akar velem fürödni, hisztizik, üvöltözik, ki akar szállni a kádból, mindenképpen anyát akarja. A lefekvés ugyanígy zajlik, a korábbihoz képest azzal a különbséggel, hogy amikor szopizás után letesszük a kiságyba és a korábbihoz hasonlóan magára hagyjuk(születése óta külön alszik), felkel és el kezd ordítani, mint a sakál, a kiságyból minden mozdíthatót (párnát, takarót, plüssállatokat) kiszór, fél óra elteltével sem higgad le. Ha én megyek be hozzá, az csak olaj a tűzre. Végül, ha bejön anya és ölbe veszi, akkor azonnal megnyugszik, és felém integetéssel jelzi, hogy menjek el! Anya öléből többször visszafordulva is integet, míg ki nem megyek a szobából.
      Az egész altatási rituálé így már nagyon kitolódott, gyakran 3-4 órát is eltart.
      Még nem tudjuk, hogy hogyan kezeljük ezt a dolgot, mit tehetünk, hogy visszakerüljünk a régi kerékvágásba, vagy, hogy minél előbb átlendüljünk ezen az állapoton.
      Válaszát előre is köszönjük.

      Tamás

      • Vida Agi

        2013. március 02. szombat

        A gyerekek ebben a korban egyrészt nagyon szeretnének önállósodni, másrészt ragaszkodnak anyához, harmadrészt pedig nagyon ragaszkodnak a szokásaikhoz is. Nála most a szokás része az, hogy CSAK ANYA altathatja, fürdetheti, ezért ehhez ragaszkodik. 2 dolgot lehet tenni:
        1. egyelőre nem erőltetitek az apás fürdést és altatást, hanem anya végez mindent, de az altatásnál kicsit ölbe veszi, és utána fekteti le.
        2. te fürdeted, te fekteted, anya addig eltűnik teljesen a látómezőből (pár napig menjen el addig sétálni vagy a másik szobában bújjon el és ne jöjjön elő bármi történik is). Az első 1-2 alkalom küzdelmes lesz, de aztán rájön a kislányotok, hogy most nincs anya és elfogadja a helyzetet.

  • Melinda

    2013. január 22. kedd

    Kedves Ági!

    Kislányom majdnem 2 éves, és már egy ideje jönnek a hisztik(levágja magát a földre,nem jön,ha nem kap meg valamit ordít),ezt egyenlőre úgy kezelem, hogy először elmondom, hogy mit miért nem szabad, vagy megkérdezem, hogy mit szeretne, és ha folytatja akkor nem figyelek rá. Egy idő után abbahagyja.
    De a nagyobbik gondom az, hogy majdnem napi szinten előjön nála egy olyan(a legnyugodtabb pillanatokban), hogy mindenféle rosszaságot csinál, felkapja a telefont és jó messzire eldobja, majd ilyenkor sorra jön a többi rosszaság amiről tudja, h nem szabad. Miért csinálja? Amit meg gyakrabban csinál, hogy hozzányúl azokhoz a dolgokhoz amihez nem szabadna,(pl laptopot nyomkodja mikor elmondjuk neki 100x, hogy nem szabad. Ilyenkor látom rajta, hogy élvezi és nagyon energiájában van.
    Van erre valami megoldás?
    Köszönöm előre is

    • Vida Agi

      2013. január 29. kedd

      Ez a viselkedés általában egy teszt. Arra kíváncsi, hol vannak a határok, hogy vajon azok a dolgok, amiket eddig nem engedtél meg neki, még mindig tilosak-e, hogy ugyanúgy fogsz reagálni, mint korábban és rászólsz, vagy másként. Ebben a korban rengeteg tiltással kell szembesülniük a gyerekeknek, gondold végig mi az, amit tényleg tilos (mert veszélyes) és mi az, amit pl. felügyelet mellett megnézhet (ezt is meg lehet tanítani neki, hogy ezt csak anyával használjuk) és mi az, amit pedig csak kellemetlen, ha használ (mert, pl. elrontja vagy fel kell takarítani utána), ezeknél meg lehet neki tanítani, hogyan kell használni. Ezáltal eléred azt, hogy nem kell 1000x rászólni, kielégíti a kíváncsiságát is, és egy csomó dolog, amit most „csakazértis” piszkál, már nem lesz többé érdekes, mert már megnézhette, csak felügyelet mellett.

  • smóni

    2012. december 24. hétfő

    Kedves Ági!
    Kislányom márciusban lesz 3 éves. 1-2 hete már egyáltalán nem bírok vele, előtte is voltak gondok de nem ennyi és nem ilyen mértékben. Bármit kérek tőle nem csinálja meg ha szépen szólok mintha meg sem hallaná csak ha felemelem a hangom. Alap dolgok, gyere kezet mosni mert eszünk, gyere öltözni mert megyünk el. Elszalad, bár kicsi a lakás nagyon nem tud, ha megfogom ordít hogy nem akar. Még evésnél megcsinálom hogy akkor nem eszik majd a következő étkezésnél eszik többet. De ha mennem kell valahova nem hagyhatom otthon. 1óra 10perc volt egyik nap az öltözködés. Rengetegszer szólok neki hogy gyere ide, segíts kicsit, de ha nem is szalad el elhagya magát nem tudom öltöztetni. Nemrég még sokat sétáltunk de már nem is akar menni sehova. A bugyuta tv-t szeretné naphosszat nézni és azért szokott még hisztizni.
    Másik probléma az esti lefekvés. Nem marad az ágyában nekikezd ugrálni, kitalál mindent, szomjas, pisilni kell, kakilni kell, takarjam be, csináljak kuckót, ne úgy amúgy és fent van 11 néha már éjfélig is.
    Ha valakivel beszélnék neki kezd énekelni vagy csak kiabálni, ha kitalál valamit hogy játszak vele vagy csináljak valamit erőszakos. A kutyánkat álladóan nyúzza hiába mondom hogy az fáj neki, már a haján megmutattam milyen ha húzza a szőrét és milyen ha simogatja de ennek ellenére csinálja, üti, rugdossa. Felmászik mindenhova és hiába szólok rá nem fejezi be.
    Nemrég még sokat sétáltunk beszélgettünk, énekeltünk, kérdezett jó dolgokat. Hozta a mesekönyveket hogy olvassunk.Mindig segített, „várjál segítek neked”. Ölelgetett „szeretlek Anyucikám”. Mindig kérdezte „jól vagy”, „boldog vagy”. Megsimogatott hogy „milyen szép vagy” Szerintem minden anya ilyen kislányról álmodik. Most meg egy puszit vagy ölelést is csak akkor ad ha mesét szeretne nézni. De inkább üt, rug és karmol.
    Szopizott még nemrég azt is magától hagyta abba ahogy egyre több probléma adódott vele.
    Szeretném visszakapni a kedves kislányomat.
    Köszönöm.

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      Ezek átmeneti időszakok. Most hagyta el a szopit, ez neki is nagy változás még akkor is, ha ő akarta így. Ő most „lázad”, te ettől feszültebb vagy és a te feszültségedtől ő is sokkal feszültebb, ez egy önmagát gerjesztő folyamat. Véget vetni nem lehet neki egyik pillanatról a másikra, csak úgy, ha elhatározod magad, hogy változtatsz és tényleg változtatsz is. Mivel ő ilyenkor teszteli, hogy ha pl. esti lefekvésnél húzza az időt, akkor mi lesz rá a reakció, és már kitapasztalta, hogy ilyenkor lehet húzni az időt, mert nincs semmi következménye, ezért egyre inkább csinálja. Ilyenkor az segít, ha lépést váltasz: „esti lefekvés előtt mondd el neki, hogy gyere építsük meg a kuckót, most gyere és igyál, menjünk pisilni, gyere betakarlak, oké, akkor pisiltél, ittál, kész a kuckó, most csukd be a szemed és várd, hogy megérkezzen az álommanó” A lényeg, hogy olyat csinálj, amit eddig nem és legyél nagyon határozott, ne hagyd, hogy húzza az időt. Gyors búcsú és nincs kimászás. Ha kijön visszaviszed. Itt érdemes egyébként apai segítséget is bevetni, ha lehet, hogy ő menjen be hozzá, vele nem meri már annyira húzni az időt.

  • Sz. Márti

    2012. december 18. kedd

    Kedves Ági!

    Kisfiam 14 hónapos, körülbelül 1 éves kora óta küzdünk a hisztivel, és bár egy ideig nem volt vészes a helyzet (azt gondoltam, hogy egész jól kezelem, és azért nem durvul el), mostanában hatalmas balhékat csap, ha nem kaphat meg valamit, amit akar, vagy olyat kell csinálnia, amit ő nem akar megcsinálni. Utóbbira példa a pelenkázás és öltöztetés, illetve babakocsiba berakás, egyiket sem tűri, pelenkázásnál óriási erővel rúgkapál hiszti közben, ami nálunk azért veszélyes, mert 4 hónapos terhes vagyok, és a pelenkázó pont a pocak magasságában van, így már többször erősen eltalálta a hasamat a lábával. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ezt nem szabad, fáj anyának, fáj a kistestvérének is, de ilyenkor szinte magán kívül van, néha le kell fogni, hogy át tudjam pelenkázni. (Van, hogy el tudom már előre terelni a figyelmét valami tárggyal, amit kezébe adok, de ez nem mindig működik, van, hogy semmi nem érdekli.) Ez az egyik gondom, nem tudom, hogy vezethetném rá, hogy nem szabad rugdosnia, és hát itt nincs sok idő a türelmes rávezetésre, hiszen komoly bajt okozhat ezzel a hasamban lévő picinek.
    A másik kérdésem, hogy sokaktól hallom, hogy amikor valamit el akar érni, meg akar kapni, és azért hisztizik a kisgyerek, akkor ott kell hagyni, hogy magától vezesse le, de én ezt nem nagyon tudom megtenni, nincs szívem hozzá, ráadásul félek, hogy nagyon megüti magát, mivel folyton hanyattdobja magát. Próbáltam öleléssel is, de nem hagyja abba úgy sem, percek múltán sem. Amikor már szinte „hisztigörcsben” van, csak azzal tudom kizökkenteni, ha valami zajt csapok (pl. egy tárgyat földhöz csapok – nem törékeny dolgot persze – nem dühből, hanem azért, mert erre fel meglepődik és abbahagyja), de félek, hogy ez nem jó módszer, mert ebből is rosszat tanul tőlem a kisfiam, de máshogy nem sikerült lenyugtatnom eddig. Mit tehetnék, hogy ne hagyjam magára, mégis le tudjam őt nyugtatni jó példát mutatva?
    Előre is nagyon köszönöm a segítséget!
    Üdvözlettel: egy Anyuka

    • Vida Agi

      2013. február 03. vasárnap

      A pelenkázást ebben a korban már kevés kisgyerek tűri el a pelenkázón, mert onnan nem tudnak lejönni, „bezárva” érzik magukat. Pelenkázd inkább a földön (ez se rá, se rád sem veszélyes annyira) vagy állva (előbb-utóbb úgyis meg kell tanulnod állva pelusozni, mert a 2-3 évesen meg már végképp nem fekszenek le a pelenkázáshoz). Minden ilyen helyzetben próbáld elterelni a figyelmét, ha ugyanis nekiállsz magyarázni neki, hogy mit szabad és mit nem, és miért nem, azzal csak még feszültebb lesz és tovább tart a dolog. Inkább tereld el a figyelmét, változtass a szokásokon (pl. a babakocsiba előre bekészíthet egy játékot, amit magával akar vinni, vagy megbeszéltek előre egy programot, amit séta közben lehet majd csinálni, pl. vinni egy kis kosarat és kavicsot gyűjteni, amihez ő foghatja út közben a kosarat).

      Hiszti: itt írtam az indulatelterelés módszeréről, érdemes kipróbálni, fiúk nagyon szokták szeretni, de a másik két módszert is megpróbálhatjátok: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/3-megoldas-hisztire

  • Gombi

    2012. december 01. szombat

    Szia!

    Nekem a kisfiam most 17 hónapos és már több mint fél éve hisztizik. De sajnos nem egyszerű sírással vagy visítozással, hanem amikor felhúzza magát valamin (épp nem tudunk rá figyelni, vagy nem kap meg valamit pl nem vesszük ölbe vagy nem adjuk neki oda a veszélyes tárgyat, miközben próbáljuk neki elmagyarázni, hogy az nem neki való, vagy csak épp unatkozik), akkor fogjamagát oda megy az üvegajtóhoz és elkezdi erőből belever4ni a fejét, amikkor felemeljük, hogy megnyugtassuk, akkor elkezdi magát pofozni és minket is, ha ennek hatására az a reakciónk, hogy leültetjük a földre (hiába ülünk mellé, vagya állunk felette), a földbe kezdi el verni a fejét, marja az arcát, tépi a haját, majd ez után kezdődik a sírás. Próbáltuk már az orvos tanácsára és a Te írásaid alapján elterelni a figyelmét játékokkal elbábozva a szituációt, de nem köti le, inkább odébb áll, mintha mi ott sem lennénk, vagy hisztizik tovább. Ezt kb fél éve csinálja. Viszont már lassan 3 hete játszani sem akar, hiába ülünk le vele, mint régen. Eldobál minden játékot, nem számít neki, hogy mis is van a kezében éppen. Próbáltuk már vízzel is nyakon önteni, hátha abbahagyja, de abból sem tanult. Teljesen tanácstalanok vagyunk. Sajnos van, hogy segítség kell, mert elintézni való dolgunk van és a nagyszülők segítségét kell kérni 1-2 órára, hogy vigyázzanak a fiunkra és ők kényeztetik, mindent rá hagynak, tetszik nekik ha a fiunk öltözködés közben elszalad. Hogy ezt a rossz szokást elhagyja, 2 hetünkbe telt, mire sok sok szülői akarattal nem engedtünk neki, és a végén belátta, hogy nem ő győzött, viszont hamarabb mehet játszani, ha enged. De ez a fejelgetés nagyon idegesítő és félünk, hogy a végén átfejeli az üveget és sebészet lesz a vége.
    Kérlek segíts mit tegyünk?!
    Köszönettel az aggódó szülei.

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Ez arról szól, hogy még nem tudja kezelni az indulatait, ezért amikor dühös, így mutatja ki az indulatát. Amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, nem szidod le, nem emeled fel a hangod, hanem vagy eltereled a figyelmét, vagy megnyugtatod, esetleg ha mondjuk arról van szó, hogy csinálni kéne valamit, amit ő nem szeretne akkor határozottan csinálod tovább, nem engedsz a hisztinek. Ha azt látja, hogy te higgadt tudsz maradni, ő is megtanulja majd kezelni az indulatait. Az is jó megoldás, ha átöleled ilyenkor és ettől megnyugszik. Az üvegtől tartsd távol, segíts neki, hogy másként nyugodjon meg (a szoros ölelés jó módszer még akkor is, ha ilyenkor ellenkezik, tiltakozik, pár perc alatt abbahagyja a tiltakozást, és ez segít neki, hogy hamarabb megtanulja kezelni az indulatait)

  • Nyikosné Piri

    2012. november 22. csütörtök

    Kedves Ági!
    Mindig jókor jönnek a levelek,pont a hisztibe értünk bele.Kislányom 16hónapos,ennyi „NEM”-et még nem halottam egy nap.Van hogy éjjel ha felébred is tiltakozik,dobálja magát.Nagyon rossz hogy nem tudok ellene tenni,és arra gondolok hogy nincs e baja.a 15hós szurik után lett ilyen.Lehet az élmény váltotta ki?Letöltöttem a tanácsaid,remélem hasznosak lesznek.Segítségedet előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2012. december 13. csütörtök

      Ebben a korban sokféle változás van a kicsiben. Egyre önállóbb, egyre ügyesebb és ez őt megviseli, éjjel is nyugtalanabb lehet. Eközben a hátsó fogai is bújnak, ez is okozhat nehezebb alvást. Este lefekvés előtt egy csésze Rooibos tea segíthet a nyugodtabb alvásban.

  • MÓki

    2012. november 09. péntek

    Kedves Ági!

    Van egy 3 éves kisfiam, akinél azt vettem észre, hogy ha nem közvetlen családtag, vagy közeli ismerős ér hozzá, veszi fel, vagy öleli meg (ez igaz gyerekre és felnőttre is egyaránt), akkor hiszti-roham jön rá, földhöz vágja magát és őrült sírásba kezd, ez a jelenség már kb. 1 éve tart, mindig vártam, hogy elmúlik, meg kinövi majd, de nincs javulás.Aztán viszonylag könnyen megvigasztalható és elfelejti az egészet, ha kérdezem, hogy miért csinálta ezt, akkor azt mondja, hogy: nem tudom.
    Kérem segítsen, hogy miért lehet ez. Mi az oka és hogyan lehetne ezt kezelni?
    Egyébként a fiam eléggé távolságtartó és nehezen oldódik fel még ismerősök körében is.
    Jó megoldás lenne erre, ha minél többet vinném gyerek-társaságba? Jelenleg nem jár óvodába.
    köszönöm
    Móki

    • Tami

      2013. április 09. kedd

      Hello,
      Nem tudom még mindig megvan-e ez a problémátok. Én csak arra tudok példát mondani, hogy az én lányom is eléggé visszahúzódó volt. Szinte szóba se állt senkivel a családtagokon kivül, meg néhány ismerőssel, akik szimpatikusak voltak neki. Aztán 3 évesen elkezdte az ovit, és egy év alatt úgy kinyilt, hogy nem ismertünk rá. Azóta lazán odamegy bárkihez társaságban (jó, biztonságos közegben persze, ha mi is ott vagyunk a közelében), szeret társalogni olyanokkal, akiket mi ismerünk, de ő még nem. Vadidegenekkel persze nem áll szóba. Szóval, nálunk az ovi nagyon jó hatással volt rá.

  • Szabó Renáta

    2012. október 22. hétfő

    Kedves Ági!

    A kisfiam most 21 hónapos, nagyon értelmes, mindent megért, nagyon sok mindent tud már mondani, összekapcsol szavakat, gondolatokat. Van most nála is egy hiszti korszak, ami több „fajtából” tevődik össze. Van amikor földhöz vágja magát, ezzel igazából nem szoktam foglalkozni, és hamar abba is hagyja. A másik most egy nagy küzdelmünk, a babakocsiban való utazás. Eddig nem volt vele gond, elég sokáig el volt benne. Most viszont (kb. 3-4 hete) egy percre sem akar benne maradni. Megbeszéltem vele, hogy ha nem akar a kocsiban lenni akkor a lábán kell jönnie, egy ideig (10-15 percig) megy is, aztán nyilván elfárad és kéri, hogy vegyem az ölembe,- ez főleg akkor nehéz, ha egyedül vagyok vele, tolni a babakocsit, meg még őt is fogni- de a súly is gondot okoz. Ilyenkor elmondom neki, hogy ha már nem akar a lábán jönni akkor üljön a babakocsiba, mert nem cipelem. Bele ültetem a kocsiba és onnantól kezdve üvöltés következik. Elmondom neki, hogy a többi baba is a kocsiban utazik, vagy próbálom lekötni, adok valamit a kezébe stb. de most semmi nem nyugtatja meg. Volt úgy hogy próbáltam nem reagálni rá, hogy majd csak abba hagyja a hisztit és megérti, hogy akkor sem veszem ki, de több mint egy órán keresztül ugyan azzal a lendülettel ordított, sírt. Nem tudom mi lehet a megoldás??
    A másik dolog pedig -ez nem igazán a hisztihez tartozik-, de már nagyon zavar, minden este elalváskor (általában a rutin az, hogy fürdés után kap egy kis kakaót, oda fekszik apa és anya közé és beszélgetünk az aznap történtekről) egy ideig minden rendben van, aztán hirtelen elkezdi húzni a hajam, belemar az arcomba és a számba. Elmagyarázzuk neki, hogy anyát nem szabad bántan,mert fáj nekik és szomorú, aztán bocsánatot kér, meg simogat, és néhány perc múlva újra megteszi. az apukáját nem bántja. nem értem miért csinálhatja, és hogyan szoktassam le erről?

    • Vida Agi

      2012. október 26. péntek

      Ha következetesen nem engedsz a hisztinek, hanem ilyenkor a kocsiba teszed, akkor idővel megtanulja, hogy ebben nincs vita és kész. Mást ezzel nem tudsz tenni.

      Ebben a korban elég agresszívak a gyerekek főként, amikor már fáradtak. Szólj rá és ne engedd neki, idővel elhagyja majd.

  • Böcsödi Gabriella

    2012. október 19. péntek

    Sziasztok!
    Nekem az lenne a problémám,hogy amikor hisztizik nem vesz levegőt annyira, hogy ellilul .Egy ideje otthon nem már csinálja , viszont a bölcsiben elkezdte és a nevelőket meg is ijesztette , volt hogy egy délelőtt 4-szer előfordult.Ez pontosan két napig így ment, bár meg kell jegyeznem ,hogy a gyereknek fájt a torka és korábban itthon akkor szokta ezt csinálni ha jött a foga vagy fájt valamije vagy esetleg rá akartunk valamit erőszakolni.Bár a nevelőket hiába kérdeztem ,hogy mit történt mert otthon nagyon jól viselkedik nem e erőszakoltak rá valamit de azt mondják hogy nem.Viszont ebben a két napban a gyereknek teljesen elment a kedve a bölcsitől és nem is akar már menni.(Az orvos azt mondta kellene neki csináltatni egy EEG vizsgálatot de mondtam neki, hogy még ő pici ehhez nem lehet erőszakkal elaltatni.Elfogadok bármilyen tanácsot ,hogy mit tegyek!Vegyem ki a bölcsiből ,hogy ne legyen baja ezekből a lilulásokból?Nem tudom..(

    • Vida Agi

      2012. november 13. kedd

      Magát a hisztizés közbeni légzéskimaradást ki szokták nőni a gyerekek. Gyakran jelentkezik náthás, torokfájós állapotban, de anélkül is lehet rá hajlama a gyereknek. A legjobb megelőzni a helyzetet pl azzal, hogy átöleled amikor hisztizik, dühös, ezzel megelőzhető, hogy légzéskimaradásig sírjon. Ugyanezt lehet kérni a bölcsődei gondozónőtől is, mint megelőzés.

  • Apuka

    2012. október 16. kedd

    Nekem a feleségem hisztizik, ha rájön tör zúz, lehet, hogy gyerekkorában nem jól kezelték a hisztijeit? Átragadhat ez a gyerekre?

    • Vida Agi

      2012. október 16. kedd

      Ha egy ember felnőttkorban is hisztizik, az bizony onnan ered, hogy gyerekkorában nem tudta teljesen megtanulni, hogyan vezesse le másként az indulatait. A gyerek másol, ha hisztit lát, akkor azt is lemásolja.

      • P. O. Ágnes

        2012. november 07. szerda

        Kedves Ágnes,

        Kislányom 11 hónapos múlt. Mindent szépen csinál úgy gondolom, amit „kell” neki ebben a korban. Viszont egy hónapja már csinál egy fura dolgot. Hasra fekszik, lábát felhúzza, arcát a talaj felé fordítja és így búbikázik, akár fél órát is. Hiába szólok hozzá, nem nagyon lehet kizökkenteni ebből a pózból. Közben hatalmasakat nyög és le is izzad.
        Próbáltam megfigyelni, hogy mikor csinálja ezt, de egyszerűen nem tudom semmihez sem kötni. Így szokta magát elaltatni is a kiságyban, de amikor nem fáradt, akkor is csinálja ezt. Van, amikor van széklete is 5-10 percre rá ezen búbikázást követően, de utána csinálja tovább, szóval az erőlködést még a székrekedéshez sem köthetem, nincs is neki szerencsére. Van, amikor étkezések után is csinálja, de nem sír, nem fáj neki semmi, ugyanakkor nem azt látom, hogy szórakoztatásként csinálná ezen búbikázását. Találkozott már ilyennel, ez normális, kinövi majd vagy vigyem orvoshoz?
        Köszönöm
        ÁGi

        • Vida Agi

          2012. november 13. kedd

          Találkoztam már több hasonló esettel. A baba számára ez az önnyugtatás eszköze, idővel ki szokták nőni.

  • Andrea

    2012. október 12. péntek

    Kedves Ági!

    A segítségedet szeretném kérni. A kisfiam (első baba) 13 hónapos. A hisztizés kellős közepén járunk. Egy hónapja tanult meg járni, a kezdetektől egyedül próbálkozott és a mai napig egyedül megy, segítség nélkül. Ami nagyon jó, mert ügyes. Viszont annyira egyedül szeretne menni mindenhova, hogy nem engedi megfogni a kezét. És ez elég nehézkessé teszi a sétálást, bevásárlást, mert ha meg szeretném fogni a kezét, akkor elkezd hisztizni. Viszont valahogy „terelgetnem” kellene az autók miatt stb. Egyedül akkor hagyja a kezét fogni, amikor nem érzi magát biztonságban, hepe-hupás területen megyünk. Amint kiérünk a sima felületre, el is engedi a kezem. Nem tudom, hogy én rontottam el valamit, vagy mit tudnék tenni, hogy ezen változtatni lehessen?
    Segítségedet előre is köszönöm.

    • Vida Agi

      2012. október 15. hétfő

      Nem rontottál el semmit, ez egy ilyen időszak. Eddig nem kellett fogni a kezét, most meg már nagyon önálló. Fogd meg a kezét határozottan és ne engedd el, türelmesen magyarázd el neki, mikor miért kell fogni a kezét, amikor pedig szabadon mehet, akkor engedd nyugodtan menni. Meg kell tanítani rá, mikor lehet szabadon menni és mikor nem, ehhez pedig türelemre van szükség.

    • orsi

      2013. január 09. szerda

      Nekünk is ez volt, amikor el kezdett járni, nem volt hajlandó a kezünket fogni, hisztizve húzta ki a kezét a miénkből, de idővel természetessé vált, és már automatikusan, ha kimegyünk az utcára adja a kezét, és úgy megyünk végig. Szerintem megszokja majd ezt.

  • Kati

    2012. október 11. csütörtök

    Szia!
    Nekem mostanában nagyon nehéz,mert van egy 3 éves és egy 5 hónapos lányom is.A nagyobbik napi randszereségel hisztizik,vagy azért ,mert nem kap meg valamit,vagy azért,mert neki nem tetszik ez vagy az.
    Igazábol máe sokmindent kiprobáltam,de valamiért nem müködik szinte semmi és kezdem elvesziteni a türelmem.
    Kérlek segitsetek.
    Elöre is köszi.

    • Vida Agi

      2012. október 17. szerda

      3 évesen már, ha nekiáll hisztizni valami miatt, akkor a legjobb taktika a hallgatás. Ne akard neki megmagyarázni, ilyenkor magán kívül van, úgysem érti az észérveket. Várd ki, amíg befejezi és lenyugszik, egy szó nélkül. Minél inkább reagálsz a hisztire, annál gyakrabban fordul elő, mert megtanulja, hogy érdemes hisztizni, mert ezzel meg lehet szerezni anya figyelmét és esetleg még a vágyott holmikat is.

  • Lenii

    2012. október 02. kedd

    Hűű, köszi:) pont ott tartunk, hogy két éves lesz, és amint felébred, az első szava az, hogy neeeeeem… de ezt üvöltve is közli velünk a nap bármely szakában:)) pedig olyan édes, aranyos kiskölyök volt eddig, értelmes, kommunikatív. Megpróbálkozom az utolsó ötlettel, a többit már próbáltam:)

  • dobronay monika

    2012. október 01. hétfő

    sziasztok!Nekem a nyugi sarok jőtt be két éves mult és ngayon hisztis tud lenni sokszor oda ültetem ojankor és lenyugszik oda megyek elmondom neki a szemébe hogyha tud viselkedni akkor felkelhet őlelés puszi és mehet játszani!!!!!